Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-11 / 85. szám
1982. április 11., vasárnap o Eketalpbetegség Mire eltűnik a víz... Majd ha fagy... Miért porolnék Kaszaperen? Olyan alapossággal fogtak munkához, mint ahogyan azt a kamuti földeken megszokták. Majd mi megmutatjuk — mondogatták. Volt az egészben valami virtus, ami a higgadtság fölé nőtt. De az ekét kivetette, elcsorbította a kemény, kiszikkadt föld. Az összetömörödött talaj, esők után, csak lassan engedi át a vizet. Eketalpbetegség — állapították meg. Talaj lazítókat hoztak, az erős traktorok nekifeszültek, füstfelhőket eregettek, 700 vagon mésziszapot szórtak ki, rendbe hozták a vízlevezető csatornákat. Szeptemberre , készen volt a tökéletesen előkészített talaj. II 600 hektáros üzlet — Nem, mi soha nem neveztük annak — tiltakozik a kamuti Béke Tsz elnöke. Ha üzletnek nem is üzlet, mert abban az értelemben, ahogyan ezt a kifejezést sokszor használják (beleértve a nagy hasznot) valóban nem az, de vállalkozás. És ez ellen már Püski Jánosnak sincs kifogása. A kamuti Béke Tsz 1979-ben vette tartós használatba a kedvezőtlen termőhelyi adottságú méhkeréki termelőszövetkezet 000 hektárját. A két szövetkezete megállapodása 10 évre szól. Amikor ősszel elkészült a magágy, megindult a szóbeszéd. Persze, a legjobb földjeinket vették el! A legjobb?! Csak azok hallgattak, akik tudták, mennyi terményt vittek be erről a területről az utóbbi években a szállítójárművek a csűrökbe, magtárakba. Azután kora tavasszal az a kevés suttogás is elült, amí még túlélte a decemberi esőket, a sok havat, a felszínen tavakba összeálló belvizet, a februári fagyokat. Fordult a kocka. — Lám, nekik sem sikerül, amit megtenni nem lehet . . . Ilyet még nem láttunk Pedig az ősszel, amikor a 350 hektáron kizöldellt az árpa, csodájára jártak a méhkerékiek. Ilyet még nem láttunk! — jegyezték meg többen is. A baj tulajdonképpen decemberben kezdődött. A 180 milliméteres csapadék, a nagy gonddal kitisztított, újraépített vízelvezető csatornákon sem tudott elfolyni. A mezőőr, aki ugyancsak ismeri a vidéket, megmondta: — Nézzék, ez itt a legmélyebben fekvő terület. A víz arra folyik el — mutatott az egyik irányba —, de olyan lassan, hogy mire eltűnik, a vetés kipusztul. Hiába küldött a téesz télen is embereket, hogy újabb elvezető árkokat ássanak a víz szabad folyásához. Tavasszal, ahogy engedett az idő, előbb foltokban, majd összefüggően „fulladt meg" a vetés. Nem egy főkönyvelői álom — Eddig ötmillió forintot fektettünk be. Nem egy főkönyvelői álom a kiáramló pénzt számolni, és lesni az elmaradt hasznot — magyarázza a szövetkezet pénzügyeiben legjáratosabb ember, Kiss Sándor. Ügy tűnik, egy pillanatra az elnök is hitét veszti. — Azt mégsem engedhetjük, hogy ez a hatszáz hektár elvigye a nyereséget. Az árpából most már aligha lesz valami! — azután mintha önmagát is győzködné, az eredeti elképzelésekről is beszél. — Tíz évre vettük bérbe a földet. Tudtuk, nehéz dolgunk lesz. Most talán elkeseredettnek tűnik a hangulat, ami érthető is, hiszen óriási munkát végeztünk, de legalább megteremtettük a továbblépés alapjait. Megtaláljuk majd a hasznosítás legjövedelmezőbb formáit is. Hogy végül is milyen növényekkel, takarmánycirokkal, napraforgóval, kalászosokkal vetik be ezt a területet, még nem dőlt el. Lehet, hogy a végén műrét lesz a hatszáz hektárból, hogy a kiváló minőségű kamuti földet mentesítsék a takarmánytermesztés alól? Megtörténhet. Csak egyet nem szeretnének, idő előtt feladni a szikes, belvizes föld megszelídítéséért folytatott küzdelmet, Kepcnyes János Nyitásra várva ... Kaszaperen, a tótkomlósi és az orosházi út kereszteződésében van a Mezőkovács- háza és Vidéke ÁFÉSZ étterme és bisztrója, ennek felújításán, átalakításán egy éve „dolgoznak” az építők. Az idézőjel azért indokolt, mert hosszú idő óta nem látni munkásokat a környéken. A község lakói, a szórakozni vágyó fiatalok, az átutazó vendégek bosszankodnak^ s találgatnak: mikor nyílik meg az üzlet, senkinek nem szúr szemet a ráérős munkatempó? Valamint: miért nem fejezik be, ha már egyszer elkezdték? Talán nincs is rá szükség? Mile József tanácselnök is tanácstalan. Volt már 3-4 befejezési határidő, de most már úgy látja, hogy senkinek sem sürgős. Válik a mennyezet Az épület környéke kihalt. Az udvaron szén-, tűzifa- és törmelékkupacok, rozsdás vasszerkezetek. Belül rácsos székek, fa- és műanyag- hulladék, festékes dobozok, elárvult szerszámosláda. Matkócsik József üzletvezetőt nehezen találom meg. Mondják, menjek a zöldséA Sarkadi Cukorgyárban évek óta igen sikeres az újítási mozgalom. Tavaly a cukorgyárak közötti versenyben a sarkadiak lettek az elsők. Molnár Imre újítási előadó tájékoztatása szerint 1981-ben 224 beadott újításból a vállalat 143-at fogadott el, és 138-at hasznosított. Az utóbbiból 15-öt kalkulált eredmény alapján díjazott. A 15 újításból származó éves gazdasági haszon csaknem 10 millió forint. A legjelentősebb Kádár Barnabás üzemmérnök, műszakvezető újítása, aki ezzel megoldotta, hogy a cukor- gyártásnál keletkezett hulladékhőt a cukorlé előmelegítésére használják fel. Kádár Barnabásnak eddig 6 újítását fogadta el a vállalat, s az újításainak az éves gazdasági haszna elérte a 4 és fél millió forintot. Diószegi Imre géplakatos, csoportvezető újításával kiküszöbölte a mészkemence töltetének a beboltozódását, átnedvesedését. Olyan villásszűrőt készített, amely szétválogatja a kisebb-na- gyobb mészdarabokat, és így nem akad fenn a töltet. Újításával évi 1 millió 165 ezer forint megtakarítás érhető el. öten — Vigh Imre mérnök, a termelési osztály vezetője. Varga Imre üzemmérnök, Sodorai János, Eigner János és Hízó Károly technikus, műszakvezető — csakgeshez, a kultúrházba, mert anyagbeszerző körúton van. Végül az egyik vegyesbolt melletti konyhán találkozunk, amely egyben étterem is. Javasolja, hogy erről a tenyérnyi helyről ne is beszéljünk, hiszen a KÖJÁL ideiglenes engedélyével főznek itt jó ideje. Kulcscsomót vesz elő, azt zörgeti türelmetlenül, miközben mesél. Az üzletet 1981. április 13-án zárták be. Az egyik sarkában levő vegyesboltot kitelepítették egy faházba. A felújítás elodázhatatlan volt, hiszen 10 év alatt a tervezett forgalom háromszorosát bonyolították le, amely évente 6,7 millió forintot jelent. A munkakörülményekről csak annyit: a dolgozók még a kezüket sem tudták tisztességesen megmosni. Már a hajnali órákban legalább nyolc autóbusz áll itt meg, és megy tovább Szeged, Orosháza, Mezőkovácsháza felé. Teli van elképzelésekkel. A korszerű, 300 adagos konyha sokáig megoldja az étkeztetés gondját, villásreggelit, lán- gost, kakaót szolgálnak majd fel a bisztróban, az étteremben. Nem is volt semmi baj az építkezéssel tavaly szeptemnem évi 3 millió forint megtakarítást érnek el a cukorfőzési folyamat különleges módon való meggyorsításával. Jelentős haszonnal jár a vállalat részére Várkonyi Zoltán mérnöknek, a műszaki osztály vezetőjének, valamint Nemes János és Sóti Frigyes technikusnak az az elgondolása, amellyel megoldották a vasúti pálya ideiglenes kiágazását. így a szállítási költségeken több mint 800 ezer forintot takarítottak meg. Erdélyi József technikus, műszaki ellenőr újítása a cukorgyártási folyamatból kikerülő egyik berendezés átalakítással történő újrafelhasználását tette lehetővé. Ezzel csaknem félmillió forint értékű anyag takarítható meg. A cukorgyár kapcsolatot tart a társvállalatokkal. Rendszeres a börze, és az elterjesztésre érdemes újításokról évente tájékoztatják egymást. Az újítók és feltalálók V. országos tanácskozása alkalmából a gyár március 15-től április 15-ig újítási hónapot tart, mely alkalommal a három legjobb újítás szerzői 1500, 1200, illetve 1000 forint jutalmat is kapnak. Ősszel, a cukorfeldolgozási idényben újítási negyedév lesz, amikor a legjobbak ismét jutalomban részesülnek majd. P_ b. bérig, megállunk az épület sarkán. Az orosházi Univerzális Szolgáltató Ipari Szövetkezet kőművesei jól ha* ladtak, a szakipari munkák azonban annál kevésbé. Noszogatni kellett a festőket, az asztalosokat, mert rend' szertelenül dolgoztak. Mutatja a W. C.-ajtókat, amelye- * két először mázolták, aztán üvegezték. De a többi nyílászárókat is festés után állították be, ezt a csupasz szer gélylécek is bizonyítják. A söntésbe nyílt a hűtőkamra ajtaja, a konyhai dolgozó csak kerülővel juthatott volna a helyiségbe. A mosogató is olyan kicsire sikerült, hogy meg kellett változtatni az eredeti elképzelést, persze falbontással. A mosogatóban fürdőszobai szifonokat helyeztek el. Ez még egy laikusnak is feltűnik, hiszen a rengeteg zsírt a vékony cső képtelen átereszteni. Nézem a málló mennyezetet, a kormos vízvezetékcsöveket. Az üzletvezető szomorúan legyint. Hosszú történet ez is. A budapesti Skála-Cooptól vettek kazánt, amelynek konstrukciós hibája volt. Decemberben kipróbálták, feltöltötték vízzel. Aztán az ÁFÉSZ két szerelője kijött leengedni a vizet, de ez nem sikerült tökéletesen. mert a csövekben maradt víz megfagyott, és a padlócsatornában szétre- pesztette a vezetéket. Másutt hegesztőpisztollyal melegítették a csöveket. Egyébként a külső falról is nagy foltokban válik le a vakolat. Szerződés - utólag Ütban Mezőkovácsháza felé a történteken gondolkozom. Kérdés: az ÁFÉSZ vajon megtett-e mindent azért, hogy ez a felújítás zökkenő- mentesen, időben megvalósuljon? Ugyanis a jelek nem erre mutatnak. Az ipari szövetkezet által benyújtott részszámlákat ' minden különösebb helyszíni ellenőrzés nélkül kifizették. Nem tisztáztak egy nagyon lényeges dolgot: az átadási határidőt. A műszaki ellenőr sem állhatott feladata magaslatán, mert ha legalább hetente egyszer ott van a munkaterületen, nagyon sok mindennek elejét vehette volna. Papp Istvánné, az ÁFÉSZ kereskedelmi főosztályvezetője mindezeket elismeri. Csatlakozik hozzánk Ágoston Mihály tmk-vezető is, és hármasban bogozzuk tovább a fonalat. Kiderül, hogy a kivitelező azt ígérte: 3—4 hónap múlva befejezi a munkát. Szerződést viszont nem volt hajlandó ■ kötni. Aztán az idén januárban, 1981. áprilisi dátummal mégis csak küldött egy szerződést, amelyben szerepeltek a kőműves-, a szakipari munkák. Az átadási határidő: 1981. december 31. Míg ezen a furcsaságon tűnődöm, felvilágosítanak, hogy az ipari szövetkezet megküldte a végszámlát, további munkáról hallani sem akar. Pedig szerintük 200 ezer forintot érő munkával adósak. Többek között nem rakták le a padlószőnyeget sem. Közben megalakítottak egy fejlesztési csoportot, amely az ilyen felújítási, karbantartási munkákat összefogja, irányítja. Ez mindenképpen okos gondolat, de esetünkben késő, mert a tanulópénz legalább 7 millió forint. Senki nem reklamált Orosházán az Univerzális Szolgáltató Ipari Szövetkezet központjában Restály György műszaki vezető visszakérdez. Talán csak nem az ÁFÉSZ elégedetlenkedik, amikor sem írásban, sem szóban nem reklamált a határidő, a minőségi munka miatt? Ugyanis ez roppant furcsa lenne, hiszen mindent kifizettek. Küldtek ők szerződést hármat is, de az építtető egyiket sem írta alá, mert menet közben újabb megbízásokat adott. Legelőször csak a belső átalakításról, a központi fűtés szereléséről és a festésről volt szó. Nem szerepelt a megrendelésben a kémény felépítése, a pult beszerelése, a külső vakolás. Az utóbbit végül az ő embereik munkaidő után csinálták meg október elején, amikor már fagyott. Annyira elhúzódott a kazán beüzemelése, hogy a műanyag padlót sem tudták időben lerakni, ehhez 15—20 fok meleg kell. Az ÁFÉSZ a mai napig sem szólt, hogy jöhetnek dolgozni, befűtötték a helyiséget. Hogy hullik a vakolat a belső teremben? Annak az az oka: valamikor beázott a tető, a mennyezet salétromos lett, és magába itta a rengeteg füstöt. A munkások háromszor átfestették, hiába. És még valami: az építési naplóba minden munkát szabályosan bejegyeztek, ezt névjeggyel igazolta a műszaki ellenőr is.ü Búcsúzóul megjegyzi: ha nem öt, hanem csak egy ember intézi lelkiismeretesen az ÁFÉSZ ügyeit, talán nem tartanának itt. Ennyi. Semmivel sem több. Tanulság arra: hogyan nem szabad napjainkban dolgozni. Mostanság egyre több helyen kerül sor felújításra, átalakításra, karbantartásra. Az összehangolt, tervszerű munkát itt sem lehet nélkülözni. Különben úgy járunk, mint a kaszaperiek, akik hiába porolnék a vendéglőért. A megoldás kulcsa nem az ő kezükben van. A Békés megyei Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat kirakatrendezője készíti az orosházi méterárubolt tavaszi kira- kat‘lt Fotó: Fazekas László Seres Sándor Csendélet a leendő bisztróban Fotó: Fazekas László Egy év alatt 10 millió forint megtakarítás
