Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-04 / 207. szám

1982, szeptember L, szombat o Gáspár Sándor a főváros XI. kerületében Kitüntetés Bakó Ignácot, a Forgácso­lószerszám-ipari Vállalat békéscsabai .gyárának igaz­gatóját 60. születésnapja al­kalmából több évtizedes eredményes tevékenysége el­ismeréseként a Munka Ér­demrend arany fokozatával tüntették ki. A kitüntetést egnap a megyei pártbizott- íg székházában Frank Fe­renc, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a me­gyei pártbizottság első titká­ra nyújtotta át. Gáspár Sándor, a Magyar Szocialista Munkáspárt Po­litikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára pénteken a főváros XI. kerületébe lá­togatott. Elsőként a Budapesti Mű­szaki Egyetem tanévnyitó ünnepségén vett részt. Az ünnepség után a Politikai Bizottság tagja egyetemi ok­tatókkal és hallgatókkal ta­lálkozott. Itt Polinszky Ká­roly rektor és Barta György, az egyetem pártbizottságá­nak titkára tájékoztatta a vendéget az egyetem életé­ről, majd kötetlen eszmecse­rére került sor az oktató- és nevelő munkáról, a diák­ifjúság helyzetéről, az egye­tem és a gyakorlati élet, a termelés kapcsolatáról. Gáspár Sándor programja a kerületi pártbizottság szék­házában folytatódott, ahol Szatmári István, a pártbi­zottság első titkára és Bakos László, a tanács általános elnökhelyettese mutatta be a 100 ezer dolgozót foglalkoz­tató kerületet. A tájékozta­tók áttekintést adtak a vá­rosrész üzemeinek — közöt­tük 23 nagyüzemnek — idei első féléves gazdálkodási eredményeiről, a külkeres­kedelmi egyensúly javítását segítő munkáról. Szóltak a dolgozókat és a budai város­részben élőket foglalkoztató kérdésekről, valamint a ke­rület fejlesztésének helyzeté­ről is. A látogatás befejezéseként Gáspár Sándor a kerületi üzemek és intézmények párt-, gazdasági és szakszer­vezeti vezetőivel találkozott, s előadást tartott a szak- szervezeti mozgalom aktuális hazai és nemzetközi kérdé­seiről. Budapesten él és alkot Fajka János tűzzománc művész, aki 1935-ben Nagykőrösön született. Id. Rácz József, Dudás Jenő, Schubert Ernő és Rákosi Zoltán mesterek keze alatt tanulta meg a tűzzománckészítés mesterségét. Rézlemezre készülnek a 400—100 Celsius-fok között égetett munkák, amelyekkel művészi hitvallását Fajka János kifejezi. 1965 óta állít ki kül­földi és hazai tárlatokon, pályázatokon vesz részt, díjakat nyert, önálló kiállításokon mu­tatkozott be Budapesttől Szombathelyig, Nagykőrösön át, s most Békésen, a Jantyik Má­tyás Múzeumban láthatók munkái. Tegnap délután 3 órakor Ecsery Elemér művészettörté­nész nyitotta meg a tárlatot, amelyet november 14-ig láthatnak az érdeklődők Fotó: Fazekas László Bajtársi találkozó A Magyar Ellenállók, An­tifasiszták Szövetsége negy­ven éve történt eseményre emlékezik az idén: találkozót rendez azok számára, akik a KMP szervezte Független­ségi Fronttal kapcsolatban álltak. 1942 nyarán a moz­galom több száz tagját le­tartóztatták. Kérik mindazo­kat, akiket annak idején le­tartóztattak, közöljék nevü­ket, címüket a Magyar El­lenállók, Antifasiszták Szö­vetségével. (1054 Budapest, Szabadság tér 16.) Pénzügyi konferencia A pénteken megnyílt IV. pénzügyi konferencián Pécsett a vállalati és az intézményi gaz­dálkodás időszerű feladatairól tanácskoztak a hazai vállalatok, szövetkezetek és intézmények 1500 pénzügyi szakemberének részvételével. A konferencia ple­náris megnyitó ülésén Madarasi Attila pénzügyminisztériumi ál­lamtitkár a pénzügypolitikai tö­rekvések megvalósításának ta­pasztalatairól tartott bevezető előadást. Tanácskozás Kétszázadik tanévnyitó a Műegyetemen a mezőgazdasági exportról A mezőgazdasági ágazat az idei exportkötelezettségeit teljesíteni tudja, az év köz­ben hozott mérlegjavító in­tézkedések eredményeként az eredetileg tervezett mennyi­ségen felül további áruala­pokat termelnek meg az üze­mek, vállalatok — jelentette be ''Papócsi László mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes pénteken, a MÉM-ben, a mezőgazdasági termékek exportjában és az őszi munkákban érdekelt vállalatok számára tartott munkaértekezleten. A miniszterhelyettes el­mondta, hogy a külpiacon a mezőgazdasági termékek el­adási feltételei megnehezül­tek. Az értékesítési árak az elmúlt évihez képest csök­kentek, emiatt az exportter­vet az árualapok fokozásá­val, a kivitel mennyiségének növelésével lehet teljesíteni. Ehhez azonban az őszi nagy munkáknál is a termelő, a feldolgozó és a külkereske­delmi vállalatok összehan­golt, magas szervezettségű munkájára van szükség. Ki­emelten fontos feladat a szállítások koordinálása, hogy a földekről lekerülő termés minél kisebb veszte­séggel, mielőbb a feldolgozó üzemekbe, exportra, illetve a hazai piacra kerüljön. Ép­pen ennek biztosítására or­szágszerte megkezdődtek a vasúti tárcaközi, valamint a közúti mezőgazdasági opera­tív bizottsági ülések, ame­lyek a szállítások ütemének részleteiben állapodnak meg. A feldolgozó vállalatok a minőségi előírások fokozott betartására kell, hogy töre­kedjenek az export sikeres teljesítése érdekében. A kül­kereskedelmi vállalatok a piaci munka további javítá­sával, a szállítási határidő pontos betartásával kell, hogy eleget tegyenek kötele­zettségüknek — mondotta a miniszterhelyettes. Rond Ellának üzenem Furcsa hirdetést láttam. A gyulai Rondella-diszkó a • napi nyitva tartási időket hirdeti, és Sgyben a belépödí- ; jakat is közli. Eszerint a női vendégeknek 10, a férfiak- ; nak 20 forint a beugró. Ugye, hölgyeim, mélyen sérti Önöket ez az ötvenszá- i zalékos árengedmény! Hiszen Önök már kiharcolták ma- • guknak a férfiakkal való azonos elbírálást. Igazuk van. Követeljék ki maguknak, hogy Önök is fizethessenek 20 ; forintos belépőt! Ha ez nem sikerülne, elárulok egy tit- ; kot, mellyel némi elégtételt szerezhetnek sérelmükre. A \ belépődíj-fizetéskor hajtsák ketté a papírtízesüket, és i rejtsenek bele egy másikat! Így már emelt fővel, a fér- fiákéval megegyező jogokkal szórakozhatnak. Sajnos erre ; a csalafintaságra a fémtízes nem alkalmas. A Rondella vezetőinek is ajánlok valamit. A belépő- j jegyekkel történő visszaélés megelőzése érdekében vezes- : sék be a szexvizsgálatot! Nehogy egy-két elvetemült fér- ; fi 10 forintos belépővel akarjon bejutni a diszkóba. ; A 10 forintos belépővel rendelkezők valódiságának i vizsgálatát mellékfoglalkozásként vállalom. — aa — ■ Jubileumi tanévnyitó ün­nepséget tartottak pénteken a Budapesti Műszaki Egye­temen. Polinszky Károly rek­tor köszöntötte az esemény vendégeit, valamint az egye­tem tanárait és több mint tízezer hallgatóját. Szabó Imre rektorhelyettes a Mű­egyetem 200. tanévét meg­nyitó beszédében felelevení­tette az egyetem alapítása óta eltelt két évszázad nagy­szerű eredményeket felmu­tató hagyományait, emlékez­tetett a ma hallgatóinak ne­ves elődjeire, idézte az egye­tem hajdanvolt rektorainak, neves professzorainak ma is utat mutató megállapításait. Ezután mintegy 1400 első éves diák tett fogadalmat, majd vas, gyémánt és arany okleveleket adtak át az egyetem egykori hallga­tóinak több évtizedes mér­nöki munkásságuk elismeré­seként. Gyorslista az ,.Előfizetéses lottó ráadás!” jelmondattal meghirdetett — 1982. szeptember 2-án megtartott — rendkívüli jutalomsorsolásról. A jutalomsorsolásban az 1982. augusztus havi előfizetéses lot­tószelvények vettek részt. A gyorslistában az alábbi rö­vidítéseket használtuk: A vásár­lási utalvány (4000 Ft). B sze­mélygépkocsira szóló utalvány, 120 000 forint értékben. C vásár­lási utalvány (30 000 Ft). D vá­sárlási utalvány (20 000 Ft). E vásárlási utalvány (10 000 Ft). F vásárlási utalvány (5000 Ft). A „Személygépkocsira szóló utalvány, 120 000 Ft értékben” megnevezésű nyereményt a 77 768 025 számú előfizetéses lot­tószelvény tulajdonosa nyerte. Figyelem! A nyertes Dácia 1310 vagy Lada 1200 S. illetve Trabant Lim. Special tip. sze­mélygépkocsi közül választhat; abban az esetben, ha Lada vagy Trabant Lim. Special tip. sze- laszt, a kiválasztott gépkocsi és a Dácia 120 000 Ft-os ára közötti értékkülönbözetet készpénzben kapja meg. HETVEN NYOLCMILLIÓ 005 391 F 071 326 C 084 513 D 097 700 D 110 887 E 124 074 E 137 261 E 150 448 F 163 635 F 176 822 F 190 009 F 282 318 C 308 692 D 321 879 D 335 066 E 348 253 E 361 440 F 374 627 F 387 814 F 414 188 F 427 375 C 440 562 C 453 749 D 466 936 E 480 123 E 519 684 F 559 245 F 453 749 D 466 936 E 480 123 E 519 684 F 559 245 F NYOLCVANEGYMILLIÓ 499 946 F 513 133 C 526 320 D 539 507 D 565 881 E 579 068 E 592 255 F A nyertes szelvényeket 1982. szeptember 28-ig kell a totó­lottó kirendeltségek, az OTP- fiókok vagy posta útján a Sport- fogadási és Lottó Igazgatóság címére (1875 Budapest V.. Mün- nich Ferenc u. 15.) eljuttatni. A gyorslista (amelyben a me­gyénkben vásárolt nyertes szel­vények számát közöljük) köz­vetlenül a sorsolás után készült, az esetleges nyomdai hibákért felelősséget nem vállalunk. Halálos ítélet végrehajtása Mint arról korábban már hírt adtunk, a Szombathelyi Megyei Bíróság Vajda János vépi la­kost nyereségvágyból elkövetett emberölés és más súlyos bűn­cselekmények elkövetése miatt életfogytig tartó szabadságvesz­tésre ítélte. A többszörösen bün­tetett előéletű Vajda 1981. már­cius 5-én erőszakkal behatolt a Vépen lakó, 78 éves özvegy Bar- kovics Jánosné házába, és ott brutális módon megölte az idős asszonyt, hogy pénzét megsze­rezze. Ezt megelőzően társaival további két idős, egyedülálló asszonyt is megtámadott, és ki­rabolt. A Legfelsőbb Bíróság 1982. jú­nius 14-én kelt ítéletével meg­állapította, hogy Vajda különös kegyetlenséggel követte el az emberölést, és ezt is figyelembe véve, a vádlottat halálra ítélte. A kegyelmi kérvényt elutasítot­ták. Az ítéletet pénteken végre­hajtották. Hátrányos helyzetű emlékek Ö intha úgy lenne törvényszerű: akiknek nem volt hí- rük-nevük életükben, azoknak az emlékük is név­telen marad haláluk után. Hogy megörökülni is csak „Az ismeretlen katonaként” tudnak: díszsírhelyek hite­lesülnek hamvaik által, amelyeket államfők a protokoll sze­rint megkoszorúznak. Mert ők az ismeretlenek, a mindenkori nép, a mindenkori hadsereg, ők megnevezhetetlenül a „víz­nek árja” — mint a költő írta, de mintha azt már hasztalan írta volna, hogy „azért a víz az úr” — mert a gályákra em­lékezik az utókor, a gályakirályokra és -pápákra, a gálya­hadvezérekre és -fejedelmekre, hiszen — végül is — csak­ugyan e gályakezektől függött a történelem irányítása. A piramisok, katedrálisok, várak, paloták, kastélyok nem az építők, hanem az építtetők nevét őrzik — s nincs pirami­suk, katedrálisuk, váruk, palotájuk, kastélyuk az építőknek, amit tátott szájjal megcsodálni lehetne... Ha van mégis — skanzen, tájház. falumúzeum, koncentrációs tábor, tömegsír­temető —. a turista utókor nem az arcokat, a tekinteteket képzeli el szemlélődés közben, nem az egyszer-volt-hol-nem- volt embert, a fenséget, titkot. Északfokot, idegenséget. ha­nem az általánosság jegyeit őrző fantomalakokat: a kunt, a csángót, a zsidót, a parasztot, a proletárt, a zsellért és a kubikost. S tudom: hiábavalóság ez az östörgés: a történelem igaz valósága szerint így van ez rendjén az emlékek és az emlé­kezések erdejében is. Hogy az erdőt messziről, föntről lát­juk csak át — fáit külön-külön vizslatni értelmetlennek gon­doljuk. kivált, ha meg van jelölve úgyis annyi emlékezetes, hírhedt-híres fa. mely alatt egy nagybetűs Vaiaki megpihent, melyet egy nagybetűs Valaki ültetett... Nincs bennünk ön­zetlen kíváncsiság az erdő fái iránt, hiszen mi — értelmiségi létre vergődöttek — magát az erdőt véljük-akarjuk tudni, ismerni, egves fáira miért is tékozolnánk időt. energiát? Csakhogy rá kellene már döbbenni végre: az erdőt is csak az egyes fák megismerése alapján ítélhetjük meg. akkor is. ha az egyik akác látszólag olyan, akár a másik, ha az egyik tölgv, bükk. nyír éppolyan, mint a másik ... Ha nem Kossuth, ha nem Széchenyi, ha nem Görgev. ha Deák nem úgv ... Vagy közelibb időkre gondolva revideálunk és rekonstruálunk: Telekit és Bethlent. Horthyt és Kállayt.. . A Táncsicsok emlékirata azonban nem vált ki vitát soha. A Francsics Károlyoké. Garzó Imréké, Kováts Istvánoké, a Dombi Kiss Imréké. Gémes Esztereké. Csizmadia Imréké. Hiszen ezekről miért is vitatkoznánk, ők — így magyaráz­zuk — nem voltak tényezők a politikai irányításban. Tán­csics is — még ő is! — hasztalan kapaszkodott föl hihetetlen akarattal Ácsteszérről a pesti Üllői útig. az eseményeknek — utóbb — csak bábia. bolondja tudott lenni, irányítója, befo- lvésolója alig . . . Hát miért is vitatnánk meg az emlékeit? Vagy az építőmester Kováts Istvánéit? Ki is volt ez az ember: egv szegedi valaki a múlt században. Kitanulta a mesterséget, s hogy jobban tudja — követve a céhtörvénvt —. elment „világot látni”, majd honvédja lett a szabadság- harcnak ... De csupán honvédja — nem vezéralakja. Mért is beszélnénk hát Kováts István emlékeiről, mért hivatkoz­nánk éppen rá fennkölt vitákban? Vagy Garzó Imréről, a polgárról, aki mérnök-tanár volt, a szabadságharcban tiszt­féle — közkatona büntetésből lett a bukás után. De hát az ő itáliai kényszerszolgálata nem emigráció volt, ő visszajött, és dolgozott tovább: tanított, cikkeket írt Hódmezővásárhe­lyen, beleártotta magát „illetéktelenül” nevelésügyekbe, fo­lyószabályozási tervekbe — igaz is, ki figyelt, ki hallgatott rá? Vagy Dombi Kiss Imrét, a tanyasi parasztot mért is em­legetnénk föl szimpozionokon? Épp őt, aki hároméves köte­lező katonai szolgálat után szakaszvezetőként egyik közkato­nája volt a przemysli ostromnak, utána egyik névtelenje az orosz fogságba esett névteleneknek, akiket a keserű kenyerű sors Közép-Ázsiába sodort, akiket naponta tizedelt a tífusz, akik kényszermunkára jártak idegen földön éveken át, akik csak nyílt levelezőlapon és németül értesíthették hogylétük felől szeretteiket, s.akik — valóban hihetetlenül! — valahogy mégis hazatértek. És Gémes Eszter könyvét, a Mindig magam címűt is ugyan mért citálnánk érvnek-ellenérvnek? Hiszen lehet-e érv meg­születni és fölnövékedni Balástya határában? Lehet-e érv ideje korán árvának maradni, lehet-e érv serdülőlányként napszámba járni, munkára hiú tisztességgel dolgozni? És lehet-e érv az I. világháborús esztendők valós igazságá­nak föltárásához Csizmadia Imre gyermekkora, az Olaszor­szágban odamaradt édesapa, a tanyájukon fogolyként is em­berként otthonra lelt Vaszil? Lehet-e érv pusztán az életük történelmi vitákon, a munka reggeltől estig, januártól januá­rig? Lehet-e legalább adalék — ha nem is perdöntő érv — idős Váci Mihályné könyörtelen „árvácskasorsa’', az Amerikába kódorgott apától az örömtelenségbe mérgeződött anyáig? S az, hogy Zsuzsa néni iskolázatlanul, nyomorult körülmények közt mégis megpróbálta: ember akart lenni, és költőt nevelt! Mindezek lehetnek-e érvek napi köz- és magánvitáinkban történelmünk igazabb megítéléséhez, önmagunk megismeré­séhez? Lehet-e érv Széchenyi, Kossuth, Görgey, Teleki, Deák mellett Táncsics, Garzó, Francsics, Kováts? Kádár Gyula, Bárczy János mellett Gémes Eszter és Csizmadia Imre? Em­berségünkhöz nélkülözhetetlenül hozzátartozhat-e Gazda Jó­zsef könyve, az így tudom, így mondom című, amely Buka­restben jelent meg 1980-ban? Lehet-e érv jövendő cselekvé­seink etikájában Bilibók Gergelyné, Veress Regina, Serbán Serbán, Tuzson Tamás emlékezése — hogy neveket is említ­sek a több mint kétszáz „adatközlő” közül? Fölismerjük-e, hogy nem csupán adatközlők ezek az emberek, de többek: egyéletűek, egysorsúak, akikért — ha nem halljuk is, ha nem figyelünk is oda — valahol mégis megszólal a harang! És eljutunk-e odáig, hogy vájt fülű vitáinkban — melyekben a történelmet és a politikát hánytorgatjuk folyvást nevekkel lövöldözve egymásra — az örökkön félrevert vészharang- knngatás mellett ezeket a tiszta lélekharanghangokat is meg keMvne hallanunk? Mert ezeknek az emlékezéseknek ez az énekük elsődlegesen: tiszta őszinteségük, manipulálatlan ma­kulátlanságuk — s emiatt maradnak árnyékban botrányos viták zsinatában, emiatt feledjük őket akár kézbe venni is, hiszen íróik szavahihetőségét nem pozíció és rang, nem szár­mazás és szerzett tekintély, hanem keményen végigdolgozott emberi élet hitelesíti. ^^^Bedig meg kellene hallanunk őket, e lélekharangokat, hiszen nélkülük csupán okoskodóvá lesz a gyüleke- zet, nem okossá, melyet nemzetnek nevezünk, hi­szen nélkülük nem lett volna kit csatába szólítania Kossuth­nak, nem tudott volna kit nagyralátón fölemelni Széchenyi. Ideje, hogy végre észre és észbe vegyük őket, ideje, hogy megzúgassuk értük az általuk öntött harangokat, hiszen nem tévedett a költő: „azért a víz az úr”. Ördögh Szilveszter

Next

/
Oldalképek
Tartalom