Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-29 / 124. szám

1982. május 29- szombat o i:Ud»Jk7ttö­Egyszer mindenki megöregszik Beszélgetés az időskorúakról delkező egységek fokozot­Világjelenség az időskorúak számarányá­nak növekedése. így van ez Magyarorszá­gon. Megyénkben az országos átlagnál még magasabb is az arányuk. A legutóbbi nép- számlálás idején, 1980-ban Békésben 99 ezer nyugdíjas élt. Ez a réteg munkaké­pes fiatalkora idején teremtette meg mái életünk társadalmi és gazdasági alapjait. Megtették a magukét annak idején, ezért nemcsak feladatunk, de kötelességünk is a velük való törődés. A sokféle szociális, egészségügyi, jogi, emberi, művelődési és sorolhatnánk tovább — gondoskodás fel­tételeinek megteremtése nem kampányfel­adat. Az időskorúakról beszélgettünk a minap dr. Molnár Margittal, a megyei ta­nács munkaügyi osztályának vezetőjével, Dér Lászlónéval, az SZMT politikai mun­katársával, Blahut Károlynéval, a HNF Békés megyei bizottságának politikai mun­katársával és Hugyecz Pállal, a tégla- és cserépipari vállalat szb-titkárával. Ök mindnyájan tagjai a megyei családpoliti­kai fórumnak, amely részletesen tárgyalta már e kérdéskört. A társadalmat cselekvésre késztető, sür­gető _gondok mindegyike egy írásban nem fér el. így később más szempontok alap­ján módunk adódik újabb vitára. Gondolatok a megyei ta­nács egészségügyi osztályá­nak egyik beszámolójából: „A tanácsok az időskorúak­ról való gondoskodást az egészségügy feladatkörébe utalt felnőttvédelmi szociá­lis gondoskodás keretében látják el. A segítségnyújtás lényeges formáinak egyike a havonta kiutalt rendszeres szociális segélyezés. A segély legmagasabb összege szemé­lyenként ma már 1560 fo­rint lehet. Rendkívüli se­gélyt évente tízszer kaphat­nak e rászorulók. 1981-ben 1177 helyre 1094-en jártak a megye 38 öregek napközi otthonába. Házi szociális gondozásban részesülnek az önmagukat ellátni képtelen, magányos, rossz anyagi helyzetű idősek. Szociális otthonaink szűkösek, zsúfol­tak, fejlesztésük hosszabb időn át nem történt meg, így az igényeket a lehetősé­gek nem tudják kielégíteni. A jövőben a nagyobb tele­püléseken szorgalmazni sze­retnénk nyugdíjasházak épí­tését, ahol a megfelelő anya­giakkal rendelkezőkről térí­tés fejében gondoskodnak.” Dr. Molnár Margit: — Családpolitikai fórumunk, arrfelv nemrégiben foglalko­zott e témával, társadalmi bizottság, már évekkel ko­rábban megalakult a megyé­ben. A Munkaügyi és az Egészségügyi Minisztérium a ’70-es években kiadott irány­elve alapján foglalkozunk szociálpolitikával, a születé­sekkel, a születési rendelle­nességekkel, a veszélyezte­tett gyermekek, a gyámügy, a fiatalok beilleszkedésének gondjaival. Mindennel, ami a család témaköréhez kap­csolható, a család oldaláról megközelíthető. Koordinatív bizottság ez, amely bárme­lyik megyei szervezethez tartozó ember érdekeit kép­viseli. Ügy választottuk ki a tagságot, hogy aki szociál­politikával foglalkozik vala­milyen formában, az itt le­gyen. Az a célunk, hogy ne sok kis bizottság legyen a me­gyében, hanem az erők egy helyen összpontosuljanak. Dér Lászlóné: — Sok csa­tornán keresztül kapcsolód­hatunk a fórumon hallott té­mákhoz. Nekünk szakszerve­zetieknek ez a csatlakozás nemcsak lehetőség, de kö­telesség is. A legutóbbi ülé­sen felkaptuk a fejünket az időskorúakkal foglalkozó ja­vaslatok némelyikére. Lel­kesíti az embert, ha máso­kat is hall azonos problé­mán töprengeni. Hazavíve az itteni gondolatokat, to­vább is adtuk azokat az alapszervezeti vezetőinknek. Feladattervet készítettünk a SZOT-titkárság felhívására az időskorúakkal való törő­désről. A szakszervezetnek az állami és társadalmi szer­vekkel együtt kell mozgósí­tania. Például az emberek nem mindig ismerik jogai­kat, s ezért nem kérik azt, amit kaphatnának. Ezután szombatonként ügyeletet ad­nak a társadalombiztosítási igazgatóság és az SZMT dol­gozói, ahol az egész megye lakosságának társadalombiz­tosítási kérdéseire próbálnak választ adni. Az ügyfélszol­gálat idejéről, helyéről majd pontos felvilágosítást adunk. Vagy egy másik téma, a nyugdíjügyek intézése. Egyre jobban megy a felkészítés a nyugdíjaséletre, a munkahe­lyi nyugdíj-előkészítés, de a már nyugdíjban levőkkel va­ló törődés korántsem ilyen biztató. Az állami egészség- ügyi szolgálat nem tud meg­birkózni a társadalmi gon­dozói hálózat kiépítésével, a munkahelyeknek kell segí­teniük. Az üzemorvossal ren­tabb gonddal ügyeljenek idős dolgozóikra. Az aktivizálha­tó nyugdíjasokat vonják be a termelésbe, de a mozgal­mi feladatokba is. Az SZMT minden olyan törekvést tá­mogat, amely az időskorúak tartalmasabb életvitelét se­gíti. Az öregek problemati­kája nemcsak az egészség- ügyi szolgálat, a népfront, a szakszervezet, az üzemek, hanem mindnyájunk közös ügye. Hugyecz Pál: — Nálunk évtizedes hagyományai van­nak a nyugdíjasmunkának, s ez évről évre gazdagodik- Az előkészítés folyamatos, és később is törődünk az em­berekkel. A nyugdíjasok kü­lön szakszervezeti csoport tagjai lehetnek, megkapják a kedvezményes utazási le­hetőséget, tüzelőutalványt, étkeztetést, betegségük ese­tén más támogatást. Közel 20 százalékuk újra munkát vállal gyárunkban. Kirán­dulnak, üdülnek, találkozóra járnak együtt a nyugdíjasa­ink. Legutóbb elhatároz­ták, hogy a betegeket gyak­rabban látogatják, felderítik szociális helyzetüket, és szükség esetén segítséget kér­nek. 1981-ben a vállalatunk 61 ezer forintot fizetett ki ilyen célra, a rokkantak se­gítésére pedig még külön 10 ezret. Dér Lászlóné: — A cserép­iparnál nem kialakítani, ha­nem továbbfejleszteni kell az idősekkel való törődést, ök példaszerűen elöl járnak, s van még néhány hasonló vállalat. Például a kötött­árugyár, a Kner Nyomda, az Orosházi Üveggyár. Blahut Károlyné: —• A népfront az idősek helyzeté­nek megvitatására kérte testületéit. Minél több kis­közösség beszel erről, annál több emberhez jutunk el. Éljünk a nyugdíjasok moz­galmi tapasztalataival, von­juk be őket a társadalmi feladatok végzésébe. Mun­kánk csak akkor eredmé­nyes, ha jó állami irányítás mellett dolgozunk együtt a helyi szervekkel. Megyeszer­te vannak az emberségnek szép példái, amikor szocia­lista -brigádok, társadalmi szervezetek aktivistái pat­ronálnak rászorulókat, de nem beszélnek róla. Mégis, például az egyik békéscsabai városi népi ellenőrzési bi­zottsági vizsgálat rávilágí­tott: a jelzőrendszer ko­rántsem tökéletes, nem tu­dunk mindig mindenkiről. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ahol családban élnek az idős emberek, ott a gon­doskodás elsősorban a csa­lád feladata. Dr. Molnár Margit: — Igen, a család feladata, sokan vál­lalnák is, de a munkájuk, az elfoglaltságuk, a lakáshely­zetük miatt nem tudják idős szüleiket magukhoz venni, ápolni. Ilyenkor csak az egyik megoldás a társadalmi segítség. A másikat a nem­régiben megnyílt munkaerő­szolgálati irodánk kínálja. Aki meg tudja fizetni, al­kalmi munkavállalót, esetleg másik nyugdíjast kérhet a feladat ellátására. Békés­csabán, az Irányi u. 1. szám alatt van az irodánk. A jö­vőben levélben kérjük a nyugdíjasokat, jelezzék, sze­retnének-e. és milyen terü­leten tovább dolgozni. A megváltozott munkaképes­ségűeknek is segítünk az el­helyezkedésben. Szerintünk nem a nyugdíjas munkaköz­vetítő-iroda a jó megoldás. Ne érezzék azt az idős em­berek, hogy ők ide vagy oda úgy is jók lesznek, mert nyugdíjasok. Hugyecz Pál: — Téma volt a családpolitikai fórumon az öregek napközije. Baukó Mi­hály, az igazgatónk ott és máshol is elmondta már; ne külön beruházásként építsünk öregek napközijét, hanem már meglevő óvodák, iskolák, kultúrházak mellé, így nem kell fűtő, ebédki­hordó, egyéb személyzet. Sokkal jobb, ha Békéscsa­bán a jaminai napközi költ­séges felújítása helyett épí­tünk egy újabbat, nagyobbat a téglagyár és a Bameváll között, ez az egész város gondján enyhítene. Blahut Károlyné: — A szarvasiak felmérték az öre­gek gondjait városukban. Náluk nem szeretnének más­hol dolgozni a nyugdíjasok, hiszen mindenkinek kertje van. Amit ott termelnek, az is a városé lesz. A gyulaiak, békésiek, békéscsabaiak, orosháziak próbálják egyez­tetni az igényeket, a lehe­tőségeket. Szerintünk csak a koordinálás, a feladatmeg­osztás segíthet. Szerencsére, a nyugdíjasok többsége egészséges és jó körülmé­nyek között él, esetleg azon­ban társadalmi és kulturális igénye kielégítetlen. A jövő­ben a szakszervezettel és a közművelődésben dolgozók­kal közösén kidolgozzuk moz­gósításuk rendszerét. Hugyecz Pál: — Ezekre az emberekre bizonyosan szá­mítani lehet akkor is, ha a gyenge, idős, magatehetet­leneken kell segíteni. Mi­csoda erőt jelenthet a me­gye nagy számú nyugdíjas lakossága! Bizonyos, hogy szívesen dolgoznának a fia­talokkal együtt régi mun­kahelyükön azért, hogy ha­marabb elkészüljenek az öregek napközijei, vagy több helyet teremthessünk a szociális otthonokban. A megyei tanács egészség- ügyi osztálya megoldásra váró feladatként, többek kö­zött a következőket jelölte meg. Növelni kell az öregek napközi otthonainak számát, és törekedni teljes kihasz­náltságukra. A jelenlegi há­zi szociális gondozás mellett a vállalatok, "üzemek, tsz-ek alkalmazzanak hivatásos gondozónőket nyugdíjasok gondozására. Bővíteni szük­séges a szociális étkeztetés­ben részesülők körét. A szo­ciális otthoni hálózat fej­lesztése mellett a meglevők rekonstrukcióval egybekö­tött bővítésre szorulnak. ' A gond megoldása mind­nyájunkká, nemcsak a fóru­mé, s a lapunk hasábjain megszólalóké. Hiszen egyszer mindenki megöregszik . . . Bedc Zsóka Téglagyártás Felvételeink Füzesgyarmaton és Békéscsabán készültek Fotó: Veress Erzsi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom