Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-07 / 184. szám

1982. augusztus 7-, szombat

IZHilUKTllt}

Gazdaságosabb termelésfejlesztés

Szűkös hitel, nagy beruházások

Beszélgetés dr. Vendégh Ferenc

mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel

A múlt esztendőt a kedvezőtlen kilátások ellenére is jó eredménnyel zárta a mezőgazdaság. Ennek a ténynek az ismeretében az idei lehetőségekről beszélgettünk dr. Vendégh Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel.

— A mezőgazdasági nagyüzemek 1981-ben 4,5 milliárd forinttal több nyereséget értek el a tervezettnél. Mire ad lehetőséget ez a többletnyereség? Vagy ismerve például a hitelkeretek szűkülését, lehet-e egyáltalán szabadon felhasználható többlet- nyereségről beszélni?

— Ennél a 4,5 milliárdnál hangsúlyozni, kell, hogy — az adózás rendszeréből következően — a költségvetés bevételei is a tervezettet lényegesen meghaladó mértékben emelkednek Az előzetes adatok szerint az adotcl: ölet, a következő évek hiteltörlesztéseinek előrehozása, a forgóalap-feltöltési kötelezettség, a tervezettnél kevesebb amortizáció és a nyereségrészesedési többlet miatt a beruházási vásárlóerő a tervezettet alig haladja meg, különösen, ha azzal is számolnunk kell, hogy hitel- felvételre — a múlt évhez képest — lényegesen szerényebb mértékben nyílik lehetőség.

— A mezőgazdasági nagyüzemek egyharmadában az eredmény a korábbival azonos szinten maradt, illetve az alá csökkent. Az állami gazdaságok nyereségének 30 százaléka a négy mezőgazdasági kombinátban

képződött. Az ágazat keretein belül van-e valamilyen lehetőség átcsoportosításra?

— A jövedelemnek a szabályozó rendszeren kívüli eszközökkel történő átcsoportosítására nirics szükség! A nagyobb nyereséggel záró gazdaságoknál ugyanis dinamikusabban nőtt az adó ösz- szege is. Hasonló hatást váltott ki a hiteltörlesztések előrehozatala is, hiszen a bank azoknál a gazdaságoknál „gyorsította” a lejáratot, ahol a magasabb jövedelemből több „szabad” fejlesztési forrás képződött... Azt sem szabad elfelejteni, hogy az alacsony jövedelmű és kedvezőtlen adottságú nagyüzemek helyzetének javításához szükséges pénzügyi forrást az ágazatnak önerőből kellett megteremtenie, az energiahordozók árához nyújtott dotáció megszüntetésével és a tejprémium mértékének 20 százalékos csökkentésével teremtették elő a szükséges összeget. Ezzel tekintélyes összegű, eddig eredménynövelő forrást csoportosíthattunk át az átlagosnál jobb gazdaságoktól az alacsonyabb jövedelműek javára. Ha ezeken túl még bármilyen indokkal hozzányúlnának a gazdaságok jövedelméhez, akkor az már a hatékonyság növelését, a tervezett termelés fejlesztését akadályozná.

— A mezőgazdasági üzemek a szűkös beruházási lehetőségekre panaszkodnak, ugyanakkor a mezőgazdasági beruházások a tervezett szintnél rendre magasabbak. Vajon ennek az ellentmondásnak nem az-e az oka, hogy a mezőgazdasági beruházások szerkezete nem a terv szerint alakul? Hogy az üzemek elsősorban és érthetően a gyorsan megtérülő beruházásokra (például kiegészítő tevékenység) és nem az alapvető, de kisebb nyereséget hozó tevékenységekre koncentrálnak?

— Ami a panaszkodást illeti, nem szabad elfelejteni, hogy a mezőgazdasági üzemek egyharmadának alig van fejlesztési forrása, és a minimális vagy teljesen hiányzó, úgynevezett sajáterő miatt nem tudnak hitelt felvenni. Ami a többieket illeti, népgazdasági okok miatt maga a felvehető hitelkeret is szűkös. A mező- gazdasági beruházások szerkezetét tekintve csak az építési beruházások térnek el a tervezettől. Igaz, ezek adják az összes beruházások egy- harmadát. De ez az elmozdulás sem ellentétes a nép- gazdasági tervben megfogalmazottakkal. Például a gazdaságok a tervezettnél több szarvasmarha- és sertésférőhely építéséhez fogtak. Jelentős mértékben túlteljesítették a baromfiférőhely-be- ruházások időarányos tervét, és a tárolóterekkel kapcsolatos beruházási igény is több a tervezettnél,

— Szűkös hitelkeret, túlteljesített beruházások. Honnan a pénz?

—■„ Persze, egyetlen gazdaság sem építkezett valamiféle „elásott kincsből”. Az általános pénzhiány melletti többletberuházásokat az tette lehetővé, hogy a mező- gazdasági üzemek 1981-ben kezdeményezett beruházásainak nagy része megfelelt a konvertálható árualapokat bővítő hitelfeltételeknek, s így hozzájutottak az általuk igényelt ' pluszhitelhez. Ennek megfelelően az 1981-ben terven felül igénybe vett konvertálható hitelt a Magyar Nemzeti Bank elsősorban az alaptevékenység fejlesztését elősegítő Beruházásokhoz folyósította. Ugyancsak a tervezettet meghaladó mértékben vettek igénybe összegeket az energiaracionalizálási beruházásokhoz az e célra elkülönített keretből ... A gép-, a meliorációs és az ültetvénytelepítési beruházások a tervezett szinten alakultak.

— Vajon a beruházások mellett a mezőgazdasági üzemek anyagi érdekeltségi rendszere szavatolja-e a gazdaságos termelésfejlesztést?

— Már csak azért sem lehet a beruházás a termelésfejlesztés kizárólagos eszköze, mert sok gazdaságnak ehhez nincs is pénze. Elkoptatott dolog lenne most úgy általában a kihasználatlan tartalékok emlegetése, de a különböző fejlettségi színvonalon álló, eltérő adottságú és jövedelmű mezőgazdasági nagyüzemek között a termelésfejlesztést szolgáló gazdasági együttműködéseknek valóban olyan „telér”-je rejlik, amit vétek lenne kiaknázatlanul hagyni. Például, amíg az alacsony jövedelmű gazdaságoknak általában kevés és elhasznált gépük van, amíg a termőföldet nem tudják időben és jól megművelni, s gondjaik vannak a rét- és legelőterületfek. a meglevő állatférőhelyek hasznosításával is, addig az erős gazdaságokban a növénytermelés és az állattenyésztés további dinamikus fejlődését sok esetben a kellő termőterület hiánya akadályozza. Éppen ezért az együttműködés kibontakoztatása érdekében az erős nagyüzemek meghatározott célra tartalék- alapjukat is átadhatják az alacsony jövedelmű gazdaságoknak, és ennek fejében részesedhetnek gazdasági eredményeikből.

— Segíti-e a gazdaságos termelésfejlesztést a kistermelőkkel kiépített kapcsolatrendszer bővítése?

— Ez a „beruházásmentes” termelésfejlesztésnek egy másik formája. Ennek eredményeként jelentősen bővült azoknak a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági nagyüzemeknek a köre, amelyek a háztáji gazdaságok által termelt és a nagyüzemen keresztül értékesített egyes mezőgazdasági termékek után árkiegészítést kapnak. A tejár-kiegészítést, a tejprémiumot, a vágómarhaár-kiegé- szítést a mezőgazdasági üzemek akkor is megkaphatják, ha állataikat szerződéses formában a kistermelők tartják... Rugalmasabbá váltak a korábban állami támogatással létesített termelőberendezések hasznosítását •előíró szabályok is. Egyes — nagyüzemi módon gazdaságosan nem használható — termelőkapacitásokat, mint például istállókat, ültetvényeket a mezőgazdasági nagyüzemek akár bérbe is adhatnak. Végül, de nem utolsósorban lehetővé tettük, hogy a mezőgazdasági dolgozók az alaptevékenység keretében — külön megállapodás alapján — munkakörükbe nem tartozó munkákat is vállaljanak . .. Az ilyen és az ezekhez hasonló termelésbővítést ösztönző intézkedések kidolgozásával a továbbiakban is foglalkozunk.

Bonyhádi Péter

Érdekes színfolttal gazdagodott Szarvas. A helyi Táncsics Termelőszövetkezet szerződést kötött az Aranyszarvas kempinggel, amelyben vállalja, hogy új szolgáltatásként két fogatával hintós városnézésre viszi a városba látogató idegeneket Fotó: Fazekas László

Együtt lettek munkásemberek

A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat párttitkára egyszer régen igen elismerően nyilatkozott Rácz Rezső tíztagú segédmunkásbrigádjáról.

— Kitűnően megállják a helyüket — mondta. — Őket küldik oda, ahol pótolni kell a lemaradást.

Akkor Békéscsabán, a Szabadság téri toronyház építésén dolgoztak. Ott kerestem fel őket először. Derekasan kivették a részüket a munkából. Néhány év múlva újra találkoztunk. Közben a vállalat a brigádtagok feleségeiből „protekcióval” takarítóbrigádot szervezett, A családok több keresethez jutottak, és egymás után házat építettek maguknak, s a putriból oda költöztek át. Egy- egy házavatásra meg is hívtak. Az építkezésben a brigád valamennyi tagja részt vett. A munkát Rácz Rezső irányította, aki kőműves szakmunkásvizsgát tett, majd le is érettségizett.

Most a Lencsési úti lakóházak építésében vesz részt a Rácz-brigád, de már más

Kácz Rezső: „Öten egy kabáttal takaróztunk”

összeállításban. Az alapító tagok közül csak Rácz Rezső. id. Czinanó Mihály és Római Elemér van köztük, a többiek helyére mások jöttek.

Folyamatosan cserélődtek az emberek. A régiek közül ketten a vállalatnál más beosztásba kerültek, a többiek munkahelyet változtattak, és volt olyan is, aki rokkantsági nyugdíjas lett.

Kesjár János és Kovács János művezető csak az új összeállítású brigádot ismeri. Mindketten elsősorban Rácz Rezsőt dicsérik:

— Szakmunkásvizsgát tett, édettségizett, gépjármű-veze. tői jogosítványt szerzett.. . Szép dolog. Nagyon jól ösz- sze is fogja a brigádot — állapítják meg.

De Kovács Jánosnak kifogásolni valója is akad:

— Hétfő délután néha a munkaidő befejezése előtt abbahagyják a munkát.

Rácz Rezső kiigazítja:

— Nem hétfőn. hanem egyik-másik napon.

— Miért? — csodálkozom.

— Mert- más brigádok is így csinálják. Talán az öntudat hiánya a magyarázat.

— Az idő önkényes lerövidítése a saját rovásukra megy, mert kisebb lesz a teljesítmény — vélekedem.

Földesi József, a brigádvezető helyettese úgy gondolja, hogy ez nem jelent sokat. Rácz Rezső azonban vitába száll vele, és megállapít ia:

— Igenis, több lenne a keresetünk.

— Nos, elégedettek a keresetükkel?

&

Rácz Rezső tárgyilagosan ítéli meg a helyzetet:

— A munkánk alapján igen. de az igényeink szerint több pénzre lenne szükségünk. Olyan korban is élFöldcsi József: „Én inkább a Skodámat itatom”

tem, amikor öten egy kabáttal takaróztunk. Most perzsaszőnyeg van a lakásomban. De talán már ez is kevés .. .

— Az a jó, ha többre van igény. A munkában mi más a hajtóerő? — vetem közbe.

— Igen, igen, sajnos azonban nem mindenkinek van igénye, illetve egyeseknek ez csak a pálinkáig terjed — mondja Földesi József.

— A brigádban is?

— Nálunk nincs olyan, hogy 0,2-es, 0,5-ös, hogy sörösüveg marad a munkahelyen. Ha valaki titokban mégis inna, csak egyszer figyelmeztetnénk, másodszorra eltanácsolnánk. Különben én inkább a Skodámat itatom.

Rácz Rezső is megszólal:

— Iszik az én Wartburgom is eleget. Legalábbis forintra átszámítva elég sok. amit fogyaszt.

Egy kis idő után folytatja:

— Szóval, legyen igény, de legyen akarat és megbecsülés is.

— Itt megvan mind a három feltétel?

— Igen.

Kovács János közbeszól:

— És amikor hangoskodsz?

— Én nem azért hangoskodom, mert nincs megbecsülés, hanem mert — mondjuk — szervezetlenség van.

— Mit ért megbecsülés alatt?

— Ha egyenlő vagyok a többivel, és ha bíznak bennem. Mondok egy példát. Reggel kiad egy munkát a művezető. Ha utána elutazLzinanó Mihály: „Az egyik fiam kőműves, a másik gépszerelő”

na Budapestre, és onnan este jönne haza, itt az építkezésen meggyőződhetne arról, hogy az utasítását végrehajtottuk. Ügy. ahogy kellett.

8

Húsz éve dolgozik a vállalatnál id. Czinanó Mihály. Nem panaszkodik.

— Van egy szép házam. A két fiam közül az egyik kőműves, a másik gépszerelő. A három lányom közül kettő

férjhez ment, egy Békésen dolgozik. Az utóbbin kívül valamennyien építettek családi házat maguknak. Hét unokám van. Sokszor hozzák őket: „Apa, vigyázz a gyerekekre!” Élőfordul, hogy mind a hét ott szaladgál körülöttem. Olyan az udvar, mint egy vásár.

Rácz Rezsőnek is öt unokája van. A feleségének, az egyik lányának és unokájának Hermina a neve. Róluk példázza:

— Névnapjukra veszek valamit, ami az unokámnak való, de azt nem neki, hanem a feleségemnek adom. Ű továbbítja a lányomnak, aki végül is az unokámnak ajándékozza. így mindenki jól jár.

Földes József joggal büszke arra, hogy mind a hat gyermeke (öt lánya és egy fia) szakmát szerzett. Van köztük élelmiszer-ipari technikus, kereskedő, gépkocsi- vezető, fodrász, szabó, ápolónő. Hat unokája is van.

— Sokat kaptam ettől a rendszertől, én pedig szakmát adtam a gyerekek- kezébe — mondja, és hozzá Juliász János, a brigád leg fiatalabbja

fűzi: — Nagyon sokat kellett dolgoznom ezért.

8

Vagy öt évvel ezelőtt találkoztam egyszer Rácz Rezsővel. Elmondta, hogy amikor léérettségizett, szóltak a vállalatnál: szeretnék, ha

normás lenne. Elutasította a javaslatot. Nem azért, mert kevesebb .lett volna a keresete, hanem mert nem akarta cserben hagyni a társait. „Együtt kezdtük, és együtt lettünk munkásemberek” — mondta akkor.

— És ma ?

— Nagyon fájna, ha valaki közülünk egy idő múlva nem lenne különb, mint az, aki még nem értette meg, hogy a nyomorúságból csak munkával lehet kiszabadulni.

A jobb. a szebb élet igénye készteti a brigád tagjait arra, hogy vállaljanak néha-néha egy-egy elkészült házban lakástakarítást vagy valamilyen más, sürgős munkát, amit az átlagosnál jobban is fizetnek.

Egy nagy gondja azért van Rácz Rezsőnek. Juhász János, a brigád legfiatalabbja a feleségével és a két gyermekével olyan egyszoba- konyhás lakásban él, amelyben rajtuk kívül még tízen laknak. Már volt a megyei tanácsnál, Hevesi József főelőadónál, a cigánykoordinációs bizottság titkáránál, és segítséget kért. A városi tanácstól is jártak náluk ...

Búcsúzáskor Rácz Rezső még a következőket mondja:

— Szeretném, ha valamennyi cigányember kiérdemelné a társadalom megbecsülését. A saját érdekében is. Ügy, mint ahogy mi kiérdemeltük. Bizonyíthatjuk, hogy munkával mindenki boldogulhat ebben az országban.

Pásztor Béla

Fotó: Veress Erzsi