Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-19 / 115. szám

NÉPÚJSÁG 1982. május 19-, szerda Megyei vadászfórumok Autógyár a Sárréten Az elmúlt esztendőkben a Magyar Vadászszövetség or­szágos vezetőségének kép­viseletében megyéről-me- gyére jártunk, hogy beszél­getéseket folytassunk a va­dászok népes táborával, a vadászati társaságok tagjai­val, de minden más érdek­lődővel is. Sikerült vala­mennyi megyét végigláto­gatni, s a megrendezett fó­rumok mindenütt igen sike­resek voltak. Egy-egy- he­lyen százan, kétszázan is megjelentek, s összesen több mint nyolcszáz különféle kérdést sikerült tisztázni. A fórumok nemcsak azért vol­tak hasznosak, mert ilyen sok kérdésre kaptak felele­tet a vadászat iránt érdek­lődők, hanem mert így a vadászszövetség is tudomást szerezhetett arról, hogy mi érdekli, mi foglalkoztatja a tagságot. A kérdések többsége olyan problémákra irányította a figyelmet, amelyekről az or­szágos vezetés többnyire nem is tudott, vagy — mitagadás — nem foglalkozott vele olyan mértékben, ahogyan azt előre elvárták volna. A fórumokon tapasztaltak alapján részletesen vizsgál­tuk a zavarmentes vadbú- vóhelyek létesítését, védel­mét. mivel felhívták a fi­gyelmünket arra. hogy a meglevő búvóhelyekből csak azt semmisítsék meg. amely­nek megtartása már sem­miképpen sem indokolt. Ami viszont megmarad, azt te- 'gyük alkalmassá a vadon élő állatvilág részére, s köz­ben újat is létesítsünk ott, ahol a korszerű nagyüzemi mezőgazdaság lehetővé te­szi. Ezentúl rendszeresen szóvá tesszük, hogy az ége­tések szükségtelenek, s tá­jékoztató füzetet adunk ki, az élőhelyek karbantartásá­nak módjáról. Jobban be­kapcsolódunk a természet- . védelem társadalmi tenni- l valóiba, főként azzal, hogy j részt veszünk a Hazafias Népfront természetvédelmi akcióiban. A megyei vadászfórumo­kon a hivatásos vadászok alkalmazásának, bérezésének problémaköréről is sok szó esett, továbbá arról, hogy a A Körös menti kisváros mezőgazdasági szövetkezetei vetélkedőre készültek. S a rendezők toborzó útjukon felkeresték a tehenészeket, kertészeket, a tojóházak, a gabona- és lucernaszárítók munkásait, a gépjavítókat, traktorosokat, hogy minél átfogóbb kép táruljon fel a vetélkedőn a nagyüzemi me­zőgazdaságról. Arra gondol­tak, hogy ők akármilyen jó kérdéseket is állítottak ösz- sze, csak akkor, lesz élettel telített a vetélkedő, ha a válaszok nem a felületen mozognak, hanem elevenébe vágnak a dolgoknak. Ezért aztán a Dózsa Tsz- ben mindenképpen rá akar­ták venni Kóródi Istvánt, az öreg traktorost, hogy ott le­gyen a vetélkedők közt. Hi­szen annak idején húszéve' sen az apjával együtt lépett be a szövetkezetbe, s amikor ’48-ban megalakult a vá­rosban a gépállomás, trakto­rosnak jelentkezett. És mi­után a gépállomás átalakult gépjavítóvá, visszament a tsz-be. Amiről úgy beszélt akkoriban, hogy az ő élete semmit se változott, mert ezután is traktort vezet; szánt-vet, mint azelőtt. — Annyi a különbség — mondogatta —, hogy ezután a tsz-től kapom a fizetséget, és nem a gépállomástól. Most pedig, amikor a ren­dezők elmondták neki, hogy számítanak rá a vetélkedőn, mert ha jól belegondolnak, vadgazdálkodás egyre ma­gasabb szakmai hozzáértést igényel. Szövetségünk kez­deményezésére idén január elsejével módosult a Hiva­tásos Vadászok Szolgálati Szabályzata. Jelentős szak­mai képzés, továbbképzés kezdődött, s ezt tovább folytatjuk. Az országos in­téző bizottság előírta és részletesen