Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-24 / 146. szám

1982. június 24., csütörtök Kram-««! Kodály-est a Várszínházban nyezetben. bár színpadi je­lenségével és átélt játékával végig a darab főszereplője volt. A Leány szerepében Péczeli Saroltának, a Szom­szédasszony szerepében Sza­bó Anitának tapsolhattunk. Novák Ferenc koreográfiája döbbenetes pontossággal szol­gálta a zenei mondanivalót. A vásárjelenet • jószágokat utánzó leánytánca, a csoda­malom zakatoló forgataga vagy az ..El kéne indulni" gyermekjátéka a legszelle­mesebb volt a sok-sok ötle­tes megvalósítás közül. Ba- novich Tamás díszlete jól segítette a gyors képváltáso­kat, a színpadi forgatagot. Schaffer Judit jelmezei bar- na-piros-fekete és fehér szí­neikkel az életet, a gyászt és a reményt testesítették meg kifejezően. A siker el­sősorban a rendezésnek szólt, mely pillanatra sem hagyta lankadni figyelmünket, s a látványt úgy állította a zene szolgálatába, hogy a megszó­laló muzsikára mindvégig fi­gyelni tudtunk. A Psalmus Hungaricus elő­adása kizárólag a látványra épített. Ez a zenéjében ele­mentáris erejű alkotás azon­ban önmagáért beszél, nem igényel fölösleges dramatizá- lást. Kodály, aki életében az .,éneklő Magyarország"-ról álmodott, és milliók zenei neveléséért szállt síkra, nem biztos, hogy egyetértett volna művének ilyetén népszerűsí­tésével. A szemnek ugyan szép volt a tószínpad körül a vízben tükröződő fák és fények látványa, a zárórész­ben beúszó csónakok fáklyás menete, jm a kórus mozga­tása és a parti történések el­vonták a hallgatóság figyel­mét a lényegről. A műből Köröndi György szólóit él­vezhettük igazán a partról, a többi zenei részt és a befe­jezést elmosta a látvány és a tó zajának keveredése. Az idei Kodály-produkció igaz­ságaival és kérdőjeleivel együtt bizonyára emlékezetes színházi élménye marad az ide érkezőknek, és esemény­számba menő operai látvá­nyossága a gyulai várjáté­koknak. F. Pálfy Zsuzsa Jelenet a Székelyfonóból „Ne legyen kultúra ma­gyarság és magyarság kul­túra nélkül." ötven évvel ezelőtt e szavakkal summáz­ta Kodály Zoltán zeneszerzői és pedagógiai munkásságá­nak fő értelmét és legfonto­sabb jövőbeni célját. Művé­szi ösztöne csalhatatlan' biz­tonsággal mutatta meg szá­mára addig is a feledésbe merült, ősi magyar zenei ha­gyományokhoz vezető utat. A városi civilizációtól érintet­len, távoli falvakban, tanyá­kon, a parasztság énekeiben fedezte fel és mentette to­vább kor- és sorstársával, Bartók Bélával együtt a ma­gyarság ősi kincsét, a ma­gyar népdalt. Századunk tra­gikusan meghasonlott vilá­gában szükség volt erre a zenei megtisztulásra, mely a nép dalanyagán keresztül Bartók és Kodály egyénisé­gének szabad kibontakozását hozta, és művészetük átható erejű, látnoki fantáziájával teremtette meg egy teljesebb, igazibb világ képét. A ko- dáiyi zene prófétai vonásai ezt, a jobbítás iránti vágyat tükrözik, s egy olyan törek­vés hordozóivá és szimbólu­mává váltak, mely egyet je­lentett a magyarság nagy akaratával, a szebb, embe­ribb jövő megteremtésével. A nagy mester születésé­nek századik évfordulóját műveinek újrafelfedezésével, letisztult művészetének is­mételt csodálatával ebben az évben egy egész ország, az egész zenei világ ünnepli. Ezért nyert igazán létjogo­sultságot a gyulai Várszín­ház Székelyfonó és Psalmus Hungaricus előadásának idei felújítása. A Székelyfonó, Kodály egyfelvonásos daljá­téka a népköltészetet viszi színpadra. Hőse az idegen hatalmaknak kiszolgáltatott magyar nép, aki életének ke­serű igazságait, árvaságát le­nyűgöző formában álmodja varázslattá Az erdélyi élet­képben a székely falu lá­nyai és legényei énekelnek örömükről, bánatukról, ele­venítik meg Görög Ilona megindítóan szép balladáját, s dalba öntve tárják elénk reménységüket, szabadulásba vetett hitüket. A magyar népdal a maga természetes közegében szólal meg a mű­ben, abban a termőtalajban, amelyből fakadt és kivirág- zott, s ahová Kodály keze nyomán méltó helyére ke­rült. A zenei anyag csodá­latos szövedéke segíti át a hallgatót a szövegkönyv szo- katlanságain, a kórus, a szó­listák és kettősök kimunkált váltakozása, az egymás mel­lé fűzött népdalok zenei fel­dolgozása feledteti velünk a színpadi mű dramaturgiai hiányosságait. A Psalmus Hungaricus — ez a mélyen és emberien őszinte alkotás — Kodály Zoltán életművé­nek kimagasló csúcspontja. A tenorszólórá, énekkarra és zenekarra írt alkotásban a szerző Kecskeméti Vég Mi­hály XVI. századi költő 55. zsoltárparafrázisát hatalmas zenei tömbbé formálja, s benne megrázóan fogalmaz­za meg a kéziratos énekes­könyv fájdalmas alapgondo­latát: „Mikoron Dávid nagy búsultában, baráti miatt vol­na bánatban, Panaszolkod- ván nagy haragjában, ilyen könyörgést külde ő magá­ban” — énekli a kórus. „Is­tenem, Uram, kérlek tégedet, fordítsd reám szent szemei­det, nagy szükségemben ne hagyj engemet, mert meg­emészti nagy bánat szíve­met” — könyörög segítségért a főhős. A művet Buda és Pest egyesítésének ötven­éves jubileumára komponál­ta Kodály, erre az alkalom­ra született Bartók Tánc­szvitje és Dohnányi Ünnepi nyitánya. Az akkori hánya­tott Európában magyarsá­gunk sorsa — melyért Ko­dály is annyira aggódott — Psalmus Ilim garirus a tószínpadon szinte kilátástalan volt, s a panasz, a sírás és fohászko­dás magasztos motívumai a műben egész népünk lelki nyugtalanságát tükrözték. Az egy nyár alatt elkészült zsol­tárt 1923-ban Dohnányi Er­nő vezényletével mutatták be Budapesten átütő sikerrel. A■ gyulai Várszínház idei Kodály-felújítása a centená­riumi év alkalmából a leg­szebb tisztelgés volt nagy ze­neszerzőnk emléke előtt. Sik Ferenc — nagyvonalú fan­táziával totális színházat te­remtő — rendezését erényei­ért és hibáiért el lehet is­merni vagy marasztalni, csak éppen észrevétlenül nem lehet elmenni mellette. A rendezői koncepció úgy kívánta a közönség elé tár­ni mindkét művet, hogy a legszélesebb rétegek kíván­csiságát is felkeltse, sokan hozzáférjenek. megismerjék és megértsék a műveket. A parádés rendezés mellett szól ez a népszerűsítési szándék, a környezet maga kínálta, kimeríthetetlen látványgaz­dagsága, a rendezői ötletek tengernyi lehetősége. Meg­kérdőjelezhető azonban a ko- dályi szellemmel ellentétben álló dramatizálás, a vizuális élmények felfokozása, mely a Psalmus esetében a zenei hatást csorbította. Érvek és ellenérvek kereszttűzében az egész produkciót egységes rendezői szándék uralta. Már az előadás megkezdése előtt bekapcsolódott a játékba a vár környezete. Az esti han­gulatban a fűre telepedő lá- nyok-legények spontán gyü­lekezése. dúdolása-éneklése a Székelyfonó meghitt világába ringdtta az érkezőket. S ké­sőbb, a dalokban megszólaló történetek, mesék, játékok a' zenei megoldásokkal tökéle­tes szinkronban keltek életre a színpadon. A hétfő esti be­mutatót a neves szólistagár­da mellett a MÁV szimfoni­kusok zenekara, a KISZ Mű­vészegyüttesének központi énekkara, a Népszínház tánc­kara és a gyulai Körös tánc- együttes vitte sikerre. Ober­frank Géza, az est karmeste­re biztos kézzel fogta össze a zenekar és az énekkar szá­mára friss betanulást jelentő produkciót. A zenekar a be­vezetés mély szólamainak meleg zengésével, a brácsa és az első hegedű egy-egy szép szóló állásával, s a pie- tákép fafúvós aláfestésével tűnt ki. Az est szólistái kö­zül csak néhányan érezték meg igazán a népdalok ere­deti ízét, hangvételét. Melis György Kérője és Berkes János Legénye zeneileg és énekes technikájában is a legközelebb állt a dalok kí­vánta egyszerűséghez, tisz­tasághoz, Korcsmáros Péter Gazdag legénye színészileg volt remek. A Háziasszony szerepét Takács Tamara éne­kelte. operai altja kissé mes­terkéltnek tűnt a falusi kör­HDNGSZÓRÚ „lönnek a hírek...” Az öndicséret mindig bü­dös — tartja a közismert szólás. Mégis, ha valami na­gyon jó van a rádió mű­sorszerkesztésében, akkor az kétségtelenül a hírszolgálat, különösen a külpolitikai mű­sorok. „Jönnek a hírek..." — énekli a Fonográf-együttes. Unásig ismételjük már, hogy mekkora és milyen, jó-e avagy hátrányos az infor­mációrobbanás. A hétköz­napok emberét azonban más­képpen, tán nem ennyire kiélezetten éri mindez. El­végre akaratlanul is szortü rozzuk a híreket. S hogy mi ragad meg belőlük? Nyil­vánvalóan az, amelynek k a tartalma közel áll érdeklő­désünkhöz, s amelynek for­mája és tálalása megköti fi­gyelmünket, az információ befogadására tudja hangol­ni agyunkat. A tartalmi résszel a rádió műsorveze­tői, szerkesztői sem tudnak mit kezdeni, hiszen „ez van". De ott a forma, a tálalás­ban rejlő lehetőség. És eb­ben „nagymesterek" a mi tiszteletet érdemlő rádió­saink. Ott van például a vasár­nap délben a Kossuth adón jelentkező félórás külpoliti­kai műsor, a Harminc perc alatt a föld körül című nem­zetközi magazin. Aki egy- szer-kétszer hallotta már, bizonnyal nem hagyja ki legközelebb. Ravaszul is van elhelyezve az ünnepnapi műsorszerkezetben, nem vi­tás. Előtte a nemrégiben megkurtított idejű könnyű­zenei program, amit — egyes felmérések szerint — nemcsak a tinik hallgatnak. Aztán csak nyitva marad a rádió... Az elmúlt hétvégén Vértes Éva volt a szerkesztő, s a párizsi tudósító egy igen ér­dekes, éppen az öndicsére­tünket magyarázó, feloldó francia véleményt mondott el. Igaz, ugyan, a Magyar Televízió külpolitikai műso­rairól áradoztak a francia kollégák, de ha a tévés prog­ramjainkról az a vélemé­nyük, akkor a rádiósainkról sem lehet rosszabb. A tár­gyilagosságot, frisseséget, a jól válogató, a részletekben el nem vesző szerkesztést emelték ki a „fény városá­ban”. Ezek a szempontok igen közel állnak ahhoz, amit a tálalásról említet­tünk. És ezt a lépést min­denkor meg is teszi a rádió. Ügy, ahogyan ebben a ma­gazinműsorban van, hogy könnyedebb, következteté­seinknek, is alapot adóan kü1 lönleges dolgokat mutat meg. Vagy úgy, hogy egy-egy fontos témáról ad tájékozta­tást, mint a Kossuthon min­den hétköznap reggel 8 óra 20-kor jelentkező Tíz perc külpolitika, továbbá az órás­félórás hírek, amelyek még a foglalatműsorhoz is tud­nak igazodni. (x. L.) Mai műsor KOSSUTH RADIO 8.25: Két filmdal. 8.35: Gagliano: Dafne. 9.44: Magyar mondák. 10.05: A zöld-fehér menyasszony. 10.22: Táncrend. 10.37: Fúvós átiratok. 11.12: A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének népi zenekara látszik. 11.23: Jogi arcképcsarnok. 11.38: Szép remények. 12.45: Szeberényi Lehel. Arcok a folyó tükrében. 12.55: Operettfelvételek. 13.28: Daloló családok. 13.58: Magyar Irodalmi Arckép- csarnok. 14.19: A Tátrai vonósnégyes fel­vételeiből. 15.05: Északnvugati átjáró. 16.12: Külföldről érkezett. 16.34: Régi híres énekesek mű­sorából. 17.05: A rétesleső lepedő. 17.30: Évszázadok mesterművei. 18.15: Hol volt. hol nem volt . . . 18.25: Mai könyvajánlatunk. 19.15: Közvetítés a Józsefvárosi Színházból. 21.16: Rimszkij-Korszakov: Az aranvkakas. 21.40: Adottságok. lehetőségek méhészetünkben. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Lily Pons két áriát énekel. 22.50: Egy vezérigazgató névje­gye. 23.10: Nótacsokor. 0.10: Sporthírek. 0.15: Marlene Dietrich énekel. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Szigeti Edit táncdalaiból1. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. 12.35: Mezők, falvak éneke. 13.00: Volt egyszer egy bányász- rádió . . . 13.30: Farkas Ferenc gyermekkó­rusaiból. 14.00: Válogatott perceink. 16.35: A hanglemezbolt könnyű­zenei újdonságai. 16.55: Egressy Béni szerzeményei Behár György feldolgozá­sában. 17.30: Segíthetünk? 18.35: Könnyűzene — hangszer- szólók. 19.10: Gramofonsztárok. 19.55: Slágerlista. 20.35: A 04. 05. 07 jelenti. 21.05: A Magvar Rádió Karinthy Színpada. 22.15: A tegnap slágereiből. 23.20: Zenés játékokból. 0.10: Sporthírek. III. MŰSOR 9.00: Horváth László klarinéton játszik. Baranyai László zongorázik. mélyhegedűn közreműködik: Bársony László. 9.35: Lehotka Gábor orgona- hangversenye. 10.30: A Monterey dzsesszfeszti- vái All Star zenekara ját­szik. 11.05: Operaáriák. 11.36: Szimfonikus zene. 13.07: Orosz muzsika. 14.10: Wozzeck. 15.00: Bach-művek. 16.00: Zenei Lexikon. 16.20: Görög regék. 16.42: Mákgubófejű kakashuszá­rok. 16.50: Felhívjuk figyelmüket! 16.55: Popzene sztereóban. 18.00: Szintézis.. 18.30: Rádióhangversenyekről, 19.05: Németh Zsuzsa. Lux Eri­ka és a Rádiózenekar női vonósoktettjének hang­versenye. Kb. 20.10: Thomas: Mignon — Polo- néz. Kb. 20.45: Bluesfelvételek. Kb. 21.40: Népdalok. 22.00: A Magyar Rádió és Tele­vízió énekkara Schütz olasz madrigáljaiból éne­kel. 22.22: Napjaink zenéje. Üj zenei irányzatok. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés, hírek. 17.05: Rajtra készen. Aratás előt­ti hangképek. Szerkesztő: Balogh György. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Beatparádé. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 15.55: Hírek, (f.-f.) 16.00: Egészségünkért! (f.-f.) 16.15: Tízen Túliak Társasága. 16.55: Reklám, (f.-f.) 17.05: Labdarúgó-világbajnok­ság. Franciaország—Cseh­szlovákia mérkőzés. A szü­netben: Reklám, (f.-f.) 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétoma. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: San Francisco utcáin. 20.45: Élő népdal. 20.50: öt földrészen magyarul. 21.25: Reklám, (f.-f.) 21.35: Telesport. Labdarúgó-vi­lágbajnokság. 22.50: Tv-híradó 3. 23.00: Tv-tükör. (f.-f.) II. MŰSOR 15.45: Ecranul Nostru — A mi képernypőnk. (f.-f.) 16.00: Veszprémi tévétalálkozó. Bertolt Brecht—Kurt Weill: A hét főbűn, (ism.) 16.35: Zenés tv-színház: Az el­ítélt. (ism.) 17.10: Heltai Jenő: A lll-es. Té­véfilm. (ism.) 18.15: Dávid Ilona: A sóder. Té­véjáték. (ism.. f.-f.) 19.20: Rolf Hochhuth: A helytar­tó. Tévéjáték. 1—2. rész. (ism.) 21.25: Tv-híradó 2. 21.45: Veszprémből jelentjük . . . 22.05: Reklám, (f.-f.) 22.10: Interklub, (f.-f.) BUKAREST 16.05: Család és iskola. 16.30: Dalok. 17.00: Fiatalok stúdiója. 20.00: Tv-híradó. 20.30: Gazdasági figyelő. 20.50: Politikai fórum. 21.10: Költészet. 21.35: Harcban a békéért. 21.50: Tudományos figyelő. 22.10: Tv-híradó. BELGRAD. I. MŰSOR 16.00: Reklám. (Zg.) 16.05: Valladolid. Labdarúgó VB : Franciaország—Csehszlo­vákia. 16.50: Reklám. (Zg.) 17.50: Videooldalak. (Zg.) 18.00: Hírek. (Zg.) 18.05: TV-naptár. (Zg.)_ 18.15: Negyven zöld elefánt. 18.45: A konyha nagy mesterei­nek- kis titkai. (Zg.) 18.50: Reklám. (Zg.) 18.57: Ma este. (Zg.) 19.00: Tv-napló. 19.25: Reklám. (Zg.) 19.30: Zenei adás. (Zg.) 19.45: Reklám. (Zg.) 19.50: Zaragoza. Labdarúgó VB: Honduras—Jugoszlávia. 20.45: Reklám. (Zg.) 21.50: Tv-kioszk — vetélkedő. 22.50: Tv-napló. II. MŰSOR 18.25: Dokumentumfilm. (Bg.) 18.45: Négy keréken. (Bg.) 18.57: Ma este. (Zg.) 19.00: Tv-napló. 19.25: Reklám. (Zg.) 19.30: Filmest. (Zg.) 22.00: Hírek. (Zg.) SZÍNHÁZ 1982. június 24-én. csütörtökön 20 órakor Tótkomlóson: SZÉP VOLT. FIÜK MOZI Békési Bástya: Fél ház vőlegény nélkül. Békéscsabai Építők Kul- túrotthona: Blöff. Békéscsabai Kert: A vízesés fia. Békéscsabai Szabadság: de. 10 és 4 órakor: Szicíliai védelem, 6 és 8 órakor: Ez Amerika! Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: Az anya. a lány és a szerető, fél 8 órakor: Lu­xusbordély Párizsban. Gyulai Erkel: A birodalom visszavág. Gyulai Kert: Amyéklovas I.. II. rész. Gyulai Petőfi: 4 és 6 óra­kor: Kéjutazás Las Palmasba. 8 órakor: Halálos tavasz. Orosházi Béke: Egy zseni, két haver, egy balek. Orosházi Partizán: fél 6 órakor: Hegyi emberek, fél 8 órakor: Persona. Szarvasi Tán­csics: Szuperexpressz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom