Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-04 / 207. szám
1982. szeptember 4., szombat Nyárutói gyorsfénykép Telefunken és politika „Mi változást kovácsolunk ki” — mondta Hans-Dictrich Genscher pártjának friedbcrgi gyűlésén, miután Ekkehard Gries, a párt tartományi elnöke (jobbra) megnyitotta a választási küzdelmet (Telefotó — AI* — MTI — KS) Megdöbbenéssel olvasták mindenütt a hírt. hogy az a név, amely évtizedek óta oly sok rádiót és magnót fémjelez, rossz fénybe került. Gyakorlatilag fizetésképtelen lett az NSZK második legnagyobb elektrotechnikai konszernje, a százesztendős és a leányvállalataival 130 ezer embert foglalkoztató AEG-Telefunken. Vajon ebből a 130 ezerből a megindult szanálás után mennyinek lesz munkahelye? Éppen emiatt fáj most a nyugatnémet kormány feje. Az ilyen óriás,, patinás, világhírű cég összeomlása már nem egy a sok csőd között. Nemzeti ügy. Bár senki nem állítja, hogy a Schmidt— Genscher kormány a felelős a dologért, mégsem jött jól neki politikai szempontból ez az újságok első oldalát elfoglaló, vastag betűs címekkel közzétett csődeljárás. Tovább rontja a közhangulatot, amely egyébként sem túl barátságos mostanában a kor- mányrudat tartó szociáldemokraták és kisebbik partnerük. a szabaddemokraták iránt. Ha ma választanának... Nyárutói gyorsfényképnek nevezhetjük azt a felmérést, amelyet legutóbb végeztek az NSZK-ban. Azt kutatták, milyen most a politikai hangulat? A különböző közvélemény-kutató intézetek által ismertetett adatok alig térnek el egymástól. Ha összevetjük őket, a kép a következő: a jelenleg kormányzó - koalíció, amely a parlamentben több mint egy évtizede jelentős többséget élvez — lecsúszott a listán. Ha ma lenne választás, a szociáldemokraták mindössze 32 százalékot kapnának, a szabad- demokrafak 8—10-et. Nagy ellenfelük, a jobboldal legalább ötvenet, és abszolút többséggel átvehetné a hatalmat. A környezetvédő zöldek fi—8 százalékkal bekerülnének immár a bonni parlamentbe is. Vajon tartós politikai átcsoportosításnak vagyunk tanúi, olyan jobbratolódásnak, amely a kereszténydemokratákat segíti ismét nyeregbe, vagy reménykedhetnek még a szociáldemokraták? A közvélemény-kutatáson kívül is sok jel vall arra, hogy az a többség, amely jó egy évtizedig a szociálliberális kormányt támogatta, és négy általános választáson hatalomra segítette, olvadóban van. Számos kiábrándult szavazó és párttag elfordul tőle. Viszont a jobboldal arra törekszik, hogy egymaga túlszárnyalja versenytársait, és abszolút többséget kapjon, vagy legalább magához édesgesse a szabaddemokratákat, így vehesse át a kormányt. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a világméretű válság és a honi problémák mélyülése megosztja a szociáldemokrata pártot. Csalódott híveinek egy része átpártol a „zöldeknek” és „alternatívoknak” nevezett új csoporthoz, amelyeket lényegében baloldalinak tekinthetünk. Három nagy gond Marad végül még egy kérdés: miért ez a változás? Három nagy gond van, amelynek szorító kérdéseire nem tud megfelelő választ adni a jelenlegi kormány: 1. a gazdasági válság, benne a csődsorozattal s a munka- nélküliséggel; 2. a szociális juttatásokat korlátozó fegyverkezés; 3. az enyhülés-sorsa. Tévedés ne essék, nem azért van hangulatváltozás, politikai átcsoportosulás, mert a jobboldal minderre válaszolni tud. Szó sincs róla. De az elbizonytalanodás — s ma ez jellemzi az egész nyugatnémet politikai tájat — az ő malmukra hajtja a vizet. S ha már egyszer felülkerekedhetnek, bármily gyorsan bekövetkeznék a választótömegek kijózanodása, évekig tartana, amíg ismét érvényesíthetnék véleményüket. Változás, de milyen? A jelenlegi bizonytalanságban tehát —- jószerével — elsősorban parlamentitaktikai húzásokban bízhatunk, s itt a döntő szó a szabaddemokratáké lehet. Ők mind tisztábban látják, hogy súlyuk megnőhet, országosan a mérleg nyelvét' játsz- hatják. s hogy egyáltalán nem mindegy, végül melyik oldalra állnak: maradnak-e a balon. vagy átpártolnak jobbra? A közelgő hesseni tartományi választáson sok minden kiderül. Hans-Dietrich Genscher, a Szabaddemokrata Párt országos elnöke, a hesseni választási hadjáratot megnyitó beszédében egyelőre kétértelműen mondta: „Mi változást kovácsolunk ki.” Arra persze nem válaszolt. hogy taktikai változásra gondol-e a baloldallal együtt, vagy stratégiai változásra a jobboldal ölén? Hessenben hamarosan kiderül. T. I. Képek a Koreai NDK-ból . , Mt* / % Korea főtermékc a rizs. Megmunkálását — vetését, öntözését, aratását — gépekkel végzik. A képen: aratják a rizst az Észak-Pjon- gan tartományi Pakcson megye Mengjung szövetkezetében Korea hatalmas hegyeiben sok vízi erőmű szolgáltatja az energiát. A képen: a Szupung vízi erőmű Korea északnyugati részén (Fotók: KNA—MTI—KS) Bulgária II tervezők odafigyelnek Az építészek azok közé tartoznak, akik féltékenyen őrzik művészi álláspontjukat. Általában igyekeznek elhárítani minden külső befolyást, különösen ha az nem szakmabeliektől jön. Márpedig az építészek alkotásait „laikusok" fogyasztják. Űk laknak az újonnan épült házakban, ők dolgoznak a hivatalokban, tanulnak vagy tanítanak az iskolákban, és járnak a városok, a falvak utcáin, terein. A társadalom éppen ezért keresi a lehetőséget, hogy a „laikusokat" valami módon bevonja az építészek munkájába. E célt szolgálják a sajtó-, rádió- és tévéviták. NEM KÖTELEZŐ, DE... A bolgár fővárosban az együttműködés új formáját fejlesztették ki. Két éve megalakult „A szófiai építészek barátai" klub. Tagjai neves építészeken kívül újságírók, írók, zenészek, képzőművészek. rendezők, költők, szociológusok — mintegy száz- 1 ötvenen. A klub észrevételeit javaslatait a tervezők hasznosíthatják. A viták rendszerint érintik a tervezett alkotások társadalmi és esztétikai jellegét. Az egyik vita egy főútvonal lakóházairól folyt. A vitában a többi között megállapították, hogy a típusláká- sok nem alkalmasak arra. hogy bennük az emberek pihenjenek és jól érezzék magukat. Az úgynevezett modern lakások tulajdonképpen „lakásgépek" — állapították meg. A lakótömb elszigeteli a benne élőket a természetes környezettől. Az is kiderült, hogy a bolgárok sem szeretnek magasan lakni. Egyébként is az a vélemény alakult ki, hogy Bulgáriában az ötemeletes lakóházak a leggazdaságosabbak. VITA A „SZENT DOMB"-RÖL Felmerült az a kérdés, hogy ki a felelős a meg nem felelő építkezésekéért. A tervező? Az építtető? Vagy a rendelkezések? Esetleg maga a lakosság is hibás? S a vita folyt tovább. Végül egyértelműen kimondták: minél többen vesznek részt a tervezésben. minél többen mondják el igényeiket, gondolataikat, annál könnyebb lesz az építtetők munkája, annál szebbek lesznek az épületek, a lakások annál jobban megfelelnek majd a leendő lakók igényeinek és ízléseiének. Több mint száz résztvevővel folyt a vita a városközpont továbbfejlesztéséről. A megbeszélésről több mint 70 oldal gyorsírói feljegyzés készült. A klubtagok elmondták, hogy miképp képzelik el a „Szent Domb”-nak nevezett városrész új arculatát. A vita heves volt, ami nem csoda, hiszen olyan környezetről van szó, ahol az egyetem, az Alexander Nyevszki-emléktemplom, az „Avéta Szófia” templom és a Georgi Dimitrov-mauzóleum áll. Az építészek megfogadták a szót. A vita nyomán új tervekkel álltak elő, amelyeket ismét a klub elé tártak. A vitáról bőven tájékoztatott a sajtó. Az Otecsesztvo című folyóirat két teljes számot szentelt az ellentétes nézeteknek. Az Otecsesztven front című újság pedig külön városépítési rovatot'nyitott. A KLUB FELLEBBEZETT A viákban részt vesznek a minisztériumok és a társadalmi szervek is. Ott helyben válaszolhatnak a kérdésekre, a bírálatokra. Az Ev- logi Geol’giev. körút felújítására előterjesztett tervet a klub tagjai kétszer utasították vissza, bár a tervezők körömsz.akadtáig- védték álláspontjukat. A klub fellebbezett, és ennek során az illetékes szervek a bírálóknak adtak igazat. A klub rendszeresen működik. A vezetőség hetenként ülésezik, és havonta legalább 70—80-an vesznek részt a Bolgár Építészek Szövetségében megtartott vitákon. (g. i.) Nem egyszer heves nézeteltérésre kerül sor (Fotó: Sofiapress — KS) fl trilaleralizmus problémái Japán és a többiek Esztendőkkel ezelőtt, amikor Jimmy Carter voltaképpen még nem is volt a Fehér Ház lakója, Zbigniew Brzezinski, későbbi nemzet- biztonsági főtanácsadója megteremtette az úgynevezett trilaterális, háromoldalú bizottságot. A célkitűzés az volt, hogy a nyugati szövetségi rendszerek három alapvető tényezője — az Egyesült Államok, Nyugat-Euró- pa és Japán — jobban ösz- szehangolja világpolitikai tevékenységét. Carter az 1980-as választáson megbukott, vele együtt Brzezinskinek is ki kellett költöznie a Fehér Házból, de a trilaterális eszme maradt. A bizottság nemrég Tokióban tartotta legutóbbi ülését. A téma is a régi volt, ám a körülmények megváltoztak. Az az egyenlőtlenség, amely az Egyesült Államok —Nyugat Európa—Japán viszonyt kezdettől jellemezte, mind erőteljesebben jelentkezett, a gazdasági érdekütközések hevesebbek lettek. A hármasság olyannyira bonyolult, hogy még fölvázolása is nehezen követhető. Egyfelől ott van az USA —Közös Piac ellentét, amely napjainkra minden eddiginél jobban kiéleződött. Köztudomású az a vita, amely a Szibéria—NyugaUEurópa földgázvezeték ügyében kirobbant. A, tengerentúl nehezen áll talpra, Reagan gazdasági tervei lassan hozzák meg a kívánt eredményt. Washington mesterségesen magasan tartja a bankkamatlábat, hogy belső inflá-, cióját leküzdje, ez a politika viszont aláássa Nyugat- Európa válságellenes lépéseit. Magán a Közös Piacon belül ráadásul Nagy-Britan- nia szemben áll partnereivel az egységes mezőgazdasági árak kialakításának kérdésében. . Következésképpen a háromszögben két szár már eleve nem akar illeszkedni. A legnagyobb gondot azonban szinte mindenütt a japán probléma okozza. A távol-keleti szigetország mind több iparágban keríti hatalmába a piacokat. Jellemző módon az Egyesült Államok kijelentette: Tokió vesse magát alá önként az önfegyelemnek, mielőtt Washington maga folyamodna kényszerhez, azaz korlátozzák a kivitelt az amerikai piacra, elsősorban a színes televízió, a gépkocsi és a képmagnó kínálatában. Ennél is komolyabb a gazdasági küzdelem Nyugát- Európával. Az autógyártás élvonalában levő nyugatnémet, francia és olasz gépkocsiiparnak a japán vetélkedéstől ,már nem csupán a külpiacon kell tartania, hanem odahaza is. A japán autók elhódították a nyugatnémet, francia, olasz, holland és belga vásárlók tekintélyes részét. Még rosz- szabb a helyzet a szórakoztató elektronika — Hi-Fi-to- rony, magnó, televízió, képmagnó — terén.. Az NSZK- beli Telefunken, ez a régi, patinás vállalat például a csőddel küszködik a Pioneer, Sanyo és Sony márkájú csodatermékek özöne miatt. A trilaterálisok legutóbbi tokiói tanácskozását ez az éles ellentét szinte csatatérré változtatta, jórészt csak a különbségeket, az érdek- ellentéteket .foglalhatták jegyzőkönyvbe. A derűlátók mégis reménykednek a végső percben kialakított kölcsönös ígéretekben, de maguk is tisztában vannak vele: mindenféle kompromisz- szum hatálya ideig-óráig tart csak, utána a viadal kezdődik elölről. Sőt, általában még hevesebb formában. Várkonyi Tibor
