Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-11 / 108. szám

1982. május 11., kedd o Ahol nem gond, hogy vízbe vetnek, vízben aratnak Megalakult a MTESZ Országos Szakértői Tanácsa Egy kétezer hektárnál ki­sebb területen gazdálkodó szövetkezet — ahogy monda­ni szokás — nem tétel. Más azonban a helyzen, ha ezek a hektárok vízfelületet je­lentenek, mint például a gyo- maendrődi Viharsarok Halá­szati Tsz-nél. A szövetkezet egész éves — tegyük hozzá: bonyolult — tevékenységét egy cikkben nem lehet meg­írni. Akad azonban néhány olyan mozzanat a téesz mun­kájában, amely megérdemli a figyelmet. Nem csak a halat A Körösök 1600 hektárnyi természetes vize, és majd­nem háromszáz hektárnyi halastó alkotja a halászok munkahelyét. A két tórend­szer közül a fehérháti 1979- es birtokba vétele jelentős fordulat volt. Azóta ugyanis a fehérháti tavakba helyezik a vásárolt apró hallárvákat. A belőlük nevelt ivadékokat ezután a gácsháti tavakba viszik, ahol áruhal vagy olyan hal lesz a végtermék, amit továbbnevelésre érté­kesítenek, illetve a Körösök természetes vizébe helyez­nek. Ezzel biztosítják, hogy legyen mit a későbbiekben lehalászni. Okszerűen töre­kednek arra, hogy — mint például a növénytermesztők — „elvessék” a kis halakat, hogy majdan legyen mit „aratni”. A legnagyobb változást a szövetkezet gazdálkodásában kétségtelenül a múlt év vége felé átadott halfeldolgozó üzem jelentette. A nagybe­ruházás összes költsége elér­te a 102 millió forintot. Lé­tesítésébe az állami export- fejlesztő támogatáson, hitele­ken kívül „beszállt” a Hi­dasháti Állami Gazdaság is. Ez nemcsak azért kedvező a gyomaendrődieknek, mert ke­vesebb saját pénz kellett az építkezéshez, hanem mert ál- j landó partnerre leltek a hi­dashátiak a biharugrai hal­gazdaságban. ötéves szerző- I dést kötöttek velük — és má- sokkal —, hogy szállítsák a feldolgozáshoz szükséges ha­lat. Ebben látják biztosítva, hogy a feldolgozó teljes ka­pacitását kihasználhassák. De „kivetik” a gyomaend- rődiek jelképes hálójukat más partneri kapcsolatokra is. A Terimpex Külkereske­delmi Vállalat 1980-ban ala­pított halirodájába az elsők között léptek be. Ennek kö­szönhető, hogy tavaly 51 millió forint árbevételt értek el tőkés piacon értékesített mégis vállalják a nyári ex­portot. Ilyenkor megjelennek az NSZK-beli, vagy éppen belga vevők komionjai, meg­töltik a tartályukat ponty- tyal, és azonnal indulnak ha­za. A múlt évben 25 tonnát értékesített így jó áron a szövetkezet — reklamációt sem a vevőktől, sem a Te­ri mpextől nem kapott. Az export növelése mellett három hazai halboltjuk ellá­tását is javították, tavaly 15 százalékkal többet adtak el az itthoni piacon, mint egy évvel korábban. S ha valaki szemükre vetné, hogy a vi­szonylag gyenge kínálat elle­nére külföldre viszik a hal jelentős részét, azoknak egyetlen ellenérve: nem tér­het ki a halászati szövetke­zet sem a gazdasági szabá­lyozók elől. Mert a szabályo­zók egyértelműen az expor­tot részesítik előnyben. Már­pedig az gazdálkodik jól, aki igyekszik a maga javára for­dítani a szabályozókat. Miért épp ők tennének másként? Halgaluskaleves? Az új halfeldolgozó nagy terheket jelent a szövetke­zetnek. Fizetik a hiteleket, kamatokat, az idén csaknem tízmillió forintot. Segít a pénz előteremtésében a fém­tömegcikküzem, amelyet 1968-ban telepítettek Gyomá­ra. Abban az időszakban, amikor egy téesznek mással, mint mezőgazdasággál foglal­kozni nem jelentett nagy di­csőséget. Mégis kitartottak mellette, az idő a döntés he­lyességét igazolta. Az üzem nyeresége ugyanis nem csak az alaptevékenység fejleszté­sében segített. Állandó mun­kát ad azoknak az asszo­A nagyüzemi sertésállomány­nak már egynegyedét tartják azok a mezőgazdasági nagyüze­mek, amelyek termelési társulá­sokba tömörülve elkötelezték magukat arra, hogy jó minő­ségű, ipari feldolgozásra alkal­masabb alapanyagot adnak a húsipari vállalatoknak, amelyek viszont felár formájában térí­tik meg a tenyésztők-állattartók többletmunkáját. Az állatforgal­mi és húsipari vállalatok az el­múlt két évben mintegy 120 nyoknak, akik a halászok — bizony nagyon is kemény — foglalkozását űzhetik. Hasonló okok miatt vállal­ta a szövetkezet vezetése, hogy az orosházi baromfifel­dolgozónak bérmunkában ba­romfit darabolnak, csomagol­nak. Ennek színhelye az új feldolgozó. Az üzleten nem nyernek mást, csak a dolgo­zók bizalmát, hogy munka és kereset állandóan van számukra. És ez nagyon fon­tos. Hiszen az elétt eredmé­nyekben nagy részük van a kétkezi munkásoknak. A té- esztagok hetven százaléka szocialista brigádtag, nélkü­lük a vezetőség nem sokra vinné. Bizonyítja a dolgozók felelősségérzetét, tulajdonosi szemléletét, hogy újításokkal is előbbre akarják tolni a „közös szekeret”. A már országos hírnévre szert tett mirelit körösi ha­lászlé mellett új gyártmányo­kon törik a fejüket. Készítet­tek például halkolbászt. Ha piacra kerül, biztos népszerű lesz a fűszeres, paprikás éte­lek kedvelői körében. Kikí­sérletezték a halgaluskát, amelyet a májgaluskaleves- hez hasonló étel készítésére szánnak. De próbálkoznak azzal is, hogy a halfeldolgozó melléktermékeiből kutyaele­delt gyártsanak. Hogy me­lyikből mi valósul meg, azt a gyártást engedélyező szer­vek döntik el. Sokszínű és okszerű gaz­dálkodás, bátor kockázatvál­lalás, kapcsolatkeresés és fenntartás jellemzi a Vihar­sarok Htsz-t. Olyan tulaj­donságok, amelyeket a jelen gazdasági helyzet követel. Ezt igazolja, hogy az idén ismét elnyerték a Kiváló Htsz kitüntetést. M. Szabó Zsuzsa millió forintot fizettek ki a mi­nőség javításáért. Attól függő­en, hogy milyen mértékben kö­telezte el magát egy-egy üzem a piacképesebb sertések előállí­tására, akár fél-, egymillió fo­rintos többletbevételt is elérhet. A társaságokba tömörült gaz­daságok minőségi munkájának ösztönzésére korábban kilónként 40 fillér egységes felárat kap­tak a húsipari vállalatoktól — ebből a felkészülés kiadásait fe­dezték — az idén már a tény­Megalakult a Műszaki és Természettudományi Egye­sületek Szövetségének Orszá­gos Szakértői Tanácsa azzal a céllal, hogy összehangolja azokat a megbízásokat, ame­lyeknek alapján az egyesü­letek különféle műszaki szol­gáltatásokat nyújtanak a vál­lalatoknak. Egyre több gyár és szövet­kezet bízza meg az egyesü­leteket például korszerű technológiák, anyag- és ener­giatakarékos eljárások, va­lamint a környezeti ártalma­kat csökkentő módszerek ki­dolgozásával, az ezekhez szükséges berendezések ter­vezésével. Az egyesületek kollektívái a megbízások alapján már eddig is sok, reálisan meg­valósítható javaslatot tettek a vállalatoknak. A közleke­déstudományi egyesületben dolgozták ki például azokat az anyag- és energiatakaré­kos útépítési technológiákat, j amelyeket ma már az or­szág számos helyén alkal­maznak. Az elmúlt évben a szövetség központi és terü­leti szervei, valamint az egyesületek összesen 18,6 millió forint értékben kötöt­tek szerződést a vállalatok­kal különböző feladatok f megoldására. A vállalatok előtt álló sok- ; irányú műszaki feladatok [ ma már mindinkább több szakma ismeretét teszik szükségessé. A MTESZ tag­egyesületeibe tömörült 170 ezer szakember valamennyi tudományágat képviseli. Az Országos Szakértői Tanács irányító munkája lehetővé teszi, hogy az egyre több és bonyolultabb vállalati meg­bízásnak az egyesületekben , kiemelkedő munkát végző, í legjobban képzett műszaki szakemberek összehangoltan, magas színvonalon tegyenek eleget. leges teljesítmények alapján fi­zetik ki számukra a „felárat”, amely kilónként akár 70—80 fil­lér is lehet, attól függően, hogy egy-egy üzem mennyiben felél meg a követelményeknek. A sertések minősítésének új módszerét az Országos Húsipari Kutató Intézet munkatársai dol­gozták ki, és az eljárást folya­matosan továbbfejlesztik azért, hogy minél pontosabb véle­ményt mondhassanak a^ áruról. Védekezés a cserebogarak ellen Sertéstermelési társaságok a minőségért halaikkal. Búsuljanak a busák A halirodától tudták meg, hogy Irakban nagyon szere­tik a busát. Kiderült, hogy számukra ez külön szerencse. Ugyanis a hetvenes évek ele­jén elszaporították ezt a szá­raz húsú, növényevő fajtát, van belőlük tehát bőven. S mivel az exportért járó plusz jövedelem jó üzlettel kecseg­tetett, elkezdték fagyasztani és szállítani a busákat. Ta­valy ezerkétszáz tonnát vit­tek ki, az idén várhatóan ezerötszázat szállítanak. Ek­kora mennyiség azonban nem „terem meg” saját vizeikben. Veszik más téeszektől is a busát. Természetesen az ex­portfelárat nem mind tartják meg, a haszonból a koordi­nált partnerek is részesülnek. A fagyasztott hal előállítá­sa, szállítása nem jelent kü­lönösebb kockázatot. Annál inkább a nyári élőhalexport. Ugyanis — kis hibák esetén is — előfordulhat, hogy a halak megfulladnak. A gyo- maendrődiek néhány éve A korszerű védőszerek használata mellett sem si­került még teljesen meg­szüntetni a cserebogarak kártételét. Hazánkban öt cserebogár­fajt tartanak nyilván. A ta­lajból előmászó bogarak azonnal ellepik a fákat, és szabálytalan, karéj ózó rágá­sukkal okozzák a kárt. Pár­zás után a nőstények körül­belül 20 centiméter mélyen beássák magukat a talajba, ahol 60—80 petét raknak le. Június—júliusban kelnek ki a kis pajorok. Nyár végén, vagy a következő év tava­szán vedlenek — és akkor már elkezdik a gyökerek rá­gását. Az étvágyuk az élet­korukkal nő. A bogarak raj­zását követő második évben a legkártékonyabbak. A pa­jorok télen egy méter mély­ségig is lehúzódnak a fagy elől. Itt kelnek ki 5—8 hó­napos bábnyugalom után a fiatal bogarak. Ekkor okoz­zák rágásaikkal a legsúlyo­sabb károkat. A következő év tavaszán ássa ki magát a kb. 25—30 milliméter hosz- szú bogár. Ekkor nagy tö­megével okoz ismét tetemes kárt. A kalló, vagy más néven csapó cserebogár a homokos területeken található. Fehér, márványozott fedőszárnyai vannak. Teljes kifejlődésé­hez négy évre van szükség. Rajzásuk a rozs érésének idejére esik. A lárva a ho­mok megkötésére ültetett növények gyökereit károsít­ja, ezért kártétele nagyobb, mint a bogaraké. A sárga cserebogár a má­jusi cserebogárnál kisebb, mindössze 13—20 milliméter. A tavasz első kártevői közé tartozik. Rokona az erdei cserebogár, amely az erdő fáinak levélzetét, illetve gyö­kérzetét károsítja. A keleti cserebogár 26— 32 milliméter hosszú. Vörö­sesbarna színű, a szárnyfe­dőin pedig fehér szőrfoltocs­kák vannak. Csak homokos talajon él. Nem lépnek fel olyan tömegesen, mint a töb­bi cserebogárfajok. Nyár kö­zepén rajzanak. A pajorok főleg a szőlőültetvényeket károsítják. A teljes kifejlő­désük három év. Kétszer lár­va alakban telelnek, és a har­madik évben bebábozódnak. A cserebogarak elleni vé­dekezés legismertebb formá­ja a bogarak összeszedése. Ennek legegyszerűbb módja, hopv nagyon kora reggel — amikor még dermedt álla­potban vannak — a fákról lerázzuk, és összeszedjük őket. Leforrázva trágyának, vagy megszárítva baromfi- eleségnek is felhasználhatók. A cserebogarak rajzási évében ajánlatos a bogara­kat permetezéssel pusztítani. A Ditrifon 50 WP 0,2 száza­lékos oldata jól bevált szer a védekezésre. Amennyiben a rajzás elhúzódna, akkor a permetezést 10 nap múlva ismételjük meg. Nagyon jól bevált a pajorok kártételét megelőző talajfertőtlenítés is. A rajzáskor — nyár vé­gén — a talaj felszínére szórjunk négyzetméterenként 6—8 gramm Hungária L—7 porozószert, és ásóval for­gassuk be a talajba. Ez a módszer a következő évben, a kifejlett pajorok ellen már hatástalan. Talajfertőtlení­tésre használt szerek még a Basudin 10 G és a Basudin 5 G. A kiásott gödrökbe 4-5 kávéskanálnyi szert tegyünk, és puha földdel fedjük be. (Szőlőültetvényeknél a tele­pítést megelőző években, ha négyzetméterenként 6—8 pa­jort találunk, akkor már ta­lajfertőtlenítést kell végez­ni.) A különböző fajok rajzási és kifejlődési ideje változik, ezért az ellenük való véde­kezést is évente meg kell is­mételni. K. K. Tessék választani — tessék vállalkozni! Úi formák. A) lehetőségek a gazdálkodásban 1. Leányvállalat 2. Kisvállalat 3. Kisszövetkezet 4. Gazdasági munkaközösség 5. Vállalati gazdasági munka- közösség 6. Szerződéses üzemeltetés 7. Ipari és szolgál­tató szövetkezeti szakcsoport 8. Átalányelszámolá­sos rendszer # Költségtérítéses rendszer 10. Egységek bérlete 11. Fejlődő magánkisipar A kisüzemi termelés, a kiegészítő tevékenység fej­lesztése nemcsak új szerve­zeti formákat kíván, hanem olyan rugalmas gazdálkodást elősegítő egyéb korrekciókat is. amelyek a nagyüzemi szervezet és az egyéni mun­kavégzés hatékony összehan­golásának útjába álló akadá­lyokat felszámolják. Egyes ágazatokban, illető­leg egyes tevékenység eseté­ben már korábban is mód volt a költségtérítés alkal­mazására (például a saját gépkocsi hivatali célú hasz­nálata esetében fizetendő ki­lométerpénz.) Ezen túl egyes tevékenységek gazda­ságosságának fokozására, el­sősorban az önköltség csök­kentésére a 25 1981. (IX. 14.) PM—MüM számú együttes rendelet a gazdálkodó szer­vezet egyes részlegeinél al­kalmazható költségtérítési rendszert kiterjesztette. Az állami vállalatok, a trösztök, az egyéb állami gazdálkodó szervek, a szö­vetkezetek, a szövetkezeti vállalatok, ezek jogi szemé­lyiséggel rendelkező gazda­sági társulása, a vízgazdál­kodási társulás, valamint a társadalmi szervezetnek és egyesületnek a vállalata egyes részlegeiben, ahol legfel­jebb 15 főt foglalkoztatnak, költségtérítéses rendszert al­kalmazhatnak. A rendszer lényege az, hogy a ‘gazdálkodó szervezet átalányösszeget állapít meg olyan költségekre, amelyek­nek alakulását a dolgozó be­folyásolni tudja. A .tevé­kenységgel, termeléssel, il­letőleg szolgáltatással köz­vetlenül összefüggő — álta­lános költségek között el­számolható — költségekre a dolgozó csak az átalányösz- szeget kapja meg. Ezzel „gazdálkodhat”, de amennyi­ben az adott szolgáltatással, vagy tevékenységgel kap­csolatban többletköltsége merül fel a dolgozónak, ak­kor annak megtérítését a gazdálkodó szervezettől nem kérheti. Költségtérítés ösz- szegéne/c megállapítását a gazdálkodó szervezet az elő­ző évek tényszámainak figye­lembevételével, számítások alapján állapítja meg. Az ez­zel kapcsolatos számításo­kat öt évig meg kell őrizni. A költségtérítési rendszer kiterjesztésével a gazdálko­dó szervezet mentesül az időt rabló, bürokratikus el­számolás alól, a dolgozónak pedig érdekében áll a költ­ségekkel való takarékosko­dás. Lássunk erre egy pél­dát: a gazdálkodó szervezet­nél levő takarítóknak nem kell elszámolni arról, hogy a takarításhoz mennyi mosó­szert használtak fel, nincs áldatlan vita és gyanúsítga- tás, hogy „háztájiba vitte Juli néni”, továbbá nincs kiadási bizonylat és szám­talan anyagnyilvántartás. Ehelyett a vállalat megálla­podik a takarítókkal, hogy előző évben felhasznált anyagmennyiség figyelem- bevételével maguk szerzik be a mosószert, takarítóesz­közt, a vállalat csak a tiszta­ságot ellenőrzi. A fentieken kívül ugyan­ezt a megoldást lehetne al­kalmazni például: üzemen belüli szállítóberendezések (daruk, targoncák, emelők stb.) üzemeltetésére, gön­gyölegek karbantartására és javítására, reklám- és propa­gandára, és egyéb más ál­talános költségekre. A gazdálkodó szervezetnek külön megállapodást kell kötnie a részleg dolgozóival a költségtérítési rendszer al­kalmazására. Ebben kell rög­zíteni azokat a költségeket, amelyekre a költségtérítés vonatkozik, valamint a költ­ségtérítés fizetésének mód­ját. A jogszabály szerint le­hetőség van — a külön meg­állapodás megkötését köve­tően — a költségek, illetőleg a költségtérítés módosítására is. A módosítás szabályairól azonban külön megállapo­dásban kell rendelkezni. A költségtérítési rend­szerbe bevont költségek kö­rét a felek külön megálla­podásban rögzítik, azonban ennek bizonyos korlátái is lehetnek. A tevékenység sze­rinti ágazati miniszter a pénzügyminiszterrel és az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökével egyetér­tésben meghatározhatja a költségtérítési rendszerbe be­vont költségek körét, érté­két és számításmódját. Elő­fordulhat az is, hogy egyes tevékenységek esetében ki is zárhatják a költségtéríté­ses rendszer alkalmazását. Barcs Aladár A Szombathelyi Lakástextil Vállalat törzsgyárában új sza­lagkötő gépet helyeztek üzembe a jelenleg hiánycikknek szá­mító felsőruházati műszőrme gyártására. A próbaüzem után a gép évente 350 ezer négyzetméter műszőrmét készít (MTI-fotó — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom