Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-27 / 200. szám
NÉPÚJSÁG 1982. augusztus 27.. péntek A hét első napjaiban megkezdték a napraforgó betakarítását a mezőberényi Petőfi Termelőszövetkezetben. Képünk Csárdaszállás határában készült Fotó: Veress Erzsi Gazdasági társulások a mezőgazdaságban A mezőgazdasági nagyüzemek figyelme a ’70-es évek végétől egyre inkább az egyszerűbb, jogi személyiséggel nem rendelkező társulások felé fordult, és ez az érdeklődés jelenleg is tapasztalható. Ezek létesítése a korábbi jogszabály szerint nemcsak jóváhagyáshoz, de még bejelentéshez sem volt kötve, így számukról, gazdálkodásukról teljesen pontos számokat sem a központi államigazgatási. sem a pénzügyi-banki szervek nem kaptak. Az utóbbi két évben ebben jelentős változás -történt. A MÉM STAGEK legutóbbi felmérése szerint ágazatainkban az említett 153 közös vállalat mellett mintegy 650 jogi személyiség nélküli társaság működik, így számuk összesen kb. 800. öt év alatt a gazdasági társaságok száma és árbevételük duplájára emelkedett, hagyományos tevékenységi körük bővült. Sok egyszerűbb együttműködés, lazább kooperációs kapcsolat a gazdasági társasági formát választotta. Létrejöttek az új tevékenységi kört jelentő tudományos-kutatási-termelési társulások és a külkereskedelmi tevékenységeket közösen végző szervezetek. A tárgyidőszákban a szolgáltató tevékenységet végző társaságok száma 34-gyel nőtt. Árbevételük meghaladta a 34 milliárd forintot, mely 60 százalékkal magasabb az előző évinél. Nyereségük ezzel jjzemben csak 10 százalékkal nőtt, közel 1,6 milliárd forintra. Az árbevétel-arányos nyereségük a bázis év 6,3 százalékáról 4.5 százalékra mérséklődött, ugyanakkor közel háromszorosára — 140 millió forintra — nőtt p társaságok vesztesége. A gazdasági társaságok megalakulásuktól kezdve 4 milliárd forint nyereséget termeltek, veszteségük' pedig ez idő alatt megközelítette a 380 millió forintot. Az alapítók vagyonbetétje mintegy 1.2 milliárd forint. A gazdasági együttműködések sorából természetesen nem lehet kihagyni a termelési rendszereket, amelyek az elmújt évben már közel 2,2 millió hektárt — a nagyüzemek területének 43 százalékát — integrálták. A rendszerek munkája ma már kiterjed szinte valamennyi növény- és állatfaj termelésének szervezésére. Jelenleg 73 termelési rendszer működik, melyből 21 a szántóföldi növénytermelés, 29 a kertészet. 23 pedig az állattenyésztés szervezésével foglalkozik. A rendszerek termelésfejlesztő munkájában meghatározó, hogy a fontosabb növények közül a búza vetésterületének 74 százalékát, a kukorica vetésterületének 85 százalékát vagy a napraforgó 82 százalékát, illetve a cukorrépa-terület 74 százalékát integrálták. Ma már ki- sebb-nagyobb területen szinte minden szántóföldi növény termelésfejlesztésével foglalkoznak, s az utóbbi 1-2 évben erőteljesen bekapcsolódtak az intenzív takarmánytermelésre és a mellék- termékek hasznosításába is. Az elmúlt öt év átlagában — a rendszerbe lépés előtti évek átlagához viszonyítva — a szántóföldi növénytermesztésben 10—15 százalékkal, a kertészeti ágazatokban 5—10 százalékkal, az állattenyésztésben 6—7 százalékkal növekedett a termelés színvonala. Ezek az eredmények 20 —23' százalékkal haladják meg a rendszeren kívüli gazdaságok hozamait. A leglátványosabb eredményt — a komplex technológiák alkalmazásával — a búza- és kukoricatermelésben értek el. Az utóbbi négy év átlagában a kukorica fajlagos hozama 5,7 t ha, a búzáé 4,3 t ha,, amely a rendszerbe lépés előtti, eredménynél 23 százalékkal jobb. A kertészet területén a szőlő- és a télialma-terme- lésben értek el jelentősebb sikereket. Ugyanakkor a fejlesztés nehézségeit ’jelzik a zöldségtermelés igen szerény eredményei. Az állattenyésztési rendszerekben a tejhozam 12 százalékkal, a vágómarha-termelés 20 százalékkal, a a vágósertés-termelés 11 százalékkal növekedett. Ugyanakkor nincs előrelépés a tojástermelésben. A jövőben azok a rendszerek életképesek, amelyek differenciált és sokrétű szolgáltatást tudnak nyújtani,. Ezért egyik legfontosabb feladat a rendszerek szolgáltatásainak fejlesztése. Az ország egyes tájain a mezőgazdasági nagyüzemek kezdeményezésére kidolgozták az agráripari egyesülések működésének általános elvét. A résztvevő szervezetek jogi személyiségük megtartásával gazdasági tevékenységüket és fejlesztési terveiket összehangolják. eszközeiket pedig ' a korábbinál jobban használják ki. A termelés, a feldolgozás és az értékesítés átfogó megszervezésével az üzemi méreteket meghaladó lehetőségeket tárnak fel a gazdálkodás hatékonyságának növelésére. A fejlődés dinamikáját mutatja, hogy a döntően alaptevékenységet folytató négy agráripari egyesülésben 1981-ben a termelés bruttó értéke 79 százalékkal, a bruttó jövedelem 70 százalékkal, a vállalati eredmény 93 százalékkal volt több, mint 1976-ban. Ezen belül a mezőgazdasági nagyüzemek fejlődése még ennél is gyorsabb ütemű. A mezőgazdaság integrációjának szerves része a kistermelés szervezése is. Az általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetek mellett a mezőgazdasági nagyüzemek mintegy 3 ezer szakemberrel. közel félmillió háztáji és kisegítő gazdaság termelését szervezik. Ekek egyre tervszerűbben kapcsolódnak az integrációt végző mezőgazdasági nagyüzemekhez, a termeltető és feldolgozó vállalatokhoz. Jelenleg a kistermelői vágósertés 98 százalékát, a vágómarha közel 80 százalékát ilyen szervezésben vásárolják fel. Az utóbbi időben helyi kezdeményezésre jöttek létre azok a térségi vagy kiskörzeti integrációk, melyek elsősorban a közös feladatok koordinált megszervezésére, a térség; szakosodásra hivatottak. Alapos előkészítés után most kezdte meg működését az orosházi körzet agrárösszefogása, mely várhatóan új forma példáját is szolgálja. Nem lebecsülhetők azok a kiskörzeti, 6—8 gazdaságot összefogó együttműködések. melyek például a szakági feladatokat az érdekeltek között megosztva végzik a vetőmagellátás, takarmány keverés* gépjavítás, gabonaszárítás vagy az állat- tenyésztés egyes ágaiban. A gazdasági társulások fejlesztésében kettős a feladat: egyrészt a meglevők munkájának, eredményeinek javítása, másrészt a szükségletek szerint újabbak szervezése. Bonyhádi Péter Még mindig a búzáról... Hatvan és kétszer húsz Régen elhallgattak a nyár legnagyobb munkáját, az aratást végző kombájnok. Nem hallgatnak azonban a szövetkezeti, állami gazdasági szakemberek: élénken vitatják az idei búzatermesztés tapasztalatait. Az ilyen beszélgetésekben gyakran felhozzák, kik végeztek az élvonalban a termésmennyiséget tekintve, hogyan kerültek a képzeletbeli dobogó legfelső fokára ... Az értékelések szerint a legtöbb kenyérgabonát a telekgerendási Vörös Csillag Termelőszövetkezet hozta le egy hektárról. A si-‘ kér nyitjáról beszélgettünk Boda Mihállyal, a szövetkezet főagronómusával. Annyit már az elején meg• állapítottunk, hog.? öröm is. í gond ‘ is egy kiugró termés- ) eredmény. Hiszen sokan az ! átlagok szépítését sejtik mö- | götte, mások kissé irigyen j lesik, a jövő évben sikerül-e * hasonlót produkálni? Egy rekorder szövetkezet mindenképp a szakmai közvélemény középpontjába kerül. Máris hallani olyan hangokat. hogy ..Könnyű nekik, kiváló a földjük, és 681 hektáron igazán nem művészet ennyit termelni!" Valóban könnyű lenne? Egyáltalán: hogyan termelik Telekgerendáson a búzát, van-e olyan eleme a technológiájuknak. amelynek talán mások is hasznát vehetnék? — Ha technológiát akarnék írni, megfogalmaznám, hogy a vetéssel, talaj-előkészítéssel hatvan százalékban eldől a termés sorsa — mondja Boda Mihály. — Húsz százalékot a tavaszi ápolási munkák és az időjárás határoz meg. a másik húszat pedig a betakarítás dönti el. A leegyszerűsítés természetesen kíván némi magyarázatot. A Vörös Csillag Tsz-ben a búzavetés hetven százaléka jó elövetemény, nagyrészt fajtaborsó után kerül. Tegyük hozzá: főként negyven arany korona feletti termőképességű földekbe, amelyekről még iskolákban is azt tanítják, „nem kell elfelejteni vetni, és minden rendben!". Nos, Telekgerendáson sem vetni, sem talajt művelni nem felejtenek el. A korán letakaruló elővete- mén.vek nemcsak a kertsze- rűen eldolgozott magágy készítését engedik meg. A borsó például nitrogénben is gazdagítja a talajt. így csökkenthetők a műtrágyaadagok. — Ősszel nitrogént nem is szórunk ki — folytatja a főagronómus. — Tavasszal adunk a lombtrágyával, növényvédő szerekkel együtt 30—40 kilogrammot egy hektárra, rosszabb esetben 50 kilogrammig megyünk fel az adaggal. A vetőmagunk elit vagy első fokozatú. abból állítjuk elő az értékesítésre szánt vetőmagot a vetőmagvállalat megrendelésére. Sok fajtával dolgozunk. de megéri, mert az összmennyiség felét vetőmagként értékesítjük. Így tudunk kedvező árat elérni. Mint ismert, a vetőmag- előállítás különös gondot, figyelmet igényel. Nem elég azonban ez sem, jó időjárásra is szüksége van a ter- ' melőnek. De az sem árt. ha minden kedvező tényező együtt jelentkezik, mint az ^ idén. — Szerencsénk is volt — töpreng hangdsan Boda Mihály —. hiszen a legjobb pillanatban kezdhettünk az aratáshoz. A búzánk még éretlen volt. amikor az eső esett, utána pedig kilenc nap alatt végeztünk vele. Az utóbbi tíz évben ilyen most először fordult elő. Hozzátartozik az igazsághoz. hogy díszesnek semmiképpen nem nevezhető a tsz kombájnparkja. A négy E—512-esnek már csak névleges értéke van, a három Bison-Gigantnál pedig az alkatrészhiány okoz gyakran fennakadásokat. Hasonló a helyzet a vetőgéppel. A Lajta Supernek is inkább csak a neve szuper, már ami a minőségét illeti. Mégis jól dolgozik. Kezelője hat éve ugyanaz a dolgozó: vetés kezdetén felül a Zetor Crystal traktorra, amelyre három Lajtát kapcsolnak. Beindítja a masinát, és egymagában halad a táblákon, amíg be nem veti az egész területet. Segédmunkásait is maga választja, s az évek a gyakorlat sikerét bizonyítják. Ezek szerint az emberi munkának sincs elhanyagolható szerepe. De beszéljen erről ismét a főagronómus: — A vetőnkről elég any- nyit: ha látja, hogy kihagy a gép néhány sort. visszamegy és kijavítja a hibát. Köny- nvű nyomon követni a munkáját. ezért is érzi a felelősséget. A kombájnosok nálunk is maguk javítják a gépeket, fizetésük a teljesítménytől függ. De nemcsak az övéké, az őket kiszolgáló szállítóké, kézi munkásoké is. Van köztük olyan kom- bájnos. aki másfél, kétszer annyit keres szezonban, mint például az elnök. Korábban sok gond volt ezzel a magas bérrel. De rájöttünk, hogy amiért megdolgoztak. azt ki kell fizetni az embereknek, különben nem megy a munka. A bérszínvonalban sem okoz ez feszültséget, hiszen rövid ideig tart az aratás, nem nagyon növeli meg ez a pénz a bérszínvonalat, amely kötött. De szerintem fontos, hogy a munkák alapos tervkészítés után kezdődjenek. Nézze, itt van a nyári munkatervünk! A sokszorosítot kis füzet nemcsak az aratás menetét tartalmazza, valamennyi nyári munka szervezési leírása megtalálható benne. Alapos, pontos terv. hosszas viták eredménye. Mint a főagronómus mondja; az ütemterv, előkészítése politikai munka is. Párttaggyűlésen vitatják meg. figyelembe veszik a tagok véfe- ményét a véglegesítés előtt. De ha valaki hozzászólt, egyetértett vele. annak kötelessége végrehajtani. A vezetőség nemcsak pénzzel, hanem szavakkal is lelkesíti a tagságot. Nem beszélnek a légbe: az utóbbi évek gazdálkodása önmagában is jó hajtóerő. A termelési sikerek az egyénnek is sikerélményt jelentenek — ez pedig alapja a továbblépésnek. — Napjainkban mindinkább előtérbe kerülnek a költségek. Hogyan alakult a búza ráfordítása, nyeresége? — Kedvezően. A költség- szintet tartani tudtuk, a hozamok nőttek az előző évhez, tehát az egységnyi termésre jutó költség csökkent, a nyereség pedig nőtt. Az a véleményem, hogy az átlagokon lehet szépíteni, sminkelni. De a költséget nem lehet eltüntetni. Ha nem terheljük vele az egyik ágazatot. rá kell tenni a másikra, és az már nem jó. Szerintem nem is a hektárankénti hozamok fejezik ki jól egy üzem termelésének színvonalát. A legfontosabb a megtermelt összmennyiség. és az. hogy ezt milyen nyereséggel állították elő — vélekedik Boda Mihály. Ezzel kicsit mintha saját érdemüket csökkentené Mert hozzáteszi még. hogy a legtöbb tsz nem termelhet vetőmagot, s amiről már szó volt: másoknak a körülményeik sem ilyen szerencsések. Egyet kell érteni azzal a megjegyzéssel, hogy a jó körülmények önmagukban is döntőek. De hozzáértés, tudás és akarat nélkül vajmi keveset érnek. M. Szabó Zsuzsa Silozzak a takarmánycirkol a g> umaendrodi Körösi Állami Gazdaságban. Képünkön a két nagy teljesítményű Hesston szecskázó aprítja a szépen fejlettnövényt a szállítójárművekre Fotó: Veress Erzsi
