Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-06 / 183. szám

^ 1982. augusztus 6., péntek w----------------------------------------------------------------------1 k m J.'JK7lvC1 Polgári védelem Szervezett csapatmunka a lakosságért Századunk nagy orvosi felfedezései fl gyógyító röntgensugár Amikor Konrad Röntgen 1895*ben nyilvánosságra hoz­ta a később nevéről elnevezett sugárzással kapcsolatos felfedezését, maga sem tudta felmérni, milyen eszközt adott az orvostudománynak, hiszen a röntgensugár kez­detben csupán érdekességnek számított. Nem a sugárzás, hanem az adott kép volt érdekes, amit kezdetben az or­vosok csupán idegen testek felderítésére, csonttörések megállapítására, az ilyen Jellegű törések gyógyulási fo­lyamatának nyomon követésére tudtak felhasználni. Török Antallal, a Gyulai Húskombinát munkatechno­lógiai osztályának vezetőjé­vel egy kis, világos szobában beszélgetünk. Elmondja, hogy 1948 óta, megszakítás nélkül a Gyulai Húskombi­nátnál, illetve annak jog­elődjénél dolgozik. Ipari ta­nulóként került ide, majd hentes és mészáros szakmun­kás lett, később termelésirá­nyítási feladatokat látott el. 1960-tól 1976-ig a munka­ügyi . osztályt vezette. Ekkor a vállalat létrehozott egy termelésszervezési osztályt, és megbízták ennek vezeté­sével. Azt a feladatot kap­ták,. hogy a kombinát építé­sével egyidejűleg alakítsák ki a termelés korszerű szer­vezését, a különböző terme­lési vonalakat, határozzák meg az ehhez szükséges lét­számigényeket. Készítsék el a beüzemelési tervet, s le­gyenek javaslatokat a mű­vezetésre is. Eredményes munkájuk is hozzájárult ah­hoz, hogy 1978-tól megindult a termelés az új húskombi­nátban. Két év múlva a ter­melésszervezési osztály mun­katechnológiai osztállyá ala­kult át. Azóta ennek a ve­zetője. — Hogy és mikor került kapcsolatba a polgári véde­lemmel? — 1970-ben. (De ha jól be­legondolok, már a II. világ­háborúban is hasonló felada­tokat láttam el. Futár vol­tam a városi légoltalmi pa­rancsnokságon.) , Kezdetben kiképzéssel foglalkoztam. 1972-től megbíztak a mente­sítő szakasz irányításával. — A munkaköri teendő­kön kívül milyen elfoglalt­ságot jelent a polgári védel­mi megbízatások ellátása? — Mindenekelőtt a kikép­zésekről szükséges beszélni. Először az elméleti ismeret- anyagot kell elsajátítani. majd a gyakorlatban kipró­bálni a tanultakat. Évenként meghatározott óraszámban a szakaszom minden tagja részt vesz a kiképzésben. Külön feladatot jelenthet, ha gyakorlatra készülünk. — Egy gyakorlat sikeres­ségét hogyan tudják lemér­ni? — A különböző feladatok végrehajtását döntnökök zsű­rizik. Legfontosabb feltétel, hogy egy meghatározott időn belül kell ellátni a feladato­kat. — Az önök szakaszának mi volt a feladata akkor?' — Egy zárt rendszerű ter­melési láncot kellett kiala­kítani. Örömmel mondha­tom, hogy megfeleltünk az elvárásoknak. — Miben látja ön a pol­gári védelem értelmét? — Az üzemen belül is ugyanaz az értelme, mint az üzemen kívül: a lakosság védelme. Felkészülni a ne­hezebb körülmények közötti helytállásra, bármilyen hely­zetben folyamatos legyen a termelés. Ez nem megy más­képp, csak ha az egyes sza­kaszokon belül teljes az összhang, és egybehangolt, precíz munkára képesek. Ho­gyan tudjuk az üzemen be­lül ezt megvalósítani? A szakaszomban jó a hangu­lat, elég régen együtt va­gyunk, gyakorolunk. Ármun­kát az üzemi törzsparancs­nok egyezteti, irányítja. A kombinátnál Botás György látja el ezt a feladatot. Ne­ki természetesen tartan; kell a kapcsolatot a várossal, a megyével és a tröszttel is. Így tehát elmondhatom, hogy szervezett a csapat­munkánk, s azért igazán ha­tékony, mert része hétköz­napjainknak, és mindenki nagy odaadással vesz részt benne. Lovász Sándor Elsőnek a sebészek alkal­mazták, hiszen rendkívül biztos diagnosztikai eszköz­nek bizonyult, bonyolult vizsgálati eljárásokat helyet­tesített, rejtett törések fel­derítésére is képes volt. Nemhiába nevezték az 1897. évi orvosi kongresszuson nélkülözhetetlen sebészeti diagnosztikai eszköznek. Az igazsághoz tartozik, hogy még ekkor nem tudták kel­lően „olvasni” a röntgenfel­vételeket, csak idővel tanul­ták meg a daganatokat, a belső elváltozásokat érté­kelni e készülék adta fény­képekről. Az első világhábo­rú évei alatt például tökéle­tesedett az idegen testek rönt­gendiagnosztikája, bővültek az anatómiai és az élettani ismeretek, hiszen e készülék segítségével tanulmányozhat­ták az emberi szervezet mű­ködését is. Olyan technikát kellett • kidolgozni, hogy a megfigyelés alá vett szerv jobban láthatóvá váljon, amit a röntgensugarakat el­nyelő anyagoknak és festé­keknek a szervezetbe való bejuttatásával értek el. Így a fluoreszkáló képernyőn vagy filmen az orvos azt láthatta, amit akart, így lát­hatóvá vált a kóros elválto­zások képe. Ez a módszer tágította az anatómiai is­mereteket, élőben lehetett látni számos olyan belső szerv működését, amit eddig csak a boncasztalon tudtak tanulmányozni. Például így tudták — kása lenyeletésé- vel — megállapítani a gyo­mor fekvését, a belek mű­ködését stb. Kezdetben a röntgensuga­rakat mint diagnosztikai le­hetőséget használta fel az orvostudomány, de a suga­rak romboló tulajdonsága — számos orvos vált ennek ál­dozatává — miatt sokakban felmerült a gondolat, miként lehetne % betegségek gyógyí­tására is alkalmazni. Elsőnek a bécsi Leopold Freundnak (1868—1942) tűnt fel, hogy a röntgensugárban dolgozók­nak kihullott a hajuk. A va­lóságot akarta ellenőrizni, amikor a bécsi grafikai és kísérleti intézethez fordult segítségért, mivel feltételez­te, hogy a röntgensugarakat klinikai célokra is fel lehet használni. Első betege egy csúnya, szőrös anyajeggyel rendelke­ző kislány volt, akin tíz be­sugárzás eredménnyel járt, a besugárzott területről kihul­lottak a szőrszálak és kitisz­tult a bőrfelület is. Freund eredményét az orvosi közvé­lemény közönnyel fogadta, ami az ifjú bécsi orvost nem kedvetlenítette el. Ezután a fejbőr és az arc szakállal benőtt felületén levő gombás és gennykeltő kokkuszok ál­tal okozott megbetegedéseit kezelte eredménnyel. Való­jában Freundnak köszönhe­tő, hogy mások is „kedvet kaptak” a röntgensugarak terápiás jellegű alkalmazá­sához, hiszen bebizonyoso­dott, hogy a kis mennyiségű sugár gyógyító, a nagy adag­ban adott káros hatást fejt ki. Ennek megfelelően Freund olyan készüléket szerkesztett, amelyen a su­gáradagolást szabályozni le­hetett, a mennyiséget már. nem kézzel vagy érzéssel kellett meghatározni. A bőrgyógyászok után ha­marosan a nőorvosok is fel­használták a röntgensugár­zást, elsősorban a műtétek­kel sem gyógyuló női rákok terápiájára. Azóta is a rák elleni küzdelemben a műtéti eljárások és a gyógyszeres kezelés mellett a röntgensu­gárzás a legmegbízhatóbb eszköz. Ugyancsak eredmé­nyesen lehet alkalmazni ko­rán felismert — még nem ki­fejlett — daganatok felszá­molására is, de lenyűgöző eredményeket értek el az ízületi megbetegedések ke­zelése területén is. Az elmúlt évtizedekben tökéletesedett a röntgensu­gárzás diagnosztikai és terá­piás felhasználása, olyan biztonsági rendszabályokat dolgoztak és kísérleteztek ki, amelyek védelmet nyújtanak az orvosnak és a betegnek egyaránt. Ma már szinte tö­kéletes technikával rendel­kezik e szakterület, így pél­dául célzott sugárzásra al­kalmas röntgenágyúval a belső testüregekben levő da­ganatokat is bizton kezelhe­tik. Amikor Konrad Röntgen 1928-ban elhunyt, a röntge- nológia már magas szinten állt, azóta is fejlődő és nél­külözhetetlen orvosi szak­terület. Ami még 1895-ben fantasztikus álomnak tűnt, az ma valóság a gyógyászat területén. Kapronczay Károly dr. Ott fenn, északon Q Fehér faágárnyékok Idegen a tanyán Bardóczki József nem ön­kéntes határőr, mégis hozzá­juk hasonlóan őrködik. Ezt bizonyítja július 28-i esete. Tanyáján — Eleken — az esti órákban az állatok ete­tésével foglalatoskodott, amikor észrevette, hogy az államhatár irányából egy idegen közeledik tanyája fe­lé. A fiatal férfi tört ma­gyarsággal inni kért tőle. Beszélgetés közben egyre erősödött benne az a felis­merés, hogy a férfi külföldi, és illegálisan lépte át a ha­tárt. Bardóczki József fia segítségével a közelben szol­gálatot teljesítő határőrjár­őrhöz kísérte a külföldi sze­mélyt. Hamarosan kiderült, hogy az idegen valóban til­tott határátlépést követett el, és hazánkon keresztül akart illegálisan nyugatra szökni. Építési tanácsok A családi házat, nyaralót kö­rülvevő kert többféle célt szol­gál. A- teljes önellátásra beren­dezkedő családok zöldséget, gyümölcsöt, szőlőt termesztenek a haszonkertben; a szórakozást, kikapcsolódást biztosító nyara­lót tulajdonosa pihenőkerttel, játszókerttei veszi körül. A leg­gyakoribb eset mégis az. ami­kor több generáció él együtt és ezek együttes igényét kell ki­elégíteni, így egyetlen ingatla­non mindhárom kertforma. a haszonkert. a pihenőkert és a játszókért is megtalálható — ol­vashatjuk az Építésügyi Tájékoz­tatási Központ most megjelent kötetében, a Magánépítők kin­csestárában. A milyen legyen a kertünk ? című, könnyen érthető, eligazí­tó rajzokkal, illusztrációkkal tar­kított cikk a téralakításb a kert­építés alapvető szabályaira, ten­nivalóira hívja fel a figyelmet és mutatja be az egyes kert­típusokat. így például a pihenő­tér egynyári és örökzöld növé­nyeinek, fáinak ismertetése mel­lett a különböző berendezési tárgyak: medencék, kutak, sza­badtéri tűzhelyek, rácsok, ülő­falak elkészítéséhez is ad taná­csot. Keleten van Helsinki vagy nyugaton? — a kérdés van olyan érdekes, mint az észak-déli párhuzam. Buda­pesthez képest, földrajzilag, keleten van. Az óra előbbre jár. Ha a társadalmi-gazda­sági rendszert nézzük, akkor nyugaton vagyunk. A külső jelek is erre utalnak. A Ko- dolányi megénekelte csendes Helsinki, a fehér város he­lyett az autók szüntelen ro­bajától zúgó pici világváros­ban jár az ember. A hófe­hér zászlórudakon a fehér­kék finn lbbogó helyett mindinkább a „multik”, a világmonopóliumok csiricsá­ré zászlainak tömege. Efe — mondhatja bárki — csak a felület. — Változás van a mély­ben is — mondják a Finn Népi Demokratikus Unió ve­zetői. — Űj és terjedő finn jelenség: a politikai elfásu- lás. Üj megoldásokra lesz hát szükség. Nem fentről kell „kitalálni” a politikát, ha­nem fel kell rpérnünk, ho­gyan élnek az emberek, mi­re vágynak, s ennek alap­ján döntenünk. Valóban, hogyan élnek az emberek? 8-9 ezer dollár Első látásra és a számok szerint: nagyon jól. A laká­sok zöme két-három szobás. Finnországban száz szobára — beleszámítva a csecsemő­ket — 88 ember jut. Ezer ember = 470 telefon. A né­pi nyugdíjrendszer minden­kire érvényes. S a konyha? A finnek naponta — átlag, ismét a csecsemőket is be­leértve — fejenként 16,8 de­kagramm húst és halat, 10,5 dekagramm cukrot, 75,8 de­kagramm tejterméket esz- nek-isznak, s hozzá évente 12,5 kiló kávét, 95 deka­gramm kakaót, 8,4 liter bort, 55,7 liter sört, 2,9 liter ége­tett szeszt eresztenek le a torkukon. A magas, északi életszínvonalon a külföldi nem lát repedést. Sőt, bizo­nyos stabilitás érezhető pél­dául Svédország inflációjá­hoz képest, ámbár az árak és a bérek itt is reménytelen versenyfutást folytatnak. — Az ENSZ-statisztika szerint — mondja a Nemze­ti Bank baloldali beállított­ságú igazgatója — az egy főre eső évi nyolc—kilencezer dolláros nemzeti jövedelem­mel ma a világon a tizen­hetedik helyen állunk. Ez nem rossz. Itt senki nem hal éhen. De évek óta van 150 ezer állandó munkanélkü- link, aki segélyen él. Ez pe­dig nemcsak pénzkérdés, ha­nem lelki probléma is. Az a kérdés, hogy az ember a tár­sadalomban, s a családban szükségesnek érzi-e magát, vagy eldobott kesztyűnek? Finnország kormányában részt vesznek a kommunis­ták. Mit tehetnek a munka­nélküliség és az infláció el­len? — Az infláció ellen nem sokat, szinte semmit. Az vi­lágjelenség — mondják az FNDU vezetői. — A mun­kanélküliség ellen megpró­bálunk fellépni. — A kormányban? — Igen. A hatvanas évek­ben még stratégiai vita folyt arról, hogy legyenek-e kom­munisták a kormányban? Próbáljunk-e így hatni a társadalom fejlesztésére, vagy maradjunk ellenzék­ben? A kérdés 1966-ban el­dőlt, amikor a parlament­ben baloldali többség szüle­tett, s a szociáldemokraták hajlandók voltak az együtt- kormányzásra. Kompromisszumokkal — Hasonlít ez a francia helyzethez? — Alig. Ott a kommunis­ták és a szocialisták közös prbgramot dolgoztak ki, s azzal akartak kormányra jut­ni. Ez akkor, nem sikerült. Itt fordítva történt. Amikor beléptünk a kormányba, nem volt hosszú távú programunk. Később aztán lépésről lé­pésre haladtunk, persze kompromisszumok árán. — Az eredmény? — Ilyen világgazdasági válságban egy kis ország ke­veset tehet. De szociális és kulturális téren tudtunk hat­ni, a nyugdíjak, az iskolák, a művelődés körében. És ne feledjük, hogy Finnország belpolitikai helyzete mily hosszú ideje stabil. Most azt akarjuk elérni, hogy a mun­kaviszony bizonyos bizton­ságot jelentsen, hogy a mun­kaadó ne bocsáthassa el em­bereit kényére-kedvére, a munkás pedig beleszólhas­son a vállalat döntéseibe. Célunk, hogy nagyobb pénzt harcoljunk ki új munkahe­lyekre. Ma már a szakszer­vezet is mind többet beszél a munkanélküliség megoldá­sáról és mind kevesebbet a bérekről. — Mit várnak a jövő évi parlamenti választástól? — Nehéz küzdelmet. Az ilyen kis ország, mint Suomi, szinte teljesen ki­szolgáltatott a világgazdaság széljárásának. Exportja és importja 40 éve szüntelenül nő, de — négy év kivételé­vel — soha nem volt egyen­súlyban. Mindig többet im­portáltak, mint exportáltak. 1977—78-ban ugyan megfog­ták az importot, és többlet­tel zárták az évet, de 1980- ban a fizetési mérleg már ismét 5,18 milliárd márka hiánnyal zárult. S miután a behozatal 49 százaléka a leg­fejlettebb tőkés országokból, a Hetektől származik, az oda irányuló kivitel pedig a finn külkereskedelem 46 százalé­kát teszi — a világgazdaság viharai elől nincs kitérés. Pemzli és sziréna A helsinki „utca embere” ezt nemigen tudja összefüg­gésbe hozni az árak és a bé­rek táncával. Annál kevés­bé. mivé] a forrongó világ eseményeinek, körén Észak még mindig kívül esik. De amint a belvárosban, a Poh- joinen Esplanaadikatun sé­tálok — olyan ez, mintha Pesten a Népköztársaság út­ja belső szakaszának köze. ,,'Ionavalta puhaltaa" — „A Dunáról fúj a szél" — magyar kiállítás egy művelődési házban (Fotó: MTI — 4*ólya Zoltán) Ruhák, öltözékkiegészítők Gyomaendrödröl A Gyomaendrődi Háziipa­ri Szövetkezetben zömmel nők dolgoznak, mintegy 660-an. A központi telephe­lyen kívül Dévaványán, Ecsegfalván és Hunyán kö­tik a termékeket, többek kö­zött a ruhákat, a bőrrel és kordbársonnyal kombinált öltözékeket, a reklámsapká­kat. A korszerű színvonalú gépeken változatos mintájú, jó színvonalú termékeket ál­líthatnak elő. Az elmúlt év­ben újabb négy NDK-gyárt- mányú gépet vásárolt a szö­vetkezet. Az utóbb; esztendőkben megfigyelhető, hogy csök­ken az ipari üzemek mun­káslétszáma. Ebben a szö- vgtkezetben^ jó az utánpót­lás, mert a végzett 12 szak­munkástanulóból 9 a szö­vetkezetben maradt. Dinya Máté, a szövetkezet műszaki vezetője többek között an­nak tulajdonítja ezt a jó arányt, hogy a 3 év tanul­mányi idő felét a munka­termekben töltik el a ta­nulók, így a jó mesterek megkedveltethetik velük a szakmát. A kötöttáru-piacon is ta­pasztalható a ruházati ter­mékek iránti csökkenő ke­reslet. Ezért a szövetkezet folyamatosan korszerűsíti termékskáláját, új termékek gyártását indítják be. Ter­mékeik minősége jó, színvo­nalas választékot biztosíta­nak és áraik átlagban 5 szá­zalékkal alacsonyabbak más kötöttárut gyártó vállalato­kénál. Az első félév értékelése alapján árbevételi tervüket 107 százalékra teljesítették az elmúlt év azonos idősza­kához képest. Év végére je­lentős tervtúlteljesítéssel számolnak, mert termékeik jó része őszre—télre készül. Főként öltözékkiegészítő­ket szállítanak Japánba, Finn-, Svéd- és Francia- országba. — számadó — pén park húzódna — hirte­len szembe találom magam a jelenséggel, amelyet az „utca embere” is észrevesz, sőt, amely miatt hetek óta háborog. Az utóbbi évek leghangosabb botránya zaj­lott ottjártamkor Helsinki­ben, egy amerikai giccsőr miatt. Az élelmes jenki be­adta a helsinki városvezetés­nek, hogy e pénzszűke ide­jén ő potom 100 ezer már­káért „felújítja”,- „felfrissí­ti” a fővárost. Megkötötték az üzletet, s a pemzlimajsz- ter — made in USA-ötlettel — hófehér fatörzs- és faág- árnyékokal pingálta tele a meseszép belvárosi sétány aszfaltját és néhány tucat sötétzöld villamos oldalát, további Telstar-antenna jel­legű, 'fehér farácsokat bigy- gyesztett a legelképesztőbb helyekre: a nemes ívű szob­rok elé, mögé csakúgy, mint a híres nagytemplomra. Akinek van szeme, mérge­lődik emiatt. S aki e blöff- jelképből a szemével nem érti meg, hogy a komoly, korrekt, szorgalmas finn éle­tet kívülről milyen veszély fenyegeti, azt talán feléb­reszti a füle. Az Esplanaadi­katun, mint az egész város­ban, délben egy órakor fel­bőgnek a légoltalmi sziré­nák. Nem, nem tört ki a há­ború és nincs semmi baj, csak minden hónapban ki­próbálják őket. Az üvöltő hangot nem lehet nem hal­lani. A magyar és a finn nyelv sok száz egyforma és hason­ló szava között nem szere­pel a „béke”. Ezt finnül így mondják: „rauha”. De azott járt magyarok és finn házi­gazdáik éppen ebben a szó­ban tökéletesen megértették egymást. Pontosan tudták, hogy sorstársak, hogy meg­bízhatnak egymásban. Itt, ez a kemény, szorgalmas rokon nép érti vagy érzi, hogy szá­mára a jövőbe egyetlen át­vezet, amelyen ez a tábla áll: rauha — béke. Firon András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom