Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-07 / 157. szám

1982. július 7., szerda Yah Béla király Ősbemutató a gyulai Várszínházban Vak Béla megkoronázása: Lukács Sándor és TahLTóth László az előadás egyik nagy pillanatában Fazekas László felvétele A történelem és Székely János drámája hasonlít egy­másra. Ügy, és éppen annyi­ra, hogy az író véleményt al­kothasson egy korról, a Kö- zép-Kelet-Európában nyolc­száz évvel ezelőtt formálódó, viszályokkal küzdő Magyar- országról, melynek sorsában már akkor erőteljesen kive­hető „ütközőpont'’-helyzete, a szövetségek nélküli fennma­radás majdnem lehetetlensé­ge. Még akkor is, ha az idők folyamán adódott az ellenke­zőjére néhány rövid életű példa, okos országvezetés hiányában azonnal tornyo­sultak a vészfellegek, melyet az egységtörekvések aligha tudtak eloszlatni. Mert ezek az egységtörekvések igencsak ingatag talajon nyugodtak: s ha a valóságot és nem a legendákat nézzük, bizony a történelmünk inkább produ­kál pártviszályokat, széthú­zásokat, innen-onnan hada­kért könyörgő trónkövetelő­ket, mint olyan fellépést, melyet Vak Béla király így mond ki Székely János által: „Azt akarom, hogy az or­szág egyetlen cselekvő lélek legyen.’’ S akik ezt hallgat­ják, tudják, hogy Vak Béla akarata alig több, mint illú­zió. Hogy az Árpád-ház válsá­ga volt a Könyves Kálmán utáni időszak, amikor Kál­mán fia, István után Vak Bélát övezte a korona: bizo­nyára így van, a történelem így jegyzi fel, a történetírók így vélekednek. Hogy amikor fellépett és trónt követelt Borisz, Könyves Kálmán el­űzött feleségének törvényte­len fia, valóságban az or­szág további sorsáról volt szó, nemcsak az Árpád-ház tekintélyéről, a vérségi elv megvalósulásáról; hogy ami­kor a szinte semmiből ér­kező Borisz hírére újra fel­lángol az országban a belső pártviszály, a hatalomért folytatott ádáz, kegyetlen harc, megint csak több ez, mint puszta pártoskodás: vé­res és irtózatos önpusztítás ez, mely már akkor Muhit és Mohácsot készíti elő. Törté­nelmünk legkülönbözőbb szakaszaiban érhető tetten, mi több, ordítva árulja el magát a legjellemzőbb ma­gyar magatartás: a széthúzás, az érdekek-hatalmak örö- kijs ütközése, az egységre- szövetségre csak ideig-óráig (akkor is csak erőszakkal) képes országvezetés. Messzi­re lehetne menni és mélyre ásni, hogy miért, minek az okán, hogyan? Erre azonban most, Székely János Vak Béla király című történet- filozófiai drámájának gyu­lai, várszínházi bemutatója után talán nincs különösebb szükség, ezúttal nem a való­ságos történelemből, hanem a bemutatott drámából kell Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: Amikor én még . . . 8.55: Tudomány és bűnüldözés. 9.10: Verbunkosok, nóták. 9.44: Kis magyar néprajz. 10.05: Kököjszi és Bobojsza. 10.22: Magyar mondák. 10.39: Rádiószinház. A Mürgi- ház asszonya. 11.38: Respighi: Róma fenyői. 12.45: Magvetők. 13.05: Operaslágerek. 13.35: Dzsesszmelódiák. 14.29: Miska bácsi levelesládája. 15.05: Kincskereső kisködmön. 15.51: Könnyűzene mandolinra. 16.15: A Budapesti fúvósötös játszik. 17.05: A kicsi — szép? 17.30: Pátria — népzenei hang­lemezsorozat. 17.46: Franck: Az elátkozott va­dász. 19.15: Kilátó. 20.00: Évszázadok mesterművei. 20.36: Népdalest. kiindulnunk, megkeresni mondanivalójának fő vonu­latát, vagy vonulatait, azt a drámai töltést, melynek ki­bontakoztatása az előadás célja, és egyetlen alternatí­vája lehet. Persze, a bemutatott drá­ma és a valóságos történe­lem, a történelmi helyzet — mint említettem — kegyetle­nül hasonlít egymásra. A lé­nyegen Székely János sem­mit sem változtat, de hi­szen nem is történelmi lec­kefelmondásra, tablóra vál­lalkozott, hanem arra, hogy az ezerszázas esztendők első harmadának világából, em­beri arcából, jellemzőiből és tanulságaiból felmutasson valamit, választva hozzá drá­mai szövetül Vak Béla király alakját, uralkodásának ese­ményeit, környezetét, mert úgy ítélte meg, hogy ezzel lesz számunkra, most, két­ezerhez közelítve, a feltá­masztott események-konflik­tusok után majdnem kilenc- száz évvel, közölnivalója. Érdekes, mondhatnám kü­lönös dráma a Vak Béla ki­rály. A felületesen érkező néző számára nem nyitja ki magát, a ráhangolódásra fel­tétlenül szükség van. Igen, olyan dráma ez, mely ava­tott kezekben, avatott tol­mácsolásban — ki merem mondani — lenyűgöző hatá­sú, szíven üt, morális önvizs­gálódásra késztet. De csak avatott tolmácsolásban! Mi­ért hangsúlyozom ezt annyi­ra? Egyetlen okból: a Vak Béla király bemutatása nem tűr meg semmiféle látvány- túltengést, netán bohócko­dást, blődlizést, divatos hec­ceket (volt rá példa!), Szé­kely János drámájának elő­adásán félreérthetetlenül ki­derül, művészek közelíte­nek-e hozzá, vagy mesterem­berek? Művészet-e az, ami megindul a Várszínház szín­padán, vagy nyári happe- ningre érkezett társaság ön­szórakoztatása, nyelvöltöge- tése, amire szintúgy volt már példa a közelmúltból. Marton László rendező a várszínházi magazinban úgy nyilatkozott, hogy „úgy ér­zem, Székely János az egyik legizgalmasabb kortárs ma­gyar író, akit magyar szín­háznak bemutatni boldog kö­telesség”. Nos, ez a nyilatko­zat már első olvasásra meg­nyerte a tetszésemet. Bizto­san tudom, azoknak tetszé­sét is, akik szintén olvasták, és kiérezték belőle, hogy Marton László amikor „bol­dog kötelességének tekinti a dráma bemutatását, akkor — nem szavakkal ugyan, de világosan — azt is kifejtette, hogy azt akarja bemutatni, amit Székely János írt; azt akarja közölni velünk, aho­gyan Székely János ítéli meg a kort, amelyben drámája játszódik, az embereket, gon* 21.30: A 8. utca rejtelmei. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Németalföldi madrigálok. 23.00 : Zenekari muzsika. 0.10: Makrai Pál táncdalaiból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: A nemzetközi munkásmoz­galom dalaiból. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Idősebbek hullámhosszán. 9.30: Válaszolunk- hallgatóink­nak. 9.45: Galambos Erzsi és Németh Sándor énekel. 10.00: Zenedélelőtt. 12.05: Népdalok. 12.35: Tánczenei koktél. 13.30: Labirintus. 14.00: Zeller operettjeiből. 14.35: Slágermúzeum. 16.00: Sziriusz kapitány veszély­ben. 16.40: Fiataloknak! 17.30: ötödik sebesség. 18.35: Üjdonságainkból — Külföl­di táncdalok. 19.10: Caruso, a nép énekese. 19.45: A Human League zenekar felvételeiből. 20.35: Tudósítás a vízilabda Tungsram Kupáról. 20.40: A Rádiószínház bemutató­ja. Barlanglakok. dolataikat, cselekedeteiket, azok rugóit és félelmeiket, gyarlóságaikat is, mert nem kíván az író fölé magasodva, annak ellenére tündökölni. Hogy nem kíván lubickolni a „látványosság”, a szabad tér, a csillagszínház lehetőségei­ben; hogy nem kíván első számú alkotó lenni ezen az estén, hanem szolgálni az első számú alkotót. Messzire mennénk, ha most itt, ezen a ponton, ezt a gon­dolatmenetet tovább terebé- lyesítenénk, jobb is lemon­dani erről. Nem kívánok példákat és ellenpéldákat hozni, a mi példánk a Vak Béla király várszínházi elő­adása, a kétségtelen siker mögöttes, nem mindig ké­zenfekvőén megfogalmazható területeinek felnyitása, a színészi küzdelmek megérté­se és értékelése. Éppen elég dolgunk van ezzel, hál’ is­tennek. Számomra az egység (az ország mint „egyetlen cse­lekvő lélek”) és az újra és újra, megfékezhetetlenül, ön­magát újra szülő pártosko­dás, hatalmi harc a dráma lényege. Minden más ezen belül hoz létre újabb konf­liktusokat, újabb szörnyűsé­geket, és újabb erkölcsi győ­zelmeket. Egység vagy örö­kös pártütés? A kilencszázév előtti magyar sors üzen: még akkor is az előbbiért kell élni-halni, ha mindig az utóbbi győz. Ha szinte nincs 21.15: Nosztalgiahullám. 22.16: Friml és Romberg operett­jeiből. 23.2«: „Egy nyáron át... ” III. MŰSOR 9.00: Világhírű előadóművészek felvételeiből. 10.30: A X. debreceni Bartók Béla nemzetközi kórusver­senyről jelentjük. 11.05: Magyar művészek opera­felvételeiből. 12.00: Kamarazene, vokális zene. 14.00: Mozart-művek korabeli hangszerekkel. 15.26: Donizetti operáiból. 16.29: Janka Kupala belorusz költő születésének 100. év­fordulója. 16.49: öt földrész zenéje. Jugo­szlávia. 17.00: Római regék. 17.22: Kander zenés játékaiból. 18.05: Orosz szerzők műveiből. 19.10: „Űj hullámos” énekesekés együttesek felvételeiből. 19.45: Operaáriák. 20.25: Külföldi tudósoké a szó. 20.40: Kovács Béla (klarinét) és a Kodály vonósnégyes hangversenye. 21.47: Schönbe^g: Mózes és Áron. két ember, aki nyíltan meg­értené egymást, kiállna egy­másért; ha — mint itt is, Béla és Gellért esetében — nincs elég erő, hogy a pusz- tulót a másik megvédelmez­ze. Lehet-e valóságosan egy­ség,' egyetlen cselekvő lélek emberek sokasága? Nem tu­dom világosan, mit válaszol erre Székely János? Mert ahogyan egyre magasabbra (vagy mélyebbre) ível a drá­ma, úgy sötétül a kép, úgy veszti hitét a vak király az egységben, a békében, a párt­ütők meggyőzésében, az őt is sújtó kegyetlen megvakítta- tás, a politikai gyilkosságok és hasonlók megkerülésében, végül már az istenben is. Ez az ideológiai összeomlás: „nincs isten, csak mi va­gyunk a gonoszságunkkal” vezet odáig, hogy végül az általa és ellenére tomboló újabb gyilkos mészárlások, és vak-nyomorúságának kilá­tás tala n sága megfogalmazza a végső mondatot: „A-hata­lom vak, én is az vagyok. A halál a legjobb, ami történ­het az emberrel.” Tragikus sors Vak Béla ki­rály sorsa Székely János drá­májában, de az volt a való­ságban is. Környezete, fele­sége, a szerb zsupán lánya, Hona, annak öccse, Belos, és mind a magyar főurak önös érdekeiket, hatalmi igényei­ket szolgálták, és ha ez ne­tán éppen egyezett az or­szágéval, csak akkor azt is. De csak akkor, és soha más­kor. .,A hatalom tudománya SZOLNOKISTŰDIÖ 17.00: Műsorismertetés, hírek. 17.05: Maynard Ferguson játszik kedvelt melódiákat. 17.15: Gyógyítás. Braun Ágoston jegyzete. 17.20: Üj felvételeinkből. Weiner: I. divertimentóját játssza a Szolnoki szimfonikus ze­nekar. 17.30: Zenés autóstop. Szerkesz­tő : Tamási László. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: A Saragossa Band énekel vllágslágereket. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 9.00: Tévétorna, (ism.) 9.05: Csak gyerekeknek! 9.55: Delta, (ism.) 10.15: Folytassa, főnővér! (ism.) 11.40: Reflektorfényben, (ism.) 16.40: Hírek, (f.-f.) 16.45: Rövidfilmstúdiók műhe­lyéből. 17.25: Tévébörze, (f.-f.) 17.35: Tollassuli. (ism.) 17.50 : Gyerekek a házban. 18.20: Reklám, (f.-f.) 18.30: Díszdoktoravatás. 18.50: A Közönségszolgálat tájé­koztatója. (f.-f.) — mondja a vak, amikor még nem király, csak herceg —, hogy mindig, mindenkit hozzánk fűzzön az érdek.” Erre építi aztán uralkodásá­nak morális pilléreit, és még­is ezek a pillérek dőlnek ösz- sze leghamarább. Marton László tiszta esz­közökkel szolgálta Székely Jánost. Talán túlzottan is mértéktartó volt látványban- egyébben; habár az is lehet, hogy várszínházi megszoká­saink mondatják ezt velünk. Puritán helyszíneket terem­tett, régen „játszott” ennyit a hatszáz éves vár, mint ezen az estén. Lukács Sándor Vak Béla király szerepében — bizo­nyára sokan osztják a véle­ményem — meghaladta mindazt, amit Caligula hely­tartójaként, ugyancsak Szé­kely drámájában és pár éve, ugyanitt elért. Ezer arca van, a lélek háborgásától a barát­ság, szeretet, a szerelem hullámzásáig; a nagy formá­tumú, ám nyomoréksága mi­att mégis kevesebb értékű személyiség úgy kel életre általa, hogy az igazi színház hitét adja vissza a nézőnek. Miként ugyanezt teszi Gáti Oszkár Gellért szerepében, aki nemcsak barátja a még kamasz Bélának, hanem (tragikus végéig, amikor az ellenpárt bosszújának esik áldozatul), a vak király „ártatlan szeme” is. A fiatal színész átgondoltan építette fel szerepét, markáns, tiszta, nagy alakítást kaptunk tőle. Kern András okos-kegyetlen- jövőt kereső-építő Könyves Kálmánja csupán az első képben lép színre, mégis je­lentős és erőteljes. Tahi- Tóth László Pál püspöke és Mádi Szabó Gábor Ottomár fővezére nagyvonalú, Gáspár Sándor Álmos hercege egyet­len jelenetben képes végig jelenvalóvá válni. Hernádi Judit kapta Ilona királynő szerepét, úgy tűnik, azonban tévedés volt azt ráosztani. Halvány, felszínes, kívül áll a figurán, végig csak keresi azt, de meg nem találja. Akaratlan groteszkségei nem­egyszer feloldják a drámai feszültséget, és elmossák azt. Kár, mert a kitűnő színésznő már több alkalommal bizo­nyította Gyulán is, hogy ne­ki való szerepben mire ké- fJes. Akiket még feljegyez­tünk: Velencei István (Már­kus), Horváth László (Achil­les), Felföldi László (Búd is­pán), Gáspár Tibor (Belos) és Fonyó József (Testőrpa- rancsnok). Fehér Miklós dísz­lettervező mintegy csak be­lerajzolt a vár színpadi ré­szébe, és úgy alakította ki a helyszíneket, Jánoskúti Már­ta jelmezei puritánságra tö­rekvésükkel értek el igazi és korhű hatást. Nagy vállalkozás örömében osztozhat a néző a gyulai Várszínházban, a Vak Béla király előadásain. Ha bemu­tatni „boldog kötelesség” volt, akkor üzeneteit megér­teni sem lehet más. Sass Ervin 18.55: Tévétoma. 19.10: Esti mese., (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Férfiszépség, (f.-f.) 21.10: Panoráma. 22.10: A tv galériája. 22.50: Tv-híradó 3. n. MŰSOR 20.00: Tisztelet Chagallnak. 21.30: Tv-híradó 2. 21.50: Reklám, (f.-f.) 21.55: Millöcker: A koldusdiák. (ism.) BUKAREST 16.00: Hírek. 16.05: A szocialista országok éle­téből. 16.25 : Zenés összeállítás. 17.00: Asszonyok. 17.50: A legkisebbeknek. 20.00: Tv-híradó. 20.25: Gazdasági aktualitások. 20.40: Filmmúzeum: Nem létezik lehetetlen. 22.00: Tv-híradó. 22.10: Népi muzsika. BELGRAD. I. MŰSOR 17.40: Tv-napló. 17.50: Videooldalak. (Zg.) 18.00: Hírek. (Zg.) 18.05: Tv-naptár. (Zg.) SZÉPEN MAGYARUL — SZÉPEN EMBERÜL Tegeződés vagy — menekülés? Budapestről „ingázó” tan­székvezetőként jó fél évtize­den át laktam vidéken gar­zonházban, . túlnyomórészt fiatalok között, ök már dol­gozók voltak, friss családo­sok, várták a végleges la­kást; én még dolgozó vol­tam, már gyermektelen, s azt vártam, hogy majd hazaköl- tözhessem végleg. Azt, hogy tanítványaim — tizennyolc—huszonhárom év közötti egyetemisták — mind tegeződtek egymással, mind­két nemben, akkorra meg­szoktam már.- Nem könnyen persze: mi az egyetémen haj­danán „kolléga úr” és „kis­asszony” alapon álltunk; a tegeződés szűk körre terjedt, és szinte csak az egynemű­ek között. De hát változnak az idők, s bennük magunk is. . Ám azt kellett látnom: ez a változás nem is megy olyan simán! A húsz és harminc közötti, immár nemcsak nagykorú, hanem valóban felnőtt, majd csaknem hatszáz garzonlakó, ott a házunkban, túlnyomó- részt ismeretlen volt egymás számára. Ki hónapokig, ki néhány évig lakott a többi­vel; reggel szaladt a dolga után, este hazahozta a szaty­rokat meg a kisgyereket; be­zárkózott, vacsorát főzött, azután leült a tévéhez, vagy a továbbképző tananyaga elé. Volt olyan tőszomszédom nekem is, akit öt év alatt egyszer sem láttam. Azaz le­het. hogy láttam, csak nem tudtam, hogy ő az. Arra figyeltem fel először: sokan lehetnek haragban egymással. Mikor a liftet vártuk, a később érkezők kö­szönés nélkül, némán álltak meg az ajtónál. Az én kö­szönésemet még csak fogad­ták; de egymáshoz nem szól­tak, rá sem néztek. Ha már benn álltunk a fel­vonóban, és hallani lehetett a külső kapu csapódását, az én kezem megállt a nyomó­gombon : valaki jön még. If­jú utitársam, bárki volt, si­etve indított, azt morogván: majd a következő menettel! Aztán beköltözött egy fris­sen végzett tanítványom, ifjú nejével. Mi persze jóban vol­tunk. De a többiekkel — úgy láttam — ugyanabba a feszült viszonyba kerültek ők is, mint a „régiek”. Egy baráti beszélgetés ol­dotta meg a rejtélyt. Hogy nem harag az oka, nem is a rosszaság, csak a félszegség. Mert 16—18 éves ko­rig nincs probléma. Min­denki tegez mindenkit, első látásra, automatikusan: vá­sárló is a kiszolgálót, fürdő­vendég is a kabinost. De úgy húsz év táján kezdődik már a bizonytalankodás. És ez az évek múltával, és az állapo­tok változásával csak nő. Na, de ez senkinek sem jó! Meg kell hát tanulnunk kulturáltan magázódni; hogy ne kelljen kerülgetni azt, akit nem tegezünk. Mert a kom­munikációs zavar — mint látni — egyszer csak maga­tartásformává torzul! Deme László —ismuMM 18.15: Leesett a felhőkből. (Zg.) 18.45: Rajzfilm. (Zg.) 18.51: Reklám. (Zg.) 18.57: Ma este. (Zg.) 19.00: Tv-napló. 19.25: Reklám. (Zg.) 19.30: Népi muzsika. (Bg.) 20.00: Szórakoztató kollázs. 21.30 : Nagy összeesküvések. 23.00: Tv-napló. II. MŰSOR 18.57: Ma este. (Zg.) 19.00: Tv-napló. 19.25: Reklám. (Zg.) 19.30: Társadalmi témák. 20.00: Kultúra az objektívben. 20.45: Hírek. (Zg.) 20.50: Reklám. (Zg.) 20.55: Színházi előadás felvétel­ről. MOZI Békési Bástya: 4 és 6 órakor: Az összekötő jönni fog, 8 óra­kor: Segítség, Help! Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Fehér farkasok. 4 órakor: A nők vá­rosa I., H. rész, 8 órakor: Halá­los tavasz. Békéscsabai Terv: Egy elvált férfi ballépései. Gyu­lai Erkel: Osceola. Gyulai Pető­fi: 4 és 6 órakor: Ez Amerika! 8 órakor: Hidegvérrel. Orosházi Partizán: Szexis hétvége.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom