Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-06 / 131. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N E PUJSAG 0 MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS II MEGYEI TANÁCS LOPJA 1982. JÚNIUS 6., VASÁRNAP Ára: 1,40 forint XXXVII. ÉVFOLYAM, 131. SZÁM Színvonalas versengés, látványos bemutató Szarvason A KISZ KB Ifjú Gárda Országos Parancsnoksága, a Tűzoltóság Országos' Pa­rancsnoksága, a KISZ Békés megyei Bizottsága és a tűz­oltóság megyei parancsnok­sága rendezésében tegnap került sor az Ifjú Gárda tűz­oltó szakalegységek III. or­szágos találkozóján a szak­mai versenyre. Az ország 19 megyéjéből, és a fővárosból érkezett 27 raj 216 verseny­zőjéből 7 raj a „gyengébb nem” csöppet sem gyönge képviselőiből állt. A versenyen a rajoknak először egy 8000, perces kis­motorfecskendő szerelését kellett elvégezni, ezután pe­dig egy szakmai feladatok­kal megtűzdelt 4X100-as váltófutásban bizonyíthatták felkészültségüket. A "harma­dik versenyfeladat egy 100 méteres tűzoltó akadály- pálya „leküzdése" volt, majd a négy kilométeres járőr- versenyen az ifjúgárdisták tűzoltó szakmai ismeretekből tesztlapokat töltöttek ki. vizsgáztak politikai ismere­tekből, s a feladatsor leg­látványosabb részeként át­keltek az arborétumnál a Körös holtágán. A szakmai program délután negyed 2- kor, a szarvasi sportpályán látványos tűzoltási és men­tési bemutatóval ért véget. A Békés megyei hivatásos tűzoltók égő gépkocsi, majd benzines hordók eloltásával bizonyították gyorsaságukat, szakmai felkészültségüket. A 120 négyzetméter égő terü­leten 30 méter magasra re­pültek a felrobbant benzines hordók, miközben a magas lángoszlopok közelében levő erdőt is óvták a nagy hőtő) a tapasztalt tűzoltók. A hab­ágyú ismét sikerrel vizsgá­zott. A tüzet gyorsan loka­lizálták, majd eloltották. Ez­után a technikai bemutató egy mentési akció demonst­rálásával ért véget, a majd ötszáz néző bánatára. A program sportbemuta­tókkal, az arborétum meg5- tekintésével folytatódott. Megnyílt a mezőgazdasági főiskolán a tűzvédelmi ki­állítás is, éste pedig az or­szágos verseny több, mint négyszáz vendége ellátoga­tott a város és járás ifjúsági klubjaiba. A háromnapos program ma délelőtt 11 órakor a szarvasi kempingben ünne­pélyes eredményhirdetéssel zárul. B. S. E. Fotó: Kovács Erzsi BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Nagyszénáson Községriport lapunk 4. oldalán. Fotó: Fazekas László Púja Frigyes New Yorkban Púja Frigyes külügyminisz­ter ötnapos kanadai hivata­los látogatásának befejezté" vei szombaton este az Al­berta tartománybeli Calga­ry ból New Yorkba érkezett. Púja Frigyes részt vesz az ENSZ-közgyűlés második rendkívüli leszerelési ülés­szakán. New Yorkban a kül­ügyminisztert Rácz Pál. ha­zánk állandó ENSZ-képvise- letének vezetője és más hi­vatalos személyiségek fogad­ták. Bíívöskocka-világbajnokság Budapesten Szombaton, Budapesten, a Vigadóban rendezték az el­ső bűvöskocka-világbajnok- ságot, amelyen 19 ország egy-egy versenyzője vett részt. Hangversenybemuta­tókat is ritkán előz meg olyan izgalom, mint azt a pillanatot, amikor a feltalá­ló, Rubik Ernő a hattagú nemzetközi zsűri és a ver­senyzők előtt felnyitotta az első lepecsételt diplomata­táskát, amelyben az előre, egyformán beállított kockák voltak. Ezután egyenként szólították a versenyzőket, akik 15 másodpercig csak nézhették a játékszert, majd ezután már élesben folyt a verseny. Már az első fordu­lóban kiderült, hogy csak 30 másodperc alatti idővel le­het az élbolyban végezni. A végső sorrend három fordu­ló alapján dőlt el. Rubik Ernő, a róla elne­vezett kocka feltalálója szombaton délután üdvözöl­te a győzteseket, majd Tö­rök István, külkereskedelmi államtitkár adta át az első Rubik-kockaforgató világ­bajnoknak, az egyesült ál­lamokbeli 16 éves diáknak, Minh Thai-nak az elsőséget jelentő, aranyozott Rubik- kockát. A «vőztes által elért hivatalos világcsúcs 22.95 másodperc. A második he­lyezett egy 15 éves holland diák, Guus Schultz lett (24.32 másodperc). Nem vallott szé­gyent a kocka feltalálójának honfitársa, a 26 éves nyír­egyházi gépkocsivezető. Lá­bas Zoltán sem: 24.49 má­sodperccel a világ harmadik legjobb kockaforgatója lett. Vasas juniális A meteorológiai nyár első szombatján, a csaknem 30 fokos melegben mintegy ti­zenötezren látogattak ki a hűvösvölgyi Nagyrétre, ahol tizenötödik alkalommal ren­dezik meg szombaton és va­sárnap a Vasas juniálist és ifjúsági napot. Idei jelszavát a Szakszervezeti Világszö­vetség X. kongresszusából választották ki: cselekedjünk közösen, az egység és a szo­lidaritás szellemében, és győzni fogunk. A Nagyréten több mint száz vállalat dolgozói állí­tották fel sátraikat, hogy cselekvő részesei legyenek a juniálisnak. Az ifjúmunká­sok az egykori, ma már le­gendás hírű Vasas ifikkel, KISZ-alapító tagokkal, ifjú­gárdistákkal, munkásőrök­kel találkoztak, az első na­pon. Köszöntjiik a pedagógusokat! Egy régi emlékkép merül fel bennem. Az akkor hosz- szú copfos, nyurga lábú, egykori magam látom dicsősé­gem teljes fényében, amint negyedikes tanító nénim mellett, a katedra sarkán ülve, komoly képpel vigyázom a rendet. Ez a „kiemelés” büszkeséggel töltött el, s ta­lán egész életemre meghatározó volt. Segített hinni ma­gamban, képességeimben, hiszen úgy éreztem, bíznak bennem. Talán ez, az osztályban elfoglalt különleges helyem indított el a közéleti szereplés felé is. Telt, múlt az idő, s már érettségizett diák voltam, mi­kor összetalálkoztam szeretett tanító nénimmel. Beszél­gettünk „a régi szép időkről”, s akkor boldog szívvel köszöntem meg, hogy majd egy esztendőn át ülhettem az eszményképem, a tanító néni mellett. Az ősz hajkorona, és megszaporodó ráncok mögül még mindig jóságosán -mosolygó tanító néni akkor így szólt: — Ne köszönj semmit, édes fiam. Megnőttél, így hát el­árulom, miért ültél egy éven át a katedránál, mellettem. Mert fiam, olyan csintalan, rossz gyerek voltál, ha a többi közé engedtelek, nem tudtam tőled tanítani. Akkor nagyot kacagtam a dolgon, egy kicsit el is si­rattam régi áldicsőségem, s ma a pedagógusnapon pe­dig hálával vegyes csodálkozással gondolok a tanító nénimre. Aki tudott minden gyerekkel bánni, tudott minden egyes lurkó nyelvén beszélni. S aki mindenkit egyformán szeretett. Ma is vannak ilyen tanító nénik és tanárok. Akik egész életüket az ifjúság okos, szigorú-szerető nevelésé­nek szentelik. Akik a zsúfolt, olykor rozoga tantermek­be be tudják lopni a korszerű tudást, akik a dolgoza­tok fölé görnyedve meglopják az éjszakáikat, s akik amellett maguk is tanulnak. Tanulják az új módszere­ket, igyekeznek lépést tartani a szigorodó feltételekkel, a tőlük is napról napra többet követelő feladatokkal, miközben fáradtan is tudnak mosolyogni, simogatni, például szolgálni az új nemzedékeknek. Nehéz, napjainkban különösen nehéz hivatás az övék. Amikor az ötnapos munkahét iskolai bevezetésének kü­szöbén még azt is várjuk tőlük, hogy segítsenek a csa­ládoknak az okos, immár két napra szaporodó szabad idő eltöltésében. A társadalom elvárása tehát egyre nő velük szemben. S ők a hála virágainak, az ünnepélyes szavaknak mai özönében talán el is felejtik, hogy az ünnepi ígérgetéseket oly sokszor elfelejtjük a szürke mindennapok során. Pedig a virágnál többet érne. ha segítő kezünket nyúj­tanánk nekik, s nem engednénk el egész éven át. B. Sajti Emese Hétvégi munka a földeken Szombaton országszerte a legtöbb feladatot a nyár ele­ji csapadékhiány pótlása ad­ta a gazdaságoknak. A Közép-Tisza vidékén a hét végén nyújtott műszakot tartanak, hogy éjjel-nappal permetezhessék a tiszai víz­lépcső öntözőrendszerének vi­zét a földekre. A Hortobágy térségében ugyancsak öntö­zéssel védekeznek a növé­nyeket perzselő száraz meleg ellen, a kertészeti kultúrák mellett a répának, a burgo­nyának és a lucernának is jut a mesterséges esőből. A növényvédelmi szolgálat re­pülőgépei lisztharmat elleni vegyszereket és lombtrágyát permeteznek a kalászosokra. Csongrádban, a szentesi pri­mőrtermelő tájkörzetben a termelőszövetkezetek meg­szervezték, hogy az esőztető berendezéseket összehangol­tan, gyorsan telepítsék át a nedvességet leginkább igény­lő területekre. A Duna—Ti­sza közén, az öntözőcsator- táktól távol levő gazdaságok a szikes tavakból vezetik el az öntözéshez szükséges víz- mennyiséget. A Kisalföldön szombatra virradóra záporok, zivatarok áztatták a határt, reggel azonban már ismét tűző nap­sütésben folytatták a lucer­na betakarítását és a most időszerű növényápolási mun­kákat. Somogybán is a szá­lastakarmányok lekaszálása volt a szombati műszakok legfontosabb feladata. Idén eltolódott a lucerna és a töb­bi pillangós növény fejlődé­se, kisebbek a hozamok, így minden szálra szükség van, hogy elegendő szénát kap­hassanak majd az állatok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom