Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-20 / 143. szám

1982. június 20., vasárnap n H BÉKÉS MEGYEI INÉPÚJSÁO- Sf * ' ,v un lyán M iért nevezik Hunyát Hunyának? Hunya Tiborné, a községi tanács elnöke így meséli: — Hunya Józsi bácsi, akinek errefelé voltak a föld­jei, az ezernyolcszázas évek végén telket adott a templom építéséhez, ugyanakkor épült meg a parókia, az iskola, de jutott hely még néhány háznak is, amivel kezdetét vette e tájékon a tanyák sűrűsödése, a házak szaporodása. Így az­után, amikor a település negyvenhatban önállóvá vált — ad­dig Endrődhöz tartozott —, az alapító előtt tisztelegve „fel­vette” a Hunya nevet. Az önállósuláskor Hunya három utcából állt, s az új köz­ség lakói még főleg tanyákon éltek, a betelepülés az ötve­nes években kezdődött, s ma a 15 utca ad otthont zömében az 1200 hunyainak. Tiz évvel ezelőtt még 1500-an éltek a szor­gos munkával fölvirágoztatott faluban, a hetvenes években azonban nagyon sokan felkerekedtek, hogy a fiaik, lányaik után menjenek, akik az ország különböző vidékein teleped­tek le, miután itthon nem kaptak a végzettségüknek, elkép­zeléseiknek megfelelő munkát. Érdekes, hogy mostanra ez a folyamat nemcsak megállt, hanem meg is fordult: az utóbbi egy-két évben több fiatal tért haza iskolái végeztével, s az sem számít hovatovább rit­kaságnak, ha közülük egyik-másik házat vesz, vagy építkezni kezd szülőfalujában. Hunya jól él. Látszik a takaros portákon, az egyre rende­zettebb utcákat díszítő rózsabokrokon, a járókelők, motoron tovarobogók, a kerékpáron haladók öltözködésén, a közintéz­mények külcsínján. A lakások kilencven százalékában bent van már a vezetékes víz, és sorolni lehetne. „Jól élnek a hu- nyaiak valóban, de meg is dolgoznak ezért a jólétért, s emellett nem keveset tesznek községükért is” — mondja Hunya Tiborné. Megfiatalodott KISZ-vezetés A község egyetlen KISZ- alapszervezetének titkára áp­rilis óta Szmola Illés: — A múlt évi mozgalmi munka nem sikerült valami fényesen. Terveztünk például kirándulást, de elmaradt, mert rosszul szerveztük meg. Megválasztásommal egy idő­ben nagy változások mentek végbe az egész alapszerve­zetben. Nyolcán elmentek, ti- zenketten jöttek hozzánk. Azok távoztak, akik elköl­töztek vagy elfoglaltságuk miatt nem vállalták tovább a munkát. Megfiatalodott az alapszervezetünk, úgy érzem, ez minőségi változást is je­lent. Jelenleg 37 KISZ-tag van a faluban, háromnegyedük tsz-tag. Éppen ezért, legin­kább a szövetkezet támoga­tására számítanak — nem hiába. Egy hete kezdték és két hónap alatt befejezik a régi irodaépület átalakítását. Ebben' kap helyet az új KISZ-klub és az idősebb nemzedék. A KISZ-esek idei tervei viszonylag szerények. Igyek­szenek fellendíteni a községi tömegsportot, és olyan kul­turális, szórakozási lehetősé­geket teremteni, hogy a fia­talok ne vágyódjanak el a faluból. Ezzel kívánják ho­norálni azt a segítséget, ame­lyet a szövetkezettől kaptak, hiszen legnagyobb gondja a tsz-nek a fiatal szakemberek letelepítése, megtartása. üsszonyok — két műszakban Valamikor szolgáltatóház volt — most a Gyomaendrő- di Háziipari Szövetkezet hu­nya i részlegének ad otthont. Negyvenöt asszony szab, varr, ketlizik itt két mű­szakban. Heten közülük — Knapcsek Bálintné műszak­vezető Dinya Lajosné, Hor­nok Imréné, Papp Sándorné, Tímár Mihályné, Varjú De- zsőné meg Varjú Lajosné — már az induláskor, 1972 márciusában eljegyezték ma­gukat ezzel a szakmával. — Csak az; a fájdalmunk, hogy a tíz évet nem ismerik most el, miután állítólag a tört év nem számít, így csu­pán jövőre jubilálhatunk — nanaszolja a műszakvezető, de azután másra terelődik a szó. Kiderül, hogy a két mű­szak az nemcsak a varrodai munkára vonatkozik. — Ha délelőttös vagyok: vagy korábban kelek, vagy a férjem látja el reggel a jószágot, ha délutános, akkor délelőtt ér>, este meg ő — magyarázza Pintér Béláné, akiről azt is megtudjuk, hogy legutóbb ő érdemelte ki a hunyai asszonyok közül a Kiváló Dolgozó címet. Pin- térné egyébként annak a Hunyadi brigádnak a tagja — beszélgetőpartnereinkkel, Fülöp Imrénével, Arnótszki Györgynével meg Katona Imrénével együtt — amely most májusban elismerő ok­levelet kapott az Országos Béketanácstól a békemozga­lomban végzett eredményes munkájáért. A brigád patronálja az óvo­dát, az iákolát, május végén pedig egy szombati műsza­kot teljesítettek az idősekért. Hunyán ugyanis nagyon sok idős ember él, akikre a köz­ség külön is nagy figyelmet fordít: legjobb úton halad a szervezés ahhoz, hogy nap­közi otthonuk minél előbb megépüljön. Pintérné, Amótszkiné, Fülöpné, Knapcsekné meg Katonáné — a Hunyadi brigádból Kevés a szakember Petényi Szilárd, aki 33 évével a megye egyik legfia­talabb elnöke, három hónap- . ja áll a Hunyadi Tsz élén: — Legnagyobb gondunk, hogy kevés a diplomás szak­emberünk. Nincs jogászunk, közgazdászunk, szükségünk lenne növénytermesztési ága­zatvezetőkre, főágazatvezető- re, állattenyésztési ágazat­vezetőre. Már tárgyalunk négy házaspárral, eddig ket­tőnek a lakásproblémáját si­került megoldani. Sajnos, a gazdasági szabályozók miatt, nem építhetünk új házakat. Arra kényszerülünk, hogy régieket vegyünk és újít­sunk fel. Ez pedig sokkal drágább az újnál, örvende­tes azonban, hogy sok fiatal költözik vissza a faluba. Gondolom azért, mert itt könnyebb a megélhetés. Kö­zöttük sok a vasipari szak­munkás. Hogy nekik folya­matos munkát adhassunk, lehetőségeink szerint bővít­jük az alaptevékenységen kí­vüli tevékenységek körét. A szövetkezet jó földeken gazdálkodik, kukoricát, nap­raforgót, cukorrépát és bú­zát termeszt. Az idén elő­ször 53 hektárra vetőmag­termő hibridkukoricát vetet­tek — a nagyobb jövedelem reményében. Mint a tsz-el- nök mondotta, semmitől nem zárkóznak el, ami növeli a nyereségüket, ezért lehet, hogy jövőre ismét változtat­nak egy kicsit a vetésszerke­zetükön. Másik nagy tervük az energiagazdálkodással kap­csolatos. Három közeli tsz­szel és a kondorosi keverő­üzemmel arra társultak, hogy a kamuti 5-ös számú földgázvezetékből leágazást építenek ki. Ha tervüket jó­váhagyják, és megvalósul, a szövetkezet szárítójában, ser­téstelepén és baromfi- telepén, valamint irodájában és szociális létesítményeiben áttérnek a földgázzal való fűtésre, vízmelegítésre. So­kat nyernének ezen a község lakói is, hiszen mód nyílna arra, hogy bevezessék há­zaikba a gázt, ami nemcsak olcsóbb a folyékony tüzelő­anyagnál, hanem sokkal tisz­tább, könnyebben kezelhető. „Kiállítás” a váróban Központi helyen, a főutcán levő orvosi rendelővel szem­ben található az a tágas, kor­szerűen felszerelt egészség­ház, amely több mint egy­millió forint költséggel —sa­ját erőből — a Hunyadi Tsz kivitelezésében épült. A múlt évben átadott létesít­mény megfelel az anya- és gyermekvédelem mai köve­telményeinek is. Jó ötletnek számít a váróhelyiségben a kiállítás bébiételekből és gvermektápszerekből, ame­lyek nagyban megkönnyítik a kismamáknak az eligazo­dást. Az egészségügyi ellátás ke­retében rendszeres tüdő- és rákszűrő vizsgálatokat is tar­tanak. Dr. Fabó János kör­zeti orvos, aki egyben a köz­ségi alapszervezet pártitkára is, elismeréssel szólt a gyó­gyítás, a szociális ellátás sze­mélyi és tárgyi feltételeiről. Megemlítette, hogy a mun­kát két tiszteletdíjas társa­dalmi gondozónő is segíti. A rendszeres szociális segélyre általában 45 ezer forint'■jut évente. Hunyán a véradók száma 80 és 100 között mo­zog. Sokan kaptak már ok­levelet és egyéb elismerést a vöröskeresztes tevékenység előmozdításáért. Ugyancsak dicsérendő a helyi párt-, ál­lami és gazdasági szervek­nek azon kezdeményezése, hogy minden évben ősszel, az öregek napján a falu vala­mennyi nyugdíjasát megven­dégelik a tsz-ben. Új szerződést készítenek A Hunyadi Tsz sertéstele­pe évente 16 ezer hízót ad át a felvásárlóknak. Az eh­hez szükséges hízóalapanya­got, a malacokat a háztáji­ból vásárolja a közös. Mi ta­gadás, ez fonák helyzetet te­remt. A malac ára ugyanis az év elején nagyon magas. Sza­badpiacon megadják kilójá­ért a 80 forintot is. A szö­vetkezet ennyit nem tud fi­zetni érte, ezért sokan a pi­acra viszik azt a malacot, amelyet korábban a tsz-nek ígértek. Az év második felében csökkennek a szabadpiaci árak, ilyenkor a tagok mala­caikat a közösnek akarják adni, amely nem képes vala­mennyit fogadni, felnevelni. Pedig minden segítséget meg- ada tsz tagjainak — igény szerint árusít, és házhoz is szállít takarmányt, a közel­jövőben pedig tápboltot nyit. A szakvezetés úgy tervezi, hogy jövőre új szerződést köt a háztájizókkal. Olyat, amely megoldja a sertéstelep ma­lacellátási gondjait, és a ta­gok is jól járnak, amely egyezteti az érdekeket. Hogy ez így legyen, gondos előké­szítés után alakítják ki az új szerződés pontjait. Előkészí­tési munkáiba bevonják a ta­gokat is. Képünkön Sóczó Bé­la, aki a közösben és a háztá­jiban is a sertéssel foglalko­zik. Kispályás foci Hajdú Mátyás vb-titkártól, a sportkör vezetőségi tagjától a testedzés feltételei iránt érdek­lődünk. — Volt-e valamilyen lényeges változás az utóbbi időben? — Az idén tartottuk meg^iszt- újító közgyűlésünket. Nem kis eredménynek számít, hogy a ter­melőszövetkezet a sportkör tá­mogatását magára vállalta. El­sősorban gazdasági okok miatt volt szükség erre a lépésre. Ter­mészetesen ez nem jelenti azt. hogy a tanács és más szervek — a saját erőforrásukhoz mér­ten — nem járulnak hozzá bi­zonyos költségek fedezéséhez a jövőben. — Miben realizálódott eddig a tsz segítsége? — Tavaly és az idén összesen 400 ezer forintot kaptunk a tö­megsport fejlesztésére. A fedett tekepálya 1981-ben készült el, s a 20x40 méter alapterületű, bi­és... tumenes kézilabdapályát nemrég adtuk át rendeltetésének. Ezen­kívül van lengőteke, nagy fut- ballpálya, és lehetőség nyílik a röplabdamérkőzésekre is. A kü­lönböző szervek lelkes támoga­tásával hoztunk létre a sport­pálya mellett egy játszóteret, ahol mászógömböket, hintákat és más berendezéseket szereltünk fel. — Mely sportágak • a legnép­szerűbbek itt? — Férfiak és nők körében egy­aránt kedveltek a röplabda- és a kispályás futballmérkőzések. Télen a művelődési házban tar­tanak edzéseket . . . Minden má­jus elsején egész napos sportmű­sort szervezünk, s ebbe Kiscsá- kó, örménykút és Kondoros la­kosai is beneveznek. Legfőbb célunk az, hogy tovább erősöd­jék a testedzés tömegsportjel­lege. Otezer-nyolcszáz kötet Nem törvényszerű, de sok helyen az a valóság, hogy minél kisebb egy település, annál több társadalmi meg­bízatás, funkció jut az ér­telmiségi munkakörben dol­gozókra. Zádori Illés törté­nelem—földrajz szakos általá­nos iskolai tanár mintegy 20 éve tevékenykedik a nép­frontmozgalomban. Mint HNF-titkár és tanácstag, s úgy is, mint a művelődési ház igazgatója, és a helybeli tűzoltó egyesület elnöke, hosszú idő óta cselekvő ré­szese a hunyai közéletnek. Ezek után érthető: nem az a fontos, melyik intézmény vagy testület szervezett egy- egy akciót vagy rendezvényt, hanem az, milyen tartal­masnak, eredményesnek bi­zonyult a tisztségviselők, ak­tivisták munkája. Ö és Szmola Ernő iskola- igazgató arról tájékoztattak bennünket, hogy januárban közös igazgatás alá kerültek az oktatási és művelődési in­tézmények. Noha még egy félév sem telt azóta, az ösz- szevonás pozitív hatása má­ris megmutatkozott. A he­lyiségek, felszerelések közös használatán túlmenően, job­ban ki lehet küszöbölni a szervezésből, s a berendezé­sek beszerzéséből a párhu­zamosságokat. Például a művelődési ház nagyterme minden csütörtökön és szom­baton a KISZ-fiatalok ren­delkezésére áll, akik diszkót, szellemi vetélkedőket, aszta­litenisz-versenyeket szoktak tartani. Télen szintén a mű­velődési ház ad otthont az úttörő- és sportfoglalkozá­soknak, a tornaóráknak, va­lamint az iskolai, családi és egyéb társadalmi összejöve­teleknek is. Ezenkívül dí­szítőművészeti- és kertbarát­szakkör veszi igénybe az in­tézmény helyiségeit. Sőt, filmvetítés céljára is fel­használják a nagytermet. Amint hallottuk, jó lenne, ha kicserélnék az elavult székeket. A tanulásra, művelődésre kedvező alkalmat nyújt az 5800 kötetes könyvtár, mely­nek mintegy 300 beiratkozott olvasója van jelenleg. Álta­lában 15 ezer forintot fordí­tanak könyvbeszerzésre, évente. A 204. születésnap után Juli néni, azaz Tímár Víncéné minden évben kétszer ül­het születésnapot. Egyszer december 26-án, amikor valójá­ban született, másodszor meg négy nappal később, azon a napon, amikor százkét és fél évvel ezelőtt Endrődön beje­gyezték az anyakönyvbe. Így van az, hogy tavaly december 29-én a kétszáznegyediket ünnepelhette meg. Nem akármi­lyen körben: tizenhat unoka, harminckét dédunoka, s most már egy ükunoka veszi körül egy-egy ilyen nagy esemé­nyen. — A következőt már nem érem meg, lelkem — suttogja Juli néni a betegágyból. A beszéd nehezére esik, de szemén látszik: szereti, ha sokan vannak körülötte, ha beszélnek hoz­zá, s szívesen válaszol az agyonkoptatott kérdésre is: — Mi a hosszú élet titka, Juli néni? — Annak csak Isten a tudója. De Fabó doktor elárulja azt is, hogy tudja azt Juli néni is nagyon jól: kerülte mindig, ami ártott az egészségnek. Most meg már évek óta a sűrűn hazalátogató családtagok mellett hárman is óvják. Két lánya, Szekeres Istvánná meg Tímár Ilona a tíz gyerekéből még élő öt közül, no, meg dr. Fabó János, aki mindennap fölkeresi. — No, Juli néném, megyünk akkor táncolni a hétvégén? — lép be a falu orvosa. Juli néni meg mosolyog — évszázad­nyira vannak már azok az idők: — Szaladunk, doktor úr, szaladunk. összenézünk mindannyian, a szobában levők, s egyre gon­dolunk: árnyékos már ez a derű. Juli néni — túl a százket- tediken — Hunya legidősebb embere. Szeretet veszi körül, ezért is érdemes drukkolni a százharmadikért! Nagyon jó egészséget Juli néni! » w — Megyünk táncolni, Juli néni? Az oldalt írták: Bukovinszky István, Köváry E. Péter és M. Szabó Zsuzsa. A fotókat készítette: Veress Erzsi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom