Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-09 / 83. szám

NÉPÚJSÁG 1982, április 9-, péntek Közalkalmazottak a nőpolitikáról A Közalkalmazottak Szak- szervezetének Békés megyei bizottsága április 8-án, teg­nap délelőtt 9 órai kezdettel tartotta ülését Békéscsabán, az SZMT székházában. Dr. Sulyák István, a megyei bi­zottság elnöke megnyitó be­szédében köszöntötte a rész­vevőket és a meghívottakat, köztük Györki Istvánnét és Ambrus Károlyt, a központi vezetőség képviselőit. Ezt követően Mártonná dr. Hárs Márta, az mb nőbizott­ságának vezetője a „Nőpoli­tikái határozat végrehajtásá­nak helyzete a bíróságnál és az ügyészségnél” címmel írásos anyagot terjesztett elő, melyhez szóbeli kiegészítést fűzött. A felmerült kérdé­sekre az első napirendi pont előadója, valamint dr. Sziko- ra István, a megyei bíróság elnöke és dr. Fekete Antal megyei főügyész válaszolt. A tanácskozás következő részében Betkó Katalin, a kulturális és agitációs, pro­paganda-munkabizottság ve­zetője az agitációs és propa­gandatevékenység tapasztala­tait és feladatait foglalta össze. Az ülés második ré­szében dr. Varga István, a bér- és munkaügyi munka- bizottság vezetője, a megyei tanácsi szakigazgatási szer­vek és a járási hivatalok létszám- és bérgazdálkodási jogkörének szabályozására vonatkozó tervezetet ismer­tetett a jelenlevőkkel._ Be­fejezésül az alapszervezetek elmúlt évi gazdálkodásáról számolt be Kovács Mihály és Bulyovszki Klára. L. S. D városi Vöröskereszt értekezlete A Vöröskereszt városi ve- zetősége tegnap, csütörtökön t délután Békéscsabán tartot­ta soron következő értekez­letét. Az első napirend ke­retében Fodor Sándor városi titkár foglalta össze az eddig megtartott vezetőség- és kül­döttválasztó taggyűlések ta­pasztalatait. összegzésében elmondta, hogy a csaknem 270 hozzászóló közül legtöb­ben a tisztaság- és a környe­zetvédelem kérdéseivel, a véradók számának növelésé­vel, az idős korúak társa­dalmi gondozásával foglal­koztak. A szocialista brigá­dok felajánlották, hogy a rokkantak nemzetközi éve után is — a kongresszus tiszteletére — javítják a rokkantkocsikat. Ezután a vezetőség tagjai számoltak be az általuk pat­ronált alapszervezetek tag­gyűléseiről, az ott tapasztal­takról, a megoldásra váró feladatokról. Szóltak arról, hogy a Vöröskereszt-alapszer- vezetek is részt vettek a Lencsési úti lakótelepen áp­rilis 24-én megrendezendő nagytakarítási akció szerve­zésében. A választások egyik jel­lemzője: a vezetőségekbe sok új tisztségviselő került, ezért a városi vezetőség ja­vaslatot tesz a küldöttérte­kezleten megválasztott új városi testületnek, hogy szervezzenek felkészítő to­vábbképzést az alapszerve­zetek új vezetőinek és veze­tőségi tagjainak. A második napirend a városi küldöttértekezlet tisztségviselőinek megválasz- tása volt, majd a Vöröske­reszt elnöke bejelentette, hogy a városi küldöttérte­kezlet május 22-én lesz. —számadó— Szakmai, politikai képzés a tűzoltóknál A Békés megyei tűzoltók politikai képzettségi helyze­te az utóbbi években nagy­mértékben javult. Jelenleg is 43-an tanulnak különböző szintű politikai iskolákban. Kedvezően befolyásolja a ká­derutánpótlást, hogy az el­múlt esztendőben három fel­sőfokú iskolai végzettségű tisztet vettek be az állo­mányba. Tavaly több vállalat — el­sősorban a megyeszékhelyen — a részmunkakörű tűzvé­delmi előadók és megbízot­tak részére tanfolyamot szer­vezett, a TIT Békés megyei Szervezete pedig kétéves le­velező tűzvédelmi tanfolya­mot indított, melyen 76-an vesznek részt. A megyei tűz­oltó-parancsnokság az önkén­tes és vállalati tűzoltók kép­zetlen parancsnokai részére egyéves levelező tűzoltópa­rancsnoki tanfolyamot szer­vezett, amely ezekben a na­pokban fejeződik be. Az ön­kéntes tűzoltóparancsnoki tanfolyam 21 résztvevője áp­rilis 8-án, tegnap tett sike­res vizsgát, a 25 vállalati tűzoltó pedig ma vizsgázik. A megye valamennyi pa­rancsnokságán következete­sebbé vált a testnevelési ki­képzés végrehajtása is. Hasz­nosan szolgálta ez az állo­mány ügyességének, fizikai erőnlétének fejlesztését. Az eredményes munkát bizo­nyítja a megyei rendőrkapi­tányság által szervezett at­létikai bajnokságon és a tűz­oltóversenyeken nyújtott tel­jesítményük. L. J. Gyulán, a kórház KISZ-klubjában megnyílt Puy László Ké­pek a Szovjetunióról című fotókiállítása. A kiállítás napon­ta 12-től 17 óráig tekinthető meg. Fotó: Béla Ottó Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1982. április 7-i (Folytatás az 1. oldalról) erőfeszítésével is hozzájárul­jon a lakásviszonyok javítá­sához. Ez év elején több mint 3 millió 600 ezer lakás volt az országban, ennek mintegy háromnegyede sze­mélyi tulajdonban van. A lakásépítésben elért eredményeink nemzetközi összehasonlításban is figye­lemre méltóak, és jó alapot adnak arra, hogy tovább lép­jünk a lakáskörülmények ja­vításában. A Központi Bizottság és a Minisztertanács megállapí­totta, hogy a jelentős ered­mények ellenére a lakásépí­tésben és -gazdálkodásban továbbra is vannak gondok, feszültségek, különösen a vá­rosokban, elsősorban Buda­pesten. A fő problémák a kö­vetkezők: a fiatal házasok számottevő része csak több évi várakozás után jut önál­ló lakáshoz. A lakosság egyes csoport­jai között a lakásépítés és -fenntartás terhei egyenet­lenül oszlanak meg. A tá­mogatási rendszerben a szo­ciálpolitikai elvek nem ér­vényesülnek következetesen. A lakásépítés és -gazdálko­dás gyakorlata sok kívánni­valót hagy maga után. Az ingatlankezelő szervezetek munkája nem tudja kielégí­teni a szükségleteket, ugyan­akkor a bérlők sem kellő­en érdekeltek a lakások ál­lagának megóvásában. 2. A Központi Bizottság és a Minisztertanács megál­lapította, hogy a második ti­zenötéves lakásépítési prog­ram alapján .hat év alatt, 1981 végéig 530 ezer új la­kás épült fel. Úgy foglalt állást, hogy teljesíteni kell a 15 éves lakásépítési progra­mot, és fel kell építeni az 1 millió 200 ezer lakást. A terv megvalósítását a személyi tulajdonú lakásépítés foko­zásával is elő kell segíteni. A lakásellátásra fordítható állami eszközök ésszerűbb felhasználásával, a lakosság érdekeltségének növelésével, a lakásgazdálkodás kor­szerűsítésével összehangolt erőfeszítéseket kell tenni a lakáshelyzet további javítá­sáért. Óvni, és lehetőség sze­rint növelni kell a meglevő lakások használati értékét. A lakóházak karbantartásában, környezetük kulturáltabbá tételében a lakosság az eddi­ginél nagyobb mértékben ve­gyen részt. E célok eléréséhez javítani kell az építőipar, a házkeze- lőségek munkáját, az anyag- ellátást. a telekgazdálkodást, egyszerűbbé és gyorsabbá kell tenni a hatósági ügyin­tézést. 3. A Központi Bizottság és a Minisztertanács szüksé­gesnek tartja, hogy a lakás­hoz jutás esélyei váljanak ki- egyenlítetettebbé, a lakás­igények kielégítésében érvé­nyesüljön a fokozatosság, és a bérlakások elosztásában erősödjék a szociális megfon­tolás. Meg kell teremteni a felté­teleit annak, hogy a fiatal házaspárok rövidebb idő alatt jussanak önálló lakás­hoz. A családalapítókat az eddiginél jobban segíteni kell jogos és indokolt la­kásigényük kielégítésében. A családnagyság változá­saihoz igazodó igények ki­elégítése jól működő lakás­csererendszer mielőbbi ki­építését teszi szükségessé. Ez elsősorban a tanácsok hatás­körébe tartozó feladat. A személyi tulajdonú la­kásépítés és -vásárlás támo­gatása jobban kapcsolódjon a gyermekek és a családdal együtt élő eltartottak számá­hoz. Indokolt jobban figye­lembe venni a családok jö­vedelmi és vagyoni helyze­tét is. A szociálpolitikai tá­mogatást ki kell terjeszteni a családi ház építőkre is. Fokozódjék a munkáltatók szerepe a lakásépítés és -vá­sárlás elősegítésében. Lehe­tővé kell tenni, hogy az ál­lami nagyüzemeken kívül a többi munkáltató — szövet­kezet, költségvetési szerv és intézmény — is lakásalapot képezhessen. A lakásalapból támogatásban részesülhetnek a munkások mellett más dolgozók is. A támogatásnál vegyék figyelembe a dolgo­zó munkában tanúsított helytállását. A lakásépítés és -vásárlás hitelfeltételei jobban igazod­janak az érintettek anyagi teherbíró képességéhez, ösz­tönözzenek az előtakarékos- ságra. 4. Az elmúlt években emel­kedtek a lakásépítés és -fenntartás költségei. Ugyan­akkor a lakbérek 1971. óta változatlanok, az emelkedő fenntartási költségeknek je­lenleg már csak egyharma- dát fedezik. A teherviselés­ben jelentős az aránytalan­ság a bérlők és a saját erő­ből építkezők között. A lak­béreket 1983-ban szükség­szerűen emelni kell, hogy azok közelítsenek a fenntar­tás, a karbantartás, a fel­újítás költségeihez. A lakbé­reket a lakások minősége szerint differenciáltan kell megállapítani. A lakbéreme­lésből származó nagyobb ki­adást fokozatosan, több év alatt kell a bérlőkre áthá­rítani. Ennek módja az év­ről évre csökkenő állami hozzájárulás legyen. A leg­inkább rászoruló nagycsalá­dosok és nyugdíjasok szo­ciális támogatásban részesül­nek. 5. A Központi Bizottság felhívja a Minisztertanácsot, az ügyben illetékes állami szerveket, hogy a lakásépí­tés, a lakáskarbantartás és a lakásgazdálkodás megjavítá­sához szükséges állami ren­delkezéseket, szervezeti in­tézkedéseket az éy végéig dolgozzák ki és hozzák nyil­vánosságra. Gondoskodni kell arról, hogy a helyileg megoldható és megoldandó kérdésekben a tanácsok meg­felelő önállóságot kapjanak. III. A Központi Bizottság meg­tárgyalta az állami oktatás­ról szóló 1972. június 15-i határozata végrehajtásának tapasztalatait, és irányelve­ket fogadott el a közoktatás további fejlesztésére. 1. Az állami oktatás az el­múlt tíz évben betöltötte sze­repét, és hozzájárult társa­dalmunk fejlődéséhez. Az is­koláztatás nagyarányú kiter­jesztése a társadalom vala­mennyi osztályát és rétegét érintette, országos méretben növelte az általános és a szakmai műveltséget, csök­kentette a művelődésbeli egyenlőtlenségeket. A tanu­lás útjai nyitva állnak a fel­növekvő nemzedékek előtt. A magyar oktatásügy ered­ményei nemzetközi összeve­tésben is megállják a helyü­ket. Jelentősen bővült az óvodai hálózat. Lényegében általánossá vált a gyerme­kek iskolára való előkészíté­se. Gyakorlatilag teljes kö­rű a tankötelesek iskolázta­tása, 95 százalékuk 16 éves korig sikeresen elvégzi a nyolc osztályt. Az általános iskolát befejezők 93 százalé­ka középfokon folytatja ta­nulmányait. Az elmúlt tíz évben a tár­dalom, mindenekelőtt a pe­dagógusok erőfeszítése ré­vén fejlődött az oktató-ne­velő munka, és javultak fel­tételei. Ezt tanúsítja az óvo­dai nevelés színvonala; az általános iskolai lemorzsoló­dás csökkenése; egyes tan­tárgyak oktatásában a mód­szerek eredményes megújítá­sa; a szakmunkásképzés kor­szerűsítése; a gimnáziumok­ban a fakultatív oktatás megkezdése. A Központi Bizottság meg­állapította, hogy az iskolai munka korszerűsítését célzó intézkedések nem mindig voltak kellően előkészítve, átgondolva és összehangolva. A változások mennyisége és egy részüknek nem kellő megalapozottsága kedvezőt­lenül befolyásolta az iskola stabilitását, nem szolgálta az oktatás színvonalának, illet­ve a tanulók ismeretszintjé­nek kívánatos mértékű eme­lését, elbizonytalanította a pedagógusokat, és jogos kri­tikai észrevételeket váltott ki a közvéleményben. Közoktatási rendszerünk mai problémái jórészt azzal függnek össze, hogy az el­múlt időszakban végbement társadalmi és gazdasági vál­tozások új és nagyobb köve­telményeket támasztanak az iskolával szemben. Az 1980- as évtizedben a közoktatás legfontosabb feladata az új követelményekhez való fel­zárkózás, a munka minőségi, tartalmi javítása. Egyidejű­leg biztosítani kell az új tantervek eredményes beve­zetését és a nagyobb létszá­mú gyermekkorosztályok színvonalas általános iskolai és középiskolai képzését. 2. A Központi Bizottság hangsúlyozza, hogy az ered­ményes, kiegyensúlyozott is­kolai munkához nélkülözhe­tetlen a stabilitás. Az alsó- és a középfokú oktatást a je­lenlegi iskolarendszer meg­őrzése mellett — a nagyobb megrázkódtatások és a feles­leges szervezeti változtatá­sok kerülésével — úgy kell fejleszteni, hogy mind job­ban teljesítse alapfunkcióit, s egyben képes legyen a szükséges megújulásra. Az iskola kiemelkedő fel­adata a felnövekvő nemzedé­kek tudásának, műveltségé­nek, tudományos világnéze­tének szilárd megalapozása. Neveljen a szocializmus ügye mellett elkötelezett, kezde­ményező, alkotó fiatalokat, alakítsa ki bennük a rend­szeres. fegyelmezett és szor­galmas munka igényét. Az iskolai nevelésben kap­jon nagyobb hangsúlyt né­pünk történelmi múltjának, különösen a közelmúlt tör­ténelmének jobb megismer­tetése és megértetése, nem­zeti kultúránk értékeinek el­sajátítása. Az oktatásban az életkori sajátosságoknak megfelelő, egészséges • erőfeszítésekre sarkalló magas követelmé­nyeket kell érvényesíteni. Az iskolarendszer minden foko­zata tegye lehetővé a sze­mélyes adottságok és képes­ségek sokoldalú fejlesztését, a tehetségek kibontakozta­tását. A felesleges terhelés további csökkentése mellett szem előtt kell tartani, hogy a tanulók munkára nevelésé­ben legfontosabb tényező az iskolai munka színvonala, igényessége, fegyelme és szervezettségé. 3. Az általános iskola fej­lesztésére megkülönböztetett figyelmet kell fordítani. Gondoskodni kell a nagyobb létszámú gyermekkorosztá­lyok megfelelő színvonalú is­koláztatásáról, az ehhez szükséges feltételek megte­remtéséről. Lehetőség sze­rint bővíteni kell a napközi­be járók és a diákétkeztetés­ben részesülők körét. 4. Az ifjúság műveltségé­nek további emelése érdeké­ben fokozatosan meg kell változtatni a középfokú kép­zés belső arányait az érett­ségit adó középiskolák javá­ra. Ezen belül biztosítani üléséről kell a gimnáziumi tanulók arányának kismértékű növe­lését. A szakközépiskolákat al­kalmassá kell tenni az olyan szélesen alapozó képzésre, amely az iskola elvégzése után viszonylag rövid idő alatt lehetővé teszi a gyakor­lati munkába való beillesz­kedést, és jobban segíti a to­vábbtanulást. A szakmunkásképző isko­lák pótolhatatlanok a nép­gazdaság szakmunkásigényei­nek kielégítésében. A képzés feltételeit és színvonalát fo­lyamatosan hozzá kell iga­zítani a növekvő követelmé­nyekhez. A szakmunkáskép­ző iskolákat — ahol ennek lehetőségei adottak, illetve megteremthetők — a nagy­üzemek anyagi-technikai bá­zisán kell működtetni. A szakképzés egész rend­szerén belül az egyes szak­területek sajátos követelmé­nyeinek figyelembevételével a technikusképzést is meg­nyugtatóan rendezni kell. 5. A Központi Bizottság el­ismeréssel szólt a közokta­tásban dolgozókról, és hang­súlyozta, hogy a közoktatás színvonalának emelése, az iskolai munka folyamatos korszerűsítése nagymérték­ben függ a pedagógusoktól^ Ezért megkülönböztetett fi-' gyeimet kell fordítani kellő számban és magas színvona­lon történő képzésükre, mun­kafeltételeik javítására, anyagi és erkölcsi megbecsü­lésükre. Elő kell segíteni, hogy növekedjék az e hiva­tást választó férfiak száma. Növelni kell a pedagógusok önállóságát a módszerek ki­alakításában, alkalmazásá-, ban, és az oktatási-nevelési célokhoz igazodóan az okta­tás tartalmának megválasz­tásában is. 6. Javítani kell a közok­tatás állami irányítását. A központilag meghatározott követelményeket következe­tesen érvényesíteni kell, egy­idejűleg biztosítva a helyi irányító szervek önálló munkájának és az oktatási intézmények öntevékenysé­gének feltételeit, az iskolai demokrácia fejlesztését. 7. Az ifjúság szocialista ne­velése egész társadalmunk ügye; valamennyi intéz­ménynek érdeke és köteles­sége az iskola nevelési tö­rekvéseinek támogatása. Az iskola, az intézmények, a társadalom fokozott részt vállalása a felnövekvő nem­zedékek nevelésében nem csökkentheti a szülői gon­doskodást és felelősséget. A család szerepét semmilyen más intézmény nem pótol­hatja. A Központi Bizottság fel­hívja a pártszerveket és párt_ szervezeteket, hogy segítsék a közoktatás fejlesztését szol­gáló programok végrehajtá­sát. Szervezzék, ösztönözzék az ifjúság neveléséért felelős tényezők jobb együttműkö­dését. Mozgósítsák a társa­dalmi erőket az oktatáspoli­tikai célok megvalósítására, hassanak oda, hogy társadal­mi méretekben tovább erő­södjön az iskola munkáját támogató közszellem. * * * A Központi Bizottság szer­vezeti, személyi kérdéseket tárgyalt: — Lajtai Vera elvtársnőt, a Pártélet című folyóirat fe­lelős szerkesztőjét, érdemei­nek elismerése mellett, sa- m kérésére felmentette tisztségéből, és nyugállo­mányba helyezte. — Lakos Sándor elvtár- sat, a Központi Bizottság tagját, a Társadalomtudo­mányi Intézet tudományos igazgatóját — érdemeinek el­ismerése mellett — felmen­tette e tisztségéből, és kine­vezte a -Pártélet című folyó­irat felelős szerkesztőjévé. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom