Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-31 / 178. szám
1982. július 31., szombat o Archív felvételen egy hasonló gőzgép, munka közben Anno 1924 A szó nemes értelmében szép ez a ket- töszáz mázsás óriás. Majd egy emberöltővel ezelőtt, 1924-ben született meg Kispesten. Sok száz vagonnyi gabonát csépelt, aztán sokévi kényszerpihenő után most újra életre kelhetett. A kétegyházi mezőgazdasági szakmunkásképző és munkástovábbképző intézet támogatásával, a hetvenöt éves jánosházi Szekszárdi Antal és a mélykúti Barcsák Antal háromhónapos munkája eredményeképpen, hazánkban egyedülállóan, újra működik az egykori önjáró gőzgép. Persze, még nem az igazi. Üj festékruhát kap, s egy vele egykorú, szintén működőképessé tett cséplö- géptársat. Szeptembertől, az új tanévben ő is várja a hallgatókat, a közönséget. Felfűtve, indulás előtt a szakmunkásképző udvarán Még cgy-két lapáttal, hogy négy fölé menjen a gőznyomás A gyártó cég nevei „A gép orrát ki kellett pótolni” — mutatja Szekszárdi Antal A tűztérben minden rendben... így lehet önjáróvá tenni! Fazekas László képösszeállítása Vendégünk volt: dr. Kapolyi László, az Ipari Minisztérium államtitkára Az Energiagazdálkodási Intézet vezérigazgatója, dr. Papp István a közelmúltban azt nyilatkozta lapunknak, hogy országunknak van elengendő energiája — különösen igaznak tartotta ezt Békés megyére — csak még nem használjuk ki elég okosan. A vezérigazgatót követően járt megyénkben dr. Kapolyi László, az Ipari Minisztérium államtitkára, akitől megkérdeztük, hogy osztja-e az ÉGI vezérigazgatójának véleményét, s ha igen, milyen lehetőségeket lát energiaforrásaink okos felhasználására? Az államtitkár erre a kérdésünkre a következőket mondotta: — Hazánk, ha nem is túlságosan gazdag természeti erőforrásokban, mindig is jelentős saját energiakészleteket mondhatott magáénak. Ez még akkor is így van, ha egy korábbi időszakban kisebb gondot fordítottunk ezek feltárására, s inkább az importot növeltük évről évre. Az energiaválság azonban változást hozott ebben is. Figyelmünk érthetően fordult a hazai erőforrások felé, ismét megnőtt a szerepe, jelentősége a nem olajszármazéknak számító energia- hordozóknak. Egy dolgot azonban nagyon világosan látnunk kell: önellátásra az energiagazdálkodásban nem tudunk berendezkedni. Vagyis, az import változatlanul meghatározó marad, miután szükségleteinknek legfeljebb felét tudjuk fedezni hazai szénből, kőolajból, földgázból, a geotermikus energiákból és a biomassza értékesítésével. A hazai és az import energiahordozók egymás közti arányát gazdaságossági megfontolások alapján kell eldöntenünk. A behozatalt ugyanis mezőgazdaságunknak, élelmiszeriparunknak és a feldolgozóiparnak kell ellentételeznie, megfelelő exportárualappal. Ugyanakkor nem titok, hogy ma mi ugyanannyi energiáért kétszer annyit vagyunk kénytelenek exportálni, mint tíz évvel korábban. Ez a tény a hazai tartalékok feltárására sarkall bennünket, amit viszont csak addig a pontig szabad erőltetnünk, amíg kiaknázásuk olcsóbb, mint az import. összefoglalva azt mondhatom, hogy energiagazdálkodásunkban két alapvető elvnek kell érvényesülnie. Az egyik az energia- és nyersanyag-felhasználás csökkentése, azaz a takarékosság. Ebben nagy szerepük van az energiatakarékos gépeknek, készülékeknek és technológiáknak, berendzéseknek, illetve a megfelelően átalakított régieknek. A másik nagyon fontos teendő pedig: minél gyorsabban és minél nagyobb mértékben kiváltani a folyékony szénhidrogéneket, helyettesíteni ezeket szilárd, illetve gáznemű energiahordozókkal. Ez utóbbiban nemcsak figyelemre méltónak, hanem követendőnek is tartom az Orosházi Üveggyár példáját, miszerint megoldották a magas inert- tartalmú gáz ipari felhasználását olyan technológiával, amelyet országosan is érdemes elterjeszteni. Még egy fontos dolgot említenék, s ez szintén az energia okos fel- használására vonatkozik: a hőenergia hasznosítása nem állhat meg a gyárkapuknál, a csökkent értékű, de még hasznosítható hővel meg kell keresni a megfelelő fogyasztót. fontos tehát az ipar és a mezőgazdaság közti kapcsolat kiszélesítése, hiszen a gyárban már nem hasznosítható hő fűthet még üvegházakat, baromfiólakat, egyéb termelőberendezéseket. — Az elmondottakból az is kitűnik, hogy az energia okos fel- használása újabb beruházásokat feltételez. Megyénkben harmincegy gazdálkodó egység kapott az Állami Fejlesztési Banktól hitelt energiafelhasználást ésszerűsítő fejlesztésekre. De mi lesz azokkal a termelőkkel, akiknek a pályázatát elutasították, ha még a zöld utat kapott beruházások is nagyon vontatottan haladnak? — A jelen gazdasági helyzet valóban nem a legideálisabb a beruházásokhoz. Azt azonban elmondhatjuk, hogy az energetikai fejlesztések még ebben ti helyzetben is külön elbírálás alá esnek népgazdaságunkban. Szükség esetén még arra is megoldást kell találnunk, hogy az energiafelhasználást ésszerűsítő megoldások kivitelezésére a már megállapított kereten felül is találjunk újabb összegeket. Azt tudom mondani, hogy az az üzem se mondjon le okos, hasznosítható ötletéről, amelynek egyszer már elutasították a pályázatát. Jöjjön, kopogtasson újra meg újra, mert a jó ötletek felszínre kerülése most mindennél fontosabb. Mi az energiaracionalizálási pályázatokat gyorsított ütemben bíráljuk el. s mindenekelőtt támogatjuk azok megvalósítását. Az a kérésünk, hogy ha a megyében olyan jelenségre bukkannak, amely a már elnyert támogatási ösz- szegek felhasználását akadályozza. azt külön is jelezzék nekünk, hogy időben intézkedhessünk! — Ha már a jó ötleteknél tartunk, hadd mondjam el, hogy egyre erősödik az a vélemény, amely szerint a hasznosítható gondolatok felszínre kerülését igen erősen akadályozza a gyáregységi rendszer, a gyáregységek lassan éledező önállósága. Tervez-e a tárca valamilyen lépéseket az igy palackba zárt szellemi energiák fölszabadítására? — Ebben a kérdésben ugyanaz az álláspontunk, mint a központi gazdaságfejlesztési politikáé. A gyakorlatban is a vállalati önállóság növelésén munkálkodunk. Ebben ütköző érdekeket kell egyeztetnünk, hiszen a tröszt, az anyavállalat védi korábbi pozícióit, a gyáregység, a kisvállalat pedig szeretne előrelépni. Mi meg azt szeretnénk, ha ott aknáznának ki minden lehetőséget és tartalékot, ahol a konkrét termelés folyik. — Ebből az előbbi megfogalmazásból következik szinte az a kérdés, hogy az energiagazdálkodás feladatainak megoldásában a helyi, tehát nem országos jelentőségű tartalékok mozgósítása mennyire, mennyiben kerül most előtérbe? Gondolva itt elsősorban a megyénkben feltárt gázlencsékre vagy a ter- málkutakra? — Egyetértünk azzal, és támogatjuk is, ha a megyében keresik az energiaszolgáltatás sajátos. helyileg kivitelezhető, s ezáltal feltétlenül olcsóbb megoldásait. Ezért egyetértünk azzal is, ha a különböző, nem országos jelentőségű földgáz- lelőhelyeket feltárják, és bekapcsolják az energiaszolgáltatásba. Értelemszerűen esik ugyanilyen megítélés alá a geotermikus energia hasznosítása, amiben Békés megye igen gazdag. Azt is látni kell azonban itt Békés megyében is, hogy sem az említett földgázlencsék, sem a termálkutak nem oldják meg az energiagazdálkodás valamennyi gondját. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem kell már most hathatósabb lépéseket tenni e források teljesebb körű feltárására és kiaknázására. Mint. ahogy a melléktermékek és hulladékok is nagyobb szerephez kell. hogy jussanak az energiahordozók sorában. Más kérdés, hogy mindezzel együtt is fel kell majd készülnie a megyének azokra a fejlesztésekre is. amelyekkel az előbbiekben vázolt helyi erőforrások- kimerülése után zökkenők és fennakadások nélkül tud majd az országos energiahálózathoz kapcsolódni. Természetesen a fogyasztóknak — akár az állampolgárokról, akár az üzemekről, vállalatokról van is szó — tisztában kell lenniük azzal, hogy a helyi jellegű megoldásokban éppúgy, mint az országos energiaszolgáltatás igénybevételekor, részt kell vállalniuk az adott beruházások költségéiből. — Végezetül: mit vár az ágazat megyénktől az elkövetkezendő öt évben mint energiafogyasztótól és mint energiatermelőtől, illetve megfordítva: miben számíthat segítségre megyénk mint energiafogyasztó és energiatermelő a tárcától? — Ismert, hogy a megye több nagy településén szeretnék megoldani a vezetékes gázellátást. A körvezeték kiépítéséhez még tudunk segítséget adni, de a települések konkrét bekapcsolásához már a helyi erőforrásokat is meg kell mozgatni. Igv oldható meg a tervidőszak végére Gyomaendrőd. majd Szarvas gázellátása, s ezt követően pedig Szeghalomé. Kevesebbet beszéltünk eddig a Villamosenergia-ellá- tásról. holott ennek fejlesztéséhez, a többi megyéhez képest nem is keveset kap Békés. Épül a Békéscsaba— Szeged közötti 400 kilovoltos távvezeték, ezenkívül folyik a közép- és kisfeszültségű hálózat rekonstrukciója is. Mindezekért cserébe joggal számítunk arra, hogy az energiagazdálkodásban eddig is meggyőző eredményeket felmutató tájegység dinamikusan oldja meg azt a feladatot, amelynek lényege, hogy az olajfogyasztást a lakásokban és a termelésben minél hamarabb gázzal, szénnel, kisebb mértékben hőtárolós villanykályhákkal kiváltsa. Továbbá, hogy az építkezésekben az eddigieknél is gyorsabban és jókban terjessze, el, népszerűsítse a hőszigetelő anyagok felhasználósát. Számítunk arra is, hogy a felsorolt teendők kivitelezése a területi energiagazdálkodási bizottság közreműködésével, a vízműtársulások példájára, egyre inkább a fogyasztók erőforrásainak bővülő mértékű bevonásával valósul meg. Kőváry E. Péter
