Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-24 / 172. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesülletek! N É PÚJSÁG II MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS fl MEGYEI TANÁCS LAPJA 1982. JÚLIUS 24., SZOMBAT Ára: 1,80 forint XXXVII. ÉVFOLYAM, 172. SZÁM Befejezte látogatását a portugál pártkiildöttség Végéhez közeledik az aratás A portugáliai Santarém megye kommunista küldöt­tei július 23-án. tegnap — Csaba Jánosnak, a megyei pártbizottság osztályvezető­jének kíséretében — Gyulán a KÖVIZIG-et keresték fel, ahol dr. Marsi Gyula, a vá­rosi pártbizottság első tit­kára, Goda Péter igazgató, valamint Pfeifer József ter­melési igazgatóhelyettes fo­gadták őket. A vendégek itt tájékoztatót hallgattak meg az. igazgatóság feladatairól és tevékenységéről, majd meg­tekintették a gyulai árvízvé­delmi osztagtelepet, a békési duzzasztóművet. s egyéb lé­tesítményeket. A kikötőnél hajóra szálltak és a Körös­völgyi természetvédelmi te­rülettel ismerkedtek meg, s kirándulásuk a békésszent- andrási duzzasztónál fejező­dött be. Ezt követően Szarvas vezetői fogadták a portugál küldöttség tagjait, akik a vá­ros társadalmi, gazdasági és kulturális életéről, valamint a fejlődés üteméről tájéko­zódtak. Ma a vendégek Budapest­re utaznak, ahol többek kö­zött ellátogatnak a Munkás- mozgalmi .Múzeumba, . és megtekintik a főváros »egyéb nevezetességeit is. A követ­kező napon térnek vissza hazájukba. —y—n A gyulai Várszínház második bemutatója Jékely Zoltán: Oroszlánok Aquincumban című vígjátéka. Képünkön Lupus, a költő-filozófus: Öze Lajos és Quadrupes: Kránitz Lajos Fotó: Fazekas László Ülést tartott a megyei tanács mezőgazdasági operatív bizottsága Békés megyében 82 mező- gazdasági nagyüzem kezdte meg július 8-án az aratást, majd négy esős nap hátrál­tatta a munkákat. A megyei tanács mezőgazdasági osztá­lyának operatív bizottsága tegnap mégis azt állapíthat­ta meg, hogy legkésőbb hét­főn vagy kedden befejeződik az aratás. összességében, átlagosan 11 nap alatt végzik el a beta­karítást a nagyüzemek, s ma már tény: kevés gond volt az alkatrészellátással. A békéssámsoni termelőszövet­kezet 1300 munkaórája alatt mindössze 110 óra esett ki javításokra. Már most jelzik azonban az üzemek, hogy a traktorokhoz nincs sebesség­váltó-alkatrész. A gyártó Rába és az AGROKER jel­zései szerint szeptember-ok­tóberben tudnának pótalkat­részt szállítani. Ez többek kö­zött azért okoz gondot, mert a járulékos munkák csak a jövő héten indulnak be nagy ütemben, mert eddig á gaz­daságok zöme a szem beta­karítására helyezte a hang­súlyt. A július 22-i megyei össze­sítő szerint 40 gazdaságban befejezték az aratást, s 15 nagyüzemben fogadtak 100 kisegítő kombájnt. Vasár­napra tehát a búzának 90— 95 százaléka kerül le a föl­dekről. A Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat raktá­raiban 80—90 százalékos a telítettség, de továbbra is fo­lyamatosan és gond nélkül veszik át a betakarított ter­ményt. Eddig 25—30 ezer va­gon gabona van a raktárak­ban. Már most gondolnak a gaz­daságok a jövő évre, s elké­szültek a jövő évi vetőmag­felújítási tervek. A nagyüze­mek mintegy fele a közép­tenyészidejű búzafajtákat rendelte meg a vetőmagel­látó vállalatoktól. Az északi tsz-ek munká­járól részletes beszámolót Aratási körkép címmel ol­vashatnak a harmadik olda­lon. Sz. J. Debreceni nyári egyetem Pénteken Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudomány- egyetem aulájában Gosztonyi János, a Magyarok Világszö­vetségének főtitkára meg­nyitotta a város nyári egye­temét. A huszonhét ország­ból érkezett több mint 380 résztvevő előtt mondott be­szédében hangsúlyozta: a nyári egyetem közvetítője a magyar nyelvnek és iroda­lomnak, népünk kulturális eredményeinek, szép példája a népek közötti barátság formálásának. Az augusztus 21-ig tartó debreceni nyári egyetem hallgatói pénteken a város­sal ismerkedtek, szombaton pedig nyelvvizsgákon adnak számot a magyar nyelv is­meretéből _____* ______________________________ F ák, fák, fák Különösen most, amikor a kánikula kellős közepén vagyunk, kellemesek az árnyat adó fák. Igen ám, de csak ott, ahol fa van, ahol nem vágták ki, ahol gondos­kodtak arról is, hogy újakat ültessenek. Sokan tudjuk, aranyigazság az a közmon­dás, hogy aki fát ültet, a jövőre gondol. Megkockáztatom a kérdést: aki nem ül­tet, az nem gondol a jövőre? Gondol, bi­zonyára, csak éppen nem úgy, és nem olyan figyelmesen, ahogyan mások: akik fát ültetnek, akik nem vágnak ki fát. Beszélünk a környezet védelméről. Be­szélünk az egészséges életkörülmények életbe vágó fontosságáról. Felsóhajtunk, ha a televízióban vagy a moziban va­rázslatos erdőt, gyönyörű, fákkal szegé­lyezett sétányokat látunk. Bevisszük az erdőpósztert a lakásunkba. Aztán kilépünk otthonunk kapuján, és nem vesszük ész­re, hogy utcáink sokaságából hiányoznak a fák. Emlékezünk még ugye, békéscsabaiak, amikor befejeződött az állomásra tartó főutca rendezése, éjszakánként hatalmas masinák gördültek ki az utcára, óriási földlabdákkal fákat hoztak, és elültették. Féltve figyeltük, hogyan locsolják ezeket „a már korban levő” fákat, és tapsoltunk az örömtől, hogy megeredtek. Mondják, nagyon sokba kerül az ilyen „földlabdás’ ültetés. Én azt hiszem, mégis megérte. Habár egyik-másik mégiscsak kidőlt az élők sorából, és üres-piszkos, csikkekkel teledobált nyílások jelzik a betonban: itt valaha fa volt. De — miért nincs most is? Miért nem pótoljuk a hiányt, hiszen soha nem elég egyszer ültetni?! Sétálok Békésen, a főutcán, és elámu- lok a zöld lombkoronák alatt. Micsoda ár­nyas út! Micsoda szépség! Az új lakótele­peken, kerületekben már nem andalít ugyanez. Tűz a nap, és a fák, mintha el­menekültek volna onnan. Aztán arra is emlékszem, hogy ifjúsá­gunk egyik (hajdani) nagy mozgalma a faültetés volt. A minap Debrecen határá­ban .beautóztunk egy friss, fiatal erdőbe. Kilométereket mentünk, még mindig az erdő. Vendéglátóm megjegyezte: „Ezt az erdőt mi ültettük, egyetemista korunk­ban.” Annak, ha jól tudom, húsz éve. Saját erdejében kocsikáztatott meg debre­ceni barátom. Volt Olyan is, hogy „erdősáv”. A lapok nyomdáiban a korrektorok attól rettegtek, nehogy hibásan jelenjen meg, és az erdő­sávból erődsáv legyen ... Akik ültették, csak attól féltek, nehogy kipusztuljanak a fák, mert védelmük alatt termőbb lett a föld, frissebb a határ. A gyümölcsfákról is illő lenne szót ej­teni. Tudom, ez már nehezebb téma, de megéri! Van-e finomabb csemege a jó gyümölcsnél? És egészségesebb? Tudatos, nagyobb — de akár kisebb — gyümölcsfa­telepítésről ezen a mi vidékünkön nem sűrűn hallani. Ennyire nem divatos ez sem? Pedig még hasznot is hoz! Például a meggy 20 forintos kilónkénti árral tűnt el a piacról, és adta át helyét az ugyancsak nem olcsó őszibaracknak és társainak. A meggondolatlan és oktalan fakivágá­sokról, fasorpusztításokról most ne beszél­jünk. Aki olvassa ezeket a sorokat, tudhat rá példát eleget. Talán mostanában már kevesebb is a pusztítás: nem vágunk ki annyit és annyiszor, de nem is ültetünk. Vagy csak elenyészően keveset. Esetlege­sen. Nem lehetne újra a jövőre gondolni, és felkérni az ifjúságot: ültessenek fát? Sok fát, nagyon sok fát, rengeteg fát, amelyek alatt egyszer majd szívesen sétál­gatnak, mondván: ez a mi erdőnk ... És micsoda szép lesz az a táj . . . Vagy idejét múlta az effajta „romanti­ka” is? Sass Ervin Világkongresszus Budapesten Budapesten tartják július 31. és augusztus 7. között a Nemzetközi Haematológiai Társaság 19. és a Nemzetközi Vértranszfúziós Társaság 17. kongresszusát — tájékoztatta a sajtó képviselőit pénteken a Magyar Sajtó Házában dr. Hollán Zsuzsa akadémi­kus, a Nemzetközi Haemato­lógiai Társaság elnöke, aki dr. Simonovits István egye­temi tanárral, az Országos Haematológiai és Vértransz­fúziós Intézet főigazgatójával együtt elnöke a két kong­resszusnak. A két jelentős tudományos társaság immár harmadízben együtt tartja kongresszusát. Most öt kontinens 74 orszá­gának szakemberei — mint­egy 3000 szakorvos, biológus, biokémikus, vegyész és mér­nök — vesznek részt rajta. A kongresszus színhelye a Budapest Sportcsarnok lesz. Megnyitása előtt a szakma világhírű képviselői másfél napos továbbképző tanfolya­mot — előadásokat, konzul­tációkat — és gyakorlati be­mutatókat tartanak. Az a tény, hogy e világ- kongresszust Magyarországon tartják, a magyar tudomány, a magyar haematológiai és vértranszfú^iós kutatás és betegellátás nemzetközi el­ismerését bizonyítja —hang­súlyozták a sajtótájékoztatón. Kaput nyitott a Szegedi Ipari Vásár Húsz kiállító Békés megyéből Tegnap, július 23-án dél­előtt dr. Csikós Ferencnek, a Szegedi Ipari Vásár igaz­gatósága elnökének köszöntő szavai után Ballai László, az MSZMP Központi Bizottsá­gának osztályvezetője nyitot­ta meg az 1982-es alföldi ipari seregszemlét, a vásár központjában, a szegedi Marx téren. Megnyitó beszédében Bal­lai László kiemelte, hogy a kétévenként megrendezésre kerülő Szegedi Ipari Vásár nemcsak évszázados hagyo­mányt őriz és folytat, ha­nem felelősségteljes külde­tést is betölt a nemzetközi gazdasági kapcsolatok ápolá­sában, miközben eleget tesz ahnak a feladatnak is, hogy fórumot teremt az egymás­sal versenyző termelők, s a versenynek csak hasznát lá­tó fogyasztók találkozásá­nak. Előbbieket bizonyítja. egy­felől az, hogy csaknem hat­száz termelő, szolgáltató és kereskedelmi szervezet vo­nultatja föl portékáit az au­gusztus 1-ig nyitva tartó ki­állításon, amelyen a jugo­szláviai testvérváros, Sza­badka népes küldöttsége mellett Szegeden üdvözölhet­jük a most már ugyancsak hagyományosnak számító te- mesi, lódzi, turkui és ogyesz- szai ipari képviseletet is. Az ünnepélyes megnyitót követően a vásár vendégei együttesen tekintették mega gazdag kiállítást, amelynek részvevői ismét izgalmas na­pot köszöntöttek: délután ke­rül sor a vásár díjainak ki­osztására. kép Fotó: Lónyai László Két éve történt Két évvel ezelőtt, 1980. jú­lius 26—28-án előbb Szeg­halomnál, majd Hosszúfoknál lépett ki medréből a víz. Az árral küzdőkben emberfe­letti akarat, hit élt, növeke­dett, miközben hosszú na­pok teltek el pihenő nélkül, gyötrő kétségek között: sike­rül-e elzárni a gátszakadást, amelyen át egyre fenyege­tőbben hömpölyög a vízBél- megyer, Sarkad, Vésztő fe­lé... ? Az ár- és belvízvédelemről kérdeztük a szomorú emlé­kezetű évfordulón az OVII elnökét, akinek válaszai a lap 7. oldalán olvashatók. Nosztalgiariport egy zenekarról „Nem akartak főszereplők lenni, inkább szolgálták a közönséget. Szerények, és mindig lehetett számítani rá­juk”'— hangzik a vélemény a Gyula és környéke szerte ismert Szabó-zenekarról. Harminc éve alakult az együt­tes. A három évtized alatt sok minden, közérdeklődésre is számot tartó történt velük, amelyből egy csokorra valót olvashatnak, s megismerkedhetnek a gyulai mű­velődési központ zenekarával lapunk 6. oldalán. KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A zenei életben jól ismert Fasang Árpádnál volt lá­togatóban Budán Vass Márta. Beszélgetésükből egy gazdag életút bontakozik ki az olvasó előtt. Az Ar­cok közelről rovatban Fehér Máriát mutatja be Sass Ervin, Szántó Péter pedig Családi sör című tárcáját teszi közzé a Köröstájban. Feldmann Tibor három ak- varelljének, illetve szénrajzának reprodukcióit és Fe­hér Mária, Győri László, Mucsi József, Ménesi György, Ipacs Lajos verseit hozza még a melléklet. (8—9. oldal.) Minikörkép A nyár a dinnye és egyre inkább a táborok szezonja. A Minimagazin mai számában a Hidasháti Állami Gaz­daság csárdaszállási kerületében működő megyei címe­rezőtábor életébe pillanthatunk be. Erről szóló képri­portunk a 11. oldalon látható. S építőtábori élményekről szól a Levél a táborból című vidám írás is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom