Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-11 / 85. szám

o 1982. április 11., vasárnap / G yula. Aki e városnevet hallja, annak a vár, a fürdő jut az eszébe. Az idelátogatók azonban hamar lát­hatják, hogy ezenkívül még nagyon sok mindennel érdemes megismerkedni, amely a település lakóinak alkotó erejét bizonyítja. Itt rendezik az Erkel Ferenc-diákünnepe- kct, az eszperantó nyári egyetemet, a Székely Aladár-fotóki- állítást; országos hírű a Kohán-képtár, külföldön is csillog­tatja művészetét a Körös Néptáncegyüttes és az Erkel-kórus. A ma 35 ezer lelket számláló város a felszabadulás óta, de különösen az utóbbi 25 esztendőben nagyon sokat változott. Megkezdődött a közművesítés, felépült a művelődési köz­pont és az ifjúsági ház, a törökzugi és a román iskola. Bő­vült, korszerűsödött az ipar. A teljes termelési érték 8 év alatt 1,8 milliárd forintról 6 milliárdra emelkedett! Az ipar­ban jelenleg 10 ezer embert foglalkoztatnak. Exportra 1972- ben csupán 415 millió forint értékű árut készítettek, ez a szám 19áÓ-ban elérte a 2 milliárdot. Dj telephelyet épített a vízgépészeti vállalat, a fafeldolgozó gazdaság, a harisnyagyár, a Ganz Villamossági Művek, a GELKA és a fogtechnikai vállalat. A város mezőgazdasági üzemei — a kedvezőtlen természeti adottság ellenére — a hosszú távú programok­nak megfelelően fejlődtek. Általánossá váltak az új termelé­si rendszerek. A VIt ötéves terv végére 21 ezer 300 négyzet­méterrel nő a kiskereskedelmi és a vendéglátóipari üzlet- hálózat. Korszerűsítik a piacteret, új üzletsor lesz a Városhá­za utcában. Terveik között szerepel: bevásárlóközpont, lak- berendezési áruház, étterem, szálloda. Javítják az üdülés, a gyógyítás feltételeit. . A városfejlesztés egyik fontos eleme a lakásépítés. Kinőtt a földből a Budrio, a Kuznyeck, a Törökzugi lakótelep. Az elképzelések szerint az ezredfordulóig 6 ezer lakást adnak át a városban. Jól halad a vezetékes-gázhálózat kiépítése is. Több mint 4 ezer otthont fűtenek ily módon, a lakások 36,0 százalékát. A tanácstagasszony Hazánk felszabadulásának 37. évfordulója alkalmából értékelték megyénkben a településfejlesztő társadalmi munkát. A városok közül az első helyezést ismét Gyula érdemelte ki. A versenyben 109 vállalat és intézmény, valamennyi tanácstagi . kör­zet és 42 alkalmi társulás vett részt. A 26 ezer 385 tár­sadalmi munkás 506 ezer órát dolgozott, amelynek az értéke 22,5 millió forintot tett ki. A megyei tanácsnál megtartott ünnepségen a „Településfejlesztő társadal­mi munkáért, Békés megye” kitüntetést vette át Szabó Jánosné tanácstag, a haris­nyagyár asszisztense. Vele beszélgettünk a munkahe­lyén. — Hogyan lett tanácstag? — Véletlenül — kezdi a fiatalasszony. — A 43-as szá­mú körzet, azaz a Galbács- kert a város peremkerülete. Mély fekvésű, családi házak­kal beépített terület. Két év­vel ezelőtt tartottak nálunk pártnapot, ahol szó volt a VI. ötéves tervi fejlesztések­ről. Sajnos, betegség miatt nem tudtam elmenni, de a szomszédasszonyom mindent elmondott. Ekkor írtam egy levelet a tanácselnöknek, amelyben az elképzeléseinket vetettem papírra. Meglepőd­tem, amikor 1980-ban ta­nácstagnak jelöltek, majd megválasztottak. — Nem is örült? — Dehogynem. Csak tud­ja, sok az elfoglaltságom. Pártvezetőségi tag vagyok, dolgozom a szakszervezetben, a Vöröskeresztnél, és közben tanulok is. Van egy 12 és 6 éves kislányom. Otthon szin­tén helyt kell állnom. Sokat segítenek a lakóbizottsági tagok. Oroszlánrészt vállalt a szervezésből ifi. Hack Márton, a lakóbizottság el­nöke és Hajdú József. — Melyik munkát tartja a legjelentősebbnek? — Mindegyik fontos. A járdaépítés, a fásítás, az utak rendbetétele. Közülük mégis kiemelném a gázveze­ték-építésnél tanúsított szor­galmat, anyagi hozzájárulást, Gondolja el: eddig mintegy 130 család otthonába jutott el a vezetékes gáz. — Tervei? — Nagyon sok elképzelé­sünk van. Meg kell oldani a csapadékvíz elvezetését, az útépítést. Játszóteret, sport­pályát szeretnénk a gyere­keknek, pihenőparkot az idő­seknek. — Kívánjuk, hogy sikerül­jön! Segítségért kiáltanak a vártermek máló falai Kire vár a vár? Ámi csak . csellel-árulással sikerült a törököknek, az most könnyen sikerül az idő­járásnak: bevenni a gyulai várat. Néhány éve beszédté­ma már, hogy eljöttek a vár végnapjai. Veszélyben a sok­évszázados falak, hazánk egyik értékes műemléke. Jó két évtizede volt a leg­utóbbi, körültekintően vég­zett helyreállítás. Akkor még bizonyára nem gondol­hatták, hogy ekkora igénybe­vételnek lesznek kitéve a középkori falak. Mint az köztudott, nyaranként a vár­színház veszi birtokába. Az előadásokra évente sok ezer ember vált jegyet... Ide egy konzolt, oda égy kam­pót építenek be. .. S bár­mennyire is fontos és nagy­szerű dolog a várszínház, valahogy mégsem így kelle­ne csinálni! Aztán az idő is eszi a falakat és nincs miből fedezni az állagmegóvást. A tetőszigeteléssel van a leg­nagyobb baj. Sajnos, rriár kezdettől fogva. A vármú­zeum a helyiségek kétötödét foglalja el — termeit hatal­mas beázásfoltok éktelení- tik, máló és hulló vakolat — és tégladaraboktól kell tar­tania az érdeklődőnek. Ha egyáltalán bejuthat nyáron a múzeumba! Mert gyakran ellentmondásba kerül a vár­színház és a múzeum érde­ke. Pedig ez nem törvény- szerű, csak a közönség látja kárát. Igen, a helyreállítás. Csak becsült értékek vannak: mil­liós nagyságrendben. Ezt képtelen egyedül vállalni a tanács. A másik használó, a megyei múzeumi szervezet szintúgy. S minél jobban ha­lad az idő, annál többe fog kerülni, annál jobban rom- lik-pusztul. Kire, vagy mire vár hát a vár? Először is arra, hogy a látogatók, az arra járók ne rombolják a falmaradványo­kat. Ne dobálják szeméttel tele. Aztán azokra, akik a teljes és minél előbbi teljes helyreállítás ügyében érdem­ben dönthetnének. Ma még a figyelmesebb vizsgálódásra tűnnek fel a pusztítás két­ségbeejtő jelei, mégis gyor­san tenni kell! Ne várja ha­lálát a gyulai vár. Nagy kár lenne érte! Az Univerzál Gyulán ✓ Az Univerzál Kiskereske­delmi Vállalat üzletei 1981- ben 312 millió forint forgal­mat értek el a városban. Az elmúlt évben a gyulai boltok 24 vállalattal és szövetkezet­tel kötöttek szerződést és 15 millió forint értékű áru szí­nesítette, gazdagította a vá­lasztékot. Rendszeressé vál­tak a különböző árubemuta­tók, akciók. A több, mint 30 kedvezményes vásáron 5 millió forintot takaríthattak meg a vásárlók. Sajnos, a vállalat anyagi lehetőségei nem tartanak lé- oést azzal a ténnyel, hogy Gyula idegenforgalmi köz­pont. Tavaly csupán 1,2 mil­lió forint jutott az üzletek felújítására, karbantartásá­ra. Az előrejelzések szerint a szanálások miatt 1500— 2000 négyzetméter új üzlet építésére lenne szükség. Ugyanis csak így valósítható meg a kulturált kiszolgálás, a vásárlási körülmények ja­vítása. Az ország első önkiszolgá­ló boltjai egykoron itt léte­sültek. Bátran vállalták a kísérlet kockázatát. De a kérdés ma: hogyan tovább? Mert lépni, fejlődni minden­képpen kell. Az Univcrzál-üzletek cs a virágos gyulai utca Üzemek a város szélén Jó egy évtizeddel ezelőtt kezdődött Gyula ipari üze­meinek kitelepítési program­ja. A gyárak, szövetkezetek többségének kiköltözését nemcsak a növekvő kör­nyezetszennyezés indokolta, de egyre több üzem nőtte ki a szűk, terjeszkedésre alig alkalmas városi kereteket. Az utóbbi évek egyik leg­nagyobb beruházásaként épülő Gyulai Húskombinát már a város szélén kapott helyet. Ha nem is volt eny- nyire látványos, de más üzemek is hasonló útra' lép­tek. Így a város túlsó vé­gén, a Henyei úton ma már egy ipartelep képei bonta­koznak ki. Ám, amilyen megnyugvást hoztak az elképzelést követő gyakorlati lépések, a csende­sebb, tisztább környezet ifieg- teremtésére tett intézkedé­sek, legalább annyira felka­varja ma az ipartelepen dol­gozók nyugalmát a buszköz­lekedés, a vízelvezetés meg­oldatlansága, a szinte járha­tatlan út. Az utóbbiak már kevesebb tervszerűségre, előrelátásra vallanak. A felsoroltak leg­alábbis egyelőre, nem aka­dályozzák a termelést, ám a buszközlekedés igényekhez történő igazítása, a víz elve­zetése, az út javítása, széle­sítése mégsem várathat so­káig magára. Talán az sem elképzelhetetlen, hogy az időközben a Henyei útra te­lepült hét üzem is segít a gondok megoldásában. Nyereséges a Lenin Tsz A gyulai (egykor gyulavá­ri) Lgpin Tsz hosszú éve­ken át veszteségesen gaz­dálkodott. Szinte reményte­len helyzetbe került, miután 1979-ben már több mint 12 millió forintos veszteséggel és alaphiánnyal zárta az évet. Azóta gok minden megvál­tozott, és a tsz tagjai több reménnyel tekintenek a jö­vőbe, nem is beszélve azok­ról a fiatal irányító szak­emberekről, akik beletanul­tak abba, hogyan kell, lehet á szokatlanul nehéz körül­mények köaött gazdálkodni. A közös gazdaság az utóbbi két évben már nyereséget ért el. A fordulatban, mert a- Le­nin Tsz-ben azt szeretnék, ha a szövetkezet történetébe így vonulna be az 1980-as év, a legfontosabb szerep az állami segítségnek jutott. A gazdaság a támogatott üze­mek sorába került. Átfogó' talajrendezési munkák kez­dődtek. Befejezését 1983-ra tervezték. A jó szervezésnek köszönhető, hogy a 40,5 mil­lió. forintos beruházásból er­re az évre már csak 4 mil­lió forint értékű munka ma­radt. Sikeresnek bizonyult termelésszerkezetének mó­dosítása, és az állattenyész­tésben is gyors fejlődés ta­pasztalható. A termelés fel­tételeinek kedvező alakulá­sa mellett a tsz vezetői arra is törekedtek, hogy a közös gazdaságban nyugodt lég­körben dolgozhassanak az emberek. A_ jövő az elmondottak el­lenére sem ígérkezik köny- nyűnek. Az általános talaj­rendezés sokat segít ugyan, de nem oldja meg a tsz va­lamennyi gondját. És ott van a mályvádi víztározó, amely tovább nehezíti a gazdálko­dást. Termékeinek 40 százalékát exportálja A* Vízgépészeti Vállalat gyulai gyáregységének dolgozói között sok a „világot járt” ember. Többségük nem egyéni turista­ként jutott el küllőidre. A vál­lalat szerelőiként jártak egy-egy afrikai, ázsiai országban, vagy ahová éppen a kötelesség szólí­totta őket. A gyáregység termékeinek 40 százalékát exportálja. A Gyulán gyártott ipari és szennyvíz tisz­tításához. az erőmüvek hűtő­rendszeréhez használatos beren­dezések, csőrendszerek megren­delői közt ott találjuk Ghánát, Indiát, Irakot, Iránt, Szíriát, Vi­etnamot, Tanzániát és Nigériát. A berendezéseket legtöbbször' maguk a gyártók szerelik. Tálán ezért nincs gond a termékek mi­nőségével és persze az igyeke­zettel sem, hiszen a kiküldeté­sekhez elsősorban a jó munká­val lehet jegyet váltani. A gyár­egység a külföldi cégeken kívül a hazai megrendelők igényeit is magas színvonalon elégíti ki. Erre egy sor már működő be­rendezés a bizonyíték. A gyulai­ak jelentős szerepet vállaltak Budapest és a Balaton-környéki ivóvízellátó vízművek építésében. De gyártmányaik eljutottak a Gagarin Hőerőműbe, a Borsodi Vegyi Kombinátba, a Lenin Ko­hászati Művekbe, és legutóbb az épülő Paksi Atomerőműbe. Gyu­lán készítették el az erőmű má­sodlagos hűtőrendszeréhez az or­szágban eddig legnagyobb mé­retű dobszűrőket. Készülnek a berendezések az Iránban épülő Iszpaháni hőcrő műhöz Gyulán nemcsak a mára és holnapra figyelnek, hanem a múlt is becses számukra. Érezni ezt, sétálva a város utcáin. A házak falán elhelyezett emlék­táblák Petőfiről, Kossuthról, Munkácsyról és sok másról hirdetik a város volt kapcsola­tait. A helytörténet iránti érdek­lődés itt mindig eleven volt. Nemrég adták ki Ruzicskay György várostörténeti rajzos al­bumát, Pálffy Albert szülőháza helyén pedig pihenőpados em­léktábla hirdeti Petőfi barátjá­nak emlékét. Az oldalt írta: Kepcnyes János, Nemesi László, Seres Sándor. A fotókat Fazekas László készítette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom