Békés Megyei Népújság, 1982. szeptember (37. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-02 / 205. szám

NÉPÚJSÁG 1982. szeptember 2„ csütörtök Ez a „gombafej” jóval meghaladja a másfél kilogrammot Ahol nem csak felismerték a lehetőséget Harminc tonna laskagombára számítanak Víziigyes számvetés — gázkitörés után A Mezöberény és Vidéke ÁFÉSZ vezetői nem abban a reményben ötlotték ki a las­kagomba tenyésztését, hogy ez majd milliókat hoz. Ez annak idején eszükbe sem jutott. Vincze Miklós elnök és munkatársai csupán egy kiegészítő tevékenység kínál­kozó lehetőségét látták meg a gomba tenyésztésben. Jó másfél évvel ezelőtt történt ez, vagyis nem sok­kal azután, hogy az ÁFÉSZ megvásárolta Mgzőberény- ben az építőipari szövetkezet külső telepét. Az itteni épü­leteket alapvetően az ÁFÉSZ házilagos építőrészlegének szánták. Továbbá az áru­szállító járművek elhelyezé­sét, javítását is ezen a tele­pen tervezték megoldani. A laskagomba-tenyésztés meg­honosításának ötlete akkor p ttant ki a fejekből, ami­kor e telep eléggé rossz ál­Érdekes természeti jelen­séget idézett elő a szélsősé­ges időjárás a Mecsek vidé­kén : tavaszi díszt öltöttek itt is, ott is a fák és a cserjék. Legdélibb országrészünkben, amelyet „magyar mediter­ránként” emlegetnek, meg­szokott látvány a másodszor virágzó növény. Az idén azonban feltűnően korán kezdődött és viszonylag nagy számban észlelhető az őszi virágnyílás. Sokan azt tartják, hogy a másodvirág a szép, meleg ősz ígérete. Ez azonban csak babona, hiszen a már lezaj­lott időjárási folyamatok kö­vetkezménye a jelenség. A botanikusok véleménye sze­rint a hűvös és a meleg, az esős és a száraz időszakok szokatlanul gyors váltakozá­lapotban levő épületeit az ÁFÉSZ vezetői már sokad­szor végigjárták. Szinte he­tek alatt jutottak arra az elhatározásra, hogy a telep belső épületsorát saját erő­ből, rövid idő alatt alkal­massá lehet tenni gombate­nyésztésre. A gondolat a MÉSZÖV vezetőihez is gyor­san eljutott, ahol csakhamar „zöld utat” kapott a gomba­tenyésztés meghonosítása. Sőt, a feltételek megteremté­séhez szükséges segítség- nyújtás sem maradt el. A gombatelep — mert ez a neve — kialakítása, az épü­letrészek házilagos rendbe hozása, az eszközök és gé­pek beszerzése, s a tenyész­téshez szükséges egyéb tár­gyi és személyi feltételek megteremtése a múlt év no­vemberében kezdődött el. Az azóta eltelt tíz hónap alatt nemcsak az előkészítő mun­sa zavarhatta meg idén a természet rendjét. Mindenesetre különlegesen szép látványt nyújtanak a ta­vaszt idéző mecseki fák. Pécs belvárosában, a Zsol- nay Múzeum előtt egy vad­gesztenyefa borult virágba: a lombjukat vesztett ágakon legalább ötven gyertyaszerű \ fehér virág pompázik. A Pécshez tartozó Vasason egy meggyfa öltötte fel a tavaszi köntösét. A Tenkes-hegy alján me­gint nyílik a legkorábbi cser­jevirág: a mogyoró barkája. Az ormánsági utakat szegé­lyező akácfákon több helyütt is díszlenek a májusra em­lékeztető virágfürtök. A har­kányi víkendtelepen orgo­nát, Pécsváradon pedig ibo­lyát szedtek ezekben a na­pokban. kálatok fejeződtek be. A kertészeti technikumot vég­zett két fiatalember és mun­katársai másfél héttel ezelőtt megkezdték az első betele­pítésből származó több má­zsa laskagomba leszedését, s a környékbeli ÁFÉSZ-ek igé­nye szerinti rendelések tel­jesítését. Amint Vincze Miklós el­nöktől hallottuk, az idén mintegy 150 tonna alapanyag folyamatos feldolgozására, vagyis hőkezelésére kerül sor. Hogy mi is ez az alapanyag? Morzsolt kukoricacsutka, me­lyet a Hidasháti Állami Gaz­daságtól kap a Mezöberény és Vidéke ÁFÉSZ. Nos, a morzsolt kukoricacsutkát da­rabosra őrlik, majd gomba­csírával beoltják, és nagy­méretű üstben meghatározott ideig hőkezelik. Ezután az alapanyagot nylonzsákokba töltik, s lezárják, illetve ál­landó hőmérséklet közepette érlelik. Ebben az évben a mintegy 150 tonna alap­anyagból 30 tonna laskagom­bát várnak a szövetkezet ve­zetői. Most még műanyag lá­dákban és ömlesztetten szál­lítják a gombát a megren­delőhöz. A szövetkezet el­nöke azonban úgy véleke­dett: a szükséges gép be­szerzése után ízléses csoma­golásban, nylontasakökban szeretnék az év minden sza­kában forgalomba hozni a kitűnő minőségű laskagom­bát. A .Mezöberény és Vidéke ÁFÉSZ vezetői korántsem a milliók reményében honosí­tották meg a melléktevé­kenységet. Ha azonban lele­ményességük, kezdeményező­készségük tisztességes hasz­olyan tevékenységet kezde­ményeztek, amely lakossági ellátást szolgál. És ezt nem milliókat igénylő beruházá­sokkal valósították meg. Hibridek seregszemléié Megkezdődött a kukoricafajta­bemutatók őszi sorozata, ame­lyen a mezőgazdasági szakem­berek megismerkedhetnek a ne- mesítési munka legújabb ered­ményeivel. Az Országos Mező- gazdasági Fajtakísérleti Intézet, a Vetőmag-termeltető és -érté­kesítő Vállalat és más szervek az idén hat helyen rendezik meg a hibridek „seregszemléjét”, s összesen mintegy 30—40-féle új­donságot mutatnak be. Az ez évi eseménysorozaton azok az új fajták mutatkoznak be, amelyek nemesítése 8—10 év­vel ezelőtt kezdődött, általában ennyi idő szükséges egy-egy új hibrid létrehozásához. Közülük legnagyobb érdeklődés várható­an a Szegedi Gabonatermesztési Intézet nagy hozamokat bizto­sító nemesítései iránt nyilvánul meg. A bemutatók után az- új hib­ridekre beérkező rendeléseket a Vetőmag-termeltető és -értékesí­tő Vállalathoz maradéktalanul ki tudják elégíteni. Az augusztus 7-i Szegha­lom—füzesgyarmati gázki­törést augusztus 15-én sike­resen elfojtották, majd 17- én véglegesen elzárták a ku­tat is. Emberek és gépek idegtépő és erőt feszítő meg­próbáltatása ezzel még nem ért véget: a főszereplő ola­josok és tűzoltók mellett a vízügyiek például csak au­gusztus 25-én vonultak el végleg a gázkitörés színhe­lyéről. — A főszerep valóban nem a mienk volt, ennek el­lenére átéltünk néhány olyan napot, amely azt hi­szem, mindannyiunk szá­mára emlékezetes marad — idézi fel a történteket gyu­lái irodájában Goda Péter, a Körösvidéki Vízügyi Igaz­gatóság igazgatója. Tőle tudjuk meg, hogy az igaz­gatóság már augusztus 8-án, a kút begyulladásakor meg­tette a szükséges intézkedé­seket, a következő nap pe­dig a szeghalmi szakaszmér­nökség szakemberei az ola­josokkal közös terepszemlét tartottak a szükséges víz biztosításának előkészítésé­re. Ezzel egy időben felké­szültek a vízminőség védel­mére is. — Első látásra nem is tűnt nagynak a feladat, hiszen a Berettyó mindössze 2500 méterre folyik az események színhelyétől, csakhogy egy vízátemelő mű megépítése jó néhány napba tellett vol­na. Ügy döntöttünk, hogy a belvízelvezető csatornákat vesszük igénybe, csakhogy ezek ellentétes „esésűek”. A cukor karrierje még ma is, amikor az élelmiszerek jelentősen feléftékelődtek, ritkaságnak számít. Az el­múlt három évtizedben ugyanis földünkön a cukor- termelés és -fogyasztás nagy­jából megháromszorozódott, s napjainkban évente több mint 80 millió tonna! S ha időszakosan változik is a kereslet-kínálat mértéke — és ezzel együtt természete­sen a világpiaci ár is —, a korszerű módon való cukor- termelésnek feltétlenül hosz- szú távú jövője van. A répa hosszú technoló­giai soron fut át, amíg cu­kor lesz belőle. Az első ál­lomás: átvétel a termelők­től (a cukortartalom és a súly együttes mérésével), az­után következik a tisztítás, az úsztatásos mosás. A gyár­tás első fázisa: a cukorrépa felszeletelése. A répaszele­tekből diffúziós eljárással (kioldással) nyerik a cukrot. Ezt követően a gyártási fo­lyamat kettéválik. A már cukormentesre lúgozott sze­let szárított vagy préselt for­mában visszakerült a mező- gazdasági üzemekbe, ahol Ezért túlduzzasztással kel­lett a feladatot megoldani, ami megint csak nem ve­szélytelen dolog — magya­rázza az igazgató. Végül is 6580 métert tett meg a víz, mire rendeltetési helyére ért. Ehhez több mint hetven embert és egy sereg gépet kellett a vízügyesek- nek harcba vetniük. Nyúj­tott műszakban, erejüket megfeszítve dolgoztak a víz­ügyi igazgatóság meg a Bé­kési Vízgazdálkodási Társu­lat kubikosai, a sarkadi sza­kasz gátőrbrigádja, kotró­gépesei és a szképeres brigád. A szivattyúnál a gyo­mai gépüzem dolgozói áll­tak őrt, 24 órás váltásban. A szeghalmi szakaszmér­nökség két hétig egyfolytá­ban, egy emberként állta a sarat — szó szerint, mert a gázkitörés és belobbanás napjain akkora eső esett a térségben, hogy még 72 óra múltán is csak Görög János tudott a tűz közelébe fér­kőzni, mocsárjáró gépén. De az ő nevén kívül Csatári Imre szivattyús gépkezelő meg Tomisa László és Pus­kás Péter technikusok nevét is meg kell jegyezni, mint olyanokét, akik példamutató módon teljesítették köteles­ségüket a rendkívüli órák­ban, napokon. Bár, aki ott teljesített szolgálatot, azok közül senkit sem kellett kü­lön noszogatni. Mindenki át- érezte azt a felelősséget, ami reá hárult, akár erőgépet kezelt, akár szivattyút, kubi- kolt, vagy a munkákat irá­nyította. takarmányozásra használják. A cukortartalmú nyers léből pedig több fokozatú mész- karbonátos eljárással kiszű­rik azokat az anyagokat, amelyek nem cukortartalmú- ak, majd a tisztított cukor­levet bepáVló állomáson be­— Ez a helytállás tette le­hetővé, hogy az ígért határ­időnél jóval hamarabb tud­tuk a nagy mennyiségű — mintegy 30 ezer köbméter — vizet biztosítani. Majd az oltást követően a víz visz- szavezetését, illetve minő­ségvédelmét, azaz a szeny- nyeződésektől való megtisz­títását kellett megoldani. Ehhez egy 2200 köbméteres vésztározót létesítettünk, és megbirkóztunk egy olyan, számunkra is új feladattal, mint amilyen a gazolin eltá­volítása a vízből. Az előbbieken túl egyéb tanulságokkal, tapasztalatok­kal is szolgált ez a nagy próba, amelyben a KÖVIZIG szeghalmi szakaszmérnök­sége volt a műszaki irányí­tó, a gyulai szakaszmérnök­ség vonult fel az erőgépek­kel, a gyomai gépüzem pe­dig szivattyúit vetette be az elemi erőkkel vívott küzde­lembe. Nem kevesebb há­rult persze a vízminőségvé­delmi osztagra sem. — A tettrekészség, a« víz­ügyesek állandó hadra fog­hatóságának, nagy gyakorla­ti tapasztalatának-, szaktu­dásának bebizonyodása mel­lett az is világossá vált. hogy a vizeseknek meg az olajosoknak „békeidőben” is tartaniuk kell a kapcsolatot, s minden kúti\ál közösen kell megvizsgálniuk az eset­legesen szükségessé váló víz biztosításának lehetőségét — állapította meg végül a KÖ­VIZIG igazgatója. sűrítve kristályosítják. A végterméket a kristályosítás­sal nyerik. A melléktermé­keket, a melaszt pedig szesz­gyári, illetve takarmányozá­si célokra értékesítik. A cu­kor tárolására legújabban óriás betonsilókat használ­nak, ahonnan azután egész évben folyamatosan elláthat­ják a csomagolóüzemet. Képünk előterében egy korszerű cukorgyár termelésirányító vezérlőpultját láthatjuk, a háttérben pedig a jókora méretű technológiai berendezéseket, amelyeket az úgynevezett cu­korkampány ideje alatt egyfolytában mintegy száz napig üzemben tartanak * A gombacsírával beoltott és hókezclt alapanyagot nylonzsá­kokba zárva érlelésre készítik elő Kép, szöveg: Balkus Imre Tavaszt álmodó fák (kőváry) Napfelkelte éjszaka? Ezt látták 11 napon keresztül Szeghalmon, a füzesgyarmati gázkitö­réstől 10 kilométerre Fotó: Oravszki Ferenc Amíg a répából cukor lesz

Next

/
Oldalképek
Tartalom