Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-09 / 211. szám

\ NÉPÚJSÁG 1982. szeptember 9., csütörtök­Gazdaságos termeltetés — egészséges verseny Az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ megyénkben három­ezer kistermelővel áll kap­csolatban, közülük 1200-an tevékenykednek szakcsoporti keretek között, míg a felvá­sárlóknak a további terme­lőkkel egyéni - szerződés alapján van kapcsolata. Az ÁFÉSZ méreteit és a szer­ződéses termelés nagyságát érzékelteti, hogy vágóbarom­fiból itt állítják elő az or­szágban megtermelt mennyi­ség egynyolcadát, aminek 80 százaléka exportalapanyag: toll, libamáj, napos- és hus­iiba. Amíg az elmúlt évben 160 ezer liba tenyésztését, felvá­sárlását, továbbértékesítését szervezték meg, ebben az év­ben júliusig 200 ezret he­lyeztek ki a kistermelőkhöz. Összesen 55 millió forint ter­melési hitelt nyújtottak, na- posbaromfitáp, fólia és sok másféle termelőeszköz for­májában. A szakcsoportokkal és kis­termelőkkel a felvásárlók állnak kapcsolatban, ők mé­rik fel igényeiket, kötik meg a termeltetési szerződést, szervezik meg a vágóbarom­fi, a nyúl, a zöldségvetőmag vs a hitel biztonságos kihelye­zését. Folyamatosan tartják a kapcsolatot a gazdálkodók­kal, hogy menet közben ke­letkezett gondjaikat megold­hassák, majd a felvásárlás­kor ugyancsak ők bonyolít­ják a szállítást, a kifizetést, a prémiumot. Ezután az ÁFÉSZ teljesíti a továbbér­tékesítést a feldolgozóipar­nak vagy a kereskedelem­nek. Az ÁFÉSZ két szerződést köt a termeltetés során. Egyet a termelővel, egyet pedig a továbbértékesítésre. Az előre szerződött, megter­meltetett mennyiségek, a le­kötött feldolgozó' piacok biz­tonságot jelentenek. Nem biz. tos azonban, hogy mindig a legjobb fizető továbbfeldol­gozó üzemet sikerül megta­lálni — állapítják meg a szakemberek. A-rra is törek­szenek, hogy mind nagyobb nyereséget érjenek el a to­vábbértékesítéskor, akár új piacok szerzésével is. Gon­doltak már szövetkezeti fel­dolgozó üzem kialakítására is. A biztonság nemcsak a végcél szempontjából lénye­ges, hanem már a naposálla­tok kihelyezésénél meghatá­rozó. A fogyasztási szövetke­zet magas kamatra vesz fel hitelt, amelyet azután a kü­lönböző formákban odaad a termelőknek termelési elő­legként. Ezt a kamatot ki kell gazdálkodnia az ÁFÉSZ- nek, a termelő megfelelő többletjövedelmének megtar­tása^ emelése mellett. Ezen­kívül az is növeli a ter­meltetés költségeit, hogy ma­gasak a szállítási költségek. Ez olyan költségtényező az ÁFÉSZ szervezett termelteté­sében, mint a termelő ener­giaköltsége. Folytattak is ar­ra vonatkozóan számításokat, hogy csökkenthető-e a szál­lítási költség. A megállapí­tásuk az. hogy a fuvarok összehangolásával’, jobb szervezésével több mint 10 százalékos árrésszint érhető el. Azt is vizsgálják' az ÁFÉSZ termeltetési szakemberei, melyik kisállat, vágóbarom­fi, zöldség vagy gyümölcs termeltetése milyen gazdasá­gos. Annál is inkább fontos ez, mert a népgazdaság ér­dekei megkívánják, ugyan­akkor a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetben - olykor egész ágazatok épülnek á háztáji termelésére. S>akkor, ha egy termelőszövetkezet munkanap-jóváírás mellett saját takarmányt ad, saját járművén szállítja el a meg­termelt termékeket. S mind­ehhez anyagi eszközei is van­nak, nyilvánvalóan gazdasá­gosabban állítja elő a ter­mékeket. Ez nem jelenti azt, hogy most egyik napról a másik­ra a termelőszövetkezeti háztájiban fogják a kisálla­tokat, a vágóbaromfit, a zöldséget, gyümölcsöt előál­lítani a gazdálkodók. Azt azonban jelenti, hogy kiala­kult a két szövetkezeti for­ma között egy egészséges verseny, ami a népgazdaság számára kamatozó lehet, ab­ban az értelemben, hogy az ÁFÉSZ mind tökéletesebben szervezi, bonyolítja a terme­lést, netán a jó tapasztalato­kat is átvéj^e a mezőgazda- sági nagyüzemektől, vagy azok tőlük. Számadó Julianna fl közlekedés fejlődése a statisztika tükrében A Statisztikai Kiadó gon­dozásában megjelént a köz­lekedési és hírközlési év­könyv, amely az 1981-es év­ben elért eredményekről tá­jékoztat, visszatekintve az elmúlt évtizedben bekövet­kezett fejlődésre. Az adatok szerint a MÁV és a GYSEV vonalain az el­múlt évben csaknem 273 mil­liónyian utaztak, 5 százalék­kal kevesebben, mint a meg­előző esztendőben. A csökke­nés tíz év óta folyamatos: 1970-ben az elszállított uta­sok száma még több mint 390 millió volt. Érdekes meg­figyelni, hogy az utasoknak alig több mint 20 százaléka utazott teljes árú menet­jeggyel, a többiek mindany- nyian igénybe vettek valami­lyen fajta kedvezményt. A legtöbben — 254 milliónyian — másodosztályon utaztak, alig 20 millió utas tartott igényt a magasabb színvo­nalú, első osztályú kiszolgá­lásra. Növekedett az átlagos utazási távolság, amíg 12 év­vel ezelőtt egy utas átlago­san 38 és fél kilométeres tá­volságra utazott, tavaly csak­nem 50 kilométerre. A Volán Tröszt távolsági áutóbuszain tavaly ugyan­annyian utaztak, mint 1980- ban, összesen 710 milliónyi­an,, átlagosan csaknem 20 kilométeres távolságra. A tá­volsági hajózás hívei tíz szá­zalékkal szaporodtak, tavaly 1 200 000-en hajóztak! á Du-' nán, s a többi folyón, több nvint kétmillióan pedig a Balatonon. A légi személy- szállításban tavaly -haladta meg először az utasok száma az egymilliót. A helyi sze­mélyszállításban az autóbu­szok vívták ki maguknak az első helyet: tavaly összesen 1,8 milliárd utast fuvaroztak. Villamost 710 millióan vet­tek igénybe, metróval pedig több mint 310 milliónyian utaztak. Alig több mint egy százalékkal mérséklődött a taxiközlekedés: összesen 56 és fél millióan taxiztak ta­valy az országban. A sze­mélyforgalomból jelentős részt vállaltak a magán-sze­mélygépkocsik: 1981-ben 1,1 millió futott az ország útja­in. A közúti gépjárműforga­lom nyomon kísérésére rend­szeresen tartottak forgalom- számlálást. A legtöbb megfi­gyelési ponton nőtt a napi forgalom, például az Ml-es autóúton Budaörsnél az 1980-as napi 8700 gépjármű­vel szemben tavaly átlago­san 10 200-at figyeltek meg. Az 5-ös számú főútvonalon, Szegednél több mint ezer gépjárművel nőtt a napi for­galom. A budapesti hidak forgalma eltérően alakult: a Petőfi-hídé erőteljesen növe­kedett, az 1980-ban megfi­gyelt 47 000 gépjármű he­lyett tavaly átlagosan több mint 62 000 haladt át rajta naponta. Ugyancsak nőtt a Margit-híd forgalma: 55 000 ről 59,7 ezerre, a Lánc-hídé, az Erzsébet-hídé azonban csökkent. A statisztikai adatok hírt adnak a közlekedési pályák­ról is: a MÁV és a GYSEV vágányainak hossza összesen 8600 kilométer volt az elmúlt év végén (mellékvágányok és kitérők nélkül). Ebből körül­belül kétezer kilométernyi sínt tíz éven belül, csaknem ugyanennyit 11—20 éve fek­tettek le. Vannak még 60 évesnél is „öregebb” sínek, ezek "hossza meghaladja az ezer kilométert. A közúti pá­lyák hossza az elmúlt év vé­gén 29 és fél ezer kilométer volt. Ebből 160 kilométer be­ton, 25 ezer kilométer asz­falt és bitumen, 3600 kilo­méter makadám, csaknem 100 kilométer kő- és kera- mit burkolattal készült, a ki­építetlen (föld) utak hossza — 600 kilométer — egy év alatt közel 109 százalékkal csökkent. A közlekedés biztonságát a balesetek tükrében vizs­gálja a kötet. 1981-ben ja­vult valamelyest a helyzet, minden közlekedési alága- zatban csökkent a balesetek száma. A közúton 23 000-en sérültek meg, az előző évhez viszonyítva csaknem három százalékkal kevesebben, öt­ven százalékkal csökkent a villamos- és HÉV-balesetek során megsérültek száma. Bár a vasúti balesetek szá­ma is csökkent, valamivel többen sérültek meg, mint korábban. ’ A legtöbb közúti baleset — 1500 — Pest me­gyében történt, de Borsod­ban sem volt sokkal jobb a helyzet, itt is meghaladta az 1400-at a balesetek száma. Egyébként hosszú évekre visszamenőleg is ez a két megye áll a^ baleseti statisz­tikák élén. (E két megyében a leghosszabb a közútháló­zat.) A megfigyelések sze­rint a legtöbb baleset au­gusztusban, szeptemberben és októberben történik, leg­többször a járművezetők hi­bájából. Takarékos vízfelhasználás — hűtőtoronnyal A takarékosabb vízfel­használáshoz kisméretű hű­tőtornyok gyártására ren­dezkedett be a Tatai Hűtő- technika Ipari Szövetkezet. Az ipari és a mezőgazdasá­gi üzemek egész sorában nagy mennyiségű vezetékes vizet, használnak fel a gő­zök, az alkatrészek, a kü­lönféle'- gépek és az élelmi­szerek hűtésére. Az ennek során felmelegedett, továb­bi hűtésere már alkalmat­lan, de még tiszta vizet a legtöbb helyen a csatornák­ba, folyókba .-engedik. A Ta­tán készülő új típusú torony viszont jó. hatásfokkal lehű­ti a vizet, amelyet így új­ra és újra hűtésre használ­nak. A tornyokban rendkí­vül egyszerűen, levegővel történik a víz hűtése. Spe­ciális betéteken pergetik le a felmelegedett vizet, és ventillátor segítségével, a levegő áramoltatásával hű­tik le. A berendezés alkal­mas a vízben levő gázok kivonására is. Szép, izgalmas és nehéz szakma a fémöntőké. Me­gyénkben nem gyakori, kü­lönösen az az eljárás, ame­lyet a Gyulai Könnyűfém­öntő és Betonelemgyártg Vállalat fémöntői alkalmaz­nak. Hidegen kötő formázó­anyagot, foszforsavval és gyantával kevert homokot használnak az alumínium öntvények előállításához. Ti­zenkét esztendeje honosodott meg itt ez a tevékenység, és lassan meghatározóvá válik a vállalat termelésében. Ma a termelési érték 57 százalé­kát ez adja. Keménykötésű fiatalembei hajol a formaszekrény fölé, amelyben benne a minta, a Rába—MAN-motorok'hoz szükséges olajteknő. Hajdú Mihály gondosan „rásimo­gatja” a foszforsavval és gyantával kevert homokot. — Tíz percen belül meg­szilárdul. Ez lesz a forma. Ebbe kerül a mag — mutat a már megszilárdult homok­ra. — A kettő közé öntjük a folyékony fémet. De addig még sok lapát homokot és több mázsa for­mát, mintát kell megmoz­gatniuk. Közben az olvasztó­berendezésben pirosán izzik a fénylő, folyékony alumí­nium. — Lehet vagy 750 Celsius- fokos — állapítja meg Nagy Mihály, miközben ellenőrzi a folyékony fém állapotát. Ő tizenkét esztendeje, az öntés megkezdése óta dolgozik itt. „Bújtatott” termelésirá­nyító. Nem beosztása, hanem szakmai tudása, jártassága alapján irányítja, ellenőrzi a műhelyben folyó munkát, mi­közben ugyanúgy dolgozik, mint a többiek. Mellette az egészen fiatal, Veres Sándor valami masszát kever. — Ez tűzálló kőzet, szili­kon őrlemény. A másik ol­vasztóberendezés grafittége­lyét cserélem ki — magya­rázza. , A műhely túlsó felében láng lobban. Ég a forma! „Mindig nehéz munkán dol­goztam” Tagai Károly mosolyogva mondja: Ég a denaturált szesz Veress Erzsi felvételei — Graíitos, denaturált szeszes oldattal fújjuk be a megszilárdult formát és ma­got, azután meggyújtjuk. A grafit ráég a felületre, és megakadályozza, hogy ho­mok ragadjon az öntvénybe. A homokkeverő berende­zés mellett két asszony dol­gozik. Magkészítők. Váci Mi- hályné Ókányból jár be már nyolc éve, és csinálja a nem éppen könnyű munkát. — Világéletemben nehéz munkán dolgoztam. A kapá­lásnál, cukorrépa-betakarí­tásnál ez sem rosszabb. Itt is, ott is megfájdul az ember dereka, de dolgozni csak kell. Kevesen vagyunk az a baj. Elkelne még négy-öt mun­káskéz ebben a műhelyben. Ám a „friss” munkaerő, az újonnan jöttek nagyon „moz­gékonyak”. Néhány hónap, és továbbállnak. Helyükre má­sok kerülnek, megint csak pár hónapra. A műhely sarkában lám­pával a kezében Fáskerti Pál, a tmk villányszerelője vizsgálódik. Keres valamit. — Zárlatos lett ez az elekt­romos olvasztókemence. De már megvan a hiba . . . Közben elkészültek a for­mák, benne a magok, raj­tuk a négy-öt, egyenként 25 kilogrammos vasnehezékek. Jöhet a forró alumínium! Lábszárvédő, kötény, arcvé­dő pajzs kerül Tagai Ká­rolyra és Hajdú Mihalyra. Aztán telemerik a fénylő ezüst és a finom rózsaszín csodálatos ötvözetével, a fo­lyékony alumíniummal az öntőfánert. Néhány méter ..séta” a 70—-80 kilónyi anyaggal, és a fém helyére kerül, kész az öntvény. Ahogy hűl az anyag, szí­ne jigy lesz egyre mattabb. Immár szilárd a lecsöppent fém, majdnem megérintem. Nagy Mihály figyelmeztet: — Vigyázzon! Ez még 400 —500 Celsius-fokos anyag ... — szatmári — Miről ír a Kertészet és Szőlészet? Az étkezések vagy leg­alábbis a főétkezések után bárki elfogyaszthat egy-két deci bort. Egy négytagú család évi borszükséglete 200—250 liter. Nercz Árpád érdekes írásában a két és fél hektónyi bor előállításá­hoz sszükséges eszközökről ír, s egyúttal házi borász­kodásra is buzdít a Kerté­szet és Szőlészet e héten megjelenő számában. Milyenek az idei almaszü­ret kilátásai? Vannak visz- sza-visszatérő gondok, mint például a szöghiány, az aka­dozó ellátás a fontos növény­védő szerekből, s mivel a kapható szerek hatékonysága sem volt a legmegfelelőbb, így gyakran ismételni kellett a permetezéseket. A várható értékesítési nehézségek riniatt még nagyobb lesz a korszerű tárolók szerepe. Erről ír töb­bek között körinterjújában Valló László. A rózsakertek ékszereiről, a minirózsákról szól Nagy Gy. Kálmán írása. A törzs­nevelés és a szemzés a mi­niatűr rózsáknál sokkal bo­nyolultabb és nagyobb gya­korlatot kíván. A cikk soka­kat érdekel, mert már most nagy a kérésiét miniatűr ró­zsák iránt. Mit lehet tenni azzal a rosszindulatú szomszéddal, aki fáradtolajjal öntözi ha­ragosa almafáit? Mit kell tudni annak, aki spenót haj- tatásához fog? A paradicsom vegyszeres gyomirtásáról, fa- sebkezelésről és számos érde­kes szakmai kérdésről jelen­tek meg írások a hetilap 36. számában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom