Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-06 / 104. szám

^ 1982. május 6., csütörtök I T ra TTi T rs rj | -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------_| 2J 3 M l f KTiln n magyar diabetológia eredményei Megakaüályozliató-e a cukorbetegség? Beszélgetés dr. Magyar Imre professzorral Hazánkban — az európai országokhoz hasonlóan — egyre nagyobb szerepet kap az orvosi munkában a dia- beteskutatás és -gyógyítás. Ma már a cukorbetegség megelőzése, gyógyítása, a diabetesek gondozása nemcsak egészségügyi feladat, mivel a cukorbetegség népbeteg­ségként hat egész társadalmunkra. A cukorbetegség ter­jedésének megakadályozásáról, az ezzel kapcsolatos ku­tatómunkáról beszélgettünk dr. Magyar Imre profesz- szorral, a Magyar Diabetes Társaság elnökével. Megvizsgálják a lakásszövetkezetek tevékenységét — Professzor úr! Engedje meg, hogy mindenekelőtt gratuláljak a Hetényi Géza- emlékéremhez, amelyet első ízben önnek ítélt oda az e célra alakult bizottság. — Köszönöm. A Hetényi Géza-emlékérmet egy cukor- betegségben elhalt fiatal nő emlékére alapították. Én ta­lán több okból kaptam meg ezt. Először, mint Hetényi Géza első tanítványa és vál­tozatlanul nagy híve, má­sodszor, mivel a diabetes- társaságnak megalakulása óta elnöke vagyok, harmad- sorban pedig talán azért, mivel az I. számú belgyó­gyászati klinikán — amíg annak igazgatója voltam —, egy diabétesszel foglalkozó munkacsoportot alakítottam, amely a magyar diabetoló- gia centrumaként szerepelt. — Hány évet töltött a gyógyítómunka szolgálatá­ban? — Ötvenet, de ebből pár évet még nem kész orvos­ként. 1934-ben kaptam dip­lomát, és azóta is szünet nél­kül dolgozom. — Hol tartunk ma ha­zánkban a diabeteskutatás- ban? — A kutatásban egy nívón vagyunk a világ országai­val. Amiben nem vagyunk velük egy színvonalon, az a diabetes betegek gondozása, a diabetesbetegek ellátása. — Mi ennek az oka? Nincs hozzá megfelelő háló­zatunk? — Gondozói hálózatunk egyáltalán nincsen. Talán ezzel a kérdéssel vezető fó­rumaink nem foglalkoztak elég intenzíven, és azt gon­dolták, hogy a körzeti or­vos, aki gondozza a magas vérnyomásos betegeket, a vesebetegeket, a diabetese- ket is gondozhatja. A dia­betes tana azonban az utób­bi 10 évben olyan mérték­ben fejlődött, hogy nemcsak a gyakorló orvostól, de a bel­gyógyász szakorvostól sem le­het ma már megkívánni, hogy a cukorbetegeket meg­felelő színvonalon el tudja látni. Ezért szerettük volna mindig, ha az NDK, Jugo­szlávia vagy Bulgária min­tájára nálunk is kialakul a diabetesgondozói hálózat. — Hogy nálunk nincs gon­dozói hálózat, az anyagi okoknak tulajdonítható? — Anyagi okoknak is, de én azt hiszem, hogy ennek szemléleti okai is vannak. Annyi buzgó diabetológus van az országban, akik min­den ellenszolgáltatás nélkül és nem valamely hivatalos organizáción belül látják el ezt a funkciót, hogy itt az anyagi eszközök hiánya nem is olyan fontos. — Tudjuk, hogy hány cu­korbeteg van ma hazánk­ban? —- Tekintettel arra, hogy Közép-Európában a lakosság egy-két százaléka cukorbe­teg, feltehető, hogy a mi 10 millió lakosunkból körülbe­lül kétszázezren szenvednek ebben a betegségben. Ám a szűrővizsgálatok arra utal- - nak, hogy ennél is többen. Én legalább 300 ezerre be­csülöm a számukat. — Tehát népbetegség ... — Mindig is népbetegség volt, de most szaporodik a diabetesek száma. Ennek kü­lönböző okai vannak. Az egyik az, hogy megnőtt az általános életkor, és a cu­korbaj főleg az idős embe­rek betegsége. A másik ok az, hogy a cukorbaj erede­tében rendkívül nagy szere­pet játszik az