Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-22 / 118. szám
1982. május 22., szombat KULTURÁLIS MELLÉKLET Nehéz idők művészete Lyka Károly: Nemzeti romantika I.yivi K Nemzeti romantika Corvin// Még ki sem nyitottam a könyvet, amikor vallatóra fogtam magamat: mi sejlik föl a cím nyomán? S hirtelen a régi falusi iskola falai jelentek meg, az osztályterem két oldalán függő színes nyomatokkal. Árpád pajzsra emelése, II. Lajos holttestének megtalálása, Hunyadi búcsúja, Dugovics Titusz, Az egri nők, valamint Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben. Kovács Mihály, Székely Bertalan, Benczúr Gyula s Madarász Viktor képei. Valószínűleg nem a művészeti nevelés okán kerültek oda, inkább történelmi illusztrációként, mégis teljes frisseséggel megmaradtak művészi élménynek - is. Mint ahogy ezt a célt szolgálta a falusi házak szinte egyetlen, de elmaradhatatlan reprodukciója, a Dobozi Mihály és hitvese. Nem olyan rég, pár esztendeje is találkoztam Székely Bertalan e közkedvelt képével egy idős békési házaspár otthonában. Ki tudja mióta függ a szoba főhelyén ... E sovány eredménnyel járó önvizsgálat után kezdtem a hasonló műveket messze meghaladó adatbőséget nyújtó értékelés olvasásához. Nemrég írta a 97 évet élt Lyka Károlyról az ugyancsak 100 év felé közeledő Dénes Zsófia, hogy milyen alapossággal dolgozó műtörténész volt. Cédulázott szorgalmasan, mindenkiről minden adatot összegyűjtött — újságokat, folyóiratokat böngészve —, hogy a maga jól megalapozott véleménye mellett a másokét is megismerve, alakítson ki reális képet egy-egy festőről, szobrászról, építészről. Ez a sokoldalúság és rendszeresség jellemző a Nemzeti romantika című kötetére is, erre a magyar művészet viszonylag rövid — 1850-Ú1867 — korszakát tárgyaló műre. A könyv három részre tagolódik, ezen belül is logikus felépítésben. Az első rész a közönség és a művészet viszonyát veszi szemügyre, a másik kettő pedig a művészeket és a műveket. Nem is lehetne másképp összefüggő képet alkotni „ .. . Magyarországnak ama szomorú korszakáról, amikor az osztrák abszolutizmus lett nálunk élet és halál ura.” A történelmi és gazdasági áttekintés után megállapítja, hogy a gazdasági bajok és lelki megrázkódtatás dacára is, él a művészet iránti érdeklődés. A főnemesek már a kezdő művészeket is támogatják: Rómába, Velencébe, Bécsbe küldenek többeket tanulmányútra. Alapítványok születnek. S a beérkezett festők is segítik a még ismeretlen tehetségeket, mint Szamossy Elek az ifjú Munkácsy Mihályt, akit nemcsak tanított, de gondosan nevelt is. Műkedvelők is alkotnak,-^risztokraták, értelmiségiek, sőt, kereskedők közt is akad említésre méltó. Ez időn kéj gyűjteményt láthatott a közönség: a Nemzeti Múzeum képtárát, és az Eszterházy-gyűjte- ményt, s megalakul a Képzőművészeti Társulat, majd később a Pesti Műegylet; mindkettő kiállításokat rendez, és pályázatokat ír ki. Aztán a vidék is megmozdul. Nyomukban a kritika is éledezik, főleg napilapokban és folyóiratokban közölnek műbírálatot. Műkereskedés még — a szó valódi értelmében — nincs, ami volt „inkább vegyeskereskedésnek mondható, ahol mindenféle más áru mellett megvonul egy-egy kép vagy szobrocska is”. Sok művész mellék- foglalkozást kénytelen folytatni. S még az elismerteket is sújtja erősen a külföldiek foglalkoztatása, melyben a nagy egyházak főpapjai járnak elöl. De ennek ellenére is kialakul nálunk is a nagy európai szellemi mozgalom: a romantika. A művészeket ismertetve, Lyka először is a családi környezetüket vizsgálja tüzetesen, annak hatását; s valóban, sok festő követte az apai példát, de a legértékesebbek — Madarász, Lotz, Benczúr, Szinyei Merse, Munkácsy, Paál — nem festők fiai. Velük az igazi nagy tehetség tört utat magának, s nem a minta, az életforma követése. Hasonlóan az építész Feszi- és Yblhez, valamint a szobrász Izsóhoz. A hosszas elemzés után a rajztanárok munkáját veszi számba, s csak aztán tér át a képzésre, és az európai, főleg az olaszországi tanulmányutak szerepére. Itt említ olyasmit, amit talán nem érdektelen idézni: „A békéscsabai születésű Haán Antal Bécsben Kupelwieser kezéből kapta a művészeti útravalót, a kissé átlagosító, egyébként biztos rajzot, a szerényen temperált színeket, a nagyon meggondolt ecsetjárást. Sokat másolt Rómában, s az odavaló élet szemlélete, a parasztok tarka viselete kissé élénkebbre erősítette palettáját. Segített rajta az a szokása is, hogy a nyarat rendesen Capri-szige- tén töltötte, ahol nemcsak festegetett, hanem ásogatott is Tiberius palotájának maradványai közt...” Majd művei ismertetés után megjegyzi, többször megpróbált hazatelepedni, de sem Békéscsabán, sem Aradon vagy Nagyváradon nem talált művészeti érdeklődést. Olasz földben nyugszik, Caprin. Szorosan nem a tárgyhoz tartozik, de meg kell említeni, hogy a Békés megyei múzeum 1875-ös jelentése szerint, az ott található etruszk, római és egyiptomi gyűjtemény — 69, 189, 11 darabja — teljes egészében Haán Antaltól származik. A magyar romantika főirányzata — Eötvös József jóslata szerint — a történelmi festészet lett, mint Európában másutt is. Elsősorban a dicső és tragikus múlt ábrázolása, és a hősi önfeláldozásé. Eleinte még a bécsi iskola modorában egy sor szerény felkészültségű művész keres történelmi témát, majd megjelenik Than Mór, Wagner, Linzen-Mayer, és az egészen fiatal Benczúr Gyula. E korszak két nagy- ját: Madarász Viktort és Székely Bertalant tanul- mányszerűen ismerteti a szerző, mindazt elemezve, amivel messze felülmúlják kortársaikat. S aztán a falfestészet, a templomi, élet- és arcképalkotók után a szobrászok és építészek tárgyalása zárja a Corvina Kiadónál megjelent kötetet. Vass Márta Tóbiás Simon műhelye Műhelykiállítás Óbudán Óbudán, a barokk szépségű Zichy-palotában a hely- történeti gyűjtemény sokoldalú kiállításai között egy szobányi-műhelynyi területen sorakoznak Tóbiás Simon kádármester szerszámai. Az idős óbudai mester öt évvel ezelőtt ajándékozta az óbudai helytörténeti gyűjteménynek műhelyberendezését. Tóbiás Simon, az erdélyi Torockóból származott Óbudára, 1940-ben. Mint önálló iparos, műhelyt nyitott, s maga készítette szerszámaival dolgozott. 1951-ben szövetkezeti tag, majd elnök lett. 1976-ig, amíg nyugdíjba nem vonult, kádárként dolgozott. Most ott sorakoznak a polcokon a gyaluk, a maga faragta szerszámok. Mívesek, kézhez szokottak. Az egyikre a Kossuth-címert faragta, a másikra a következő szavakat: „Minden magyar annyit ér, amennyit nemzetéért dolgozik”. A harmadikon az áll: „A világ az alkotásé, az alkotás az elmúlásé”. A polcokon a gyaluk, a hordódongák, deszkák, abroncsok, a mesterség kellékei. Mielőtt múzeumba kerültek a szerszámok, Tóbiás Simon modellt állt a fényképésznek, s bemutatta melyik mire való. A munkafázisokat ábrázoló fotók a terem egyik falára kerültek. A kiállítás utal a kádármesterség múltjára is. Megtudjuk, hogy a kádárszakma, a hordókészítés az egyik legrégibb iparág. Még az idő- «tómítás előtt a IV. században a görögök kezdték a fahordók készítését — a borostömlők, agyag'amfó^ák helyettesítésére. Az első ' szakkönyv a hordókészítésről és sztereometriájárói a csillagász Kepler János tollából látott napvilágot 1515-ben. A tudós Lamber 1728-ban könyvet írt, és tabellákat készített a hordók űrtartalmának pontos kiszámításáról. A magyarországi hordókészítésre - vonatkozó utalás Szent István idejéből származik. Amikor a király 1015-ben ‘ megalapított a pécsváradi apátságot, a többi iparos mellé hat kádárt is telpített. 1376-ból való az az okmány, amely a kádárok céhbe tömörüléséről tanúskodik (ezek az évek a hazai céhek kialakulásának esztendei). A kádáripar a többi magyar iparággal a XVII. század végén pusztulásnak indult. A Rákóczi szabadság- harc után Németországból és rrijis környező országokból telepítenek hozzánk hordókészítőket. Az újabb fellendülést az 1875-ös filoxéra pusztítása vetette vissza. A később újra feltámadó ipar mesterei itthon és külföldön is hírt-nevet szereztek maguknak. Mígnem a fel- szabadulás után a szövetkezetek és nagyüzemek vették át a termelést. A kismesterek hagyományai lassan kihalnak, csak emlékeinkben élnek. Varga Géza: Lány E. Kovács Kálmán versei: Szigligeti Leoninus Májusi reggel a parkban, merjem-e mondani dalban? Vén tiszafán ül a nap,“tündökölő e kalap. Vérmogyoró levelének tetszik-e majd ez az ének? Gerlice búg juharon: jöjj ide, úgy akarom! Bangitacserje virágzik, sárgarigó furulyázik. Fenn ama gesztenyefán csattog a víg csalogány. Itt liliomfa virágát ámulom újra a báját. Borbolya bokra alatt cinkefi dalra fakadt: Kedvese zengi a választ, orgona illatot áraszt. Lombokon ott valahol száz seregély galagyol. Ily zene csendül az égre, Szigliget áldalak érte. Himalájái selyemfenyő Ázsia ormáról ily messze kerülve, te nagy fa, Ámulom ágaidat, bámulom ékeidet. Érted-e, mondd, madarak titkos csirreg-csevegését Második otthonodon, szép nyarú Szigligeten? Kántor Zsolt: Esti ecsetrajz a parázsra zúzmara hull kenyeremre hó eszik bőven a sötétség a szemrevaló Géza: A gyermekért K. M. Fotográfia a kiállításról (Hauer Lajos felvétele — KS)
