Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-24 / 224. szám
NÉPÚJSÁG 1982. szeptember 24., péntek Együttműködés tágabb értelmezésben Amikor a nagy nyári betakarítás végén az adatok ösz- szesítését követően kiderült, van olyan mezőgazdasági üzem megyénkben, ahol alig több, mint 1,5 tonna búza termett hektáronként, a szakemberek előbb azt hitték, elírással, tévedéssel állnak szemben. Rövidesen kiderült azonban, az adatok jók, tévedés másutt, talán a termesztéstechnológia alkalmazásában történt. Ugyanebből az összesítésből derült tény arra is, hogy a mezőgazdasági üzemek 20 százalékában a búza hektáronkénti hozama három tonna alatt volt. 'Hogy milyen okok játszottak közre a rendkívül alacsony termésekben? Erre kétféle választ adnak ma a mezőgazdászok. A kedvezőtlen termőhelyi adottságok, a természeti csapások termesztést »gátló tényezőit majd mindenki előnyben részesíti a vezetői szakmai hiányosságokkal szemben. Miközben a gazdálkodás eredménytelenségének vizsgálatát. elemzését folytatják, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy megyénk a búzatermesztés eredményeit tekintve az országban a negyedik helyet szerezte meg. hogy hazánk mezőgazdasága a kenyérgabona termesztésében is a világ élvonalába tornázta fel magát. Egyre több termelőszövetkezetben, állami gazdaságban ostromolják a héttonnás termést, amely többszöröse az 1,5, és több mint duplája a három tonnának. Nem kellene mást tenni, mint az élenjáró üzemek tapasztalatait átadni, átvenni, csakhogy ennek emberi akadályai vannak — fogalmazta meg a minap az egyik közös gazdaság vezetője a Békés megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetsége elnökségének ülésén, ahol éppen a mezőgazdasági szövetkezetek kongresszusának szellemében fogadtak el egy, a termelés növeléséről, a hatékonyság javításáról szóló munkaprogramot. A szövetkezeti vezető a gazdaság példáján mutatott rá a' tapasztalat-átadás nehézségeire, fogadtatására. A szomszédos gazdaság, amely lyel az együttműködést kialakították, veszteséges évet járt, t.öbb. növényből kritikán aluli termést takarítottak be. A tapasztalatok átadására vállalkozó üzem ugyanakkor a szomszédos parcellákon országosan is elismerést érdemlő eredményeket ért el. A szakembercsere, a technológiai tapasztalatok átadása végül is meghozta az eredményt. Míg a „támogatásra” szoruló üzem figyelembe vette a szomszédos gazdaság ismereteit, megközelítette az ottani terméseket. Sértődés is lett belőle, miután a támogatók egyszer- kétszer nyilvánosan is elmondták, hogyan fejlődött fel rövid idő alatt a partnergazdaság egy-egy növény termesztésében. Azóta óvatosabban fogalmazunk. vigyázunk, nehogy a mi közreműködésünk irritáljon. A lényeg még is csak az. hogy a már kipróbált, eredményes módszerek tovább terjedjenek — magyarázta a tsz vezetője. Ám a jövő nem állhat vagy bukhat labilis önérzeten. A tapasztalatok átadása, hasznosítása ma már elengedhetetlen szükségszerűség. Másként aligha képzelhető el a termelésben elmaradott üzemek fejlődése. A megyében például 23 gazdaság tartozik az alacsony hatékonyságú üzemek sorába, abba a kategóriába, amelyben a továbblépés, úgy tűnik, csak külső segítséggel képzelhető el. A 23-ból, 1979 óta tizenegyet karolt fel az állam, a megye egyedi rendezéssel. Tavaly az alaphiányos, veszteséges üzemekben a pénzügyi hiány mintegy százmillió forint volt, várhatóan az idén sem lesz sokkal kevesebb. E gazdaságok talpra állítását eddig az esetek többségében állami támogatás segítségével kísérelték meg. De vajon történhet-e másként is. kevesebb pénz felhasználásával ? Az együttműködések tapasztalatai bizonyítják, van ésszerűbb, olcsóbb megoldás. Különösen amióta a szabályozók lehetőséget biztosítanak az eredményesebben gazdálkodóknak, hogy tartalék alapjaik felhasználásával közös tevékenységet finanszírozzanak a nehéz körülmények között gazdálkodó üzemekben. Ma még nem lehet pontosan lemérni az egy évnél is fiatalabb rendelkezés hatásait. Annál is kevésbé, mert egyelőre csak óvatos kísérletekről adhatunk számot a szálastakar- mány-termesztésben, a szarvasmarha-tenyésztésben és a kiegészítő ágazatokban. Mindenesetre a szövetség elhatározása, hogy az alacsony hatékonyságú üzemek állattenyésztési telepeinek, épületeinek jobb hasznosítása bérleti, társulási kapcsolatokat kezdeményez. Hogy mekkora tartalékok állnak a magyar mezőgazdaság és ezen belül a megye mezőgazdaságának rendelkezésére, arra csak egyetlen példa: egy, a gyepgaz- dálkodásal kapcsolatos, 1980- ban befejeződött kutatás során derült ki, hogy a gyepek intenzív hasznosításával az országban 230 ezer hektárral csökkenthetők a szálastakar- mány-termő területek. Azt pedig, hogy milyen előnyök származhatnának abból, ha a megye északi részén elterülő réteket, legelőket teljes mértékben hasznosítanák, a működő együttműködések hiánya miatt egyelőre homály fedi. Pedig a nehezedő közgazdasági körülmények az eddiginél gyorsabb előrehaladást követelnek az ilyen, és ehhez hasonló tartalékok mozgósításában. Ebben az évben a szabályozók módosítása következtében várhatóan nemcsak az üzemek nyeresége, de a fejlesztésre fordítható pénz is csökken, miközben a költségek 10 százalékkal haladják meg a tavalyit. Mindezek még csak becslések. Olyan figyelmeztető adatok, amelyek arra ösztönzik a szövetség, a szövetkezetek vezetőit, hogy a tartalékok mozgósítását az eddiginél is tágabban értelmezzék. Kepenyes János Építési tanácsadó Az október 5-én kezdődő műszaki könyvhónapon jelenteti meg az Építésügyi Tájékoztatási Központ a ma- gánépíttetők körében népszerűvé vált Építési lxl sorozat 5. füzetét. A vakolások és homlokzatképzések című kötet egyebek közt a habarcskészítés különböző módjait, a külső és belső vakolatok fajtáit ismerteti. Külön fejezetben tárgyalja a rabicfal-munkákat és arra is ad tanácsot, műszaki leírást, hogyan képezhetők betonból, téglából, kőből, műkőből különböző felületek. A könyvhónapra jelenik meg dr. Burger Béla: Építésiparosítás — könnyűszer- kezetekkel című munkája is. Az összeállítás az elmúlt évtized egyik legfontosabb fejlesztési programjának, a könnyűszerkezetes építkezésnek hazai meghonosodását ismerteti, elemzi, s ugyanakkor á továbblépés alapvető irányait is körvonalazza. Az Építésügyi Tájékoztatási Központ a Műszaki Könyvkiadóval közösen jelenteti meg Dulácska—Arató —Burján—Nemestóthy: Épületvédelem az alagútépítés káros hatásai ellen című kötetet. A szerzők a repedés keletkezésétől a védekezés módjain át a meghibásodott épületek, házak helyreállításáig számos fontos tudnivalót ismertetnek. Mindhárom kötet megrendelhető az Építésügyi Tájékoztatási Központ terjesztési osztályán — Budapest, 7. pf. 83; 1400 —, valamint a tájékoztatási központ vidéki irodáiban. Ismét termesztik a lóbabot Ismét termesztik a Kis-Alföl- dön az egyik legősibb kultúrnövényt, a lóbabot, több évtizedes szünet után honosítva meg újból a határban. Az idén mintegy kétezer hektáron termesztették, elsősorban a Hanság menti gazdaságok. Aratására — hogy a szem ne peregjen ki a hüvelyekből — kora reggel, késő este és éjszaka kerítettek sort. A termésből értékes, fehérjedús takarmány készül, árpát, kukoricát és különböző vitaminokat iS" kevernek hozzá. A vidék gazdaságai elsősorban sertést hizlalnak a lóbabos takarmánykeverékkel. de a borjakat és bárányokat is erősítik vele. Nagyszerű emberek voltak... Visszaemlékezés Knerékre A százéves évforduló mindig ünnepélyes, a centenárium módot nyújt a visszatekintésre, aniak felmérésére, mi történt a kerek egy évszázad alatt. Megyénkben nem sok üzem tekinthet olyan dicső múltra vissza, mint a gyomai Kner Nyomda. Kner Izidor 1882-ben alapította meg nyomdáját Gyomán. Az évforduló alkalmából üzemtörténeti kiadvány jelenik meg, előadások hangzanak el a nyomda jelentőségéről, hatásáról, de milyen volt a két Kner, apa és fia, mint ember? Erről beszél az egykori munkatárs, a ma már nyugdíjas, de a gyomai Kner Múzeumban még továbbra is dolgozó Szerető Elemér. — Nálunk, Gyomán a nyomda mindig fogalom volt, egy olyan varázslatos hely, ahová vágytunk bejutni. A rokonságból többen is dolgoztak ott, olyanok is, akik már az alapításkor is ott voltak, és ők meséltek arról, hogy milyen csodálatos ez a mesterség. A Kner Nyomdát ma mindenki úgy ismeri, mint ahol a híresen szép könyveket gyártották, de ahhoz, hogy erre sor kerülhessen, meg kellett teremteni az alapokat. Mindenféle hivatalos nyomtatványokat készítettek ezért, és mesélték az öregek, hogy Kner Izidor olyan szakértőjévé vált ennek a munkának, hogy tanácsait a fővárosban is kikérték. A Kner Nyomdába bekerülni nem volt egyszerű dolog. Jó ajánlólevél és protekció kellett hozzá. Engem többen is protezsáltak, mégis hiába jelentkeztem 1925-ben, nem vettek föl, csak felírták a nevemet. 1927-ben lehettem csak a nyomda dolgozója. ' Nem csoda, hogy nagy volt a tülekedés, rangnak számított akkor nyomdásznak lenni. Jól meg is fizették ezt a szakmát. Én. mint kezdő, 80 pengőt kaptam egy hónapban. Ennyi pénzből már egy családot el lehetett tartani. Az expedícióba kerültem, az volt a dolgom, hogy a közigazgatási nyomtatványokat postázzam a megrendelők címére. Itt jöttem rá, hogy Kner Izidor és fia. Kner Imre nemcsak kitűnő nyomdászok voltak, hanem nagyszerű szervezők is. Több ezer féle nyomtatványt tartottak egyszerre raktáron, mégis minden ■ megrendelést 24 órán belül ki tudtunk elégíteni. Ha valami különleges, egyedi nyomtatványt kért valaki, akkor legfeljebb 4-5 napot kellett rá várni. Azt hiszem ezt a gyorsaságot, szervezettséget nem lenne rossz újra megtanulni! Amikor én a nyomdába kerültem, Kner Izidor már idős ember volt, ritkán jött le az üzembe. De amikor néha meglátogatott bennünket, mindig nagyon rendes vök. Nem éreztette, hogy ő a főnök, nem volt rátarti, mindenkivel kedvesen, rendesen beszélt. A fia, Kner Imre csodálatos, nagyszerű ember volt. Vele rendszeresen találkoztam, hiszen gyakorlatilag ő irányította a nyomdát. Velünk, munkásokkal nagyon tisztességesen viselkedett, jól megfizetett bennünket, de megkövetelte a pontos, minőségi munkát. Gyönyörű szép könyveket, nyomtatványokat készítettünk abban az időben. E könyvek jó része az én kezemen ment keresztül, így tudom, hogy legtöbbjükre ráfizetett, de ezzel nem törődött. Többször emlegette, hogy az igazi nyomdász az könyvet csinál, a sok egyéb nyomtatvány csak arra kellett, hogy megéljen, és legyen pénze könyvkiadásra, az írók, költők támogatására. Hogy mennyire szerette a munkásokat, azt abból is láttuk, hogy rendkívül gazdag könyvtárát elajándékozta. Munkáskönyvtárak és népkönyvtárak kapták meg az értékes könyveket, legalább ötven ládát csomagoltunk össze, s küldtünk szét országszerte. , Amikor kitört' a háború, eleinte még mindén úgy ment tovább, mint régen, de azután jöttek a különféle zsidótörvények, és akkor már éreztük, hogy baj lesz/ Kner Imrét, és testvérét, Endrét zaklatni, üldözni kezdték, próbáltunk segíteni, ameny- nyire tudtunk, de sokat nem tehettünk. A felszabadulás után sokáig vártuk vissza őket, nem akartuk elhinni, hogy meghaltak, hogy nem jönnek többé ... Lejegyezte: Lónyai László Textilipar a BNV-n Békés megye textilipari vállalatai, szövetkezetei hagyományos kiállítói az őszi Budapesti Nemzetközi Vásárnak. Az idén különösen szép sikerrel büszkélkedhet ez az iparág: a Békéscsabai Kötöttárugyár a lapunkban már bemutatott Ba- by-Pack csecsemőruházati csomagja elnyerte a vásár nagydíját. A többiek, ha díjakat nem is kaptak, elnyerték a látogató nagyközönség és a szakemberek tetszését. A szarvasi Szirén Ruházati Ipari Szövetkezet jövő évi divat modelljeit és exportra szánt kollekcióját mutatta be a vá sáron A Budapesti Harisnyagyár gyulai és szeghalmi gyáraiban készültek a képen látható sport- és szabadidő-ruházathoz használható zoknik A Fővárosi Ruhaipari Vállalat olyan paplanokat és hálózsákokat állított ki, melyek szeghalmi gyáregységében készültek Fotó: L. L.
