Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-26 / 148. szám
1982. június 26., szombat II Bartók vegyes kórussal Csehszlovákiában ltögtönzött előadás Krivoklát várában Karlovy Vary nincs mesz- sze Kladnótól. Különben is egész Csehszlovákia büszkesége ez a hegyek ölében húzódó, kis gyógyüdülőhely. Ezért ie vitték oda szívesen a kórust a házigazdák. Karlovy Varyt szeletenként kapja a hegyekről leereszkedő utas. Csak óvatosan tárulkozik ki a város, hogy aztán a „kapuban” a Thermál Gyógyszállónál annál mohóbban keríthesse hatalmába a kíváncsi idegen. A Thermál a Karlovy Vary-i filmfesztiválok színhelye, a város legszebb szállodája, bár mennél többet lát itt a vendég, annál kevésbé meri ezt teljes biztonsággal állítani. Meseváros ez, állapítottuk meg a szinte egyut- cás üdülőhelyen sétálgatva. Mert ahol céltalanul kóborolva is szépre lehet lelni, ahof építészeti remekeken feledkezve lehet'padokra ülni, ahol van olyan specialitás (frissen sütött ostya) amelyért érdemes sorba állni, az a hely megérdemli a mesék varázsával való ösz- szehasonlítást. Arra, hogy gyógyüdülőhelyen jártunk, csak a jellegzetes kis korsóikból séta közben gyógyvizet kortyolgató betegek emlékezhettek. Gyomor-, bél-, epe- és májbántalmakban szenvedőknek ajánlják az ásványi sókban gazdag hévizet. Világnagyságok — többek között Marx, Goethe, Brahms, Turgenyev, Liszt Ferenc — gyógyíttatták itt magukat. Járt itt Arany János is, és csoda-e ha megha- tottan álltunk egykori szálláshelye előtt, betűzve emléktábláját, mely hirdeti, hogy nagy költőnk 1869. és 1876. között évente megfordult a városban. Kevesen tudják, hogy a dollár neve, a közeli Jáchy- movban egykor vert jó ezüstpénz, a tallér nevéből származik. A valaha nagy hírű várost ezüstbányái és jó nevű pénzverdéje tették híressé. A ma már csak falusiasnak tűnő településen is keresztül ment a háború utáni ki- és betelepítések vihara. Sokan elmentek, az érkezettek pedig a régi házakat lakják. Üj épületet alig látni. Az érintetlen, eredeti, évszázados házsorok még a hajdani hírnévre emlékeztetnek. Volt egy fénykora Jáchymovnak. Uránbányát nyitottak itt a múlt század végén. A rádiumot felfedező Curie-házaspár innen kapta — a monarchia ajándékaként — azt az egy vagon uránszurokércet, amelyből emberfeletti munkával egy- tized gramm tiszta rádiumot sikerült nyerniük. Az uránbányát azóta bezárták, de a benne feltörő vizet gyógyításra használják. A rádióaktív gyógyvízzel elsősorban reumatikus fájdalmaktól szenvedő betegeket kezelnek. Az itteni két nagy gyógyüdülő egyikében adta második csehországi koncertjét a kórus. A hallban másfélszáz, több nemzetiségű — köztük magyarok is — érdeklődő hallgatta meg és tapsolta végig a másfél órás előadást. A kitűnő akusztikájú teremben magyar, cseh és német nyelven szólaltatta meg a vegyes kar a műveket. Az igazán hozzáértő közönség vaskos tapssal jutalmazta a fellépést, olyannyira, hogy ráadást is kellett énekelni. Vannak alkalmak, amikor program szerint kell egy kórusnak fellépnie, és vannak esetek, amikor ösztönösen a helyzet, a körülmény hozza elő a dalt. Ez utóbbi történt Krivoklát várában is. Ezt a Kladnótól alig félórányi au- tóbuszútra levő várat a XIII. században építették, és a cseh királyok kedvelt tartózkodási helye volt. Nekünk magyaroknak, kiknek kincseit előbb a tatár, majd a török pusztította, hihetetlennek tűnik, hogy Krivoklát vára eredeti szépségében maradt fenn. A késő román kori és gótikus erődítményben ma kiállítások láthatók. A várba lépve, szokványlátnivalót várt a kórus. Az első csodálkozásra az egykori királynői lakosztályban kiállított XII—XIV. századbeli hangszerek szolgáltattak okot. Itt, egykori zeneszerszámok között már otthon vagyunk, gondolták többen. De az igazi nagy élmény ezután következett. Elurópa második legrégibb gótikus vártermébe léptünk. A gyönyörű teremben XIV—XVI. századbeli faszobrok és ikonok szépsége halkította le a beszédet és a lépteket. A művészet szentélyébe érkeztünk. Itt énekelni kell, született meg az együttes elhatározás. És felhangzott Ma- renzio Madrigálja, majd Thompsontól az Alleluja. A kórus énekelt, kedvtelésből, önmaga örömére. Ilyenkor szokták azt mondani, a tárgyak, a képek életre kelnek. Nem tudom, biztos így volt, dé csak az éneklés feletti közös boldogság és az építészet, a képzőművészet és a zene közötti szépséges összhang érződött tisztán. A vár sarkában egy igazi szentély, egy még szebb gótikus emlék, egy kis kápolna bújt meg nehéz ajtók mögött. A kórus ösztönösen és természetes módon állt fel az énekhez. Kodály, Székely keservese és Esti dala töltötte be a termet. Kelet-Szlo- vákiából érkezett kisdiákok szivárogtak be a padokba, és mint hirtelen talált kincsre csodálkoztak rá tátott szájjal a magyar zenére. Valami fenséges, soha nem feledhető találkozás történt ott. A cseh, a magyar és a szlovák kultúra, jelképes kézfogásának, a művészet összekötő és nem elválasztó — pedig de sokan és de sokszor próbáltak e népek közé éket verni (!) — erejének voltunk részesei és tanúi. A búcsúvacsorát a Smetana kórust patronáló szolgáltató-feldolgozó üzem igazgatója rendezte^ (De jó lenne, ha nálunk is minden színvonalas művészeti csoport mögött állna egy patronáló vállalat!) Évente 800 tonna alumínium árut gyártanak. Kiad márkanévvel mosógépeket, vasalógépeket készítenek, zömüket exportra. A kórus támogatása éppúgy hozzátartozik az üzem életéhez, mint a termékgyártás. Negyven éve van kórusuk. Az igazgató pohárköszöntőjében a kladnói és a Bartók kórus kapcsolatának jövőjéről, a további csereutazások fontosságáról beszélt. Ugyanerről szólt előző nap Éva Krajtro- va asszony is, a járási tanács elnökhelyettese, a kórus vezetőivel folytatott eszmecserén. Élményekkel gazdagodva, a kladnóiak kedvelt vendégeként búcsúzott a kórus a vendéglátó Smetana férfikar vezetőitől, tagjaitól. Hazafelé még jutott egy fél nap Prága szépségeinek felderítésére is. Aztán irány: Békéscsaba. Ismét felidéződtek a kladnói napok, folyt az ugratás, a sutaságok, a melléfogások felidézése. Guszti, az újkígyósi .tanár körül a levegőt betöltötte a jókedv. Alig egy hete, a hajnali órákban hazaérkezett jó küldetéséből, jó érzéssel a békéscsabai Bartók Béla vegyes kórus. Arpási Zoltán (Vége) Utcakép Karlovy Varyban MOZI Ez Amerika n tit Vili. küldöttgyűlése elé irta: dr. Kurucz Imre, a TIT főtitkára Q z ismeretterjesztő, a szemléletformáló, a nevelő munka hatása nagyon nehezen mérhető. Mi most a kongresz- szusra készülve mégsem mondhatunk le arról, hogy a programjaink eredményességét, hatásfokát is elemezzük és értékeljük, hiszen enél- kül nem tudnánk reálisan megtervezni jövő feladatainkat. Úgy gondoljuk, hogy az 1982. június 26-án, ma tanácskozó VIII. küldöttgyűlés olyan dokumentumokat tud majd megvitatni, amelyek segítik az elmúlt időszakban végzett munka reális értékelését, és a társulat tevékenységének továbbfejlődését biztosító program elfogadását. Mindez annak köszönhető, hogy a TIT alapszabályzatához híven minden szervezeti egységnél: a községi, üzemi, tanintézeti csoportokban, a járási-városi és megyei szervezeteknél is összehívtuk a munkát értékelő, a jövő célkitűzéseit meghatározó közgyűléseket és küldöttértekezleteket. Több száz fórumon, több mint 2000 felszólalóval alkotó légkörű, vitázó szellemű munkamegbeszélések zajlottak a jobbító szándék, a kritika és önkritika jegyében. A vitában résztvevők nagy figyelmet szenteltek annak elemzésére, hogy társulatunk tematikai ajánlásaival, programjavaslataival mennyire tudott igazodni a tényleges művelődési szükségletekhez, milyen segítséget tudott adni az emberek mindennapi problémáinak megoldásához. Sok szó esett a kisebb települések, az apró falvak köz- művelődési, ismeretterjesztő programjainak gazdagításáról. Minden tanácskozáson nagy hangsúlyt kapott a különböző társadalmi rétegek és csoportok sajátos érdeklődéséhez igazodó programok kidolgozásának igénye. Sokan felvetették a művelődésben hátrányos helyzetűek kiemelt segítésének szükségességét, a-tehetségesek ki- bantakozási lehetőségeinek biztosítását. Jó elképzelések fogalmazódtak meg az életmódformálás, az úgynevezett mindennapi kultúra hatékonyabb fejlesztése érdekében. A közgazdasági ismeretek gyarapítása, az egészségügyi felvilágosító munka erősítése. a közlekedési kultúra emelése, a szülők segítése a gyerekek nevelésében, a demokrácia kiszélesítéséhez elengedhetetlen ismeretek, képességek és készségek fejlesztése mindenütt a tanácskozások figyelmének középpontjában állt. A helyi, járási, városi és megyei küldöttgyűlések megállapították, hogy a közel harmincezres társulati tagság egészében áldozatkészen, lelkesen és sikeresen dolgozott. Megállapították azonban azt is, hogy a növekvő feladatok megkövetelik, hogy a jövőben még nagyobb figyelmet fordítsunk a tagság közművelődési munkára való felkészítésére, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a TIT-szervezetek a társulati munka iránt érdeklődő értelmiség alkotó műhelyévé váljanak. A küldöttgyűléseken mindenütt igazolódott, hogy társulatunk azért tud szép és jó eredményekről beszámolni, mert munkánkat segítették a közművelődés színvonaláért felelős párt- és tanácsi szervek, mert sikerült sokrétű és tartalmas munka- kapcsolatokat kialakítanunk a programjainkat igénylő üzemekkel és intézményekkel, a közművelődésben dolgozó társadalmi és tömegszervezetekkel. Számszerűen is szép eredményeket rögzíthet majd a VIII. országos küldöttgyűlés. Az a tény, hogy az előző időszakhoz képest 37 százalékkal több ismeretterjesztő órát kértek tőlünk, hogy 65 százalékkal emelkedett a különféle tanfolyami hallgatók, s 11 százalékkal az előadások résztvevőinek száma, azt bizonyítják, hogy öt évvel ezelőtt reális célokat tűztünk magunk elé, és sikerült menet közben is alkalmazkodnunk az új feladatokhoz. A művelődési kormányzat a közművelődés legdinamikusabban fejlődő területeként értékelte az ismeretterjesztést. s ebben az eredményben társulatunk jó munkája is benne van. Országos elnökségünk a társulati ismeretterjesztés 1982—87-es programjának kialakításán dolgozik. Mit is akarunk? Megőrizni és megerősíteni a sikeresnek és hatékonynak bizonyult tevékenységi formákat. Biztosítani a tartalmi sokszínűséget, a változatos formai, módszertani megoldásokat. Minden tudományterületen, minden művészeti ágban korszerű, a hallgatóságot érdeklő új ismereteket közvetíteni. Még szakszerűbb, még színvonalasabb, még érdekesebb rendezvényeket szervezni. Szeretnénk többet tenni a falvakban folyó ismeretterjesztés fellendítésére. Célunk megtalálni azoknak az embereknek az érdeklődési területét is, akik eddig távol maradtak a programjainktól, akikben eddig még nem sikerült kíváncsiságot ébreszteni a tudományos ismeretek iránt. Több olyan alkalmat szeretnénk biztosítani, ahol nem az egyoldalú ismerétközlés dominál, hanem a hallgatóság véleménycseréje, a beszélgetés, a nézetek ütköztetése. Űj, eddig még nem ismert vagy csak elvétve alkalmazott ismeretterjesztő formákat is szeretnénk meghonosítani. Sajátos eszközeinkkel segíteni kívánjuk a különféle irányított önművelődési formák elterjedését. Jobban figyelünk a sokféle egyéni érdeklődés kielégítésére, a különböző hobbitevékenységek támogatására. A mindennapi kultúrához tartozó ismeretek elterjesztése érdekében ismeretterjesztő, tanácsadó szolgálat létrehozása is szerepel a terveink között. Számítunk arra, hogy az ötnapos munkahét, s majd az ötnapos tanítási hét általánossá válása módosítja az emberek szabad idejének szerkezetét, s hogy ennek következtében nekünk is jobban ki kell használnunk a hétvégi pihenőidőt, a nyári és téli tanítási szüneteket. Több szabadtéri szórakoztató ismeretterjesztő foglalkozást tervezünk, szeretnénk továbbfejleszteni a népszerű ismeretterjesztő nyári táborokat, gazdagítani a nyári napközis foglalkoztatáshoz való kapcsolódásunkat. Társulatunk szerteágazó feladatainak csak akkor tud eleget tenni, ha minden tudományágban, minden művészeti területen vannak olyan tagjai, akik a saját szakmájuk kiváló ismeretén túl tájékozottak a legfontosabb politikai, társadalompolitikai kérdésekben, képesek és készek arra, hogy felszínre hozzák a hallgatóság, az ismeretszerző közösségek előzetes tudásából, gyakorlati tapasztalataiból eredő kérdéseket, s megfelelő pedagógiai, didaktikai, pszichológiai és retorikai ismeretekkel is felvértezve választ tudnak adni az embereket foglalkoztató problémákra. □ társulati ismeret- terjesztés hatókörének bővítése, az új tudományos eredmények gyors közreadása, a színvonalas politikai nevelő és szemléletformáló munka, az aktualitásokra, a változó igényekre való gyors reagálás — olyan célkitűzésünk, amelyet a társulat egész tagsága magáénak vall a következő öt évben is. Az biztos, hogy nem ez, hogy nem csak ez, de hát miért ne válogasson ki morbid (beteges), extrém (rendkívüli, különleges) eseteket, jelenségeket, szokásokat a rendező, Romano Vanderbes, ha megteheti. Nyilván az ember testi-lelki elnyomorodása, a mérhetetlen gazdagság és a mérhetetlen nyomor, a bűnözés állandó egymásra hatása, azonosulása, ellentéte: valamiféle „kiélési” szándék megállíthatatlanul produkál morbiditásokat és extrémi- tásokat. Nem marad más hátra, mint ezeket lefilmezni, közben a dokumentaris- ta látószöget megtoldani ügyesen álcázott, előre megbeszélt, beállított jelenetekkel, a hatás — feltehetően óriási lesz. Az is, és hogy a kör bezáruljon: akikről ezeket az európai szemmel, aggyal, gyomorral szinte elviselhetetlen dolgokat fo- tografálták, biztos, hogy feszengve ugyan, de lelkes örömmel nézték közszereplésüket. Akkor pedig mégiscsak közelít a valósághoz Vanderbes filmjének címe is, hogy „Ez Amerik^”? Végül is a rendezői tévedés (ami nyilván nem is tévedés, hiszen tudatosan csinálta azt, amit csinált) abban rejlik, hogy annak a bizonyos, előbb említett testi-lelki elnyomorodásnak, a felmutatása — hátborzongató lehet ugyan —, de nem mindig siker. Ott ennyire, nálunk kevésbé. Tudom, hogy ezt meg kell magyaráznom. Vanderbes kimondja egy helyütt, hogy az amerikai nép agresszív. Még akkor is kimondja, ha ez így, általánosítva nyilván nem igaz. A hajlam és különböző fokozatai, az megint más. De ez a hajlam minden emberben létezik. Körülményei, a helyzete határozza meg, hogy mennyire törhet felszínre, és mennyire válik a cselekedet rugójává. Mert kérem, mi más erre, mifelénk, egy őrjöngő tömeg a meccsen, amikor az ellenfél játékosának szét- rúgását követeli?! (Nemondja senki, hogy nem kerítette hatalmába ilyen érzés, és nem borzadt el tőle.) Vagy mi más a spanyol bikaviadal, mi másak voltak a római arénák, ahol abban gyönyörködtek az emberek, hogyan falják fel azt a másik, a lenti embert a vadállatok. Az itt bemutatott agresz- szivitás és a beteges hajlamokban, hiedelmekben, szokásokban való vájkálás mégis idegen számunkra. Eny- nyire feltétlenül idegen, ahogyan azokat Vanderbes filmje elénk tárja. Én azt hiszem, úgy kell nézni ezt a filmet, hogy már közben mindent a maga helyére teszünk. A gilisztaevő családot, a fejvadászatot, a romboló derbyt, a női iszapbirkózást, a patkánysütést, és a milliomos kutyusok számára biztosított, luxusszintű nemi szolgáltatásokat. Mert a New York alatti csatornákban lakó szerencsétlenek látványa valóban elképesztő, de a Floridában halálukat váró, elegáns öregek áradata a gazdagság palotáiból indul a fürdőhely felé . . . Romano Vanderbes ilyennek látja Amerikát. Mi azonban tudjuk, hogy nem lehet csak ilyen. Mert, ha csak ilyen lenne, az rosz- szabb volna Dante poklánál, és sokkal rosszkedvűbben tekingetnénk időben előre, a jövő felé, kétezer irányában. Még szerencse, hogy Vanderbes gátlástalan hatásvadászata is bel ejá‘szett a képbe, amit — nehezen bár —, de elviseltünk. Sass Ervin
