Békés Megyei Népújság, 1982. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-15 / 164. szám

1382. július 15., csütörtök Ahol a fehér köpeny felesleges szenvedjenek hiányt a gyer­mekek. Például Kovács Gé­za táborvezető és felesége — mindketten pedagógusok — kollégáikkal igyekeznek mi­nél jobb programokat szer­vezni. Olykor színészeket is meghívnak a rendezvények­re. Közben be-beugrik egy-egy gyerek abba a helyiségbe, ahol beszélgetünk. Felszaba­dultan. vidáman ‘csevegnek, bármiről kérdezzük őket. — Mit csináltok, amikor nem mentek kirándulni? — Festünk, rajzolunk, éne­kelünk, játszunk és célba lö­vünk — sorolják valameny- nyien. Egy négy év körüli, szőke hajú fiúcska is besomfordál hozzáak, és rögtön megkér­dezi : — Itt lakik a doktor bá­csi? Aztán meg sem várva a fe­leletet, hirtelen sarkon for­dul és eltűnik a fürdőszobá­ban. Ancsin Pálné, Joli néni. nyugdíjas bölcsődevezető szintén társadalmi munkában vállalta a felügyeletet. Igen­csak vonzó egyéniség lehet, mert mindig körülötte „raj­zanak” a gyerekek. Ruskó Erzsébet és Krnág Lívia, a békéscsabai egész­ségügyi szakközépiskola IV. osztályos diákjai kéthetes kórházi gyakorlat után jöt­tek Szabadkígyósra. Ütjük innen azután építőtáborba vezet. Mint mondják, ők az egyik tanárnőjük javaslata alapján kerültek ide. Na­gyon szeretnek itt lenni, és a gyermekekkel foglalkozni. Az érettségi után Lívia egészségügyi pályán kíván elhelyezkedni, Erzsi pedig tanárképző főiskolán szeret­ne továbbtanulni. A jelentős társadalmi, ösz- szefogásról Fodor Sándor, a békéscsabai városi Vöröske­reszt vezetőségének titkára tájékoztat bennünket. — Milyen forrásból fede­zik a kiadásokat? — Ügy néz ki, hogy ele­gendő pénz áll rendelkezé­sünkre. Ennek egy része a vöröskeresztes bál bevételé­n m:íci1' n t: -7 rv i _ Ilas/.nos időtöltés a festés és rajzolás Fotó: Fazekas László dig. mint korábban hallot­tuk, életében most utazott először autóbuszon. — Voltál-e már táborban? — Még nem. Nagyon jó, hogy itt lehetek, és jövőre is szívesen eljönnék, ha lehet­ne. Mindenki igyekszik ked­vembe járni... — Mi tetszett a legjobban? — Amikor kirándulni men­tünk, meg az a film, ame­lyen láthattam a Ludas Ma­tyit ... Az idegen, ha nem közöl­nék vele előre, bizonyára észre sem venné, hogy egész­ségkárosult gyermekek között van. Még a fiatal orvos, dr. Varga Géza sem hord fehér köpenyt, ami feledteti a tá- bor lakóinak betegségtuda­tát. — Kik vesznek részt a gyerekek ellátásában, foglal­koztatásában? — A mozgássérültekről, valamint a szív- és cukorbe­tegekről egy diétásnővér, két ápolónő és 12 egészségügyi szakközépiskolás gondosko­dik. Rajtuk kívül a szabad- kígyósi tanárok, valamint a konyha dolgozói nagy-nagy buzgalommal fáradoznak azon. hogy semmiben se Zsolii a fecskendővel ismer­kedik lista brigádok_ felajánlásából származik. Például a Dél-al­földi Tégla- és Cserépipari Vállalat kollektívái mintegy 47 ezer forintot utaltak át nekünk. De megemlíthetném a sütőipari vállalat, a cipész­szövetkezet és más gazdasági egységek anyagi támogatását is. Noha nem nagy összegről van szó, mégis példamutató kezdeményezésnek tartjuk, amit az általános iskolások kezdeményeztek. Orvosságos- üvegeket gyűjtöttek azért, hogy ők is hozzájárulhassa­nak a különböző betegségben szenvedő tanulótársaik tábo­rozási költségeinek fedezésé­hez. Mindezt önzetlenül, ma­guktól ajánlották fel, akár­csak az* üzemek, intézmé­nyek. szövetkezetek dolgo­zói. — Mi lesz a következő fel­adat a jövőben?