Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1982-07-20 / 168. szám
NÉPÚJSÁG Űj gépek — új lehetőségek Az angol síkkötő gép a kczi kötést utánozza Fotó: Fazekas László Minden gazdálkodó arra törekszik, hogy üzemében a legkorszerűbb gépek termeljenek. A termelékenység, a hatékonyság, a minőségi színvonal emelésének ez a legeredményesebb eszköze. A modern technika azonban sokba kerül, minél többet tud egy masina, annál többe. Nem mindegy az sem, hogy mikor térül meg a befektetett pénz. Természetesen minél hamarabb, annál jobb, de vannak tényezők, amelyek késleltetik ezt. Ilyen lehet például a munkaerő is, ha nem készítik fel kellőképpen az új berendezés kezelésére, javítására. ♦ Egy esztendeje annak, hogy a Gyulai Kötőipari Vállalat nagy értékű STOLL típusú síkkötő gépet vásárolt. — Dolgozik ez a gép? — kérdem dr. Markovics Fe- renctől, a vállalat igazgatójától. — Pillanatnyilag nem — válaszolja —, mert most éppen a bemintázás megy, de egyébként január óta folyamatosan, három műszakban termelünk vele. — És azelőtt? — Ez egy szalagvezérlésű, automata gép, a kezelése nem igényel különösebb szaktudást, de a javítása, beállítása már igen. Amikor tavaly megérkezett hozzánk a gép, két hétig itt volt egy angol szerelő és elmagyarázta a legfontosabb tudnivalókat. — Elegendő volt ennyi idő? — Nem egészen. Bonyolult gépről van szó, amelynek a mintázási képessége szinte határtalan. Amikor megvettük, az angol cég adott egy lyukszalagot, meghatározott mintavariációkkal. Mi természetesen rendeltünk egy szalaglyukasztó berendezést is, de ez — hogy, hogy nem — hónapokig kallódott az országban, míg végre megérkezett hozzánk. Lehetőségük nyílt tehát, ha egv kissé késve is, saját mintáik, elképzeléseik megvalósítására. Igen ám, de nem könnyű kiismerni ezeket a gépeket. A szakemberfelkészítési hiányosságok még most, egy év után is gondokat okoznak. — Két dolgozót küldünk ki Angliába tapasztalatcserére — mondja az igazgató — egv szerelőt a tmk-műhely- ből és egy mintázó szakmunkást. Erre szükség van, hogy a gép adottságait, lehetőségeit maximálisan kihasználhassuk. A STOLL gép különlegessége, hogy a kézi kötést utánozza. Ötös finomságú, vagyis vastag áru készítésére alkalmas. — Mennyire keresett ez manapság? — Keresett. Ügy tapasztaljuk, hogy a „végletek”, az egészen vastag és az egészen vékony kötöttáruk a legkelendőbbek jelenleg. De a divat kiszámíthatatlan, szinte megyénként változik. Miskolci partnereink például azt kérték, hogy csak kardigánt ne szállítsunk nekik, mert azt nem veszik, sem a gombosat, sem a húzózárast. A pécsiek ugyanakkor csak ilyet rendeltek tőlünk, mondván, ez a divat, ezt keresik a vásárlók. Egy biztos: a STOLL gép termékeiből jóval többet is értékesíthetnénk. Évente 15—30 ezer pulóver gyártására képes a gép, és — tekintve a különleges minőséget — ez kevésnek bizonyul. Ezért újabb, széles mintázó képességgel rendelkező svájci kötőgépek beszerzését tervezik. Ezek a már meglevő angol géppel együtt új lehetőségeket teremtenek a termelésben, és ebből következően a piacon. A modern technika költségeit a kelendőbb cikkek térítik meg. A termelékenység, az árbevétel növekedése megéri a gépi beruházást, de csak akkor, ha nem feledkeznek meg a termelőerők harmadik eleméről, az emberről, akinek szaktudása, hozzáértése legalább olyan fontos, mint a műszaki színvonal. — szatmári — Ötvennégy hálószoba-garnitúra Amerikába A BUBIV központja június 29-én adott utasítást a gyulai gyárnak, hogy USA-ex- portra készítsen 54 garnitúra Álba elnevezésű (6-6 darabból álló) hálószoba-garnitúrát. A gyulaiak megkapták a műszaki dokumentációt, melynek alapján július 8-án elkezdődött a gyártás. — Az 54 garnitúra elkészítési határideje augusztus 7. Az amerikai cég megbízottja akkor ellenőrzi a munka minőségét. Ha késik a gyár, a BUBIV kötelezettséget Vállal 12 ezer 500 dollár kártérítés kifizetésére — tájékoztat Illés János, a műszaki osztály vezetője. A gyár dolgozói örömmel vették tudomásul, hogy az eddigi szovjet, svéd és kuvaiti megrendeléseket most az Egyesült Államoké követi. Nemcsak elismerés ez, hanem valutabevétel is. * * * Kreisz József, az Előre brigád vezetője közli: — Mi kezdjük. Először a másfél méter magas és széles tükör keretét csináljuk. — Mindenki ismeri a feladatát? — Igen. Túró Kálmánná brigádtag mondja: — Kissé meglepődtem, amikor szóltak, hogy az Egyesült Államok egyik cégének a megrendelésére is fogunk dolgozni. No, nem azért, mert az amerikaiak valami különös emberek, hanem, mert nagyon messze vannak tőlünk, örülök, hogy mégis megtaláltak minket. A BUBIV valamilyen terméke bizonyára elnyerte a tetszésüket. —. Tudja, hogy mik a minőségi követelmények? — Tudom. Amit megren- delnek, azt a lakosság veszi* meg, és használja. Jó lenne, ha a minőséget illetően egyszer már nálunk is mindenütt hasonló követelményeket támasztanának. Ambrus Béláné meós megállapítja : — Exportra vagy belföldre dolgozunk, egyre megy. Legyen kifogástalan a minősége annak, amit megcsinálunk. Sajnos, néha az anyagban is van hiba, tehát gondosan válogatni kell, hogy mit lehet felhasználni és mit nem. * * * — Itt a műhelyben dől el a kérdés elsősorban — fordulok Boldog Andorné furnérillesztőhöz, aki a brigád szakszervezeti bizalmija. — Erről mi nem is felejtkezünk meg. Sokan versenyeznek ilyen és más megrendelésért, nem maradhatunk le. — Mit gondol, mire kell a dollár? — Nagyon jól jön az országnak. Természetesen a vállalatnak is, mert az állam támogatja az exportra termelő üzemeket. Ha pedig nagyobb a vállalati nyereség, több jut béremelésre, fejlesztésre, a munkakörülmények javítására. Egyébként szépen fejlődik a gyárunk, ami nem kevés pénzbe kerül. — Gondolja, sikerülni fog határidőre és kifogástalan minőségben elkészíteni az 54 garnitúrát? — Én csak a vállalat kiváló címmel kitüntetett Előre brigádja nevében beszélhetek. Mi tudjuk, hogy a cím milyen kötelezettségekkel jár. * * * Gombkötő Károly gyártásközi meós. Amikor belép a műhely ajtaján, egy asz- szony tréfásan megjegyzi: — Ö az, akinek semmi sem tetszik. Gombkötő Károly mosolyogva utasítja el a „vádat”. — Nem pontos a meghatározás, mert ami minőségileg kifogástalan, az tetszik. És hogy mi a kifogástalan, nem titok senki előtt. — Mi lesz az amerikai megrendeléssel ? — Ügy fogom elbírálni, mint a többit. A jó hírünket meg kell óvnunk. Récz József üzemvezető kijelenti: — Ennek a vállalkozásnak sikerülnie kell. Arra is törekszünk, hogy minél gazdaságosabban állítsuk elő az 54 garnitúrát... Közbeszólok: — Ami elsősorban a vezetők dolga... — Igen. A mi feladatunk, hogy szervezetté, folyamatossá tegyük a termelést. Persze, sok múlik a dolgozókon is. Mert az eredményességhez tartozik, hogy tetsszen, amit elkészítünk, és kapjunk újabb, hasonló megrendelést, lehetőleg még nagyobb szériára. Pásztor Béla Képzeletbeli kerekasztal űrről, kinek miért jó? A sarkadj Lenin Tsz építőbrigádja ezer férőhelyes szarvasmarha-hizlalda alapozásába kezdett a hónap elején. A beruházás költségeihez hozzájárul a kondorosi Egyesült Tsz és a Sarkadi Cukorgyár. A partnerek gyakran találkoznak mostanában — nem lett volna nehéz rávenni őket egy kerek- asztal-beszélgetésre. Hogy mégsem jött létre, annak egyetlen oka van: megtudni, hátha külön-külön nem is látják olyan rózsásnak a vállalkozást . . . o A sarkadi Lenin Tsz-nek nemcsak a földjei rosszak, állattenyésztése is messze van az élvonaltól. A 480 hízó marha tavaly például egymillió 700 ezer forint veszteséget hozott. A sikertelenség okait a szakvezetés a szórtan elhelyezkedő, nehezen kiszolgálható istállókban, a rossz tartási körülményekben, a drága takarmányozásban látta. Ezért gondolták, hogy az új, másként működő telep fordítana a kockán. A szakvezetés a debreceni Agrober által tervezett, mezőfa rendszerű hizlaldára szavazott. Azért, mert jelenleg ez a legolcsóbb technológiával megvalósítható létesítmény, és mert lehetővé teszi az olcsó tömegtakarmányok felhasználását. Néhány szót a telepről: két, egyenként ötszáz férőhelyes épületből áll majd. Mély almos rendszerű, középső etetőutas. Az állatok a belső karámrendszer segítségével korcsoportonként elkülöníthetők, így ' takarmányozásuk is korukhoz, étvágyukhoz igazítható. A döntés után azonban jött a kérdés: honnan teremtsék elő az építéshez szükséges 24 millió forintot? Ketten is jelentkeztek, hogy segítenek: a kondorosi Egyesült Tsz és a Sarkadi Cukorgyár. Létrejött az egyszerű gazdasági társaság, amelynek gesztori feladatait a sarkadi szövetkezet látja el. Ök részesednek a legnagyobb arányban — 65 százalékban — a beruházási költségekből. A többiekkel együtt a hozzájárulástól függően részesednek a várható haszonból. o Idős mezőgazdászok, cukorgyári dolgozók emlegetik, régen milyen becsülete volt a cukorgyári répaszeletnek. A modern gazdák mintha megfeledkeztek volna az értékes tömegtakarmányról. Ezt igazolják a sarkadi gyár adatai. Évente 140—150 ezer tonna szelet keletkezik a cukorgyártás melléktermékeként, vevőt — alacsony ára ellenére — nehezen találnak rá. Ezért is kapcsolódott be a gyár a telep építésébe. Nem a nagy nyereség reményében, hanem, hogy lássák: nem vesz kárba a nedves répaszelet. A tervek szerint ugyanis a társulásos hizlaldában a marhák takarmányának 60—65 százalékát répaszeletből fedezik. A mo- dellteleptől azt is remélik a gyár vezetői, hogy például szolgál: ha jól üzemel, felfigyelnek rá a környező szövetkezetek, és többen jelentkeznek a ma még gyakran tehernek számító nedves szeletért. A cukorgyáriak hozzájárulásának máris kézzel fogható jelei vannak. A hizlalda ötszáz méterre lesz a gyártól. A két üzemet összekötő útnak a felét már megépítették. Készül és rövidesen befejeződik a telep és a gyár között kiépülő, elektromos áramot, illetve vizet szállító vezetékrendszer. Ezzel nemcsak a takarmányszállítás gondjai oldódnak meg, a gyár és a telep közös „vérkeringésbe” kerül egymással. A gazdaságosság oldaláról ez azt jelenti, hogy az önálló vízellátási és áramszolgáltatási rendszer és úthálózat kiépítése kétszer annyiba került volna, mint ez a megoldás. o A kondorosiak is megtették a magukét a közös létesítményért. Tavaly átutaltak ötmillió forintot a sarkadi té- esznek. Ez az összeg és a MÉM által adott müfa-pénz 1982. július 20„ kedd (műszaki, fejlesztés; támogatás) tette lehetővé, hogy egyáltalán beindulhasson az építkezés. Mégis, miért áldoztak ennyit a lassan megtérülő befektetésre? Nem a nagy haszon reményében — ez tény. Inkább azért, hogy segítsék egy olyan szövetkezet terveinek megvalósulását, amellyel évek óta jó, baráti és partneri kapcsolatot alakítottak ki. Ügy is fogalmazhatunk: megfogant az a gondolat, amelyet annak idején a Körösök Vidéke Tsz- szövetség munkatársai terjesztettek, hogy az erős téesz segítse a gyengét. így jöttek létre a gépkölcsönzések, szakmai megbeszélések a két téesz szakvezetői között. És most egy egészen új mozzanat: a közös telep. Ha kicsit jobban meggondoljuk, látnunk kell, pénzt csak annak adnak, akiben bíznak, hogy iól használja fel. Ez a bizalom testesül meg a készülő telepben. o Ezer hízott marha évente — nem csekély tétel. Sem a gazdának, sem a vevőnek, a húsiparnak. Akkora mennyiség, amelyből lehet válogatni; könnyű összeállítani belőle egy-egy exportképes csoportot. Nem csoda, hogy a húsipar gyulai képviselői is örülnek a közelükben épülő hizlaldának. És itt álljunk meg egy pillanatra! " A cikk eddigi részéből meglehetősen rózsás kép kerekedett ki a közös beruházásból. Pedig vannak a dolognak árnyoldalai is. Nevezetesen: honnan vegyék a hizlalni való bocikat a sar- kadiak? A mostani állományukkal legfeljebb az épületek felét tölthetik fel. A kondorosiak maguk is vásárolt borjakat hizlalnak — ebben tehát nem tudnak segíteni. Beszélgetéseink során szóba került, hogy borjúnevelő gulyák kialakításában keresik a megoldást a sarkadiak. Ez azonban még mindig kevésnek tűnik. Talán, ha a húsipar országos vezetése is fontolóra venné a segítés valamilyen módját... M. Szabó Zsuzsa Hulladékhasznosítás A híradástechnikában használatos jelentős mennyiségű ferrit, nagy tisztaságú vas állítható elő úgynevezett kohászati pácléből, a Vasipari Kutató Intézet szakemberei által kidolgozott eljárással. A kohászati páclé a hazai hengerművekben, a melegen hengerelt szalagok vegyi kezelésekor, a vasoxid lemara- tása közben keletkezik. Korábban ezt az anyagot csak részben és igen alacsony hatásfokkal hasznosították. A pácléből a MÁV kisebb mennyiséget átvett és a vasúti pályák gyomtalanításánál alkalmazta. A többit egyáltalán nem használták fel, és így gondot okozott a környezetszennyezés-mentes tárolása. Az új eljárás révén a ülepedő vasoxidból a salgótarjáni kohászati üzemekben kinyerik a ferrumot. A fer- rumport Salgótarjánból Vác- ra szállítják, ahol a helyi híradástechnikai anyagok gyárában különböző híradástechnikai anyagokat, alkatrészeket készítenek. Többek között a rádió- és televízióantennáknál használatos ferritrudakat is, gyártanak a hulladékból nyert ferrum- ból. A híradástechnikai anyagok gyárában jelenleg több száz tonna kapacitású új üzemet építenek, ahol a beruházás befejeztével többek között különböző ferrit alkatrészeket állítanak majd elő korszerű körülmények közepette a kohászati pácléből nyert porból. Gyönki szövőszékek Egy ősi mesterség fölvirágzását hozhatja a Gyönki Vegyesipari Szövetkezet vállalkozása: bükkből, gyertyánból készítenek háziipari munkához való szövőszékeket. A sorozatgyártást Mözsi-Szabó István festőművésznek, a szekszárdi művelődési központ szakkörvezetőjének a tervei alapján kezdték meg. A másfél méter magas szerkezet elemeit előbb kiszabják, majd fél évig szárítják a fát, és csak akkor dolgozzák fel, ha nem találnak rajta semmilyen repedést. vetemedést. Ilyen előkészítés után facsapokkal állítják össze a szövőszéket, amely azután több évtizedig használható. Az újdonság iránt elsősorban a közművelődési intézmények szakkörei érdeklődnek, de egyéni megrendeléseknek is eleget tudnak tenni. , Vasúti kocsiból — függőhíd. A győri Közlekedési és Távközlési Főiskola épületét — stílusosan — egy más célra már nem használható vasúti kocsi köti össze függőhídként (MTI-fotó: E. Várkonyi Péter felvétele — KS)