meghatározta, hogy milyen követelménye­ket kell támasztani a va­dászmesterekkel szemben. A megyék tanfolyamokat szerveztek azok számára, akiknek még nincs meg a megfelelő végzettségük, s a tanfolyam sikeres befejezé­se után vadászmesteri vizs­gát kellett tenniük. Számosán fejezték ki nyugtalanságukat a fóru­mokon amiatt, hogy kevesen ismerik a vadászterületek újrahasznosításával kapcso­latos elgondolásokat. A hoz­zánk eljuttatott írásos kér­désekre is válaszolva, min­denkit megnyugtathatunk, hogy szövetségünk időben intézkedett, ezt a fontos kér­dést az országos küldöttköz­gyűlésünk is tárgyalta, s ez- iipvben határozatot hozott Az újrahasznosításnál a le­hető legjobb megoldásokat igyekeztünk megkeresni és természetesen meg is való­sítani. Az Alföld nagy részén, és a Tiszántúlon egy hete nem volt említésre méltó csapadék, s a hét végéig hozzánk érkező ned­vesebb légtömegektől sem vár­ható alapos, áztató eső. a leg­több helyen a csapadék mind­össze 10 milliméter körül ma­rad. ami a csekélynél is keve­sebb. Az agrometeorológiai jel­zések szerint tehát a következő tíz napban is lényegében szá­raz periódusra lehet számítani. A tétlen esővárás mind nagyobb kockázatot rejt magában, annál is inkább, mert a Duna-Tisza- közi és a tiszántúli homokos, valamint lazább lősz- és vá­lyogtalajok nedvességtartalmá­nak rohamos csökkenése is jelzi, hogy időszerű az öntözés megkezdése. A »nagyüzemi gazdaságok áp- . rilis végéig mintegy 8000 hek­tárt láttak el mesterséges csa­padékkal. ez az öntözésre elö­ő húzta traktorral az első barázdát ezen a földön, egy ideig tüskésre nyírt őszes fejét vakargatta. — Régen volt az — nevet­te el aztán magát —, amikor én az apámmal idejöttem. És most már csőstül van a tsz-ben olyan fiatal legény, mint annak idején én vol­tam. Meg aztán iskolázottak. Engem meg a szüleim nem bírtak a hat eleminél tovább tanítattatni. De ezt minden­ki tudja, hogy így fordult nálunk a világ. És jól for­dult. A mezőgazdászok, mér­nökök ugyan idősebbek vol­tak, mint én, amikor ideke­rültem, mivel tovább jártak iskolába a többinél. De az­után közénk jöttek. Mit ke­resnék hát én a vetélkedőn? A rendezők összenéztek, mintha egymás szeméből akarták volna kiolvasni, hogy mit kéne most mon­daniuk Kóródi Istvánnak. Közülük a gépcsóportvezető volt a legjobb helyzetben, hiszen alig volt nap, hogy ne találkozott volna vele, s nem is teketóriázott tovább. Odafordult Kóródi Istvánhoz, és azt mondta neki, hogy aki ma a Dózsában dolgozik, az szakértője valaminek. — Többen iskolában ta­nultunk — mondta aztán a gépcsoportvezető —, mások meg itt, a tsz-ben. Ki ne tudná, hogy amikor Pista bácsi a tsz-be jött, kézzel törték a kukoricát. Most pe­dig letöri a kombájn. És A megyei vadászfórumok I több, általános tanulsággal i is szolgáltak, s e fórumok [ megrendezését — éppen ez- j ért szövetségünk állandó j gyakorlattá kívánja tenni. * Tapasztalataink szerint t hasznos, ha ezeken nem- i • csak az előadó által már j előre eltervezett kérdések I kerülnek napirendre, hanem j azok is, amelyek a tagságot j foglalkoztatják. Még akkor j is, ha nem mindig vágnak [ eevbe az eredeti elképzelé- I sekkel. A vadászfórumok ve- I zetőinek természetesen jól [ képzettnek, a kérdések több- ■ ségéhez értő embereknek kell j lenniük, s nyitottak az em- j bereket foglalkoztató témák- j ra. A megyei vadászfórumok | alkalmasak annak felméré- j sére is, hogy miként alkal- j mázzák a jogszabályokat, el- ( vi állásfoglalásokat, s mind- j ezek miként élnek, hatnak ; az értük felelős személyek * tudatában. Sok fórumon tét- ; tek fél több olyan kérdést is, amelyre már régóta van j elvi állásfoglalás, határozat, í vagy jogszabályi intézkedés. ; de azokat nem sikerült min- j den érdekelttel megismer- \ tetni. A megyei vadászfórumok további, rendszeres összehí­vása nagyon fontos módsze­re lehet a vezetésnek, emel- f lett e fórumok rendkívül jó propagandalehetőségül is j szolgálnak. Koller Mihály a Magyar Vadászszövetség főtitkára készített terület 3 százaléka. Az előző évekhez viszonyítva tehát több hetes késésben van az ön­tözés, de a szokatlanul hűvös tavasz késleltette, akárcsak az egész növénytermesztést. így jóllehet, hivatalosan április 15- én indult volna az öntözési idény, gyakorlatilag most kez­dődik a munka. A felmelege­dés és a szárító hatású szél­járás miatt a homokos. és egyéb laza talajú földeken első­sorban a gyepes területek, főleg az első kaszálással rövidre vá­gott lucerna, továbbá a búza_. majd fokozatosan a kukorica és a zöldség kíván öntözést. mi­előtt a csapadékhiány visszavet­né fejlődését. A vízügyi igazga­tóságok öntözési főműveinek bőséges vízkészlete kellő fede­zetet nyújt arra is, hogy . az előzőleg lekötött mennyiségen túl igényelt öntözővíz felhaszná­lására is vízjogi engedélyt ad­janak. nem a római pápa vezeti a kukorictörő kombájnt, ha­nem Kóródi István! Két éve meg ki szántott a cukorrépa alá? Ki vetette el a répama­got a franciáktól vett gép­pel? Pista bácsi. És Pista bá­csi vezette ősszel is aztán a francia gépet, amikor szed­ni kellett a cukorrépát. S négyszáz mázsát forgatott ki hektáronként a földből, mert jó vetőágyat csinált a mag­nak. . — Hát, nem ténferegni já­rok ide — szólt közbe Kó-' ródi István —, hanem dol­gozni. Közben meg okul is valamit az ember. — Akkor helyben vagyunk — szólt újra a gépcsoportve­zető. — És arra a kérdésre válaszol Pista bácsi a vetél­kedőn, amélyikre éppen akar. Kóródi István erre a fejét ingatta, s azt mondta a ren­dezőknek, hogy nem tudja miként alakul a dolog, de ha már nagyon akarják, beáll ő is a vetélkedők közé. — Majd csak eszembe jut valami, a kánya csípje meg — mondta aztán. S amikor eljött a vetélke­dő napja, Kóródi István a Dózsa Tsz csapatával figyel­te a kérdéseket. A szabályok szerint a csapatok felváltva válaszoltak, s a zsűri elnöke mindig a soron levő csapat­ra szegzte a tekintetét és úgy kérdezett. Egyszer, ami­kor újra a dózsások voltak soron, s a zsűri elnöke azt kérdezte tőlük, hogy mi a hatékonyság, Kóródi István elgondolkozva vakargatta meg tüskés fejét. És mivel a zsűri elnöke azt hitte, hogy az öreg traktoros válaszolni akar, amikor a kezét emelte fel, rögtön odaszólt neki: „Halljuk, Pista bácsi!” Sok minden megváltozott Szeghalmon, a Csepel Autó­gyár 4. számú gyárában. Többek között változott a gyárkapu helye is, az új szociális és irodaépület el­készülte után most már oda­költözött a porta. Persze a lényeg nem ez, hanem az új nagycsarnok teljes üzembe helyezése, betelepítése és a vázgyártás felfuttatása. Jó egy évvel ezelőtt Bo- ross Mihály igazgató még nem volt olyan nyugodt, mint most. Sok gond hehe­zítette az új beruházás tel­jes elkészülését, és ez a táv­lati főprofil, a vázgy^rtás igazi indulását is késleltette. TÖKÖDNEK A FIATALOKKAL Szerencsére ma mindez a múlté. Az igazgató már új helyen, a nagycsarnok mel­letti épületben fogad, és többségében jó hírekről tud beszámolni. A létszám sta­bilizálódott, és elérte az 1200-at. Ebből ezerharminc­egyen fizikai beosztásban vannak, és ami külön is ör­vendetes, egyre több közöt­tük a szakmunkás. Jelentke­zik annak az évek óta tartó következetes képzésnek az Kóródi Istvánt a felszólí- í tás meglepte, mivel nem j volt szándéka szólni, és fel­kapta a fejét, a kezét meg i leejtette a csapat előtt álló ! asztalra. Aztán a vetélkedő­társaira pillantott, miközben a tsz-ek hátuk mögött ülő ? tagjaira gondolt, akik most őt figyelik, hogy mit is fog l válaszolni. S felvillant ben­ne, hogy ha már belekevere- dett ebbe a vetélkedőbe, ak- ‘ kor is válaszolj ha nem is hallotta még, hogy mi fán terem a hatékonyság. Pedig ; annyit emlegetik, akár az is- í tent. De hát az istennel úgy \ van az ember, ahogy a köz­mondásban áll: Segíts ma­gadon, az isten is megsegít. Csakhogy a hatékonyságot úgy emlegetik, akár a meg­váltást. — Én nem tudom, hogy mi a hatékonyság — mondta, aztán, és a zsűri, tagjaira né­zett. — De hogy jóf kell dolgozni, az szent, és olyat termelni, amin megakad a vevő szeme, mert aztán megveszi, nehogy más elvi­gye előle. Valamit tnég mondani akart Kóródi István, de a vetélkedők mögött ülő tsz- tagok tapsától nem jutott szóhoz. Azután pedig, ami­kor újra csend lett, nem szólt semmit, mert a zsűri tagjai egymáshoz hajolva halkan beszélgettek, majd az elnök odaszólt a Dózsa csa­patának, hogy a választ elfo­gadják. Kóródi Istvánnak meg a karját szorongatták vetél­kedőtársai, s az egyik oda­súgta neki: „Remek volt Pista bácsi. Mert hát ez a hatékonyság.” A zsűri elnö­ke pedig már az újabb kér­dést tette fel a soron levő csapatnak... eredménye, amit a szeghal­miak végeztek. Rendszere­sek a különféle tanfolyamok, átképzések és sokféleképpen ösztönzik az ezeken való részvételre a dolgozókat. Aki több szakmát elsajátít óra- béremelést kap, és a későb­biekben is több. lehetősége van a boldogulásra. Rövide­sen érettségizik az első vég­zős osztály a forgácsoló szakközépiskolában. Remé­lik a Csepel Autóban, hogy közülük legalább negyvenen náluk fognak dolgozni. A beilleszkedés megköny- nyítésére náluk is a már jól bevált módszert alkalmaz­zák. Azt. hogy az első hat hónapban semmilyen telje­sítménykövetelményt nem támasztanak velük szemben, hanem igyekeznek segíteni nekik, hogy megismerjék a gyárat, jövendő munkájukat. Az első három hónap vé­gén a munkahelyi vezető és a KISZ-szervezet segítségé­vel értékelik az addig vég­zett munkát, és a legjobbak órabéremelést, a leggyen­gébbek egy baráti figyelmez­tetést kapnak. Üjabb három hónap után ismét értékelik a munkát, és megint lehetőség nyílik béremelésre. így mire megkezdődnek az igazi mun­kás hétköznapok, már meg­felelő gyakorlattal és a leg­jobbak tisztességes bérrel is rendelkeznek. hiányzik a Festöde A fiatalokkal való törő­désre szükség van, mert szüksége van a gyárnak a fiatalok munkájára is. A feladatok ugyanis egyre na­gyobbak és elvégzésükhöz kell minden munkáskéz. Ta­valy az első negyedévben hatvanmillió forint volt a termelés, az idén már 93 millió. Egy évvel ezelőtt az első három hónapban 185 ezer normaórát végeztek el. az idén 280 ezret. így tud­ták elérni, hogy a 372 millió forintos éves terv időará­nyos részét március végére teljesítették. Tulajdonképpen ez az adat nem takar reális értéket, hiszen a 4-es számú gyár csak kevés késztermé­ket állít elő, többségében al­katrészt készít az autógyár több üzemének, és így az el­számolás belső árakon, szű­kített önköltséggel történik. Külső piaci elszámolásban a szeghalmi Csepel Autó éves termelése már meghaladná a félmilliárd forintot. A lényeg persze nem az elszámolás rendszere, hanem az, hogy megfelelően halad­jon a munka. Ezzel nincs baj, sikerült folyamatosan végrehajtani a szerkezetvál­tást, sőt bizonyos termékek­nél még ma is tart ez a te­vékenység. A nagy fejlődés ellenére van azért gondja is a szeg­halmi Csepel Autónak. Az anyagi források szűkössége miatt nem készült el a be­ruházás egyik tervezett ré­sze. a festöde. Ha ez meg­lenne. bővülhetne a készter­mékgyártás, ugyanis az el­képzelések szerint Szeghal­mon készülne a csuklós autóbuszok pótkocsi része. Ehelyett az történik, hogy a hegesztett vázakat Sziget- szentmiklósra szállítják, ott szerelik készre és ott festik. A szeghalmiak bíznak ab­ban, hogy — már csak a korrózióvédelem minősége miatt is — előbb-utóbb el­készül ez a még hiányzó ter­melőegység is. JAVULÓ KERESETEK Terepszemlére indulunk, végigsétálunk a nagycsar­nokon és a forgácsolóműhe­lyen. Mindenütt rend, tisz­taság. szorgos tevékenykedés és nagyon sok a fiatal mun­kás. — Dolgozóink legalább kétharmada harminc év alat­ti vagy éppen .hogy betöltöi- te a harmadik x-et. Többsé­gük szakmunkás, és egyre több közöttük a nő. Tavaly Déldául százan végezték el a hegesztőtanfolyamot, kö­zülük tizenöten a gyengébb nemhez.1 tartoznak — je­gyezte meg az igazgató. . Valóban, a hölgyek iga­zán derekas. férfimunkát vé­geznek. Ez természetesen nem azt jelenti, Hogy nehéz terheket emelnek, erre nincs szükség, az anyagmozgatást már mindenütt gépek vég­zik. De akár a vázgyártás­nál, akár a forgácsolómű­helyben egyenrangú teljesít­ményt érnek el a férfiakkal, és természetesen a bérükben sincs különbség. És az a bér ma már iga­zán elismerésre méltó. Ta­valy az éves átlagos jöve­delem 47 ezer forint volt, az idén 51 ezer forint lesz. Ennyi pénzt már el lehet differenciáltan osztani, lehe­tőség nyílik arra, hogy . az igazán jó munkát végzőket tisztességesen megfizessék. Napjainkban már nem jel­lemző, hogy egy téesz-mel- léküzemág néhány száz fo­rint beígérésével elcsábítja az autógyárból a legjobb szakmunkásokat. Jut pénz különféle jutal­makra, ösztönzésekre is. Most már egyre inkább rö­vid távú feladatokat tűznek ki. egy-két hónap után ér­tékelik a munkát, és telje­sítés ’esetén fizetnek is. így mindenki napról napra kö­vetni tudja, hogy eleget, tett-e a prémiumfeltételek­nek. A 4-es számú gyár veze­tése igyekszik csökkenteni a ma még elég magas túlóra­számot is. Egyrészt úgy, hogy prémiumfeladat a túl­órák csökkentése, de úgy is. hogy keresik a módját a munkacsúcsok másféle leve­zetésének. Például oly mó­don, hogy megvizsgál jik, milyen gyártmányokat 'e- .hetne a jövőben kiadni kis­vállalkozásoknak. vagy eset­leg ügyes szakembereknek, akik otthon a házi műhe­lyükben készíthetnék el azo­kat. Keresik a lehetőségét annak is, hogy milyen mó­don alakíthatnának gyáron belül szakcsoportokat. Attól nem félnek, hogy nem lesz munka számukra, az autó­gyár termékei keresettek, és az újonnan kifejlesztett gyártmányok is nagy jövő előtt állnak. Ezek gyártásá­ból egyre jobban kiveszi ré­szét a 4-es számú gyár, mely néhány év alatt a Sár­rét virágzó ipari üzeme lett. Kép, szöveg: Lónyai László Ismét időszerű az öntözés Cserei Pál Vetélkedő Sorozatban készülnek a vázak a nagycsarnokban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom