Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-06 / 104. szám
NÉPÚJSÁG 1982. május 6., csütörtök Május 7-én Emlékezés az ország első Hogyan palántázzunk? búzanemesítöjére Százötven éve született, s jó hetven évvel ezelőtt röppent fel az utolsó jelentős híradás Mokry Sámuelről, amikor haláláról és Békéscsabára hagyományozott alapítványáról tudósítottak a lapok. Azóta már-már elfelejtették még itt, megyénkben is a múlt század pedagógusát, nagy mezőgazdászát, kiemelkedő közgazdászát, a Békés megyei Gazdasági Egylet titkárát, az ország első búzanemesítési könyvének íróját, az első nagy magyar búzanemesítőt, aki ma is jeltelen sírban nyugszik az orosházi Alsóvégi temetőben, s akinek nevét Békéscsabán is csupán egy szerény, városszéli utca őrzi 1911-től. Mokry Sámuel ugyan nem megyénk szülötte, de munkássága, alkotó évtizedeinek minden eredménye ide kötődik. A Halle-i egyetemről hazatérve előbb Orosházán segédlelkész 1854-től, négy év múlva már békéscsabai lakos, itt hat évig pedagógusa az algimnáziumnak és a gimnáziumnak, később, midőn az utóbbi tanintézetből nyílt véleménynyilvánítása miatt távoznia kell, Békéscsaba gerendási határában bérel földet, ahol nagy hatású és nagyszabású búzanemesítő munkásságát megkezdi, ami évtizedes, kemény, s menet közben sok keserűséget hozó munka után közismert, elismert és vagyonos szakemberré avatja. Ezen, időszakban a megyei gazdasági egylet titkári teendőit is ellátja, s ezen a téren is — többek között a mezőhegyesi ménes birtok szanálására tett, nagy port kavaró tanulmányával is — hervadhatatlan érdemeket szerzett. A mezőgazdaság és a társ- tudományok nagy alkotójára való méltó emlékezést tűzte legfőbb céljául a múlt év szeptember 3-án megalakult Mokry Sámuel-emlékbizott- ság Murányi Miklósnak, a Békés megyei Tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztálya vezetőjének elnökletével. Az emlékbizottság nem kisebb, és nem kevesebb feladatot vállalt, mint azt, hogy tudományos emlékülés elemezze Mokry Sámuel már-már elfeledett életművét, az első magyar búzanemesítő születésének 150. születésnapja alkalmából, ami e hónap 8-ára esik. Mokry Sámuel 1832—1909 Az emlékülés egyben jó alkalom,arra is, hogy a gabonanemesítés és -termesztés mai feladatait is , feltérképezze. Jelentős munka vár az emlékbizottságra az életmű, az alkotó mezőgazdász életének széles körű megismertetésében is. Ezeket jól szolgálják az emlékbizottság szervezésében azok a rendezvények, amelyeknek a közeljövőben a Gabonamúzeum ad otthont. Itt mutatják majd be augusztusban a század- forduló gabonatermesztésének eszközeit, amelyeknek meghonosításáért, elterjesztéséért Mokry maga is nagyon sokat tett. Ugyanitt készül a bizottság emléket állítani a gabonanemesítésnek, melynek első nagyjait, Mokry Sámuelt, majd Székács Elemért és Baross Lászlót megyénk adta az országnak. Ugyancsak a másfél százados évforduló a jó alkalom arra, hogy Mokry Sámuel sírját megfelelő módon megjelöljék, hogy az utókor a nevezetes évforduló alkalmával itt is leróhassa majd kegyeletét az előtt az ember előtt, aki bizonyságot adott arra, hogyan érhető el kimagasló eredmény egy-egy tudományágban, rendszeres és tervszerű önműveléssel. Széles körű műveltségével minden mezőgazdász méltó példaképe Mokry Sámuel — ezt igyekszik majd a nagy- közönség elé tárni a május 7-i tudományos ülés Békéscsabán, amit emléktábla-leleplezés, illetve az orosházi családi síremlékavatás tesz ünnepélyessé. Vasvári Mihály, a Mokry Sámuel emlékbizottság titkára Az aranyosapáti Lj Élet Termelőszövetkezetben száznegyven főt foglalkoztató harisnyagyártó melléküzemágat létesítettek. A kis szabolcsi tsz üzemében egymillió pár női, gyermekes férfiharisnyát gyártottak az év első negyedében. A késztermékek jó minősége lehetővé tette, hogy annak egy részét már külföldön — Dániában, Hollandiában, az NSZK-ban és a Szovjetunióban értékesítsék (MTI-fotó — Oláh Tibor felvétele — KS) Néhány zöldségfélénk hosszú tenyészidejű. Ha magról vetnénk őket, akkor, termésük nem érik be a kora őszi fagyok előtt, és így sok kárba vész a megtermelt értékből. A vegetációs időt úgy hosszabbítjuk meg, hogy a magokat fagytól védett helyre (melegágyba, üvegházba, fóliasátorba) vetjük el, és mihelyt a talaj és a levegő hőmérséklete ezt lehetővé teszi és nem fenyeget a tavaszi fagyok veszélye, a már fejlődőben levő növénykéket — a palántákat — ültetjük ki. A kedvezőtlen időjárás miatti késői palántázás kétségkívül meg fog mutatkozni a zöldségpiacokon is, mert minden palántázott termény — de a magról vetettek is — később fog megjelenni a kereskedelemben, és természetesen a háztartásokban is. A szorgalmas kertész őszszel felásta a veteményes- kert talaját, tehát most az ásás megismétlésére nincs szükség. A palántázásra váró terület talaját azonban most ajánlatos alaposan meglazítani, mert ez a föld felmelegedését segíti elő. Kapáljuk tehát meg mélyen azokat az ágyásokat, amelyeket be fogunk ültetni palántákkal, .majd egyengessük ei a talajt gereblyézés- sel. Ezt megelőzően célszerű négyzetméterenként 2-3 dkg nitrogén műtrágyát kiszórni, és azt a gereblyézéssel a talajba keverni.' Ha vásárolni kényszerülünk, csak megbízható helyen vegyünk palántát, mert a palánta alapján nagyon nehéz a fajtát megállapítani. Az pedig igencsak kellemetlen meglepetés, ha valaki elrakni való paprikát akar termelni és cseresznyepaprikája terem! Azt már ránézéssel is meg tudjuk' állapítani, hogy a palánta elég fejlett-e. Csak erőteljes szárú, sötétzöld lombozatú, zörpök, bojtos gyökérzettel rendelkező palántát érdemes elültetni. Megnyúlt szárú, világos zöld levelű, hervadt, ritka gyökerű palántát ne vegyünk, és ne ültessünk el, mert ezek nehezen erednek meg és későn hozzák gyenge termésüket. Igen előnyös, ha a palántákat tenyészedényben (műanyag pohár, fóliazacskó), vagy az újabban terjedőben levő Paperpotban nevelték elő. Az ilyen palánták gyökérzete a kiültetés során ugyanis nem sérül meg, fejlődésük lendülete nem áll le, vagyis korábban várhatjuk kiteljesedésüket. A palántákat minél gyorsabban ültessük el, és semmiképpen se hagyjuk őket a napon szikkadni. Különösen a palánták gyökerét óvjuk a napfénytől és a kiszáradástól. A legtöbb palántát olyan mélyen kell elültetni, ahogy a palántaágyban állott. Ez alól kivételt csak a paradicsom képez, amelynél a mély ültetés azért előnyös, mert a szárnak a földbe kerülő része is gyökereket képez, és ennek következtében a növény nagyobb felületen keresztül táplálkozhat, A hosszú, megnyúlt paradicsompalántákat akár le is lehet a földbe fektetni úgy, hogy a hajtáscsúcs kerüljön a talaj felszíne fölé. Az ültetés fontos követelménye az, hogy a palánták gyökeréhez alaposan hozzá- nyomjuk a földet. A palánta akkor áll jól, ha két ujjunkkal megfogva a levelét, nem tudjuk a földből kihúzni. Ültetés után azonnal öntözzük be alaposan a palántákat, és száraz idő esetén az öntözést hetenként ismételjük meg. A továbbiakban könnyen felvehető nitrogén műtrágya kiszórásával, rendszeres talajlazítással, a gyomok irtásával segítsük elő' a palánták növekedését. Dr. Bálint György Baromfiexport — gondokkal Békés megyében az élelmiszerexport a teljes külkereskedelmi tevékenység 71 százalékát adja, ennek egyötödét a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat termeli meg. A tőkés piacokon az elmúlt években mindig kedvező dollárértékesítéssel tudták értékesíteni, előnyös piaci helyzetben. Partnereiket azonban a hetvenes évek közepén már csak egy újabb beruházás árán tudták fenntartani, ezért 1977-ben igénybe vettek exportárualapot bővítő hitelt. Az 1981-es évben már gondmentesen tudtak termelni és megfelelni a pénzügyi követelményeknek. Az idén gondot okoz az elvárások teljesítése. Hogy megtartsák a vevőt Az 1970-es évek közepén a felfutó termelési és növekvő exportigények maglehetősen magas követelményeket állítottak a baromfiipar elé. A piaci helyzet alapján és az exportlehetőségek figyelem- bevételével az akkor még működő tröszt támogatta azt a törekvést, hogy a békéscsabai vállalat az 1976. évi mutatók alapján konvertálható exportárualap-fejlesztő hitelt vehessen fel a technológiák cseréjére, majdan a rekonstrukció bővítésére. Az akkori dollárkitermelési mutatók az árfolyamszint körül mozogtak. A feldolgozott csirkét akkor a mostaninál valamivel olcsóbb áron állították elő, a liba é$ libamáj már akkor is igen jól jövedelmező terméknek bizonyult. A fejlesztésre a hitelt megkapták: a 343 millió forint beruházási összegből kétharmad hitel, egyharmad saját erő, kezdődhetett a beruházás. Az 1977 januárjában elkezdődött munkák befejezési, határideje 1982. december vége. A beruházás indítását 1978-ban nagyon rossz piaci eredménnyel zárták, és csak újabb egy év múltán tudtak erről a holtpontról kimozdulni, illetve úgy irányítani a termelést, hogy 1981-re eleget tegyenek ennek a hitelfeltételnek, ami 4 ezer 100 tonna többlettermék előállítását, 5 millió 673 ezer dollár plusz bevételt jelentett. A tényleges teljesítés 3 ezer 929 tonna, ez kevesebb ugyan, mint az elvárás, de a többletárbevétel így is hétmillió 600 ezer dollár. A kevesebb termék magasabb értéke annyit takar, hogy a kedvező áru libamájból és libából jelentős többletmeny- nyiséget értékesítettek. Megváltozott feltételek között Az 1981. évi mutatók alapján a bank kiszámolta, hogy a beruházás nettó devizahozamból két év alatt térül meg, bruttó devizahozamból 1,2 év alatt. A jól sikerült évben azonban már tapasztalhatók voltak olyan jelenségek is, amelyekből kitűnt, hogy az idén nem egészen ilyen jók a kilátások. Miközben á piac megtartását fáradozott a vállalat, megnőtt a baromfihús kilónkénti önköltsége. A korábban csaknem teljesen leírt gépekkel, rossz épületben dolgozó vállalatnál a korszerű technika önköltsége növekvő tényezővé vált. A járulékos‘beruházások önköltségre ható szerepe, a bérek és a felvásárlási árak növekedése miatt nem értek el olyan magas árbevételt, és akkora többlettermelést, amely mindezt kompenzálhatta volna. A termelés önköltsége így ebben az évben kilónként 58,50 forintra emelkedett, a dollárkitermelési mutató pedig nyolc forinttal romlott mindezek következményeként. Eközben az értékesítési folyamat is megváltozott. A tröszt 1982. január l-ve\ szűnt meg, helyette anyagi érdekeltségi alapon a TERIMPEX-szel köt a vállalat exportszerződést. Erről Bocsor László, a vállalat főkönyvelője a következőket mondja: — A közös anyagi érdekeltségi alapon történő értékesítés előnyét abban látjuk, hogy közvetlenül érezzük, ha az üzlet jól sikerült, no, meg ha rosszul, azt is. A támogatásokat is közvetlenül kapjuk meg, míg azt korábban a tröszt központilag osztotta el. Piaci helyzetünkben az tapasztalható, hogy a tőkés piacon eladási lehetőségeink a korábbi évekével azonosak, az ár azonban csökken. A tonnánkénti 1250 dolláros eladási ár mellett (szubvenciókkal) még nyereséges a termékek előállítása. Az egyetlen, évek óta igen jól eladható termék a liba és a libamái. amelyre minden támogatás megszűnt. Az is érvényes a nyugati piacokra, hogy jó áron többlettermék nem értékesíthető, nem csupán a világoolitikai. hanem a konjukturális okok miatt. A Közel-Keleten azonban korlátlan a felvevőképesség, de olyan alacsony árat ajánlanak. ami jóval alatta van az önköltségnek. Nem beszélve arról, hogy a mi baromfiiparunknál jelentősebben támogatott amerikai és brazil csirkével ilyen módon nem is szállhatunk versenybe. Csökkenthető-e az önköltség? Hátránya a megváltozott kereskedelmi feltételeknek, hogy a ránk háruló, és minket közvetlenül érintő piaci érzékenység nem jellemző a mezőgazdaságra, s így a nekünk termelő üzemek és egyéni gazdálkodók csak a kockázat töredékét viselik. Gazdasági társulás keretében állítjuk elő a csirkét. Ezért egy-egy jó év után 50 fillért adunk a kistermelőknek kilónként a felvásárolt baromfiért. Ha rossz az év, visszakérünk 20 fillért. Ezen ma mindenki nevet, de ha sor kerülne rá, a feldolgozóipar „kisöpöfhet- né” az udvarát. S ma még hiányzik az előrelátás és tervezés, megfontolás, hogy egyes területeken a túlkínálatot, ami árcsökkenést is hozhat magával, elkerüljük. A feldolgozóipar más hazai vállalataival összehasonlítva, ma a békéscsabai gyár állítja elő majdnem a legmagasabb önköltségen a csirkét, a kacsát, a libát pedig a legolcsóbban. A termelés zömét azonban náluk is a csirke adja, és ez már súlyozottan jelentkezik a vállalati önköltség egészében. A főkönyvelő így folytatja: — Az új termelőeszközöknek magas az amortizációja, amelyet év közben költségként számolunk fel, majd év végén ebből hitelt is tör- leszthetünk. Az amortizációs költségnövekedés többlettermeléssel kompenzálható, vagy áremeléssel is ellensúlyozható. Ehhez azonban jelenlegi piaci pozícióink csak abban az esetben adhatnak alapot, ha — többek között — olyan minőségű csomagolóanyaggal rendelkeznénk, amely termékeinket kedvezőbb árkategóriába sorolhatná. A Tiszamenti Vegyi Kombinát gyártja a műanyag csomagolóanyagainkat, és most kezdi a Sárvári Baromfiipari Vállalat a füles tasa- kokat gyártani, valamint néha a vevő ad kisebb mennyiségű csomagolóanyagot. Mindez sokba kerül nekünk. A gyűjtődobozért ebben az évben 30 millió forintot fizettünk. A szállító vállalatok közül például' a HUNGARO- CAMION egy münheeni fuvar költségét devizában, 52 ezer forintban állapítja meg. Ez mind-mind költségemelő tényező. Történtek próbálkozások az egyedi csomagolóanyagok gyártására, azonban amíg a vevő által hozott tasakok közül minden ezredik hibás, addig az itthon készítettek közül minden tizedik. ♦ A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat ebben az évben 21 ezer tonna csirkét és víziszárnyast dolgoz fel, aminek 80 százalékát exportálja. Ebből az idén 30 millió dollárt realizálnak várhatóan, 20 százalékos támogatási igénnyel. A pénzintézet dolga is megnehezedik, mert a csökkenő árbevétel következményeként nehézségeket okozhat az idei 14 millió forint, 1983-ban a 40 millió forint hitel visszafizetése. A beruházás hitelösszege 1988 decemberében jár le. Arról már csak kevés szó esett, hogy a szaksajtó előrejelzése szerint a csirkepiacon túlkínálat várható. Egyelőre arról keveset beszélnek a vállalatnál is: miként védhetnék ki helyes vállalati stratégiával a túlkínálatot úgy, hogy eközben piacaik megmaradjanak, többletnyereséget érjenek el. Ma még számukra is kérdés, hogy mindezek tudatában lehet-e novemberben úgy tervezni, hogy a termelő ne csalódjon, a feldolgozó meg a népgazdaság is jól járjon. A termékösszetétel, a jelenlegi piaci megítélés arra ösztönzi a vállalatot, hogy gazdálkodásának elsődleges szempontja a „talponmaradás ’ legyen. Számadó Julianna Új takarmányboltok — kiegyensúlyozott ellátás Az első negyedévben az állami takarmánykereskedelem az elmúlt év hasonló időszakához képest mintegy három százalékkal több takarmánytápot értékesített. Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek hasonló tevékenysége is hozzávetőleg ilyen arányban fejlődött. A növekvő kiskereskedelmi forgalmat a tavalyinál nagyobb bolthálózat bonyolítja le. A gabonaforgalmi vállalatok ötven helyen — városokban és községekben — az elmúlt időszakban korszerűsítették a szaküzleteket. . Ahol lehetett, bővítették a raktárakat, és a kiszolgálásnál is kevesebb lett a várakozás. A vállalatok 25 új boltot nyitottak, főleg azokon a vidékeken, ahol korábban nem volt rendszeres az árusítás, illetve a beszerzés, a vásárlás csak nagyobb távolságokból volt lehetséges. A Gabonatröszt vállalatai az idén hozzávetőleg tízezer tonnával több, úgynevezett húspépet hoznak forgalomba, mint az elmúlt évben. A korábbinál nagyobb mennyiségben gyártott magas fehérjetartalmú húspéppel az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek takarmánykeverő üzemeikben egészítik ki a helyben ,.előállított” gabonaőrleményeket és más takarmány-alapanyagokat. A Gabonatröszt sorra alakítja ki kooperációs kapcsolatait a mező- gazdasági nagyüzemekkel: a vállalkozások keretében rendezkednek be az állattelepeken a húsgép hasznosítására. Ezzel az anyaggal az egy kilogramm hús előállítására jutó költségeket 3—5 forinttal csökkenthetik, ha szakszerűen használják fel a készítményt, és nem vétenek a takarmányozási előírások ellen. A húspépgyártásban, illetve -forgalmazásban érdekelt partnerek sorra felkeresik a mezőgazda- sági üzemeket, és ajánlatot tesznek a termék szállítására, ugyanakkor szaktanácsadást és más szolgáltatást is kilátásba helyeznek.
