Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-17 / 140. szám

NÉPÚJSÁG

r

1982. június 17., csütörtök

O

Nem intézkedtek időben

Sok méh elpusztult

A nagykopáncsi posta- hivatal kézbesítője Szokolai Zoltán. Naponta mintegy 50 családhoz juttatja el a leveleket, az újságokat, a pénzt. Nyáron kerékpáron, télen sokszor gyalog. Ha sár van vagy nagy a hó, olyankor szinte ő az egyetlen összekötő kapocs a távoli tanyákon élő' emberekkel. Miku- lai Lajosné, a postahivatal vezetője elismeréssel mondja, hogy Szokolai Zoltán immár 10 éve derekasan látja el a rábízott feladatot, emellett jó hírű méhész is.

s

Szinte végeláthatatlanok a virágba borult repce- és mustártáblák. Nagykopáncs határában. Szokolai Zoltán, aki szabad idejének nagy részét 25 éve méhészkedéssel tölti, számított erre, és az idén nem is vándoroltatta a méheit távolabbi vidékekre.

Most azonban bosszankodik:

— A helyi Kossuth Tsz ma Wofatoxszal permetezte a mustárt, és pusztulnak a méhek.

— Nem közölték előre, hcjgy permetezni fognak? — érdeklődöm.

— Reggel szóltak, amikor már késő volt. A méhek addig kirepültek. Ilyen melegben különben sem lehet a

kaptárban bezárva tartani a méheket.

— Tehát hogyan lehetett volna megelőzni a bajt?

— Ha az egész méhest (90 családot) innen legalább

3—4 kilométerrel távolabbra szállítjuk. Azt azonban csak akkor lehet, ha a méhek a kaptárakban vannak, tehát este vagy hajnal előtt.

$

Egy fiatalember érkezik motorkerékpáron. Szokolai Zoltánnak mondja:

— Hívjon szakértőt, aki mérje fel a kárt. Ahhoz, hogy fizetni tudjunk, dokumentum kell.

A méhész érti, hogy miről van szó.

— Szabad a nevét? —fordulok a fiatalemberhez.

— Baranyai György, a tsz agronómusa vagyok — mutatkozik be, majd megkérdi:

— És maga?

Válaszolok. Nem tetszik neki, hogy ma reggel kezdődött a méhpusztulás és még dél sincs, amikor megjelenik az újságíró. Szabadkozik is Szokolai Zoltán, hogy ez csak véletlenül jött így össze. Nem akar haragot.

Elköszön Baranyai György, de kis idő múlva visszajön. Szeretné, ha az újság nem foglalkozna az esettel, amibe én már csak azért sem

megyek “bele, mert úgy vélem, érdemes néhány tanulságot is levonni belőle.

Baranyai György meg mentegetőzik:

— A permetezés sürgős volt. Egy-két óra késés sokkal több kárral járt volna, mint amennyibe a méhpusztulás kerül.

Az a helyes, hogy a tsz agronómusa felkeresi Szokolai Zoltánt és a tudtára adja, hogy hajlandók a kárt megtéríteni. De annak az elbírálásé, hogy ki okozta a kárt, még hátra van. Mert ha már az előző nap eldőlt, hogy másnap permetezni kell (mégpedig sürgősen), és a felelős nem intézkedett arra, hogy a méhész kaptárait még pirkadat előtt szállítsák el, akkor a felelősség kérdése nem vitás.

A kár szemmel láthatóan nagy. Egy-egy kaptár előtt az elpusztult méhek százai láthatók. De sok elpusztul a fiatalok közül is, amelyek a wofatoxos mézből esznek. Hasonló kár érte Jaskó Jánost is, aki Debrecenből 50 család méhhel érkezett ide.

— Előfordult már ilyen, vagy hasonló eset? — kérdezem tőlük.

— Még nem.

— Mit csinálnak ezután?

— Bejelentést teszünk a községi tanácsnak, az állatorvosnak és a Tótkomlós és Vidéke ÁFÉSZ-hez tartozó méhészszakcsoport elnökének.

A folytatás tehát következik.

Pásztor Béla

MTESZ-javaslat

a technikusképzés megoldására

A nappali technikusképzés újbóli bevezetését javasolja a MTESZ oktatási bizottsága, ebben látja ugyanis az immár nyomasztó technikushiány megoldását. Az iparban változatlanul nagy szükség van technikusokra, mert ma mérnökök vagy éppen ellenkezőleg, nem eléggé képzett szakemberek végzik a műszaki középirányítói feladatokat. A technikumok — mintegy másfél évtizeddel ezelőtti — megszüntetése óta hazánkban iskolai rendszerben nem képeznek műszaki középkádereket.

A krónikussá vált technikushiány megszüntetésére a MTESZ oktatási bizottsága több megoldást javasol. Egyik lehetőségként azt ajánlják, hogy a jelenlegi szakközépiskolai rendszerbe illesszék a technikusképzést, oly módon, hogy a hallgatók — speciális tanterv alapján — az első négy év után érettségi bizonyítványt, s az alapszakmára szakmunkásbizonyítványt kapjanak, az ötödik év után pedig technikusi oklevelet. Rlképzelhe- tőnek tartják azt is, hogy az első két két évben a leendő technikusok is a szakközép- iskolásokkal azonos tanterv szerint végezzék tanulmányaikat. A MTESZ oktatási

bizottsága másik megoldásként külön technikusképző iskolarendszer létrehozását ajánlja. Itt is megvalósíthatónak tartják, hogy négyéves tanulmányi idő után érettségi bizonyítványt, s emellett alapszakmára szakmunkás-bizonyítványt kap-, jón a tanuló, technikusi oklevelet pedig az ötödik év végén képesítő vizsgával szerezzen. Az érettségi utáni ötödik év koncentráltan a gyakorlati — bizonyos fokú specializációt is magában foglaló — képzés időszaka lenne.

A javaslat hangsúlyozza, hogy a korszerűsített technikusképzés megoldása rendkívül sürgős feladat, mert a termelő vállalatoknál a műszaki és irányítói feladatokat csak olyan kollektívák tudják hatékonyan ellátni, amelyekben egy okleveles mérnökkel két-három üzem- méi/iök és legalább három— hat technikus működik együtt.

A Művelődési Minisztérium más társadalmi szervezetek, továbbá a tárcák és a vállalatok véleményét is kikéri, s ezek egybevetésével készíti el javaslatát a technikusképzés megoldására a kormányzati szervek részére.

Megállapodás az építőanyagok egységrakományáról

További három évre, 1985- ig meghosszabbította és korszerűsítette együttműködési megállapodását a Volán, valamint a Tégla- és Cserépipari Tröszt.

A két vállalatnak elsősorban a tégla- és cserépgyártmányokból Jíépzett — a közúti fuvarozás és a gépi rakodás igényeinek megfelelő — egységrakományok elterjesztésében, valamint a szállítási technológiák fejlesztésében vannak közös érdekeik és feladataik.

Az együttműködési megállapodás kedvező a Tégla- és Cserépipari Trösztnek, hiszen ezzel a módszerrel lényegesen kevesebb lesz szállításrakodás közben a károsodás, ugyanakkor rendszeressé válik termékeinek a fuvarozása. A Volán pedig gyorsabban juttathatja célhoz az árut, s így jobban ki tudja használni a járműparkját. A lakosságnak is haszna van a trösztök közötti megállapodásból, ugyanis lehetőség van arra, hogy a TÜZÉP-nél megrendelt téglát és tetőcserepet a Volánteherautók — a TÜZÉP-te- lep érintése nélkül — a gyárból közvetlenül a megrendelőhöz fuvarozzák.

Budapesten, a Kacsóh Pongrác úti felüljárón keresztül csatlakozik majd az M3-as autópálya a Hungária kőrúthoz. Az ötszázharminchat millió forintos beruházás fontos állomásához érkezett: befejeződtek a hídszerkezeti munkák. A tervek szerint az új felüljárórendszert szeptember végén adják át a közúti forgalomnak. Lassan kialakul a felüljáró végleges képe (MTI-fotó — Varga László felvétele — KS)

Vihar után, csendesen

FfTT

í T 1 ÉBfc i f i %

J HL T i IH * il i i sti f/ii

Lidii ü

llHEjl i/j

mTi Sg;

\[i |

Sarkad fekete-éri része felé közeledve ügyes gépeket látunk. A tábla széli tus- kókat, bokrokat rángatják ki a masinák. Hogy miért, arról Borgulya Mihály, a Szarvasi Állami Tangazdaság Körös—Maros-vidéki Meliorációs Főmérnökségének vezetője világosít fel:

— Ez a tuskószedés is része a meliorációnak. Jelentős termőterületet nyer vele a sarkadi Lenin Tsz, amelynek földjein dolgozunk.

* * *

Az alagcsövezés helyszínére csak UAZ-zal juthatunk ki. Miközben a búzatáblán zötykölődünk, Tímár Vince drénezőgépcsoport-vezető és Halászi István üzemelő gépész kommentálja a látnivalókat. Nem kell megütközni azon — mondják —, hogy virágzó búzában dolgoznak. Akkora belvízkár érte az állományt, hogy — a biztosító felmérése után — a szövetkezet könnyen lemondott arról a termésről, amit a gép letapos. így jobban haladnak a drénezők, s jövőre már jöhet a belvíz, el tudják vezetni a csövek.

Ahogy kiszállunk a terepjáróból azonnal látni: igazuk volt, akik a gyors dréncső-lefektetés mellett döntöttek. A vadQnat új Hoes-Gi- gant álagcsövező csak lépégben halad az inkább vízi világra, mint búzára emlékeztető növényzetben. Lábunk alatt süpped a talaj. A hatalmas lánctalpas maradandó nyomokat hagy maga után, valósággal lehengerli a gyengén fejlett búzát.

Mint Halászi István magyarázza, a 230 lóerős gép teljesítményének kétharmadát fordítja az árok ásására, a csőfektetésre. Megnézzük az árkot, amelyet a gép hasított a földbe. Teljes — 1,2

méteres — mélységben vizes, szalonnás a talaj. Látni, hogy nagyon kell itt a mesterséges vízelvezetés.

A gép kezelője, Szász Pál már ismerősünk. Egy éve az orosházi Űj Élet Tsz földjén dolgozott, amikor először találkoztunk. Most fülvédőt visel:

— Ügy három hete kaptam. Meleg ebben az időben, de hordom, mert hatalmas a zaj. Késő ősszel még rosz- szabb. Akkor felrakjuk a fülkét a Hoes-ra, olyan, mintha egy zajládában ülnék. Hogy .mennyivel má- sabb ez a föld, mint az orosházi ? Sokkal nehezebb errefelé dolgozni, mert nagyon kötött .a talaj. Rizsföld volt itt régebben, mélyen le- iszaposodott, annak a hatását érezni. Fele annyit se tudok megcsinálni itt, mint Orosházán. Sajnos, Békésben a földek nagy része ilyen, mint ahol most dolgozunk. De ezt is rendbe kell hozni, nincs mese!

Megyünk a csatornaásók felé. Azaz: csak mennénk. Mert az UAZ elakad a hepehupás terepen. A gépkocsi- vezető egy vasrúddal próbálja kikaparni a földet, amin megfeneklett a jármű. Hiába, a föld nem enged. Szerencsénkre egy másik UAZ jön, azzal mehetünk tovább. Üt- közben sást, kákát, sirályokat látunk — a búzában. A tábla túlsó végén jókora földhányások jelzik, hogy itt már jártak a csatornások. Távolabb világos színű buckák sorakoznak. A Sarkadi Cukorgyárból szállították oda a cukorgyári mésziszapot. Ez nyáron kiszárad, a bú2a aratása után szétterítik a földeken, s majd a tsz gépeivel bedolgozzák. Nagy szükség van rá, hiszen erősen sava- nyúak a sarkadi talajok, és szerkezetükön is sokat javít a mésztartalmú anyag.

* * *

Simkó János, a kotrógép- • csoport vezetője a készülő csatorna mellett magyarázza: *

— Ez egy EO—4121-es szovjet csatornakotró. Most két méter húsz centiméter mélységben dolgozik. Egy óra alatt 50—60 köbméter földet képes kitermelni. A markoló része egy úgynevezett profilkanál, amely olyan formájú, amilyenre a csatornát akarjuk kotorni. Egy kanálba* hattized köbméter föld fér.

A gépmonstrumon ülő fiatalember, Fodor Mihály a földbe mélyíti a kanalat. Kimar egy adagot, kilencven fokos fordulatot tesz a lánctalpas felépítményével, és a csatorna melletti földhányásra ejti a kanál tartalmát.

Simkó Jánossal kiszámítjuk, hogy óránként százszor kell így megfordulnia, a legnagyobb teljesítmény eléréséhez. Kívülről nézve is szédítő tempó. És belül irányítani, forogni a géppel? Erre mondják, hogy kemény, férfias munka. És kezelője már hat éve dolgozik itt.

— De olyan is akad, aki huszonkét éve ezt csinálja — jegyzi meg a csoportvezető.

Elmondja azt is, hogy már 110 ezer köbméter földet termeltek ki. Ebből majd utakat építenek a táblák között. És hogy tulajdonképpen már a jövő évi tervet teljesítik. A hátralevő 80 ezer köbmétert két hónap alatt kimarja a két kotró. A nehéz terep ellenére jól haladnak.

* * *

Szemlénk végén összetalálkozunk a szövetkezet szakvezetőivel. Besztercei László úgy tudja, hogy a megye meliorációs szakemberei közül egyedül ő kapott főága- zat-vezetői beosztást! Hogy miért volt szükséges a főágazat létrehozása, arról könnyen meggyőz:

— Kilencezer hektáron gazdálkodunk. Az egész területünkön el kell végezni a komplex meliorációt, amely 1976-ban kezdődött. A békési Körös—Berettyói Vízgazdálkodási Társulat kétezerkétszáz hektáron fejezte be a munkát. A közben felmerült viták, nézeteltérések után a SZÁT főmérnöksége vette át a fővállalkozói feladatot. Tavaly nyár óta a szarvasiak több mint ezer hektárt hoztak rendbe. Az idén 24 millió forint értékben dolgoznak nálunk. Szeretnénk, ha minden évben legalább húszmillió forintot fordíthatnánk a földek rendbehozására. Éppen a héten egyeztető tárgyalást tartottunk a felügyeleti szervekkel és a lebonyolító AGRO- BER-rel. Megállapítottuk, hogy minden jól halad.

Szósz András, a Lenin Tsz meliorációs művezetője a kivitelezés minőségét figyeli:

— Most még minden nyers állapotban van. Tudjuk, hogy mint a mezőgazdaság, úgy a melioráció is idényjellegű. A lényeg, hogy a most lefektetett csövek jövő tavasz- szal már működjenek, az alagcsövezett területen zavartalanul termelhessen a növénytermesztés.

A főágazatvezető még elmondja, hogy szakmailag is felkészült a szövetkezet a talajok termékenységét visz- szaállító, fokozó műszaki beavatkozások fogadására. Megvásárolták a csatornakarbantartáshoz szükséges rézsűkaszát. Vesznek újabb gépeket, de csak annyit fejleszthetnek, amennyit anyagi lehetőségeik megengednek. Máris látják annak hatását, hogy területük felén végrehajtották a vízrendezést. A valóban látványos eredmények majd csak évek múlva, a melioráció minden műveletének elvégzése után jelentkeznek.

* * *

Éppen egy éve, hogy cikk jelent meg lapunkban „Vihar egy csatorna vízben?” címmel. Az írás a sarkadi Lenin Tsz és a korábbi kivitelező, a békési társulat vitáját hozta nyilvánosságra. Azóta eltelt egy esztendő. Sok minden megváltozott, el- üft a vihar Sarkadon. Nem szabad elhallgatni, hogy az ügy azóta is bíróság előtt van. Hogy milyen döntés születik benne, az a bírák dolga.

A lényeg, hogy a munka menjen, hogy szűnjenek meg végre a Sarkad fekete-éri határ gondjai. A látottak, hallottak alapján úgy tűnik, a vihar helyét a csendes, de időben és biztosan elkészülő munka vette át.

M. Szabó Zsuzsa Fotó: Veress Erzsi