Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-11 / 85. szám

iJHfluitii«! 1982. április 11., vasárnap Csak alkoholt ne! A gyermekek húsvéti italozása az utóbbi időben csök­ken, de a felnőttek részéről még korántsem ilyen egyér­telmű az ezzel kapcsolatos helyes szemlélet és magatar­tás. A súlyos társadalmi problémát okozó alkoholizmus el" leni küzdelem leghatásosabb módszere a megelőzés. Nem hangsúlyozható eléggé, hogy a fiatalok, az iskolás korú gyermekek egy koj-ty szeszes italt se igyanak! Erre még kivételes alkalmak, így a húsvéti locsolkodás sem szol­gáltathat okot. Az alkohol — a többi között — károsítja a mozgások rendezettségét. Aki pedig ügyetlenebbé válik, azt köny- nyebben érheti baleset. Az ittasság — statisztikai nyil­vántartások szerint — 30—40 százalékkal növeli a bal­eseti veszélyeztetettséget,, s ez jóval tartósabb, mint az alkoholmámor időtartama. Egészen addig tart, amíg az anyagcsere-folyamatok az alkohol utolsó molekuláit is eltávolítják a szervezetből. Nincs szükség az alkohol okozta mesterkélt jókedvre, kellemes hangulatra. Ennek megteremtésére sokféle le­hetőség adódik, de egyik sem igényli a szeszes italok fogyasztását. Itt a húsvét, itt egy újabb alkalom: legye­nek elővigyázatosak a felnőttek! Orosházán az MHSZ Élet főszerkesztője (Tudósítónktól) Április 7-én, szerdán Oros­házán, az MHSZ-bázis hon­védelmi kabinetjében Szabó István alezredes, az MHSZ Élet című folyóirat főszer­kesztője tartott sajtótájékoz­tatót. A megyei és a járási MHSZ-vezetők és -aktivisták részére rendezett értekezle­ten Ivicz Imre alezredes, megyei MHSZ-titkár köszön­tötte a megjelenteket. Ezután a főszerkesztő ismertette a folyóirat szerkesztésének módját és körülményeit. Elmondta, hogy az MHSZ Élet a Magyar .Honvédelmi Szövetség módszertani folyó­irata, amely havonta kétszer jelenik meg a Zrínyi Kato­nai Kiadó gondozásában. Je­lenleg 17 ezer 500 példány­ban adják ki, és csak elő­fizetés útján kerül terjesz­tésre. Végül kérte a főszer­kesztő a megjelenteket, hogy mondják el véleményüket a lapról. A hozzászólók többsége megelégedéssel nyilatkozott az MHSZ Életről, de el­mondták azt is, hogy miről olvasnának szívesen, mivel kellene kibővíteni kedvelt lapjukat. A főszerkesztő kö­szönettel vette a sok, érde­kes javaslatot, összefoglaló­jában örömmel állapította meg. hogy az értekezlet egy­értelműen tartalmas és hasz­nos volt. Kiss Horváth Sándorné Pillanatkép húsvét előtt Nem kell ahhoz ringlispil- re ülnünk ezen a szombati napon, hogy forogjon ve­lünk a világ. Elég, ha a me­gyeszékhely üzleteibe beme­gyünk, s kapkodhatjuk a fe­jünket, hogy a zsúfoltság­ban, a kosarak között hol találjuk meg, amit kere* ' sünk. — Reggel 8 óra óta ekkora a forgalom, fogynak az áruk — mondja egy eladó a 100- as ABOben. — Mennyit fizettek — for­dulok egy házaspárhoz, ami­kor két teli tolikocsival tá­voznak a pénztártól. — Ezeregyszáznegyvenet — mondja a férfi. — Ha csak azt vettük volna, amit mi a sráccal elképzeltünk, az belefért volna egy kis cekkerbe. Közben az üzlet vezetőjét meg-megkérdezik, van-e még húsvéti csokitojás, alföldi kenyér vagy előre csomagolt piskóta . Erre az alkalomra 6 millió forint értékű árukész­letet halmoztak fel, de akad is vevőjük. Igaz, a kőbányai sör már elfogyott, de kül­földiből van még elég. Nyu­szitojás úgyszintén kevés volt, mert a kért mennyiség 60 százaléka érkezett a bolt­ba. A pénztárnál hosszú sorok tolonganak. S történt egy kis baleset is. Az egyik vevő Locsolkodásra készülnek sietségében lyukas szatyrot markolt fel otthon, és ami­kor ebbe tette a húsvéti italt, az a földre zuhant. A hódító italszagon kívül már némi kölniillat is kavarog a leve­gőben. Többen süteménnyel a kezükben, mások tömött cekkerrel igyekeznek haza. A bevásárlás jól sikerült. A szomszédos Univerzál Áru­ház illatszerosztályáp is több mint 5 ezer forint ér­tékű kölnit adtak el. Kez­dődhet a húsvéti locsolko­dás . . . (számadó) Lassan vége a bevásárlásnak Fotó: Fazekas László Megjelent az Új Aurora legújabb száma A napokban jelent meg megyénk irodalmi, művésze­ti folyóirata, az Üj Aurora ez évi első száma. Tanulmány-, esszé-, inter­júrovatában igen érdekes írásokat olvashatunk a szlo­vák—magyar'irodalom kap­csolatai köréből. Karol To­mis, József Attila szlovákra fordított költeményeit elem­zi, -példákkal illusztrálva, a harmincas évek elejétől nap­jainkig. Karol Wlachovszky esszéje a huszadik századi magyar költészet fordításai­val foglalkozik. Käfer István egy ma élő szlovák író, La- dislav Ballek nemrég ma­gyarul is megjelent A segéd című regénye szlovák—ma­gyar összefüggéseit kutatja. Lydia Vadketyová, a Po­zsonyban megjelenő Revue Svetovej Literatury c. világ- irodalmi lap munkatársa Vojtech Kondróttal, a ma­gyar irodalom egyik legis­mertebb, ma élő szlovák for­dítójával készített interjút, amelyet az Üj Aurora Käfer István fordításában közöl. A színes szlovák anyag mellett Laczkó András Bródy Sán­dor és a naturalizmus kap­csolatáról és Marik Dénes az elfelejtett lázadó költő-ta­nárról, Greguss Ágostról szó­ló tanulmánya szerepel a ro­vatban. A Művészet című rovatban Máriássy Judit a tavaly el­hunyt Huszárik Zoltánra, Schéner Mihály és Cs. Pataj Mihály Mázán László festő­művészre emlékezik. Az 1981-es békéscsabai alkalma­zott grafikai táborról ír Ri­deg Gábor, a Művészet cí­mű folyóirat főszerkesztője. Deák Attila a Jókai Színház 1980 81-es évadját elemzi, Hegedűs Géza író pedig Ru- zicskay György kibővített szarvasi alkotóházát mutatja be. A színes és fekete-fehér reprodukciók többek között Mázán László, Ruzicskay György, Huszárik Zoltán, Schéner Mihály, Lonovics László, Gubis Mihály al­kotásaiból készültek. A Tájunk-ban Fiisi József riportja az endrődi sortűz eseményeire emlékezik, Kru- pa András a csárdaszállási népi hagyományokból gyűj­tött, Tóth Lajos, dr. Kovács Gyula malakológussal készí­tett riportot. Olvashatjuk még Fodor András, Káldi János, Anóka Eszter, Szúdy Géza, Tomka Mihály, Üjházy László ver­seit, Pálya Tamás „Amerikai novellá”-ját, Bartis Ferenc Bartók Béláról írt drámai részletét és Tornai József gyermekkori visszaemlékezé­seit. Az Űj Aurora 1982 1-es száma már kapható a hír­lapárusoknál. (-a) Látogatás a bajai tanítóképzőben A tanítói pálya népszerűsí­tése céljából a Békés megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet ápr. 16-án, pénteken látogatást szervez a Bajai Ta­nítóképző Főiskolára. A me­gye gimnáziumaiban tanuló 33 második, harmadik osztá­lyos, a pedagóguspálya iránt érdeklődő diák ismerkedik meg az egynapos látogatás alatt a főiskolán folyó tanul­mányi munkával. A batto- nyai Mikes Kelemen Gimná­zium és Szakközépiskola au­tóbuszával utaznak Bajára a gimnazisták, ahol tájékoztat­ják őket a felvételi követel­ményekről, az oktatás rend­szeréről, s találkozhatnak ott tanuló Békés megyei diákok­kal is. A PTI hamarosan látoga­tást szervez — hasonló céllal — a Debreceni Tanítóképző Főiskolára, és a szegedi Ju­hász Gyula Tanárképző Fő­iskolára is. G. K. Gazdát cserélnek az autók Eredményesen dolgozó szocialista brigádok (Tudósítónktól) Az újkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezetben a kö­zelmúltban ünnepi gyűlésen értékelték a szocialista bri­gádok munkáját, és egyide­jűleg megtartották a közmű­velődési mozgalomba bene­vezett brigádok vetélkedőjé­nek munkahelyi döntőjét. Az értékelésen elhangzott, hogy a szövetkezet 16 szocia­lista brigádjának 170 tagja az elmúlt évben teljesítette vállalásait, jelentősen hoz­zájárult a jó gazdasági ered­mények eléréséhez. Nagy­mennyiségű társadalmi mun­kát végeztek a közterülete­ken, gyermekintézmények­ben, anyagilag támogatták 13 iskolás gyermek nyári üdü­lését. Az értékelés után került sor a közművelődési vetél­kedőre, melyen 11 brigád vett részt. A szakági döntő­be izgalmas küzdelem után a műszaki főágazat Bánki Donát és a szállítási ágazat Petőfi Sándor Szocialista Brigádja jutott. Kiss Pál • Húsvét vasárnapján a szokott­nál több helyen lesz autóvásáraz országban. A szép tavaszi napok beköszöntével megélénkül az autópiacok forgalma, sok az ér­deklődő, de nő a kínálat is. Az árak reális alakulását ki-ki saját maga döntheti el, ha a kétnapos ünnepből egyik délelőttjét hasz­nált autójának eladására szánja. Autóvásárok a következő helye­A jó időjárás hatására nem­csak a növények indultak fejlő­désnek. megjelentek veszélyes kártevőik is. ,A gyümölcsösökben a takácsatkák kelése figyelhető meg, tömeges megjelenésükre április 15. és 25. között számítha­tunk az előrejelzések szerint. Ebben az időszakban hatásosan védekezhetünk ellenük Pol-Aka- ritox. Hospin 25 EC, vagy Mitac 20 EC vegyszeres permetezésével. ken lesznek az’ országban: Ba­ján. Balassagyarmaton, Békés­csabán, Egerben, Debrecenben, Gyöngyösön, Gyulán, Kiskunfél­egyházán, Körmenden, Lentiben, Marcaliban, Miskolcon, Nagykő­rösön. Nyíregyházán. Oroszlány­ban, Pécsett, Siófokon, Szege­den, Székesfehérváron, Szombat­helyen, Tabon, Tatán, Veszp­rémben és Zalaegerszegen. Elsősorban alma- és szilvafá­kon megjelentek a levéltetvek is, legjobban a fenti időpontok kö­zött harcolhatunk ellenük. Ha mindkét kártevő előfordul a kis­kertben, legjobb a védekezésre a Chinetrin 25 EC felhasználása. Ha csak levéltetűt látunk, jó ha­tású a Pirimor 50 wp vagy a Bi—58. m. sz. zs. Támadnak a levéltetvek és az atkák Divat — vagy közösségteremtő erő? n fiatalok és a népművészet A huszadik életéven in­nen és túl sajátos sze­repet kap az ének és a tánc. A fiatalok izmaiban annyi a mozgásra szánt energia, sodró lendület, hogy ellenállhatatlan kényszer vi­szi őket a ritmus és a dal­lam hullámaira; ebben a korszakban a tánc, a moz­dulat az önkifejezésnek is eszköze. Így voltunk ez­zel mi, mai felnőttek is, koplalós, fázós, háború utá­ni egyetemi éveinkben any- nyit táncoltunk, hogy nagy határ mezőt meg lehetett volna művelni annyi ener­giával. De a mi ifjúságunk idején még „közösségi” jel­leget viselt minden táncos alkalom, lányok és fiúk nem a párjukkal, hanem diáktár­saikkal, csoportosan mentek szórakozni. Az idők* során . aztán ki­alakult a szórakozás páros formája, az „együttjárás”, s ezzel az elszigetelődés, néha a páros magány is. De sok kislánynak hullott le szere­lem nélkül a pártája, csu­pán azért, hogy legyen ki­vel diszkóba járnia! És de sok unott, fásult párt lehet olykor táncos helyeken lát­ni, akiknek akkor sem len­ne mondanivalójuk egymás számára, ha történetesen nem harsogna túl minden embe­ri közlést a zene üvöltése. Pár éve azonban az igé­nyesebb, közösségbe vágyó fiatalok — néhány művelő­dési ház megértő ■ vezetőinek segítségével — meglelték a magukhoz méltó formát az erdélyi táncházak itthoni meghonosításával. A fiatalok és a folklór fel­virágzó kapcsolata nem di­vatból, nem is nosztalgiából született, hanem elsősorban a közösség és a szórakozás esztétikus formái utáni vágy- • ból. A táncházba nem kell partnert vinni, annyi a cso­porttánc, hogy még az sem marad kettesben, aki már karikagyűrűt hord; a zene nem üvölt, s ha elhalkul a közös dalolás, beszélgetésre is nyűik alkalom (a táncházba járóknak kicserélendő gon­dolataik is vannak); ott nincs alkoholfogyasztás, kü­lönben is a népművészetből az azt létrehozó szellemiség árad: ott mindenki rende­sen. illedelmesen viselkedik, annál is inkább, mert nincs sorompó a nemzedékek kö­zött, oda a népi kultúrához vonzódó felnőttek is bebo­csátást kapnak, s előfordul, hogy a. nagypapa az unoká­jával ugyanabban körtánc­ban térül-fordul. A táncház a legdemokratikusabb közös­ség is, ott senki sem kérdi, ki milyen iskolát járt, mi­lyen munkát végez, a nép­zene szeretete az összetartó érő. Amilyen gyors sikerrel ter­jed a táncházmozgalom a vá­rosokban, sajnos, éppoly tar­tózkodó vele szemben a fa­lu. Mintha a falusi fiatalok félnének, hogy elmaradnak a „világszínvonaltól”, ha újra befogadják, ami korábban az övék volt, és inkább füstös diszkóban, rövid ital mellett üldögélnek, vagy faarccal vonaglanak a zajos zenére. A népi kultúra tehát a táncházból kiindulva nyerte meg a szebbre vágyó fiata­lok szívét, és innen indult a tárgyi népművészet diadal- útja is. Ez utóbbinál már a világszerte hódító divat is szerepet kap, de száz mé­terről meg lehet látni, hogy a hímzett kendőt, széki szok­nyát viselő kislány valame­lyik táncház közösségébe tar­tozik-e vagy sem. Mert a da­lokon, balladákon edzett íz­lés nem tűri a stílustalansá- got. A kifinomult szépérzék már vigyáz a ruhadarabok összhangjára, színek, motí­vumok harmóniájára. (Bár a farmernadrág is népi vise­let — Amerikában —, és fiúkon nálunk is „elmegy”, bekeccsel, kucsmával; jó íz­lésű lány nem hord far­mert, hímzett keszkenővel. A ■ diákszobákba bekerülő kan­csók, faragások sem tűrik soká a fogfájós kiskutyák, 'absztrakt plakátok, s egyéb harsány tárgyak jelenlétét.) Ilyen és hasonló példákat sorolhatnánk még: valóban, ‘akadnak fiatalok, akik a tár­gyak gyűjtésében csak divar tot követnek, ám a folklórt felkaroló többség fokozato­san hozzánő a művészethez, melyet önmaga számára fel­fedezett. Vannak, akik nacionaliz­must gyanítanak a népi kul­túra felvirágzásában. Mások anakronizmus emlegetnek, mondván, ha nincs már pa- paraszti életforma, akkor olyan a népművészet, mint a vágott virág vázában .. . Csakhogy a nép paraszti életforma nélkül is nép ma­rad. A nép: mi vagyunk, mindannyian. Szívünk joga, hogy felmenőink .kultúrájá­nak gyökereiből szívjuk él­tető nedveinket, hogy tiszta' forrásból merítsük italunkat. A népművészet pedig min­den ellenkező hiedelemmel szemben: internacionális. Motívumaiban, formáiban, jóllehet jellegzetes, sajátos, de életérzésében, természet­közelségében, finom bájá­ban a különféle népek érzé­seinek azonos elemeit hor­dozza. Ki tudná szétválasz­tani a szivárványhavas két oldalán felnőtt rozmaring­szálat, ha csak azt nézné, hogy milyen harmatcsillo- gású a dallam, milyen gyön­géd a szerelmesen epekedő szó, milyen mély húrokon zúg a bujdosó bánat? A népművészet földközeli és emberi. A városok kőten­gerében felnőtt fiatalnak napfényt, kék eget, erdőzú­gást ad. önvédelmet, im­munitást életformánk ártal­mai ellen. És főként: kö­zösséget egy atomjaira szét­hulló, elidegenedő világban. Menekvést a magány elől. A páros magány elől is. Vé­gül: a cselekvés lehetőségét. A népművészetet alkotni le­het: az alkotók kedvet kap­nak a faragáshoz, hímzés­hez, szövéshez. Munka köz­ben beszélgetni, dalolni is lehet. Megannyi alkalma mindez a közösségteremtés­nek. A népi kultúrára rá­lelt fiatalok a har­móniát is meglelik maguk körül és önmaguk­ban. Bár segítenék ők’et eb­ben mindazok, akiknek mód­juk és lehetőségük van rá^ - Bozóky Éva II magyar aranypénzverés története Április közepéig tekinthető még meg a Magyar Nemzeti Múzeumban a Rákóczi-emlé- kek című kiállítás, s a szak­emberek már az újabb tár­lat anyagának csoportosítá­sán dolgoznak. Helyén A magyar aranypénzverés tör­ténete címmel numizmatikai kiállítás nyílik május első napjaiban. Az időszaki kiállítás az 1300-as évek elejétől napja­inkig kíséri nyomon az aranypénzverés történetét. A tárlaton az egykori magyar­országi aranybányákról — közöttük a híres körmöci bá­nyáról — készült térképek, színes diasorozatok és rövid történeti feliratok érzékelte­tik majd, hogy a középkor­ban a magyar aranynak dön­tő szerepe volt Európában — a magyarországi aranybá­nyák adták Európa arany­termelésének 80 százalékát. Erről tanúskodik egyebek között a Németalföldtől Oroszországig magyar min­tára vert idgen aranypénzek bemutatója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom