Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-28 / 227. szám
NÉPÚJSÁG 1982. szeptember 28., kedd Szolidaritási nagygyűlés Orosházán (Tudósítónktól) Több ezres tömeg gyűlt össze szombaton, szeptember 25-én, a kora esti órákban az orosházi Petőfi Művelődési Központ előtt. A városi KISZ-bizottság és az Alföldi Kőolajipari Gépgyár üzemi KISZ-bizottsága hívta össze a város lakosságát, ifjúságát. A meghívó így szólt: „Szolidaritási nagygyűlés a békéért, a társadalmi haladásért”. Sarkadi Nagy Barna, az Országos Béketanács főtitkára volt a nagygyűlés szóno(Tudósítónktól) Békés megyében nyolc közös tanács működik. Közülük a közelmúltban Újszalontán tanácsülést tartottak. A napirendből közéleti-politikai tartalmuknál fogva, két előterjesztés emelkedett ki. Balogh Jánosné vb-titkár számot adott a tanácstagi beszámolókon elhangzott közérdekű bejelentések és javaslatok intézéséről. Majd Felföldi József tanácselnök értékelését vitatták meg a társközség, Üjszalonta helyzetéről. Kötegyán és Üjszalonta már öt éve társközségek, és a tanács önálló napirendi pontként még nem tárgyalta meg Üjszalonta helyzetét. Ügy a beszámoló, mint a hozzászólások feltárták azokat a gondokat, eredményeket és tennivalókat, melyek rendszeresen foglalkoztatják a település vezetőit és lakoska. Beszédét többször szakította félbe a taps, mely bizonyította a jelenlevők együttérzését, együttgondolkodását a hallottakról. Csak néhány sort idézünk: „Ne mondjuk, hogy addig nincs baj, amíg tőlünk messze dörögnek a fegyverek ... Az USA tervére, hogy nukleáris háborút idézzen elő Európában, minden józan erővel együtt nemet mondunk!... Felelősségünk nagy, a béke mindannyiunknak nélkülözhetetlen ... A békemozgalomban mindenki tehet vaságát is. Szigeti Zoltán, a gyulai Járási Hivatal elnöke kifejtette, hogy a községi tanács eddigi munkájában megfelelt a „közös” megnevezésnek; a testület nagy figyelmet fordít mindkét település társadalmi, politikai és gazdasági fejlesztésére, törődnek az emberekkel. A feladatok számbavételénél felhívta a figyelmet a lakossági öntevékenység fokozására. A feladatok megvalósításában ezután is nagy segítséget jelent a helyi termelő- szövetkezet. Gondoskodni kell a lakossági ellátás, a közművelődés, a közlekedés további fejlesztéséről, az idős- és fiatalkorúak szociális és kulturális igényeinek megfelelőbb kielégítéséről, és a lakosság foglalkoztatásának eredményesebb szervezéséről. Dr. Luczi József lamit a békéért, a társadalmi haladásért, cselekedjünk tehát!” Ezen jelszavak jegyében született a távirat is, amelyet a KISZ javaslatára a nagygyűlés résztvevői elfogadtak, s elküldték a Szolidaritási Bizottságnak és a KISZ Központi Bizottságának. A gyűlést követően sokan meghallgatátk a chilei Victor Jara együttes műsorát, s akik befértek a színházterembe, megtekintették a Hair című amerikai filmet. Pribék Sándor nmatőrkiállítás Medgyesegyházán Az idei képzőművészeti világhét eseménysorozatának részeként pénteken délután Szántó János makói és Lakatos Tibor kevermesi amatőrfestők kamarakiállítása nyílt meg a medgyesegyházi általános művelődési központban. A két alkotó külön-külön gyakran állít ki, elsősorban üzemek és vállalatok, intézmények kultúrtermeiben. Ez az első közös tárlatuk. Az igencsak különböző technikát használó amatőr olaj- festményeit azonban a szándék összekapcsolja: részese lenni környezetünk, mindennapi életünk harmóniájának megteremtésében. A nézőt elsősorban a közel harminc kiállított kép őszintesége, sajátságos színvilága, meseszerűsége ragadja meg. A kettős amatőrtárlatot a medgyesi közönség a hét végéig tekintheti meg. Ezután — október 10-ig — a ma- gyarbánhegyesi, majd az ezt követő héten a nagykama- rási művelődési házban lehet megnézni a festményeket. (ni) Festik az útburkolati jeleket a KPM szakemberei Békéscsabán, a Luther utcában Fotó: Veress Erzsi Megindult a forgalom az Arpád-hid déli oldalán Tanácsülés Újszalontán Egy hónappal az eredetileg tervezett határidő előtt, hétfőn reggel átadták az Ár- pád-hídnak a Margitszigettől a budai partig ívelő szakaszát. A kétszer egysávos útpályán — ezen majd a híd végleges elkészültével Budáról Pestre haladhatnak a járművek — mindkét irányba megindult a forgalom. A 437 méteres szakasz forgalomba helyezésével egyidejűleg a régi híd teljes hosszán megszűnt a közlekedés. Az eredeti hídpálya felújítási munkáit is megkezdték a Közúti Gépellátó Vállalat dolgozói. Ugyanakkor megindult az új északi híd- oldal szerelése a szigeti bejáró és a pesti part között. A pesti oldal parti nyílását már beemelték az építők, és helyére került további . öt, 60—80 tonna súlyú hídelem is. E munkát még ebben az évben, a téli jégzajlás előtt szeretnék befejezni. A szerelést hátráltatja a Duna rendkívül alacsony vízállása, hiszen a sekély vízben a roppant tömegű úszódaru nehezen manőverezik. A Magyar Nemzeti Bank tájékoztatója HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN: 1982. SZEPTEMBER 28-TÖL Devizanem vételi Angol font 6563,15 Ausztrál dollár 3691,92 Belga frank 79,13 Dán korona 438,01 Francia frank 542,78 Holland forint 1399,92 Japán yen (1000) 144,75 Kanadai dollár 3127,94 Kuvaiti dinár 13185,25 Norvég korona 553,61 NSZK márka 1534,01 Olasz líra (1000) 27,21 Osztrák schilling 218,09 Portugál escudo 43,90 Spanyol peseta 34,06 Svájci frank 1787,93 Svéd korona 616,37 Tr. és cl. rubel 2597,40 USA dollár 3852,99 közép eladási árf. 100 egységre forintban 6569,72 6576,29 3695,62 3699,32 79,21 79,29 438,45 438,89 543,32 543,86 1401,32 1402,72 144,89 145,03 3131,07 3134.20 13198,45 132lf,65 554,16 554,71 1535,55 1537,09 27,24 27,27 218,31 218,53 43,94 43,98 34,09 34,12 1789,72 1791,51 616,99 617,61 2600,00 2602,60 3856,85 3860,71 VALUTA (BANKJEGY ÉS CSEKK) ÁRFOLYAMOK ÉRVÉNYBEN: 1982. SZEPTEMBER 28-TOL Pénznem Angol font Ausztrál dollár Belga frank Dán korona Finn márka Francia frank Görög drachma Holland forint Japán yen <1000) Jugoszláv dinár Kanadai dollár Kuvaiti dinár Norvég korona NSZK márka Olasz líra (1000) Osztrák schilling Portugál escudo Spanyol peseta Svájci frank Svéd korona Török líra -USA dollár vásárolható vételt eladási legmagasabb bankjegycímletek árf. 100 egys. forintban 50 6372,63 6766,81 50 3584,75 3806,49 5000 76,83 81,59 1000 425,30 451,60 100 775,20 823,16 500 527,02 559,62 500 53,22 56,52 1000 1359,28 1443,36 10000 140,54 149,24 100 65,52 69,58 100 3037,14 3225,00 10 12802,50 13594,40 1000 537,54 570,78 1000 1489,48 1581,62 50000 26,42 28,06 1000 211,76 224,86 5000 42,62 45,26 5000 33,07 35,11 1000 1736,03 1843,41 100 598,48 635,50 1000 22,36 23,74 100 3741,14 3972,56 Autósok, motorosok a Viharsarok Kupáért Többen tapasztalhatták Békéscsabán vasárnap, hogy a városközpontnak egy részét a délelőttre lezárták. Érthető, hiszen az MKBT verseny- és rendezvényszervező szak- bizottsága e napon rendezte az autósok és motorosok Viharsarok Kupáját, amelyen városi és járási csapatok i--— 4 versenyzője viaskodott a győzelemért és a helyezésekért. összesen nyolc’ csapat küldte el legjobbjait. Az autósok számára a reggel elméleti tudásuk bizonyításával kezdődött. Nem sokkal 10 óra előtt pedig a motorosok a gyakorlatban bizonyíthatták felkészültségüket a bóják között. A Viharsarok Kupát végül is a mezőkovácsházi járás csapata nyerte el a békésiek és az orosháziak előtt. A motoros egyéni versenyt a szarvasi Krátki nyerte, míg az autósok között a békéscsabai Fogarasi vitte el a pálmát. Csapatversenyben az előbbiben mezőkovácsháziak, az utóbbiban gyulaiak diadalmaskodtak, Az MKBT verseny- és rendezvényszervező szakbizottság vezetője, V. Fodor Endre Bálint ekképp summázta a látottakat: — Az egész verseny kitűnően sikerült, de főként a személygépkocsivezetők felkészültsége volt jobb, mint az elmúlt esztendőben. Az MKBT és az AFIT SE kialakult kapcsolatának első eredménye: a versenyt követően a debreceni AFIT SE I. osztályú gokartosai kitűnő, versenyszerű bemutatót rendeztek a Szabadság téren, amely nagy közönségsikert aratott. Szemre a legnehezebbnek tűnt, a gyakorlatban azonban könnyűnek bizonyult a billenő platón való áthaladás Fotó: Jávor Péter mp* m Tanévkezdés után n z 1982/83-as tanév megindulásának párhetes tapasztalata a szokásosnál is nagyobb mértékben fordította társadalmi közvéleményünket az iskolai oktató-nevelő • munka felé. önmagában ez az érdeklődés és odafigyelés tulajdonképpen nagyon örvendetes jelenség. Az iskolának ma már minden fokozata, az óvodás korúak iskolai foglalkoztatásától a felsőoktatás megújulásáig, korunk legszélesebb közvéleményét valamilyen formában személyesen is érintő kérdéskörévé tette. Az iskola társadalmunk legnagyobb „szellemi műhelye”, amelynek hatása alól egyetlen magyar család sem vonhatja ki magát. Ám ez az össztársadalmi odafigyelés meglehetősen nehéz körülmények között formálódik napjainkban. Korunk jellegzetessége szerte, a világon az iskolarendszer fokozatos vagy robbanásszerű átalakulása, megváltozása, amelynek kihívásai elől a magyar közoktatási rendszer sem zárkózhat el. Ez az egyik magyarázata annak, h$fey az utóbbi években, de különösen napjainkban felerősödtek az iskola körüli viták, szerencsésebb esetben a belülről átérzett felelősségtudat szellemében, kedvezőtlenebbül pedig a pusztán kívülről tanácsokat osztogatok bírálataitól és kétkedéseitől áthatva. Ezekre oda kell figyelnünk, hiszen gondviselő társadalmi közgondolkodásunk természetes velejárói, még ha szélsőségesen is fogalmaznak. A viták irreális parttalansága mellett azonban a pedagógia elmélete és gyakorlata sem mehet el szó nélkül. Hosszú idők óta vitázunk a korszerű műveltség fogalmáról, ezen belül a. megfelelő arányok biztosításáról a társadalomtudományi-természettudományi — s egyre inkább a technikai ismeret- anyag kívánatos összetételéről és megoszlásáról. Szenvedélyes viták kereszttüzében készültek el a magyar közoktatás mindén szintjén az új oktatási és nevelési alapdokumentumok, a tantervek, ' s azok lehetséges megvalósításának pedagógiai eszközei, a tankönyvek. S ha egyelőre hiányosan is, rendelkezünk már a modern oktató-nevelő munka egyre nélkülözhetetlenebb kellékeivel. az audio-vizuális ismerethordozókkal és egyéb taneszközökkel is. Üj pedagógiai fogalmak kerültek a köztudatba. A felzárkóztatás, orientáció és fakultáció, ha nem is tudjuk egyelőre ezeket összefüggéseiben, egységében értelmezni. Most a magyar közoktatás fejlődésének abba a szakaszába érkeztünk, amikor nyugodt körülmények között pedagógiai kelléktárunk felfrissítésének szolgálatába kellene mindezeket állítani, oly módon, hogy régebbi, bevált módszereink- héz is hűek maradjunk, s elkerüljük az öncélú álmo- dernkedésnek még a látszatát is. Erre kötelezi pedagógustársadalmunkat az egy évtizede hosszabb távra feladatokat meghatározó oktatáspolitikai párthatározat, s annak ez év áprilisi felülvizsgálata is. Minden változás, változtatás nehéz körülmények között formálódik, és gondokkal jár együtt. Ezeket felerősíthetik hirtelen jelentkező sajátosságok is. Ügy érezzük, ilyen az ötnapos tanítási hétre történő áttérés országos bevezetése is, amely a magyar iskolarendszer egészét merőben új, eddig szokatlan feladatok elé állította. Azért kell ezekről a gondokról beszélnünk, mert a közoktatási rendszer átalakulása felkészülésének időszakában legfeljebb csak sejteni lehetett az ötnapos tanítási hét bevezetésének lehetőségeit, a pedagógiai tervezés azonban a hagyományos iskolai munkaidővel számolt. Így azután potenciálisan valóban fennáll annak a veszélye, hogy az iskola fokozatosan megint kénytelen „újratermelni” azt a túlterhelési válságot, amelynek csökkentésére évek óta tudatosan törekedett. Nehezebbé váltak az új tantervi követelmények, szigorúbbá a középiskolai érettségi-, valamint a felsőoktatási felvételi vizsgarendszer. Ez akkor is igaz, ha a tantárgyvá- lasztásos oktatási forma távlatilag majd beváltja a hozzá fűződő legjobb reményeinket is. Egyszerűbben is fogalmazhatunk: sikerül-e vajon a jövőben az életkornak megfelelő, még elviselhető megterhelés körülményei között kialakítani, mondjuk egy olyan 16 éves szakközépiskolás, serdülő korú és élettani fejlődésű, bejáró tanulónak az élet- és munkarendjét, akinek „munkaideje” lényegében hajnali öt óra tájban kezdődik a bejárással, minimálisan napi 6 (olykor a 6. vagy 7., esetleg 8. órát is számítva 7-8) tanórán kell részt vennie, s ezt követően illik legalább 2-3 órát egyéni tanulásra is fordítani, ha természetes távlati ambícióit reményekre jogosító módon valóra akarja váltani? Bizony nagy felelősség erre a kérdésre megnyugtató módon válaszolni. Mégis azt kell mondanunk, hogy egész közoktatási rendszerünket a fejlődéssel természetesen együtt járó gondok, s nem a válsághangulat jellemzi. Akik az utóbbinak a jelentkezését hangsúlyozzák, megfeledkeznek arról, hogy a magyar közoktatás felszabadulás utáni immár történeti fejlődésében a mainál nehezebb körülmények között is fejlődni tudtunk, mert a társadalomban, s magában az iskolában is mindig voltak olyan tartalékok és lehetőségek, amelyek az anna^ idején fellépő válsághangulatot megoldandó problémákká „szelídítették”. Ma is rendelkezünk ilyenekkel! így az adott körülmények között a szkeptikusoknak inkább azon kellene meditálniuk, hogyan alakítható ki napjainkban olyan gyakorlati együttműködés az iskola és a család, közoktatás és közművelődés, szélesebb értelemben iskola- rendszer és társadalom között, amely jól meghatározott módon, nem egymásra várva és mutogatva, maradéktalanul igyekszik elvégezni a maga feladatát a jövő generációjának oktatása és nevelése érdekében. M editálásainkat és vitáinkat kívülről és belülről, az elmélet és gyakorlat oldaláról csak ez jellemezheti, ennek van elfogadható értelme! Ez nyugtathatja meg az iskolát, meg a társadalmi közvéleményt is. Többek között ennek a kívánatos együttgondolkodásnak a szenemében reménykedhetünk abban, hogy a gondok sok terhe az új lehetőségek kihasználásában kezd fokozatosan, céljainknak megfelelő módon fel- és megoldódni. Dr. Takács László Korszerű konyhatechnika és táplálkozás A munkavédelmi-egészségügyi hónap keretében Békéscsabán tegnap délután előadást tartottak „Korszerű konyhatechnika és táplálkozás” címmel. Dr. Lindner Károly professzor a korszerű táplálkozásról és az ehhez járuló technikáról beszélt. A professzor rajzon is bemutatta a korszerű technikai eszközöket. A tanácskozás résztvevői ezután a Korzó étteremben technikai bemutatón és kóstolón vettek részt. sz. j.