-— A táborozás befejezése után sem áll meg a munka. Ősszel- összehívjuk a szülő­ket, s a megyei Vöröske­reszttel közösen — a KÖ­JÁL, a kórház, - valamint a Konzerv- és Paprikakutató Intézet munkatársainak rész­vételével — a diabetikus éte­lekről tanfolyamot tartunk részükre. Ugyanakkor nem árt, ha már most hozzákez­dünk a jövő évi táborozás szervezéséhez. Bukovinszky István — Hány ilyen hely van az országban? — Míg 1980-ban tíz, az idén már 18 megyében adó­dott alkalom erre — mondja Demeter Istvánná főelőadó. — Három évvel ezelőtt 68, most már 1600 gyermeket tu­dunk üdültetni. Ennek költ­ségeit alapvetően társadalmi bázisból fedezzük. Ettől az évtől kezdve szerény köz­ponti támogatásra is nyílik lehetőség, de csak ott, ahol erre szükség van. — Milyen tapasztalatokat gyűjtöttek eddig? — A táborvezetőknek ősz­szel és tavasszal tanácsko­zást szerveztünk. Ök általá­ban arra az álláspontra he­lyezkedtek. hogy a súlyosan fogyatékos gyermekeknek csak ez az üdültetési forma nyújthatja a másutt meg nem ismerhető élményeket, és ott érvényesülhet legin­kább a közösség emberfor­máló ereje. Előnyösnek tart­juk mi is, hogy a legtöbb helyen az ép mozgású, de egyéb betegségben szenvedő gyermekeket együtt üdülte- tik. Ez egyúttal jól szolgálja integrációs törekvéseinket is. A másik javaslat azzal a megállapítással kapcsolatos, amely a hagyományos tábo­rozásra vonatkozik. A szak­emberek szerint ugyanis több olyan tanuló van, akik alkal­masak az úttörőéletre, és ke­vés munkával, csekély odafi­gyeléssel meg lehet oldani ellátásukat családon és is­kolán kívül is. Arról van szó. hogy nekik is előnyö­sebb lenne, ha szünidejük egy részét megszokott közös­ségükben tölthetnék el. Szabadkígyóson az idilli -környezetben, a jó levegőn és a napsütésen kívül még sok más is kellemessé teszi a 37 gyermek pihenését. Csak egy fiú akad közöttük, aki izombénulás miatt toló­kocsiba kényszerült. Ám a programok szervezőit ez a körülmény sem akadályozta meg abban, hogy S. Zolit is elvigyék kirándulásaikra. Pe­Mescolv ásás Korunk társadalmának egyik nyugtalanító jelensége­ként szokták emlegetni az elidegenedést, amely nemcsak lakóközösségekben, hanem családokon belül is felütötte fejét. Jóllehet, sok-sok tényt tudnánk felsorakoztatni az ilyen és^ehhez hasonló negatív tendenciák bizonyítására, de fölöttébb hiányos és egyoldalú lenne a kép, ha ön­kényesen csakis ezeket hangoztatnánk úgy, hogy az em­beri helytállás, segíteni akarás és önfeláldozás megannyi példájára ügyet sem vetnénk. Ezek közé tartozik az egészségkárosult gyermekek üdültetése is, amelyet a gyermekek éve alkalmából (1979) a Vas megyeiek kezde­ményeztek. Erről és a kiteljesedés üteméről a Vöröske­reszt Országos Központjának két képviselőjével váltot- tunk néhány szót, akik a közelmúltban az egészségká­rosult gyermekek szabadkígyósi táborát keresték fel. Eredményes volt a polgári védelmiek leikészítése Az 1982. évi kiképzési tervnek megfelelően a kö­zelmúltban'egész napos fel­készítő foglalkozást tartott a városi, valamint a járási polgári védelmi parancsnok­ság Szarvason. A testületek parancsnokainak, törzstag­jainak, az alegység-parancs­nokoknak és politikai helyet­teseiknek rendezett közös továbbképzés kedvező felté­teleket teremtett ahhoz, hogy valamennyien bővítsék, elmélyítsék a lakosság és az anyagi javak védelmére, va­lamint az egyéb szervezési teendők ellátására vonatko­zó ismereteiket. Ügyszintén jó lehetőség nyílt á külön­böző veszélyeztetettségi idő­szakokkal kapcsolatos irá­nyítási, vezetési és végrehaj­tási tudnivalók elsajátításá­ra. A résztvevők felkészültek azokra a gyakorlat felada­tokra is, amelyeket háború vagy természeti katasztrófa esetén meg kell oldaniuk. Az idei kiképzési terv egyébként több fontos célki­tűzést tartalmaz. Ezek közé sorolhatók a polgári véde­lemben érdekelt személyek tennivalóival összefüggő elő­írások. Például: beosztásuk­nak megfelelően legyenek képesek az alárendeltségükbe tartozó alegységek vezetésé­re, irányítására, valamint a technikai eszközök alkalma­zásának meghatározására. Az is lényeges, hogy az ellenség hagyományos vagy tömeg- pusztító fegyvereinek felté­telezett bevetésekor, vala­mint az esetleges természeti vagy ipari katasztrófák ese­tén kialakult kárterületen ér­tékelni tudják a mentő-, mentesítő és halaszthatatla­nul szükséges munkákat, s ugyanakkor tegyenek eleget a vezetés, az irányítás folya­matosságára vonatkozó kö­vetelményeknek. A foglalkozásokat Jánosi Géza, Kiss Mihály és Halász János városi, illetve járási törzsparancsnokok vezették, majd konzultáció keretében válaszoltak a hallgatók kér­déseire. A továbbképzésen megjelentek az országos és a megyei polgári védelmi pa­rancsnokságok képviselői is. —y—n Élő adás a Balaton-partról Július 17-én, szombaton reggel nyolctól tíz óra har­dline percig tart a Magyar Rádió pécsi stúdiójának ha­gyományos nyári Balaton- parti műsora. Erre az időre a rádiósok a kilencszázéves jubileumát ünneplő Fonyód kikötőjébe költöznek, ahol — többek között — vendégül látják Szokola Károlyné or­szággyűlési képviselőt és Fo­dor András költőt. Rajtuk kí­vül — a közérdeklődésre számottartó ötletekkel, gon­dolatokkal jelentkező — hallgatók közül is bárki fel­keresheti őket a helyszínen. NÉPÚJSÁG alkoholizmus Q kormány nemrégi­ben tekintette át az alkoholizmus elleni küzdelem helyzetét és meg­állapította, hogy az alkohol- fogyasztás káros mértékének visszaszorításához további összehangolt intézkedésekre van szükség. Az elmúlt húsz évben, ugyanis "hazánkban az alkoholfogyasztás kétszeresé­re növekedett: a lakosság szeszes italra fordított kiadá­sa eléri a lakosság összfo- gyasztásának tíz százalékát. Ezen belül 40 százalékban az égetett szeszt fogyasztják. Az alkohol kínosan befolyásoló szerepe változatlanul magas a bűnözésben, az öngyilkos­ságokban és a balesetekben. Hazánkban több százezren italoznak, és a becslések sze­rint minden hetedig magyar családot érint valamiképpen * korunk népbetegsége, az al­koholizmus. Egy másik becs­lés szerint a szakmunkásta­nulók 83 százaléka iszik rendszeresen, vagy alkalom­szerűen, a középiskolás fiúk több, mint kétharmada. Hosszasan lehetne sorolni a bűncselekményeket, a ga­rázdaságtól a betöréseken és rablásokon keresztül a gyil­kosságokig, amelyeknek tet­tesei bűntettüket alkoholos" befolyásoltság alatt követték el. „Nem is emlékszem, mit csináltam — mondják ké­sőbb, a rendőrségen. akik odakerülnek. —, az ital el­vette az eszemet". Persze ez mit sem változtat a ténye­ken, az ittasság nem enyhí­tő körülmény, a törvény sú­lyosan bünteti az ilyen cse­lekedeteket. Külön kell szólni azokról, akik éppen mértéktelen ivá- sukkal teszik lehetővé a bűncselekmények elköveté­sét. A kriminalisztikának egyik ága a viktimológia, azaz az áldozattan. Akadnak ugyanis, akik szinte kihív­ják maguk ellen a sorsot. A vendéglőkben, a szórakozó­helyeken lerészegedett em­ber, különösen, ha a pénzét mutogatja, hamarosan tár­sakra talál, gyakran bűnö­zőkre. Először csak egy nő ül az illető asztalához — ez a leginkább megismétlődő módszer —, aztán a nő „fi­vérei". Amikor az ittas em­ber a novel elindul az éjsza­kába, a kaland azzal végző­dik, hogy a „fivérek” utá­nuk mennek, s áldozatukat leütik, kizsebelik. Sajnos, se — bűnözés szeri, se száma ezeknek az eseteknek, amelyekről a bűn­ügyi statisztikák adnak hű képet. A mértéktelen alkoholfo­gyasztás veszélyes az alkoho­listák egészségére is. Az or­vosok és pszichológusok sze­rint kezdetben fejfájást, ál­matlanságot okoz, később a máj megnagyobbodik, a vér­nyomás emelkedik, és ízüle­ti panaszok lépnek fel, nem beszélve arról, hogy az ital roncsolja az idegrendszert. Sokan ittasan megsérülnek, és a kórházak amúgy is ke­vés ágyának egy részét el­foglalják. Akik dohányoz­nak, azok számára az italo­zás még külön veszélyeket is rejteget: a dohányzó em­ber ugyanis iv.ás közben rendszerint dupla mennyisé­gű cigarettát szív el, mint egyébként. A megelőzés érdekében születtek ugyan rendeletek, így délelőtt 9 óra előtt tilos a vendéglátóhelyeken és ital­boltokban szeszes italt árusí­tani, s mindig tilos az utcá­kon, üzletek előtt szeszes italt fogyasztani, részegeket és fiatalkorúakat kiszolgálni. Ezek az intézkedések termé­szetesen nem oldhatják meg az alkoholizmus problémáját, hiszen aki munkába indulás előtt inni akar, az előző nap is megveheti a szeszes italt: a vendéglőkben, italboltok­ban, s számos más helyen az ittasok úgy is alkoholhoz juthatnak, hogy a „szesz­testvér" hozza el számukra a fröccsöt, vagy a cseresz­nyepálinkát. Az üzemekben szúrópróbaszerűen szondáz­nak ugyan, és aki előzőleg ivott, azt többnyire hazakül- dik, ám ez sem tökéletes vé­dekezés. yilvánvaló, hogy csu­pán adminisztratív intézkedésekkel nem lehet megakadályozni a mér­téktelen alkoholfogyasztást, különösen, ha gyakran a környezet sem bélyegzi meg a részegeskedést. A Minisz­tertanács javaslatára a Vö­röskereszt és más társadal­mi szervek segítségével hosz- szú távra szóló programot készítenek elő. Nyilván több­féle módot is kínál majd a program — orvosi és pszic­hikai ráhatást —, hogy csökkenthető legyen a mér­téktelen alkoholfogyasztás. Bállá Ödön II közterületek felújítását és karbantartását vizsgálta meg a békéscsabai NEB Tegnap, július 14-én, Mé­száros Gáborné elnökleté- vei ülést tartott a békéscsa­bai városi Népi Ellenőrzési Bizottság. Első napirendi pontként Michelsz László, a városi NEB elnökhelyettese beszámolt a megyeszékhely közterületeinek építésével, felújításával és karbantartá­sával kapcsolatos vizsgálat tapasztalatairól. A széles körű vizsgálat alapján a népi ellenőrök megállapították, hogy Bé­késcsaba közterületeinek minősége, műszaki állapota és karbantartása nem felel meg a település szerepköré­nek. Jóllehet a tanács erre a feladatra évről évre nagyobb pénzösszegeket fordít. Ebben az évben több mint 8 millió forintot költenek az utak. a járdák, a. parkok tisztítására, valamint a szemét gyűjtésé­re. A tapasztalatok arra utalnak, hogy a város lakos- sásának is nagyob figyelmet kell fordítania a környezet tisztántartására. A város zöld területe meghaladja az egymillió négyzetmétert. Ez más hasonló nagyságú váro­sokhoz képest nem magas arány. Sok gondot okoz a megyeszékhelyen a víz elve­zetése. A felszíni vízelvezető rendszer 220 kilométeres há­lózatából 60 kilométer zárt csatornarendszert képez. A csatornahálózat fejlesztése az elmúlt 15 évben elsősorban az úthálózat építésével pár­huzamosan haladt. A VI. öt­éves tervben 58 millió fo­rintot irányoztak elő erre. a célra. A múlt évben a kerté­szeti és köztisztasági válla­lat több mint 11 kilométer hosszan tisztította meg a csa­tornát. A közterületek tisz­tán tartása is a vállalat fel­adata. Az utóbbi években a nagyarányú gépesítés révén javult a köztisztaság helyze­te. A közterületek fejleszté­sét döntően a lakásépítés üteme határozza meg. Anya­gi okok miatt viszont messze elmarad a reális igényektől. A bizottság javaslatokkal és hozzászólásokkal fogadta el az összefoglaló jelentést. Ezt követően Sisák János, a városi NEB tagja A lakás­építés és lakásgazdálkodás helyzete című vizsgálat meg­állapításáról készült össze­foglaló jelentést terjesztette elő. A városi tanács a lehető­ségekhez mérten igyekezett teljesíteni a lakásépítési programot, de az igények nö­vekedésével nem tudott lé­pést tartani. A lakásigények nyilvántartása végett beveze­tett számítógépes adatfeldol­gozás a népi ellenőrök meg­állapítása szerint megköny- nyíti a lakáselosztó társadal­mi bizottság munkáját. Az összefoglaló jelentést hozzászólásokkal kiegészítve fogadta el a bizottság. Az ülés Mészáros Gáborné el­nöki beszámolójával ért vé­get. S. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom