Békés Megyei Népújság, 1982. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-15 / 112. szám

A Köröstáj Eleken vérbe mártott Tőre dühös viadalra készti...” A hatás szinte leírhatatlan volt, a Kodályünnepély közönsége hosszú perceken át ünnepel­te a Törzsök Attila vezet­te összkart. A megjelenésének huszon­kettedik évébe lépő K-örös- táj kúlturális melléklet ele- ki napja ezután a vendégek és a nagyközség vezetőinek találkozásával folytatódott, a főtéri étteremben. Itt a nap házigazdája, Szántó István tanácselnök beszélt a nagy­község múltjáról, a legkü­lönbözőbb sorsfordulókról, is­mertette a nyolcvanas évek eredményeit és gondjait, szólt a jövő terveiről. A hallgatóság soraiból sokan tettek fel kérdéseket is a község vezetőinek, ezekre a tanácselnökön kívül — töb­bek között — Kerekes Gá­bor mb. párttitkár, Klam- peczki Béla iskolaigazgató és Topa Sándorné, a művelő­dési ház főelőadója válaszolt. A beszélgetés során kiraj­zolódott a jelenlevők előtt Elek története, a magyarok, németek, románok és szlo­vákok lakta község élete, az a számos és jelentős váltó- pás, mely életük alakulásá­ra jellemző. A találkozó után a község vezetői főtéri sétára hívták vendégeiket, majd a művelődési ház eme­leti klubtermében Kodály Zoltán életét bemutató fil­meket vetítettek a Békés megyei Moziüzemi Vállalat dolgozói. Nagy érdeklődéssel várt program kezdődött a műve­lődési ház nagytermében délután 4 órakor. Az orszá­gosan is híres-nevezetes ele- ki pávakor német és román hagyományőrző klubja talál­kozott a Köröstáj-nap részt­vevőivel. Nyisztor György állami díjas népművelő, az eleki művelődési ház igaz­gatója ismertette a pávakör és a két klub alakulása óta eltelt időszak eseményeit, mutatta be a Szocialista Kultúráért kitüntetést és miniszteri dicséretet kapott tagokat, majd a német klub gyermekcsoportjának tapsol­hatott a közönség. Ezután került sor az Eleki batyubál című táncos-énekes jelenet­re a német klub előadásá­ban, végül pedig a román csoport táncolt egy fergete­ges eleki román táncot. A bemutató táncházzal folyta­tódott: a sramlizenekar húz­ta a talpalávalót, együtt tán­coltak a népviseletbe öltö­zött elekiek és a község ven­dégei. Az eleki Köröstáj-nap író­olvasó találkozókkal zárult. Négyet Eleken, egyet pedig a közeli Kétegyházán, a mű­velődési ház ifjúsági klub­jában tartottak meg. Eleken, a községi könyvtárban, a szakmunkásképző intézetben, a Lenin Tsz klubjában volt találkozó. A vendég írók és költők műveit Petrozsényi Eszter, Nagy Mari, Hídvégi Mária és Hodu József szín­művészek tolmácsolták, az estek házigazdái Miklya Je­nő, Andódy Tibor, Varsa Zoltán és Bede Zsóka vol­tak. A könyvtári író-ol­vasó találkozón vett részt a délelőtti Kodály-ün- nepély szónoka, Dér Endre Józseí Attila-díjas író, aki munkásságáról beszélt a je­lenlevőknek. Megyénk cseh­szlovák vendégei közül — ugyancsak a Köröstáj-nap keretében — Jiri Kremek prágai író, prof. Karel Cvejn Brúnó irodalomtörténész és Kaffer István, az ELTE tu­dományos munkatársa talál­kozott az eleki pávakor és a békéscsabai szlovák klub tagjaival, a művelődési ház kistermében. A Köröstáj-nap záróaktu­saként a községi könyvtár­ban rendezett író-olvasó ta^ lálkozón Klampeczki Béla, az eleki általános iskola igazgatója köszönte meg a nap számos, élményt nyújtó találkozóját, és kívánt a kulturális melléklet munka­társainak további szép sike­reket. Az eleki gyermekkórus Kodály-műveket énekelt a délelőtti Kodály-ünnepélyen. Karnagyuk Törzsök Attila, az eleki zenei élet egyik jeles munkása Eltelt egy fél esztendő, és a szarvasi ' Köröstáj-nap után május 13-án, Szervác napján, kellemes, napsütéses tavaszidőben Elek nagyköz­ség vezetői és lakossága vár­ta kulturális mellékletünk íróit, költőit, képzőművé­szeit, helytörténeti kutatóit, kritikusait: töltsenek el most náluk egy napot barátkozás- sal, ismerkedéssel, _ eszme­cserével. A meghívásnak csaknem százan tettek ele­get, és vettek részt a nap első programján, a békési al­kotó közösség kiállításának megnyitóján, a művelődési ház előcsarnokában. Ott vol­tak a nagyközség vezetői, a vendégek között Szeljak György, a megyei pártbi­zottság osztályvezető-helyet­tese és sokan mások. A bé­késiek bemutatkozó tárlatán Pap István, Békés város Ta­nácsának elnökhelyettese mondott bevezető szavakat. Visszatekintett a tíz éve mű­ködő közösség eddigi ered­ményeire, hangsúlyozva an­nak jelentőségét, hogy a művészeti nevelés, a vi­zuális kultúra megismerteté­sének jó eszköze volt és ma is az a békésiek alkotóköre. A kiállítás megnyitása után kezdődött meg az ele­ki művelődési ház nagyter­mében szerkesztőségünk, a Magyar írók Szövetsége Ke­let-magyarországi Csoportja Békés megyei tagozata és az eleki Nagyközségi Tanács V. B. közös rendezvénye, a Kodályünnepély. A nagy zeneszerző, zenetudós szüle­tésének századik évfordulója alkalmából rendezett ünne­pélyen Petrozsényi Eszter, a Jókai Színház művésznője mondta el Csorba Győző Ko­dály című versét, majd a nagyszénási Czabán Samu Általános Iskola kamara­kórusa énekelt Dénes Lászlóné vezényletével. Em­lékező beszédében Dér End­re, József Attila-díjas író idézte Kodály Zoltánt. Dér Endre József Attila-díjas a Kodály-ünnepélyen — Alighanem 1943 tava­szán döbbentem rá először — mondotta —, hogy a zené­nek, a dallamnak mozgósító ereje van, s hogy fogható fi­zikai erővé válhat, megtartó hatalommá, „erős várrá” ne­mesedhet bizonyos élethely­zetekben. A Pefőfi téren áll­tunk, több ezren, mi, sopro­ni diákok, s lestük, mikor lép elő végre az „Éneklő Sopron”-mozgalom elindító­ja, Radó Ferenc énektanár kíséretében Bárdos Lajos, Eső esett, ezért késett a monstre-koncert; de aztán ernyőt tartottak Bárdos ta­nár úr feje fölé, s ő ennek védelmében vezényelte el „A magyarokhoz” című Kodály- kánont. „Forr a világ bús tengere, ó magyar!” Ott, ak­kor a téren, azon az ismé- telhetetlenül varázslatos dél­utánon mindnyájan azt érez­tük a percek bűvöletében, író mondott emlékező beszédet hogy a legnemesebb zene, mely a nép lelkületét kifejező paraszti zene esszenciává sűrítésének, általánosítá­sának jegyében, a népze­nei hangsorok zseniális egy­másba építéséből jön létre: közösség-kovácsoló erejű, mozgósító energiájú lesz, ha nagy kórusok szólaltatják meg ... A második már sze­mélyes, testközeli találkozás volt, a szegedi Nemzeti Szín­házban, az 1952 decembere táján rendezett gyermekkó­rusok koncertjének szüneté­ben. Amikor a szünetben bemutattak Kodálynak, elém- rajzolódott a szemerkélő esőben hatalmas erővel éneklő, hajdani soproni ifjú­ság, vésszel terhes, mégis gyönyörű diákéveim egyik legszebb emléke. Én ez­zel dicsekedtem Kodálynak, Hallgatagon, összehúzott szemmel, kicsit szúrósan né­zett rám, aztán elmosolyod­va bólintott... A nagy tapssal fogadott emlékező beszéd után to­vább zajlott az ünnepély műsora. Énekelt a békési munkáskórus Kökéndi Jó­zsef, az Orosházi Madrigál Mosolygó Miklós vezényleté­vel. Sutyinszky Bea fuvolán szólaltatta meg Kodály és Bartók egy-egy mű­vét, Pál Olga Kodály-dalo- kat énekelt ftátor Éva zongorakíséretével. Befeje- * ző számként a száztagú eleki gyermekkórus kö­vetkezett, és Törzsök Attila vezényletével Kodály Len­gyel László. Villő, Gergely- járás, Angyalok és pászto­rok című művét mutatta be vastapsos sikerrel. Végezetül mind a négy kórus együtt szólaltatta meg a híres Ko- dály-kánont, a Dér Endre emlékező beszédében is fel­említett nagyhatású művet: „Forr a világ bús tengere, ó magyar! Ádáz Erynnis lelke uralkodik, S a Föld lakóit Nagy tapsot kaptak az eleki pávakör német és román klub­jának táncosai. Képünkön a német csoport asszonykoszorúja Szántó István, a nagyközségi tanács elnöke és a község más vezetői a főtéri étteremben rendezett találkozón válaszoltak a vendégek kérdéseire Pap István, Békés város Tanácsának elnökhelyettese mon­dott bevezetőt a békési alkotó közösség kiállításán, me. lyet a művelődési ház előcsarnokában, a" nap első eseménye­ként nyitott meg Volt idő sétára is az eleki Köröstáj-napon. A verőfénycs ta­vasz és a vendéglátók szeretetteljes figyelmessége a nap részvevői számára kellemes emlék marad. Képünkön: Szántó István tanácselnök Hegyesi János költő társaságában A nagyközségi könyvtárban rendezett író-olvasó találkozón Filadelfi Mihály, Sass Ervin, Dér Endre és Tomka Mihály találkozott az olvasókkal. A házigazda Miklya Jenő volt, köz­reműködött Petrozsényi Eszter színművésznő Fotó: Fazekas László 1982. május 15., szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom