Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-03 / 128. szám
1982. június 3., csütörtök NÉPÚJSÁG Siker volt Jancsik Ferenc, mint 67. Rácz Jancsi Nyár elején, a színházi évad vége felé valami ilyesmire van szükség. Dal, tánc, önfeledt mókázás. Amire „bejön” a közönség! S ha már ott vannak, szórakozzanak jól és tapsoljanak is a nézők. Ábrahám Pál, Viktória című operettjének előadásai a Békés megyei Jókai Színház részére az osztatlan közönségsikert jelentik. Látványos jókedv a színpadon, önfeledt derű a nézőtéren. Kívánhatnánk-e többet? Egy-egy fülbemászó dalt, sziporkázó táncbetétet többször is meg kell ismételni. Az előadás végén pedig fergeteges vastaps köszönti a művészeket és az elismerés mérhetően felerősödik, amikór a 67. Rácz Jancsi cigányzenészt alakító Jancsik Ferenc lép a függöny elé. — De régen várok erre a pillanatra! — sóhajt beszélgetésünk kezdetén Jancsik Ferenc-. — Néha nem is hiszem, hogy valóban nekem szól a taps. Aztán elhessegetem a kétségeim, s máris tudom: ez az a perc, amiért hosszú éveken át várni, dolgozni érdemes. Pedig nem is játszottam eddig operettben! Tudtam, hogy' a táncos-komikus szerenkör hálás feladat, de hogy ennyire komolyan kell venni a „köny- nyű" műfajt, most tapasztalom igazán. Ég óvjon, hogy a színpadon viccelődni próbáljon a színész! A helyzetek úgy is humorosak, azokat kell jól eljátszani., abból lesz siker. — Netán egy kis ..cigány- vér” nem csörgedezik az ereiben, hogy ilyen pontosan rátalált 67. Rácz Jancsi figurájára? — Keveredtem már hasonló gyanúba — mosolyodik el Jancsik Ferenc. — Egyik előadás után megkérdezték, honnan szerződött ide ez a cigány? Számomra ennél nagyobb elismerés el sem képzelhető. Pedig annyi történt mindössze, hogy megpróbáltam azonosulni a szerepbéli önmagommal, komámmal, Rácz Jancsival. Tulajdonképpen nem is lehet beszélni arról, hogyan épül, formálódik a színpadi alakítás. Évekkel ezelőtt megismerkedtem egy bővérű, négy■ nyelven beszélő cigánnyal. Igazi világfi volt. Amikor megkaptam mostani szerepem, mindjárt egykori barátomra gondoltam, ő hogyan élt, gondolkodott, beszélt? Aztán kimentem a piacra, lestem a cigányokat. Tőlük is sokat tanultam. Nem utánoztam egyiket sem,, de ragadt rám valami a viselkedésükből. Hálás vagyok ismeretlen ismerőseimnek, ha „közösen” életet tudunk varázsolni Rácz Jancsiba. Az operettsiker mellett szép színészi munkát végez a Hongkongi paróka című darabban. Jól végződik tehát ez a színházi évad. — Idézhetjük Shakes- pearet? Minden jó, ha vége jó. Sajnos kételkedő alkat vagyok. És nyughatatlan. Szeretném, ha hamarosan megtérülnének a színházba égetett energiáim. Ha nem így van, kapom magam, és továbbállok. Tizenegy éve vagyok pályán, és eddig megfordultam már Kecskeméten, Kaposváron, Miskolcon, Békéscsabán, újra Miskolcon és most újra Békéscsabán. Családi kötődésem mellett őszintén szólva Rácz Jancsi „szerződtetett” a Jókai Színházhoz a jövő évadra. Magam is sokat szenvedek kétségeimtől, de talán még mindig jobb, mintha önelégült lennék. Amatőr színjátszóként kezdtem hajdanán, s akkor a feltétlen alázat megtanulása mellett volt egy másik nagy előny: egyetlen fillért sem kaptunk a játékért. Ahogy „profi” színész lettem, egyre elkeserítőbbé vált —, s maradt számomra a mai napig! —, hogy fizetési kategóriák szerint értékelik az embereket. Legkisebb pénzt kapom — legkevesebbet érek! Ha a megélhetési különbségeket el is tudnám felejteni, akkor is bántó volna az efféle leosz- tályozás. Amatőr koromban egyfajta szegénység vett körül, ám ezen a pályán ez csöppet sem előnyös tulajdonság. Mit csináljak? A bőrömből nem léphetek