Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-30 / 125. szám
m iT 1982. május 30., vasárnap £ La 2 LE £2----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- ----------------1 Egy pillanat... Etológia A gyerek két kézzel rángatja az alig megerősödött facsemetét. A parkban rövid nadrágos fiúk stopnis cipőben dagasztják a sarat, a hatalmas területen egy szál fű sem maradt életben, mind kitaposták. Három suhanc, kulccsal a kezében, gyu- famércggel robbantgat. Nagyokat röhögnek. A két- hároméves picinyek sírva, remegve rohannak a lépcsőházba. A járda síkos, vizes. Az autós gázt ad, pörgeti a motort, így hamarabb odaér a garázsához, mint a felázott földúton. Vadul tülköl, nyomja a dudát. A megrémült szülő magához szorítja a kisleányt, szólni se képes. Az úrvezető dühös: „Anyukám. nem hallod, hogy jövök, talán a füleden ülsz?” Folytassam? Az elcsúfított falak és köztéri szobrok, az összetört padok és virágtartók segítsé- - gért kiáltanak. De meghallja-e valaki? Igen. A vandálok, az ész nélkül rombolók és pusztítók ellen nagyon nehéz védekezni. Az ember általában kerüli azokat a helyeket. ahol valamiféle „kalandokba” bonyolódhat. Pedig nem mindig találunk rendőrt, ellenőrt, hivatalos személyt. Némák maradunk. a szánkat sem merjük kinyitni, egyetlen célunk a túlélés. a csönd. Talán még a képünket is odatartanánk bármelyik ökölnek: no, csapj ide öreg. legyünk túl rajta! Túlzás? Persze, hogy az. Mert legtöbbször á jó szándékú közbeavatkozó húzza a rövidebbel. Kikiáltják aka- dékoskodónak, rosszhiszeműnek, és olykor tényleg betörik a fejét. Tudom, mindez leegyszerűsítése a dolgoknak. A legmegdöbbentőbb az. hogy némelyek miért nem tudnak normálisan viselkedni. Létezik egy tudományág,, amelyet etológiának, vagyis viselkedéstannak hívnak. Mint biológiai tudomány, különösképp az állatok magatartásának leírásával foglalkozik természetes. illetve mesterséges (kísérleti) feltételek között. És az emberek? Igaz, létezik illemtan i$. De tessék mondani, hol tanítják? A családban, az iskolában, a diszkóban? Miért jutnak odáig egyesek, hogy képtelenek cselekedetüket befolyásolni. A képlet egyszerű. Például berúgnak. Mint a közelmúltban az a három békési, 19—20 év körüli fiatalember, akik a Dübögő étteremben záróráig szórakoztak. A sok szeszes ital megtette a hatást. Nagy erőt érezve magukban. úgy éjféltájban a Széchenyi téren és környékén elhelyezett műkő virágtartókat és szeméttárolókat felborogatták, amelyek me'grongálódak: eltörtek. megrepedtek. Szerencsére a rend őrei résen voltak. és a tanács ügyintézője sem udvariaskodott. A szabálysértésekről szóló rendelet értelmében járt el. és a randalírozókat példásan megbüntette. Kötelezte őket a kár megtérítésére, és 12—15 nap elzárásnak megfelelő 2400—3000 forinl pénzbírságot szabott ki. Az lenne a jó. ha a példát másutt is követnék. De még jobban örülnék annak, ha a fiatalok és egyes felnőttek megtanulnának józanul viselkedni. Az etoló-, gia bizonyítja: nem is olyan ■ ördöngös dolog . ez. Csak kísérletezni kell! .* ' A meditáció folytatása A közelmúltban felvételi elbeszélgetéseken vettem részt, ahol most végző nyolcadik osztályos tanulók adtak számot felkészültségükről, általános műveltségükről. Különböző megbízatásaim során az utóbbi néhány évben alkalmam volt, elsősorban 20—40 éveseknek, nagyobbrészt általános iskolát, szakmunkásképzőt, kisebbrészt középiskolát, végzetteknek a világ dolgai iránti érdeklődéséről, tájékozottságáról, műveltségi állapotáról képet kapnom. Az így szerzett — lehangoló — tapasztalataim késztettek a meditáció folytatására. Az egyik szembeötlő, általános probléma — véleményem szerint — az olvasással kapcsolatos. Mind a most végzős nyolcadikosok, mind a korábban végzetteknél óriási gondot okoz az ismeretlen — nem nehéz — szöveg elolvasása is, nemhogy felfogása. Ha nyolc év alatt nem tanul meg valaki olvasni, az olvasott szöveget értelmezve felfogni, akkor azt a későbbiekben már el sem várhatjuk tőle. S máris letehetünk nevelési céljaink legfontosabbikáról: az önművelés permanenciáját kitűző koncepcióról. Hiszen a gyorsan változó világban az eligazodás, jobb tájékozódóképesség nem képzelhető el folyamatos ismeretszerzés nélkül, s ez — bármennyire csűrjük-csavarjuk — még mindig az olvasásra alapozódik. S most lépjünk vissza, mintegy# két évtizedet az időben. Az azóta eltelt időszakot a tanügy területén — kicsit summázva, s divatos szóval élve — a permanens reform korának nevezhetjük. A tantervi, nevelésügyi reformokat helyes felismerések indokolták. Az információrobbanás, a technika szédületes fejlődése, s ezzel együtt az ismeretek egyre gyorsabb „elhasználódása” késztette a tanügy korábbi irányítóit a reformok kidolgozására. Mit hoztak ezek a reformok? Elsősorban a reál tárgyak túlsúlyra jutását a humán tárgyakkal szemben. Maradjunk a humán tárgyaknál. Ezek óraszámát radikálisan csökkentették. Ez óhatatlanul magával vonta a tananyagok meghúzását is, következett a „törzsesítés". Vagyis a tanulóknak csak a — könyvekben is elkülönített — törzsanyagról kellett, kell számot adniuk. A koncepció szerint nem az a fő cél, hogy a tanulók az eseménytörténetet, évszámokat, neveket jegyezzék meg elsősorban, hanem: a nagy összefüggéseket ismerjék fel, az által igazodjanak el a történelem, irodalom, s általában a művészetek világában. Saját tapasztalatom, s másoké alapján is állíthatom, ezt sikerült" talán a legkevésbé elérni : a volt és jelenlegi diákok sztereotip — olykor értéktelen, semmitmondó — „ismeretekre” tettek, tesznek szert. Mit tehet a humán tárgyakat tanító tanár? Nem sokat. Az óraszám, a tanterv adott. A tanmenet betartandó, számon kérik. Nem bontakozhat ki, legjobb szándéka szerint sem adhat sokkal többet az előírtaknál, hiszen arra is kevés az ideje. Pedig nagy lehetőség van (volna) a kezében: a fiatalok teljesebb, harmonikusabb érzelmi életének kialakítása, tantárgya által. A fentiek miatt rendkívül fontosnak tartom a humán és a reál tárgyak — az oktatási és nevelési célok figyelembevételével, illetve éppen azok megvalósulásáért — valósabb arányainak kialakítását. Biztató jelek mutatkoznak e téren, a humán tárgyak oktatásában rejlő emberformáló tényezőket mind többen fedezik fel (újra), s az arra illetékesek is igyekeznek azok rangját, megfelelő súlyát visszaállítani. A nemrég közreadott új felvételi és érettségi rend, s a minap, a budapesti nevelők értekezletén elhangzottak is ezt célozzák. Éppen ezért nem vagyok pesszimista én sem, ahogyan B. Sajti Emese se, a „Vitára ingerlő gondolatok a nevelésről” című cikk szerzője sem, és hiszem, hogy a változások, a szemlélet módosulása előbb-utóbb meghozza gyümölcsét. Pénzes Ferenc Tanácsülésekről jelentjük VÉSZTÖN A tanács nagytermében gyűltek össze pénteken délután, Vésztőn, a tanácstagok, hogy megvitassák, mit tehetnek a lakók, az intézmények. a társadalmi szervek a község környezetének védelméért. A környezet megóvásának módjáról készült dokumentum részletesen tárgyalja az általános helyzet ismertetése mellett azt, hogy milyen feladatokat kell megoldani. A testület tanácsi rendelet alkotását iS szorgalmazza a jövőben, amely a kötelességek mellett meghatározza a község hosszú távú környezetvédelmi programját is. A tanácsülés megállapította: a mezőgazdaságban és a kiskertekben felhasznált növényvédő szerek olykor alapos ismeret nélkül is alkalmazásra kerülnek, ami több kárt okoz a természetben, mint amennyit véd a mező- gazdasági kultúrákon. Az is károsítja a természet meglevő kincseit, hogy a szennyvízelvezetés nem megoldott Vésztőn. Ennek kidolgozására most kezdeményezi a testület a szennyvízvezeték építésének engedélyezését, s javasolja a MÁV Szegedi Igazgatóságának, hogy helyi csomópontján a vízelvezetést oldja meg. Készül hosszú távú fásítási program, és sok más intézkedés kezdődik meg szervezetten a község lakóinak érdekében, a természet védelmében. A tanácsülés a továbbiakban az ügyrendi bizottság beszámolójával, a tanács és intézményei 1981. évi tevékenységéről szóló jelentés elfogadásával folytatódott, és bejelentésekkel ért véget. Sz. J. TELEKGERENDÁSON A városkörnyéki község. Telekgerendás tanácstagjai május 28-án találkoztak a községi tanácsnál. Nagy János, a szakigazgatási szerv vezetője számolt be elsőként munkájukról, majd Gyebnár János tanácselnök ismertette a végrehajtó bizottság tevékenységét. Bara Péter osztályvezető képviselte a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ-t. A község lakóinak ellátásáról a szövetkezet kereskedelmi és vendéglátó üzleteiben gondoskodik. Kiemelt feladata a telekgerendásiak fogyasztási cikkekkel való ellátása, elsősorban az alapellátás biztosítása. Feladatuk jelenleg és a jövőben is az, hogy elegendő közép- és alacsonyabb árfekvésű cikk kerüljön a boltokba. Jónak mondható a tej- és kenyérellátás. A TÜZÉP-telepen több építőanyag áll az utóbbi időben a vásárlók rendelkezésére. Megnőtt a szilárd tüzelő iránti kereslet. A zöldségboltban felvásárolják és értékesítik a községben termelt zöldséget és gyümölcsöt. A nemrégiben átadott Kert vendéglő családi jellegű ünnepségek rendezésére is módot ' nyújt. Telekgerendáson egy baromfi felvásárló egység van, amely az elmúlt évben kisebb hiányosságokkal teljesítette feladatát. Az ÁFÉSZ több egységben a közeljövőben vezeti be "a hálózati vizet, így javulnak az egészségügyi feltételek. A beszámolót követő vitában felvetették a tanácstagok, hogy szükség lenne az ABC-áruház bővítésére, az ott dolgozók szociális körülményeinek javítására. ’ B. Zs. Naponként sok kisdiák .étkezik a békéscsabai Kakas étteremben . Fotó: Balkus Imre Környezetvédelmi A Magyar Televízió környezetvédelmi fórumot szervez június 2-án. szerdán, 21 óra 10 'perctől 22 óra 40 percig. A műsor házigazdája Vitray Tamás lesz, vendégei : Gonda György államtitkár, az OKTI1 elnöke, Király Ernő, a MÉM Erdészeti és" Faipari Hivatalának vezetője, Jantner Antal, az ÉVM ’ miniszterhelyettese. Illés György, az OVH elnök- helyettese, Keszthelyi István és .Takáts Attila, az OKTH osztályvezetői. A föld, a vizek, a levegő, az élővilág, a táj és a teleKiváló kertészek Háromszor nyerte cl a kiváló címet a Tanácsköztársaság úti virágüzlet szocialista brigádja Fotó: Kovács Erzsébet Hűs fenyő- és rózsaillattal teli a kis szoba levegője. Készülnek a koszorúk, csokrok, virágkosarak a Békéscsabai Kertészeti és Köz- tisztasági Vállalat legnagyobb forgalmú, 1-es számú virágboltjában. Az az érzése támad az embernek, kellemes lehet ilyen környezetben dolgozni. — Így is van — helyesel Uhrin Mihályné, az üzlet vezetője —, nagyon szeretünk itt dolgozni. Harminc éve foglalkozom a virágokkal, de még soha egy percre se untam meg. Mondom is itt a lányoknak — mutat az asztalok mellett szorgoskodó asszonyokra —, ezt a munkát csak nagy szeretettel, szívvel lehet csinálni, úgy tudunk igazán mutatós, szép csokrokat kötni. Szívből jövő* i kreativitás. Így válik az egyszerű virágkötés „alkotó munkává”, szabad teret nyitva a fantáziának. Ehhez azonban hangulat, segítőkész baráti légkör is kell. Vajon megvan-e ez itf, a Tanácsköztársaság úti boltban, ahol tizenhárom nő dolgozik együtt? — Nincs köztünk vita^ jól megértjük egymást — mondja Nagy Ági, aki érettségi és egy sikertelen felvételi után került a kollektívába. Most már nem is kívánkozik el innen, de a többiek sem. Munkájukat a vállalat nagyra becsüli. Háromszor nyerték el a Kiváló Brigád címet. Legutóbb az idén, amikor a munkáltató is magas erkölcsi elismerésben (Kiváló Vállalat lett) részesült. Szerepe volt ebben valamennyi dolgozójának, akár a köz- tisztaság, akár az építés vagy a kertészet területén tevékenykedett. A dísznövénytermesztők például — nyolc nő, az Egyetértés Szocialista Brigád tagjai — tavaly több mint kétmillió forintot termőitek. hogy miként, arról a már 22 esztendeje itt kertészkedő Vlcskó Mihályné beszélt. — Palántákat nevelünk, amiket tavasszal és, ősszel kiültetünk a város parkjaiba. Ez körülbelül 55 ezer palántát jelent mind a két alkalommal. Emellett szoktunk még iskolákba, óvodákba is vinni virágokat, olykor cserepeseket. Társadalmi munkában el is ültetjük a növényeket, azoknál az intézményeknél, amelyeket patronálunk. — Nem unatkozunk mi soha — veszi át a szót Scsitovics Jánosné, Marika néni —, mindenkinek megvan a maga dolga. Néhányan fórum pülési környezet védelmével. a hulladékok hasznosításával, elhelyezésével. általában a hazai környezet- védelemmel kapcsolatos kérdéseiket az érdeklődők levélben a tv címére (Környezetvédelmi fórum, Budapest, 1910 Szabadság tér 17.) küldhetik el, vagy az adás napján 16 órától a következő telefonszámokon tehetik fel: Budapesten a 170-700, a 173-444 és a 174-333-as, Pécsett a 10-533-as, Miskolcon a 36-330-as, Szegeden pedig a 12-717-es számokon. most éppen Sarkadon vannak, meglátogatni a nyugdíjas brigádtagakat. Ezt minden évben megtesszük egyszer. No meg árulni is szoktunk, nemcsak termelni. Figyeljük a névnapokat, tudjuk már mikor, melyik városba érdemes vinni a virágot. Békésre hiába mennek Mária vagy Ilona napkor, vélekedik tapasztalatai alapján Marika néni (akinek munkáját egyébként az ÉVJVÍ az idén Kiváló Munkáért kitüntetéssel nyugtázta), mert ott Annák, Eszterek élnek inkább. Csabán viszont a februári Mária nap jelent jó üzletet, míg Dobozon a Juliannáknak veszik „a legtöbb virágot. De nemcsak névnapokkor, hanem nyereség-, prémiumosztáskor is felkeresnek dísznövényekkel megrakodva egy-egy üzemet az Egyetértés brigád tagjai. így gyarapítják a maguk módján a vállalat árbevételét, ami tavaly meghaladta a 96 millió forintot. Természetesen ehhez hozzájárult a többi vállalati tevékenység, úgymint a köz- és településtisztasági, parképítési munkák, az utak. járdák karbantartásának, építésének és virágboltoknak a bevétele is. A nyereség ötmillió 600 ezer forint volt. Arról, hogy milyen üzlet a tisztaság, Gaál János igazgatót kérdeztük. — A közterületek tisztítása nem üzlet — mondja határozottan —, ezt nem lehet drágán csinálni. Itt nem lehet a minél nagyobb nyereség a cél. Jól csinálni is nehéz, mert ehhez a munkához mindenki „ért". Az embereink az utcán dolgoznak, szem előtt, ilyen körülmények között a kis mulasztások is nagyobbnak tűnnek. — Mint a Békéscsabai Kertészeti és Köztisztasági Vállalat igazgatója milyennek látja a várost? Szép? Tiszta? — Egy Eiztos, mi azon munkálkodunk, hogy az legyen. De ehhez a vállalat kevés. Hiába söpörnek szorgalmasan gépeink, amíg sok városunkban a földút, ennek nemigen van látszata. És, kár lenne tagadni, a lakosság sem tesz meg mindent a tisztaság megőrzéséért. Rettegve gondolnak a vállalat emberei a borítékos sorsjegyekre vagy a jég- krémszezonra. A házak, üzemek előtti járdák seprésénél is többnyire mellőzik a lapátot. — Ami a szépséget illeti — folytatja Gaál János —. nehéz és nem is jogos az egyes városok összehasonlítása. Kecskémét például eső után a legvonzóbb, amikor nedves a homok. Mások az adottságai. Csaba vagy poros vagy sáros. Ezért igyekszünk minél több fát, virágot ültetni. Abban azonban, hogy ez mennyire sikeres, az időjárásnak is szerepe van. A parkosítás szép dolog, de tegyük hozzá, a jó szándék, noha fontos, kevés. Ehhez pénz is kell. Végül is mindent lehet jobban csinálni, és ezt a törekvést tükrözik az utóbbi évek eredményei a kertészeti' és köztisztasági vállalatnál. Az. hogy 1979 után most. 1982-ben ismét a kiváló cím birtokosa^ lettek. — szatmári —
