Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-08 / 106. szám

1982. május 8., szombat Május 8.: Vöröskereszt-világnap Gondozzuk a rászorultakat! A nemzetközi és a hazai Vöröskereszt immár hagyo­mányosan évről évre megrendezi a Vöröskereszt-világ* napot. Minden világnapra egy-egy jelszót fogalmaznak meg, kiemelve valamilyen — különösen fontosnak tartott — mozgalmi tevékenységet, időszerű feladatot. így az 1982-es Vöröskereszt-világnap jelszava: Gondozzuk a rá­szorultakat! A mozgalom alapvető céljai közül most az egyik leg­fontosabb feladatot helyezi előtérbe. Mindennapi életünk megannyi tapasztalata igazolja: szinte nincs olyan em­ber, aki ne volna hajlandó valamilyen formában segíteni a pártfogásra, támogatásra, gyámolításra, gondozásra szorulókon. Szinte véget nem érően sorolható, hol, mi­ben, mikor lehet és kell közbelépni, segíteni. Vegyük gondosan számba: közvetlen környezetünkben, például a családban kik szorulnak támogatásra, gondozásra. Mert bizony még az is megesik olykor, hogy éppen azokról feledkezünk meg, akik a legközelebb állnak hozzánk. Ezután nézzünk körül a lakóterületünkön, munkahelyün­kön, baráti körünkben, kik élnek olyan körülmények között, akik gondozást igényelnek, akiknek helyzetén olykor apró figyelmességekkel is könnyíteni lehet. Vannak, akiknek az emberi kapcsolat hiányzik, amely képes elűzni a magányosság keserű óráit, ők azt várják, hogy valaki néhanapján rájuk nyissa az ajtót, érdeklődjék hogylétük iránt. Az emberi szó, a beszélge­tés hiányzik nekik, mely magányos, egyhangú életüket megszínesíti, tartalmassá teszi. Másoknak viszont segít­ségre van szükségük: a bevásárláshoz, a lakás kitakarí­tásához, a kiskert rendbehozatalához, gondozásához, a tüzelő és az ivóvíz bekészítéséhez, a gyógyszerek beszer­zéséhez és így tovább. Sokan más fajta segítséget igé­nyelnek: tolókocsit a mozgáskorlátozottak részére, tá­borozási lehetőséget olyan gyerekeknek, akiknek még nem is volt alkalmuk a szülői ház vagy intézet falain kívülkerülni; mások az ebéd hazaszállítását... A Magyar Vöröskereszt és tágsága, s rajtuk kívül természetesen még sok ember, kollektíva méltán lehet büszke, hazánkban mindarra, amit önként, emberségből, önzetlenül tett és tesz mások helyzetének megkönnyíté­sére; hogy még kevesebb legyen a könny, a keserűség, több a derű, a mosoly. Az idei Vöröskereszt-világnap jelszava — Gondozzuk a rászorultakat! — kettős értékű: nem csupán a gondo­zottakat, a rászorultakat gazdagítja, hanem magukat a segítőket is. Hiszen ilyen módon teljesebb emberekké válhatunk. Lakáskultúra, bútorválaszték Autósok, motorosok védelmében *~ ■' Új gépjármű-biztosítások június 1-től Orvosi tanácsok A gomba egyik igen értékes táplálékunk, ugyanakkor egyes fajtái veszélyesek lehetnek. Sajnálatos- tény, de igaz, hogy az utóbi években a gombamér­gezések mindegyikét saját sze­dései gomba okozta. Ne bízzon senki a saját szakismeretében. A szedett gombát minden eset­ben mutassák meg hivatásos gombavizsgálónak, akik köztéri piacon vagy nagyobb kirándu­lóhelyek közelében találhatók. A következő legfontosabb sza­bályokat — saját érdekében — mindenki tartsa meg: csak el­lenőrzött gombát vásároljanak. Még ha .ismeri is valaki a gom­bákat, akkor is csak a szakér­tők által vizsgált ehető. A ku- kacos, penészes gombák kido- bandók. A frissen szedett gom­bát száraz helyiségben kell szétteríteni, ugyanis nedves he­lyen hamar megromlik. A gom­bából készült ételeket még hű­tőben sem szabad tárolni, mert könnyen romlanak, és ételmér­gezést okozhatnak. Mi a teendő, ha a gombás étel fogyasztása után valaki rosszul lesz? Gombamérgezés gyanúja esetén azonnal orvost kell hívni. A gyilkos galóca mérgezési tünetei az étel elfo­gyasztása után körülbelül hat- tizenhárom órával kezdődnek, de lehet hosszabb is a lappangási idő. Lakberendezési kultúránk­ban sok még 'a tennivaló. A bútor és a különböző la­kásfelszerelési tárgyak hazai választéka összehasonlítha­tatlanul szélesebb, bővebb ugyan, mint akár 5—10 év­vel ezelőtt, a vásárlóknak mégis sokszor hiányérzete van: nem találja, nem kap­ja meg, amit keres. A kisméretű lakások be­rendezéséhez a legpraktiku­sabb az elemes bútor. Elő­nyei — például a nagyfokú variálhatóság — rendkívül népszerűvé és keresetté tet­ték ezt a bútortípust. A ha­zánkban összesen 8—10-féíe elemes bútort készítő gyá­rak az igényeket még ma sem tudják kielégíteni, ami némiképp kényelmessé is te­szi a gyártókat, az utóbbi egy-két évben ugyanis az eredeti alaptípusokon kívül újjal nemigen rukkoltak ki. Kivétel ez alól például a Kanizsa Bútorgyár, ahol ebben a hónapban kezdik meg a Viktória fantázianevű elemes bútor sorozatgyártá­sát. Ehhez hasonlót eddig még nem gyártott a hazai ipar, a svéd falrendszer ugyanis térelválasztásra is alkalmas, ezenkívül sarok­elem, beépített ebédlőasztal, és többfunkciós szekrények tartoznak hozzá. A Székesfehérvári Bútor­ipari Vállalat hat éve gyárt­ja a viszonylag olcsó garzon elemes bútort. Az alaptípust több kiegészítő elemmel, té­vészekrénykével, lehajtható asztallal, áthidaló- és sarok­elemmel bővítették. Az idén a szék- és kárpitosipari vál­lalattal hosszú távú együtt­működési szerződést kötöttek, aminek köszönhetően a szek­rényfáihoz színben, formá­ban illő textilhuzatú egy­személyes heverők, illetve hamarosan ülőgarnitúrák is készülnek. Az idén 3 ezer garzonheverőt gyárt a szék- és kárpitosipari vállalat, s termékeiket a' Domus-áru- házak a garzonszekrényso­rokkal együtt hozzák forga­lomba. Az elemes bútorok mellett egyre keresettebbek a rusz­tikus és gazdagabban díszí­tett szekrények, szobafalak, amelyek elsősorban a na­gyobb méretű társas-, illet­ve családi házakba illenek. A székesfehérvári bútorter­vezők jelenleg ilyen típusú bútorok feljesztésével is foglalkoznak. „Stílusváltást” hajtott végre az idén, a mátészalkai Szatmár Bútor­gyár is. Üj termékeinek zö­me, így például a Malmö, az Astor és a Luxer szekrény­sorok a korábbinál díszesebb kivitélűek. Űj, barokk stílu­sú berakással díszített, hét darabból álló hálószoba­együttessel is jelentkeztek ebben az évben, a Szatmár- hálóból terveik szerint 1500 garnitúrát gyártanak. A Za­la Bútorgyárban a már ko­rábban is gyártott rusztikus garnitúrák kiegészítésével gazdagítják a választékot. Erre külön brigádot szervez­tek, amely csak a rusztikus szekrénysorokhoz illő, kere­sett kis, illetve kiegészítő bú­torokat állítja elő. A lakások nélkülözhetetlen kellékei a függönyök és a szőnyegek. A színes függö­nyök iránti igény a mini­mumra csökkent, ezért a győri Gardénia jelenleg fe­hér és bézs színekben állítja elő termékeit. A gyár ipar­művészei évről évre több tu­cat új mintát terveznek, a kínálatban azonban ennek csak kisebb hányada jelenik meg, a kereskedelem igényei alapján. A 80-féle ajánlatból pél­dául az idén ötvenet rendel­tek meg. Hasonló a Szombat- helyi Lakástextil Vállalat gondja is. Innét a hazai üz­letekben' az évente eladott bútorszövet 70, a szőnyeg 50, a takaró 45, a különféle má­sodfüggönyök 20 százaléka kerül ki. A LATEX a közel­múltban fórumot rendezett a fogyasztók számára, ami­nek egyik, tanulsága volt: a vásárlók igénylik a gazda­gabb választékot, most az egyszínű bútor- és dekorá­ciós szövetet keresik, az üz­letekben viszont általában tarkát lehet kapni. Ennek hatására rövidesen az or­szág 19 Domus-áruházában megjelentek a „Domus-már- ka” nevű lakástextilek, ame­lyek már követik a vásárlók igényeit. A bútorszövet és szőnyeg kínálatában is változás vár­ható, a nemzetközi divat- irányzatoknak megfelelően, egyre kevesebb élénk színű, kontrasztos mintázatú sző­nyeget készítenek, s helyet­te a keresett egyszínű, min­ta nélküli, pasztellárnyalatú szőnyegeket gyártják, Sop­ronban. Az Állami Biztosító júni­us 1-től bevezeti a motor- kerékpár CASCO-t, a lakó­kocsik és utánfutók biztosí­tását, az autóba beépített CB-rádiótelefonok, beépített televíziók, a kocsiban szál­lított értékesebb szerszámok, munkaeszközök és más va­gyontárgyakra kiegészítő biz­tosítást. A szóló- és oldalkocsis motorkerékpárral, a rend­számmal ellátott segédmoto­ros kerékpárral, a segédmo­toros rokkantszállítóval, il­letve a segédmotoros há­romkerekű teherszállítóval rendelkezők teljes körű, il­letve részleges CASCO-szer- ződést köthetnek az Állami Biztosítóval. A teljes körű CASCO alapján a biztosító megtéríti a járműben, an­nak alkatrészeiben és tarto­zékaiban keletkezett baleseti jellegű töréskárokat, és az elemi csapásból, lopásból eredő károkat is. A részle­ges CASCO annyiban tér el ettől, hogy a töréskárok nem szerepelnek a feltételek között. Törésnél, elemi és lo­páskároknál a javítható sé­rülések helyreállítási költsé­gét térítik meg. Ha a meg­rongálódott jármű helyreál­lítása műszakilag, gazdasági­lag nem indokolt, a kártérí­tés összege attól függ, hogy a jármű a baleset időpont­jában milyen állapotban volt, mennyit ért. A szerző­dés személyi sérülésekre és baleseti halálesetre is vonat­kozik, ez utóbbi esetben 50 ezer forintot kapnak a hát­ramaradottak. Ha a baleset következtében teljesen meg­rokkan a motoros, 100 ezer forint téríté? illeti. A teljes körű motorkerék­pár CASCO-biztosítás díja a motorkerékpár értékétől füg­gően évi 300—2880 forintig terjed. A kártérítésből leg­kevesebb 500 forintot, illet­ve az autó-CASCO-hoz ha­sonlóan a kártérítés 10 szá­zalékát vonják le önrészese­désként. ötszáz forinton fe­lül az évi díj részletekben fi­zethető, a részleges CASCO díját viszont, amely 100 fo­rint egy évre, egy összeg­ben kell befizetni. A teljes körű CASCO Ma­gyarországon kívül vala­mennyi szocialista országban érvényes. , A lakókocsikra és utánfu­tókra ugyancsak teljes körű, illetve részleges CASCO-biz­tosítás köthető. A teljes kö­rű CASCO-biztosítás évi dí­ja 1200-tól 9000 forintig ter­jed, amelyet ugyancsak havi részletekben fizethetnek a tu­lajdonosok. Az önrészesedés itt is 10 százalék, de legke­vesebb 1000 forint. Kártérítés illeti a tulajdo­nost akkor is, ha a megfe­lelően lezárt lakókocsiban, utánfutóban elhelyezett sze­mélyi tárgyait ellopják. En­nek felső határa 12 ezer fo­rint. A teljes körű CASCO- biztosítást mindazok meg­köthetik, akik vontató gép­kocsijukra egyébként már CASCO-biztosítással rendel­keznek. " * A lakókocsikra és utánfu­tókra köthető részleges CAS­CO nem vonatkozik a törés­károkra, ennek alapján a biztosító csak az ablaküveg törését, valamint az elemi csapásból és lopásból eredő károkat téríti. Ugyancsak június 1-től á CASCO-val rendelkező au­tótulajdonosok kiegészítő biztosítási szerződést köthet­nek a CB-rádiótelefonok, a kocsiba beépített televíziók és egyéb értékes vagyontár­gyak törés-, elemi és lopás­káraira is. Ez a biztosítás csak Magyarország területén érvényes, s határozott vagy határozatlan időtartamra köthető. A díj minden eset­ben a biztosított vagyon­tárgy értékétől függ, 80-tól 2400 forintig terjed. Már életbe lépett módosí­tás, hogy a személy- és áru- fuvarozást rendszeresen vég­ző, iparjogosítvánnyal ren­delkező ügyfelek részére a biztosító a CASCO-biztosítá- si szerződésnél 25 százalé­kos pótdíjat számol fel, hi­szen ezek az autósok az át­lagnál jóval több veszélynek vannak kitéve. A magánta­xisoknak kedvez viszont az a feltétel, amelynek értel­mében a biztosítási védelem a napi bevételre is vonatko­zik. Ha ezt ellopják, 10 ezer forint értékhatárig a bizto­sító kifizeti a taxis kárát. „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” (Tamási Áron) Egy város, egy falu, aho­vá hazamegyünk. Egy utca, ahol otthon vagyunk, ahol ismerős minden öreg fa, ahol behunyt szemmel is tudjuk, kinek a háza előtt járunk. Ahol a késő estig tartó já­ték jó ízére emlékeztet a gyep, az árok, a búvóhelyek. Egy utca, ahol először ran­devúztunk, ahonnan elin­dultak új, önálló életet kez­deni a felnőtt gyerekek, vagy éppen raknak fészket fiatal párok, s ahol megöreg- szenk lassan a szülők. Az ut­ca — a mi utcánk, az ott­hon előszobája. „Tudod — meséli világjá­ró ismerősöm —, csavarogni, idegen országokat látni jó. De úgy négy hét után már alig várom, hogy hazaérjek. Mikor befordulok a mi ut­cánkba, végignézek az isme­rős házakon, fasoron, min­dig megilletődöm: hát újra itthon vagyok.” * * * Takaros, tiszta utca, de­rűt, nyugalmat sugároz. Jól­esik a szemnek végignézni a régi, de szépen felújított házakon — érdekes, hogy sok közöttük a háromabla­kos —, a- virágzó gyümölcs­fákon, a tisztára gereblyézett füves sávon. No, és az út! Igaz, földút, de domborúra feltöltve, elegyengetve, se­hol egy gödör, bukkanó. Medgyesegyházán vagyunk, a Bercsényi utcában. Az egyik kiskapuban, a 11. szám alatt ketten beszélget­nek. A háziasszony, Kolono- vics Vincéné az ajtófélfá­nak, ismerőse, Rajki János- né meg a kerékpárjának tá­maszkodik, úgy váltanak páe szót az időjárásról, ap­ró-cseprő napi gondokról. — Itt lakok én is, az utca végin, a 27. szám alatt — mutatja a házát Rajkiné, öt­ven körüli, a paraszti mun­kában megedzett asszony. — Annak idején, mikor beköl­töztünk a tanyáról, volt el­adó ház a Vörösmarty, meg a Kiss Ernő utcában is, mind a kettő párhuzamos és szomszédos evvel. Azért vá­lasztottuk pont ezt, mert ilyen takaros, barátságos ut­ca. Gondoltuk, akkor ren­des emberek lakják. — Se hosszú, se rövid, összesen 28 ház van, így az­tán mindenki tud mindent, nemigen maradhat titokban semmi. Ha valahol baj van, mindjárt akad segítség — fűzi tovább a szót Kolovics-. né. Rajkiné bólogat: — Úgy ám, az én uram is, hogy tavaly meghalt, min­denki segített, mindenki vi­gasztalt. Nagy fiam van, le­szerelt. Ma itthon, de lehet, hogy holnap már bejelenti, hogy nősül. És akkor ugye magamra maradok, csak a szomszédok vannak legköze­lebb! — Kell is a jószomszédság — toldja meg Kolonovicsné —, hát kihez szalad gyorsan az ember, ha hirtelen bajban van?! Két lányunk van, de az egyik Csabán, a másik Kötegyánban. No, igaz, na­gyon rendesek, sűrűn haza­járnak. Meghatározatlan korú nő biciklizik el előttünk az úton — nem valami biztonságo­san tartja az irányt. A két asszony mintha cseppet res- tellkedne, hogy azért ilyen is előfordul ebben az utcá­ban. Aztán arról mesélnek, hogy félő. „megöregszik” az u^ca. kevés a gyerek, kevés a fiatal is, összesen talán két család — sorra nősülnek, mennek férjhez, költöznek el a gyerekek. S mert gyorsan telik az idő, ki-ki igyekszik a dolgára, ebédet főzni, jószágot etet­ni. A szomszédos ház kiska­puján épp most tolja ki a ke­rékpárt Szűcs János. Meg­fontolt beszédű, akkurátus ember, kék munkásnadrágja élire vasalva. Két éve ment nyugdíjba a tsz-ből, de ta­valy újra dolgozott, és a nya­rat se szeretné tétlenül töl­teni. Éppen fogorvoshoz in­dult, oda pedig nem is siet az ember igazából. — Bizony, társadalmi munkával csináltuk meg ezt az utat, hozattunk törött cse­repet, feltöltöttük, úgyhogy télen is végig járható. Az­tán, mindenki szépen rend­ben tartja a maga portája előtt az ucát, így van ez rendjén. Pár házzal odébb, a túl­oldalon a kismotorjával in­dulni készül Rácz Béla. Ha nem mondaná is, látszik, ke­ményen dolgozott egész éle­tében. — Itt voltam a fiaméknál, kitakartam a fóliát, mert ők ugye, dolgozni járnak. A falura, a megélhetésre terelődik a szó, s ő fárad­tan legyint. — Igaz, gazdag község, mindent megfognak itt az emberek. Dolgozunk mi is, ahogy a többi szülő, mi is a gyerekeknek, nekünk min­denünk megvan. S hogy érdemes-e ennyit, és csak dolgozni, meg hogy mennyi az öröm? Az idős parasztember messzire néz, szótlanná válik • • • Továbbsétálunk. Szinte ki­lóg a sorból ez a roskatag, elhagyott véggelparasztház. Gazdái nemrég költöztek ide Almáskamarásról. A kertben csillog a nagy fóliasátor — alatta terem a tatarozásra vagy talán új házra való. Az egyik ablakban eladó na­poscsibét, amott babot, tyú­kot, krumplit kínálnak. A 18-as számú ház falán kis tábla: „Tiszta udvar, rendes ház”. A 20. szám alatt nagy munka folyik: egy öreg ház­ból, amit 50 ezerért vett if­jú tulajdonosa, Tóth Bálint, takaros, új otthon épül, ides­tova két éve. De hát majd­nem teljesen egyedül dolgo­zik itt a házigazda, aki a „bőrösöknél” karbantartó géplakatos, és családjával — 3 kisgyerekük van — egye­lőre albérletben lakik. Né­ha azért, mint most is, se­gít a szomszéd, Avramucz Demeter. Tóth Bálint biza­kodó. Nem panaszkodik, a jövőről, a tervekről beszél. Hogy itt, a bejáratnál ez az öreg diófa sajnos útban van, így asztal, meg pad lesz be­lőle. Amott, az udvar sar­kában szőlőlugast szeretne, kis kertet — no és a fólia helyett „valami új ötlettel betömi a piacra”. — Szóval van program egy időre! — simítja meg a hom­lokát — addig az üdülések le vannak fújva! — És utána? — Aztán csak üdülünk — nevet — semmi értelme csak güzülni egész életen át, az­tán meg fölbukik az ember. Az már kapzsiság, ha az elég mellé még többet akarunk. Hát nem? Lám, egyszerre öregszik és fiatalodik ez az utca. Egy a sok közül, amelyben egy csendes hétköznap délelőtt jártunk. Tóth Ibolya Fotó: Veress Erzsi J1 mi utcául)

Next

/
Oldalképek
Tartalom