Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-05 / 130. szám
1982. június 5., szombat izijauiTiraGyörffy László: Fénytörés — Függöny — mondta suttogva az ügyelő a mikrofonba. Valamelyik zsinóros összeengedte a függönyt. Tompán csattant a nézők tapsa; Juan is a függöny elé lépétt a többiek után. Ö volt a főszereplő, ő lépett ki utolsónak. Vastaps. — Húzás! — mondta az ügyelő a hátuk mögött, mikor visszaléptek a függöny mögé. A függöny elé kígyózó sort Don Juan vezette, szolgájának, Sganarelle-nek a kezét fogva, s kéz a kézben követték a többiek: Don Carlos, az elcsábított lány bátyja és Don Louis, az apja, majd a Parancsnok szobra. — Vas megy! — kiabált az ügyelő. A vasfüggöny halk csikordulással ereszkedett lefelé, az ütemes taps lassan elhalkult. Néhány pillanatig a vasfüggöny kisajtaja mögött hallgatózott az ügyelő, aztán megcsóválta a fejét. Nem nyitotta ki. Az öltözőben Don Juan megkönnyebbülve szedte le izzadt testéről a ruhát. ■ Az öltöztető szabó serényen forgolódott körülötte, elvette az ingét, a székre hajított nadrágját gondosan összehajtogatta. — Holnap tiszta inget adok a művész úrnak — mondta. — Köszönöm. Az öltöztető szabó érezte, ma nem érdemes folytatni a beszélgetést. Don Carlos rágyújtott egy cigarettára. Don Louis mosakodott. Hárman voltak az öltözőben, egyikük sem szólalt meg. Amint Don Juan felöltözött, egy kollégája szólt be az ajtón: — Egy lány vár a portán. — Lány vagy asszony? — kérdezte Don Carlos, és Don Jüanra nézett. — Nő. — Az a jobbik eset — mondta Don Louis a törülköző mögül, és vörösre dörzsölte az arcát. Don Juan elbúcsúzott tőlük, és a színház művészbejáratán kiment az épületből. — Szervusz — mondta a nő. aki várt rá. Középkorú volt, talár* valamivel fiatalabb, mint a férfi, aki mellette állt. A férfi kicsit meghajolt a bemutatkozó kézfogásnál. Don Juan meglepett zavarral üdvözölte őket. Csak a nőt ismerte, még főiskolás korából. Közös menzára jártak a böl- csészhalgatókkal. A lány akkor orosz—magyar tanárnőnek készült. Hajnalig tartó, visítozó szeretkezésekkel szerette akkor Don Jüant. — Már öt éve ideköltöztünk a férjemmel — mondta a nő, és toporgott, mint akinek fázik a lába. — Ma este említettem a férjemnek. meglepjük egy régi ismerősömet, és eljöttünk megnézni téged. Idén kerültél ide, mármint a mi kis vidéki városkánkba, igaz? — Igen mondta Don Juan, és úgy tűnt, az asszony erőlteti a többes számot. — Parancsoljatok a büfébe, be a színházba, talán egy kávét vagy valami... — Nem, nem — tiltakozott a férfi —, inkább mi hívnánk meg téged. Hozzánk, ha nincs programod ma estére. — Nincs. — Hát akkor menjünk. Ezerötszázas Zsiguli állt a süppedő hóban, a főbejárat előtt. A férfi kedélyeskedve vezetett. Ostorlámpák fénye szóródott a havas új lakótelep négy-ötemeletes házai között, és ahogy megérkeztek az egyik második emeleti lakásba, a feleség rögtön a konyhába ment. A férfi magasabb hőfokra állította a villanykályhát, és vidéki pálinkával kínálta Don Jüant. — Szóval ebben az évben szerződtél ide? — kérdezte a férj, miután megittgk a kupica pálinkát. — Igen — mondta Don Juan. — Jó kis város ez, elhiheted nekem. — Persze. *— Sok az összefonódás, mindenki ismer mindenkit, na, de hol nem így van ez? Persze, a ti világotok egészen más. — Más. Mi országosan vagyunk tanyasiak. — Ezt nem értem, kérlek. — Pedig egyszerű. Az egész szakma egy nagy tanya. Ha az egyik helyről a másikra mész, valamelyik ajtóban biztos lehetsz, hogy belebotlasz valakibe, akit ismersz. — Aha, értem, hát persze, ti is mind úgy együtt... — Igen. mi is, úgy mind, együtt. — Nálatok is sok a fúrásfaragás, mi? — Itt van csak igazán. A legtöbb színész — hisz itt vidéken se rádió-, se televízió-, se filmszereplés, vagy csak ritkán —, szóval itt aztán vagy kap szerepet vagy nem, ezért a legtöbb kénytelen körüludvarolni a rendezőket, együtt iszik, kártyázik velük, a hátuk mögött pedig szidja őket. mint a bokrot. A rendező meg elvi-, sei néhányat közülük. de szeretetről szó sincs. Letehet- ségtelenezi, jó, ha csak a háta mögött. A főrendező utálja az igazgatót, az igazgató a főrendezőt, a tanácsnak felesleges kölönc a színház, a színház kínlódik a tanáccsal.. . szóval magyar vidék. — Hát igen, bajok mindenütt vannak, de a legfontosabb a család. Neked van? — Van. — Az a legfontosabb, kérlek. A családi összetartozás a legfontosabb. Nekünk is két nagy.gyerekünk van, kilenc- és hatévesek. Mondhatom, jól megvagyunk. Hát akkor, egészségedre! Ittak. Aztán á férfi felállt, megmutatta a másik két szobát, konyhát, fürdőszobát, még a vécét is. Ekkor behozta az asszony a vacsorát. — Neked — mondta Don Jüannak — délről egy kis húsleves. Mert emlékszem, hogy szeretted. A férje egy pillanatra felkapta a fejét, rájuk nézett, és gyorsan egy nyikorgó, új demizsonból vörös bort töltött. — Szereted a zenét? — kérdezte vacsora után a férj. — Igen. — Van néhány néger dzsesszlemezünk — mondta az asszony, és a néger szót kicsit megnyomta. — Nemrégen vásároltuk őket Pesten. Azokat tedd fel — intett a férjének az asztal fölött rebbenő kézzel, mintha egy legyet hajtana odébb. Don Juan az asszonyra nézett, kereste a tekintetét, de az úgy tett, mintha nem venné észre. — A dzsessz nekem, kérlek szépen, a függetlenség zenéje — mondta a férfi, és feltette az egyik lemezt. — Szereted? — kérdezte Don Juan. — Mit? — Természetesen a dzsesszt. — Az asszony most elértette Don Juan burkolt célzását. Magában mosolygott.' — Szeretem a függetlenséget — folytatta a férfi, és lehúzta a cipőjét. — Megbocsátasz, kicsit fáj a lábam ebben a cipőben. Persze a függetlenséget úgy értem, hogy a házasságon belül mindenki megőrizhesse az egyéniségét — mondta, miközben átment a másik szobába. — Hol laksz? — kérdezte az asszony. — A színészházban. Mint mindannyian, akik nem telepedtek le egy városban. — És nem tudtál vagy nem is tudsz felkerülni Pestre? — Nem. Nincs és nem is lesz protekcióm. Valamelyik vidéki városban fogom befejezni. — Pedig egy-két filmben is láttalak, meg a rádióban is hallani nemegyszer. — Néha én is kapok egykét húscafatot az országos koncból. — Elég keserű lettél. — Sosem volt túl vidám az alaptermészetem. — Velem azért vidám is voltál. — Tizenöt évvel ezelőtt... Látom szépen éltek. — Ez csak a látszat. Tudnék neked mesélni. Most például a papucsát keresi teljes gőzzel, mert sosem tudja. hova dobta. — Te mit csinálsz? Tanítasz? — Igen. Egy általános iskolában. Oroszt. Állandó délelőttös vagyok. Megházasodtál? — Igen, — Gyerek. — Egy fiú. Nyolcéves. Az anyja neveli. — Hogyhogy? — Mit gondolsz, ha egy héten a szünnapomon hazamegyek, mit nevelhetek azon a gyereken? — Nem irigyellek. De így legalább te aztán tényleg független vagy. „Drága Kislányom, drága mindnyájan! Kihasználom ezt a kis időt — amíg tart a csendes pihenő —, hogy írjak nektek. Szombaton, amikor elbúcsúztunk, és magamra maradtam gondolataimmal, bizony fájt egy kicsit az elválás, pedig tudom, a következő hét végén Ti jöttök hozzám. Ez egy kicsit megnyugtatott, és egész úton arra gondoltam, mit is főzzek nektek? A két. gyerek mindig rántott csirkét enne, de Lajos, a férjed nem szereti. Te is inkább a tőkehúst kedveled. így hát a gyerekeknek csirkét vágók, Ti meg sült tarját kaptok. Jó lesz, ugye, kislányom? Édességnek meglepetést készítek. Ne haragudj, de most kissé zavarosak lesznek a gondolataim. Látom itt, a szociális otthonban ezt a sok, idős, beteg, tehetetlen embert magam körül. Mi tőlünk telhetőén igyekszünk megkönnyíteni az életüket. Nem is itt van a baj. Olyannyira vágynak a szeretet- re, hogy bizony némelyik végzetes tragédiára szánja el magát. # Hétfőn, amikor bejöttem, Julika nővér azzal fogadott, hogv Orgován néni felakasztotta magát. Emlékszel, ugye Don Juan az asszony keresztbe vetett lábai alól ki- villanó combjára nézett. Aztán az arcára. — Az arca ugyan egy kicsit megtört — gondolta —, de a teste... És eszébe jutottak a tizenöt évvel ezelőtti éjszakáik, a mostani nyomorult kilenc négyzetméteres színészházi szobája, s miközben néhány másodpercig a közöttük lebegő Ray Charlies-lemez üvöltését hallgatta, hirtelen mozdulattal kiitta a borospoharát, majd felugrott, és elzárta a lemezjátszót. — Mit csinálsz? — az asszony egy fehér műszőrmével borított fotelból teljesen értetlenül meredt rá. — Ne haragudj, késő van. fáradt vagyok. — Egyszer azért felhívhatnál az iskolában. A Malom utcai általános. A gyerekek napközisek, délutánonként olykor szabaddá tudom tenni magam. Ekkor jött vissza a férj. Don Juan hirtelen, menekü- lésszerűen búcsúzott tőlük. Odakint tétova pelyhekben, a lakótelep lámpáinak fényében, feketének tűnő pelyhekben havazott. Félórai gyaloglás után, egyszer el is tévedt, hazaért. Végigment a színészház kő- padlós folyosóján, a cellaszerű magányba zárt emberek szobái előtt. Az övé dermesztőén hideg volt. Feltöl- tötte az olajkályhát, begyújtott, megágyazott, lefeküdt. Szokásos elalvás előtti olvasás közben arra gondolt, hogy másnap mosnia kell. Már igencsak összegyűlt néhány apróság — alsónadrág, ing, zokni —, amit nem szokott hazavinni a feleségének. Alig szenderedett el, araikor a -folyosó felől hangos röhögés és beszédfoszlányok riasztották. Aztán ajtók csapkodása, futó lábak zaja, ismét röhögcsélés, majd ketten iszonyú ordibálással vitatkozni kezdtek. — A jó úristenit ezeknek! — gondolta. Tudta, a színház klubjából jöttek haza néhányan, többkevesebb alkohollal kábítva magukat. Átfordult a másik oldalára, fejére húzta a paplant. Percek múlva, az egyik szomszédos szobából, a vékony rabicfalon át, hangosra állított rádióból dzsesszzene harsogott, háttérben félig érthető beszélgetésfoszlányok. Felugrott, a szekrényben, egy kis műanyag tasakban tartott orvosságai közül kivett egy altatót, lenyelte. Még jó ideig hallgatta a szomszédból a dzsesszzenét, a hangos beszélgetést, és úgy érezte, mint akit lekötöznek, és az orra előtt hadonásznak egy bicskával. Nehezen aludt el, sokáig forgolódott. Orgován nénire? Abban az utcában lakott, ahol mi, amikor még kislány voltál. Csendes, jóravaló asszony volt mindig. Egyedül nevelte, taníttatta fiát, akiből ügyvéd lett. Sokat játszottatok együtt, annak ellenére, hogy Jani pár évvel idősebb nálad. Orgován néni nem volt panaszkodó fajta, pedig a fia, a menye, meg az unokái igencsak ritkán nyitották rá az ajtót. Már restel- tem is kérdezni, mi van a Janival, nem akartam fáj- dítani a szívét. Elhatároztam, hogy felhívom a fiát telefonon, aztán megmondom neki a magamét. Ott a négyszobás, luxuslakás, legalább pár napra vigyék magukkal néha. Későn érett meg bennem a gondolat. Milyen szomorú. Felnevel az ember benneteket, szükségetek van ránk, aztán felnőtték, mi megöregszünk, és ránk már nincs szüksége senkinek. Vajon én is az államra szorulok? Jaj, ne haragudj, kislányom, tudom, most méreg- felhő ül az arcodon, és kikéred magadnak, hogy anyád — még ha gondolatban is — ezt feltételezi rólad. De mondd csak, hitted, hogy a Mucsi József: Rövidzárlat Még mit meg nem érek: magamtól is félek. És e perctől máris üres kalamáris áll előttem bambán asztalom rőt lapján. Elkeshedt lúdtollam tízszer is mártottam, hátha ráragad még egy mondatnyi vadkék. Száraz tintatartó: hatatlan halastó. Levelek Lajos Ferenc: Bálvány Lajos Ferenc: Ady-illusztráció jogász úrnak annyi ideje sem volt, hogy beszaladjon meglátogatni az anyját? Mondják, kocsiból is kettő van nekik. Egy Zsiguli vasárnapra, egy Trabant hétköznapra. Anyja csak egy volt. De azt az egyet úgy sem becsülte, annyira sem szerette, mint a Trabantját. Mit is mondok? Az autóját ugyancsak szereti. Ügy hírlik, a gyerekeinek lovat tart egy tanyán, hogy megtanuljanak lovagolni. Igen. Megad nekik mindent. De vajon tudja-e, hogy ez a fajta szeretet nem úgy kamatozik, ahogy hiszi? Hiszem és vallom, hogy a gyerekek öröklik, tovább viszik azokat a jó és rossz példákat, amelyeket otthon, a szülői házban tanultak. Emlékszel Vargáékra, ugye? Meg arra is, hogy Varga Jóska hányszor megverte az öregapját részegségében? Na, most ugyanezt a Vargát a fia, a Pista veri! Hát.'.. elkeveredtem egy kicsit gondolatban. Rzóval, oda akartam kilyukadni, hogy Jani is várományosa annak a szeretetnek, amely- lyel „elhalmozta” szegény Teri nénit, az anyját. A gyerekek nem felejtenek! S az ő gyerekei már elég nagyok ahhoz, hogy ne felejtsenek. Teri nénit holnap temetjük ... * * * Drága Kislányom! Hazajöttem a temetésről. Jani az utolsó útjára nem ruatmtL- te ki az édesanyját. Letartóztatták. Ügy hírlik, hogy sikkasztott. Ügyfeleket károsított meg. A sors iróniája: egy öreg néni volt a „banánhéj”. Utolsó filléreit vitte neki, hogy lányát megmentse a börtöntől. Az ügyvéd elfogadta. Papírt nem adott róla. A lányt viszont elítélték. A néni a bírósági panasznapon elmondta, hogy nem sajánálta a pénzt a legjobb ügyvédtől, a lánya mégis ül... Szó, szót követett ... Utánanéztek az ügynek. Hát így történt. • Jani előzetesben van, mert a vizsgálat során kiderült, hogy nagy összegekkel károsított meg másokat is. Szegény anyja, talán jobb, hogy ezt a szégyent nem érte meg... Teri néni megmaradt kis holmijaiért a Jani fia jött be. Rám nézett, és azt kérdezte: — Miért tette ezt a mama? Hiszen úgy szeretett minket... Apám mindig mondta, hogy a mama már nem érezné magát velünk jól,' csak itt, az öregek közt. Tessék mondani, gondnok néni, tényleg jól érezte magát? De akkor miért tette? Mit mondhattam neki? Mondtam volna, hogy az apja hazudott? Hogy csak nyűgnek érezte az anyját? Mondtam volna? Rájön egyszer magától is ... Édes kislányom! Befejezem kesergő levelem. Szombaton mihamarabb jöjjetek, siessetek hozzám. Béla Vali
