Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-05 / 182. szám

NÉPÚJSÁG 1982. augusztus 5., csütörtök Megéri vagy nem? A hagyma két oldala A ■ tótkomlósi Viharsarok Tsz egyik tábláján hosszú sorokban hevernek a sárgu­ló hagymafejek. Távol egy­mástól kis csoportok serény­kednek. Van aki a földön ül, van aki a sorok felé ha­jolva dolgozik. Hogy mit is csinálnak pontosan, arról az egyik hattagú csapattal be­szélgettünk. — Én vagyok a főnök, majd én mondom — kezdi a sötét kalapos, szemüveges férfi, Kocsis János. — Va­sárnap szedtük ki a hagy­mát, aztán itt ázott három napig. Szerencsére, most jó az idő, megtisztítjuk, kivá­logatjuk és csomagoljuk a fejeket. Tulajdonképpen a feleségemnek jár ez a ház­táji föld, mert én a Nagy­alföldi Kőolaj- és Földgáz­termelő Vállalatnál dolgo­zom. Kivettem két hét sza­badságot, és most itt nyara­lok a hagymaföldön — mondja mosolyogva. — Ne­künk ez itt a tenger, meg a Balaton — teszi hozzá. Közben felvesz egy hagy­mát, ollóval a kezében le­vágja a bajuszát, majd a szárát úgy, hbgy két centi azért maradjon rajta. Pre­cíznek látszó, jó formájú, ám veszélyesnek tűnő olló­val dolgozik. Megpróbálom én is, milyen nehéz vele vágni. Nem nehéz, de egész nap fárasztó lehet kezelni. — Azt a BNV-n vettük — szól közbe ifjú Kocsis János, a fia. — Ezt nézze meg, az enyémet. Ez különben bir­kanyíró olló. Sokkal veszé­lyesebb, mint az a sövény­vágó, ami apunál van. Iga­zán, gyárthatnának olyat is, ami nekünk kell. Kocsis Jánosné bemutatja a társaság többi tagját. Mint mondja Lóczi Pál és 14 éves fia, valamint Antal Mátyás, Lóczi sógora vesz részt a családi akcióban. Először az ő hagymájukat teszik rend­be, aztán átmennek a töb- biekébe. Kalákában dolgoz­va két hét alatt végeznek vele. — Hogy miért is csinál­juk? — töpreng el hangosan Kocsisné. — Szeretjük a háztáji hagymát. Jár nekem háromezer négyzetméter, az harmincezer forintot hoz. Van még ugyanennyi má­kom, hogy milyen lesz, azt még nem tudom. Ügy mon­danám, hogy azért szeretjük, mert jó pénzt ad. Volt, hogy kilónként egy húszat is meg­kaptunk exportfelárként, mert ez itt mind nyugatra' megy. Már hat vagy hét éve van hagymám. Nem mon­dom hogy könnyű munka, de a téesz mindent megcsi­nál vele, nekünk csak ki kell szedni és elkészíteni, ahogy a vevő kívánja. Kell a pénz, mert tudja, hogy van. Ne­künk a férjemmel már nem kell sok, de a gyerekek épít­keznek. Segítünk nekik, ahogy tudunk. Miközben beszél, sűrűn jár a keze. Ül a földön, homlo­kán gyöngyözik a, veríték. Megnyugtat, hogy kibírják ezt a kis kényelmetlenséget, piszkot. Van otthon fürdő­szoba, és nem is olyan ne­héz a munka, ahogy én lá­tom. Egy idő után úgy simul az ember kezébe az olló, mint az íráshoz szokott em­berébe a ceruza — mondja mosolyogva. Bányai Károly, a Viharsa- • rok Tsz elnökhelyettese szót­lanul hallgatta végig az előb­bi beszélgetést. Neki más a véleménye a háztáji hagy­máról : — Tény, hogy ilyen jó ter­més esetén kézhez kapják a tagok a harmincezer forin­tot. Most meglesz a 22 ton­na hektáronként, nagyjából ennyit fizet a hagyma. Lát­szólag megéri. De szerintem egyre kevésbé. Itt Komló- son, ha valaki napszámba megy, elkér 35 forintot egy órára. Nos, mi ezzel számol­tunk. A tagok a családi se­gítséget is beszámtíva 450 órát fordítanak ekkora terü­letre. Ha ennek a munkabé­rét levonjuk a 30 ezer fo­rintból, ott tartunk, hogy csak 7—8 ezer forintot nyer­nek rajta. Ez pedig azért a munkáért, amit látott, nem nagy összeg. Havonta átlagosan 1 millió forint forgalmat bonyolítalak le az újkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezet táp- és ter­ményboltjában. A községben igen sokan foglalkoznak a ház­tájiban kisállattenyésztéssel, s így a GMV-től érkező tápta­karmányok és a szövetkezet szemes terményei rövid idő alatt gazdára találnak Fotó: Veress Erzsi Tovább beszélgetünk az el­nökhelyettessel a háztájiról. Elmondja, hogy egy tagnak általában hatezer négyzetmé­ter terület jár. Év végén ki­hirdetik, milyen növényt le­het a háztájiban termelni, és mindenki választ kedve sze­rint. Általában kétfélét, mert így nagyobb az esély rá, hogy valamelyik jól jövedel­mez. A hibrid kukoricától az ánizsig sok' mindennel fog­lalkoznak a tagok a háztá­jiban. A téesz megműveli, beveti a földet, elvégzi a nö­vényvédelmi munkákat. A költségeket a tag téríti. A hagymánál például egy­re nagyobb összeget. Hiszen nőtt a műtrágya, a dug- hagyma és a vegyszerek, va­lamint a gépi munka ára. Már megfigyelhető, hogy ke­vesebben kérnek hagymát, de az sem lehet, hogy min­denki a jól jövedelmező ánizst termelje. Egyszerűen: nem lenne rá vevő. Azért is aggódnak a hagymatermelési kedv csökkenése miatt, mert jó növény. Éppen aratás után, őszi csúcsmunkák előtt kell kiszedni, nem okoz fe­szültséget a munkaszervezés­ben. — Tudja, mi, a vezetők, kötelességünknek érezzük, hogy a lehető legjövedelme­zőbb háztáji növényeket kí­náljuk a tagoknak termesz­tésre. A hagyma ára egyre kevésbé fedezi a költsége­ket. úgy látjuk, ideje lenne felfigyelni rá. Nemcsak a tagoknak, hanem azoknak, akik az árát megállapítják. Még mielőtt többen felhagy­nak a termesztésével — summázza mondanivalóját Bányai Károly. Igazat kell adni az elnök­helyettesnek. Nemcsak, mert számokkal érvelt, példákat hozott. A legmeggyőzőbb érv a harminc fokos meleg volt. És azok a beszélgető társak, akik ebben a környezetben, : porosán, piszkosan valamit bevallottak. Hogy nem csak a pénzért szeretik a hagy­mát. Hanem csak úgy, mert megszokták és ismerik jól a növényt. Nem szívesen vál- : nának meg tőle. És még va­lami, amiről csak személye­sen lehet meggyőződni: a munkakörülmények láttán az a sokak — főként városi la­kosok — által nagynak tar­tott bevétel mintha nem is volna olyan nagy ... M. Szabó Zsuzsa Félév a Békéscsabai Bútoripari Szövetkezetnél A Békéscsabai Bútoripari Szövetkezetben megtartották a félévi termelési értekez­letet. Az eredményekről Szikszai Antal, a szövetkezet elnöke adott tájékoztatást. Mint el­mondotta, a szövetkezet ter­mékeinek 80—85 százalékát exportálják, ezért az export- megrendelések késése soká- | ig bizonytalanságot okozott, i Ennek ellenére a 76 milliós éves árbevételi terv 47 5zá- < zalékát teljesítették, a nye- ; reség pedig 5,2 millió forin- í töt tett ki az első félévben. A szövetkezet fő terméke : a stílbútor, amely a világ- j piacon nagyon keresett, j Ezért három nagy kiállítá- > son — a szeptemberi BNV-n, j Eindhowenben és Kölnben í egyaránt — kiállítják leg­újabb ebédlőgarnitúrájukat. A kis szériák miatt viszony- j lag magas a szövetkezet bú- i torainak ára a világpiacihoz , képest. Termékeik verseny- | képessége érdekében a jobb \ minőséggel ellensúlyozzák a j különbséget. Gondot jelent | a szövetkezet munkáslét- * számának lassú apadása. 1975-ben 400 dolgozót szám- $ láltak, míg az idén már l mindössze 210-et. A csőkké- ! nés megállítására 6—8 szá­zalékos bérszínvonal-eme- ; lést terveznek. „ T I Ólomba öntve várják a nyomtatást a jubileumi kiadványok Jubilál a Kner Nyomda » Száz évvel ezelőtt, 1882- ben alapított Gyomán nyom­dát Kner Izidor. A fiatal Knernek kezdetben csak a lelkesedése, a közügyek irán­ti fogékonysága és a szépre való törekvése volt meg, szakértelemmel, pénzzel nem rendelkezett. De a falusi könyvkötőősök ivadéka szin­te emberfeletti munkával is­mertté tette a kezdetleges, kis nyomdát. Kezdetben kü­lönféle hivatalos nyomtatvá­nyokat gyártott, és olyany- nyira e munka szakértőjévé vált, hogy tapasztalatait az 1902. évi nagy közigazgatási reformnál is igénybe vették. A munka emellett jelentős anyagi hasznot is hozott, így a nyomda viharos fejlődés­nek indult. A század elején egy új épületben már több mint 100 dolgozót foglalkoz­tatott, és — ami az elisme­rést jelzi — a szakma leg­jobbjai ajánlkoztak hpzzá. Pártolta és alkalmazta a mű­vészeket, a hazai alkalmazott grafika egyik úttörője volt. Fia, Kner Imre igazi te­hetség volt. Már 17 éves ko­rában a nyomda műszaki vezetője, szép könyvek ter­vezője, a haladás jeles kép­viselője. Megújítja a ma­gyar nyomdai művészetet, A gyűjtök kedvelt darabja lesz a háromkötetes Goethe minikiadás kiadja Balázs Béla, Lesznai Anna, Lukács György köny­veit. Az 1920—22-ben ki­adott Három Csepke Könyv, a Kner-klasszikusok és a Monumenta literarum meg­jelenésével mondhatjuk meg­valósultnak a magyar tipog­ráfiai reformot. Kner Izidor 1935-ben meg­halt, fiai, Kner Imre és Kner Endre az üldöztetés és a há­ború áldozatai lettek. A nyomda azonban már 1944 októberében a felszabadult országot szolgálta, és ismét az elsők között vett részt a szép magyar könyv előállí­tásában. A jeles évfordulóról, az eltelt 100 évről méltóképpen megemlékezik a könyvművé­szet és az irodalom. A Ma­gyar Tudományos Akadé­mia nyelv- és irodalomtudo­mányi osztálya, az MTESZ Papír- és Nyomdaipari Mű­szaki Egyeteme és a Kner Nyomda szervezésében szep­tember 23-án a Magyar Tu­dományos Akadémián, 24-én Gyomán lesz emlékülés. Kiss Nagy András szobrászmű­vész alkotását, Kner Izidor és Kner Imre emlékkövét szeptember 25-én leplezik le, és ekkor avatják az újjáépí­tett Kner Múzeumot is. A posta emlékbélyeget ad ki ez alkalomból. Az alapítók méltó utóda, a mai Kner Nyomda szép könyvek megjelentetésével készül a jubileumra. A gyo­mai nyomdában elkészítik a Monumenta literarum két­szer 12 füzetét, fakszimile ki­adásban, megjelenik a Kner Nyomda története könyvei tükrében, és készül egy üzemtörténeti kiadvány. A jubileumra adják ki a há­romkötetes Goethe-mini- könyvsorozatot is. Képein­ken a gyomai nyomda ünne­pi kiadványainak készítését mutatjuk be. Összeállítás előtt a Monumenta literaum Elkészült kötetek Kép, szöveg: Lónyai László Kacsafarm Csehszlovákiába A Pozsony mellett levő Tupa- vai Halgazdaságban megépült az a kacsafarm, amelynek teljes berendezését — tojásfertőtlenítő mosógépeket, önkiszolgáló etető­ket, itatókat és egyéb kellékeket — a Palotási Állami Gazdaság kacsatenyésztési rendszere szál­lította. A víz területének kettős hasznosítására, a haltenyésztésre és a kacsatartásra berendezke­dett gazdaságnak Palotásról tíz­ezer kacsaszülőpárt küldtek a szlovák fél megrendelésére. A tervek szerint négy Po- zsony-környéki halgazdaságban alkalmazzák- majd magyar mód­szer szerint a halastavak kettős hasznosítását. Öntöznek a diákok Ismét működnek az öntö­zőberendezések a Tiszazug­ban, a Tiszai Öntözőgazdasá­gok Egyesülésének a tagszö­vetkezeteiben. Az öntözést diákok segítik: az idén első ízben szerveztek önkéntes ifjúsági öntözőtábort Szolnok megyében, s mindjárt kettőt, az egyiket a tiszaföldvári Lenin Tgz-ben, a másikat a kunszentmártoni Körös­menti Termelőszövetkezet­ben. A fiatalok — egy-egy turnusban százhatvanan dol­goznak — naponta két hat­órás műszakban kezelik az esőztető, s vizet árasztó be­rendezéseket, locsolják a kukoricát, cukorrépát, a ré­teket és legelőket. A szarva­si főiskolások szakmai irá­nyításával dolgozó középis­kolások közreműködésével ezerháromszáz hektárnyi nö­vénykultúra jutott mestersé­ges csapadékhoz a Tisza víz­lépcső öntözőfürtjéből. A diákok által eddig el­végzett munka értéke meg­haladja a másfél millió forin­tot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom