Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-31 / 203. szám
1982. augusztus 31., kedd UHauKfiici A modell Ismét kiigazíthatom egy téves elképzelésem. Eddig olyanokat gondoltam ugyanis, hogy ha valaki ruhátlanul modellt áll festők előtt, az — enyhén szólva — egyéb dolgokra is képes. Alaptalan előítéleteim lerombolására szolgáljon az alábbi portré. Békésen, az amatőr képzőművészek alkotótáborában nagy eseményre készültek. A múzeum termeiben közös munkáikból rendeztek kiállítást a tábor résztvevői. A rajzok, vázlatok, festmények között vissza-visszatérő téma volt egy formás női akt. A képeket nagy műgonddal rendezgető festők forgatagában otthonosan mozgott egy fiatal lány: Ancsin Éva, a modell. — Igen, engem ábrázol a művek egy része, és most együtt izgulok az alkotókkal, hogy jól sikerüljön a kiállítás — mondta beszélgetésünk kezdetén. — A nők általában csak tükörből láthatják viszont ruhátlan testüket. Milyen érzés a képek által, országvilág előtt megmutatkozni? — A vásznak nem közvetlenül engem ábrázolnak, hanem egy emberi alakot, úgy, ahogy a művész látja. Segítségére vagyok csupán, hogy pontosabban dolgozhasson. Persze én is figyelem, miféle képeket festenek rólam, örülök, ha vonzó, számomra is tetsző lesz a mű. De ha valaki háromszögeket, vagy hasábokat rajzol idomaim láttán, abba sincs beleszólásom. Ha olyannak lát, szíve rajta, amiért úgy ábrázol. — Hogyan csöppent a képzőművészek világába? — Mindig magányos, társ- talan voltam. Egyik barátnőm javasolta, hogy menjek el a békéscsabai Gyopár klubba, ott jó a hangulat. Megismerkedtem fiatalokkal, a képzőművészkor tagjaival. Az elmúlt év óta nekik állok modellt. Eleinte zavart, hogy ruhátlanul va°'vok köztük, de ez az érzés a közös munka Ancsin Éva „civilben” Fotó: Kovács János során hamar elmúlt. Nem a nőt nézik bennem, hanem az alkotótársat. Kölcsönösen szükségünk van egymásra. — Környezete hogyan fogadta a társaságkeresés e nem mindennapi módját? — Idén érettségiztem a békéscsabai egészségügyi szak- középiskolában. Tanáraimnak nem szóltam, hogy modellt állok. Osztálytársaimnál még három napig se tartott a csoda. Aki személyesen ismer, remélem, nem gondol „rosszat”, másoknak meg miért magyarázkodjak? Űj világ tárult fel előttem a képzőművészek között, és most boldog vagyok. — Hogyan tovább? — Szeptembertől Budapestre megyek, a Honvéd kórház gégészeti osztályán fogok dolgozni. Nem tudom még, milyen lesz a munka- beosztásom, de szeretnék sok mindent csinálni. Imádok táncolni, jó volna lovagolni, teniszezni, mozgásművészetet tanulni. Van néhány címem. festők, szobrászok, akiknek talán modellt is állhatok. Biztosan nem fogok unatkozni. Előttem az élet, bele kell vágni! — Sok szerencsét. Andódy Tibor Pályázatok ifjúsági szabad idős létesítményekre Csaknem háromszáz pályázat érkezett az Állami Ifjúsági Bizottság titkársága, a KISZ Központi Bizottsága, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Művelődési Minisztérium által meghirdetett, a lakóhelyi szabadidő-töltés feltételeinek javítását szolgáló pályázatra. A meghirdető szervek értékelték a beérkezett munkákat, amelyekből hatvannyolcat fogadtak el. A döntésről valamennyi pályázót értesítették, s az elnyert támogatási összeget a megyei ifjúságpolitikai alapon keresztül kapják meg a nyertesek. A megvalósításhoz a Népművelési Intézet munkatársai adtak módszertani. szervezési segítséget. A pályázat közösségi kezdeményezésre szólította fel a tanyák. a társközségek, az aprófalvak, a kisközségek fiataljait, KISZ-szervezeteit, ifjúsági klubjait, az ifjúsági brigádokat: segítsék megteremteni, illetve javítani a lakóhelyi művelődés. sportolás, szórakozás feltételeit. E célra a központi ifjúsági alapból 4 770 000 forintot osztanak szét. Minden olyan újszerű kezdeményezést támogatnak, amely a település lakóit szolgálja, és nagyobbrészt önerőből, társadalmi munkával és összefogással megvalósítható. A pályázatok elbírálásakor figyelembe vették a már meglevő lehetőségek célszerű hasznosítását. Százezer forintot ítéltek oda például a Hajdú-Bihar megyei Báránd község fiataljainak, akik szabad idő kör létrehozását tervezik. Ez a szervezet aktív részt vállalna a községi fiatalok világnézetének formálásában, műveltségük fejlesztésében. A szabad időy kör állandó jelleggel, hosszú időre lehetőséget teremthet kulturális, művelődési, honismereti, testnevelési programok szervezésére, és színvonalas szórakozásról is gondoskodik majd. Emlékeink és hazafiságunk A kisvárosi művelődési ház klubjában vegyesen jöttünk össze arra a beszélgetésre, amelynek témája: mit jelent az, hogy magyarok vagyunk? Itt vannak a helybéli üzem fiatal és idősebb munkásai, tsz-beli dolgozók, a gimnázium néhány tanára, és felsőbb osztályos diákja, két-három orvos és mérnök, s a szomszédos nagyváros egyetemistái közül páran. Előadás nem hangzott el, bevezetőt sem mondott senki — szabadon folyt a szó a témával kapcsolatos hétköznapi dolgokról „tudományosabb és emelkedettebb” régiókban is. Beszélgetésünk kezdetén előttünk üresek voltak az asztalok, azután könyveket hoztak át a könyvtárból, hogy ne csak emlékezetből, hanem pontosan idézzünk történeti, nyelvészeti, zenei, régészeti, műemléki, irodalmi szövegrészeket. Hamarosan tetemes könyvhalmazok magasodtak annak bizonyságául: mily sok ismeretanyag létezik magyarságunkról, hányféle oldalról közeledhetünk e témához. Ki is kötöttünk annál a megállapításnál, hogy e sokféle ismeretanyag együttesen alkotja — csakis így alkothatja! — magyarságtudatunkat. Ha csak elszigetelten egyik vagy másik részre vetjük tekintetünket, könnyen tévútra lépünk; éppúgy, mint akkor, ha ismereteink felületesek, s ráadásul téveszmékkel, valótlan adatokkal terhesek. De egy — mégoly hosz- szúra is nyúló — beszélgetés során nem lehet mindenről méltó komolysággal szót ejteni, vitázni. Ezért közös megegyezéssel kissé jobban elmélyültünk népünk tárgyi és nyelvi emlékeinek taglalásában; ezen emlékek őrzése miként formálja a ma élő generációk gondolatvilágát, és milyen örökséget hagyhatunk az utánunk jövőknek. „GAZDAGON SZEGÉNY MŰEMLÉKEKBEN” A helyi múzeum vezetője .azt mondta: „Ez a város és környéke gazdagon szegény műemlékekben”. Azután sorolta, hogyan pusztul a múlt század közepén épült, neves építész tervezte malom, egy római korból származó hídmarad vány; mily sok látogatója van az utolsó pillanatban megmentett, szépen restaurált, több száz éves kovács- és bognárműhely- nek; a város egyik ékköve a helyreállított, XIII. századi kiskápolna; hány műemlék értékű, évszázados házat tüntettek el vétkes köny- nyelműséggel a múlt évtizedek építkezései során. Beszélgetésünk közben Kölcseyt idéztük. ö írta 1826-ban, Mohács című esz- széjében: „őseitek parányi fészkeket raktanak? Szedjétek össze a romokat, s tegyetek belőle mély alapot jövendő nagyságának”. Kölcsey intelme nekünk is szól: jelen és jövendő alapja múltunk értékeinek megmentésé, becsülése. Ha tovább olvassuk Kölcseyt, rádöbbenünk, hogy kej'ek másfél századdal ezelőtti sorai honismereti, nerpzeti emlékeinket megvédő törekvéseink mai programjának pontos megfogalmazása. „Minden kő, régi tettek helyén emelve; minden bokor, régi jámbor felett plántálva; minden dal, régi hősről énekelve; minden történetvizsgálat, régi századoknak szentelve; megannyi lépcső a jelenkorban magasabbra emelkedhetni; érzelmeiteknek, gondolataitoknak, s tetteiteknek több terjedelmet, tartalmat és célrahatást szerezni ...” Ebben a szellemben gondolkodunk és cselekszünk, amikor óvjuk, ápoljuk igazi emlékeinket; amikor társadalmi erőket, mozgalmakat szervezünk műemlékeink védelmére, történelmünk eseményeinek ismertetésére, és tanulságainak ébren tartására. Valamennyien egyetértettünk e sommás fogalmazásban. A könyvhalmok tetejére kerültek hazánk szép tájait, értékes épületeit bemutató könyvek; azután Illyés Gyula nemrég újra megjelent Ki a magyar? című kis remekműve; és a Honismeret című népfrontfolyóirat régebbi meg újabb számai. KÖNYV ÉS VALÖSÄG És ekkor parázslott föl egy újabb vita, amelyet úgy nevezhetnénk: a könyv és a valóság. Mert nézzük például Illyés könyvét. Több mint negyven éve mily szép- tartalmasan, mindenki számára érthetően fogalmazott hazafiságról, magyarságtudatról, múltunk ismeretéről; soha nem feledhető, s mindig gyarapítandó népi-nemzeti kincseinkről; értékes emberi tulajdonságainkról, amelyek együttesen mind jelenünk és jövőnk legmélyebb alapjai. Megóvnak bennünket a buta. elvakult nacionalizmustól, az üresen kongó álmagyarkodástól, a talajta- lan sehova tartozás kiábrándító érzelemszegénységétől. De mennyire vertek tanyát a nemes gondolatok a mi és kortársaink fejében; mily mélységűek a hazához, a szülőföldhöz, a lakóhelyhez kötődő érzelmek? Csak abban állapodhatunk meg, hogy a mérce nem olyan egyszerű, mint a hosszúság vagy a súlymérték. Sokkal összetettebb és bonyolultabb. Ám cselekedeteink és magatartásunk kifejezői gondolat- és érzelemvilágunknak. Itt következett beszélgetésünknek az az órája, amikor oly sok biztató jelről, reménykeltő kezdeményezésről tudtunk szót váltani. Közülük érdemes sorolni a legsikeresebbeket. BIZTATÓ KEZDEMÉNYEZÉSEK A Hazafias Népfront legutóbbi két évtizedben megrendezett valamennyi kongresszusán méltó fontossággal szerepelt a honismeret, a hazafiság gondolata. És nemcsak maga a gondolat, hanem az ügy érdekében elvégzendő midennapi feladatok meghatározása, az intézmények és az egyes emberek tennivalói is. A mozgalom állandó folyóirata, a Honismeret sokezres példányban megjelenő, népszerű kiadvány. A népfrontbizottságok többféle, azonos szándékú és egy célra törő akciót kezdeményeztek és tartanak ébren. Az ipartörténeti emlékek gyűjtése és megőrzése; a helytörténeti tárgyak felkutatása, rendszerezése, krónikák írása; a „Tájak, korok, múzeumok” elnevezésű akció, a népművészet és népi iparművészet hagyományainak, értékeinek újraélesztése; a földrajzi helynevek megörökítése; a régészeti kutatások segítésére szervezett társadalmi- munka-sorozatok; a műemlékvédelmet milliárdokkal gazdagító önzetlen munkavállalások — mind-mind kifejezői egy örvendetesen javuló. és jövőbe tekintő egyéni és társadalmi gondolkodásmódnak. Az időről időre rendszeresen sorra kerülő országos honismerti konferenciák és nyári akadémiák, a tájarr kénti tanácskozások, a művelődési házakban és iskolákban szorgoskodó szakkörök — megannyi nélkülözhetetlen fórumai a hazafiság, a magyarságtudat fejlesztésének. a nemzeti emlékek megőrzésének. Az idei nyári honismereti akadémia központi témája a magyar falvak települesföldrajzi és történeti áttekintése, elemzése volt. Természetesen nem elszakítva, hanem ösz- szefüggésben gazdasági, mű- valődési, demográfiai és sokmás körülménnyel. örvendetes, hogy a nyaranként megrendezett honismereti tárgyú táborozások a fiatalok — a mai tizenévesek — körében mily kedveltek. Játékosan nyúlnak a régi korokhoz; a történelem, a régészet, a néprajz, a régi korok építészete, a környezet- ismeret nem tantárgy, hanem élénkséget keltő, a fiatalok fantáziáját ébresztő érdekesség. Most megint olyan témához értünk, amelynél szívesen időztünk hosszabban. A történelem, a régi korok ismerete, a múltból levonható, tanulság, a természet, az emberi környezet épített tárgyainak ismerete nem komor, kötelező stúdium. Sze- met-lelket gyönyörködtető egy régi épület boltíves maradványa, a padlókövezet kockáinak illesztése, a dédapáink kezében, fényesre csiszolódott szerszámnyél; és élvezetes olvasmányok a múltunkat, nemzeti értékeinket feltáró könyvek. Ha mindezek iránt általános érdeklődést keltünk, ha történelmünk tanulságaiból helyes következtetésekre jutunk, akkor nagyobb emberi melegséggel rendezkedhetünk be most, és mélyebb alapokat rakhatunk jövőnknek. Beszélgetésünket azzal zártuk: a sokféle kezdeményezéssel elindított, egy már társadalmi méretű folyamatot, amelynek további tere- bélyesedése gazdag tartalommal töltheti meg nemzeti létünket, kisebb és nagyobb emberi közösségeinket. Horváth László Mindannyiunk űrbékéje Szinte már röstelljük elmondani, leírni, hogy a televízió nemzetközileg is leginkább elismert műsora a vasárnap esténként jelentkező A Hét. Ebben valahogy teljesültnek látszik az a látszólagosan lehetetlen feltétel, miszerint „mindenki találja meg a neki tetszőt, a számára érdekeset”. A tegnapelőtti műsor vezetője Sándor István volt, aki a tőle megszokott konzekvens módon vezette be, s majd szükség szerint kommentálta a filmriportokat, összeállításokat. A külpolitikaiakat, a hazaiakat. S köztük azt is, amely érzésem szerint egy igen fontos ok miatt az említett lehetetlen feltételt is túlhaladta, hiszen mindannyiunk számára fontos, érdekes, mondhatnék: életbe vágó. Nevezetesen, amikor llkei Csaba mikrofonjába Pál Lénárd akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára nyilatkozott a nemrégiben befejeződött bécsi kongresszusról. A nemzetközi találkozó témája a világűr békés hasznosítása, militarizálásának megszüntetése volt... Nem titok, mondjuk ki. Valamennyiünknek szinte naponként eszébe jut, hogy végső soron mi hasznunk lehet a például hazánk évi nemzeti jövedelmének sokszorosát meghaladó összegű egy-egy űrkísérletből, a Holdjárásból, a Vénusz-program- ból. a többiből. Amolyan háziasszony-prakticizmusból eredően ezt úgy tudjuk le, a teflonsütő csak az űrkutatásnak köszönhetően születhetett meg ... Most azonban komolyabb a dolog! Ahogyan a Békés megyei születésű tudós fogalmazott: csak a világ közvéleményének felvonultatása eredményezheti azt, hogy a világűrt —amely jogilag és szó szerint valamennyiünké — ne militari- zálják, ne használhassák fel katonai célokra. A mostani bécsi tanácskozás nem adhatott garanciákat. De ha Te, ön, Mi, valamennyien tettekkel alátámasztott szavunkat hallatjuk és hangoztatjuk hangos „NEM”-mel, akkor ... Nos, ez az egyetlen lehetőségünk! A világpolitikai háttér ismert. Az is, hogy a világűr békés felhasználásának^ a továbblépésnek egyetlen útja az, ha társadalmi különbségek figyelembevétele nélkül, a békés egymás mellett élés szellemében dolgozunk tovább. Ahogyan a közeli példa mutatja: francia űrhajós szovjet űrhajón. Vagy ahogyan az úgynevezett kis országok közreműködése jelentkezik a nagy, az emberiségért való egészben. Távközlésünk, meteorológiánk, orvostudományunk jövője is függ ettől. Vagyis: életünk, jövőnk. Ahogyan régebben írtuk, mondtuk: kézen fogva, együtt egymásért. Mindany- nyiunk (űr-)békéjéért! (nemesi) Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: Hagyomány és modernség a mai Indiában. 8.55: Nótacsokor. 9.44: Séta az állatkertben. 10.05: Az MR 10—14 különkiadása. 10.35: Csajkovszkij-zongaraművek. 10.57: Yehudi Menuhin találko11.39: Wilhelm Meister tanulóévei. 12.45: Törvénykönyv. 13.00: A Rádió Dalszínháza. Pompadour. 14.29: A Philip Jones rézfúvós együttes játszik. 14.39: Arcképek a Szovjetunió népeinek irodalmából. 15.05: Boccherini: B-dúr gordonkaverseny. 15.28: Katedra. 16.00: Rádiószínház. Ákelkur. 17.05: Mozgásterek. 17.30: Alfred Deller felvételeiből. 19.20: Francia szerzők műveiből. 20.00: Meddig élhet az ember? 20.30: Hajdú Erzsébet és Csapó Károly népdalokat énekel. 20.52: Skandináv hangjátékok szemléje. A Rádiószínház bemutatója. Sültgalambvacsora. 22.30: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót. kb. 23.30: Népszerű operettdalokí 0.10: Virágénekek. PETŐFI RÁDIÓ 8.35: Társalgó. 10.00: Zenedélelőtt. 12.25: Gyermekek könyvespolca. 12.35: Melódiakoktél. 13.23: Látószög. 13.28: Táncra fel! 14.00: A Petőfi rádió zenés délutánja. 18.00: Kamaszpanasz. 18.35: Moszkvából érkezett. 19.25: Gyógyszersiker. 19.35: Csak fiataloknak! 20.35: Utazás a Balaton körül. 20.51: Egy énekes — több szerep. Mario Lanza énekel. 22.00: Nóták. 22.30: Gyöngy Pál szerzeményeiből. 23.20: A mai dzsessz. III. MtJSOR 9.00: Belshazzar. 9.55: Balettzene. 11.05: Haydn-művek. 11.50: Magyar fúvószene. 12.20: A Győri filharmonikus zenekar hangversenye. 13.57: A föld megőszült. A Bach-korszak emlékiratai. 14.16: Romantikus kamarazene. 15.05: Hovanscsina. 16.08: Labirintus. 16.23: Szendrey-Karper László gitárfelvételeiből. 17.00: Jókai és Vajda. "r 17.30: Külpolitikai arcképcsarnok. 18.00: Barokk operákból. 19.05: A lipcsei rádió énekkara énekel. 19.35: A vietnami kultúra hete. Fuvolaszó a Vörös folyón. Klasszikus költők versei. 19.55: Klasszikus operettekből. 20.45: Zenekari muzsika. SZOLNOKI STÜDIÖ 17.00: Műsorismertetés, hírek. 17.05: Pár perc dzsessz. Stan Kenton zenekara játszik. 17.15: Kulturális figyelő. Szerkesztő : Pálréti Ágoston. 17.40: Régi lemezalbumok. Koncz és Kprda. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 16.40: Hírek, (f.-f.) 16.45: Heinrich Schliemann — J^SZK rövidfilm. (ism.) (f.-f.)' 17.30: Mondja, Struccné! 17.55: Reklám, (f.-f.) 18.00: Huszonöt perc népzene, (f.-f.) 18.25: Batik és költészet; 18.55: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Kórház a város szélén. Csehszlovák filmsorozat. 21.05: Diszkóvarázs — amerikai zenés film. 21.30: Kortársunk: Gáli István. II. MŰSOR 20.00: Periszkóp — a külpolitikai szerkesztőség katona- politikai műsora. 20.30: A torz tükör — „Magritte”. 20.50: Tv-híradó 2. 21.10: Egészségünkért! (ism.) (f.-f.) 21.20: A gyerkőc. Szovjet film. BUKAREST 16.05: Iskolatévé. 16.35: Fiatalok klubja. 17.20: Reklám. 17.30: Politikai fórum. 17.50: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Fórum. 20.55: Téli mesék — tévéjáték. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.10: Tv-napló. 17.30: Videooldalak. 17.40: Hírek. 17.45: A mi napunk. 18.15: Tv-naptár. 18.25: Krónika. 18.45: Műkedvelők. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Jelzések. 20.45: Reklám. 20.5Q: Az aranykezű ember. 22.30: Tv-napló. / II. MŰSOR 18.15: Művelődési adás. 18.45: Nagy kiállítások. 19.15: K!s koncert. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Makedón népi hangszerek. 20.25: A forradalom dokumentumai. 21.10: Reklám. 21.15: Zágrábi körkép. 21.30: Az el nem kötelezett országok dokumentumfilmjei. MOZI Békési Bástya: Honda-lovag. Békéscsabai Szabadság: minden előadáson: Lándzsák hajnalban. Békéscsabai Terv: Fél 6 órakor: Bogáncs. Fél 8 órakor: A játékszer. Gyulai Erkel: Főúr, tűnés! Gyulai Petőfi: 4 órakor: A fekete paripa. Csak fél 6 órakor: Krakatit. I., II. rész. Orosházi Partizán: fél 6 órakor: A XX. század kalózai. Fél 8 órakor: A csontok útja. Szarvasi Táncsics: 6 órakor: A kőszívű ember fiai. I., II. rész. 22 órakor: Kaliforniai lakosztály.
