Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-29 / 150. szám

1982. június 29.. kedd Több építőanyag Az ÉVM építőanyagipari és szerekezetgyártó vállalatai a keresletnek megfelelően — a múlt év azonos időszaká­hoz viszonyítva — 2,5—3 százalékkal bővítették ter­melésüket az év első öt hó­napjában. Falazóanyagokból a Tégla- és Cserépipari Tröszt csak mérsékelten, 0,5 százalékkal növelte termelé­sét, ám ezen belül a na­gyobb érdeklődéshez igazod­va a korábbinál 6 százalék­kal több jó ‘— hő- és hang- szigetelő — gázszilikát fala­zóterméket szállított az épí­tőknek. Az építkezések befe­jező munkáihoz szükséges anyagokból az iparág 1,5 mil­lióval több égetett tetőcsere­pet, 20 ezer tekerccsel több szigetelő fedéllemezt, s majdnem 20 százalékkal — csaknem 1 millió négyzet- méterrel — több azbeszt- cement hullámlemezt gyár­tott. Az Épületasztalos-ipari és Faipari Vállalat 11,7 szá­zalékkal bővítette termelé­sét, s ezen belül főként az ablakok gyártását. Más vál­lalatokkal együtt végered­ményben, ebben az öt hó­napban 36 százalékkal több ablakot szállítottak az épít­kezésekre, mint egy évvel ezelőtt. Az épületek erké­lyeit, teraszait, homlokzatait díszítő hengerelt üveg iránt különösen megnövekedett az érdeklődés. így ennek ter­melését az első öt hónapban 48 százalékkal bővítették, s ezen belül -májusban majd­nem kétszer annyit szállítot­tak, mint egy évvel korábban. Az átlagosnál dinami­kusabban, 5—8 százalékkal bővült a falburkoló és a kályhacsempe termelése, a kereslet mérséklődésével vi­szont 3 százalékkal vissza­esett a padlóburkoló kerá­mialapok gyártása. Hasonló­képpen csökkent a termelés zúzótt kőből, kavicsból, szi­likát alapú szigetelőanyagok­ból, s a korábbinál kevesebb építkezésen éltek azzal. a lehetőséggel, hogy beton­gyárakból hozassák a betont, s ne a helyszínen keverjék, ami általában cementpazar­lással és több energia fel- használásával jár. Tanulmányútra készülnek a méhészek Sok évre visszatekintő, jó szokás már, hogy a Békés megyei Méhész Szakbizott­ság rendszeresen szervez ta­nulmányutat a szakcsopor­tokban tevékenykedő méhé-. széknek. Teszi ezt minde­nekelőtt a méhészek kérésé­re, akik azt vallják: csak korszerű ismeretekkel lehet az egyén és a népgazdaság számára is eredményesen méhészkedni. A szélesebb körű ismeretek megszerzésé­hez a szakcsoportok szinte mindegyike közös alapjából anyagilag is támogatja a ta­nulmányúton részt vevő mé­hészeket. Július 16-án mintegy 45 méhész indul autóbusszal Zalaapátiba, az Országos Mé­hészeti Szövetkezeti Közös Vállalat szakiskolájába. Itt három napon át előadásokat hallgatnak a gazdaságos mé­hészkedés előfeltételeiről, a méhanya családon belüli je­lentőségéről, az egyszerű anyanevelés és anyásítás módszereiről. Ezután a méz-, lépesméz-, viasz-, virágpor-, propolisztermelés legújabb módszereiről hallhatnak szak­mai ismertetőt. Az előadá­sokat minden esetben szak­mai bemutatók követik. így ismerkedhetnek meg e ta­nulmányúton részt vevő mé­hészek a haladó és már be­vált módszerekkel. Mindezt úgy mutatják be a szakisko­la neves tanárai, tudomá­nyos munkatársai, hogy a méhészek a látottakat ide­haza alkalmazni is tudják. Egy ilyen tanulmányúton a megye összes méhésze ter­mészetszerűen nem tud részt venni. Éppen ezért a szak- bizottság azt javasolta a szakcsoportok vezetőségei­nek: egy méhész mindegyik szapcsoporttól vegyen részt e háromnapos tanulmányú­ton. Ugyanis így a Zalaapá- tiban hallottak minden mé­hész szakcsoporti taghoz úgy­szólván egy időben és gyor­san eljutnak. Külön is figyelmet érde­mel a megyei méhész szak- bizottságnak az a módszere, amely abban jut kifejezésre, hogy a tanulmányúton a méhészfeleségek és az érdek­lődő családtagok, hozzátar­tozók is részt vehetnek. B. I. A I»pbriTrni AKiáriiuloniányi Egyetem kutatói a nagyobb termés­átlagok elérése eéljából 1970. óta folytatnak vízháztartás! és táp­anyagellátási kísérletekei a l.egfontosabb szántóföldi növényeinken. A harminchektáros, kisparcellákra osztott kísérleti területen három­féle öntözési és tizenhárom különböző tápanyagellátási módszert alkalmaznak, s az eredményeket folyamatosan regisztrálják. A ku­tatások eredményei — a MÉM közvetítésével — a KGST-országok és a hazai gazdaságok részére is hozzáférhetőek. Kísérletek a jó tápértékü, takarmányozási célokra szolgáló lóbabbal (MTI-fotó — Oláh Tibor felvétele — KS) Hol tart a magyar mezőgazdaság ? Húsz év alatt kétszerannyi Az elmúlt negyedszázad a gazdasági élet valamennyi te­rületén . gyökeres változást hozott. A fejlődés természet­szerűleg nem volt mindenütt azonos mértékű és teljesség­gel kiegyensúlyozott. A leg­inkább mérhető, összehason­lítható terepen, az anyagi termelésben a mezőgazdaság mutatta fel a legjelentősebb eredményeket, mind önma­gához, mind az európai él­vonalhoz viszonyítva. A me­zőgazdaság élenjáró szere­pét senki sem vitatja; szak­mai körök és az ipar irányí­tói is elismerik. Nézzünk néhány jellemző tényt és adatot. Napjaink­ban egy hektár termőterüle­ten az üzemek csaknem két- szerannyit termelnek, s egy mezőgazdasági dolgozó mun­kája legalább négyszerié termelékenyebb, mint 20 év­vel ezelőtt. A legutóbbi két évtizedben esztendőnként át­lagosan 3 százalékkal nőtt a termelés. Ilyen ütemű fejlő­désre nem volt példa a ma­gyar mezőgazdaság történe­tében. E tekintetben a leg­utóbbi 20 esztendő során csak Hollandia előzte meg hazánkat. Vessünk egy pillantást a múltra, visszamenőleg a me­zőgazdaság szocialista átszer­vezéséig. A szakemberek tö­megesen ismerkedtek az élenjáró külföldi tapasztala­tokkal, s a kezdeti adaptá­ciót később a kooperáció, a közös fejlesztés követte. A fajták, a módszerek cserélő­dése felgyorsult, a mezőgaz­daság termelési, műszaki, biológiai eszköztára felfris­sült.' Általánossá váltak az ipari jellegű termelési rend­szerek, s az új eszközök, anyagok, fajták, módszerek megtermékenyítően hatottak a kistermelésre is. A fejlődést szükségképpen ellentmondások terhelték. Az új eszközök, módszerek al­kalmazásában olykor a mennyiségi szemlélet túlzásai mutatkoztak. (Jellemző pél­dául, hogy egy-egy állatférő­hely beruházási költségei a hetvenes évek végére 30—50 százalékkal csökkentek, noha időközben az építkezések számottevően drágultak!) A hetvenes évek középén visz- szaesett a háztáji termelés, késésben volt az élelmiszer­feldolgozás fejlesztése. A szo­cialista mezőgazdaság, ter­melési eredményeit azonban e kontrasztok nem homályo- sítják el, inkább kiemelik. A siker tényét senki nem vitatja. Megoszlanak viszont a vélemények az okokról, a hajtóerőről. Van, aki azt mondja: le­het. hogy nem is a mező- gazdasági teljesítmények ki* emelkedőek, hanem eleve a feltételek mások, kedvező­ek? S így okoskodik: a hasz­nálati érték eleve a termé­szet által adott. A gabona, a hús, a bor minősége lényegé­ben a termeléssel egy idős, s független a társadalmi, gaz­dasági formációktól. Igaz a fajta, a technológia válto­zik, de tevábbra is egyszerű és szabványosítható marad. Az egész ország jószerivel néhány tucat termelési rend­szerbe szervezhető. Kétségtelen, hogy a mikro­elektronikában a nemzetkö­zi versenyképesség követel­ményei bonyolultabbak, ám mindez nem csökkenti a tény­leges mezőgazdasági teljesít­mények — s vele az átlagon felüli szorgalom, fegyelem, szakértelem — értékét. A verseny itt is nyílt terepen folyik. Sok olyan országot is­merünk, amely nem tudottá kedvező mezőgazdasági lehe­tőségekkel élni. S tudjuk, hogy a világ népességének jelentős részét élelmiszerhi­ány fenyegeti. Sokan a magyar mezőgaz­dasági teljesítményekben a szövetkezeti formának tulaj­donítanak meghatározó sze­repet. A termelőszövetkezeti mozgalom az ellenforrada­lom után tiszta lappal indult, nem kísértettek és kísértenek a rossz beidegződések, dog­mák, sablonok. (A gazdasági élet más területein sajnos ta­lálkozhatunk a „hagyomány” visszahúzó erejével.) A tsz- demokrácia és a mezőgazda- sági csoporttulajdon, mivel hozzá kevesebb bürokratiz­mus tapad, elevenebben él és hat. Az a körülmény pél­dául, hogy a tsz-elnököt vá­lasztják, óhatatlanul hat a vezető kiválasztására, maga­tartására. Nem mindegy,' hogy mit mond a tagság. A TOT elnökét is bizonyosan zavarná, ha a nádudvari Vö­rös Csillag közgyűlésén el­lenszavazatot kapna. Hová megy a munkaerő? Nem azt keresik, amit kínálnak Május 17-én kezdte meg működését a megyei hatás­körű munkaerő-szolgálati iro­da. A másfél hónap alatt mintegy 300 munkát kereső fordult meg az irodában, és a vállalatok is több ezer be­töltésre váró munkahelyet jelentettek be. Nagyon gyor­san kialakult tehát egy olyan adatbázis, amellyel már ér­demben is lehet dolgozni. Beváltotta az iroda a hozzá fűzött reményeket? Erre a kérdésre kértünk választ Budai Gyulától, a munka­erő-szolgálati iroda igazgató­jától: — Úgy érzem, az első idő­szak forgalma is azt igazolja, hogy megégettek a feltételek ennek az irodának a létre­hozására. Máris 65 gazdálko­dó egységgel állunk szerző­déses kapcsolatban, ezek mintegy hatvanezer dolgo­zót foglalkoztatnak. Igényeik alapján tudjuk, hogy több mint 2 ezer 100 dolgozót kí­vánnak alkalmazni, átlago­san tehát 3,6 százalékos lét­számnövekedést kívánnak el­érni. Elgondolkodtató ez a szám, ilyen arányú munka­erő-kereslet semmiképpen sincs összhangban a népgaz­dasági célkitűzésekkel. Ez a növekedési igény azt jelzi, hogy a munkaerő még min­dig túlságosan olcsó a vál­lalatoknak, esetleges kapa­citásproblémáikat nem a ha­tékonyság fokozásával, a munkaidőalap jobb kihasz­nálásával kívánják megol­dani, hanem a legegyszerűbb utat választják: új munka­erőt kívánnak felvenni. — Mely ágazatokban a legnagyobb a munkaerő iránti kereslet? — A legnagyobb az ipar­ban, jelentős a szállítás, hírközlés és a kereskedelem területén. Ez a három ága­zat az összes igény 88,5 szá­zalékát teszi ki. A vállala­tok zömmel fizikai dolgozó­kat keresnek, 70 százalékban férfiakat. — Ki tudja az iroda elé­gíteni ezeket a vállalati igé­nyeket? — Természetesen nem, mégpedig két okból. Az egyik az, hogy jóval keve­sebben keresnek munkát, mint ahány embert foglal­Mivel magyarázható vi­szont az, hogy az állami gaz­daságok — csoporttulajdon és szövetkezeti demokrácia nélkül, és kinevezett igazga* tokkal — lépést tartottak a mezőgazdaság általános fej­lődésével? Sőt, élenjárnak. Gazdálkodásuk erőteljesen javult, nettó termelésük, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulásuk meggyor­sult, ebben is követésre mél­tó példát mutatnak a tsz-ek. Az állami gazdaságok egy hektárra jutó bruttó termelé­si értéke (54 ezer forint) kétszerese a termelőszövet­kezeti átlagnak! Vállalkozó készségükre jellemző, hogy a tsz-eknél lényegesen több (átlagosan hat) társulásban vesznek részt. Magyarázható koztatnának a vállalatok. A másik az, hogy az igények és a lehetőségek sok esetben nem találkoznak. Eddigi ta­pasztalataink szerint a mun­kát keresőknek mintegy a felét tudjuk rövid időn be­lül elhelyezni. — Mi az oka ennek az 50 százalékos aránynak? — Eddigi ügyfélforgal­munkról készített statisztika egyértelműen választ ad er­re, A munkahelyet változtat­ni akarók főként az iparból és a kereskedelemből kíván­nak elvándorolni, főleg a nők, a kedvezőtlen műszak- beosztás miatt. Ugyanakkor ez a két ágazat keresi a leg­több munkaerőt, mégpedig több műszakos foglalkozta­tásra. Itt már felmerült egy ellentmondás. Jelentős azok­nak a száma is, akik nyug­díjasként keresnek munkát, vagy részmunkaidős foglal­koztatást vállalnának. Ilyen munkákra viszont kevés igényt jelentettek be a vál­lalatok. Jelentős tehát az eltérés a kereslet és a kíná­lat mértéke és megosztása között, összességében a ke­reslet tízszerese a kínálat­nak, a fizikai foglalkozású férfiak esetében ez a kü­lönbség a tizenkétszeres mér­téket is meghaladja. — Mit tud tenni az iroda ennek az egészségtelen aránynak a megváltoztatá­sáért? — Közvetlenül szinte sem­mit, hiszen nekünk nincs befolyásunk sem a vállalati munkaerő-keresletre, sem a ez részben az életerős tsz- mozgalom kihívásával, a me­zőgazdaságon belüli verseny­nyel, s nem kevésbé az álla­mi és szövetkezeti tulajdonra egyaránt ható gazdaságpoli­tikával. Az 1957 utáni gazdaságpo­litika átértékelte az agrár- politika céljait és eszközeit. Az agrárpolitika, mint a pa­raszti, a mezőgazdasági érde­kek hordozója, sajátos mező- gazdasági öntudatot terem­tett, hajtóenergiául szolgált a munkában, a kezdeménye­zésekben. az érdekképvise­letben és -egyeztetésben. Kovács József Következik: ösztönzés és kényszer. munkaerő-kínálatra. A mi feladatunk az, hogy össze­hozzuk a parnereket. Azért nem vagyunk teljesen tehe­tetlenek. Ezeket az egészség­telen arányokat máris jelez­tük felettes szerveinknek, és bízunk benne, hogy a mi jelzéseinket is figyelembe veszik döntéseiknél. Minden­esetre, eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy — leg­alábbis Békés megyében — messze vagyunk még a munkaerőpiac kívánatos egyensúlyától. — A munkaerő-szolgálati iroda nemcsak munkaerő- közvetítéssel, hanem sok más szolgáltatással is az ügyfelek rendelkezésére áll. Ezek milyen tapasztalatokat hoztak eddig? — Egyik legsikerültebb szolgáltatásunk a szerdai Népújságokban megjelenő hirdetés, mely rengeteg ügy­felet hozott már eddig is irodánkba. Ez egyben azt is bizonyítja, hogy a Népújság rendkívül olvasott, a me­gyében csaknem mindenki­hez eljut. Így tudunk a leg­gyorsabban kapcsolatot te­remteni a munkavállalók legszélesebb rétegeivel. Vannak olyan szolgáltatá­saink is, melyek nem ilyen széleskörűek, de azért nagy érdeklődést váltottak ki már eddig is. Komoly, de kissé egyoldalú, sikereket értünk el a másodállást, mellékfog­lalkozást és alkalmi munkát vállalók összegyűjtésével. A címek a rendelkezésünk­re állnak, de úgy tapasztal­juk, hogy a vállalatok ru­galmatlanok, nem használ­ják ki e foglalkoztatási formában rejlő előnyöket. Az eddig jelentkezett mint­egy hetven munkavállalóból — néhány kivételtől elte­kintve —, senkit sem tud­tunk kiközvetíteni, pedig a jelentkezettek túlnyomó többsége szakmunkás, illet­ve közép- és felsőfokú kép­zettségű szakember. Bevált a munkajogi szak- tanácsadás és minden vára­kozást meghaladó az érdek­lődés a felnőtt dolgozók ré­szére indított pályakorrek­ciós tanácsadás iránt. Ügy tűnik, . az eredetileg terve­zett idő nem is elég ezekre a szolgáltatásokra, így a jö­vőben az igényeknek megfe-, lelően bővíteni fogjuk. — Az eddigi tapasztalatok alapján, melyek a további elképzelések? — Ügy ítéljük meg, hogy az általunk megvalósított közvetítési módszer a gya­korlatban bevált. A jelenleg használatos kézi kartotéko­zás viszont nem tartható fenn sokáig, ezért máris fog­lalkozunk a gépi adatfeldol­gozás bevezetésével. A terü­leti munkaerő-gazdálkodás átfogó megvalósítása .érde­kében a megye városaiban később, a járási székhelye­ken is fiókintézményeket kí­vánunk létrehozni. Emel­lett és ezt megelőzően a vá­rosi, járási és községi ta­nácsok munkaügyi feladato­kat ellátó dolgozókat is szeret­nénk bevonni munkánkba. A jövőben további lépéseket teszünk a munkaerőhiány megszüntetésére. Egyes hi­ányszakmákban — lakatos, villanyszerelő, targoncaveze­tő — felnőttszakmunkás­képző tanfolyamokat szerve­ink- Kép. szöveg: Lónyai László A BAGE helikoptere munka közben a telekgerendási Vörös Csillag Tsz búzatáblája felett Fotó: Veress Erzsi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom