Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-29 / 124. szám
1982. május 29., szombat o Csoór István: Nagyok és kicsik... Fag/i és a csalán Valami zrí lett Ilka körül. Lacit egyszerűen trógernek nevezte, és átkokat szórt rá. Ha még egyszer beteszi ide a lábát, úgy kirúgja, de úgy...! Lefeküdt a díványra, és sarkával rúgdosta a párnát. Állatian meg volt húzatva, mert az öklével is verte a fejét. Fájhatott neki, mert utána sírt. De még milyen keservesen! Megesett rajta a szívem, és odamentem hozzá. Ne sírj, Ilka...! A kétforintosokra gondoltam, mert ugrik több, és fuccs a fagyinak. Igaz, az is .megfordult bennem, hogy nem árt egy kis szünet, mert olyan már a gyomrom, mint a jégverem. Málna, ananász, citrom és puncs. A puncsból ritkán kértem, mert abban sok a rum, és apa szerint a szesz lejtőre viszi az embert. Leginkább málnát ettem, de arról is le kellett mondanom, mert két hét után csalános lett a hasam. Anya megijedt. Azt hitte, hogy tífusz. Apunak is fennakadt a szeme. Gyengéden tapogatta, és egész ellágyult hangon kérdezte: hol fáj, kislányom? Megnyúgtattam a töprengő szülőket, hogy nem fáj, csak komiszul viszket. Még akkor este apu elszaladt a doktorért, anyu tetőtől talpig lefürdetett. Cirógatott, puszilgatott, és még az ágyban is fogta a kezemet. Ilkára kétszer is rászólt, hogy ne gajdoljon, nem látja, hogy beteg van a háznál...? A doktor bácsi is nagyon szívélyes volt, és barátságos. Na, hogy vagyunk, hogy vagyunk, aranyos nagyleány ... ? Receptet írt a doktor bácsi, valamilyen fehér, kámforos masszát. Na, 5z volt még csak a hideg! Ha most se hülök ki, akkor soha! Nem lett különösebb bajom. Két napig az egész család azon töprengett, hogy mitől lettem csalános. Persze, Ilkát nem adhattam ki, így nem szóltam egy szót sem a fagyiról, hanem annál többet a spenótról és a tükörtojásról. Ki lehetne a spenóttal a világból zavarni. Nagyon utálom. Azóta nem kapok csak tükörtojást, azt viszont nagyon szeretem ... Valahogy kiegyeztem magammal, mert nem hazudtam, csak egyszerűen elhallgattam az igazat. Ez meg nem bűn, mert erre még nagymami sem példálózott, sem az ördöggel, sem a vasvillával. * * * Amikor apu Kematoxszal befújja a szobát, a legyek olyan murisán kóvályognak, hogy öröm nézni. Amelyik nagyon teleszívta magát, azt meg is lehet simogatni, any- nyira bágyadt. Na, így kóválygott Ilka. Megijedtem. Azt hittem, megártott neki is a Kematox. Anyu is faggatta. Mi bajod, kislányom? így: kislányom. Anyu pedig már felnőtt, és azt hiszi, hogy még most is gumibu- gyig'ót húznak a popsijára Ilkának, a nagylánynak, az ivarérettnek. Ezt még nem tudom, hogy mi, de ha bejön a sógor bácsi, megkérdezem tőle. Gondolom, a mirigyekről lehet szó, amik megdagadnak, megnőnek, és azoktól riszálja magát Ilka, meg a többi. Anyu a csalánra gondolt, esetleg neki is megártott a spenót. Apu csak intett. Fejlődéskori bágyadt- ság. Frontátvonuláskor intenzívebben jelentkezik. Ezt sem tudom, hogy micsoda. A tévében láttam már. Csatáztak, és egy egész laktanya vonult át egyik frontról a másikra. Nagy egek! Akkor lenne Ilka igazán bágyadt, ha tényleg a front vonult volna át rajta. Hű! Az a sok katona! Amikor egyetlen nyamvadt alak így kihozza a sodrából... Nem avatkozhattam bele a nagyok dolgába, mert kötött a fogadalom. Nehezen viseltem, de büszkén. Még Gyurinak sem mondtam el. Senkinek. Azt is hallottam nagymamitól, hogy volt olyan bácsi, meg néni, aki a titkot magával vitte a sírba. Ettől nagyon megijedtem. Olyan sokáig úgy sem bírom ki! Olyan filmet is láttam a tévében, ahol nagyon, de nagyon megverték a hőst. Puskával, ököllel, meg még vasdoronggal is püfölték. Ott, ahol érték, de mégsem köpte ki a többieket az egy Istennek sem. Ettől sem lett jobb kedvem, mert én az első komoly atyai pofon után köpnék. * * * Megszűnt a nyomor. Ezt apu szokta mondani, amikor megkapta a premcsit. Anyué az egész boríték, apu csak morzsát kap belőle, én is. Ilka legtöbbet, mert neki pulcsi kell, tűsarkú cipő, miniszoknya, alsónemű és egyebek. Van úgy, hogy Ilka is hoppon marad, mert vékony a boríték. Ilyenkor anyunak megy fel a vérnyomása. Megint nem teljesítetted a normát! Vagy kiszúrt veled a nagy séf? De ezeket hagyjuk, mert ezekhez még igazodni sem tudok. Lényeg az, hogy fellángolt a házon belüli osztályharc . . . Ilka nem kapott premcsit, csak Lacit kapta vissza. Délután jött. Két rövidet csengetett. Én nyitottam ajtót, be akart jönni, de hirtelen becsuktam előtte, és csak az ajtó ablakán keresztül tárgyaltunk. Menj a fenébe, mert Ilka úgyis kivág! Laci nem tágított. Tízest lobogtatott az orrom előtt, és könyörgött. Légyszíves, engedj be, vagy küldd ki Ilkát. Nem engedlek és nem nyitóár ki, hanem .menj a francba, mert Ilka akkor akar látni, amikor a háta közepét. Pássz! Bevágtam az ajtó ablakát, és bementem a szobába. Mondom Ilkának, elküldtem a francba. Kit? Lacit! Ilka úgy ugrott fel, mint a vipera. Ezt az ocsmány állatkát ismerem, igaz, csak hírből. A sógor bácsi beszélt róla. Állandóan a kövek között bujkál, vagy a homok alatt, és arra vár, hogy rálépjen valaki, és beleharaphasson a talpába. Ilka nem harapott, csak sziszegett, és azt mondta, hogy átok kölyök, és a vakarcsomat megrántotta. Komplikált dolgok ezek nagyon. Tegnap még úgy, de úgy ki akarta rúgni, most meg átoknak nevez. Húzza a hajamat, és olyan lendülettel ugranak egymás nyakába, mintha a Lacikája az űrből tért volna vissza Tye- reskova nénivel együtt. Kereshettem volna egy tízest, még azután is, de nem fogadtam el, mert Ilka meghúzta a vakarcsomat, vagy a varcsokomat, nem tudom biztosan. Pedig hogy főzött. Kicsi Böbém! Hallhattátok már, így hív az egész család. A sógor bácsi ragasztotta rám, mert hogy egy kicsit mélyebb a hangom az átlagosnál. Kicsi Böbém, vegyél magadnak csokit, sok Bocit kapsz érte. Kösz. A csokitól megfájdul a fogam. Legalább a másik szobába menj át, édes Böbém, és játssz a babáiddal vagy nézegesd a képeskönyveidet. Megkötöttem magam, mint a hencidai proletárnő a hídhoz. A másik szobába meg nem megyek, mert ilyen az ándungom. Nagypapinak van ándungja, és olyankor nagymami gurul a méregtől. Ne, ne okoskodj, drága kicsike Böbe! Légy jó kislány, és hagyj bennünket tanulni. Holnap matek óra, és ha bezúgunk, te leszel az oka .. . Tanulhattok előttem is. . . Jó. Ha ilyen utálatos vagy, akkor mi megyünk át... Nem bánom, mehettek, de akkor estére értekezem a mamával... Ez apu szavajárása, mert sokat értekezik a főnökkel, a melósokkal és egyéb káderekkel. Na, rendben! Maradhatsz itt, de légy csendben, és ne bámulj ránk, mint borjú az új kapura. Ilka is szokott tanulni a sógor bácsitól. Cöcö .. . Hátat fordítottam Koszta Rozália: Mariann Fehér Mária : Nyugalom F oly dogál a perc, ürül a pohár, kendő rojtja közt alszik egy sugár, pihenő polcon az óra ketyeg, libben a függöny, száll fel a meleg. Nyújtózkodik egy lap a füzetben, lassan megáll a toll a kezedben. nekik, és veletek játszottam, öltöztettelek, meg vetkeztettelek benneteket. Marha jó helyre ültem, mert a- könyv- szekrény üveges ajtaja pont elém esett, mint egy nagy tükör. Nem kellett mást csinálnom, csak tátani a szememet és hegyezni a fülemet. Egy szó nem sok, any- nyit sem hallottam, mert nagyon halkan súgdolóztak, és egymás szemét nézték. Félrefordított nyakkal, mint akik huzatot kaptak. így matekoltak. Kéz a kézben, szem a szemben, és úgy pislogtak, mint miskolci kocsonyában a béka. Ilkáék különben semmi mást nem csináltak, csak nézték egymást, mint két ütődött. Nagyon megsajnáltam őket, és indultam. Nyújtottam a markomat, és Laci zsebéből rögtön beleugrott a tízes. Plusz egy puszi Ilkától és egy nyálas puszi Lacitól. * * * Apu sűrűn mondja, hogy dörzsölt mókus az illető. Tudtam, hogy nem olyan mókusról van szó, amelyik a fákon ugrál, mogyorót eszik, és hosszú farka van, hanem olyan mókusról, aki ember. Arra gondoltam, hogy az illető mókus-embert sokszor dörzsölik, esetleg smirglizik, azért dörzsölt. De apuka nem akarta, hogy a fogalmaim helytelen irányba terelődjenek, s így néhány szóval rflegmagyaráz- ta. Az olyan palira mondják azt, hogy dörzsölt, aki minden hájjal meg van kenve. Akkor meg már nem mókus, hanem pali, és nem dörzsölt, hanem kent. Apu leintett, mert éppen akkor gurigurizott a család a szőnyegen. Anyu meg Ilka egymás mellett, én meg velük szemben. Apu nem állt be a sorba, mert ő jobban szeret nevetni anyun, akinek a kezéből sűrűn szaladt el a guri, és ilyenkor mindig beleverte az orrát a szőnyegbe. Nagyon pihegett, és hirtelen felszaladt a vérnyomása, mert apu azt mondta, hogy anyu megpuhult, és a hasizom helyén háj nőtt... Anyu ezzel egyszer és mindenkorra kivégezte a guri- gurit. Bevágta a sufniba, azóta ott" eszi a penész. Mi ketten kitartottunk, de rajtunk nem tudott mulatni, mert szépen csináltuk, főleg Ilka. Ügy megfeszült rajta minden, hogy öröm volt nézni. Egyszer sem verte az orrát a szőnyegbe, mert az ő teste még rugalmas. Mert Ilka még lány, és nem szívták el a gyerekek. Kivéve Lacit. De ezt az egyvilágért sem mondtam volna, mert akkor Ilkának szalad fel a vérnyomása, és az egész családban kiüt a balhé. Én is megjátszottam a dörzsölt mókust, és nyitva hagytam az ajtót, amikor a tízest megkaptam, és a pluszt... Vétettem az illem ellen, mert egy kicsit hallgatóztam. Nem sok sikerrel. Ugyanis Ilkáék hosz- szú-hosszú percekig nem szóltak egy szót sem, csak kapkodtak a levegő után, mintha azt is a tejesasszony mérné. Szűkön, és reszkető kézzel. Amikor nem piheg- tek, szóval tartották egymást. Szeretsz? Szeretlek. Mindig? Mindig. Nagyon? Nagyon. Örökké? Örökké. Tisztára elment az eszük, folyton ismétlik a szavakat. Örökké, örökké, nagyon, nagyon ... Cöcö ... Kicsike rést hagytak az ajtón, azon pont beláttam. Ezt ugyan előttem is csinálhatták volna. Nem volt benne semmi komolyabb matek. Ilka feje a párnán, Ilka fején a Lacié. Ilka keze a Laci hátán. Fázhatott szegény fiú, mert dörzsölte. Laci keze megint a dombokon. De hogy reszketett ez az árva fiú. Nagy ég! Mentek volna tovább a matekolással, de kifutottak az időből. Hirtelen ugrottak fel. Jaj, hány óra? Negyed öt. Szentséges Isten, anyu! Spurizott Laci. Ilka megint feltartotta a két karját az ég felé, és lehet, hogy a Jóistenkének mondta: Verebet tudnék fogni. De nem fogott. Filadelfi Mihály: Glosszák fogcsikorgatva forgat szájában ez az ország pedig bárhogyis berzenkedik hegyek és folyók és völgyek bilincse köt bennünket össze valami óságos magyarkodó pedantéria óvkodik tőlem — idegen vesszőtől de a Kárpátok koszorúja bilincs panaszolták is elegen előttem: fölfalja jobbik fiait (bár ez így túlontúl romantikus!) olcsó kis kupecek vájkálnak világmegváltásra-duzzadt májam majorságában s végül nem is biztos hogy tüzet kell lopni csak lopni kell! kirí a sorból Prométheusz * ne fogjátok le kezemet hadd legyek én csak egyedül elkárhozott * belenézett a tükörbe az előszobában elég részeg-e már de még nem látta magát eléggé részegnek tükör? — gondolta majdnem hangosan kihez is kellene hasonlítanunk? jajj az ötveneseknek! hogy mindennap rá kell döbbenniök . .. * merthogy önmagunk léptéke s mértéke lettünk merthogy az Eszme is már Liturgia lett s merthogy a csillag jelenlétünktől elhomályosult * kitérve öklelő árnyak elöl magadban keress menedéket nyisd meg szíved s mi görcs volt belül szárnyad emeli s lészen éked lassabban már a testtel s miért az álszemérem? tisztán éltél meztelenül s vár rád mégis ítélet ebben a fénylő napsütésben magunkban hordjuk a halál pecsétjét mégis mit a költöző fecske szárnya hordoz szép volt ha múlttá lett is az örök bordái között Tomka Mihály: Átváltozások Eltávolodva, önmagámnak holdja, (sebeim kihantolt kráterek) vagy bogárrá zsugorqfiva füvek napszámosa legyek? A rét is mint egy könnyes kendő gyúródik temető — halmokon — mivé lesz a haldokló bogár, a mindenekkel hogy legyen rokon? Faragjak fát, gyámolítsak kertet? Reszeljek fondor késeket?! csak tollnok ne!!! — mint rettent hattyú, szívemből hasitok éneket! Szokolay Károly: Mozaik Kőnap-lapok, mozaik-napok, ki kevert titeket össze? Jelek össze-vissza, rossz a számozás, kár rakni újra kétségbeesve. De lágy arcok, markáns arcok, játékba, táncba fogtok. S kapaszkodom belétek, bár lepel-súlyúak vagytok. Idővel, térrel és velem tréfáltok, le-lenyomva egymást valami víz alá, aztán felbújva újra. — Hahó, hahó! Most itt vagyok! Én vagyok én a sok között. Mit csinálsz? Csak nem sírsz talán az üveglap mögött? i
