Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)
1982-08-22 / 196. szám
1982. augusztus 22., vasárnap Q Nyuszi ül a fűben... Elszabadult a pokol? Morajos, tompa zuhanás rázta meg a dombegyházi Aradi utcát. Összedőlt Nagy Já- nosék istállója! A zajra kiszaladt az udvarra Totobé Mihályné, a szomszédasszony: — Jézusom! Betemette a kutam! Egy darabig még ott toporgott tehetetlenül a törött cserepek között, szállongó porban. Nézte a romhalmazt, nagy haraggal, csipetnyi szánalommal... Tavaly decemberben sötéten gomolygó füstfelhő tört a magasba. A kémény mellett kígyóként kúszott a láng: — Kigyulladt a Nagy Jánosék háza! — kiabálták a környékbeliek, és csöppet sem csodálkoztak Ülünk a fehérre meszelt szobában, szemben a búbos kemencével. A megvetett ágy fölött szigorú szentek néznek az aranyozott keretből. A televízió mellett, a sarokban vaságy, arra kuporodik fel az öregasszony. Mari néni: Harag és pereskedés van köztünk Szürke az arca, a ruhája, a kendője, csak a két szeme világít alóla. Mélyről jön a bánat, amely évek óta emészti Totobé Mihálynét, a 79 esztendős Mari nénit: — Nagyon régen kezdődött — mondja, és Reszkető, ráncos kezét a térdére teszi. — Harag és pereskedés van köztünk. Az anya meg a fia nem törődik semmivel. A bíróság kiszabja a büntetést, de nem hajtják végre. — Mi a baj velük? — Nézze! — kapaszkodik belém, húz kifelé. — Átjönnek a jószágok: a disznó, a kecske, a nyúl. A kerítés semmit sem ér. A kutat nagyjából kitakarították. Beleszaggatták a téglát, deszkák úszkálnak a vízen. Tessék, ez a házuk. A látvány megdöbbentő A fal alja kidőlt, itt-ott van cserép a tetőn; kiégett, üszkös szarufák merednek az ég felé. Rom, szemét, büzlö trágyadomb. A rozoga, gyenge dróthálót csak a szentlélek tartja. özvegy Sándor Lászlóné, az idős asszony lánya jajveszékel: — Az utcai vaskút már régen elromlott, a szomszédokhoz kell mennie vízért. A harmadik házból hoz egy-két kannával. viszont az is messze van, fáj a lába. A félelem majd kitör, amikor látom: lánccal húzza föl a vödröt a rozoga kútból. Megszédül, beleesik. Meg kell bolondulni . . . Ketten vagyunk testvérek, én Almásfüzitőn lakok. Magamhoz venném, ha akarná. Néha eljön, amikor kisüt a nap, nem lehet vele bírni, csak haza .. . haza. — Miért ilyen makacs. Mari néni? — Amíg a két kezem bírom. nem mozdulok innen — rázza a fejét konokul. —Ebben a faluban születtem, itt is halok meg. Csak békén hagynának ... A tanács se törődik velem. Elvesznek a tyúkjaim, tönkreteszik a növényeimet. Fenyegetnek, szidnak, elengedik a kutyákat, ha szólni merek. Itt van a fekete nyúl! — mulat a fűben lapuló jámbor álltra, és összeszűkül a szeme. — Megette a sárgadinnyémet. Járjuk a kisholdnyi kertet. Krumpli, paprika, paradi- cs*m. káposzta. A kukorica éles levele csapkodja a karom. Az öregasszony mondja a magáét: — Itt áll parlagon ez a nagy darab föld — járatja körül a tekintetét a szomszéd telkén. — Megeszi a gaz, a csalán, a tarack. Egy fedél alatt laknak az állatokkal. A múltkor megdöglött a disznójuk, el se földelték, ráengedték a kutyákat. Azt mondták: én jelentettem fel őket. A Jani egy léccel rám támadt, és azt hajtogatta, hogy agyonüt. Máskor meg füvet szedtem az utcán, kirántotta a kapát a kezemből, ha nem jön egy kisgyerekes asszony, megver, összeszedtem a bírósági papírokat, beadtam a tanácsra, de nem tudom, mi van vele. Nagyék háza kiválik a többi közül. Előtte, az utcán szénáskocsi, mellette sertést szállító ketrec, amott rozsdás eke. Mennék, de földbe gyökeredzik a lábam. Nagykapu helyett kemény papírt fog a spárga, a deszkaajtót nekitámasztották a kapufélfának Az udvaron lépni sem lehet a rengeteg kacat- tól. A láncra vert farkaskutya eszeveszetten acsarko- dik. — Mariska néni — to- porgok türelmetlenül —, jöjjön már ki, az isten áldja meg! Talpig feketében áll a résnél, bizalmatlanul méreget, jobb kezében felemeli a görbe pengéjű kést: — Mit akar? — A fiát keressük... Hol van a fia? — Dolgozik, maszek fuvaros. — Miért torzsalkodnak a szomszédasszonnyal? — Mi nem bántjuk, ő rángat minket, békülni sem akar. Fenyegetés? Nem komoly az, ha néha megijesztjük. — A tyúkját is megfogták .. . — Az nem igaz! Rohadjon össze, aki elvitte — sipíto- zik. — A nyúl megrágta a dinnyét, láttuk. — Tegnap szabadultak ki a ketrecből. A fiam beivott egv kicsit, nem tudta megfogni. — A kerítést sem csináltatták meg, magukra dől a ház . .. A kicsi, töpörödött asz- szony behunyja a szemét, talán átkozódik. Könnyek nélkül. Sírósan rákezd: — Miből . . .. miből javíttassuk meg? Nincs pénzünk. Az állatoknak sok takarmány, széna kell. — A szomszéd néni kútját is tönkretették. Ellenségesen néz. Mondanám, hogy nem bántani jöttem, de úgysem hinné el. — A mezsgyétől hét méterre szabad ásni a kutat, ez közelebb volt — replikázik. — Bírói határozat? Nem tudok. ilyesmiről. — Mariska néni, szólna a fiának, hogy' itt vagyunk? — Minek? Én vagyok a tulajdonos, vele semmi dolguk. — Engedjen be, megnézzük a lakást. — Dehogy engedem. Mit gondol, széttépik a kutyák. Közben körénk gyűlnek a szomszédasszonyok. Ilyeneket hallok: — A saját testvérét se engedi be. — A falu szégyene ez a porta . .. A tanácsházán Csizmadia János tanácselnök és a fiatal vb-titkár felsóhajt; — Már megint a Mari néni! Vaskos iratköteget tesznek az asztalra. Majd húszévnyi peres anyag. Nincs kedvem mind átlapozni. Egyet kiemelek közülük, az 1976 júniusában (!) kelt járásbírósági végzést, amely kötelezi NaMariska ncni: Bírói határozat? Nem tudok ilyesmiről Fotó: Veress Erzsi gyékat, hogy 18 méter hosz- szú kerítést emeljenek, és kerítsék el az udvar és a kert közötti részt. Csakhogy erre azóta sem került sor. — Most mit csináljunk velük, azt mondja meg?! — réved el a tanácselnök. — Totobé Mihályné miatt már elköltözött egy szomszéd. Megengedtük, hogy a közeli ÁFÉSZ-bolt udvaráról hordja a vizet. Megy mindenhova, még az-» országgyűlési képviselőnek is írt. — Hét év alatt nem tudtak érvényt szerezni egy bírói határozatnak? — Ezt az ügyet örököltem az elődömtől. Kétszer is szóltam a járásbíróságon, hogy intézkedjenek. Hiába. — Milyen ember ez a Nagy János? — Minden igaz, amit mondanak róla. Langyos ember. Sokszor még pénzt sem kér a fuvarért. Harmincöt éves, eltartja a 62 esztendős édesanyját. Csak a környezet! Az apja is otthagyta őket emiatt. — Mennyi a jövedelme? — Évente 48 ezer forint, összesen 7600 forint jövedelem- és egyéb adót kellene fizetnie, de az elmúlt évről is több mint 3 ezer forint hátráléka van. — Rengeteget szabálytalankodik. Ilyesmikért megbüntették valaha? — Két évvel ezelőtt kapott 800 forint tűzrendészed bírságot. A döglött disznó? Eltakaríttattuk vele. — Életveszélyes a házuk, komoly baj is lehet. .. — Mit tegyünk? Zárassuk börtönbe, az öregasszonyt vigyük a szociális otthonba? Talán a szigorúbb fegyelmezés segítene. Elmenőben azon gondolkodom: a két viszálykodó asz- szony közül melyik szorul inkább védelemre? A panaszkodó, a levélíró Mari néni, vagy a fia védőszárnyai alatt élő Mariska néni? Azt hiszem, nem kell erre válaszolnom senki helyett. Választ inkább arra nem tudok adni, hogy mi az oka. ha valahol a törvénynek nem tudnak érvényt szerezni, mert a törvény ereje végrehajtásában van. S ebben a kivételek nem engedhetők meg. Seres Sándor A nyuszi semmiről sem tud Legfontosabb az iskolaépítés Növényvédelmi előrejelzés Csütörtökön tartotta ünnepi termelési tanácskozását a sarkadi Nagyközségi Tanács V. B. Költségvetési Üzeme, amelyen Veres István üzemvezető beszámolt a félévi teljesítésről, elismerő szavakkal szólt a Nagy Imre, a Sajti Sándor kőműves, a Molnár Károly szerelő-, a Nemes Lajos szállítási, a Nagy Károly festő- és a Ma- tyika Imre kubikosbrigádról, amelyek jó munkájukkal biztosították a célok teljesítését. Közel 150 ezer forint jutalom kiosztására is sor került. Felelősséggel szóltak az év hátralevő idejének feladatairól. Ezek közül kiemelkedő fontosságú a mezőgyáni orvosi rendelő november 7- re történő, de különösen a sarkadi 8 tantermes iskola december 1-gyel történő átadása. A héthónapos határidő előrehozása különösen pontosan összehangolt munkát igényel. Ügy fogalmaztak, hogyha az ÁÉV október 31-ig — ígéretéhez híven — elkészíti az 1400 négyzetméternyi hézagmentes burkolatot, akkor nem lesz már akadálya, hogy januárban a tanítás a2 új iskolában folyjon. Ezt az építkezést különösen magukénak tekintik, hiszen munkájuk mellé keresetük öt százálékát is felajánlották az iskolaépítésre. — g — Július hónapban a nagyüze- mekben és kiskertekben erősen felszaporodtak a levélaknázó molyok az alma-, cseresznye- és meggyfákon. A kis hernyók a levéllemezekben aknáznak, károsítanak. Egyidejűleg több fajuk is előfordul a kertekben: közülük leginkább a sok helyen jól megélő lombosfa-fehérmoly figyelhető meg. A lombosfa- fehérmoly új nemzedéke a napokban jelent meg megyénkben, főként a melegebb időjárású részeken. Rajzása az utóbbi napokban általánossá vált. ezért haladéktalanul meg kell kezdeni ellene a védekezést. A javasolt védekezöszerek: az Unifosz 50 EC. a Bi—58 és a Chinetrin közül valamelyik akkor hat igazán jól. ha a lepkék fiatal korában alkalmazzuk őket. Tavasszal sok gondot okozott az aranyfarú lepke. Lapuríkban is beszámoltunk róla. hogy a hernyók anyagcserete^piékei. vedléskor hulló szőrzete sok emberen, elsősorban gyerekeken okozott viszkető kiütést. Az aranyfarú lepke új nemzedéke június végén kezdett rajzani. Jelenleg a megye minden részén kikeltek a hernyók, sőt: nagy többségük már elérte az átte- leléshez szükséges második fejlődési fokozatot; megkezdte az úgynevezett ..nagy téli hernyófészek” elkészítését. Ez a fészek általában hosszúkás alakú, több elbarnult levélből áll. és kívülről egy része fénylő fehér. A hernyófészkek most már jól felismerhetők. Eltávolításukkal a kártételt megelőzhetjük. Vegyszeres védekezés nem vezet célra, mert a permetezoszerrel a hernyók nem érintkeznek, és a fészken belül nem táplálkoznak, tehát nem eszik meg a vegyszert. m. sz. zs. Ha nem lépnek, marad minden Megsokallt hiányok A sikertelen kísérlet következményeit sosem könnyű elviselni. Különösen, ha milliós veszteségeket hoz egy gazdaságnak. De legyünk konkrétak ! A gyomaendrődi Körösi Állami Gazdaságban 1975- ben építettek fel egy nyolc épületből álló, sokat ígérő juhtelepet. Az eleinte szépnek tűnő elgondolások azonban nem valósultak meg. A tervezett nyereség helyett, a hús és gyapjú, .valamint tej mellett a telep veszteséget „termelt”. Ebben különösen a tényésztési rész járt élen. Az utóbbi három évben három és féltől egészen öt millió forintig nőtt az anyajuhok és bárányaik által „előállított” pénzügyi hiány. Az okokat nehéz néhány sorban meghatározni. Egy azonban biztos: az igénytelen állatnak tartott birka nem bírta sem a nagyüzemi, intenzív tartási körülményeket, sem pedig ezek árát elviselni. A már említett három esztendőben több mint húszmillió forint negátívum jelentkezett az ágazat pénzügyi mérlegén. Ez a hatalmas összeg adta meg az utolsó lökést: lépni kell a juhtenyésztésben! A gazdaság vezetői a mostanában ugyancsak terjedő, de a mezőgazdaságban még. kevésbé népszerű kisvállalkozói forma mellett döntöttek. Olyan külső dolgozókat kerestek, akik vállalkoznak, hogy megszüntetik az ágazat veszteségét — természetesen, saját anyagi hasznuk fejében. Külsősökre azért volt szükség, mert a rosz- szul fizető juhtenyésztést sokan otthagyták, máshol keresték boldogulásukat. A lehetőség híre hamar elterjedt a '„birkások” között, az ország különböző részeiből, jelentkeztek ’ a kockáztatni merők. A kockázat szó esetükben nem egyszerű szólam: a szerződést aláírt két kisvállalkozó 400 ezer forintot helyezett letétbe, óvadékként. A megállapodás szerint 2-3 hónap múlva legalább ekkora összeggel no a felelősségük, hiszen a gazdaság által előre biztosított takarmány, legelő és egyéb szolgáltatások ára is a haszonbérlőket terheli. Egyoldalú szerződésfelmondás esetén így összesen 800 ezer forintnyi pénzt kell leszurkolniuk a haszonbérlőknek. De mi is a lényege a vállalkozásnak? Pontos neve: haszonbérleti szerződés. Két juhász kötötte meg. vállalva annak minden előnyét és hátrányát. Az előnyöket a gazdaság biztosítja. A régi, kőszigeti juhtelep épüteteit bocsátotta a két csapat rendelkezésére. Ebben helyezték el a 3300 anyabirkát és nyolcszáz jerkét. A nagyüzem ad legelőt, villanyt, vizet, különböző eszközöket a szerződő félnek. A kikötések között szerepel, hogy a gazdaság területéről a juhok nem vihetők ki,, és valamennyi termék csak a gazdaságon keresztül értékesíthető. Az így befolyt összegből levonják a vállalkozók tartozásait, a megmaradt pénzen pedig saját belátásuk szerint osztoznak a két csapat tagjai. A Körösi A. G. vezetői reménykednek és kételkednek — mint minden új dolognál szokás. Reménykednek, mert akadt jelentkező. Van tehát, aki bízik az új tenyésztési formában. A két csapatvezető tapasztalt juhász, már az átadáskor, válogatáskor látták hozzáértésüket. Számítanak arra, hogy ha az idén még nem is, de jövőre mór megszűnik a közös gazdaságot terhelő ágazati veszteség. Hogy minden rendben legyen a vállalkozás táján, a szakvezetés hattagú bizottságot jelöl ki a napokban, amely havonta ellenőrzi a munkák menetét. Ha valami rendellenességet tapasztalnak, beavatkoznak, és a vállalkozók segítségére sietnek. Az állandó kapcsolat- tartást egy összekötői posztra kijelölt szakember biztosítja. És néhány szót a kételyekről. Ha a megtermelt tejet, húst és gyapjút nem sikerül jó áron értékesíteni, könnyen elpárologhat a vállalkozók kedve. Mert hiszen a gazdaságban is tudják, hogy a parasztember képzettség hiányában is jó közgazdász. Ha valamin veszíti a saját zsebén érzi, és igyekszik tőle szabadulni. S ami még nem hanyagolható el: nagyon friss dologról van szó. A szerződést július v^gén írták alá a két csoportvezetővel, akik a juhokat alig egy hete vették át. Tapasztalatokról még nagyon korai lenne beszélni. Hogy mégis megérdemli a figyelmet, azt a vállalkozás újdonsága indokolja. És az. hogy a gazdaság vezetői felismerték a helyzet adta lehetőségeket: saját erőből és külső segítséggel próbálnak kilépni a tartós ágazati veszteség bűvös köréből. M. Szabó Zsuzsa Olcsó tartási körülmények között kedvezőbben alakulnak a tenyésztés, nevelés költségei Fotó: Veress Erzsi