elhízás. Majd­nem azt lehet mondani, hogy az elhízott ember előbb vagy utóbb cukorbeteggé válik. És ami általános jó helyzetünk­nek köszönhetően a nép táp­lálkozása túlmegy a szük­ségleten, sokkal többet eszünk, mint amennyi a jól- tápláltsághoz szükséges. — Hol tartunk a cukorbe­tegség gyógyításában? — A diabetes nagyon jól gyógyítható, csak meggyó­gyítani nem tudjuk. A na­gyon jó gyógyítás első felté­tele a diéta, amellyel a cu­korbetegek legnagyobb szá­zaléka egyensúlyban tartha­tó. Ha diétával nem érünk eh célt, akkor rendelkezé­sünkre állnak kitűnő tablet­ták. Bizonyos cukorbetegek ezekkel jól kezelhetők. Ha ezzel sem érünk el ered­ményt, akkor itt van az in­zulin, amely a cukorbeteget tökéletesen egészségessé, munkaképessé teszi. A leg­utóbbi időben kezdenek ki­alakulni azok a törekvések, amelyek az inzulin adagolá­sát olyan módon végzik, hogy utánozzák az egészsé­ges ember inzulinkiválasztá­sát. Vagyis olyan mikrofecs- kendőt állítanak elő, amely­ből az inzulin állandóan áramlik. Ezt bőr alá varr­ják (vagy a beteg a zsebé­ben hordja), és ha egy gom­bot megnyom, akkor egy ki­csit több inzulin választódik el, például étkezés után. Ha egy cukorbeteg embernek az inzulinszükségletét pontosan megállapítjuk, és erre van mód, akkor ezekkel az esz­közökkel, amelyeket a világ egy részén már használnak, és reméljük, nagyon hama­rosan mi is használni fo­gunk, az ember cukorház­tartását szabályozni lehet. Ez nagy reményt ad arra, hogy talán a cukorbajnak a leg­féltettebb szövődményei, vagyis a szív- és érrendsze­ri megbetegedések ilyen módon megakadályozhatok lesznek. — Mi a helyzet nálunk az inzulin előállításában? — Sajnos, ebben a tekin­tetben hazánk nagyon rosz- szul áll. Nemcsak a tisztí­tott inzulinokat, de a közön­séges inzulinkészítményeket is nagyrészt importálnunk kell. A gyógyszergyárak va­lahogy az utóbbi 10—15 év­ben ezzel a kérdéssel nem nagyon foglalkoztak. — Holott a magyar gyógy­szeripar világhírű..,. — Egy kicsit én sem ér­tem ennek az okát. Az inzu­lint 1921-ben fedezték fel. Én már személyesen talál­koztam olyan beteggel, aki Magyarországon 1923-ban hazai jó inzulint kapott- Te­hát a fölfedezés után két évvel a Chinoin, a Richter- gyár jó inzulinkészítményt állított elő. Ma nincs jó in­zulinkészítményünk. Cink- irotamin-inzulint állítunk elő, amely a tudomány mai állása szerint valójában nem is adható, valamint úgyne­vezett közönséges inzulint, amely a cukorbetegek egy részének a kezelésére nem alkalmas. Minden egyéb in­zulinfajtát importálnunk kell. — Tudomásom szerint Szegeden kísérleteznek az emberi inzulin előállításá­val ... — A fejlődés gyorsan vég­bemehet. Ha akad ambició­zus, hozzáértő ember, aki hajlandó ezzel a kérdéssel foglalkozni, akkor azonnal megkezdődhet Magyarorszá­gon is az inzulingyártás. Most a világon az inzulin előállításának egészen új módját alkalmazzák, az úgy­nevezett DNS-rekombináci- ót. Lényegében az ember in­zulintermelő génjét, öröklé­si egységét át tudják vinni a coli bacilus testébe és a co­li bacilus előállítja az em­beri inzulint. Ez az eljárás már annyira fejlődött, hogy az ipari termelés is lehetsé­ges. ígéretünk van arra, hogy kipróbálásra mi is ka­punk ilyen DNS-rekombiná- ciós inzulint. Ez óriási je­lentőségű, mert mint mond­tam, a diabetesek száma nő, ezzel szemben az inzulin elő­állítása akadozik, mert nincs annyi állati hasnyál­mirigy, amelyből elegendő inzulint tudnának előállíta­ni. — ön szerint mit tehe­tünk azért, hogy megakadá­lyozzuk a cukorbetegség gyors terjedését? — Ezt hatékony propa­gandával is segíteni lehet, de a cukorbetegség megakadá­lyozására valójában csak két lehetőség van. Az egyik a genetikai tanácsadás, amely hazánkban is több helyen folyik. Emellett korlátozni kell a jövendő cukorbetegek születését! Ez azonban nem lehet orvosi feladat, nagyon erélyesen kell küzdeni példá­ul az elhízás ellen. Ennek viszont anyagi nehézségei vannak: a szénhidráttáplá­lás, a zsírtáplálkozás ugyan­is olcsóbb; az ideális a fe­hérjetáplálkozás volna, és ez drága. — Milyen szerepet tölt be a cukorbetegség kutatásában, az ebben a betegségben szen­vedők gyógyításában a Ma­gyar Diabetes Társaság? — A társaság létrejötte óriási előrelépést jelent a magyar diabetes fejlődésé­ben, méghozzá két irány­ban. Az egyik, hogy kong­resszusaink gyakorlati és teoretikus irányba egyaránt előremutató tanácskozások. A másik, hogy nagyon ko­rán részt vehettünk a nem­zetközi diabetestársaságok ülésein, és ott ismertethet­tük a magyar kutatásokat, és mi is megismerhettük más országok eredményeit. Meg­alapítottunk egy olyan egyesületet is, amelynek cél­ja a Duna menti államok összefogása a cukorbetegség tanulmányozására és leküz­désére. Ez a társaság min­den két évben más ország­ban rendezi meg szimpozio- nát. Budapesten már két­szer volt ülése. Társaságunk munkájának elismerése, hogy idén szeptemberben az Euró­pai Diabetes Társaság ülése Budapesten lesz. Erre a nagy nemzetközi eseményre mint­egy kétezer vendéget várunk. Ez lesz az én hattyúdalom is, mivel én már nyugállo­mányban vagyok, de ennek a kongresszusnak az elnöki tisztét még ellátom. Varga Viktória Mini segélyállomások országszerte Az országúti segélyszolgálaton kívül az autóklub mini segély­állomásokat szervez városokban, községekben és falvakban. Ma már 35 ilyen kis segélyállomás működik, és további 10 nyitás előtt áll. A cél az, hogy minél közelebb kerüljön a klubtagsághoz a mű­szaki segélynyújtás. Bár már 25 városban működnek az autó­klub korszerűen felszerelt, nagy műszaki állomásai, a távolabb lakó klubtagoknak adott eset­ben messzebbről kell ide autóz­ni. Éppen az ő érdekükben lé­tesülnek ezek, a műszerekkel is felszerelt miniállomások. Az a törekvése az autóklubnak, hogy minden klubtag, az ország bár­melyik részén, 20—30 kilométe­re^ belül elérhesse a klub leg­közelebbi közlekedésbiztonsági szolgálatát. A helyi tanácsokkal együttműködve autószerelő szak­emberek alkalmazásával szerve­zi a klub ezeket a miniállomá­sokat. Az autóklub idei műsza­ki fejlesztési terve szerint ebben az évben 70 helységben nyitják meg a kis állomásokat. Tegnap, május 5-én, Gyomaendrődön, a Győze­lem Termelőszövetkezet köz­pontjában kihelyezett ülést tartott a szarvasi járási-vá­rosi Népi Ellenőrzési Bizott­ság. Beregszászi Károly, a NEB tagja beszámolt „A mezőgazdasági nagyüzemek gyepgazdálkodásának hely­zete és fejlesztésének lehe­tőségei” vizsgálat tapaszta­latairól. A közelmúltban ugyanis a népi ellenőrök a járás öt termelőszövetkeze­tében vizsgálták meg ezt a témát. Megállapították, hogy az utóbbi években egyre na­gyobb figyelmet fordítanak a nagyüzemek a gyepgazdál­kodásra. A fejlesztés lehe­tőségeit azonban nem min­A szolgáltatások iránt napjainkban egyre nő a la­kosság igénye. E terület fel­adatainak megoldásából je­lentős részt vállal a Békés megyei Patyolat Vállalat is. — A szolgáltatás mindig izgalmas téma — kezdi a beszélgetést Kiss József, fő­mérnök. — Bizony, a mi munkánkban kötve va­gyunk az igények hullámzá­sához. Évszakonként is vál­tozik a fogalmunk, általá­ban tavasszal és nyáron nő meg a feladatunk. — Hogyan alakult az el­múlt évi tevékenységük? — Tavaly a vegytisztítás- nál megszűnt az állami tá­mogatás. Mindez jelentősen érintette a forgalmunkat, s emiatt az ágazat nem tudta teljesíteni a tervét. Az idén már javulás tapasztalható e területen is. A többi ága­zatunkban sikerült megvaló­sítani az elképzelésünket. — Milyen új tervekkel vágtak az idei évnek? — Elsősorban nem meny­nyiségi fejlesztést kívánunk elérni, hanem a minőséget szeretnénk javítani vala­mennyi szolgáltatásunknál. Bővítést a szőnyegtisztítás­nál tervezünk, s várhatóan komplez lakáskarbantartást is vállalunk majd — a la­kossági szükségleteknek megfelelően — az elkövet­kezendő években. A gazdaságos termelés elősegítése érdekében a kö- zületek részére textilfestés­sel is foglalkozunk. A fog­lalkoztatás jobb ellátását valósítjuk meg, varroda­(Tudósítónktól) A közelmúltban megye- szerte lezajlottak a vállala­tok vöröskeresztes alapszer­vezeteinek vezetőségválasztó taggyűlései. A választás után kerestük fel a Kner Nyom­da Dürer üzemének fiatal, mégis tevékeny múlttal ren­delkező vöröskeresztes cso­portját. Az alapszervezét 1981-ben alakult, s akkoriban mint­egy 40 tagot számlált — az üzem dolgozóinak csaknem egyötödét! Elsősorban a mun­katerületenkénti elsősegély- nyújtás, a véradómozgalom megszervezése és megerősí­tése, a vezetőség és a tagok eeészségügyi képzése volt a cél. Kapcsolatba léptek az egészségügyi szakközépisko­lával, s a tanulók segítségé­vel évi két alkalommal a nyomdában általános vér- nyomásmérést és tanács­adást rendeznek. A két nyomda — a Kner és a Dürer — egyesülésekor, 1980-ban az alapszervezetből többen kerültek át a közpon­ti üzem vöröskeresztes cso­portjába, helyükre új tago­kat szerveztek. Ma már kö­zel 60-an vannak. Ez év április 2-án került sor az új vezetőség megvá­denhol használják ki meg­felelően. A bizottság tagjai hozzászólásokkal és javasla­tokkal hagyták jóvá az ösz- szefoglaló jelentést. Ezt kö­vetően Zvada Mihályné, a NEB tagja ismertette „Az OTP-társasház közösségek és lakásszövetkezetek fenn­tartási tevékenysége” című, soron következő vizsgálat programját. A népi ellenőrök ugyanis hamarosan górcső alá'veszik, hogy a társas­házi közösségek, valamint a lakásszövetkezetek hogyan látják el feladatukat. Az ülésen Bukva Pál, a NEB elnöke beszámolt a legutóbbi ülés óta tett in­tézkedésekről. részlegünk fejlesztésével is. Itt a bértextíliák javítását, s árutermelő tevékepységet is folytatunk. Tervezzük a gyesen levő kismamák 4 órás foglalkoztatását és a nyug­díjasok bevonását is, mun­kánk színvonalának emelése érdekében. — Van-e ellátatlan terület a megyében? —• Felvevőhelyeink száma mintegy 50_re tehető, szinte mindenhol otthon vagyunk Békésben. Szalonunk műkö­dik a városokban, Szarvas kivételével — ahol a Szirén végzi ezt a tevékenységet —, valamint Mezőkovácsházán, és Szeghalmon is. — Milyen helyet foglal el országosan vállalatuk a töb­bi megyei Patyolattal ösz- szehasonlítva? — Vállalatunknál a vegy­tisztításban az országos át­lag feletti az igény, s ennek mefelelően a teljesítésünk is magas. A másik fontos ága­zatunkat vizsgálva elmond­hatom: a mosásnál inkább átlag alatti szükséglet je­lentkezik a megyében. — veszi át a szót, a vállalat igazgatója, Knyihár János. — A bérfehérnemű-szolgálta- tásunknál zavaró tényező, hogy mindezt kereskedelmi tevékenységnek minősítik, s ezért adóznunk is kell. Sze­retnénk kiterjeszteni ezt a szolgáltatást — ha közületi igény is lenne rá — a mun­karuha-kölcsönzésre, ám itt is akadályoz az előbb már említett elvonási rendszer — fejezte be az igazgató. lasztására. A titkár ismét Pleskó Györgyné lett, aki a közeljövőben megrendezésre kerülő vöröskeresztes kong­resszuson is képviseli alap­szervezetét. — Célunk elsősorban tag­létszámunk további növelése — tájékoztat terveikről a tit­kár. — A városi Vöröske­reszt és a véradóállomás eddig is többször mondott köszönetét önkéntes véradó­ink áldozatkészségéért. Az idén hárman kaptak kitün­tetést tízszeres véradásért, ugyanennyien vállalkoztak az úgynevezett ferezises vér­adásra. Ez utóbbi lényege, hogy a levett vért a vérsavó kivonása után visszajuttat­ják a véradó szervezetébe. Több orvosi előadást szerve­zünk. Nádra János, az AU- TOKER igazgatója, alapszer­vezetűnk patrónusa segít ne­künk. Fenntartjuk kapcsola­tunkat a gyesen levő kisma­mákkal és idős, beteg kollé­gáinkkal is. Évente többen veszünk részt kétnapos vö­röskeresztes továbbképzésen. Az aktív kis csoport tehát tervekkel tele. S jó munká­juk bizonyosan eredményes lesz a jövőben is. Szűcs József Volna mit mesélni... Hiába hangzik el oly sokszor nagy nyil­vánosság előtt, hogy a jó bornak is kell cégér, bizony a magyar reklám jóval el­marad a világszínvonal mögött. Igaz, az utóbbi időben igyekszik az élvonal utol­érésére, akadnak itt-ott jó ötletek, de aho­gyan Rajkin mondaná: „Válámi ván, de ez nem az igázi”. Ha beleértjük a megye- székhely közkedvelt 100-as, a Békés me­gyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat áruházának legújabb reklámötletét is, ak­kor sem dicsekedhetünk még a világszín­vonal megközelítésével. Pedig hát a 100-as reklámszakemberei (vagy nem tudjuk kinek az ötlete volt) amúgy istenigazában beleadtak apait­anyait, hogy nemzetközi színvonalú legyen kirakatuk Tanácsköztársaság útra néző élelmiszer-kínálata. Hogy mást ne mond­jak: egyenesen a nagy sikerű nyugatnémet filmsorozatnak, a Nem kell mindig kavi­árnak egy vissza-visszatérő mottóját vá­lasztották ki arra a célra, hogy a kirakatra vonják az utcán haladók figyelmét. Ez a mondat: „Ha én ezt a klubban elmesé­lem!’’. Bár nem tudni, ki mondja ezt a ki­rakatban, mert a mondat alatt három fi­gura is áll. Ám ezek is nemzetközi ere­detűek. A bajuszos, elegáns panoptikumi alak nyilván a filmsorozat egyik kémfő­nöke. Ä madárijesztő valószínűleg az Óz című mesefilmből származik a szalmabá­buval együtt. (Ezek azonban még tisztá­zásra váró dolgok.) Lényeg, hogy a jel­mondattal valóban felhívja az arra sétá­lók figyelmét a kirakat. Egy ilyen figyelemfelkeltő beszélgetés­nek magam is tanúja voltam. Két nő állt meg a kirakat előtt, először csak bámulva, aztán tanakodva, majd nevetve ígyen be­szélgettek: — Mit kellene itt elbeszélni a klubban? — Várj csak. Talán van valami szokat­lanul ritka áru. Vagy ami csak itt talál­ható ... — Ugyan már. A kirakat a ritka. Belül sokkal tömöttebb a bolt. Nézd csak mit kínálnak. Francia bonbon, van másutt is... palacsintapor, kímélökeverék, kétszersült, mustár, ez a Bohnen Geschitten, mi a fe­ne lehet?... vagy ez a bolgár ketchup, ír­nák ki legalább a magyar neveiket. Va­níliás karika, narancsszörp, csabai sárga­baracklé, citromlé, ó! Mit akarunk elme­sélni a klubban? — Várj csak! — nevet a másik. — Én már sejtem! Nézd milyen piszkos belül a kirakat. Nem az ablak, hanem amin áll­nak az áruk. Tele szalmával, forgáccsal, porral. .. Most esik le a másiknál is a tantusz, s jót kacagva mennek tovább. Még hallom, ahogyan mondják: — Szóval azért volna mit elmesélni er­ről a kirakatról... Volna bizony. Ha nem is a klubban. Varga Dezső Eredmények, tervek a Patyolatnál V. L. Vöröskeresztesek a Dürerben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom