Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-22 / 222. szám

NÉPÚJSÁG 1982. szeptember 22., szerda Színházi gálaest Békéscsabán Elkezdődött! Felvonták a vasfüggönyt, s ezzel a csendes művelettel az 1982 83-as évadra műkö­désbe lépett a Jókai Színház „gépezete”. A Nyílt szín cí­mű gálaműsorra — mint évek óta történni szokott — ezúttal is zsúfolásig megtelt a nézőtér. Éhesek már az emberek a színházi élmény­re, különösen, amikor szóra­kozást, kikapcsolódást kínál a gála. Bemutatkoznak az új művészek, s egy kis emlé­keztetőt kapunk az elmúlt évi sikerekből. Zsongó várakozás volt a nézőtéren, s amíg megszűnt a világítás, majd fénykörök csapódtak a bíborszínű bár­sonyfüggönyre, arra gondol­tam, milyen jó lenne, ha ez az évad további előrelépést hozna színházunk életében. Mint ahogy a közönségszer­vezőkkel történt találkozón mondta a társulat igazgató­ja: építve az előző évek eredményeire kívánnak to­vábblépni. Nyíltan vállalva a szórakoztatás igényét, a ma­gyar dráma életre keltését, klasszikus szovjet-orosz mű bemutatását, a gyermekelő­adások mellett az ifjúságnak is szóló színházi esteket. A főrendező új, miniszínház megnyitásáról álmodik. Ki­lépni a megyehatárokon túl­ra, szomszédos színházak produkcióját hívni hoz­zánk. Szép tervektől lelkesek a színházi szakemberek, lám, a közönség is itt van, miért ne érdemelnénk emlékezetes sikerekre épülő, nagyszerű évadot. Amikor a művészet lélektisztító erejétől leszünk jobbá, és igaz nevetések ízeire emlékezve vagyunk büszkék a társulatra. Ma­gunkénak érezve a színhá­zat, kölcsönös tiszteletben, szeretetben várjuk az elő­adásokat. Mindnyájan gaz­dagabbak leszünk általa! Üj művészek szerződtek a társulathoz, íme itt az alka­lom, hogy szurkoljunk nekik a jó bemutatkozáshoz. Kez­dődjék a játék! Sportversenyek gálaestjei jutottak eszembe, amikor a Nyílt szín műsorszámai kö­vetkeztek egymás után. A gálán ugyanis mindig bejön a hármasugrás, vagy ha mégsem, hát a közönség a kisebb megbicsaklásokat is elnéző tapssal jutalmazza. És a gálán soha nincs pon­tozás ... Hiszen ki az a ke­mény szívű ítész, aki nem csupa kiváló jegyet adna? Tőlem se várjon senki elem­ző értékelést. Sok nézőtár­sammal együtt jól éreztem magam, és ez a lényeg. Pelsőczy László volt a mű­sor házigazdája. Fiatalos hévvel vetette magát a fel­adat megoldásába. Csöppet se irigyeltem érte, hiszen a jó műsorvezetéshez jó -szö­veg szükséges, amelynek megírása, úgy tűnik, meg­haladta a vállalkozók formá­ját. Mindegy, a közönség há­lás volt, megérezve, hogy a műsorvezető mindent meg­tesz a következő szám „fel­vezetésére”. Az elmúlt évad Tomanek Gábor vidám kúp lét énekel sikereire emlékeztetve, vagy éppen a gála színesebbé té­tele érdekében ismét hall- hattunk-láthattunk Edith Piaf-dalokat, virágénekeket, a színházi stúdiósok vizsga­előadásából részletet, és fel­idézték a Tévedések vígjá­téka című musical, valamint a Viktória című operett han­gulatait. Annak idején e ha­sábokon jelent meg elisme­rés, nem szükséges tehát, hogy értékeljem a közremű­ködő művészek munkáját. Inkább egy hiányérzetemnek adok hangot: a Viktória-be- mutató olyan sikert hozott a színháznak, hogy a földren­gésjelző műszerek még ma is táncot járnak. A siker egyik — ha nem a legfontosabb — részese Jancsik Ferenc volt. Érthetetlen, hogy amikor a gálán két részletet is bemu­tattak az operettből, miért maradt ki belőlük. Pedig ezt a produkciót a közönség és a kritika is nagyra értékelte. Rágondolni sem merek: csak nem éppen ezért? Valamifé­le „színész-pedagógiai-kon- cepció” sugallatára zuhanni hagyni azt, aki szárnyakat kapott? Tudom, megígértem: nem „pontozok”. Pedig a bemu­tatkozott új művészek vala­mennyien megérdemlik az elismerést. Szabó Zsuzsa, aki szőke, kedves, szép és jó hangulatot is képes teremte­ni. Egerszegi Judit izgalmas, dekoratív jelenség, s úgy tű­nik, jó színésznő is, tehát si­kerekre termett minálunk. A zenei korrepetitor, H. Kovács Edit bemutatkozása is szé­pen sikerűit. A férfiak pe­dig: Várday Zoltán, Dariday Róbert, Tomanek Gábor, Kalapos László, Barbinek Péter, Timár Zoltán és Far­kas Tamás mind más szín, más karakter, különböző ígé­ret. Jó lesz látni őket a szín­padon. Erőt adhat számuk­ra a gálaest vastapsa: a kö­zönségnél megnyerték az el­ső csatát. Andódy Tibor A műsorvezető, Pelsőczy László a társulat új tagját. Szabó Zsuzsát mutatja be a közönségnek Fotó: Szekeres András Hemzetiségi tv-pályázat A Magyar Televízió pécsi stúdiójának német nyelvű nem­zetiségi műsora, az Unser Bildschirm (A mi képernyőnk) or­szágos pályázatot hirdet tv-feldolgozásra alkalmas novellák, egyfelvonásosok írására. A stúdió német nemzetiségi szer­kesztősége a következő témaköröket ajánlja a pályázóknak: a magyarországi németség története; a német nemzetiség jele­ne, hétköznapjai; a különböző nemzetiségi emberek együtt élése, sorsközössége. A pályaművek egyaránt készülhetnek német irodalmi nyel­ven vagy valamelyik hazai német nyelvjárásban. A színpadi szereplők száma legfeljebb hat lehet. A pályázat jeligés; a pályázók nevét, címét, munkahelyét és foglalkozását tehát zárt borítékban mellékelni kell. A pá­lyaműveket az MTV pécsi stúdiója által felkért szakzsüri ér­tékeli majd. A díjak: 5000, 3000 és 2000 forint. A díjak meg­osztásának és átcsoportosításának jogát a pályázatot hirdető szerv fenntartja magának. A díjazott és sikeres művek be­mutatásáról, illetve publikálásáról az MTV pécsi stúdiójának német nyelvű nemzetiségi műsora, az Unser Bildschirm gon­doskodik. A pályázatokat három gépelt példányban a következő címre kell beküldeni: Unser Bildschirm irodalmi pályázat, MTV, Pécs, Sörház u. 8., 7621. A beküldési határidő: 1983. június 30. Eredményhirdetésre 1983 augusztusában kerül sor. néni és az olvasás II Macskajáték négyszázaink előadása Magyar—csehszlovák színház- művészeti eszmecserét tartottak hétfőn délután Prágában, a Magyar Kulturális Központ székházában abból az alkalom­ból, hogy a csehszlovák fővá­ros Tyl Színházában megtartot­ták Örkény István ' Macskajáték című vígjátékának négyszáza­dik előadását. A baráti találkozón részt vett Zdenek Buchvaldek, a Cseh Színházművészeti Szövetség el­nöke, Dana Medricka és Vlasta Fabianova színművésznő, a Macskajáték két neves cseh iö-s szereplője és a prágai színházi élet sok más vezető személyi­sége, magyar részről pedig ott volt Székely Gábor, a Katona József Színház igazgatója, a da­rab prágai előadásának rende­zője. Székely Gábor méltatta, hogy a cseh kollégák kiváló teljesítménye révén az örkény- darab 1974-ben tartott bemuta­tója óta Csehszlovákiában olyan sikersorozatot és előadás­számot ért el, amilyenben ma­gyar drámának még hazájában sem volt soha része. Eszter Érdekes fényképre figyel­tem fel a Békés megyei Népújság 1982. szeptember nyolcadik! számában, • ame­lyen egy cigánygyerek írni tanít egy öreg cigányt. Ter­mészetesen azonnal elolvas­tam a hozzá tartozó írást is az analfabetizmus elleni küz­delemről. Jóleső melegség öntötte el szívem tájékát, amikor elolvastam, hogy a fotó Rozsályban készült. Ro- zsály édesanyám szülőfalu­ja. Szabolcs-Szatmár megyé­ben, fenn a beregi tájon ta­lálható, hét kilométernyire az én szülőfalumtól, Turri- csétől. Mindjárt megrohantak a gyermekkori emlékek. Lelki szemeimmel szinte láttam szeretett kisfalumat és Ro- zsályt, ahova sokat jártam a nagyszülőkhöz, rokonokhoz. Meleg szívű, jó emberek él­tek ezen a tájon. Családon­ként nyolc-tíz gyermeket ne­veltek, akik tűzbe mentek volna egymásért. Ismeretlen fogalom volt a „rossz szom­szédság. török átok”. Azóta sem tapasztaltam másutt emberek között olyan nagy szeretetet, tiszteletet, kölcsö­nös megbecsülést egymás iránt, mint ott. Az irigység ismeretlen fogalom volt, an­nál nagyobb a segítőkészség, ha valaki bajban volt. De irtózatosan nagy volt a szegénység, sokat éheztünk, nélkülöztünk... Érthető tehát, ha mélysé­gesen egyetértek az említett írás szerzőjével: „...Ahol több az írástudatlan, ott na­gyobb a szegénység, rosszab­bak a gazdasági, művelődési, társadalmi, politikai viszo­nyok. Az írástudatlanság a haladás egyik legnagyobb kerékkötője...” Az én szűkebb hazámban a felszabadulás előtt nem­csak a cigányok körében, ha­nem a magyarok között is — sajnos — nagyon sok volt az analfabéta. A kegyetlen sors arra kényszerítette a szülőket, hogy a gyermek már kiskorában kora ta­vasztól késő őszig dolgozzék mások földjén, vagy őrizze a gazdák jószágait. Hiszen odahaza sok volt az éhes száj, viszont minimális volt a napszám és a kereseti le­hetőség. Télen sokan azért nem járhattak iskolába, mert nem volt se cipő, se kabát. Én csak egy télen nem jár­tam iskolába, de jó édes­apám akkor is rendszeresen tanított írni, olvasni, számol­ni. Mindig jó tanuló voltam, és szerettem írni. Mivel a palavesszővel, később a ce­ruzával és az irkával takaré­koskodni kellett, telefirkál­tam a behomályosodott ab­laküveget, szénnel teleír­tam az istálló falát, a desz­kakerítést, a diófa törzse­ket, írtam a porba, a hóba, a sáros földre és a levegőbe. Tudásszomjamat látván, a lelkész és a tanító úr min­dig megbízott- valamivel. Da­lárdába jártam, színjátszó csoportban kaptam főszere­peket, szavaltam ünnepeken, bibliaórákon és vallásos es­téken. Volt még egy nagy feladatom hosszú éveken át: mivel sok volt az analfabéta, a zsoltárból mindig jó han­gosan felolvastam egy sort, és így énekelte a közönség. Egy szép napon megkere­sett a szomszédunkban la­kó Eszter néni. — Hallod-e, nagyon iri­gyellek. Olyan szépen olva­sod azt a zsoltárt. Szépen kérlek, tanítsál meg enge- met olvasni... Örömmel vállaltam a ta­nítást. Micsoda napokat él­tünk át Eszter nénivel! Az írás nem érdekelte. Csak annyit tanult meg belőle, hogy a nevét le tudja írni. Hanem az' olvasás... Az igen, az nagyon izgatta a fantáziáját. A szénakazal tö­vében ültünk, ez volt a ked­venc helyünk. Sorra vettem a nyomtatott betűket. Az írott betűkkel nem „kínoz­tam”. Valami gyönyörűség volt számomra, amikor egv­egy betűt felismert, vagy egy szót, később egy monda­tot el tudott olvasni. A drága kis öregasszony: tapsikolt örömében minden újabb sikerélmény után. Én leírhatatlanul boldog vol­tam. Fél év alatt folyéko­nyan megtanult, olvasni Esz­ter néni. Hanem aztán teljesen megváltozott az élet körü­lötte és körültöttünk. Eszter néni 12 gyermeket szült, ne­velt, emellett a férjével együtt hajnaltól napestig dolgozott mások földjén. Mi­vel jóval túl volt a nyolcva­non, felmentették őt a szö­véstől, fonástól. Nekünk vi­szont — mivel ez volt egyik fő jövedelmi forrásunk — mindennapra ki volt szabva a „norma”, hány orsó fona­lat kell megfonni. Ennélfog­va nem jutott idő olvasásra. Jól jött hát, hogy Eszter né­ni olvasni tud. A hosszú téli estéken mi fontunk, ő pedig a petróle­umlámpa gyér fényénél re­gényeket olvasott fel — folytatásban — nekünk. Csodálatos élmény volt. Fon­tunk, és lélegzetvisszafojtva szinte „ittuk” Eszter néni minden szavát. Én hordtam kölcsön a lelkészlakból a ta­nító úrtól a könyveket. Jó­kait, Mikszáthot, Petőfit, Arany Jánost ismerhettük meg Eszter néni felolvasá­saiból. Az öregasszony fáradha­tatlan volt. Amikor éjfélkor édesanyám azt mondta, hogy a mai estét befejeztük, mert kifogyott a lámpából a pet­róleum, Eszter néni fel volt háborodva. „Mi az, hogy befejeztük?! A legjobb résznél tartok ... ” Anyám megnyugtatta, hogy holnap este folytatjuk. Én tudom — hiszen jó barátok voltunk —, hogy Eszter né­ni nappal elolvasta azt a részt, amit nekünk este fel­olvasott. De nem unta! De­hogy! Élvezte, hogy ö olvas­ni tud. Ekkor értettem meg, hogy milyen nagy kincs az olvasás tudománya ... Ary Róza Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Világablak. 9.08: Dvorzsák-művek. 10.05: Hangos, zenés Olvasó­könyv. 10.35: Válaszolunk hallgatóink­nak. 10.50: A Magyar Rádió népi ze­nekara játszik Boross La­jos vezetésével. 11.09: Évszázadok mesterművei. 12.45: Házunk tája. 13.00: Operaslágerek. 13.30: Dzsesszmelódiák. 14.29: Kagylózene — Leninváros- ban. 15.05: Zenekari muzsika. 15.28: MR 10—14. 16.05: Kritikusok fóruma. 16.15: Új Bach-lemezeinkből. 17.05: Mindannyian vevők va­gyunk! 17.30: pátria — népzenei hang­lemezsorozat. 17.45: A csárdáskirálynö. 19.15: Gondolat. 20.00: Lemezmúzeum. 20.52: Kincset érő mikroelem. 21.22: Nóták. 22.30: Jascha Heifetz hegedül, zongorán közreműködik Sándor Árpád. 22.45: Közelkép a budapesti nyári színházakról. 23.00: Falstaff. 0.10: Robert Craft együttesének Gesualdo-felvételeiből. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Szalmás Piroska kórus­műveiből. 8.35: Idősebbek hullámhosszán. 9.30 uA diadalmas asszony. 10.00—11.30: Zenedélelőtt. 12.05: Népdalkettősök. 12.35: Tánczenei koktél. 13.30: Színes szőttes. 14.00: A Petőfi rádió zenés dél­utánja. 15.50: Mindenki iskolája. 16.25: Sport. 18.15: A Stúdió 11 játszik. 18.30: öt penny. 19.00: Nótamuzsika. 19.45: A Steve Miller Band fel­vételeiből. 20.35: A titokzatos kéz. 21.32: Földön, vízen, levegőben. 22.30: Tamássy Zdenkó szerze­ményeiből. 23.20: Nóták. III. MÜSOB 9.00: Iskolarádió. 9.30: Spirituálék. 10.10: Üj operalemezeinkből. 13.07: IX. országos kamarazenei fesztivál — Veszprém. 13.50: Szeptemberi hercegnő. 14.15: Orosz szerzők muzsikájá­ból. 15.04: Haydn-kórusok. 15.30: Magyar tájak muzsikájá­ból. 16.03: Magnóról magnóra. 16.48: Öt földrész zenéje. Norvégia. 17.00: A véges végtelen. 17.30: Puccini-áriák. 17.44: Bemutatjuk új felvételein­ket. 19.05—19.35: Iskolarádió. 19.35: Prokofjev: Péter és a far­kas. 20.00: 2000 felé. 20.35: Operaáriák. 21.25: Mahler: VI. szimfónia. 22.41: Sárospataki diákdalok. 22.55: Századunk kamarazené­jéből. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés, hírek. 17.05: Két dal, egy előadó. Lobo énekel. 17.10: Mitől gazdag? Braun Ágoston jegyzete. 17.15: Bemutatjuk a jászfelső- szentgyörgyi népdaikört. 17.20: Ifistúdió. Szerkesztő: Benkő Imre. 17.45: Beatparádé. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna, (ism.) 8.05: Iskolatévé. Angol nyelv. (Kezdőknek.) 8.20: Francia nyelv. (Középis­kolásoknak.) 9.00: Fizika. (Ált. isk. 8. oszt.) (f.-f.) 9.50: Stop! Közlekedj okosan! 9.55: Delta, (ism.) 10.20": Esténként kormoránok ri­kácsolnak a dzsunkák fe­lett. Francia film. (ism.) 11.40: Duo bravo. A bolgár te­levízió szórakoztató mű­sora. 14.10: Iskolatévé. Stop. (ism.) 14.15: Fizika, (ism.) (f.-f.) 14.40: Hogyan tanítok tv-vel? Rajz. (Alt. isk. alsó tago­zat.) 15.30: Francia nyelv, (ism.) 15.55: Hírek, (f.-f.) 16.00: A Közönségszolgálat tájé­koztatója. (f.-f.) 16.05: Reklám, (f.-f.) 16.20: Magyarország—Törökor­szág válogatott labdarúgó- mérkőzés közvetítése Győrből. Szünetben: Rek­lám. (f.-f.) 18.15: Reklám, (f.-f.) 18.20: Energia — Apadnak a for­rások. Osztrák dokumen- tumfilm-sorozat. 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Szellemhivatal. NSZK té­véfilm. 21.25: A tv galériája, (f.-f.) 22.05: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.00: Beszédtéma beszéljünk ró­la! 20.40: Tv-híradó 2. 21.00: Reklám, (f.-f.) 21.10: Telepódium. Csak semmi politika. Nyári zenés ka­baré. (ism.) 22.15: Súlyemelő VB. Közvetítés Ljubljanából. BUKAREST 17.05: Kulturális híradó. 17.50: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Tv-ankét. 20.55: A híd. NSZK játékfilm. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.10: Tv-napló. 17.30: Videooldalak. 17.40: Hírek. 17.45: Leesett a felhőről. 18.15: Tv-naptár. 18.45: Társadalmi témák. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Szórakoztató szerda. 21.30: Hangversenytermekből. 22.15: Tv-napló. II. MŰSOR 18.45: Jugoszláviai freskók. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Drámaest: Bitef. 21.15: Reklám. 21.20: Zágrábi körkép. 21.35: Ismerjük-e egymást elég- gé? SZÍNHÁZ 1982. szeptember 22-én, szerdán este 19 órakor Mezőberényben: VIKTÓRIA MOZI Békési Bástya: 4 órakor: Vőle­gény 6 és 8 órakor: Kéj utazás Las Palmasba. Békéscsabai Sza­badság: de. 10 órakor: Hason­más, fél 3 és fél 7 órakor: Ben Hur, I. II. rész. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: Libuskák, fél 8 órakor: Óvakodj a törpé­től! Gyulai Erkel: Éjjel nappal énekelek. Gyulai Petőfi: 4 és 6 órakor: Kaszkadőrök. 8 órakor: Én és Caterine. Orosházi Parti­zán: Legyen a férjem. Orosházi Béke: újra szól a hatlövetű.

Next

/
Oldalképek
Tartalom