Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-10 / 134. szám

o NÉPÚJSÁG 1982. június 10., csütörtök SPORT SPORT SPORT Négy nappal a VB előtt ESPANA82 Király Ferenc sajtófőnök je- lentette az - -' MTI-nek: A már spa­nyolországi szálláshelyen tartózkodó kis *lltA« [ü«,IAl magyar kül- lli HIIBUl döttség szerdán délelőtt Elchébe látogatott, az első mérkőzés színhelyé­re. Éppen jókor, mert a ven­déglátók Salvador csapatát fogadták, és így mindjárt alkalom nyílt a közép-ame­rikai együttes vezetőivel be­szélgetést folytatni. A salvadori szakvezető el­mondotta: van ismerete a magyar csapatról, hiszen hat éve ott volt azon a mérkő­zésen, amikor San Salva­dorban a magyar ligaválo­gatott 2—1-re nyert a sah vadori tizenegy ellen. „Fel­hívom a magyarok figyel­mét, hogy edzéseredmé­nyeinkből ne vonjanak le túl messzemenő következte­tést, mert mi elsősorban jú­nius 15-re időzítettünk. Nem titkoljuk, a magyarok elleni célunk az egy pont megszer­zése. Reményeink természe­tesen nem lehetnek a to­vábbjutást illetően, de min­den ellenfelünknek igyek­szünk meleg perceket sze­rezni. Az is előfordulhat, hogy kulcsszerepünk lesz a továbbjutók szempontjából.” Az elchéi kirándulás a sta­dion megtekintésével folyta­tódott. Az alumínium kapu­fákra éppen akkor szerelték a zöld színű hálókat és dr Páncsics Miklós nem tudta megállni, hogy ne avassa föl az egyik kaput. Egymás után tízszer bombázta a labdát a hálóba, majd ezt mondta: „Remélem, Nyilasi és Törő- csik követik példámat.” Megismerte a kis delegáció a magyar csapat rendelkezé­sére bocsátott Pegaso „eme­letes” autóbuszt is, amely 37 személy számára biztosít minden kényelmet. Piros-fe- hér-zöldre festett társasgép­kocsi, nagy „Hungria” fel­irattal. Két televízió, kávé­főző, mosdó található a kom­fortos „építményben”, amely természetesen légkondicio­nált. Elchében a sajtó képvise­lőinek is. kiválóak lesznek a munkafeltételei, 700 kis asz­tal van a presse lelátón, 30 telefonvonal, 40 telexgép biztosítja az anyagok gyors leadását, és 25 piros, sárga, fehér egyenruhába öltözött hostess segíti át a külföldie­ket nehézségeiken. A Costa Blancán — Ali­cante és Elche is idetartozik — a déli órákban 35 fokos a meleg, de estére csökken a hőmérséklet, és 21 órakor — amikor majd a mérkőzések kezdődnek —, már egészen kellemes a temperatúra. Kö­rülbelül 22 órakor kezd sö­tétedni, így minden bizony­nyal az első félidőben még nem kell felkapcsolni a ref­lektorokat. A keddi, bilbaói rendőr­merénylet, majd a madridi bankrablási kísérlet után to­vább fokozták a biztonsági intézkedéseket. Így például az ötfős magyar küldöttség is állandó „őrizetben” van, és ha netán valaki egyedül vál­lalkozik ügyeinek intézésére, két géppisztolyos kíséri mindenhova. 114 AUTÓS (ÉS KOCSI) REMEK KÜZDELME BETONON, DÜLÖÜTON, VÍZEN Békéscsabán maradt a Viharsarok Kupa II Szekeres-Mucsi duó abszolút győztes A szanazugi szakasz előtt embernek, gépnek jót tesz egy kis pihenő Vasárnap reggel, a Sza­badság téri rajttal vette kez­detét az I. Viharsarok Kupa országos bajnoki autós túra­verseny. Az ország minden részéből érkezett 114 neve­zőt nehéz feladat elé állítot­ták a rendezők. A nyolc kü- lönpróba megtétele után 88 gépkocsi érkezett a békés­csabai célba. A szabadkígyó- si terepszlalom komoly igénybevételt jelentett mind a vezetőknek, mind a gép­járműveknek. Az első kör után éles küzdelem alakult ki, amit tetőzött, hogy a má­sodik körben a szanazugi ár­téren levő különpróbán a Ladások még száraz terepen tudtak elautózni, viszont a Skoda-kategória és a me­zőny végén induló trabanto- soknak az időközben meg­emelkedett árhullám elön­tötte az átjárati kaput. Az egyik autó a másik után akadt el az agyagos vízben, az itt jelenlevő szép számú közönség nagy örömére. A békéscsabai volánosok öt gépkocsival rajtoltak, s közülük a 3. géposztályban induló Szekeres—Mucsi pá­ros jóvoltából a Viharsarok Kupa Békéscsabán maradt, miután kategóriájukban és az abszolútban is első helye­zést értek el, 49 induló kö­zött. Ezzel a győzelmükkel nagy lépést tettek a bajnoki pontszerzésben, és minden valószínűség szerint az elkö­vetkező évben már a Rallye II. osztályban állhatnak rajt­hoz. A 4. géposztályban 10 ver­senyző indult, és a győzel­met a Veszprémi házaspár (Miskolci AFIT) nyerte. A 2. géposztály 19 indulója kö­zött dr. Hutter—dr. Huttemé csabai duó ezúttal csak a 9. helyet tudta megszerezni. Ebben a géposztályban a Ba­dacsonyi Á. G. színeiben versenyző Iványi házaspár lett a győztes, Wartburg gépkocsival. Népes mezőny gyűlt össze az 1. géposztályban, ahol 36- an vetélkedtek. A csabai csa­patból a három trabantos páros ebben a kategóriában indult. Az első kör után Kardos és Házi biztos bajno­ki pontokat jelentő helyen autózott, de a műszaki prob­lémák ezúttal is előkerültek. Az első kör végén jobb el­ső lengéscsillapítójuk kisza­kadt, ezután pedig a sebes­ségváltókar tört el. (Kardo­sék ennek ellenére sem ad­ták föl a versenyt, és ilyen műszaki hibák ellenére a nagyon előkelő 17. helyen érkeztek célba.) Az Örkényi Tamás által vezetett másik Trabant ezúttal sem hozta a várt eredményt, hiszen a gyulai különpróbán a bója­döntések miatt összeszedett hibapontokkal nem tudtak az első 20 közé kerülni. Szintén ebben a kategóriában in­dult az Annus—Annusné páros, ilyen összetételben először versenyen. A Kar­dosék motorjához képest elenyészően gyenge motor­ral végigautózva a bajnoki pontot jelentő 6. helyen si­került végezni. Ebben a gép­osztályban Makai—Hédő (DÉLÉP SC) kettős lett az első. A csapatversenyt Tata­bánya csapata nyerte a csa­bai csapat előtt. A mostani harmadik for­dulót a július 18-i miskolci Márka Kupa követi, majd a 4. Zircen és környékén lesz augusztus 14—15-én, végül pedig a 6. fordulóban a Pan­nónia Kupa (szeptember 26.) zárja a bajnoki pontvadá­szatot. Eredmények. 1. géposztály: (36 induló — 32 beérkező) : 1. Ma­kai—Hédő (DÉLÉP SC), 2. Csen­des— Szulyi (Debrecen), 3. Kiss —Bátori (Debrecen) mindegyik Trabant. 2. géposztály (19—15) : 1. Iványi—Iványiné (Badacsony­tomaji A. G.), 2. Csizmadia—Mo­nostori (Bp. Gépipari Spart.), 3. Fenyvesi—Meszlinger (Tatabá­nyai V.), mindhárom Wartburg. 3. géposztály (49—32) : 1. Szeke­res—Mucsi (Bcs. Volán ÉC) La­da 1300, 2. Martin—Szekeres (Kecskeméti V.), Lada 1300, 3. Aczél—Abrahám (Bp. Gépipari Spart.), Lada 1200. 4. géposztály (10—9): 1. Veszprémi—Veszpré­mmé (Miskolci AFIT), 2. Gara­mi—Darin (Kecskeméti V.), 3. dr. Suhajda—Muzsik (Bp. Gép­ipari Spart.), mindegyik Lada 1500. ♦ ■ A Volán SC autósai közül a Rallye 1-esek a közel­múltban rendezett pécsi nemzetközi versenyen álltak rajthoz, ahol szép sikereket értek el. A verseny előtt fel­bomlott Sárközi—Bánki pá­ros ezúttal Sárközi—Szekeres összetételben állt rajthoz, és a verseny 22 indulójából a bajnoki pontot jelentő 6. he­lyen végeztek. Ugyanebben a kategóriában a Matusik— Kisházi páros 9. helyen ért célba. (ÚJRA ITTHON — KÉK-FEHÉR SZÍNEKBEN) Négy-öt nap eltelt a vi­szontlátás apró örömeivel, meglepetéseivel, látogatások­kal és véletlen találkozások­kal. Ezután kimentem régi egyesületem, a Vasas egyik edzésére. Kedves edzőm, Froritz Döme és volt klub­társaim szeretettel fogadtak. Felszólítottak, szálljak be az edzésbe. Le is vetkőztem, és beálltam balösszekötőnek. Annak ellenére, hogy már körülbelül három hete nem rúgtam labdába, egészen tűr­hető formában játszottam. Az edzés után Döme bácsi pröfiszerződést ajánlott, 30 pengős heti fizetéssel. A Va­sasnak ugyanis akkor profi­csapata is volt, amely egész jól tartotta magát az I. ligá­ban, de anyagi téren, persze, nem versenyezhetett a „na­gyokkal”. Arra igazán nem számítot­tam, hogy a Vasashoz is pro­fiszerződéssel fognak hívni. Megmondtam, nem a labda­rúgásból akarok élni, nem szerződést kérek, hanem munkát. Állást. Jellemző az akkori állapo­tokra, hogy nemcsak a Va­sas, de a segítségül hívott nagy patronáló szakszerve­zet sem tudott munkát sze­rezni számomra, pedig ma­gam is meggyőződtem róla, hogy mindent elkövettek en­nek érdekében. Nem csoda, hogy úgy ítéltem meg a hely­zetet: hiába szeretnék, nem maradhatok itthon. Pedig szerettem volna. Az egyik Vasas-edzés után a Hungária körúton bandu-* koltam hazafelé, amikor az MTK-pálya nyitott kapuján betekintve láttam, hogy az amatőrcsapat éppen a leve­zető mozgásokat végzi. Szin­te gondolkozás nélkül, egyet­len pillanat alatt született meg bennem az elhatározás: bemegyek. Már mentem is. Bemutatkoztam az MTK in­tézőjének, Weisz Vörösvári Örömök és csalódások Részletek Sebes Gusztáv könyvéből (II.) Ágostonnak, és megkérdez­tem: lehet-e szó ar'ról, hogy megnézzék, mit tudok? Egy arcvonása sem moz­dult. Nagyon kevés olyan nyugodt természetű embert ismertem életemben, ami­lyen ő volt. (És maradt!) — Csütörtökön kétkapus játékot rendezünk. Jöjjön ki. — Kezet nyújtott, az ügy el volt intézve. Az MTK csütörtöki ellen­fele a Zugló jó képességű csapata volt. A próbajáték a szünetig éppen olyan jól sikerült, mint a CO Billancourt-ban játszott első mérkőzésem. Akkor is, most is balössze­kötőt játszottam, és két gólt szereztem. A Zugló ellen azonban a szünet után nem tudtam folytatni az első fél­időbeli eredményes játékot. A cipőm nem engedte. Már a barátságos mérkő­zés előtt, az öltözőben érez­tem, hogy a cipő, amit kap­tam, meglehetősen szűk, nyomja a lábujjamat. De nem mertem szólni. Ne higy- gyék, hogy affektálok, pri- madonnáskodom. (Nem egy­szer nyeltem le mindenféle kellemetlenséget, mert irtóz­tam attól, hogy futballpri- madonnának tartsanak.) Já­ték közben aztán beláttam, hogy okosabb lett volna ki­cserélni a kis cipőt, mert már az első félidő végén alig tudtam lesántikálni az öltö­zőbe. Amikor megszabadul­tam kínzómtól, Frischer Ká­roly, a szakosztályvezető el­borzadva látta, milyen álla­potban vannak a lábujjaim, és azonnal intézkedett, hogy adjanak egy pár megfelelő nagyságú futballcipőt. De az ujjaim