Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-09 / 107. szám
±\er 1982. május 9-, vasárnap fl politizálás tudománya Beszélgetés dr. Halász Józseffel, a Magyar Politikatudományi Társaság alelnökével Mezőgazdaság és természetvédelem Talán még nem késő A njárciusban létrejött Magyar Politikatudományi Társaság szerepéről, céljairól tettünk fel kérdéseket dr. Halász Józsefnek, a társaság alelnökének, az Állam. és Jogtudományi Intézet igazgatóhelyettesének. — Az elmúlt években több, a társadalomtudományokkal foglalkozó társaság is alakult. Mivel magyarázható, hogy a Politikatudományi Társaság létrejöttére különösen gondos és hosz- szas előkészítő munka után került sor? — A politikatudomány mpvelése több hagyományos társadalomtudományi ágazatot is érint, felvetődött azok egymás közti viszonya. Lényegében hasonló viták merültek fel, mint a hatvanas évek elején a szociológia művelése és hazai szükségessége körül. A nézetek tisztázása, ha talán hosszan is tartott, előfeltétele volt a politikatudomány intézményi keretei kialakításának, a társaság létrehozásának is. Megjegyzem, hogy a szocialista országokban hasonló viták bontakoztak ' ki. — Hogyan segíthet a társadalomtudomány e viszonylag fiatal ágazata társadalmunk fejlesztésében, problémáink megoldásában? — Csak úgy tűnik, hogy a politikatudomány fiatal ágazat Magyarországon. Gondoljunk reformkorban megjelent munkákra, Széchenyi, Eötvös, Trefort, Csengery tevékenységére. A Az ifjú, akiről szó lesz, nehéz körülményeket leküzdve jutott el addig, hogy a hatszoros túljelentkezés . ellenére őt válassza leendő népművelőnek a felvételi bizottság. Megjött az értesítés, hamar híre ment a faluban, hogy ősztől főiskolára jár majd a „mi fiunk”. Az általános iskola tanítója, ugyancsak büszke volt a tanítványra. Hamar kiderült, azonban, hogy a nevezetes alma-materba könnyebb volt bekerülni, mint a kollégiumba. Az ifjú halvány ígéretet kapott, hogy majd esetleg másodévtől neki is jut ott egy ágy, meg asztal, addig azonban oldja meg valahogyan a szállást. A helyszűke miatt sajnos azok sem kerülhetnek be mind a „ko- leszba”, akiknek jussuk lenne rá. Az ifjú, szülői segédlettel keresett a megyeszékhelyen egy viszonylag olcsó albérletet, azonban a háziak —ígéretüket megszegve — máraz őszön felmondtak neki. Vándorolt tovább, és miközben szoknia kellett a városi létformát, és az újfajta tanulási módot, amit a főiskola megkövetelt, sehol sem tudhatta biztonságban magát. Az eset sajnos, korántsem egyedi. Felsőoktatási intézményeink kollégiumait vizsgálva végletes kép tárul elénk. Vannak szinte szállodai színvonalúak, és akad otyan aládúcolt épület is, amelyet toldozgatnak-foltoz- gatnak, mert teljes felújításukra nem jut pénz. A tatarozás pedig rendszerint úgy elhúzódik, hogy a helyszűke még a leginkább rászorulókat is kívülrekedéssel sújtja. Az egyetemeken és főiskolákon, ilyenkor, tavaszelőn, zajló ifjúsági napok nyílt vitáin szinte refrénként kritizálják a kollégiumbeli állapotokat. Mivel gyors változásra nincs lehetőség, jelenleg szinte kizárólag a mainál ésszerűbb szervezéssel javíthatók a hallgatók életkörülményei. Éppen ezért üdvözölendő a KISZ Budapesti Bizottságának kezdeményezése, ami talán kollégiumi helyhiánnyal küszködő vidéki városainkban is követésre talál. A fővárosiak szocialista politikatudomány természetesen új keletű, marxista—leninista - szemléletű, problémái elválaszthatatlanok a társadalomirányítás .mai feladataitól. A társadalom demokratikus irányítása, az intézmények megfelelő fejlesztése, az állampolgárok cselekvő részvétele a közügyekben, alapvető jogaik érvényesítése vagy a nemzetközi politikai kapcsolatok kérdései olyan összetett viszonyokat érintenek, amelyekhez több társadalgmtudományi ágazat együttes erőfeszítései is nélkülözhetetlenek. A társadalmi fejlődés és hatalmi viszonyok általános, ma is érvényes törvényszerűségeit a marxizmus—leninizmus feltárta, de kétségtelen, hogy a klasszikusok nem láthatták előre a szocialista társadalom építésének mai problémáit és korunk fejlődésének ■ ellentmondásait. Az említett feladatok megoldását nem várhatjuk egyedül a politikatudománytól, az nem valamilyen „szupertudomány”. — Vannak-e már eddig is példák, hogy igényelték a politikatudományi kutatások segítségét a politikai gyakorlat számára? — A hazai politikatudományi irodalom is tanúsítja, hogy vezető párt- és kormányszervek igényelték az ilyen kutatásokat már akkor is, amikor e tudomány „polgárjogáról” még élénk viták folytak. Az egyes kutatási „kiderítették”, hogy amíg jó néhány egyetemi kollégium kénytelen elutasítani a jelentkezőket, addig a közép- iskolások kollégiumaiban bőven akad szabad hely, A középiskolai kollégiumokban viszont a nevelőtanár kevés, olyan, aki korrepetálásra, ügyeletre is fogható. A helyzetismeret ötletet adott: az egyetemi — elsősorban tanárszakos — hallgatók lakjanak a középiskolásoknál, s cserébe kapjanak testhez álló feladatot. Amolyan államilag szervezett házi tanítóskodás bontakozhat ki az ötlet nyomán. Ma már elsősorban irodalmi emlékekből él bennünk, hogy a kevésbé tehetős „diákúrfik” koszt-kvártélyért oktatták a háziak csemetéit. Ök még a módosabb gazdáknak, vagy polgároknak kiszolgáltatottan, alamizsna gyanánt kaptak fedelet a fejük fölé. Amit azonban a tanítványaiknak átadhattak, nem volt csekélység. Vajon miért ne lehetne akár államilag szervezett formában, csöppet sem kiszolgáltatottan, hanem egyenrangúak megállapodásaként felújítani a házitanítói megoldást? Amíg szűkösek — de legalábbis intézményenként végletesek — a kollégiumi elhelyezés feltételei, és nem várható, hogy egyre-másra új diákszállások nőnek ki a földből, jajongás helyett tenni kell valamit. A házi tanítóskodás nemcsak az egyetemi, főiskolai hallgatóknak lenne jó, hiszen oly sokat hangoztatjuk, hogy ma az iskola egyik nagy gondja, hogy kevés idő jut egy-egy tanulóra, az egyéni foglalkozásra, a közvetlen kapcsolatra tanár és diák között. Az iskolát most elkezdőknél talán a legszomorúbb a helyzet, hiszen nem ritka a negyven tanulós osztály sem. A „házi tanító”, aki ráadásul korban is közelebb álló fiatalember, segíthetne a pedagógiai, — a pedagógusok és a szülők — gondján. Csak gazda kell, aki kézbe fogja az ötlet megvalósítását, szabályokkal védi a „kihelyezett” egyetemi, főiskolai hallgatók érdekeit. Gazsó L. Ferenc feladatokat a meglevő tu- dományági intézetek kapták, az összegezésben, a következtetések levonásában azonban már követelmény volt ■egy integrált, politikatudományi szemlélet. Megemlíthetők a politikai döntési mechanizmus, a felelősségi rendszer vizsgálata, a tanácsi, a képviseleti és választási rendszer fejlesztésére irányuló, a szocialista demokrácia érvényesülésének biztosítékaival 1 összefüggő kutatások. És nem utolsósorban az államigazgatás fejlesztése témakörében folytatott sokoldalú vizsgálódások. — Maga a társaság hogyan mozdíthatja elő e tevékenységet, vannak-e erre tervei? — A teendők fő irányait és szervezeti kereteit a társaság alapszabálya rögzíti. A társaság részben plenáris ülésein, részben különböző .szekciókban vitatja meg a szocialista építést és irányítást érintő kutatási eredményeket, s azoknak a gyakorlati tapasztalatokkal való összevetését. Tekintve, hogy a társaság tagjai különböző tudományágak művelőiből, az állami és társadalmi irányítás tapasztalt képviselőiből kerülnek ki, az eszmecserék és viták minden bizonnyal hasznosítható gondolatokat tárnak fel. amelyek megalapozott és figyelembe méltó következtésekre lehetnek alkalmasak. Kulcsár Péter Megyei úttörö- és országos „!T osztályú táncbajnokság A közeli napokban két kiemelkedő társastáncversenyt is rendeznek megyénkben. Május S-én, vasárnap, a gyomaendrődi Katona József Művelődési Ház lesz a házigazdája a megyei úttörő E és D2 kategóriájú táncversenynek. A nemzetközi táncbemutatóval színesített programú vetélkedést a Gyomai Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet tornatermében rendezik meg, 15 órától. A nemzetközi zsűri előtt 31 E és nyolc D2 osztályú diákpáros szerepel, a táncbemütatón a leunai (NDK) táncklub és a rendező művelődési ház táncklubjának formációs csoportja vesz részt. A jövő héten, május 15- én, szombaton délután 6 órakor a békéscsabai ifjúsági és úttörőház nagytermében tartják meg az országos A osztályú táncbajnokság standard és latinamerikai táncok versenyét. Budapestről hat, Orosházáról kettő, Szombathelyről, Jászberényből és Szegedről egy-egy pár lép parkettre. A, társastáncosok egyik legjelentősebb országos seregszemléjén a Sygma zenekar játszik, s két szegedi S (osztályon felüli) kategóriás táncospár is tart bemutatót. N. L. ♦ Új üzemrész Kazincbarcikán Megkezdődött a termelés a kazincbarcikai Borsodi Vegyi Kombinát új intermedier üzemében, az első termék a Mikéi márkanevű gyomirtó szer hatóanyaga. Az új üzemet a hazai gyógyszer- és növényvédőszer-prog- ram alapján telepítették, - benne kétféle finomkémiai terméket állítanak majd elő. Az első készítmény — amelyből az idén már mintegy száz tonnányit gyártanak — a szőlőperonosz- póra elleni permetezőszer hatóanyaga. A készterméket, a Mi- kált a fűzfői nitrokémia üzemben állítják elő. Az Intermedier üzem másik terméke a gyógyászatban ismert szívgyógyszer, a Cavinton alapanyaga, a triptamin lesz. Gyártását a tervek szerint valamennyi termelőberendezés fölszerelése után -az év negyedik negyedévében kezdik meg. Több mint két évtizede már annak, hogy a nyugati világ egyik leggazdagabb családjának feje Békés megyében járt. Túzokkakasra vadászott a dévaványai pusztákon. Hogy sok dollárjába került ez a kirándulás, az bizonyos, de nem nagyon tehetett mást, ha gyűjteményeit túzokkakassal akarta gazdagítani. A déváványai túzok ugyanis egyedülálló a világon. Számuk azonban a felszabadulást követően a harmadára csökkent, ezért védelmük sokkal fontosabbá vált, mint az amerikai pénzmágnások dollárjai. Az igazsághoz hozzátartozik még .az is, hogy nem a vadászok puskája miatt fenyegeti a túzokot a kipusztulás veszélye. Akkor hát hová lett a sok nagy testű madár?! Oda, ahová a fogoly, a fürj, a szürke magyar gulya, a racka birkanyáj, a puli, a kopasznyakú tyúk, a vadvirágok és a gyógynövények sokasága. A korszerű mezőgazdaság terjeszkedése alakított át mindent, amit a természet hozott létre a maga szükséglete szerint. Így tehát, amit az egyik oldalon a jó szándékú szakemberek a termelés növeléséért tettek, az a másik oldalon a természet fokozatos pusztulásával jár? A feltört ősgyepek, a lecsapolt nádasok, a gátak közé kényszgrített folyók, a legújabb termesztéstechnológiák mindenesetre arról tanúskodnak, hogy a leszűkült élettér sok növényi és állatfajt a kipusztulás veszélyével fenyeget. Művi környezet — mondják. Miközben az ember mindent a maga képére formál, üressé teszi környezetét. A mezőgazdasági fejlődésben a környezetátalakításban előttünk járó országok ma már a természet csodáinak (madarainak, állatainak, vadvirágainak) újratelepítésén fáradoznak. Egymás után hozzák létre a rezervátumokat, természet- védelmi körzeteket, no nem a mezőgazdasági termelés rovására . .. Nem szónoki, nagyon is fontos kérdés ma már, megfér-e egymás mellett a nagyüzemi mezőgazdaság a természetvédelemmel? A huszonnegyedik órában járunk — hangoztatják a természetkedvelők. Minden mezőgazdaságban elért siker kétes győzelem, ha az ott dolgozók figyelmen kívül hagyják a természetvédelem igényeit, a táj jellegzetességeit megőrző gazdálkodás fontosságát. A mezőgazdaságod irányítók ugyanakkor kevés hajlandóságot mutatnak a megértésre. Mindezt a gyepek, legelők példáján lehet talán a legjobban nyomon követni. Aligha véletlen, hogy a természetvédelemmel foglalkozókat a puszták, legelők sorsa érdekli a legjobban. A sík,* látszólag üres pusztaság gazdag, növényi és állatvilágának megmentése vagy legalábbis a mostani állapot fenntartása nélkülözhetetlenné vált Békés megyében. — A nagyüzemi mezőgazdasági termelők a rétek, legelők hasznosításakor csak a legritkább esetben veszik figyelembe, hogy tevékenységük biológiai pusztítással jár — foglalja össze álláspontját Boros László, a Békés megyei Tanács környezet- és természetvédelmi titkára. — De nem csak erről van szó. Valamennyien szegényebbek leszünk sok látványossággal. Ugyanakkor tudományos szempontból is fontos lenne a természeti források fenntartása. A tudomány növényi és állati génbankként tartja számon a pusztákat. Az intenzív gyepgazdálkodás nem egy állati, növényi faj kihalásával fenyeget. A sziki pusztai füvek, amelyekv egyébként nemesítési alapanyagként is rendelkezésre állnak, intenzív műveléssel vagy elpusztulnak, vagy elvesztik eredeti tuljadonsá- gaikat. Ügy tűnik, mintha a természetvédők és a mezőgazdászok között — akik érthetően a termelés növelésére törekszenek — kibékíthetetlen ellentét állna fenn. Hogy valójában létezik-e ellentmondás, az kiderül Boros László szavaiból: * — Azt szeretnénk, ha megértenénk egymás álláspontját. A lehetőség erre adott. Ésszerűtlen megközelítés lenne, ha azt kívánnánk, a gyep kizárólag a természetkedvelőké legyen. A legelők intenzív hasznosításához népgazdasági érdek fűződik. Vannak azonban olyan szikesek, ahol az intenzív művelés aránytalanul magas költséggel oldható csak meg. Itt, és a természetvédelmi területeken közös tevékenységre lenne szükség. Valaki a harmincas években azt írta ezekről a területekről, kiválóan alkalmas vadgazdálkodásra, . én ezt még kiegészítem azzal, hogy idegenforgalmi látvá- hyosságnak sem lenne utolsó. A közelmúltban hazánkban rendeztek egy nemzetközi vízivad-konferenciát. A Békés megyében járt természetvédelmi szakemberek elragadtatással beszéltek a még érintetlenül hagyott természet szépségéről. A pori. ", tugál és az angol természet- védelmi miniszter később magánemberként is felkereste a megye pusztáit, a Körösök völgyét. De milyen közös tevékenységre gondolt a környezetvédelmi titkár? — Követendő a dévaványai példa. Itt a mezőgazdasági üzemek a természet- védelmi terület környékén olyan növényeket termesztenek, amelyek kedveznek a túzok szaporodásának. Sajnos kevés ’ilyen esetről számolhatunk be. De terveinkben már olyan társulás létrehozása szerepel, amelyben az üzemek és a környezet- védelmi hivatal együtt találna megoldást a mezőgazdasági, az idegenforgalmi hasznosításra, valamint a vadgazdálkodásra. Egy-egy ritka madárfaj értékesítéséből akár meg is lehetne gazdagodni. Látványosságként bemutathatnánk ritka, ma már feledésbe merülő állatfajainkat, az egykori pusztai életet. Mindez egyelőre csak lehetőség. S hogy ne csak az legyen, a környezetvédők keresik a kapcsolatot a mező- gazdaságot irányítókkal. Addig kellene tenni valamit — magyarázzák, amíg nem kéKepenyes János Fotó: Veress Erzsi 25 éves a Magyar Televízió. Ez alkalomból ötször 75 perces műsor készült Horváth Adám rendezésében. A műsor május 14-től péntek esténként kerül a képernyőre. A televízió változó arculatát, a műsorkészítőket és televíziós személyiségeket bemutató adások műsorvezető riportere Baló György. Képünkön: Lukin László, Forrai Miklós, Kerekes János és Antal Imre a kamera előtt , .. _ . , ' , (MTI-foto: Friedmann Endre felvétele — KS) Tanítás — kosztért, kvártélyért
