Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-11 / 85. szám

1982. április 11., vasárnap o Eketalpbetegség Mire eltűnik a víz... Majd ha fagy... Miért porolnék Kaszaperen? Olyan alapossággal fogtak munkához, mint ahogyan azt a kamuti földeken megszok­ták. Majd mi megmutatjuk — mondogatták. Volt az egészben valami virtus, ami a higgadtság fölé nőtt. De az ekét kivetette, elcsorbítot­ta a kemény, kiszikkadt föld. Az összetömörödött talaj, esők után, csak lassan enge­di át a vizet. Eketalpbeteg­ség — állapították meg. Ta­laj lazítókat hoztak, az erős traktorok nekifeszültek, füst­felhőket eregettek, 700 vagon mésziszapot szórtak ki, rend­be hozták a vízlevezető csa­tornákat. Szeptemberre , ké­szen volt a tökéletesen elő­készített talaj. II 600 hektáros üzlet — Nem, mi soha nem ne­veztük annak — tiltakozik a kamuti Béke Tsz elnöke. Ha üzletnek nem is üzlet, mert abban az értelemben, ahogyan ezt a kifejezést sok­szor használják (beleértve a nagy hasznot) valóban nem az, de vállalkozás. És ez el­len már Püski Jánosnak sincs kifogása. A kamuti Bé­ke Tsz 1979-ben vette tartós használatba a kedvezőtlen termőhelyi adottságú méhke­réki termelőszövetkezet 000 hektárját. A két szövetkezete megállapodása 10 évre szól. Amikor ősszel elkészült a magágy, megindult a szóbe­széd. Persze, a legjobb föld­jeinket vették el! A leg­jobb?! Csak azok hallgattak, akik tudták, mennyi ter­ményt vittek be erről a te­rületről az utóbbi években a szállítójárművek a csűrökbe, magtárakba. Azután kora tavasszal az a kevés suttogás is elült, amí még túlélte a decemberi eső­ket, a sok havat, a felszínen tavakba összeálló belvizet, a februári fagyokat. Fordult a kocka. — Lám, nekik sem si­kerül, amit megtenni nem le­het . . . Ilyet még nem láttunk Pedig az ősszel, amikor a 350 hektáron kizöldellt az árpa, csodájára jártak a méh­kerékiek. Ilyet még nem lát­tunk! — jegyezték meg töb­ben is. A baj tulajdonképpen de­cemberben kezdődött. A 180 milliméteres csapadék, a nagy gonddal kitisztított, új­raépített vízelvezető csator­nákon sem tudott elfolyni. A mezőőr, aki ugyancsak isme­ri a vidéket, megmondta: — Nézzék, ez itt a legmé­lyebben fekvő terület. A víz arra folyik el — mutatott az egyik irányba —, de olyan lassan, hogy mire eltűnik, a vetés kipusztul. Hiába küldött a téesz té­len is embereket, hogy újabb elvezető árkokat ássanak a víz szabad folyásához. Ta­vasszal, ahogy engedett az idő, előbb foltokban, majd összefüggően „fulladt meg" a vetés. Nem egy főkönyvelői álom — Eddig ötmillió forintot fektettünk be. Nem egy fő­könyvelői álom a kiáramló pénzt számolni, és lesni az elmaradt hasznot — magya­rázza a szövetkezet pénz­ügyeiben legjáratosabb em­ber, Kiss Sándor. Ügy tűnik, egy pillanatra az elnök is hitét veszti. — Azt mégsem engedhet­jük, hogy ez a hatszáz hek­tár elvigye a nyereséget. Az árpából most már aligha lesz valami! — azután mintha önmagát is győzködné, az eredeti elképzelésekről is be­szél. — Tíz évre vettük bérbe a földet. Tudtuk, nehéz dol­gunk lesz. Most talán elkese­redettnek tűnik a hangulat, ami érthető is, hiszen óriási munkát végeztünk, de leg­alább megteremtettük a to­vábblépés alapjait. Megtalál­juk majd a hasznosítás legjö­vedelmezőbb formáit is. Hogy végül is milyen nö­vényekkel, takarmánycirok­kal, napraforgóval, kalászo­sokkal vetik be ezt a terüle­tet, még nem dőlt el. Lehet, hogy a végén műrét lesz a hatszáz hektárból, hogy a ki­váló minőségű kamuti földet mentesítsék a takarmány­termesztés alól? Megtörtén­het. Csak egyet nem szeret­nének, idő előtt feladni a szi­kes, belvizes föld megszelídí­téséért folytatott küzdelmet, Kepcnyes János Nyitásra várva ... Kaszaperen, a tótkomlósi és az orosházi út keresztező­désében van a Mezőkovács- háza és Vidéke ÁFÉSZ ét­terme és bisztrója, ennek felújításán, átalakításán egy éve „dolgoznak” az építők. Az idézőjel azért indokolt, mert hosszú idő óta nem látni munkásokat a környé­ken. A község lakói, a szóra­kozni vágyó fiatalok, az át­utazó vendégek bosszankod­nak^ s találgatnak: mikor nyílik meg az üzlet, senki­nek nem szúr szemet a rá­érős munkatempó? Vala­mint: miért nem fejezik be, ha már egyszer elkezdték? Talán nincs is rá szükség? Mile József tanácselnök is tanácstalan. Volt már 3-4 befejezési határidő, de most már úgy látja, hogy senki­nek sem sürgős. Válik a mennyezet Az épület környéke kihalt. Az udvaron szén-, tűzifa- és törmelékkupacok, rozsdás vasszerkezetek. Belül rá­csos székek, fa- és műanyag- hulladék, festékes dobozok, elárvult szerszámosláda. Matkócsik József üzletveze­tőt nehezen találom meg. Mondják, menjek a zöldsé­A Sarkadi Cukorgyárban évek óta igen sikeres az újí­tási mozgalom. Tavaly a cu­korgyárak közötti verseny­ben a sarkadiak lettek az el­sők. Molnár Imre újítási elő­adó tájékoztatása szerint 1981-ben 224 beadott újítás­ból a vállalat 143-at fogadott el, és 138-at hasznosított. Az utóbbiból 15-öt kalkulált eredmény alapján díjazott. A 15 újításból származó éves gazdasági haszon csaknem 10 millió forint. A legjelentősebb Kádár Barnabás üzemmérnök, mű­szakvezető újítása, aki ezzel megoldotta, hogy a cukor- gyártásnál keletkezett hulla­dékhőt a cukorlé előmelegí­tésére használják fel. Kádár Barnabásnak eddig 6 újítását fogadta el a vállalat, s az újításainak az éves gazdasá­gi haszna elérte a 4 és fél millió forintot. Diószegi Imre géplakatos, csoportvezető újításával ki­küszöbölte a mészkemence töltetének a beboltozódását, átnedvesedését. Olyan vil­lásszűrőt készített, amely szétválogatja a kisebb-na- gyobb mészdarabokat, és így nem akad fenn a töltet. Újí­tásával évi 1 millió 165 ezer forint megtakarítás érhető el. öten — Vigh Imre mér­nök, a termelési osztály ve­zetője. Varga Imre üzemmér­nök, Sodorai János, Eigner János és Hízó Károly techni­kus, műszakvezető — csak­geshez, a kultúrházba, mert anyagbeszerző körúton van. Végül az egyik vegyesbolt melletti konyhán találko­zunk, amely egyben étterem is. Javasolja, hogy erről a tenyérnyi helyről ne is be­széljünk, hiszen a KÖJÁL ideiglenes engedélyével főz­nek itt jó ideje. Kulcscsomót vesz elő, azt zörgeti türelmetlenül, mi­közben mesél. Az üzletet 1981. április 13-án zárták be. Az egyik sarkában levő ve­gyesboltot kitelepítették egy faházba. A felújítás elodáz­hatatlan volt, hiszen 10 év alatt a tervezett forgalom háromszorosát bonyolították le, amely évente 6,7 millió forintot jelent. A munkakö­rülményekről csak annyit: a dolgozók még a kezüket sem tudták tisztességesen megmosni. Már a hajnali órákban legalább nyolc au­tóbusz áll itt meg, és megy tovább Szeged, Orosháza, Mezőkovácsháza felé. Teli van elképzelésekkel. A kor­szerű, 300 adagos konyha so­káig megoldja az étkeztetés gondját, villásreggelit, lán- gost, kakaót szolgálnak majd fel a bisztróban, az étte­remben. Nem is volt semmi baj az építkezéssel tavaly szeptem­nem évi 3 millió forint meg­takarítást érnek el a cukor­főzési folyamat különleges módon való meggyorsításá­val. Jelentős haszonnal jár a vállalat részére Várkonyi Zoltán mérnöknek, a műsza­ki osztály vezetőjének, va­lamint Nemes János és Sóti Frigyes technikusnak az az elgondolása, amellyel megol­dották a vasúti pálya ideig­lenes kiágazását. így a szál­lítási költségeken több mint 800 ezer forintot takarítottak meg. Erdélyi József technikus, műszaki ellenőr újítása a cu­korgyártási folyamatból ki­kerülő egyik berendezés át­alakítással történő újrafel­használását tette lehetővé. Ezzel csaknem félmillió fo­rint értékű anyag takarítha­tó meg. A cukorgyár kapcsolatot tart a társvállalatokkal. Rendszeres a börze, és az el­terjesztésre érdemes újítá­sokról évente tájékoztatják egymást. Az újítók és felta­lálók V. országos tanácskozá­sa alkalmából a gyár márci­us 15-től április 15-ig újítási hónapot tart, mely alkalom­mal a három legjobb újítás szerzői 1500, 1200, illetve 1000 forint jutalmat is kapnak. Ősszel, a cukorfeldolgozási idényben újítási negyedév lesz, amikor a legjobbak is­mét jutalomban részesülnek majd. P_ b. bérig, megállunk az épület sarkán. Az orosházi Univer­zális Szolgáltató Ipari Szö­vetkezet kőművesei jól ha* ladtak, a szakipari munkák azonban annál kevésbé. No­szogatni kellett a festőket, az asztalosokat, mert rend' szertelenül dolgoztak. Mutat­ja a W. C.-ajtókat, amelye- * két először mázolták, aztán üvegezték. De a többi nyílás­zárókat is festés után állítot­ták be, ezt a csupasz szer gélylécek is bizonyítják. A söntésbe nyílt a hűtőkamra ajtaja, a konyhai dolgozó csak kerülővel juthatott vol­na a helyiségbe. A mosoga­tó is olyan kicsire sikerült, hogy meg kellett változtatni az eredeti elképzelést, persze falbontással. A mosogatóban fürdőszobai szifonokat he­lyeztek el. Ez még egy lai­kusnak is feltűnik, hiszen a rengeteg zsírt a vékony cső képtelen átereszteni. Nézem a málló mennyezetet, a kor­mos vízvezetékcsöveket. Az üzletvezető szomorúan le­gyint. Hosszú történet ez is. A budapesti Skála-Cooptól vettek kazánt, amelynek konstrukciós hibája volt. Decemberben kipróbálták, feltöltötték vízzel. Aztán az ÁFÉSZ két szere­lője kijött leengedni a vizet, de ez nem sikerült tökélete­sen. mert a csövekben ma­radt víz megfagyott, és a padlócsatornában szétre- pesztette a vezetéket. Másutt hegesztőpisztollyal melegí­tették a csöveket. Egyébként a külső falról is nagy fol­tokban válik le a vakolat. Szerződés - utólag Ütban Mezőkovácsháza fe­lé a történteken gondolko­zom. Kérdés: az ÁFÉSZ va­jon megtett-e mindent azért, hogy ez a felújítás zökkenő- mentesen, időben megvaló­suljon? Ugyanis a jelek nem erre mutatnak. Az ipari szö­vetkezet által benyújtott részszámlákat ' minden külö­nösebb helyszíni ellenőrzés nélkül kifizették. Nem tisz­táztak egy nagyon lényeges dolgot: az átadási határidőt. A műszaki ellenőr sem áll­hatott feladata magaslatán, mert ha legalább hetente egyszer ott van a munkate­rületen, nagyon sok minden­nek elejét vehette volna. Papp Istvánné, az ÁFÉSZ kereskedelmi főosztályveze­tője mindezeket elismeri. Csatlakozik hozzánk Ágoston Mihály tmk-vezető is, és hármasban bogozzuk tovább a fonalat. Kiderül, hogy a kivitelező azt ígérte: 3—4 hónap múlva befejezi a munkát. Szerződést vi­szont nem volt hajlandó ■ kötni. Aztán az idén január­ban, 1981. áprilisi dátummal mégis csak küldött egy szer­ződést, amelyben szerepeltek a kőműves-, a szakipari munkák. Az átadási határ­idő: 1981. december 31. Míg ezen a furcsaságon tűnődöm, felvilágosítanak, hogy az ipari szövetkezet megküldte a végszámlát, további mun­káról hallani sem akar. Pe­dig szerintük 200 ezer fo­rintot érő munkával adósak. Többek között nem rakták le a padlószőnyeget sem. Közben megalakítottak egy fejlesztési csoportot, amely az ilyen felújítási, karban­tartási munkákat összefogja, irányítja. Ez mindenképpen okos gondolat, de esetünk­ben késő, mert a tanulópénz legalább 7 millió forint. Senki nem reklamált Orosházán az Univerzális Szolgáltató Ipari Szövetkezet központjában Restály György műszaki vezető visszakérdez. Talán csak nem az ÁFÉSZ elégedetlenkedik, amikor sem írásban, sem szóban nem reklamált a határidő, a minőségi munka miatt? Ugyanis ez roppant furcsa lenne, hiszen mindent kifi­zettek. Küldtek ők szerző­dést hármat is, de az épít­tető egyiket sem írta alá, mert menet közben újabb megbízásokat adott. Legelő­ször csak a belső átalakítás­ról, a központi fűtés szerelé­séről és a festésről volt szó. Nem szerepelt a megrende­lésben a kémény felépítése, a pult beszerelése, a külső vakolás. Az utóbbit végül az ő embereik munkaidő után csinálták meg október ele­jén, amikor már fagyott. Annyira elhúzódott a kazán beüzemelése, hogy a mű­anyag padlót sem tudták időben lerakni, ehhez 15—20 fok meleg kell. Az ÁFÉSZ a mai napig sem szólt, hogy jöhetnek dolgozni, befűtötték a helyiséget. Hogy hullik a vakolat a belső teremben? Annak az az oka: valamikor beázott a tető, a mennyezet salétromos lett, és magába itta a rengeteg füstöt. A munkások háromszor átfes­tették, hiába. És még vala­mi: az építési naplóba min­den munkát szabályosan be­jegyeztek, ezt névjeggyel igazolta a műszaki ellenőr is.ü Búcsúzóul megjegyzi: ha nem öt, hanem csak egy em­ber intézi lelkiismeretesen az ÁFÉSZ ügyeit, talán nem tartanának itt. Ennyi. Semmivel sem több. Tanulság arra: hogyan nem szabad napjainkban dolgoz­ni. Mostanság egyre több he­lyen kerül sor felújításra, át­alakításra, karbantartásra. Az összehangolt, tervszerű munkát itt sem lehet nélkü­lözni. Különben úgy járunk, mint a kaszaperiek, akik hiába porolnék a vendéglő­ért. A megoldás kulcsa nem az ő kezükben van. A Békés megyei Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat kira­katrendezője készíti az orosházi méterárubolt tavaszi kira- kat‘lt Fotó: Fazekas László Seres Sándor Csendélet a leendő bisztróban Fotó: Fazekas László Egy év alatt 10 millió forint megtakarítás

Next

/
Oldalképek
Tartalom