Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-28 / 227. szám
NÉPÚJSÁG 1982. szeptember 28., kedd Ki vállaljon kockázatot? Kísérletek a melléktermék-tüzelésü kazánnal A magyar mezőgazdaságban évente mintegy tízmillió tonna hulladék képződik. Felhasználása ma még megoldatlan, pedig a mezőgazdasági hulladék különböző eljárások alkalmazásával nemcsak takarmányozásra, talajerő-utánpótlásra, hanem fűtésre, mezőgazdasági szárítók működtetésére is alkalmas. A hulladékok nagyobb része a korábban oly sokra becsült kukoricaszár és szalma. A hasznosítás legcélszerűbb, legolcsóbb módszereiről megoszlik a szakemberek véleménye. Az azonban bizonyos, hogy évente több millió tonna szalma, kukoricaszár válik a földeken a tűz martalékává. A levegőt „fűtik” vele,, holott hasznosításával sok tízezer tonna olajat, gázt lehetne megtakarítani. ' ♦ Ezért is hallhattuk örömmel a minap, hogy a Láng Gépgyár melléktermék-tüzelésű kazánjai jól vizsgáztak. A kísérletezés nehéz időszaka után egyre több jel mutat arra: nem hobbiról, tartós törekvésről van szó. A Békés megyei tapasztalatok egyelőre nem ilyen kedvezőek. Igaz ma *itt is minden arra mutat, előbb-utóbb működőképesek lesznek a Gyo- maendrődön és Csárdaszálláson épült melléktermék-tüzelésű kazánok. A gyomaendrődi Győzelem Tsz-ben 1981 márciusában kezdtek hozzá a Láng gépgyári kazán beépítéséhez. A szövetkezet már 198.1 nyarától olaj helyett mellék- termékkel akarta megoldani a termények szárítását. A kazánok próbaüzemére azonban csak októberben kerülhetett sor. Ám ekkor kiderült, a kazán képtelen fel- fűteni a szárítót. A tsz vezető szakembereinek következtetése ebben a helyzetben nem lehetett más, minthogy a mellékterméktüzelésű kazánokkal nem lehet, vagy legalábbis egyelőre nem, gabonát, szemesterményt szárítani. ♦ Az idén tavasszal Gellai Imre, a szövetkezet elnöke ezzel kapcsolatosan a következőket mondta: „Ahhoz, hogy a kazán alkalmas legyen szárításra, előbb műszaki változtatásokra van szükség ... Meg kell oldani a szalma égéstermékének eltávolítását ... A szalma a kazánokba automatikus vezérlésű szalagon jut el, áram- kimaradáskor — mint ahogy arra példa is volt .— leéghet a szállítószalag ... De a legnagyobb gondunk mégiscsak az, hogy a kazán nem fűti fel a szárítót... Módosítani kell a meleg levegő továbbítására szolgáló rendszert.” A Láng Gépgyár szakemberei végül nem csak Gyo- maendrődön végezték el a változtatásokat. A csárdaszállási Petőfi Tsz-ben, ahol ugyancsak tavaly kezdődött el a beruházás, módosították a meleglevegő-továbbító rendszert, kicserélték a szállítószalagot, a forgócellás adagolót és az elszívó ventillátort. A módosításokat követően a gyomaendrődiek a 'MÉM Műszaki Intézetéhez és a Gödöllői Agrártudományi Egyetemhez fordultak, hogy végezzék el a kazánok bemérését. A mérések akkor a kazának alkalmasságát bizonyították, igaz a berendezés újra meghibásodott, még szerencse, hogy ezen a nyáron nem volt szükség a termények szárítására. Az újabb bemérésre a kukoricabetakarítás ideje alatt kerül sor. A csárdaszállásiak a sikeres júliusi mechanikai próbaüzemet követően szeptember közepén tartották meg a berendezések úgynevezett melegpróbáját. A végleges tapasztalatokra még azonban itt is várni kell. ♦ Minderről hogyan vélekedik Zsótér László, a Láng Gépgyár létesítményfelelőse? „— A vártnál nehezebb feladat megoldására vállalkoztunk. A Láng Gépgyárat senki sem kötelezte arra, hogy melléktermék-tüzelésű kazánok gyártásába kezdjen. A kísérletezés költségeinek jelentős részét is mi viseljük. Először tapasztalatokat kellett szerezni, a változtatásokat már ennek megfelelően hajtottuk végre. Az idei nyár azt bizonyítja, sikerrel, ezzel persze nem azt mondom, hogy minden problémát megoldottunk. A melléktermékek ilyen jellegű hasznosításához azonban nemcsak kazánra van szükség, hanem megfelelő betakarítógépekre, megbízható tárolásra is, hogy a szalma, a kukoricaszár nedvességtartalma ne haladja meg a 40 százalékot. Egyelőre nincs olyan szecskázógép, amely a nagy bálát fel tudja aprítani. A Láng Gépgyár a gyomaendrődi és csárdaszállási beruházásokkal egy időben az ország más gazdaságainál is hasonló beruházásokat végzett. Ma már kilenc ilyen melléktermék-tüzelésű kazán működik. Balmazújvárosban három év óta sertéstelep fű- ‘ tésére használják. A gyomaendrődi beruházás csaknem tíz-, a csárda-, szállási hatmillió forintba került. A kísérletezés kockázatát miért vállalták? Arra talán a Győzelem Tsz-ben végzett számítások adnak választ. Az új kazán üzemeltetése ugyanis az eddigi négy helyett mindössze egymillió forint értékű tüzelőanyagot emésztene fel. A megtérülés négy évnél rövidebb időt venne igénybe... Kepenyes János Gazdasági kérdések — melyekre válaszolni kell Az ország iparának eredményei — a gondok ellenére* sem lebecsü- lendőek. A nemzeti jövedelem a termelésnek csaknem felét, összes kivitelünknek négyötödét adja az élelmiszeripar nélkül, és foglalkoztatja az aktív keresők közel egyharmadát. Az elmúlt évtizedekben az iparpolitika — a tervgazdaságba jól befogható — a szocialista nagyipar megteremtésében és növekedési ütemének alakításában fejezte ki céljait. A fejlett nagyipart teremtő extenzív fejlődés, a szükségletek ki- elégítetlenségéből adódó mennyiségi feladataira összpontosítva hozta létre centralizált szervezeteit. A csupán növekedést ismerő, alapvetően népgazdasági szinten manőverező irányítási, szabályozási, jogi és szervezeti rendszer végtermék előállítására ösztönzött. Erőforráshiányos gazdaságunkat a beruházási kedv permanens túlfűtöttsége jellemezte. A világgazdaságnak a hetvenes évek elején bekövetkezett krízise és az azóta is tartó súlyos zavarai -a számítottnál kedvezőtlenebbül — és főleg felkészületlenül — érintették intenzív szakaszba hajló nyitott gazdaságunkat. A kihívás összhatásában felnagyítva hozta felszínre gazdasági fejlettségünkből, fejlődésünkből — természetszerűleg mindig is — adódó problémáinkat. A túlzottan összpontosított iparunk nehézkesen tudott reagálni a — politikai vezetés által felismert — megváltozott ’feltételekre. A kialakult értékrendek gátolták a valós jövedelmezőségen alapuló ipar- és termék- szerkezet kialakulását. Az anyag- és energiagazdálkodás nem ösztönzött takarékosságra. A .jövedelemszabályozás munkaerő-pazarlást hoz vezetett. A tőkés értékesítés és a szocialista import bővítése nehezebbé vált. A központi irányítás és szabályozórendszer nem kényszerítette a gazdálkodókat a hatékonyság növelésére, a szervezettség fokozására, a vállalkozás; készség kibontakoztatására. Az innovációs lánc működése akadozik, a kooperációs-háttéripari kapcsolatok beszűkültek. Gazdasági újságírásunk kérdésfel vető-fel világosi tó tevékenysége következtében ma mar a lehető legszélesebb közvéleményünk ismeri fogyatékosságainkat. De nézzük meg, milyen válaszokat tudtak, tudhattak adni a felvetett kérdésekre! Korszerűsíteni kell a vállalatok szervezeti rendszerét; jövedelmezővé kell tenni a termékszerkezetet; takarékoskodni kell az eszközökkel — köztük a munkaerővel; javítani kell a termelékenységet; növelni a hatékonyságot; kibontakoztatni a vállalkozás; készséget; felszabadítani a szellemi energiákat; csak így — exportáljunk többet, szervezzünk stb. A kiragadott pozitív példák magyarázata is ezen alapul. Ez így kevés. Nemcsak azért, mert az okok és válaszok egybeesve kezdenek megmerevedni, hanem, mert itt többről van szó. A fejlett szocialista társadalom felé vezető úton, a népgazdaság intenzív fejlesztése megköveteli a gazdasági vállalkozás tartalmának és formációinak — a valós érdek- viszonyokon alapuló — komplex vizsgálatát, átértékelését. Mindezt a világgazdasági válságtól függetlenül — mindannyiunk érdekében — meg kellett volna tennünk, de bekövetkezése miatt sokáig már nem halaszthatjuk. A jelenlegi gazdasági, irányítási és szabályozórendszer legfontosabb rövidtávú céljain^ elérésében eredményeket hozott a külső egyensúlyi helyzetünk javításában, az életszínvonal megőrzésében. A kétségtelen előrelépés ellenére, az értékkategóriák állami eltérítése akadályozza a teljesítményelv érvényesülését, a szükséges — akár szélsőséges — differenciálódás lehetőségét. A költségek ilyen jellegű csoportosítása, központosítása, kezelése lehetetlenné teszi az erőforrások — köztük a munkaerő — átcsoportosítását, a termelés méretstruktúrájának egészséges átalakulását. A jelenlegi vállalati jövedelemelvonás és preferenciarendszer túlságosan szétválasztja a fogyasztói és termelői árakat. Az árrendszerben bekövetkező változások csak szimulálják a versenyárrendszert, de nem ösztönöznek — az így végrehajtott árfolyam- változásokkal együtt — kellőképpen exportálásra. Bár feltétlenül jobb, mint a még széles körben alkalmazott önköltségtípusú ár. Az importot nem tudtuk közgazdaságilag beépíteni a feltételrendszerbe. Kockázatot vállalni nem érdemes, mert az esetleges veszteség nem áll arányban a bizonytalan — egyéni és kollektív — nyereséggel. A vezetői és a káderállománynál nincs tét. A szabályozórendszerben bekövetkező változások védekező jellegűek voltak, ennek megfelelően csak rész- eredményeket hoztak a feszültségek levezetésére törekedve. A magyar gazdaság helyzete, a lakosság hangulata, érettsége és tisztánlátása olyan, hogy az alapvető változásokat nemcsak lehet, hanem szükséges is végrehajtani. A változásoknak számos politikai vetülete is van, de a kérdéseket ténylegesen megválaszolva kell a kiutat megmutatni. Ugrai P. András Egy vállalat profilt keres A nagyvasúti villamos vontatás úttörője, a magasfeszültségű vasútvillamosítási rendszer feltalálója, Kandó Kálmán gépészmérnök volt (1869—1931). Az akkori idők értetlenségére jellemző, hogy első villamos mozdonyát Olaszországban építette fel. Azóta sokat változott a világ... Az idén 25 darab 3000 lóerős (2200 kW) villanymozdonyt kap a MÁV. A szilícium egyenirányító vasúti vontató jármű a Ganz Villamossági Művek és a Ganz-MÁVAG együttműködésével készül, az előbbi a villamos berendezéseket, az utóbbi pedig a járműszerkezeti egységeket gyártja. A kéjJen: a Ganz-MÁVAG szereldéjében. (MTI-fotó — Tóth Gyula felvétele — KS) Hozzászólás A Békés megyei Népújság 1982. augusztus 20‘i számában megjelent cikk komoly feszültséget keltett dolgozóink között. A vállalat és a gyár vezetősége, személyesen magam is megpróbáltuk és próbáljuk a telepek és műhelyek dolgozóit megnyugtatni, de ez csak részben sikerült. Ezért kénytelenek vagyunk válaszcikkben foglalkozni az üggyel. Gondjainkról már 1980- ban és 1981-ben is megjelent egy-egy cikk. Ezért úgy véljük, hogy napjainkban már inkább a kivezető út bemutatásával kellett volna foglalkozni, nem pedig a problémák felületes ismeretekre alapozott eltúlzásával. A cikkben a szerző jó néhány témát nem úgy fogalmazott meg, ahogy azok a beszélgetésben elhangzottak. Ilyenek pl.: „a vállalat vezetői úgy döntöttek, hogy bővítik, esetleg teljesen átalakítják profiljukat, felhagyva a gazdaságtalanná vált kosárgyártással”. vagy „tavaly már nem hozott eredményt” (értsd: nyereséget), illetve „kevés a megrendelés”, „ ... a kosárgyártó részlegnek el kell tartani a hagyományosan veszteséges fűzágazatot is, és tetemes részt kell vállalnia a vállalati általános költségekből” stb. A legtöbb esetben nem szerencsés a szavak, a kifejezések megválasztása, illetve a kiegészítő profilok kialakítására irányuló próbálkozások kommentálása sem. Ilyenek pl.: a „széthullás”, a „tönk- remenés”, vagy „ ... aztán mégis Battonyán létesült új üzem”, ,,... Szolnok, Martfű gyorsabb volt.” (Sörgyártás!?) stb. Az igaz, hogy a kosárfonó szakma valóban veszített népszerűségéből az utóbbi években. Igazolja ezt az a tény is, hogy bár az ötödik ötéves terv során még 164 millió forint nyereséget ért el a vállalat, de már ebben az időszakban is mintegy 100 fővel csökkent a kosárfonó létszám (pedig ebben az időben semmilyen gond nem jelentkezett a megrendelések körül). Vagyis az eltávozások oka nem függ össze az újabban jelentkező gondokkal, hanem a szakma, a termelés kézimunkajellegében, erős fizikai igénybevételében keresendő. Mindezek, és az egysíkú termelési tevékenység negatív hatásainak csökkentése miatt keresi a vezetés a profilbővítés lehetőségét, elsősorban azok számára, akik elvágyódnak a kosárfonó szakmából, de hűek kívánnak maradni a vállalathoz, a gyárhoz. A vállalat vezetősége azért sem juthatott arra a gondolatra, hogy felhagy a kosárgyártással, mert a vállalat alapító levelében, tevékenységi jegyzékében alapfeladatként a fűztermelés és a fűzből font termékek előállítása került meghatározásra. Ezen túlmenően a vállalat kezelésében levő kb. 3 ezer hektár földterület mezőgazdasági művelésre alkalmatlan, így a fentieken túl egyértelműen népgazdasági kárt is okozna, ha a cikk állítása valóban a vállalatvezetés szándéka lenne. A szakma hagyományai által is kötelezve, mint meghatározó vállalati profilt tovább folytatni a fűztermesztést és kosárfonást. Ezáltal jelentős nagyságú, más célra nem, vagy alig használható területen termesztett alapanyagból reális hazai igényeket kielégíteni és exportlehetőségeket kihasználni. A fonottáru termékek exportja konvertibilis valuta befektetése nélkül jelentős tőkés devizát hoz a népgazdaságnak, tehát szintentartá- sa, vagy növelése igen fontos érdek. Termelési kapacitásunk többszöröse is elhelyezhető lenne exportra a jelentkező igények alapján. Problémát az okoz, hogy az állandóan növekvő termelési költségeket a piac nem minden esetben fogadja el az árban — éppen a tőkés piacok közismert gazdasági nehézségei következtében. Feladatunk tehát az alaptevékenységben az, hogy a vállalati belső tartalékok feltárásával jobban alkalmazkodjunk a megváltozott külső és belső körülményekhez. így termékeink nemcsak minőségben, de árban is versenyképesek lehetnek. A problémák ellenére termelési kapacitásunk lekötött. A legfőbb problémánk az, hogy létszámhiány és többek között a cikk által is előidézett zaklatottság stb. miatt nehezen tudónk eleget tenni megrendeléseinknek. Ezen a gondon úgy is próbálunk segíteni, hogy megkerestük az utóbbi években eltávozott szakmunkásainkat, és a közismert, új lehetőségek alapján munkát ajánlottunk számukra. Ami a gazdálkodás eredményességének fokozását illeti, a vezetésnek határozott és megvalósítás alatt levő üzemszervezési és takarékos- sági tervei vannak. Ennek túdható be, hogy a vállalat féléves szinten teljesítette nyereségtervét, és remény van rá, hogy közös erőfeszítéssel az éves célkitűzés is teljesíthető. Emellett természetesen a már jelzett elvek alapján foglalkozunk a profilbővítés kérdésével is, de korántsem a cikkben vázolt megközelítésben. Arra törekszünk, hogy megszerezzük a „több lábon állás” biztonságát. és fokozzuk gazdálkodásunk eredményességét, de biztosítsuk a gyár és a város csökkent munkaképességű dolgozói foglalkoztatottságát is. Ez utóbbi szempontnak, ha kell, még a gazdaságossági szempontokat is alárendeljük. Ä vállalatvezetés legfőbb célkitűzései --és reményei az év hátralevő részében: az értékesítési tervek teljesítése; takarékos és fegyelmezett gazdálkodással eredményes évet zárni; a bérszínvonal-célkitűzések túlteljesítése a központi bér- preferencia-lehetőség fel- használásával; továbblépni a profilbővítésben. Építünk a különböző irányító szervek segítő támogatására és dolgozóink szorgalmas, fegyelmezett munkájára. Reális reményünk, hogy a „Békési kosár” még sokáig márka maradjon a hazai és külföldi piacokon. Nagy Mihály gyárvezető, Erdőgazdasági Fűzés Kosáripari Vállalat
