Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-05 / 182. szám
NÉPÚJSÁG 1982. augusztus 5., csütörtök Megéri vagy nem? A hagyma két oldala A ■ tótkomlósi Viharsarok Tsz egyik tábláján hosszú sorokban hevernek a sárguló hagymafejek. Távol egymástól kis csoportok serénykednek. Van aki a földön ül, van aki a sorok felé hajolva dolgozik. Hogy mit is csinálnak pontosan, arról az egyik hattagú csapattal beszélgettünk. — Én vagyok a főnök, majd én mondom — kezdi a sötét kalapos, szemüveges férfi, Kocsis János. — Vasárnap szedtük ki a hagymát, aztán itt ázott három napig. Szerencsére, most jó az idő, megtisztítjuk, kiválogatjuk és csomagoljuk a fejeket. Tulajdonképpen a feleségemnek jár ez a háztáji föld, mert én a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalatnál dolgozom. Kivettem két hét szabadságot, és most itt nyaralok a hagymaföldön — mondja mosolyogva. — Nekünk ez itt a tenger, meg a Balaton — teszi hozzá. Közben felvesz egy hagymát, ollóval a kezében levágja a bajuszát, majd a szárát úgy, hbgy két centi azért maradjon rajta. Precíznek látszó, jó formájú, ám veszélyesnek tűnő ollóval dolgozik. Megpróbálom én is, milyen nehéz vele vágni. Nem nehéz, de egész nap fárasztó lehet kezelni. — Azt a BNV-n vettük — szól közbe ifjú Kocsis János, a fia. — Ezt nézze meg, az enyémet. Ez különben birkanyíró olló. Sokkal veszélyesebb, mint az a sövényvágó, ami apunál van. Igazán, gyárthatnának olyat is, ami nekünk kell. Kocsis Jánosné bemutatja a társaság többi tagját. Mint mondja Lóczi Pál és 14 éves fia, valamint Antal Mátyás, Lóczi sógora vesz részt a családi akcióban. Először az ő hagymájukat teszik rendbe, aztán átmennek a töb- biekébe. Kalákában dolgozva két hét alatt végeznek vele. — Hogy miért is csináljuk? — töpreng el hangosan Kocsisné. — Szeretjük a háztáji hagymát. Jár nekem háromezer négyzetméter, az harmincezer forintot hoz. Van még ugyanennyi mákom, hogy milyen lesz, azt még nem tudom. Ügy mondanám, hogy azért szeretjük, mert jó pénzt ad. Volt, hogy kilónként egy húszat is megkaptunk exportfelárként, mert ez itt mind nyugatra' megy. Már hat vagy hét éve van hagymám. Nem mondom hogy könnyű munka, de a téesz mindent megcsinál vele, nekünk csak ki kell szedni és elkészíteni, ahogy a vevő kívánja. Kell a pénz, mert tudja, hogy van. Nekünk a férjemmel már nem kell sok, de a gyerekek építkeznek. Segítünk nekik, ahogy tudunk. Miközben beszél, sűrűn jár a keze. Ül a földön, homlokán gyöngyözik a, veríték. Megnyugtat, hogy kibírják ezt a kis kényelmetlenséget, piszkot. Van otthon fürdőszoba, és nem is olyan nehéz a munka, ahogy én látom. Egy idő után úgy simul az ember kezébe az olló, mint az íráshoz szokott emberébe a ceruza — mondja mosolyogva. Bányai Károly, a Viharsa- • rok Tsz elnökhelyettese szótlanul hallgatta végig az előbbi beszélgetést. Neki más a véleménye a háztáji hagymáról : — Tény, hogy ilyen jó termés esetén kézhez kapják a tagok a harmincezer forintot. Most meglesz a 22 tonna hektáronként, nagyjából ennyit fizet a hagyma. Látszólag megéri. De szerintem egyre kevésbé. Itt Komló- son, ha valaki napszámba megy, elkér 35 forintot egy órára. Nos, mi ezzel számoltunk. A tagok a családi segítséget is beszámtíva 450 órát fordítanak ekkora területre. Ha ennek a munkabérét levonjuk a 30 ezer forintból, ott tartunk, hogy csak 7—8 ezer forintot nyernek rajta. Ez pedig azért a munkáért, amit látott, nem nagy összeg. Havonta átlagosan 1 millió forint forgalmat bonyolítalak le az újkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezet táp- és terményboltjában. A községben igen sokan foglalkoznak a háztájiban kisállattenyésztéssel, s így a GMV-től érkező táptakarmányok és a szövetkezet szemes terményei rövid idő alatt gazdára találnak Fotó: Veress Erzsi Tovább beszélgetünk az elnökhelyettessel a háztájiról. Elmondja, hogy egy tagnak általában hatezer négyzetméter terület jár. Év végén kihirdetik, milyen növényt lehet a háztájiban termelni, és mindenki választ kedve szerint. Általában kétfélét, mert így nagyobb az esély rá, hogy valamelyik jól jövedelmez. A hibrid kukoricától az ánizsig sok' mindennel foglalkoznak a tagok a háztájiban. A téesz megműveli, beveti a földet, elvégzi a növényvédelmi munkákat. A költségeket a tag téríti. A hagymánál például egyre nagyobb összeget. Hiszen nőtt a műtrágya, a dug- hagyma és a vegyszerek, valamint a gépi munka ára. Már megfigyelhető, hogy kevesebben kérnek hagymát, de az sem lehet, hogy mindenki a jól jövedelmező ánizst termelje. Egyszerűen: nem lenne rá vevő. Azért is aggódnak a hagymatermelési kedv csökkenése miatt, mert jó növény. Éppen aratás után, őszi csúcsmunkák előtt kell kiszedni, nem okoz feszültséget a munkaszervezésben. — Tudja, mi, a vezetők, kötelességünknek érezzük, hogy a lehető legjövedelmezőbb háztáji növényeket kínáljuk a tagoknak termesztésre. A hagyma ára egyre kevésbé fedezi a költségeket. úgy látjuk, ideje lenne felfigyelni rá. Nemcsak a tagoknak, hanem azoknak, akik az árát megállapítják. Még mielőtt többen felhagynak a termesztésével — summázza mondanivalóját Bányai Károly. Igazat kell adni az elnökhelyettesnek. Nemcsak, mert számokkal érvelt, példákat hozott. A legmeggyőzőbb érv a harminc fokos meleg volt. És azok a beszélgető társak, akik ebben a környezetben, : porosán, piszkosan valamit bevallottak. Hogy nem csak a pénzért szeretik a hagymát. Hanem csak úgy, mert megszokták és ismerik jól a növényt. Nem szívesen vál- : nának meg tőle. És még valami, amiről csak személyesen lehet meggyőződni: a munkakörülmények láttán az a sokak — főként városi lakosok — által nagynak tartott bevétel mintha nem is volna olyan nagy ... M. Szabó Zsuzsa Félév a Békéscsabai Bútoripari Szövetkezetnél A Békéscsabai Bútoripari Szövetkezetben megtartották a félévi termelési értekezletet. Az eredményekről Szikszai Antal, a szövetkezet elnöke adott tájékoztatást. Mint elmondotta, a szövetkezet termékeinek 80—85 százalékát exportálják, ezért az export- megrendelések késése soká- | ig bizonytalanságot okozott, i Ennek ellenére a 76 milliós éves árbevételi terv 47 5zá- < zalékát teljesítették, a nye- ; reség pedig 5,2 millió forin- í töt tett ki az első félévben. A szövetkezet fő terméke : a stílbútor, amely a világ- j piacon nagyon keresett, j Ezért három nagy kiállítá- > son — a szeptemberi BNV-n, j Eindhowenben és Kölnben í egyaránt — kiállítják legújabb ebédlőgarnitúrájukat. A kis szériák miatt viszony- j lag magas a szövetkezet bú- i torainak ára a világpiacihoz , képest. Termékeik verseny- | képessége érdekében a jobb \ minőséggel ellensúlyozzák a j különbséget. Gondot jelent | a szövetkezet munkáslét- * számának lassú apadása. 1975-ben 400 dolgozót szám- $ láltak, míg az idén már l mindössze 210-et. A csőkké- ! nés megállítására 6—8 százalékos bérszínvonal-eme- ; lést terveznek. „ T I Ólomba öntve várják a nyomtatást a jubileumi kiadványok Jubilál a Kner Nyomda » Száz évvel ezelőtt, 1882- ben alapított Gyomán nyomdát Kner Izidor. A fiatal Knernek kezdetben csak a lelkesedése, a közügyek iránti fogékonysága és a szépre való törekvése volt meg, szakértelemmel, pénzzel nem rendelkezett. De a falusi könyvkötőősök ivadéka szinte emberfeletti munkával ismertté tette a kezdetleges, kis nyomdát. Kezdetben különféle hivatalos nyomtatványokat gyártott, és olyany- nyira e munka szakértőjévé vált, hogy tapasztalatait az 1902. évi nagy közigazgatási reformnál is igénybe vették. A munka emellett jelentős anyagi hasznot is hozott, így a nyomda viharos fejlődésnek indult. A század elején egy új épületben már több mint 100 dolgozót foglalkoztatott, és — ami az elismerést jelzi — a szakma legjobbjai ajánlkoztak hpzzá. Pártolta és alkalmazta a művészeket, a hazai alkalmazott grafika egyik úttörője volt. Fia, Kner Imre igazi tehetség volt. Már 17 éves korában a nyomda műszaki vezetője, szép könyvek tervezője, a haladás jeles képviselője. Megújítja a magyar nyomdai művészetet, A gyűjtök kedvelt darabja lesz a háromkötetes Goethe minikiadás kiadja Balázs Béla, Lesznai Anna, Lukács György könyveit. Az 1920—22-ben kiadott Három Csepke Könyv, a Kner-klasszikusok és a Monumenta literarum megjelenésével mondhatjuk megvalósultnak a magyar tipográfiai reformot. Kner Izidor 1935-ben meghalt, fiai, Kner Imre és Kner Endre az üldöztetés és a háború áldozatai lettek. A nyomda azonban már 1944 októberében a felszabadult országot szolgálta, és ismét az elsők között vett részt a szép magyar könyv előállításában. A jeles évfordulóról, az eltelt 100 évről méltóképpen megemlékezik a könyvművészet és az irodalom. A Magyar Tudományos Akadémia nyelv- és irodalomtudományi osztálya, az MTESZ Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyeteme és a Kner Nyomda szervezésében szeptember 23-án a Magyar Tudományos Akadémián, 24-én Gyomán lesz emlékülés. Kiss Nagy András szobrászművész alkotását, Kner Izidor és Kner Imre emlékkövét szeptember 25-én leplezik le, és ekkor avatják az újjáépített Kner Múzeumot is. A posta emlékbélyeget ad ki ez alkalomból. Az alapítók méltó utóda, a mai Kner Nyomda szép könyvek megjelentetésével készül a jubileumra. A gyomai nyomdában elkészítik a Monumenta literarum kétszer 12 füzetét, fakszimile kiadásban, megjelenik a Kner Nyomda története könyvei tükrében, és készül egy üzemtörténeti kiadvány. A jubileumra adják ki a háromkötetes Goethe-mini- könyvsorozatot is. Képeinken a gyomai nyomda ünnepi kiadványainak készítését mutatjuk be. Összeállítás előtt a Monumenta literaum Elkészült kötetek Kép, szöveg: Lónyai László Kacsafarm Csehszlovákiába A Pozsony mellett levő Tupa- vai Halgazdaságban megépült az a kacsafarm, amelynek teljes berendezését — tojásfertőtlenítő mosógépeket, önkiszolgáló etetőket, itatókat és egyéb kellékeket — a Palotási Állami Gazdaság kacsatenyésztési rendszere szállította. A víz területének kettős hasznosítására, a haltenyésztésre és a kacsatartásra berendezkedett gazdaságnak Palotásról tízezer kacsaszülőpárt küldtek a szlovák fél megrendelésére. A tervek szerint négy Po- zsony-környéki halgazdaságban alkalmazzák- majd magyar módszer szerint a halastavak kettős hasznosítását. Öntöznek a diákok Ismét működnek az öntözőberendezések a Tiszazugban, a Tiszai Öntözőgazdaságok Egyesülésének a tagszövetkezeteiben. Az öntözést diákok segítik: az idén első ízben szerveztek önkéntes ifjúsági öntözőtábort Szolnok megyében, s mindjárt kettőt, az egyiket a tiszaföldvári Lenin Tgz-ben, a másikat a kunszentmártoni Körösmenti Termelőszövetkezetben. A fiatalok — egy-egy turnusban százhatvanan dolgoznak — naponta két hatórás műszakban kezelik az esőztető, s vizet árasztó berendezéseket, locsolják a kukoricát, cukorrépát, a réteket és legelőket. A szarvasi főiskolások szakmai irányításával dolgozó középiskolások közreműködésével ezerháromszáz hektárnyi növénykultúra jutott mesterséges csapadékhoz a Tisza vízlépcső öntözőfürtjéből. A diákok által eddig elvégzett munka értéke meghaladja a másfél millió forintot.