ki. Különben is zavarj, hogy régebben sokkal fiatalabb- nak látszottam, mint ameny- nyi idős valójában voltam. Remélem, 40—45 éves koromra összhangban leszek önmagámmal. Talán a világgal is. Különösen, ha olyan „cimborák” segítenek a pályán, mint amilyen Rácz Jancsi. Andódy Tibor . gyulai zenei verseny Amikor a Gyulára telepített nagy összegű Réti-alapítvány kamata tehetséges zeneiskolások részére — igénylők hiányában — nem volt hasznosítható, a gyulai zenei életért áldozatra kész Réti-házaspár a legmagasabb országos szervekkel egyetértésben felvetette egy országos szonátaverseny megszervezésének gondolatát, amelyek döntőjét mindig a gyulai Erkel Zeneiskolában rendeznék meg. Ezzel a rendezvénysorozattal kívánták Rétiék Erkel Ferenc városát olyan érdemes zenei központtá emelni, amire az egész ország felfigyel. A hazánkban működő hat tanárképző főiskola növendékeinek az első versenyére 1978- ban került sor. Ekkor Kadosa Pál Kossuth-díjas professzor és Kovács Dénes, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola akkori rektora által vezetett zsűri ítélhette oda a magas összegű díjakat, amit akkor Réti Géza személyesen adott át. Gyula város Tanácsa továbbfejlesztette az elképzelést, és ebben a szellemben rendezte meg 1980-ban a második zenei versenyt, és biztosította a díjakat az arra érdemes versenyzőknek. Ugyancsak az eredeti szellemben kezdődik meg június 4-én, pénteken délelőtt 10 órakor, a gyulai Erkel Ferenc Zeneiskolában a harmadik zenei verseny, melyet Ambrus Zoltán, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályvezető-helyettese nyit meg, s amire a hat tanárképző főiskoláról ismét 12 páros jutott be. A Tátrai Vilmos, Kossuth-díjas hegedűművész vezetésével működő zsűri, melynek tagjai zömében azonosak a korábbi versenyek zsűritagjaival: Szenthelyi Miklós és Kiss Gyula Liszt-díjas hegedű-, illetve zongoraművészek, Vári Ferenc gyulai származású zeneszerző és Herbály András, az Erkel Ferenc Zeneiskola igazgatója; az elődöntő kötelező számaként a Haydn- jubileumra tekintettel előírt Haydn-szonátát hallgatja meg majd elsőként. Az 5-i döntőben választható műveket játszanak majd Beethoven, Brahms, Schumann, Schubert, Grieg vagy _más romantikus szerzők műveiből. Június 6-án, délelőtt 10 órakor kerül sor a díjkiosztásra, és a győztesek gálakoncertjére. Márai György Nyári zenés színpadok Bár a margitszigeti színpad átépítés miatt az idén nem nyitja meg kapuit, az operarajongókat és a zenés játékok kedvelőit gazdag program várja a nyári hónapokban is. A Hilton Szálló dominikánus udvarán ismét a közönség elé kerül — nyolc alkalommal — Pergo- lesi két vígoperája, az Úrhatnám szolgáló és a Zenemester. Az első előadás július 13-án lesz. A Budayári vigasságok új produkciója Joseph Haydn a Halászlányok című vígoperája lesz. A könnyebb zenés színpadi műfaj kedvelői július 1- től augusztus 3-ig, szerda kivételével minden este a városmajori színpadon ismét találkozhatnak Irmával, az édessel Breffort és Mon- not zenés komédiájában. A Szegedi Nemzeti Színház operatársulata az évad befejeztével, június második felében, hazánk több városában vendégszerepei. Június 14-én Szolnokon Donizetti Lammermoori Lucia, 23-án Szombathelyen Verdi Tra- viata című operáját viszi színpadra. 26-án és 27-én pedig a fertőrákosi barlangszínházban Puccini Tosca című dalművével mutatkozik be. Az utóbbi helyen az egyik előadás a tervek szerint olasz nyelven hangzik el. Az operatársulat e tájelőadásain legtöbbször Baj- tay Horváth Ágota. Tere- bessy Éva, Varsányi Mária, Gregor József, Gyimesi Kálmán, Juhász József, Németh József és Réti Csaba lép színpadra. A művészek ezután nyári szabadságra mennek, közülük viszont sokan fellépnek a szegedi szabadtéri- játékok előadásain. A Dóm téren szerepel a Szegedi szimfonikus zenekar és a Szegedi Nemzeti Színház kórusa is. Egy elkésett köszönet Bizonyára sokan vagyunk, akiknek életében, sorsának alakulásában meghatározó volt egy-egy nevelője, tanára, esetleg — így vagy úgy — példaképül szolgál, míg élünk. Jómagam is így vagyok. A pedagógusnap közeledtével egyre gyakrabban jut eszembe volt gimnáziumi osztályfőnököm, tanárom, s egy elmaradt köszönet, amit már nem tudtam neki megmondani... S most már soha nem lesz módomban megköszönni, mert egy hirtelen bekövetkezett szívinfarktus elszólította közülünk.. . Dr. Mester György alig múlt akkor 50 éves. Talán akkor kezdődött, amikor Petőfit (vagy talán Radnótit?) tanította az egyik irodalomórán. Megkért, hogy a szöveggyűjteményből olvassak fel egy verset. Tetszett neki, ahogy felolvastam, s mind. gyakrabban szólított fel erre. Nagyon megszerettette velem az irodalmat, szívesen, örömmel tettem eleget kérésének. Ma már tudom, hogy mindezzel olyan sikerélményhez juttatott, ami a további jó tanulásra inspirált. Sikeresen leérettségiztünk, de a gimnáziumi évek alatt kialakult. szerető gondoskodása nem szűnt meg irányomban. Bármikor találkoztunk, néhány szóra mindig szakított időt rohanó, örökké tevékeny perceiből. Mert nagyon sokat dolgozott! Tanított a nappali, esti évfolyamokban, szakköröket vezetett, TIT-előadásokat tartott. közben tudományos néprajzi gyűjtést végzett (ezeket ki is adták), s ö maga is tanult: a halála előtti esztendőben doktorált ... Csodálatos humora sokszor átsegített bennünket a nehéz perceken. ...Már sok éve dolgoztam, szerettem a munkahelyemet, a munkámat. Ha találkoztunk, nem a szokványos, választ sem váró „Hogy vagy?”-ban merült ki a beszélgetés, ö azt komolyan kérdezte. S jólesett elmondani, tudtam, hogy gondjaimra, problémáimra is lesz okos, útmutató, eligazító szava. Gyakran megkérdezte: „Fiam, miért nem tanulsz te tovább? Tudom, hogy több van benned, mint amit produkálsz!” Kezdtem komolyan gondolkodni a tanácsán, s többször beszélgettünk is erről. Közben eltelt egy évtized. Végül is jelentkeztem a főiskolára. Következtek a felvételi vizsga izgalmai, s tudom, hogy ő is szurkolt nekem azon a napon. A vizsgáim sikerültek, s mindennap vártuk a postást: — felvettek — nem vettek fel? S egy napon megérkezett a várva várt értesítés: felvettek! Gondoltam, majd másnap elújságolom neki, mert aznap egyéb elfoglaltságom miatt nem tudtam fölkeresni. De másnap!. .. Megtudtam, hogy súlyos állapotban mentő szállította kórházba, s fáradt szíve nem bírta ki az infarktust. .. Nem tudtam neki megmondani a jó hírt, pedig tudom, hogy velem örült volna! Nem tudtam megköszönni az inspirációt, a soksok segítséget, amit tőle kaptam, a sok jó szót, biztatást, együttérzést! Tudom, hogy nem is tartott'rá igényt, hiszen nem én voltam az egyetlen, akivel ugyanilyen lelkiismeretesen törődött, foglalkozott, hanem szinte valamennyi diákjával. Nemigen ismert rossz diákot. Humanitása, gyermek- és emberszeretete, a minden embernek kijáró méltóság tisztelete örökre példamutatás számomra. Topa Sándorné HANGSZÓRÓ Ki hallotta? Igaz, hogy a vasárnap délután sugárzott műsor címe „Ki látta?” volt, mégis jobb címnek ígérkezik e sorok fölé az, hogy „Ki hallotta?” Ki hallotta Kapusi Rózsa dokumentumműsorát vasárnap, a Kossuth rádióban, 17 óra 05 perctől? Mert aki elkezdte hallgatni, biztos, hogy nem kapcsolta ki a készülékét. Tessék elképzelni, hogy valamikor az év elején meghalt egy olajbányász-fúrómester. Alkoholmérgezésben, a munkahelye melletti depóban. Ügy halt meg, hogy észre sem vették, csak nagysokára. Ügy halt meg, hogy senkinek nem tűnt1* fel: miért nincs közöttük? Ügy halt meg, 'hogy megmérgezte, szétrágta az alkohol. Hallgatom a műsórt, és feljegyzek egy-két dolgot. Például azt, hogy a fúrómester testében 4 egész 18 ezrelék alkohol- tartalmat regisztráltak — utólag. Persze, ezt a számot viszonyítani kellene valamihez, viszonyították is, mondván, hogy ez szörnyű nagy adag, ez halálos. Nem is történt másképpen. Horváth József fúrómester meghalt. „Jó munkásember volt” — emlékezik vissza az elhaltra valaki, vezető vagy munkatársa, mindegy. „Elkerültünk Zalából Bács-Kiskun megyébe, távol a családtól, meleg étel nélkül, és maradt az ital. Itt sok bor terem.” „Van, aki 2 deci rummal és 3 deci borral kezdi.” „Kint a pusztán dolgoznak, és ott minden tanyában van borkimérés. Ez az a körülmény, amivel számolni kellene. Hozzá az egyedüllét. Hogy nem tudnak az emberek mit kezdeni az idejükkel.” Kapusi Rózsa megrázó riportja szakmailag is tökéletesen volt felépítve. Megismertette a hallgatót a tényekkel, hogy azután ezek a tények keltsenek bennünk kiáltó ellenérzést: hát ilyen még ma is létezik? Hát senki nem látja, hogy egy ember — ezért vagy azért — alkoholistává válik? Hogy elég „ráinni’ egy keveset, és meghal ?! Fél órát kapott a riporter, hogy tárgyát kibontsa, és megfelelő következtetésekig jusson: megtette. Miközben — észre sem vettük — azok felelősségéről is beszélt, akik az otthonuktól messze lakó, munkásszálláson élő emberek környezetét jobbítani hivatottak lennének. Hol jut el a lakókocsiban alvókhoz valami abból, ami már a legkisebb falusi kultúrházban is természetes? Miért marad mindig egyetlen és utolsó szórakozásuk a kocsma, az ivás? Ki látta, hogy Horváth József halálán van? Senki. És látja-e valaki, hogy X, Y és Z talán ugyanúgy? ... (sass e.) Mai műsor KOSSUTH RÄDIÖ 8.27: Nótacsokor. 9.20: Irodalmi évfordulónaptár. 9.44: A Kertész utcai Állami Zeneiskola - zenekara játszik. 10.05: A kincses sziget. 10.33: Melis György dalfelvételeiből. 11.18: Weiner: Változatok egy magyar népdalra. 11.24: Ketyeg a taxióra. 11.39: Szép remények. 12.45: Filmtükörkép. 13.00: öörökzöld dallamok. 13.50: A borsodi bányamunkásság zenei élete. 14.14: Dávid Gyula műveiből. 15.05: Délutáni népi muzsika. 15.28: Csiribiri. 16.00: Üdvözlet az olvasónak! 17.05: Olvastam valahol. . . 17.25: Maurice André trombitán játszik. 17.31: Bellini: Esz-dúr trombitaverseny. 17.41: Francia, hangjátékok szemléje. 18.15: Hói volt, hol nem volt... 19.15: Nóták. 19.47: A ..Névtelen újság”. 20.17: Üj operalemezeinkből. 21.08: A bűvös kocka, a hószínház és a gyerek. 21.28: Az operaközvetítés folytatása. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Az operaközvetítés folytatása. 23.19: Haydn-művek. 0.10: Tolcsvay László táncdalaiból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Keszthelyi Pál furulyázik, Mihály Sebestyén citerázik. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. 10.08: A Mantovani zenekar játszik. 10.17: Kunszentmiklósi „törö- kös”. 10.22: A Goombay Dance Band felvételeiből. 10.45: Láttuk, hallottuk. 11.03: Felix Slovácek szaxofonozik. 11.10: Louis Prima és Kelly Smith énekel. 11.15: Liszt: XIV. magyar rapszódia. 11.35: Csak fiataloknak! 12.35: A népművészet mestereinek felvételeiből. 13.00: Kapcsoljuk a győri körzeti stúdiót. 13.30: Éneklő Ifjúság. 14.00: Szórakoztató antikvárium. 16.06: Timmy-Tom. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Tanár úr kérem, mi készültünk! 18.30: Hétvégi panoráma. 19.55: Slágerlista20.35: Hívja a 33-43-22-es telefonszámot! 22.00:* Népdalkörök pódiuma. 22.25: Popzene a Fülöp-szigetek- ről. 23.20: Magyar művészek operettfelvételeiből. III. MŰSOR 9.00: Kamarazene. 10.10: Madrigálok. 10.30: Clark Terry All Stars együttese játszik. 11.15: Szimfonikus zene. 13.07: Kamaramuzsika. 14.00: Töltsön egy órát kedvenceivel. 15.00: Operaegyüttesek. 16.00: Zenei Lexikon. 16.20: Kuruc csizmák nyomán. 16.30: Képek és jelképek. 17.00: Popzene sztereóban. 18.00: Zenekari muzsika. 19.05 í Zongorahangverseny. 20.25: Kilátó. 21.10: Fiataloknak! 22.00: Napjaink zenéje. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés, hírek. 17.05: Hétközben. Aratás előtt. Szerkesztő: Balogh György. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Tánczene 18.26—18.30 : Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST. I. MŰSOR 9.00: Tévétorna, (ism.) 9.05: Iskolatévé. Környezetismeret. (Alt. isk. 1. oszt.) 11.05: Kamera, (ism.) 16.25: Hírek, (f.-f.) 16.30: A román kori festészet. 16.40: Reklám, (f.-f.) 16.50: Csak gyerekeknek! 17.25: Reklám, (f.-f.) 17.35: Telesport. (f.-f.) 18.00: Mark Aarons tévériporter Sidney-ből. (f.-f.) 18.20: Pedagógusok fóruma. 18.55: Reklám, (f.-f.) 19.05: Tévétorna. 19.10: Esti mese. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: A Főzőcske különkiadása. 20.50: A hét műtárgya. 21.00: Hírháttér, (f.-f.) 21.50: Az Edda együttes a Kertészeti Egyetem klubjában. 22.35: Tv-híradó 3. 22.45: A Miskolci Tévéfesztivál díjnyertes filmje. Volt egyszer egy ország. Chru- dinák Alajos és Zsombolyai János libanoni riportfilmje. II. MŰSOR 17.45: Sorstársak, (f.-f.) 18.05: A pécsi körzeti stúdió német nyelvű nemzetiségi műsora, (f.-f.) 18.25: Mérlegen — fiatalok otthonteremtése. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Zsendülő szerelem. Magyarul beszélő francia film. 21.35: Tv-híradó •2. 21.55: Reklám, (f.-f.) 22.00: Pannónia Kupa. Nemzetközi súlyemelőverseny. Közvetítés Tatabányáról. BUKAREST 16.05: Iskolatévé. 16.30: Könnyűzene. 17.00: Fiatalok stúdiója. 20.00: Tv-híradó. 20.30 : Gazdasági figyelő. 20.45: Dokumentumfilmek. 21.10: Ipari körkép. 22.00: Kulturális híradó. 22.30: Tv-híradó. 22.45: Régi és új dallamok. BELGRAD, I. MŰSOR 17.10: Magyar nyelvű tv-napló. 17.30: Videooldalak. 17.40: Hírek. 17.45: Ne hívjatok engem Robinak! . 18.15: Tv-naptár. 18.45: Könnyűzenei adás. 19.15: Rajzfilm. 19.21: Reklám. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 19.55: Reklám. 20.00: Színkép. 21.00: Reklám. 21.05: Tv-kioszk. 22.05: Tv-napló. II. MŰSOR 18.30: Csütörtöki zágrábi körkép. 19.15: Idő és pihenés. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00 : Teleszkópia. 21.00: Ez az én választásom. ^22.30: Huszonnégy óra. 22.35: Üjvidéki színházi fesztiváli krónika. SZÍNHÁZ 1982. június 3-án, csütörtökön 15 órakor Békéscsabán: VIKTÓRIA Németh L.-bérlet. 19 órakor Békéscsabán: VIKTÓRIA József A.-bérlet. 18.30 órakor Sarkadon: BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT 1982. június 4-én, pénteken 15 órakor Békéscsabán: HAGYMÁCSKA Pinokkió-bérlet 19 órakor Békéscsabán: VIKTÓRIA Móricz-bérlet MOZI Békési Bástya: 4 és 6 órakor: ... És megint dühbe jövünk, 8 órakor: Picasso kalandjai. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: A fekete kalóz. Békéscsabai Kert: Ratataplan. Békéscsabai Szabadság: 10, 4 és 6 órakor: A Kobra napja, 8 órakor: Hidegvérrel. Békéscsabai Terv: Az élet szép. Gyulai Erkel: Hurrikán. Gyulai Kert: Mennyei napok. Gyulai Petőfi: Szexis hétvége. Orosházi Béke. A remény joga. Orosházi Partizán: fél 6 órakor: A festmény titka, Bórakor: Moulin Rouge. Szarvasi Táncsics: Aranycsapat.
