Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-01 / 101. szám
NÉPÚJSÁG 1982. május 1-, szombat o Vélemények a munkaversenyről Mitől nőhet a brigádok lelkesedése? Nyolcán ülik körül az asztalt: Balogh Mihály, a Bckés megyei Vegyesipari Vállalat 1963-ban alakult József Attila tízszeres aranykoszorús szocialista brigádjának vezetője. Bányai József, a Mező- hegyesi Mezőgazdasági Kombinát 1960-ban alakult Újhelyi Imre tehenész szocialista brigádjának vezetője, akinek brigádja 1977-ben elnyerte az MSZMP Központi Bizottságának oklevelét. Bodó János, a Békéscsabai Lakásszövetkezet 1978-ban alakult Kulich Gyula zöldkoszorús szocialista brigádjának tagja, szb-titkár. Ga- rai István, az Orosházi Üveggyár 1967-ben a Vállalat Kiváló Brigádja címet nyert Vörös Október Szocialista Brigádjának tagja, volt vezetője, munkahelyi vezető. Janyik Mátyásné, a mezőkovácsházi ÁFÉSZ 1966-ban alakult, kongresszusi oklevelet nyert Radnóti Miklós Szocialista Brigádjának tagja, főbizalmi. Sütő László, a tótkomlósi SERKÖV 1976-ban alakult Münnich Ferenc aranykoszorús brigádjának vezetője. Scsitovics Jánosné, a Békéscsabai Kertészeti és Köztisztasági Vállalat 1971-ben a Vállalat Kiváló Brigádja címet nyert Egyetértés Szocialista Brigádjának vezetője. Valki Irén, a konzervgyár 1974-ben alakult, s a Vállalat Kiváló Ifjúsági Brigádja címet nyert Linde Ifjúsági Szocialista Brigádjának vezetője. Ök azok, akik vállalkoztak arra, hogy most a munka ünnepén, őszinte szót váltsanak lapunk kérdései alapján a szocialista brigádmozgalomról. — Divatos nézet vagy valós megállapítás az napjainkban, hogy a szocialista brigádok versenye, s egyáltalán a munkaverseny-moz- galom megtorpant, lendületét vesztette, megújulásra vár? Janyik Mátyásné: — Ha szabad, akkor én a legelején kezdeném. Harminc éve, amikor a sztahanovista mozgalom elkezdődött, a többség ezt nem nézte jó szemmel, mert a sztahanovisták 200 százalékos teljesítése lett végül a norma. Akkor rájöttek, hogy jobb, ha az emberek csapatokban versenyeznek, ennek nyomán alakultak meg a brigádok, versenyük a hetvenes években élte fénykorát, azóta a mozgalomban eluralkodtak a sablonok, a termelésben elért teljesítmények váltak döntővé a megítélésben, s egyre kevésbé vizsgálták: tényleg szocialista közösségekről van-e szó? Balogh Mihály: — Sajnos, legtöbb helyen tényleg' csak a tervtúlteljesítést értékelik valamire, a másik két szempont — az életmód és az önképzés — alárendelt szerepet játszik. Nálunk 1968-ig csak egy brigád tevékenykedett, az igazi verseny csak azután bontakozott ki, amikor a többi is megalakult, mára viszont már annyira igyekeznek túllicitálni egymást a versenykollektívák a társadalmi munkában is, hogy az embernek joggal támadnak kétségei a leigazolt óraszámok valósága felől .. . Valki Irén: — Amikor ifjúsági brigádunk megalakult, talán nem is voltunk teljesen tisztában a mozgalom lényegével. Hajtottuk" a túlteljesítést, de szerintem a brigád csak akkor brigád, ha a munkán kívül is egy kollektíva. A másik két szempontban szerintem a túlhajtott versenyszemlélet szülte meg a „színház- és mozijegygyűjtő akciókat”, ez szintén sokat ártott magának a mozgalomnak. Garai István: — Tizenöt éve vagyok brigádtag, az öblösüveghutában dolgozom, de sem mint a versenyben részt vevő, sem mint gazdasági vezető nem tudnám elképzelni a munkát, az életet brigád nélkül. Nagyon sokat számít a brigádban rejlő összetartóerő. Ha a lelkesedéssel van valami baj mostanában, annak okait az értékelési rendszerben kell keresni, mert az tényleg kedvlohasztó, hogy 20 brigád ér el azonos fokozatot, de csak négy kaphatja meg, mert ennyi a keret. Scsitovics Jánosné: —- Szerintem is az értékeléssel van baj, azzal, hogy ha alakul egy új brigád, csak három év után érheti el azt a fokozatot, amivel már pénz is jár. Nem is nagyon törik magukat az emberek a brigádokba. Sütő László: — Meglepetéssel hallom itt a panaszokat. Nálunk válogatni nehéz a sok jelentkező közül. Nemcsak a brigádban oldunk meg közösen feladatot, de a vállalat valamennyi brigádja is állandóan együttműködik. Nincs a vezetőségnek olyan kérése, amelyre egyből rá ne állnánk, ha átlátjuk annak közösségi hasznát, s ilyenkor nemigen akad olyan ember, aki csak a saját zsebére gondolna. Ugyanígy természetes ez, ha munkatársunk építkezésénél kell segítenünk. Bodó János: — Lakásszövetkezetünknél nincs is külön alap ahhoz, hogy a brigádoknak „fizetni” tudjunk, még sincs baj a lelkesedéssel, segítjük egymást az építkezésekben, sikeres megmozdulásokat szervezünk. Igaz, hogy a négyéves Kulich brigádot kivéve, még csak tavaly alakultak meg a brigádok. — Többen kifogásolták, hogy a brigádok tevékenységét alapvetően a termelő- munkában elért sikereik szerint értékelik. Torzulás-e ez a mozgalom célkitűzéseiben? Bányai József: — Én úgy vagyok vele, hogy a szocialista életmód alapja a megfelelő életszínvonal, ezt viszont csak növekvő munkateljesítménnyel lehet tartani. És azt is teljesen természetesnek tartom, hogy vezetőink, ha baj van, azonnal a szocialista brigádokhoz fordulnak, mert kire számítsanak, ha nem ránk. Bodó János: — Az is a mozgalom fontosságát, jelentőségét igazolja, hogy a brigádokra támaszkodnak, s ehhez meg azt tenném hozzá a kérdéshez visszatérve, hogy a kulturálódásnak, az önképzésnek is a jobb munkavégzést kell elősegítenie. Vagyis a tanulás legalább olyan fontos, mint a közös mozi. Garai István: — Ha nincs brigádmozgalom, lehet, hogy a terveket akkor is teljesítjük. De tessék csak belegondolni, hogy nálunk nyolc óra alatt 300—500 ezer forint értéket állítunk elő. Ha a brigádok vállalják, hogy a 12 százalék selejtet 10 és félre szorítják le, nagyon nagy többletet tehetünk az eredményhez hozzá. Balogh Mihály: — A brigádmozgalmat egyértelműen azért hívták életre, hogy a termelőmunkát segítse. A közös szórakozást, kikapcsolódást erőltetni nem lehet, és nem is szabad. Mi inkább arra törekszünk, hogy az érdeklődési körök azonossága alapján csoportos megmozdulásokat szervezzünk, ne pedig mindenkinek kötelező rendezvényeket. Valki Irén: — A konzerv- gyártás idénymunka, ebbe. ha időről időre nem dobnának be minden erőt a brigádok, nagy baj lenne. Janyik Mátyásné: — A kereskedőszakma bizony hanyatlik. A szocialista brigádjaink jelentik talán azt az utolsó erőt, amely képes még a pályakezdő fiataloknak a szakmaszeretetei átadni. Én ezt is termelést segítő munkának tartom, a mi sajátos területünkön. Scsitovics Jánosné: — Ha látjuk, mi dísznövénytermesztők, hogy elmaradtunk a munkánkkal, magunk kezdeményezzük a kommunista műszakot, és vezetőink elfogadják a véleményünket, de ehhez az kell, hogy elismerjék a szakmai tudásunkat is, ami pedig végső soron rajtunk áll. — Nézzük akkor ezek után, mennyiben befolyásolja a versenymozgalmat az értékelés rendszere? Bányai József: — Ha a mérce túl magasan van, az ugyanúgy fásultsághoz vezet, mintha túl lazák a követelmények, hiszen csak az utóbbi esetben lehet 40 pályázó a négy helyre. Garai István: — Szerintem meg éppen az kellene, hogy ne a keretek legyenek a meghatározók, hanem alakuljon ki egy olyan pályázati rendszer, amelyben a tényleges eredmények a döntők. Janyik Mátyásné: — Nálunk megfelelő az értékelés rendszere, én a brigádvezető személyében látom a kulcsot, ha ő tudja lelkesíteni a társaságot, akkor nincs gond. Valki Irén: —• Egy brigádot az értékelésnél el is lehet rontani, de futtatni is lehet vele a lovat. Azt akarom ezzel mondani, hogy az a döntő: egyformán alkalmazzák-e azt a mércét minden brigádnál. Ezt mi pontozásos rendszerrel próbáljuk elérni. Balogh Mihály: — Az sem biztos, hogy ez a legjobb, hiszen az, aki pontoz, lehet részrehajló. De legalább ilyen izgalmas kérdés az, hogy miképp fogadja a brigád, ha eddig aranykoszorús volt, most meg visszaminősítik, mert valamilyen okból nem éri el az adott fokozat követelményeit. Sütő László: — Ha a követelmények nőnek a termelésben évről évre, akkor a mérce kell, hogy a versenyben is emelkedjen. Ügy, hogy ez nem a pénzügyi keretek dolga, mert éppen a brigádok többletteljesítménye teremt alapot a többletjutalmazáshoz. Bodó Mihály: — Én csak egyet tudok mondani, amíg nem voltak nálunk szocialista brigádok, legfeljebb oklevelet kapott a szövetkezetünk, most, hogy egy éve már több brigád is tevékenykedik nálunk, sikerült elérnünk a Kiváló Szövetkezet címet. — Az itt elhangzottak alapján most már mit tartanak legfontosabbnak a szocialista brigádmozgalom fellendítésében? Balogh Mihály: — A vállalatok vezetőinek az eddiginél jóval szorosabb kapcsolatokat kell kiépíteniük a szocialista brigádokkal, ne csak akkor légyen az élő, amikor „tűzoltó munkára” van szükség. Bányai, József: — Kombinátunkban minden munka- terület vezetője személyesen felelős a szocialista brigádok tevékenységéért. Ez egyben azt is jelenti, hogy az ágazatokra lebontott tervek már azokat a javaslatokat is tartalmazzák, amiknek megvalósításában a vezetés a brigádokra számít. Ezt járható útnak tartom. Garai István: — Nem helyes csupán évente egyszer értékelni a brigádok teljesítményét. Negyedévenként kellene, s olyankor dicsérjék meg, vagy marasztalják el a kollektívákat, melyiket mi illeti meg. Sokszor egy- egy dicsérő szó többet ér, mint 500 forint jutalom. A társadalmi munkák közül pedig legjobban azokért lelkesedünk, amelyek olyan nagy célokat szolgálnak, mint amilyen a mozgássérültek megsegítése volt. Sütő László: — Nálunk negyedévenként értékelik a verseny állását, ez a módszer nagyon jól bevált. Janyik Mátyásné: —A mi brigádvezetőink félévenként ülnek össze, és ezt elégségesnek tartjuk. Egyébként az a javaslatom, hogy a társadalmi munkákban ne a forintösszegeket hajszoljuk, azt nézzük, hol segíthetünk! Scsitovics Jánosné: — Az értékelésnél nemcsak az abszolút teljesítményeket kell figyelembe venni, hanem azt is, és főleg azt, hogy a brigád a saját lehetőségeihez képest mit tett. Valki Irén: — Az sem lehet közömbös, hogy egy brigád menet közben miképp tudott pótvállalásokkal a változó feltételek között helytállni, a vezetés segítségére lenni a szükséges módosításokban. Bodó János: — Az évközi tervmódosítás a piacok ismeretében a vezetés dolga, de hogy miképp sikerül a módosításokat teljesíteni, az már tényleg a brigádokon múlik, illetve azon. hogy milyen a kapcsolat a vezetés meg a brigádok között. Bányai József: — Az értékelőnek, a vezetőknek nagyon jól kell ismerniük minden egyes brigádot, menet közben és folyamatosan is. Ezzel egyébként azt is ki lehet szűrni, hogy ne a „tálalás” legyen a meghatározó. Két egyforma brigádnál ne azt döntse el az elsőbbséget, hogy kinek szebb a naplója, melyik csinál nagyobb propagandát magának. — összegzésképpen akkor megállapíthatjuk, hogy a szocialista brigádmozgalom nem mélypontra zuhant, nem a lendületét vesztette el, hanem olyan minőségi váltás előtt áll, amelyhez most keresi a legmegfelelőbb utakat és módszereket. A válasz: egyhangú igen. Kőváry E. Péter Fotó: Veress Erzsi Gépjaví Munkájuk úgy illeszkedik a szövetkezet életébe, mint a gépben a fogaskerekek. Nevük: Dobi István Szocialista Brigád. Munkahelyük: Kardoskút, Rákóczi Tsz, gépműhely. Eredményes munkájuk alapján elnyerték az Ágazat Kiváló Brigádja címet. Gratulálunk! Bánki Horváth Béla silózóberendezést javít Megbeszélés a műhelyben O Szepesi István többszörös újító Kitüntetéseik nem térnek el egy vitrinben Fotó: Veress Erzsi tők