már úgy megnyomo- rodtak, hogy alig tudtam folytatni a játékot, komoly lövésekről meg egyáltalán szó sem lehetett. Az MTK- vezetők azonban már tud­ták, amire kíváncsiak vol­tak. Három nappal a bemutat- t kozás után állást kaptam Tar Bélának, az elnökség tagjá­nak épületlakatos-műhelyé­ben. Szaktársaimmal együtt vígan kovácsoltuk a tüzes, szikrázó vasrácsokat az új épületek lépcsőházai, függő- folyosói számára. Ezeket a szebbnél szebb rácsokat ma­gunk is szállítottuk ki az épületekre, és hordtuk fel az emeletekre, gyakran az ötö- dikre-hatodikra (mert maga­sabbakat még nem építet­tek' és a felszerelést szintén mi végeztük a helyszínen. Nem szenvedtünk mélység­iszonyban. Miután a lábam, szeren­csémre, gyorsan kiheverte az első MTK-mérkőzésen el­szenvedett tortúrát, a követ­kezőkön újra jól ment a já­ték. Nyilván ennek követ­keztében szólt az 1927—1928- as bajnoki idény kezdete előtt Feldmann Gyula, a kék­fehérek proficsapatának, a Hungáriának akkori edzője, hogy a vasárnap Üjpesten, a lila-fehérekkel játszandó elő­készületi mérkőzésen, engem is szerepeltetni akar. Eddig ilyesmiről nem volt szó, elég­gé meglepődtem hát, szinte hinni sem akartam, hogy máris bekerülhetek a Hun­gáriába. Kételyeimet meg­erősítette, hogy amikor ott­hon elújságoltam a legújabb fordulatot, az apám, öreg Fradi-szurkoló, megcsóválta a fejét. — Édes fiam — mondta —, nem tartasz te még ott, hogy Orth Gyurival, Jeny- vel, Braun Csibivel, Molnár Gyurival, Opatával, Mándi Gyulával egy társaságban futballozhass!... Persze, vasárnap, mégis­csak kimentem Újpestre. Ott az öltözőben találkoztam elő­ször a Hungária profi játé­kosaival. Feldmann Gyula, amint megérkezett, rámszólt: — Hát te miért nem öl­tözöl? — Már az elejétől ját­szom? — kérdeztem, mert közben arra gondoltam, hogy tartaléknak hívtak ki. — Persze, hogy az elejétől — válaszolt türelmetlenül az edző. — De írd alá az iga­zolási lapot. Átadta a papírt. A döntést nem lehetett tovább halogat­ni. A dolog ugyanis úgy állt, hogy eddig nem kértem az igazolásomat, mert a baj­nokság még nem kezdődött el, az MTK barátságos mér­kőzésein pedig igazolás nél­kül is játszhattam. A szer­táros már hozta a szerelé­semet. Lassan nyúltam a töl­tőtoll után. De még behuny­tam a szemem. Láttam Pá­rizst. Barátaimat. A Szajna- partot. Charigues-t. És lát­tam egy kisfiút, aki évekkel ezelőtt olyan trikót kapott az édesanyjától, amelynek kék­fehér volt a színe, és még az a három betű is rajta volt: MTK. Az a kisfiú, aki én voltam, sírva fakadt, nem akarta felvenni ,a trikót, mert a IX. kerületben szü­letett, ott nevelkedett, szív- vel-lélekkel Fradi-szurkoló volt, mint az édesapja, mint a legtöbb barátja. Azután kinyitottam a sze­mem, aláírtam az igazolási kérelmet, és öltözni kezdtem. Kék-fehér színekben. (Folytatjuk) Farkas 5. Krskóban Nagyszabású salakmo­toros versenyt rendez­lek a jugoszláviai Krskóban. A város nagydíjáért a hat ha- /.«i salak motoros mellett két-két olasz, osztrák, NSZK-beli, cseh­szlovák és magyar sportoló küz­dött. Színeinket a tavalyi védő, Farkas Ferenc (Bcs. Volán) és a miskolci Sziráczki József kép­viselte. A nagydíj az idén az NSZK-ba került, képviselője 15 ponttal magabiztosan lett első, mögötte a nálunk is jól ismert osztrák Adi Funk lett a máso­dik. míg a harmadik helyen a hazaiak élversenyzője. Kekee végzett, 11 ponttal. Farkasnak ezúttal nem sikerült megismé­telni tavalyi sikerét, motorhi­bákkal küszködött. Alighogy egyiket kijavította, jött a másik, de ehhez hozzátartozik, hogy ki­tünően előkészített gépekkel ér­keztek Jugoszláviába. Végül is négy futamában 2—2 pontot gyűjtött, egyszer pedig egyet, és így 9 ponttal az 5. helyen végzett. Sziráczki J. 3 ponttal fejezte be a versenyt. E hét végén az olaszországi Lonigóra figyel a salakmotoros társadalom: a világbajnoki kö­zépdöntőn négy magyar is ér­dekelt. köztük Farkas F. is. V; Kézilabda A hét végén a megyei kézi­labda-bajnokságban a következő eredmények születtek. I. osztály. Férfiak. (Zárójel­ben az ifjúságiak és a serdülők eredményeit közöljük.) Békési SE—Bcs. Előre Spartacus 21—26 (21—20, 14—30). Köröstarcsa— Gádoros 27—23 (49—23, 35—22). Gyomaendrőd .STK—Mezőhegyes 30—35 (32—27, 25—23). Szeghalom —Bcs. Volán 27—21 (19—21, 8— 16). tTj kígyós—OMTK 29—20 (26—21, 18—16). Oh. Honvéd Dó­zsa—Gyulai Húsipar 26—23 (11— 23). Kosárlabda A Magyar Kosárlabda-szövet­ség szerdai elnökségi ülésén a a dr. Hepp Ferenc emlékére rendezendő nemzetközi kosár­Labdarúgás Ismét llovszky Visszatér régi sikereinek színhelyére llovszky Rudolf mesteredző. Utoljára az 1976 —77-es szezonban dolgozott a Fáy utcában, akkor a Va­sas labdarúgóival bajnoksá­got nyert. llovszky Rudolf július 1-én kezdi meg a mun­kát a Vasasban. Nők. Bcs. Előre Spartacus— Békési SE 28—13 (42—6). Oros­házi MTK—Gerla 20—12 (17—25). Szarvasi FSSC—Gyomaendrőd STK 27—13 (12—6). Kondoros- Békési SE 25—22 (1—24). Gyo- maendrőd-STK—Gerla 10—8 (14— 14). Szarvasi FSSC—Orosházi MTK 22—15 (17—16). Bcs. Előre Spartacus—Gerla 33—16 (21—13). II. osztály. Nők. Doboz—Békés- szentandrás 12—21. Mezőkovács- háza—Dévaványa 26—16. Bcs. Előre Spartacus—Lökösháza 21— 15. Kétsoprony—Kamut 19—14 (14—13). Nagyszénás—Mezőbe- rény 13—36. labdatorna eseményeivel kap­csolatos kérdésekről tárgyalt. Ezek során döntött arról is, hogy az Európa-válogatott—Egyesült Államok találkozón Magyaror­szágot Losonczy Árpád, a Ganz- MAVAG válogatottja képviselhe­ti. A békési körzeti labdarúgó­bajnokság legutóbbi fordulójá­nak eredményei (zárójelben az ifjúságiak eredményeit közöl­jük) : Békésszentandrás—Csaba- csüd 6—0 (4—1), Bucsa—Gyoma­endrőd STK II. 1—0 (0—5), Tar- hos—Dévaványa 4—1 (5—0), Két­soprony—Telekgerendás 1—0 (1-3). * * * A tsz labdarúgó-bajnokságban a következő eredmények szület­tek: Kétsopronyi Rákóczi Tsz— Csárdaszállási Petőfi Tsz 5—1, Mezőberényi Aranykalász Tsz— Kamuti Béke Tsz 0—1, Muronyi Lenin Tsz—Békési Viharsarok Tsz 1—1. BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Enyedí G. Sándor. Főszerkesztő-helyet­tes: Séleszt Ferenc. Szerkesztőség: Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 12-196, 12-035, főszerkesztő: 11-021. Ki­adja a Békés megyei Lapkiadó vállalat, Békéscsaba. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz„ 5601. Telefon: 11-051. Felelős kiadó: dr. Arpási Zoltán. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 34 Ft, egy évre 400 Ft. Kner Nyomda Dürer üzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2 A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. INDEX: 25054 ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom