Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-11 / 213. szám
NÉPÚJSÁG 1982. szeptember 11., szombat A társadalmi erők növekvő szerepe a község- és városfejlesztésben Beszélgetés S. Hegedűs Lászlóval, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával Már évek óta tavaszi nemzeti ünnepeinkhez kapcsolódva a Hazafias Népfront nemzeti zászlóval, kitüntető oklevelekkel és jelvényekkel jutalmazza azokat a falvakat, községeket, városokat; az üzemek és szövetkezetek legjobbjait, amelyek kimagasló eredményeket értek el a településfejlesztési' társadalmi munkában. Az augusztus 20-i gyűléseken, ünnepségeken is —: a világ és az egész ország dolgain kívül — sok szó esett a helyi politikáról, közéletről; a lakóhely örömeiről, gondjairól. Közéletünkben milyen jelentősége van a települések fejlesztését célzó társadalmi összefogásnak? — erről beszélgettünk S. Hegedűs Lászlóval, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával. — Tapasztalatokon nyugvó megítélésem szerint a helyi társadalmi munkamozgalom eredményessége megbízható mércéje egy-egy falu, község, város vagy városrész közéleti demokratizmusának. Mércéje annak, hogy megfe- lélő-e az összhang a helyi vezetés és a lakosság között. Ebből következik: a településfejlesztési . társadalmi munka jelentősége nem csupán gazdasági, anyagi, hanem politikai természetű is. A legjobb közönségekben, ahol az ember, *a család, az együtt dolgozó vagy élő kollektíva, egy város, falu közössége — ha szabadon és szíve szerint szólhat és dolgozhat — csodákra képes. Voltaképpen nem csoda ez, hanem a mindenütt megteremthető kollektív alkotóerő. Inkább azon kell csodálkoznunk, hogy ezt a nyilvánvaló igazságot sokan ma sem értik. Nem értik, hogy nincs technika, szervezet, „koncepció”, terv. amely társadalmi egyetértés és egyetértő cselekvés nélkül eredményes lehet. Amit a nolitika, az igazgatás, a vezető tehet az, hogy lehetőséget, pályát teremt a közösségi alkotókedv kibontakozásának. Végső soron a településfejlesztési társadalmi munka nélkülözhetetlen része a politikának, és még inkább az lesz a jövőben. Növekvő eredménye bizonyítéka a szocialista nemzeti egység, a hazaszeretet, a közéleti felelősség erősödésének. — A növekvő eredményeket hogyan jelzik a számok? — Nem túlzók, ha azt mondorh, hogy mai eredményeink hajdani legszebb álmainkat is elszürkítették. Pénzben kifejezve a II. ötéves tervben 1,45; a harmadikban 3,25; a negyedikben ,7,4; az V. ötéves tervben már 20 milliárd forint volt a településfejlesztési ' társadalmi munka értéke. Tavaly, egyetlen év alatt 6,75 milliárd forint értékű településfejlesztési. társadalmi munkát végzett a lakosság. Az egy lakosra számított társadalmi munka értéke 20 év alatt több mint húszszorosára növekedett; az egykori 29 helyett 1981-ben elérte a 630 forintot. Kiváltképpen lendületbe hozta a társadalmi munkát a párt XII. kongresszusának tiszteletére indított község-városfejlesztési, munkamozgalma: míg az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke 1978-ban 358 forint volt, a kongresszusi években, 1979-ben 436 forint, 1980-ban. 528 forintra növekedett. E fejlődés láttán minden reményünk meg van rá, hogy mostani ötéves tervünkben minden településen még nagyobb értékeket teremtenek társadalmi munkával. A növekedés forrása az, hogy népünk nemcsak általában és szemlélőként, hanem konkrétan és cselekvőén is egységes és egyetértő. Mindebben elveink és gyakorlatunk' szerint erősödik a jó értelmű szervezettség. — A népfrontbizottságokról köztudott, hogy első számú szervezői és mozgósítói a társadalmi munkának. Képviselik a helyi lakosság véleidé- nyét, szándékát, akaratát. A tanácsok népképviseleti feladataik teljesítése keretében közigazgatási és gazdálkodó szervek is. Ök gazdálkodnak a fejlesztési alapokkal, éves és ötéves terveket készítenek. Ebben a munkában milyen kapcsolat, együttműködés van a népfront és a tanácsok között? — A tanácsok és népfront- bizottságQk együttműködése egyidős a tanácsrendszerrel. Az alapvető feltételeket ehhez a tanácsok törvényben rögzített önállósága, a népfrontos társadalmi támogatás és ellenőrzés biztosítja.\Csak az. a fontos, hogy ezzel a lehetőséggel bátran és kezde- ményezően éljenek mind a tanácsok, mind a népfrontbizottságok. A községi-városi. tanácsok többségében már kialakult rend, hogy az ötéves tervet és az éves terveket idejében — és nem a döntés után — megvitatják' a lakossággal; elfogadják a megvalósítható javaslatokat, és igénylik a támogatást. Az is általános társadalmi gyakorlat: ha a lakosok többet akarnak, mint amire a tanácsi pénzeszközök elegendőek, ak’kor ^pénzzel és társadalmi munkával „megtoldják” a tanács erejét. Ily módon egy-egy település lakosainak egyéni vállalásai, közösségi összefogása „beépül” a tervbe. — Tehát a településfejlesztési társadalmi munkát megtervezik egy-egy évre és az ötéves tervidőszakra is? — Úgy van. Méghozzá ugyanolyan körültekintő alapossággal. amiként á tanácsi pénzeszközök felhasználását. A kétféle erőforrást összhangba hozzák, hogy a tanácsi fejlesztési beruházások és a társadalmi összefogás azonos célú legyen. Csak így lehet igazán értelme és haszna a társadalmi munkának. Azután a tanácsnak kell gondoskodnia arról, hogy a társadalmi munka elvégzéséhez szükséges eszközök, anyagok rendelkezésre álljanak. Az is természetes, hogy egy- egy ötéves tervidőszakban a tervezéskor rangsorolnak: megállapítják mi a fontosabb és mi a későbbre halasztható. E kérdésben gyakran zajlik élénk vita egy. egy településen; ám ezt a vitát nem lehet — nem szabad — elkerülni, hiszen csak általa alakulhat ki a helyes, a közmegelégedésre találó rangsorolás. Nagyon fontosnak tartom, hogy mind a tervezés során, mind a tervek megvalósításakor érvényesüljön a tanács területi felelőssége. Vagyis az, hogy a tanács társadalmi-közigazgatási vonatkozásában gazdája az ott működő üzemeknek, szövetkezeteknek, intézményeknek. Ezek vezetői, dolgozói nélkülözhetetlen erőt képviselnek a településfejlesztés társadalmi forrásaiban. Ezért azt tartjuk helyesnek, ha itt is rendszeresek a tájékoztatások', véleménycserék a tanácsi tervekről. Csak ily módon alakulhat ki a megfelelő és szükséges összhang a településfejlesztésben, a tanácsi és vállalati tervezésben. — Ezek szerint a jól előkészített és tervezett társadalmi munkában találkoznak a helyi lakosság, tanácsi és vállalati érdekek? — Igen, találkoznak, vagy úgy is mondhatjuk, hogy egybeesnek. A legjobb települések gyakorlatának lényeges vonása, hogy érvényesítik az önkéntesség és az érdekeltség elvét A település- fejlesztési munka, de még a kommunista műszakokon ösz- szeadott pénz is nem elsősorban a nagy és távoli alkotások, épületek megvalósításának társadalmi támogatására való. Kivétel természetesen lehet. De nélkülözhetetlen a talán kicsiny, de a mindennapi életben fontos dolgok megvalósítására. A kultúrát nemcsak a székhely község, központi város művelődési háza, rangos könyvtára. szép uszodája jelenti. Legalább olyan mértékben az is, hogy legyen járda, kövezett út, jó ivóvíz, óvoda, játszótér és fák, virágok, bokrok, ahol csak helyük akad. A faluban és a városszéleken is. Végeredményben a 'jó tanácsi, lakossági és vállalati együttműködés tökéletesebbé és eredményesebbé teszi mind a népgazdasági-tanácsi tervet, mind a7 közhasznú társadalmi munkát. A település fejlesztési társadalmi munka mai jelentőségét jellemzi, hogy értékben a tanácsi fejlesztési alapok mintegy húsz százalékát képezi. Ebből következik, hogy már néhány százalékos javulás is miliárdokkal növelheti a közhasznú beruházásokat. Ezért lényeges feladat annak megvizsgálása: hogyan lehetne tervezési módszereinket még alkalmasabbá tenni a társadalmi segítőkészség befogadására. — Vannak-e új célok, törekvések a településfejlesztési társadalmi munkában? — Nem is egy. A sok közül csak hármat említek. Például mostanában erősödik egy új mozgalom: a népi útépítés. Ezernyi ötlettel, némi pénzzel és sok munkával a falusi-városszéli porossáros utakat kikövezik. Némelyik’község, kisváros majd minden utcája szilárd burkolatú, télen-nyáron jól járható. A másik, egyre nagyobb jelentőséget kap a környezet- védelmi társadalmi munka. Az emberek mind több településen megteremtik és őrzik a rendet, a szépet. A tanácsok még a kis falvakban is a lehetőségekhez mérten rendezett szeméttelepet, sze- mételhordást szerveznek és fellépnek a rendet sértők ellen. A harmadik — amit örömmel támogatunk — műemlékeink, szép épületeink megóvására. célszerű hasznosítására irányul. Ebben is kifejezésre jut a helyénvaló lokálpatriotizmus, a szülőföld, a lakóhely — legyen az kicsiny falu, vagy nagyváros — igazi szeretete. Napjaink fontos tanulsága: népünk többsége takarékos és védi a köztulajdont, amit akkor értékel leginkább, ha megteremtésében maga is részt vesz. Ezt a részvételt kell növelniük, még általánosabbá tenniük és jól szervezniük a nép- frontbizottságoknak.-r- Végül egy személyes kérdés: kereken tíz éve ezen a poszton, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkáraként szervezi, gondozza a településfejlesztési társadalmi munkát. Töredelmes, sok gonddal járónak, vagy örömtelftiek érzi-e munkáját? — Nem tudom a kettőt különválasztani, a törődést és az örömöt. Nekem a2 az öröm, ha egy nehéz gondot sikerül a megoldás útjára terelni. És ebben nem vagyok egyedül. A népfront vezető testületéiben is kollektív munka folyik, a mozgalomban együttműködő társadalmi erőkkel közösen, és egyetértésben törekszünk újabb sikerekre. , — Köszönjük a beszélgetést. H. L. Sorsbaleset Vannak kérdések, amelyekre nincs válasz. Csak válaszok vannak, különböző, egymással sokszor ellentétes válaszok. Bármelyik elfogadható és támadható is egyben. Dönteni mégis kell. Megtenni valamit vagy nem tenni. Elfogadni vagy elutasítani. Az ember tehát mégiscsak érvel, indokol, töpreng. Például ezen: adjon-e pénzt a koldusnak? Koldusok talán mindig lesznek. Vajon miért? Lehet valaki olyan szegény, hogy ilyen alantas módon kelljen biztosítania a megélhetését? És ha így van, valóban az koldul, aki rászorul? A szegénység legtöbbször büszkévé, dacossá teszi az embert — nem szorulok senkire, nem vagyok rosszabb, mint a többi. Lehet, hogy szélhámosok a koldusok? Ha így van, egyenesen nevetséges, aki pénzt ad. Miről is van szó? Egy-két forintról. .Nem is pénz. Eny- nyit sajnáljon az ember? Mikor naponta a tízszeresét is elkölti többé-kevésbé fölösleges dolgokra. A koldusnak mégiscsak szerencsétlen sorsa van, a társadalmi értékskála legaljára csúszott. Ha csal, akkor is. Lehet, hogy dolgozhatna. Lehet, hogy van pénze, de elissza. Lehet, hogy mániákusan kuporgat, a szalmazsákja tele van ötszázasokkal. Akárhogy is van, mégiscsak koldul. Áll a fal mellett magábaroskadtan, ül a hideg kövön nyomorék- ságát mutogatva. A koldus magát gyalázza a fizetségért: nyomorék vagyok, elesett vagyok, szegény vagyok. Tőle sajnáljon az ember egy forintot? Mit fizet meg azzal a forinttal? Nem a saját lelki nyugalmát? Nem azt az érzést: én különb vagyok nála, én adok neki, és nem ő nekem? Kegyes leszek, és még a hálájára sem tartok igényt. Mert én egészséges vagyok, és nincsenek anyagi gondjaim. Ennek az érzésnek semmi köze a jótékonysághoz. Akkor ne kapjon pénzt a koldus? De ha tényleg azon a pár forinton múlik...? Ha kilenc csaló mellett egy a rászoruló, ki vehetné a lelkére, hogy elmulasztott segíteni rajta? Bármilyen megfontolásból. Vagy ki meri kimondani a gyűlölködő mondatot: kaparj kurta, neked is lesz? Az alamizsnától persze a koldus koldus marad. Egy forint, tíz forint, száz forint — a lényegen nem változtat. Mindegy, hogy a hordó Iukját egy percig vagy másfél óráig fogja be tenyerével az ember. Ez igaz, de ezreket mégsem lehet adni a koldusnak. Mármost segit a kevés vagy nem segít? Nem jó koldust látni. Mint egy baleset, mondhatni sorsbaleset: riasztó, félelmet keltő, idegesítő. Jobb volna, ha nem volna. De van. Vannak koldusok, a Jobh sorsúak számára egyúttal erkölcsi kihívásként is, amely kihívásra válaszolni kell. Egyedül helyes válasz, kizárólagos megoldás nincs. Mit tehet, mit tesz az ember? Hol ad pénzt, hol nem. Emberismeretére támaszkodva próbál dönteni, hogy valóban rászorul-e az illető. Vagy elfordítja a fejét, mint ha nem vette volna észre. De azért töpreng. Nem is egykét forinton, hanem azon, hogy milyen az erkölcsös, etikus emberi magatartás. Ennyi haszon legalább van a dologban. Bencsik Gábor Szezonzárás előtt a szarvasi kempingben Két éve, 1980. augusztus 15-én nyílt meg a szarvasi kemping, s az elmúlt nyáron üzemelt teljes szezonban, majd télen is. Azzal a céllal, hogy megismerjék, megszeressék a vendégek a kempinget, s az idei nyár bizonyította, jól sikerült az alapozás. Az elmúlt évek alatt igen sok visszatérő vendégük volt, s az ezer sátrat befogadó területen a nyáron 740-et számoltak meg a háromcsillagos nemzetközi kempingben. Két turnusban fogadták a lengyel csoportokat, érkeztek olasz vadászok, kerékpáros holland turisták, nyugatnémet és osztrák vendégek. A hazai turisták az olcsóbb szálláshelyeken, faházakban és a sátrakban szálltak meg — tájékoztat Zay Zoltán kempingvezető. Komolyan érdeklődtek (Amerikából) a lovasprogramok iránt, s az utazási irodák már most a jövő évi szezonra szervezik a kemping forgalmát. S hogy mind teljesebb lehessen a pihenés, elkészült a kölcsönző, vásároltak saját széllovast, s késéssel ugyan, de megnyílt a strand is. A tanáccsal közösen horgászstégek kialakítását is tervezik. Az 1983-as nyári szezonban kezdődik az ígért lovasprogram is, a 8 lovat most képezik a szarvasi Táncsics Tsz- ben. A vendéglátóipari vállalat főkönyvelője, Gyaraki Mihály elmondta, hogy ebben az évben 400 ezer forintot fordítottak reklámra, s mindezek mellett a holtszezonban 7 százalék, a nyári szezonban pedig 5 százalék árkedvezményt adtak a vendégeknek. A vendéglátó vállalat vezetői gondolkoznak azon, hogy a békéscsabai Körös és Csaba Szállóban kialakított — kereslet-kínálat alapján meghatározott — kísérleti árképzést a szarvasi vendéglátóhelyen is bevezetik. Ügy tervezik, hogy minderre az árképzés korszerűsítése után, az 1983-as nyári szezonban kerülhet sor. . A motelek alkalmasak téli üzemeltetésre is, azonban a Az idén minden századik, sátorral érkező vendég egy üveg pezsgőt kapott ajándékba, ezen a nyáron egy időben hét pezsgő talált gazdára jelenlegi fűtési rendszerben minden épületet fűtenek, akár foglalt, akár üresen áll. A napi energiaköltség pedig meghaladja a 10 ezer forintot. Az energiafelügyelet és a vendéglátó vállalat azon munkálkodik, hogy miként oldhatnák meg a 42 motel szakaszos fűtését, s a közgazdászok pedig elkészítik a kalkulációt. S ha a napi energiaköltség csökkenthető. s lesz elegendő vendég. szeretnék működtetni a 2, illetve 4 ágyas moteleket. A kempinghez kapcsolódó Aranyszarvas étterem augusztusban több mint 2 millió forint forgalmat ért el, s bár lassan vége az idegen- forgalmi szezonnak, lesz, vendégük, mert augusztus 30-tól 1200 diákot étkeztetnek naponta. Előfizetéses ebédet mintegy 200-at rendelnek naponta. —számadó— Jó időben a vendégek igénybe vehetik a kemping széllovas sát Fotó: Fazekas László
