Békés Megyei Népújság, 1982. augusztus (37. évfolyam, 179-203. szám)

1982-08-03 / 180. szám

NÉPÚJSÁG 1982. augusztus 3., kedd Közös érdek nélkül nem megy Erősek a gyengékért Senki sem vitatja, hogy mezőgazdaságunk — különö­sen az utóbbi évtizedben — tartalmasán és látványosan fejlődött. Nem csak a földek, állatfajok hozamai nőttek meg, anyagilag is megerősödtek a szövetkezetek, gazda­ságok. A kedvező folyamat mellett kevésbé örvendetesek is lejátszódtak. A képzeletbeli „futópályán” sokan lema­radtak. Önmagában ez nem lenne baj, hiszen a rossz termelési politikát folytató, rosszul számoló vezetők irá­nyítása alatt álló vállalat szükségszerűen kérdőjelezi meg önmaga létét. Más a helyzet a mezőgazdaságban, ahol a termőföld minősége, a termelési körülmények döntő ha­tással vapnak a gazdálkodásra. A jelenlegi nehéz piaci helyzetben is exportképes a Dunai Vasmű. Száznegyvenezer tonna készárut szállítottak nyugati megrendelőknek. Ebből a vasmű radiátorgyára 34 ezer négyzetméter terméket értékesített, ez egyúttal üzemi rekordot is jelent. A képen: készülnek a radiátorok (MTI-fotó: Bárándi István felvétele — KS) Orosháza és Környéke Hisz Szerény, de megalapozott tervek Az Orosháza és Környéke Háziipari Szövetkezet igen jó hírnévre tett szert az el" múlt évtizedekben. Az idei tervekről, az első félév eredményeiről beszélgettünk a szövetkezet elnökével, Zimborán Gáborral, aki alig több mint fél éve irányítja a kollektíva munkáját. — A háziipari szövetkeze­tek sokirányú tevékenysé­get folytatnak. Milyen főbb részlegei vannak az oroshá­zi szövetkezetnek? — A mi szövetkezetünk­nek három nagyobb, jelentős termelési értéket előállító részlege van, a varró, gépi kötő és a faipari. Emellett foglalkozunk seprűkészítés^ sei, működik a horgolórész­legünk is, valamint az Oros­házi Vas-, Műanyagipari Szövetkezettel kooperáció­ban öntvény viaszmintát ké­szítünk. Bedolgozóink pedig szegecset állítanak elő, szin­tén a vas-, műanyagipari szövetkezet számára. 'Termelési értékünk mint­egy 50 százalékát a gépi kötőrészleg adja, ahol 54-en dolgoznak a közös műhely­ben, s jelentős a bedolgozói létszámunk is. Varrórészle­günk közös műhelyében 30-an tevékenykednek, ezen­kívül bedolgozók is segítik a munkánkat. Ez az ágaza­tunk csaknem 20 százalék­ban részesül a termelési ér­tékből. A harmadik fő ter­melési egységünk, a faipari részleg, mintegy 15 százalé­kát adja a termelési érték­nek, s dolgozóink száma je­lenleg 26. — Az elmúlt évben csak­nem 5 millió forint nyeresé­get értek el. Milyen célt tűz­tek maguk elé erre az esz­tendőre? — Az idei terveinkben mintegy 4 és fél százalékos termelésnövekedést irá­nyoztunk elő, s a féléves eredmény alapján elmondha­tom. ennek teljesítése valós­nak látszik. Mindez azt je­lenti, idén várhatóan 42 mil­lió forint lesz szövetkezetünk termelési értéke. Ami a nye­reséget illeti, mind meny- nyiségben, mind pedig a nyereségszintet' vizsgálva, növelni tudjuk a jövedelmet. A közelmúltban elkészült első félévi eredményünk is ezt támasztja alá, időará­nyosan a tervezett nyere­ség mintegy 57 százalékát állítottuk elő az év első hat hónapjában. —. -A népgazdaság számít a vállalatok, termelőegysé­gek exportjának fokozódásá­ra is. Hogyan állnak az ex­portterv teljesítésével? — A közös műhelyi varro­dánk tőkés piacra dolgozik, NSZK megrendelő részére állítunk elő különböző ter­mékeket. Már negyedik éve állunk kapcsolatban a nyur gatnémet partnerrel, s el­mondhatom, az idén nagy lépést teszünk előre, hi­szen 1981-hez képest 43 szá­zalékkal kívánjuk növelni az exportunkat. Ebben az esz­tendőben a szocialista or­szágokba irányuló kivitelünk értéke is nő, ugyanakkor csökken a belföldi értékesí­tésünk. — Milyen a szövetkezetben dolgozók közéleti aktivitá­— A mi szövetkezetünk rendkívül sajátos helyzetben van, hiszen dolgozóink 90 százaléka nő. A varrodában többségében fiatal, kisgyer­mekes anyák végzik a mun­kát, egy műszakban. A kö­zös műhelyi dolgozók csak­nem 50 százaléka tagja a szocialista brigádoknak. Ezek a kis kollektívák jó kapcso­latot tartanak fenn a város iskoláival, az öregek szociá­lis otthonával. Több alka­lommal hulladékot küldenek az idős embereknek, akik különböző hasznos használati tárgyakat készítenek az anyagból. Ezenkívül többször ellátogatnak hozzájuk, be­szélgetnek és szórakoztatják az idős embereket. A KIS2- alapszervezetünk tagjai is segítik az általános iskolá­kat, s a közelmúltban vet­ték fel a kapcsolatot az oros­házi határőrkerület KISZ- eseivel. Részt vesznek a kü­lönböző szervezett szövetke­zeti sportrendezvényeken is, s a közeljövőben pedig a szegedi szabadtéri játékok egyik előadásának megte­kintésére a Tisza-parti vá­rosba utaznak — fejezte be az elnök. V. L. Hubán! rizslelep Palotáson Szovjet licenc alapján az első hazai kubáni rendszerű rizstelep épül a Szolnok mel- letti Palotási Állami Gazda­ságban. A kivitelezők a száz­hektáros tábla utolsó sza­kaszának az építésén dolgoz­nak, a munkákkal augusztus végére készülnek el, s ez­után a területet próbaárasz- tásnak vetik alá. A kubáni rendszernél az egész táblát szinte asztallap simává mun­kálják el. Lecsapoló rendsze­re intenzívebb, a csatornák lényegesen nagyobb mélysé- gűek, így nemcsak az árasz- tás, illetve a lecsapolás gyor­sabb, hanem megoldódik a termelés szempontjából lé­nyeges talajvízszint-szabá- lyozás, s ezzel a felgyülemlő káros sók eltávolítása. A kí­sérleti céllal épülő rizsföl­det jövőre ültetik be. A ter­melési technológia pontos be­tartása esetén a szovjet fél hektáronként negyven má­zsa körüli rizstermelést ga­rantál. Használt gépkocsi-alkatrészek Javításra már nem érdemes, bontott személygépkocsik alkat­részeinek az árusítását kezdte meg a székesfehérvári Univerzál Ipari Szövetkezet a Móri úti .autószervizben. A karambolo­zott, vagy totálkáros gépkocsi­kat Fejér és Komárom megyé­ben vásárolják fel. a szervizben szakszerűen kibontják belőlük a még használható alkatrészeket, s azokat az eredeti árnál húsz- . ötven százalékkal olcsóbban ér­tékesítik. A szövetkezet az év végéig előreláthatóan négy-öt­millió forint értékű használható darabot hoz majd forgalomba. Központi segítséggel A képlet leírva egyszerű. A rossz földön csak kevés búza vagy kukorica terem, gyakran azt is elviszi a víz. Az év végi csekély nyere­ségből alig jut pénz gépvá­sárlásra, műtrágyára. A gyengén táplált föld még kevesebbet hoz, ez pedig tovább szűkíti a fejlesztési forrásokat. A szakembergár­da sem a legkiválóbb a kép­zeletbeli üzemben. A jobba­kat elszívták a gazdagabb szövetkezetek. Aki maradt, az sem hisz önmagában; több év tapasztalata megfosztja a reménytől, hogy valamit ja­víthat a helyzeten. A kez­deti lelkesedés helyét fásult beletörődés veszi át. Sem pénz, sem akarat nincs ki­törni a bűvös körből. A gyenge tsz akár önmagát is felemésztené, ha nem kapna külső segítséget. Szerencsére, kap. Abból a meggondolásból, hogy nép­gazdaságunknak minden megtermelt búzaszemre szük­sége van. Hogy csak azért, mert eredendően rosszak egy üzem földjei, ne szenvedje­nek igazságtalanul hátrányt. A központi segítségnek több formája ismert. A 14 és 17 aranykoronánál gyengébb földeken gazdálkodók nehéz­ségeit ártámogatás formájá­ban, adókedvezményekkel is­merik el a rendeletek. Hogy egységnyi termék előállításá­ra náluk lényegesen több gé­pi és emberi erőt kell fordí­tani, talajaikat jobban kell táplálni. Ismertek még olyan szö­vetkezetek, amelyek tartós anyagi gondjait egyedileg rendezték: egy bizottság ál­tal meghatározott , módon, központi pénzforrások segít­ségével teremtették meg a gazdaságos működés feltéte­leit. Mozgás a léc körül Megyénkben eddig a nyolc­vankettőből 13 tsz sorsát rendezték egyedileg. A ta­pasztalatok azt mutatják, nem hiába. Többségük meg­kapaszkodott, megszűnt csak a pénzt „nyelő” és vesztesé­get „termelő” üzemnek len­ni. Különösen azok voltak szerencsések, akikre az eljá­rások kezdetén került sor. Nem csak egy évben érez­hették a segítő szándékot és pénzt. „Átmenetileg támoga­tott” kategóriába kerültek, kijárt nekik pár éven át a termőföld minősége miatt különben nem indokolt ár- kiegészítés, adókedvezmény. Közben — az ismert okok miatt — népgazdaságunk anyagi lehetőségei megcsap­pantak. Ma már csak egy évre biztosítható a központi pénzügyi támogatás bárme­lyik formája. Olyan helyzet­ben, amikor még mindig akadnak fizetési nehézséggel küzdő szövetkezetek, me­gyénkben is jó pár. Hogy pontosan hányán jár­nak a veszteséges gazdálko­dás képzeletbeli léce körül, nehéz lenne meghatározni. Vegyük példának a MÉM Statisztikai és Gazdaság- elemző Központjának egyik felosztását. A kategóriák alapja, hogy száz forint ráfordítás hány forint tiszta nyereséget hoz az üzemnek. Á vitatott és meglehetősen tág határérté­kű besorolás szerint me­gyénkben 23 szövetkezet gyengén, 19 közepesen és 40 jól gazdálkodott az előző öt­éves terv ideje alatt. A jö­vedelmezőség ilyen megíté­lése kicsit hamis képet ad. Eszerint az, országos hírű bábolnai kombinát csak kö­zepesnek számít. Sok kis tsz, amely csak jól jövedelmező növényeket termel, előnyöp helyezéshez jut. Pedig a me­zőgazdasági termékek de­rékhadát éppen a nagy, sok mindennel foglalkozó üze­mek adják. Hogy mégis, miért érde­mes felemlegetni a jövedel­mezőséget, mint mutatót? Mert jelzi a gazdasági dif­ferenciálódás irányát. Me­gyénkben például az előző tervciklus alatt a „közepes” kategória bizonyult örök­mozgónak. Tizenkilencük kö­zül csak öten maradtak eb­ben a besorolásban. Nyol­cuknak sikerült a kiugrás, a jók közé kerültek, hatan pedig visszaestek. Ez utób­biak sorsa tűnik évről évre aggasztónak. A megyei tsz- szövetség munkatársai sze­rint ennél is többen, 14-en szorulnának segítségre ab­ban, hogy kikerüljenek a tartósan rosszul gazdálkodók közül. Pár mondatban nehéz len­ne megindokolni, hogy mi­ért épp ennyien. Ha csak azt mondjuk: mind a vízjárta Körösök völgyében találha­tók, termelésük eredményét a belvíz diktálja, közel já­runk az igazsághoz. Segíte­ni kell rajtuk — ezt a gon­dolatot már szinte az egész közvélemény elfogadta. De hogyan, ebben a pénzszűke időszakban? A válasz nem egyszerű. Sok ez vagy kevés? Alakultak már tsz-párok a megyében^ abból a meggon­dolásból, hogy az erős se­gítse a gyengét. Géppel, szaktanáccsal — amint arra módja nyílik. A tsz-párok bizonyítottak. Tartalommal töltötték meg' néhány év alatt az aláírt „barátsági szerződéseket1’, élővé váltak a kezdetben formális kap­csolatok. Hasznosnak bizo­nyultak az együttműködé­sek. Egy pontnál azonban nem mehetnek tovább a se­gítésben az erősek. Fölösle-, ges beruházási pénzük a job­baknak sincs, sem lehetősé­gük arra, hogy közös létesít­ményeket hozzanak létre a gazdagabb tőkéjéből. A jövő év eléjétől'érre is lesz módjuk. Született ugyanis egy rendelet, amely- első olvasásra is sok jóval kecsegtet. Hogy a támoga­tásra kijelölt tsz és az erő­sebb gazdaság közös fejlesz­téseket végezhet a tőkeerős szövetkezet tartalékalapjá­ból. Mégpedig olyan felté­telek között, mintha az egész költséget a gyengébb fedez­né, tehát jelentős adóked­vezménnyel. A haszonból a befektetés arányában része­sednek majd. Nem kétséges, hogy a különben is zárolt tartalékalapok mozgósítása új lendületet ad a termelő- szövetkezetek együttműkö­désének. Egyszerűen azért, mert az erősebb társ anya­gilag is érdekeltté válik, nem csupán barátságból ad. Ügy tűnik, hét termelő- szövetkezetünk élhet jövőre ezzel a lehetőséggel. De mi lesz a másik héttel? Közpon­ti pénzre nem számíthatnak, hiszen földjük minősége alapján egyik támogatási körbe sem, sorolhatók. De talán rájuk is ki lehetne ter­jeszteni az új jogszabály ad­ta lehetőséget... Jelentkező biztos akadha, aki felaján­laná szövetkezete zárolt tar­talékalapját közös beruhá­zásra. Mégpedig olyanra, amely talán egy tsz egész eddigi sorsán fordítana. Az is igaz, hogy az alapok ilyen felszabadítása serkentené a ■ fejlesztéseket — beruházás­szegény időszakban. Viszont, ha tovább gondoljuk, köny- nyen belátjuk, nem nagy összegekről van szó. A tar­talékok néhány százaléká­nak befektetése is sokat se­gítene a Körösök térségében. Különösén, ha nemcsak pén­zét, de tudását, tapasztala­tát is a közös cél megvaló­sítására használná az erős és segítőkész üzem. M. Szabó Zsuzsa A főváros alatti csatornarendszer legszűkebb részeibe a bú­vár sem juthat le, ezért televíziós technika segítségével vég­zik az ellenőrzést a Fővárosi Csatornázási Művek szakem­berei. Felvételünkön a Déli pályaudvar melletti új autópar- kaló csapadékelvezető csatornájába helyezik el a kamerát (MTI-fotó — E. Várkonyi Péter felvétele — KS) Minőségi prémium a csepeli kohászoknál Értékesebb, nagyobb szi­lárdságú öntvények gyártá­sával és értékesítésével igyekszik teljesíteni a Csepel Művek Vas- és Acélöntödéje termelési tervét. A vaskohá­szati üzemek világszerte ne­héz helyzetben vannak, az egész ágazat súlyos értékesí­tési gondokkal küzd nálunk is. Éppen ezért különösen fontos, hogy a piachoz való rugalmasabb alkalmazkodás­sal, intenzívebb piackutatás­sal, a selejt lényeges csök- kéntésével eladható árualap­pal rendelkezzenek a válla­latok. A vas- és acélöntődében nagy gondot fordítanak a minőséget befolyásoló önt­vénytisztításra — a munkák jó részét bérbe adják —, va­lamint a selejt csökkentésé­re. Egy öntvény — például a forgattyúsház — ha selejtes, értékének csak egytizenötöd részét éri, ami évi átlagban tetemes veszteséget jelent. A legfőbb selejtokok: a gázos­ság, a homokszemcsés felü­let és a hengerfuratok zár­ványossága. Ez utóbbi az esetek 50—70 százalékában volt a hibaforrás, legalábbis mostanáig. Az új technoló­giák és szerkezeti anyagok alkalmazása jócskán mérsé­kelte az ilyen selejtet. A nemrég bevezetett ösztönző prémiumrendszer nyomán a minta-előkészítők, az önt­vénykészítők, a technológu­sok és az anyagellátók havi jövedelme függ a termékek minőségétől; ha a meghatá­rozott selejtszint alatt dol­goznak, 300—600 forinttal többet kapnak havonta, ha pedig a selejtarány maga­sabb, ugyanennyi lehet a le­vonás összege is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom