Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-15 / 191. szám

NÉPÚJSÁG 1982.' augusztus 15., vasárnap Polgári védelem Elsősegélynyújtó szövőnők Kézi csomózásé; művészi szépségű szőnyegek formá­lódnak a szövőszékeken. Az asszonyok előtt aprólékos rajz. szemükkel a mintát és a fonalak mozgását követik. Eltérni nem szabad, eltérni selejtet jelentene. A Csaba Szőnyegszövő Háziipari Szö­vetkezel békéscsabai üze­mének öreg termeiben lá­nyok. asszonyok alakítják a falra, padlóra tehető való­sággá a tervezők álmait. A munkájuk nem könnyű, el­fárad a kezük-lábuk. min­den porcikájuk a műszak végére. Mégis sokan társa­dalmi munkát, megbízatást is vállalnak. Vetrovszki Mihályné fia­talasszony. szőnyegszövő. Itt a békéscsab ű üzemben ö a polgári védelmi egészség­ügyi szakasz m 'gbízott ve­zetője. A békési és mezö- berényi részlegnél külön szakasz dolgozik. Mm iSár- muk patronusa Wágner h.i- haly, a festődéi üzem veze­tője. Nagy mozgalmi tapasz­talatával Hódi Sándorné vö­röskeresztes titkár is sokat segít Petrovszkinénak: — A vüröskeresztes mun­kaihoz a polgári védelem elsősegélynyújtó része szo­rosan kapcsolódik — mond­ja. A szakaszunk kiképzésé­nek ütemezését a városi ta­nács egészségügyi osztálya határozza meg. A békéscsa­bai üzemben 21-en vagyunk, közöttünk szövőnők, alkal­mazottak. anyagmozgató férfiak. Petrovszkiné sok felada­tot vállaló, fáradhatatlan ember. A KISZ-ben újság­terjesztéssel foglalkozik, pár éve végezte el a Vöröske­reszt önkéntes ápolónői tan­folyamát. Ismereteit a tár­sainak is tovább adja. s hogy ne felejtsen. rendszeresen részt vesz a kórházi gyakor­latokon. Érettségizni szeret­ne. tanul a szakmunkások szttk középiskolájában is. Tavaly nyáron a Vörös- kereszt centenáriumán ren­dezett békéscsabai városi polgári védelmi elsősegély- nyújtó versenyen tizenkét résztvevő közül az első lett a szőnyegszövő szakasza. Így jutottak a mezőkovácsházi megyei versenyre, ahol a harmadik helyen végeztek. — A gyakorlatozás. a mozgósítás bizony gondot je­lent nálunk, hiszen sok kö­■ zöttünk a vidéki — meséli Petrovszkiné. — Augusztus végén is készülünk a to­vábbképzésre. Ilyenkor el­méleti előadást egy régi. pol­gári védelmi szakember. Gönczi Lajos tart. A gya­korlati. feladatok végrehaj­tásában a mentősök és az üzemi asszisztensek segíte­nek. Az üzemben is hasznát vesszük anpak. amit tudunk. Előfordulnak kisebb balese­tek, s akkor nem esünk két­ségbe. Minden üzemrész­ben van elsösegél.vnyújtó- hely. a felelőse vigyáz az el- sősegélvnyújló-láda feltölté­sére. — A polgári védelmi mun­ka komolyságát sokan csak a békési árvíz idején érez­ték át — veszi át a szót Bó- diné. — Riadóláncban. éj­szakai ügyeletben készül­tünk a segítségnyújtásra. A Vöröskereszt városi vezető­sége gyakran megkéri a sza­kaszunkat. hogy legyünk ott egy-egv tömegrendezvényen. Igv például meghívták a lányainkat a nemrégiben Pósteleken rendezett kutya- kiállításra is. Előfordulha­tott volna, hogy a csaknem 6 ezer látogatóból valaki se­gítségre szorul. Elmondják még. hogy az üzem vezetőitől munkaidő- kedvezményt kapnak a pol­gári védelmi feladatok el­látására. A tagtoborzásnál szeretnének fiatalítani, hogy az utánpótlás is jól meg­oldott legyen. Bede Zsóka Magyar írók perei 0 flz elrekedt aranytrombita „Oly forrón szerettem hazámat. Hogv mivel egyebet érte nem tehettem, Megfúttam ügyében Arany Trombitámat." Helyét, szerepét, irodalmi és politikai jelentőségét Sá- rosi Gyula a fenti sorokban saját maga fogalmazta meg. A szabadságharcig nem tar­tozik a magyar költészet első vonalába, Arany Trombitája miatt a magyar irodalom- történetből szinte egy teljes évszázadra kiszorul. Az 195t)-es években viszont je­lentőségét aránytalanul túl­hangsúlyozzák. s azóta megint csönd, hallgatás van körülötte. Ez az írás nem le­het perújrafelvétel. Az élet­út. a sors. a megpróbáltatá­sok azonban történelmi és költői példaként sok min­dent üzennek a mai embe­reknek is. * * * Történelmi — s igazi iro­dalmi — szerepe is 1848-ban kezdődik. Kossuth bizalma­sa lesz, toborzó verseket ír. s „tizenkét leheletben" az Arany Trombitát, amelyben a szabadságharc történetét mondja el epikus konkrét­sággal, költői hevülettel, po­litikai indulatokkal, elfogul­tan a forradalom mellett. A mű Debrecenben jelenik meg először, ahova követi a kor­mányt. s közéleti szerepet is vállal: képviselő lesz Bod­rogközben. s 1849 júliusában a pesti váltótörvényszék el­nöke. Sárosi Gyula későbbi élet­útját. sorsát, szenvedéseit politikai rüpiratnak is izgal­mas műve határozza meg. Mert a néphez, a nép nyel­vén írta. hatása is óriási volt. Ezzel magyarázható, hogy Világos után minden fellelhető példányt elkoboz­tak, megsemmisítettek. Világos után Sárosi Gyula bújdosni kényszerül. Kalan­dos vándorlások, szökés, szé­násszekérben bujkálás után jutott el 1850 őszén Gyön­gyösre. ahol hosszabb időt töltött Pájer Antal költő és Sorsién Júlia volt szabad­ságharcos tiszt segítségével. Bujdosása közben, 1851. szeptember 22-én Pesten a haditörvényszék harmincöt társával együtt halálra ítéli, mert „a magas dynastia és más magas rangú személyek ellen irányzott, s az 1849. április 14-i felségsértő vég­zés előmozdítására célzó gúnyiratot költött Arany Trombita cím alatt..." ♦ * * A nyugodtabb gyöngyösi idő vigyázatlanná teszi a Bi­tó Lajos álnéven író Sárosit. s 1852. november 7-én Schwartzer egri rendőrpa­rancsnok és Burik Zsigmond gyöngyösi polgármester el­fogják. s a pesti Üjépületbe viszik. Pár havi vizsgálat után a törvényszék újra ki­mondja rá az 1851-ben már kimondott halálos ítéletet. Kegyelemből csakhamar élet­fogytiglani börtönbüntetésre Változtatják, s 1853 májusá­ban vagy júniusában Kö- niggrätzba szállítják. 1855-ben, Zsófia főhercegnő első gyermekének születése­kor Sárosi is amnesztiában részesült, hazajöhetett Pest- / re. bár rendőrfelügyelet alá helyezték. Bujdosása és bör­töne alatt felesége elhagyta, családja szétesett, a szenve­dések az alkoholhoz vezet­ték. s az 1850-es években igen nehéz volt Pesten iro­dalomból egzisztenciát te­remteni. Különösen, ha vala­kit nem tört meg a börtön. 1859-ben országos körútra indult, hogy új versei felol­vasásával segítse elő megél­hetését. A solferinói csata napján (június 24.). amikor az olaszok francia segítség­Magyar—francia barátsági est Eleken (Tudósítónktól) Augusztus 1—1'5-ig francia pedagógusok, óvónők. köz- művelődési dolgozók tartóz­kodnak Békés megyében. Nem először érkeztek már hazánkba, s reméljük, hogy nem utoljára. Elekre 5-én. csütörtökön este látogattak el, ahol meg­ismerkedtek a nagyközségi művelődési házban folyó te­vékenységgel. Hazai kísérő­jükkel. Born Miklóssal• és francia szervezőjükkel. a csoport vezetőjével. Michéle Meriau-ral beszélgettünk jö­vetelük céljáról. — Ki szervezte és nu cél­ból a kéthetes itt-tartózko- dást? — Az INTERGROUPE Szajna-Maina megyei szer­vezete szervezésében jöttek el 35-en a magyar folklór megismerése, majd tovább­adása céljából — mondja Born Miklós. — A kéthetes tánctanfolyam ideje alatt magyar néptáncokat tanul­nak meg. S mivel zömmel nedagógusok. illetve gyer­mekekkel foglalkozó szak­emberek. így elsősorban gye­rekeknek adják tovább az itt tanult táncokat. — Gyakran halljuk, hogy a francia átlagember vajmi keveset tud hazánkról. — így igaz — folytatja Born Miklós. — Sőt. kevés ismeretük is gyakran téves információkra épül. s így rögződik a tudatukban. A találkozásaink — hiszen a közelmúltban jött haza a békéscsabai Balassi együttes franciaországi körútjáról — alkalmasak arra, hogy eze­ket a tévedéseket cáfolják, s a valós helyzetet ismerjük meg egymásról. Itt-tartózko- dásuk alatt — az előbbiek mellett — megismerhetik ha­zánkat. találkozhatnak s bé­géi jószerint kikergették az osztrákokat Itáliából. Sárosi verset írt Krinolin-vers cí­men. íme egy szakasz; .Meddig fog még uralkodni A fekete-sárga szín? Ütő nélkül beharangoz Annak majd a Krinolin". Versét fel­olvasta. feljelentették, s ő azzal védekezett: éppen a franciákat, az új divatot, a krinolint gúnyolta ... De hál ettől függetlenül megindult ellene újra a felségsértési per, s egy aradi bíróság két­évi börtönre ítéli. A nagyváradi főtörvény­szék és a bécsi semmítöszék Sárosit felmenti, de hogy ne legyen alkalma hazafias ver­seket szavazgatni. néhány hónapra Budweisba (Bude- jovice) száműzik havi hu­szonöt forintos élelmezési költséggel. A költő 1880. márciusától november 19-ig nyomorog a csehországi városban. Igaz­in sem tétlenkedik. Lefor­dítja cseh nyelvre a Szóza­tot (közben át is írja a cse­hek igényei szerint). Ezért állítólag szigorítást kapott, sőt talán be is csukták egy cseh szobrásszal együtt. Vé­gül csak megbocsátottak ne­ki, s hazatérhetett. Per nélkül azonban azután sem maradt. 1881-ben Trom­bita című lapját, amelyben — hűséggel a régi Arany Trombitához — verseit kö- zölgette, beszüntették. A jú­lius . 7-i számban rövidke közlemény olvasható: „La­punk 30. száma július 4-től a cs. rendőrség által teljesen lefoglaltatott. s elkobozha­tott". Az esetleges későbbi pere­ket a lassan alkoholistává lazuló költő korai halála akadályozta meg. Súlyos és kegyetlen utóirat: halála után Sarkady István és Rá­kosi Tóth László felújította Sárosi Gyula összes versei kiadásának tervét. A hadi- törvényszék fülébe jutott, a kiadókat megfenyegette, a kötet kiadásáról le kellett mondani. Az aranytrombita még sokáig, néma maradt . . . (Folytatjuk) Bcnyei József szél get hétnek emberekkel, hiszen programjukat úgy ál­lítottuk össze, hogy össze­köthessék a kellemeset a hasznossal. — Kérem, beszéljen a program jakról! — Minden délelőtt inten­zív táncoktatás folyik. 'Dél­után egyéb szórakoztató vagy szabad idős programok­ban válogathatnak. Estén­ként a megyénkben levő „ne­vesebb" néptáncegyüttesek­hez látogatunk el. így ke­rültünk ma este éppen Elek­re. — Madame Michéle sem először jár hazánkban. és Eleken is volt már. Mi az a plusz, amit mi adunk, ami­ért — ágy érezzük — szíve­sen jönnek hazánkba, s hoz­zánk? — 1977-ben az INTER­GROUPE párizsi szervezete által .szervezett tánctanfolya­mon már valóban voltam itt — mondja Madame Michéle. — A Balassi együttessel igen intenzív kulturális kap­csolatot tartunk fenn. láto­gatásaink kölcsönösek. Igen nagy az érdeklődés nálunk a magyar folklór. így a ma­gyar néptánc iránt is. S a plusz, a többlet? Nagyon jó emlékekkel tértünk haza Magyarországról! Kedvesek, vendégszeretőek az emberek, sokat tesznek azért, hogy jól érezzük itt magunkat. Jó példa erre a mai este is. hi­szen az eleki művelődési ház több kiscsoportja jött el azért, hogy találkozzon ve­lünk. A lakásdíszítő kézi­munka szakkör gyönyörű munkáiból még rögtönzött kiállítással is kedveskedett nekünk. A Röpülj páva kör német és román csoportja pedig ízelítőt nyújtott sajá­tos néptáncukból, népdalaik­ból. S a sramlizenekar han­gulatos muzsikájára tánchá­zat rögtönöztek nekünk! A csoport valamennyi tagja nagyon jól érzi magát. Tud­juk. hogy Elek négynyelvű község, több nemzetiség lak­ja. A művelődési ház Röpülj páva körében őrzik és ápol­ják folklórjukat, hagyomá­nyaikat. Ennek a megisme­rési lehetősége szintén egy­fajta plusz számunkra. Egy­szóval. a nagyon kellemes emlékek hoznak vissza min­ket ide. A kellemes hangulatú ta­lálkozást a csoport nevében Madame Michéle meleg sza­vakkal köszönte meg Szántó István tanácselnöknek s a művelődési ház vezetőinek. Nyisztor György, a művelő­dési ház állami díjas igaz­gatója búcsúzott el a fran­cia csoporttól. Reményét fe­jezte ki. hogy ezzel az esté­vel is közelebb került a két nép egymáshoz, egymás va­lós megismeréséhez. Őszin­tén kívánja — mondta —. hogy érezzék nagyon jól ma­gukat hazánkban, megyénk­ben. Mi is azt kívánjuk! Topa Sándorné Közlekedési emlékek gyűjtése A Közlekedési Múzeum szerte az országban rendszeresen gyűj­ti a tárgyi és írásos emlékeket. Szabó László muzeológus tájé­koztatása szerint a múzeum most arra törekszik, hogy együttmű­ködési megállapodást kössön a közlekedés területén dolgozó szervezetekkel. A gyűjtőmunká­ban magánszemélyek segítségét is kéri. Szívesen vesz át ellen­szolgáltatásért vagy ajándékként régi személyi használatú tárgya­kat, mint például vasúti indító- kürtöt, kézi szerszámokat, mér­nöki műszereket, múlt század­beli munkakönyveket, iratokat. A gyűjtőmunka célja: meg­őrizni, rendszerezni, feldolgozni a régi emlékeket, hogy azok közkincsként megmaradjanak. A megyében Bartyik Endrétől. a KPM békéscsabai Közúti Igaz­gatóság dolgozójától lehet fel? világosítást kérni, de az érdek­lődök közvetlenül is fordulhat­nak kérdéseikkel, javaslataikkal, ajánlásaikkal a Közlekedési Mú­zeumhoz. melynek címe: Buda­pest XIV.. Városligeti körút 11. Karneváli hangulat, ha nem is riói Brazil táncegyüttes Békéscsabán Mielőtt bármibe is bele­fognék. sietve kijelentem: folytatni kell az idei nyáron megkezdett sort. s továbbra is lehetőséget nyújtani a ha- zánkban vendégszereplő, szó­rakoztató táncos, énekes, produkciók fogadására. Hogy igény van rá. azt a szabad­téri színpad zsúfolt nézőtere bizonyította, mind a spa­nyol. mind a brazil tánc- együttes fellépésekor. Ez utóbbi rendezője a békéscsa­bai ifjúsági és úttörőház volt. A brazil táncegyüttes csü­törtök estére igazi karneváli hangulatot ígért „Festival do Brasil" című műsorával. A hangulat nem is maradt el. De a „brazilsággal" kapcso­latban, már a zenekar ösz- szeállítását meglátva, alapos gyanúm támadt. Hangszeres felállásuk ugyanis inkább egy szalonzenekarra hason­lított. mint valódi dél-ame­rikai együttesre. Néhány szá­muk jól ismert világsikerek dzsesszes feldolgozásából állt. (A szaxofonos játékát azon­ban mindenképpen ki kell emelni, nagyszerű volt. Időn­ként az együttes dobosa is magával tudta ragadni a hallgatóságot.) A táncegyüttes — műsora első részében — tematikus táncokat mutatott be. Töb­bek között a Brazília felfe­dezésekor Afrikából érke­zett feketék szokásait, rit­musait. Aztán — feltehetően — a múlt századi Bahiába kalauzoltak bennünket, egy képzeletbeli piac forgataga-' ba, ahol igyekeztek az ak­kori hangulatot, életörömöt megragadni. Egy európai könnyen el­hiszi, hogy valódi folklór­elemekre épített műsorban részelteti az együttes. Leg­feljebb apróbb gyanú élhet benne a nem túl magas tánckultúrát képviselő együt­tessel szemben. Ez a gyanú a műsor előrehaladtával — bennem legalábbis — egyre inkább erősödött, amit ké­sőbb az éppen hazánkban tartózkodó, neves Sao Pau- ló-i történész professzornő,* Maria Lujza Marcilio elké­pedése, szolid tiltakozása a látottak brazil eredetével szemben, csak megerősített. Látvány volt bőven A műsor második részé­nek elején az együttes a ne­ves brazil író. Jorge Amado könyveiből oly jól ismert bahiai istenek tiszteletével kapcsolatos szokásokat ele­venítették meg. Ezt sem több hitelességgel. sajnos, mint az első részben. Hanem, a karneváli han­gulat. a műsor záró részé­ben. tagadhatatlanul bravú­ros volt. Az. együttes kiváló zenei és akrobataképessé­gekkel megáldott apró ter­metű hölgy tagja igazi show hangulatot tudott teremteni azzal, hogy a közönséget be­kapcsolta a színpadi történé­sekbe. (Természetesen, kel­lő kárörvendő nevetést csi­kart ki ezzel a szerencsés helyükön maradóktól.) Mert látvány, remek női formák, csillogó kosztümök bőven voltak, jól. sőt tüzesre sike­redett a beígért karneváli hangulat. Aki tehát nem brazil folk­lórműsorra, hanem show mű­sorra váltotta meg a jegyet, az nem csalódott. Mert az életöröm, a dinamika és a látvány nem hiányzott a brazil együttes műsorából. Az viszont, aki valódi bra­zil kávé ízére vágyott ezen az estén, az hamar észreve­hette. cikória is van benne bőven. B. Sajti Eine c A bahiai piac hangulatai idéző lám-jelenei Fotó: Veress Erzsi Fafaragók kiállítása (Tudósítónktól) A közelmúltban, július 29- én nyílt meg Miskolcon, a II. országos amatőr fafara­gó kiállítás, amelyen a fü­zesgyarmati Varga István. nívódíjas fafaragó is részt vett. Több alkotásával II. dí­jat nyert. és oklevéldíja- zásban részesült. A díjat a miskolci városi művelődési központ ifjúsági házában vette át. Hazánk minden egyes tájának népművészei jelen voltak ezen a kiállítá­son — mondotta a hazaérke­zés után az amatőr művész. A nívódíjas fafaragó leg­régebbi alkotásait napjain­kig is hűen őrzi. 1973. óta gyűjti a tiszta szobában el­ismerő okleveleit és a kü­lönböző kiállításon kapott díjakat. Együtt van a szép gyűjteményben még a pász­torkodása idejéből, a leg­egyszerűbb használati tár­gyakból összeállított anyag is. Fafaragásai, a tiszta szoba minden „talpalatnyi” helyét elfoglalják, s megtekintésük nagy élményt nyújt a láto­gatóknak. Bármikor megy az ember, mindig van vala­mi új látnivaló, új alkotás. Borbiró Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom