Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-25 / 173. szám

IgNilUfcfite 1982. július 25.. vasárnap o A közelmúltban harmincegy diák és négy felnőtt kísérő ér­kezett a csehszlovákiai Partizanskéből Mezőberénybe. A cse­reüdülésen tartózkodó vendégeket a helyi úttörőtáborban he­lyezték el. A nekik szervezett versenyek, kulturális és sport- rendezvények egy részén magyar tanulók is ott lesznek. A csehszlovák úttörők augusztus 3-án utaznak el, s addig Bé­késcsaba, Gyomaendrőd, Szarvas és Szeged nevezetességeit ismerhetik meg Fotó: Bukovinszky István Éjszakai műszakban a vasúti pályaépítők A nagy melegben éjszaka dolgoznak a vasútvonalakat felújító, karbantartó jászkis- éri MÁV-munkabrigádok. A gépláncok csak este láthat­nak hozzá a pálya hibáinak kijavításához a Budapest— Maglód közötti vasúti fővo­nalon. A villanyfényes mű­szak oka, hogy a korszerű, hegesztett vasúti sínek egy­mástól való távolságának és szintbeli helyzetének szabá­lyozása csak pontosan meg­határozott levegőhőmérsékle­ten történhet. Az előírás sín­fajtáktól függően 20—25 Cel- sius-fok közötti hőmérsékle­tet engedélyez, az ettől való eltérés a vágánykivetődés ve­szélyét rejti magában. A dol­gozók a nyári idényben a fo­lyamatos éjszakai munkáért munkabérük harminc száza­lékát kapják pótlékként. A Budapest—Maglód vo­nalról a munka befejezése után a gépláncok a Buda­pest—Szob közötti vasúti pá­lyára vonulnak. Selejt gumiabroncsokból partvédő művek Népgazdasági szempontból jelentős találmány, a gumi­paneles vízépítési eljárás üzemszerű hasznosítására kö­tött szerződést a Novex Ta­lálmányfejlesztő és -értéke­sítő Külkereskedelmi Rt. a szolnoki Felszabadulás Halá­szati Termelőszövetkezettel. A szerződés értelmében a szövetkezet melléküzemében gyártják és készítik elő fel­használósra az ország külön­böző részeiből begyűjtött se­lejt gumiabroncsokból ké­szült gumifonatokat. A fel­találó— Nagy Géza, a Közép- Tiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság üzemmérnöke — módszere alapján az elhasz­nált és értéktelen, évente mintegy hétszázezer darab gumiabroncsból kiváló part­védőmű készülhet. A gumi­fonatok, amelyeknek mint­egy negyvenféle szerkezeti változatát dolgozta ki, alkal­masak a halastavak, folyók partvédelmére, a teraszos te- lem'tésű gyümölcsösök, szőlők eróziókár elleni védelmére. Nagy előnyük a kis költség, a rendkívüli időtállóság: a gumipanelek élettartama 20 —25 évre tehető, ami ötszö­röse a rőzse, vagy a fólia élettartamának. A beruházá­si költség ezzel szemben alig fele a hagyományos partvé­dőművekének. A gumipaneles vízépítési eljárás iránt nagy az érdek­lődés, elsősorban a halászat­tal foglalkozó gazdaságok ré­széről. Megrendelést küldött többek között a tiszaföldvári Lenin Tsz, amely új halas­tavának hatezer négyzetmé­teres partját védi majd a tartós gumifonatokkal. Igényt jelentett be a Bács megyei Szakmár község mezőgazda- sági üzeme is halastavának kiépítésére. Figvelemlelkeltés ? Még soha sem olvastam olyan szöveget rajzszögek­kel a fákra tűzve, vagy földszintes házak ablakaiba ra­gasztva, hogy: „Rozoga gyermekkocsi, majdnem hasz­nálhatatlan, eladó. Érdeklődni itt lehet, az ablak mögött.” Nyilvánvaló, hogy aki portékáját szeretné eladni, az még nem létező tulajdonságait is propagálja, nemhogy említést tenne annak fogyatékosságairól. Ezt a tényt azt hiszem beleszámítja az olvasott szövegbe a leendő vá­sárló is. Meghökkentő azonban a túlzó önreklámozás. Olyannyira, hogy néha kétségbe ejti az olvasóit. így jártam én is, amikor a békéscsabai, a köznyelven Kék macskának ismert presszó-falatozó előtt kocogtam el nemrégiben, és olvastam az önreklámozást: „Csak itt kapható friss krémes!” Te jó isteni Eddig akaratlanul is mérgeztem unokáimat, akiknek vasárnaponként néha krémest vásároltam más cukrászdákban! Máshol, ahol nem friss (!) krémest nyomtak álnokul a kezembe! Mi­csoda felháborító dolog! Az egész városban becsapják az embert a cukrászsüteményt árusítók, és ezt itt kell meg­tudni véletlenül (!) a Kék macska figyelemfelkeltő szö­vegéből, amely szerint csak itt van friss krémes. Máshol csak másnapi vagy egyenesen múlt heti van. Csoda, hogy unokáimnak még nem történt bajuk ebből! Hogy őszinte legyek, ettől a kis széljegyzettől nem várok semmiféle pálfordulást az önreklámok őszintébb szövegezésében. Ez esetben ugyanis ilyet is olvashatnék néhol: „Ne egyen halat csak azért, mert nagyobb, mint ők. A ragadozó halak szokása, hogy felfalják a kisebbet. Ne kövesse példájukat. Ponty Alfonz növényevő ma­gánzó.” Csupán csak figyelemfelkeltés ez a széljegyzet is. V. D. Megújulnak a „kisföldalatti” motorkocsijai Augusztusban megkezdik a millenniumi földalatti vasút motorkocsijainak általános főjavítását. A kocsik többsé­ge az 1973-as pályára állítás óta 600 ezer kilométert fu­tott. A Ganz Villamossági Művek és a Ganz-MÁVA® készítette járművek a csak­nem tízéves forgalmi tapasz­talatok szerint jelesre vizs­gáztak, az eddig elvégzett időközi ellenőrzések is arról tanúskodnak, hogy jól sike­rült konstrukciók. A megnö­vekedett utasforgalom szük­ségessé tette — a kisföldalat­ti naponta 150 ezer utast szállít —, hogy a BKV 4 újabb motorvonatot rendel­jen, ezeket a gyártók 1983. végéig szállítják. Az általános főjavításkor — előre kidolgozott ütem­tervnek megfelelően —mind a 21 szerelvényt az utolsó csavarig szétszerelik, és szin­te új kocsit varázsolnak a tízéves járművekből. A mun­kálatok évekig tartanak, hi­szen az általános főjavítást úgy oldják meg, hogy az utazóközönség csak a meg­szépült kocsik láttán szerez­zen tudomást a nagy mun­káról. Miként az eddigiek során, a főjavításkor is 17 szerelvény közlekedik egy időben a Vörösmarty tértől a Mexikói útig. Hűsölő nagyszénásiak Fotó: Fazekas László Tüzet okozott a villám Villám okozott tüzet pén­teken délután Csongrád me­gyében két helyen. A Ken­derfonó és Szövőipari Válla­lat vajháti kendergyárában kigyulladt egy ötven méter hosszú, tíz méter széles, nyolc méter magas kender­kazal. A helyszínre sietett tűzoltók és a vállalat dolgo­zói erőgépek bevetésével rö­vid idő alatt eloltották a tü­zet. Az anyagi kár így is je­lentős. A makói Lenin Mezőgaz­dasági Termelőszövetkezet- Béke telepén egy bálázott szalmakazal gyulladt ki a villámcsapás következtében. A tűzoltók és a szövetkezet tagjai itt is gyorsan eloltot­ták a tüzet, az anyagi kár nem jelentős. Oroszlányban, a Fürst Sán­dor u. 7. számú háromeme­letes lakóépület első emele­tén, Csorba Istvánná lakásá­ban, a felügyelet nélkül ha­gyott hatéves és nyolcéves kislány játszadozás közben gyufát gyújtott. Meggyulladt a gyermekágy, az ágynemű, s az abban fekvő Csorba Ist­ván egyéves kisfiú az égési sérülések következtében meg­halt. A szomszéd lakók si­ettek a bajba jutott gyerekek segítségére: mire a tűzoltók megérkeztek, eloltották a tü­zet. Az anyagi kár jelenték­telen. Ügyfelek és ügyintézők H úszmilliónál több ügy­felet fogadtak — hoz­závetőleges becslés szerint — tavaly az ország tanácsai. Ugyanezen idő alatt csaknem százmillió ügyirat született, részben e „forga­lom” kapcsán, részben a közigazgatási munka szüksé­ges tartozékaként. Arra pe­dig hirtelenjében csak tip­pelni lehet — megközelítően sem pontos eredménnyel —, vajon a különböző szervek és szervezetek, hatóságok és hivatalok, bíróságtól a szak- szervezetekig, körzetben dol­gozó tanácstagoktól a társa­dalmi ellenőrökig, hány mil­lió — hány tízmillió — ké­rést, panaszt, észrevételt kaptak, rögzítettek papírra, vettek fel róla jegyzőköny­vet, vagy hallgattak meg? Az ügyfélnek, nevezzük őt bejelentőnek, panasztevő­nek, kérelmezőnek, egyre megy —- természetesen min­dig az a dolga a legfonto­sabb, amelynek rendezésé­ben jómaga az érdekelt. Ott, az íróasztal másik oldalán: az ügyintéző, a meghallgató szerv képviselője legtöbbször személytelen marad a szá-. mára. A modern közigazga­tás, a tanácsi, államigazga­tási ■ munka módozatainak napjainkban is formálódó változásai jelentenek ugyan lépéseket — nem is elha­nyagolhatók — e sze­mélytelenség ellenében, a végső kép azonban ma is többségében bizonyos fajta személynélküliséget vetít eli- bénk. Tudományos megfigye­lések, kutatások és tanul­mányok bizonyítják, hogy az ügyfél-ügyintéző kap­csolat szálai napjainkban sem alakulnak sokkal más­ként, mint akár évtizeddel ezelőtt. Életünk rendje, mun­kánk, sorsunk formálódása, teendőink alakulása úgy rakja egymás mögé a nap­jainkat, hogy valahol szinte mindig ügyfelek legyünk. Táblák az ajtón — és em­berek, íróasztalok mögött, választópolc mögött, kartoté­kok mellett. Reggel elindul­tak a munkába, utaztak tá­volsági buszon, vonaton, vagy csak a városi, helyi já­raton, beadták közben a gye­reket az óvodába, és elsza­ladtak a recepttel a patikába is. Bevásároltak, sorban áll­tak friss kenyérért, aztán bementek a munkahelyükre és — elkezdődött a személy­telenné válásuk ideje. Több tízezres tekintélyes lakossá­gi réteget tesz ki azoknak a száma, akik valamilyen vo­natkozásban az ügyintézésre hivatottak. Tény, és adatok, felméré­sek sora tanúsítja, hogy az utóbbi évtizedben a bürok­rácia vadhajtásaiból sikerült valamennyit lenyesegetni or­szágos méretekben is. De tanácsi-szervezési és más államigazgatási szakemberek a megmondhatói, mennyi új is előbukkant! Túlbonyolí­tások és túlbiztosítások sora kíséri ma is sok helyütt a hivatali munkát. Papírmun­ka és beléghalmazások létez­nek és hatnak, kínlódunk velük és miattuk. Hallgatom a távolsági bu-- szon, dunántúli kisvárosba menet az ötvenen túli asz- szony szavait: szorgalmas és pontos hivatalnok egy tel­kekkel foglalkozó hivatal­ban, telve fáradsággal, és nem is titkolva, hogy alig várja a nyugállomány ide­jét. Ami fárasztja: a sokszor ma is bonyolult rendelkezé­sek, amelyek közül egyiket, másikat a gyors avulás mi­att nem is jut ideje megta­nulni. A „felek”-kel való értelmetlen, és sokszor go­rombaságig fajuló vitákban merül ki nemegyszer, mint hivatali társai is — a „felek” viszont abban, hogy kevés­bé értik a paragrafusok nyelvét, belebonyolódnak a hivatali iratok rubrikáiba, késve és sokszori magyará­zás után értik meg, amit egyszerűen is le lehetett vol­na írni. Sok területen a res­tancia, a túlmunkák árada­ta szül ingerültebb, kultú­ráltnak kevéssé mondható párbeszédeket. Néha — mégis rácsodál­kozunk valami másféle mun­kastílusra. Kezdeti, koránt­sem „tipikus” gesztusokra, vonásokra. Kisközség postás­lányára, húsz—huszonkét éves fiatal nőre, aki felhúz­ta még egyszer az ablak rá­csát — nyolc perccel zárás után — és átvette készsége­sen a terhes kismama kezé­ben szorongatott csekket. Az eligazítóra a járási rendelő- intézetben, aki nem foghegy­ről válaszolt, mintha átkot mormolna, hanem magyará­zott, tanácsolt és egyformán udvarias minden érdeklődő­vel. A tanácsi lakásosztályon az előadóra, aki az ügyfél gyerekeinek futkosása köz­ben, lármában és nyüzsgés­ben is türelmesen felelgetett, és az íróasztala előtt nem restellt helyet mutatni az ügyfélnek. Ilyenek is sokan vannak — sőt, ahogyan az ügyintézés korszerűsödik, mostanában, egyre többen vannak. Emberi magatartásokat gyakran eleve meghatároz­nak és jól, illetve kedvezőt­lenül befolyásolnak a külső körülmények. Hogy jó-e, kor­szerű és racionális-e, vagy vagy pedig agyonbonyolított egy rendelkezés? Hogy a jog­szabály nehezíti, vagy meg­könnyíti adott területen és esetekben az ügyintézést? Hogy megfelelő-e az ügyin­tézői apparátusok belső szer­vezettsége, vagy túlterhelt-e az embet, feszített-e vagy helyesen megállapított a munkatempó? A körülmé­nyek meghatározók és ma­gyarázók lehetnek. De — és ezt feltétlenül bizakodva le­het nyugtázni — sohasem megváltoztathatatlanok. O z egymásrautaltság jobb elviseléséért, a tisztes hangért, a jobb közérzetért, a kevesebb és kellemesebb várakozásért, az összezörrenések elkerüléséért azonban ott, az ügyek inté­zésének „színterén” tehet so­kat, és nem lebecsülhető megértéssel egymás iránt: üffvfél és ügyintéző ... Várkonyi Margit Hullámlovasok, távúszák Érdekes látványosság, vi­dám szórakozás várta a ví- kendezőket a hét végén a Velencei-tónál: Agárdon el­ső ízben rendezték meg a hullámlovasok vetélkedőjét. Az agárdi Napsugár strand­ról startoló kezdő és gyakor­lott széllovasok nagy ügyes­séggel egyensúlyozták végig ingatag deszkáikon a távot, s bizonyították vízanmaradá- si tudományukat. A futam­győztesek a verseny után sem igen pihenhettek, jutal­mul ugyanis két-három órás ingyenes teniszpálya-haszná­lati „jogot” kaptak. Ma — kedvező idő esetén — távúszóversenyt rendez­nek a tavon, gyakorlott úszók részére. Nyaranként hagyományos kiállítással zárul az ágazati szakszervezet által Gyulán rendezett pedagógusművésztelep. A munkabemutatót tegnap délelőtt nyitották meg a város Erkel Fe­renc Művelődési és Ifjúsági Házának földszinti csarnokában. Az érdeklődők ma és holnap tekinthetik meg a csaknem háromnegyed száz alkotásból álló, olajfestményeket, kisplaszti­kákat, grafikákat, akvareUeket tartalmazó tárlatot Fotó: Fazekas László

Next

/
Oldalképek
Tartalom