Békés Megyei Népújság, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-19 / 142. szám
o 1982. június 19.. szombat UbiWKrira KÖRŐSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET 80 éve született a „csillagszemű tót anya” fia, Berda József, József Attila-díjas költő Kerekes György: Portré Arcképvázlat történelmi háttérrel „Felmegy a mennyekbe József Attila testvérbátyja" — így búcsúztatta 15 évvel ezelőt tégy tikkasztó nyári napon Berda Józsefet Mátyás Ferenc, a jóbarát és jeles költőtárs. Alig volt olyan akkor ott, a nagy sokaságban, velem együtt, aki ne köny- nyezte volna meg Berdának, ennek a tiszta szívű, nagy gyereknek a halálát; mert igazak voltak a költőtárs szavai : Berda, az egykori lakatosinas, osztályos költő volt, nem ugyan József Attila-i módon, a marxi—lenini forradalmár eszmei csiszoltságá- val. tanultságával, hanem a maga módján, azzal a móddal, ahogy kifejezte költészete a Ho'rthy-korszák sötét éveiben a szegénylegények vágyakozását a kacsasült és szép női térdek után; ahogy a természet szerelmese tudott lenni, ahogy a fák húsé és a mezők üde virágillata vonzásában (lásd például Hajnali erdő című gyönyörű versét is) valamit abból a szabadságból is felismert, aminek valósággá válásáért az oly sok vérrel kivívott fej- szabadulás után még napjainkban is újra és újra tenni kell. „Oly szabadnak kéne lenni, mint a madár kit nem köt sem szabály, sem határ” — ez a versidézet díszíti Berda József síremlékét a Farkasréti temetőben, ahol a költő születésnapján, február 1-én, égy szeles-napos télutói napon, koszorúzási ünnepség volt. A Magyar írók Szövetségének költői szakosztálya nevében Fodor András koszorúzott, rajta kívül még sokan elhelyeztük e napon ott virágcsokrunkat, a rokonok, barátok, ismerősök népes kis csapatából. Ott volt Mátyás Feri, a költő rokonsága, s olyanok is, akiket Berda sírjánál most láttam először. A temetőmunkások felsalakozták a környező jeges, síkos utakat, nehogy elcsússzon a gyászoló közönség. De annyian nem voltunk. Még este a Kőműves étteremben sem, ha meg is telt a terem egyik fele a Berda-asztaltársaság híveivel. Kovalovszky Miklós, az ismert irodalomtörténész tartott megemlékezést. ismertetve a sajtó, rádió, televízió Berda-programjait, adásait, közléseit, Bodor Tibor színművész, a Madách Színház tagja Garai István és László Gyula Berda József emlékezetére írt kedves- szellemes-szép verseit szavalta el, Vargha Kálmán irodalomtörténész az Arcok és vallomások sorozatban Ber- dáról írt kötetének sajtó alá rendezéséről adott híradást, Sellyéi Zoltán előadóművész pedig néhány Berda-verset olvasott fel. A tél nyűgéről szólót, mert hiszen a szegény költő (aki csak 1957- ben lett ágybérlőből főbérlő, mely alkalommal mint vasas újságíró én vittem neki akkor egy kályhát a vasasok egyik furgonjával, és négy műszaki dolgozóval a Vasas-központból), szóval szegény Berda télen nagyon sokáig fázott, nem csoda, ha átkozta a telet. De ahogy szidja versében a telet, annál nagyobb melegséggel gyöngédséggel énekel egy másik, ugyancsak elhangzott versében édesanyjáról, a „csillagszemű tót lányról'', aki nyolc gyereket szült, s akire legnagyobb nyomorúsága közepette is mindig úgy emlékezett vissza, mint a boldogság szigetére. Magam elvittem Berda 1941-ben kiadott, „Ördögnyelv” című — nekem dedikált — 403. számú példányát, mely kézről kézre járt, nem kis irigységet váltva ki, hiszen ilyen Berda-kötete nem túl sokaknak van. Az „ilyen” alatt az is értendő, hogy a cenzúra által kihúzott sorok helyébe Berda tintával utólag beírta a maga szövegét. A kötet hozzámkerülésének el kellett mondani a történetét. 1941 — ben meglátogattam az Erzsé- bet-híd lábánál létezett Modern kávéházban az akkor még élő, és ott lakó Satanel- lát, Krúdy özvegyét — első feleségét. Krúdy különben Berda egyik első segítője volt, Kosztolányival, Illyéssel együtt. (Találó sorokat ír erről a Magyar irodalom gyöngyszemei sorozatban megjelent 1979-es Berda-vá- logatás bevezetője.) Satanella, Krúdy özvegye, a megtört, idős asszonyok szinte végtelen fájdalmával „örült" annak, hogy a pesti periférián - Krúdy romantikus an- tifeudalizmusa, antikapita- lizmusa ifjú híveket toborzott, hiszen Krúdy 1933-as halála — melyet megelőzött, hogy a rendszer kikapcsoltatta a lakbért fizetni nem tudó nagy író lakásából a villanyt —, szóval ez a halál nagyon keserű gyász volt, mintha a nemzet tagadta volna meg fiát, aki az 1918- as és 19-es köztársaságokat oly lelkesen üdvözölte. No. szóval, hazafelé tartva Rákospalotára villamoson, megtudtam, hogy a sok ember Üjpestre utazik, ahol akkoriban még lóversenypálya volt. Én is kimentem a „der- by"-re, életemben először és talán utoljára, öt pengővel megtettem egy szép nevű lovat, az Annabellát, mely aztán bejött harmadiknak, kétszáz pengőt nyertem és rohantam Berdához, az újpesti Kör kávéházba, mivel mi Berda verseit publikáltuk, de fizetni nem tudtunk neki, most megpróbáltam kicsit törleszteni. meghívtam őt ebédelni a Székely-csárdába. Berda a Gellért utca 31-ben volt ágybérlő (most Berda József az utca neve), de nappal a Kör kávéházban tartózkodott, ahol asztala volt, tintával, tollal. Jóska most is ott volt, rohant velem a csárdába, ahol végigettük az étlapot, bár én inkább néztem, meg csodáltam őt. no, ezután valamikor dedikálta nekem hálából a kötetét. Ilyen, és ehhez hasonló epizódok az asztalnál sorra előkerültek. az újpesti Hován László festőművész és felesége a nemrég létesült Ber- da-szobáról szólt, közben aláírási íveket köröztek, Berda születésnapi emlékére készült sokszorosítással. Berda még élő nővére, Margit néni nem jött el Angyalföldről, sem Novákné, a menye, akiknél valamilyen családi probléma adódott. .Viszont ott láttam a börtönjárt és azfán rehabilitált Sós Lászlót, akivel a ’60-as években gyakran találkoztam a Ré- vay utcai Niszl-féle „kóser ivodában”, a Berda-esteken, ahol kitűnő borokat, meg libasülteket lehetett kapni. Mit mondhatnék összegezésül? Az a február 1-i Berda- nap — a koszorúzással, meg az esti „litániával” — sikerültnek mondható. A „Száguldj szabadság!”, meg az említett válogatás és több más Berda-kötet szerte az országban megsokszorozta a Berda-hívek táborát. Azt hiszem azonban, hogy az egész Berda-ügynek — mint kicsit a Krúdy-ügynek is — még csak az elején vagyunk, kapcsolatban azzal, hogy még Bartók, meg Kodály igazi megértésének is az elején vagyunk. mi több, még az állítólag ismert és népszerű Móricz Zsigmond igazi értésében is van mit tennünk,, S ez alól még József Attila, meg Ady sem kivétel. De a mulasztások — úgy érzem — Berda tekintetében (meg kicsit Krúdy tekintetében is) kivált nagyok. Berdát. aki oly szeretettel ír „csillagszemű tót anyjáról”, (meg Krú- dyt, akinek az anyja. Csákányi Julianna, a szarvasinyírségi szlovák-magyar szegénységből került ki), vajon ismeri-e a maga nyelvén a hazai és nem hazai szlovákság. azaz miként állunk a Berda-fordítással? Régen tűnődöm, vajon mi lenne fontosabb. végigvinni az esztétikai harcot a magyar nyelv területén Berda tekintetében (meg Krúdy tekintetében is)v s csak aztán odaállni a szlovákság elé a jól válogatott fordításokkal: . vagy pedig — néhány fordítást közreadva — a szlovákságot is segítségül hívni ehhez az esztétikai küzdelem- ' hez. Mert ez a küzdelem nem kicsi. És nem egyszerű! Berda népszerűsége hasonlít kicsit Krúdy népszerűségéhez. Krúdy sokáig az „írók írója" volt. és csak napjainkban kezd lassan-las- san a nép írójává is válni. Berdával más a helyzet, de mégis hasonló. Berdát sok író és költő sem szívleli, még kevésbé bizonyos rétegek a nagyközönség köréből. Kik szívlelik hát? Nehéz lenne megmondani. Festők, művészek, értelmiségiek, meg plébánosok, meg volt koldusok, utcalányok. de egyáltalán nem az úgynevezett lumpenproletárság. Berda proletárabb volt a proletárnál, de nem volt lumpenproletár, mint ahogy a József Attila-i értelemben Vett osztályharcos proletár sem volt. Jólelkek, utópisták, álmodozók, naivak, hiszékenyek, csalódottak, boldogságkeresők, boldogságra vágyók, az emberi civilizáció értelmében hívők, dacosak, a lakatosinasokkal rokonságban levők, két szóval odamondani akaró munkások, meg nem-münkások — különcök? Nyakkendőt nem viselők? Szüzességüket nem féltők? Nem tudom. Az a baj, hogy más az élet is. és más az esztétika- és irodalomtörténet skatulyarendszere is. Berda egy átmeneti kor költője, amikor fordult a világ, velünk együtt. Berda lázadó is, meg nemlázadó is, szeretné elérni a földi boldogságot, de hogy ezért harcolni is kell? Berda magányos farkas volt kicsit. Talán egyetlen állampolgára Magyarországnak, aki életében mást nem csinált, mint verset írt (ha nem volt beteg, és nem szenvedett valamiért). Mindenki más rajta kívül egyebet is csinált a költők közül, mint „csupán” verselt. Ady újságíró. volt, Illyés , fordított, Berda csak verselt. Nyo- morgása törvényszerű volt? Nem lehetett volna — legalább a felszabadulás után — valami okos módon más körülmények közé juttatni? Nem sikkadt el művészetének sok eleme egy olyan — majdcsaknem bohóckodásnak nevezhető — életformában, melyhez úgyszólván mindenki statisztált. hol ezért, hol azért, hol azért is, mert Berdát nehéz volt „nevelni”? Száz szónak is egy a vége: Berda művészetének terjedése, megismerése, elsajátítása alkalom arra. hogy elemezzük egy kicsit ezt a művészetet, s vele a mi társadalmiságunkat. annak olyan pozitívumát, mely végső fokon nem hagyja elveszni az értékeket, és olyan veszélyeit is. hogy a segítség nincs mindig kellően jelen ott, ahol segíteni kellene. A polsároukkasztó. a megbotránkoztató Berda helyett e művészet kiteljesedésének lehetőségeit is látnunk kell. azoknak a Berda-verseknek a tükrében, melyek a korhoz képest szinte csodálatot keltő megrendüléssel zengik hazánk természeti ’szépségét, tájait, az ember jobb sorsra méltó életét, ami harcok árán. valósággá is válik Bereez Miklós Gyurkó László könyve A Magvető Könyvkiadó gondozásában jelent meg Gyurkó László: Arcképvázlat történelmi háttérrel című műve. A debreceni Alföldi Nyomda munkáján érződik a különleges alkalom szülte gondosság, mintha a szívük melegét is odakölcsönözték volna munkájukhoz. Ettől a szerző sorai, gondolatai sem mentesek. Hiába igyekszik palástolni megil- letődöttségét Gyurkó László, mondatai arról árulkodnak, hogy a tisztelet mellett egy kis elfogultsággal is szemléli hősét. Nem könnyű Kádár Jánost személyes dolgairól szóra bírni. A magyar történelem azon kévéséi közé tartozik, aki nemcsak szerény, de van is mire szerénynek lennie. Neve olyan politikai gyakorlatot fémjelez, amely a szocializmus építésének viharos korszakában állja a próbát. Vezetőnk, kortársunk, és — hadd mondjam ki — barátunk is Kádár János. Politikáján átsüt a tiszta emberség. Ereje, nyugalma. rendíthetetlen hite tiszteletet ébreszt. ízes humora pedig emberközelségbe hozza alakját. Szeretnénk vele kezet szorítani. Elismerés, köszönet lenne a kézfogásban. És, ilyen az emberi természet, szeretnénk jobban megismerni őt személyében is. gondolni vele. Csakhogy Kádár János általában elhárítja a személyét érő elismerést, nyilvánosságot. Egyéni alkatában gyökerezik az egyszerűség. Gyurkó Lászlónak mindössze három nap adatott, hogy személyes találkozáson élményeket gyűjtsön a Kádár-portréhoz. Ennyi idő alatt aligha lehet egy eseményekben gazdag életút főbb állomásait megbeszélni, ezért a szerző a szükségből erényt faragott. Az ország sorsával, történelmével hozta párhuzamba hőse alakját. Könyvének precíz címet adott: térrel. Valóban vázlatos a portré, ám ez semmit sem von le értékéből. Hiszen amikor kevés adat volt az arckép pontos megrajzolásához, olyankor a történelmi háttér került előtérbe. „Magyarország valóban mérhetetlen megrázkódtatásoknak volt kitéve ebben az évszázadban: az első világháború, a monarchia bukása. a Tanácsköztársaság, a fehérterror, Trianon, a második világháború, a nyilasuralom, a felszabadulás, a fordulat éve, a Rákosi-kor- szak, 1953., 1956; végiggondolni is sok, nemhogy megélni, tudatunkban feldolgozni, ösztöneinkkel megemészteni.” Gyurkó László könyve úgy pásztáz végig mindezen, hogy egy ember útját követve idézi fel a fontosabb állomásokat, mutatja be a történelmi folyamatot. „Én már olyasfajta harcos vagyok — mondta egyik felszólalásában Kádár János —, hogy ha elkiáltom magam: előre, akkor mindig szeretem tudni, hányán jönnek utánam.” Amikor pedig kimondta a Kádár-politika „bűvös” mondatát —, aki nincs ellenünk, az velünk van — bebizonyosodott, hogy népünk döntő többsége van velünk. Érthető tehát, ha az egy úton haladó emberek érdeklődéssel olvassák a vezetőjük életútjától és sajáttörKerekes Györgyi Úton ténelmünkről írt sorokat. Arcképvázlat történelmi hát- Andódy Tibor Képeink Kerekes György rajztanár-festőművész alkotásait mutatjuk be ezúttal olvasóinknak. A képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula tanítványa volt, később — mint ősz;.indíjas — a Collégium Hungaricum lakója Bécs- ben. Visszatérve rajztanár Budapesten, képei a Műcsarnok. az Ernst Múzeum tárlatain szerepelnek. Később Kaposvárra, majd Békéscsabára került, vezetőségi tágja volt az egykori Auróra-körnek. 1945. után rendszeresen részt vett az itteni tárlatokon, és tanított a békéscsabai gimnáziumban. 1965-ben vonult nyugdíjba. ma már ritkán fest.
