Békés Megyei Népújság, 1982. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-01 / 77. szám

1982. április 1., csütörtök Az év végén adják át a 12 ezer férőhelyes sertéshizlaldát a békési Egyetértés Tsz-ben. A 60 millió forintos beruházáson a termelőszövetkezet építőrészlege dolgozik Fotó: Fazekas László Tavaszi szakkiállítások a vásárvárosban flz országban tizenötödikként átadták a békéscsabai számítóközpontot Növényvédelmi előrejelzés A szőlőültetvények növény­egészségügyi helyzetét álta­lában csak a fakadástól kí­sérik figyelemmel a kerttu­lajdonosok. Ezért a MÉM Növényvédelmi és Agroké­miai Központja felhívja a figyelmet arra, hogy néhány kártevő tavasszal már ko­rábban megjelenik, és a rü­gyek pusztításával érzékeny veszteséget okozhat. Minde­nekelőtt az ékköves faara- szolót kell megemlíteni, amely a Mátraalján, a domb­vidéki szőlőültetvényekben, valamint Bács-Kiskun me­gyében az utóbbi években egyre nagyobb mértékben je­lentkezett. Az idén is való­színű, hogy gócokban jele­nik meg, elsősorban erdők közelében, ott, ahol tavaly is károsított. A homoki szőlők­ben ezenkívül a kendermag­bogár is jelenthet veszélyt, amely ugyancsak a rügyeket károsítja. Elsősorban meleg, száraz időjárás esetén támad tömegesen, és okoz károkat. A március végi meleg na­pokon az ország néhány pontján kipattantak az al­mafák rügyei. Másutt - még egy-két hétig várni kell er­re, de mivel egyidejűleg a legveszedelmesebb almabe­tegség, a varasodás kora ta­vaszi spórái is megjelentek, a védekezésre már most fel kell készülni. A korai, úgy­nevezett elsődleges fertőzé­seknek nagy hatása van a kórokozó további szaporodá­sára, valamint a gyümölcsö­sök későbbi egészségi állapo­tára. Ezért a kiskertekben is nélkülözhetetlen a korai védekezés jó megszervezése, mivel a fertőzés már a rügy­pattanás utáni napokban ki­alakulhat. Három hét múlva négy nemzetközi szakkiállítással kezdődik a Hungexpo idei vásárprogramja a kőbányai vásárvárosban. A Construma építőipari és klímatechnikai kiállítást im­már hatodik alkalommal ren­dezik meg 5500 négyzetmé­ternyi fedett és 10 ezer négy­zetméternyi nyitott területen, összesen 200 magyar és kül­földi vállalat állít ki, az épí­tőipari cégek tizenöt ország­ból érkeznek. Az Autoservice gépjármű- fenntartó és javítóipari szak- kiállítást hetedszer tartják meg. A kiállítás 4500 négy­zetméternyi területén 60 ha­zai és külföldi vállalat mu­tatja be különféle vizsgáló műszereit, komplett diagnosz­tikai állomásait, új üzem­anyagtöltő rendszereket, au­tóvillamossági eszközöket, mosóberendezéseket, gumi­abroncsokat. A kiállításon a Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium a hazai közleke­dés fejlődéséről dokumentá­ciós bemutatót is rendez. Első ízben szerveznek Bu­dapesten nemzetközi tömí­téstechnikai kiállítást. Mind­három bemutatót április 20— 23. között rendezik meg. Az első innovációs kiállí­tás a Novex szervezésében hosszabb ideig tart majd, április 20-tól 27-ig. Ezen a bemutatón 30 magyar és 14 külföldi vállalat állít ki öt­venféle új technológiát, il­letve terméket. A Minisztertanács több mint tíz évvel ezelőtt, 1971 novemberében hagyta jóvá a számítástechnika központi fejlesztési programját. A program általános célként a számítástechnika hazai al­kalmazásának megalapozását, majd széles körű elterjesz­tését, a szocialista országok közötti számítástechnikai együttműködés fejlesztését, továbbá a hazai számítás- technikai eszközgyártás lét­rehozását tűzte ki. A határozat több kiemelt állami feladatot jelölt meg a program keretében. így a szakemberképzés megszerve­zését, az alkalmazást előse­gítő kutató-, fejlesztőszerve­zetek létrehozását, az orszá­gos bérmunkahálózat kiépí­tését, megyei számítóköz­pontok létrehozását. Ez utób­bi a Központi Statisztikai Hivatal Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalatá­nak feladata lett. A vállalat eddig tizenöt megyei számítóközpontot ho­zott létre. A központok leg­fontosabb tennivalója a szá­mítástechnikai eszközökkel nem rendelkező gazdálkodó egységek, államigzgatási szer­vezetek számítástechnikai A létesítményt Pesti Lajos, elnökhelyettese adta át feladatainak teljesítése, a számítástechnikai eszközöket önállóan beszerző egységek a Központi Statisztikai Hivatal felhasználók igényeit magas színvonalon elégítsék ki. A munkatermekben szov­A partner az üveggyár, de... II kapcsolat nem törékeny A négy téesztag először nagyot csodálkozott, amikor belépett az ipari üzembe. Mert hiába nagyüzem a szö­vetkezet is, ez azért egé­szen más volt. Hamar túl­estek az első meglepetésen, és munkához láttak. Szegel- ték a ládákat. Először las­sabban, tempósabban. De rö­videsen utolérték a nagy­üzem munkásainak teljesít­ményét, s két hét után elé­gedetten tértek haza. Ahová hazaértek: a körösladányi Magyar—Vietnam Barátság Tsz, s ahol „kölcsönben” vol­tak: az Orosházi Üveggyár. Mindez a múlt évben történt, és sejteti, hogy a két gazda­sági egység kapcsolata a jobbak közé tartozik. De ho­gyan jött létre, milyen a tar­talma? * * * A reggeli telexre Csatári György, a termelőszövetkezet faipari ágazatának vezetője válaszol: menjünk, vár. És megjegyzi, hogy szerencsénk van, éppen náluk tartózko­dik az orosházi gyár képvi­selője. Mint kiderül, Csicsely Já­nos, az üveggyár faipari üze­mének vezetője fontos teen­dőt szakít félbe. Éppen a téesztagokat vizsgáztatja: mennyire jártasak a munka- védelemben, képesek-e meg­óvni önmagukat és társaikat a technika veszélyeitől? Még­is szívesen vállalkozik, hogy együtt keressük más jellegű kérdésekre a választ. Az el­ső kezdetet kutatja. Hogyan találtak egymásra? — Több mint tízéves a faüzemünk — kezdi Csatári György —, korábban sok­felé szállítottuk a ládákat, raklapokat, amelyeket gyár­tottunk. Azonban, ahogy nőt­tek a szállítási költségek, ez egyre gazdaságtalanabbá vált. Hat éve, Hódmezővá­sárhelyen láttam, hogy az üveggyáriak olyan göngyöle­get használnak, amit mi is tudnánk gyártani. Megkeres­tük őket, és- létrejött a kap­csolat. Négy éve még csak félkész üvegesládákat készí­tettünk — ez amolyan tanu­ló időszak volt —, 1980-tól már különböző típusú, bel­földi és külföldi szállításra alkalmas komplett ládákat. Évente öt és fél, hatezret adunk a gyárnak. De volt olyan, hogy egy hónapban a szokásos mennyiség kétsze­resét szállítottuk. A nevezetes esetet Csicsely János idézi fel: — 1980 novemberében sür­gős külföldi megrendelést kapott a gyár. A faipari üzem nem bírta egymaga elő­állítani a szükséges ládákat, kértük a ladányiakat, hogy segítsenek. Vállalták a túl­munkát, mi pedig sikerrel teljesítettük az exportot. Megjegyzem, az, hogy kül­földre is merünk csomagolni a téesz gyártotta ládákba, már rangot jelent. Egyben azt, hogy termékük megfe­lel a nemzetközi előirányza­toknak. Mindegyiken rajta is van a jelük, és ez nagy do­log. * * * * A Magyar—Vietnam Ba­rátság Tsz faipari üzeme évente 14 millió forint kö­rüli árbevételt ér el. Ennek 8—10 százaléka a nyereség, ami a szakmában elég tisz­tesnek számít. A munkahe­lyeket régi istállókból alakí­tották ki, a 40—45 dolgozó­ból hárman technikusok, ti­zenegy szak-, a többi beta­nított munkás. Az üzem önálló ágazatként működik. Irányítói maguk keresik nemcsak az alap­anyagot, hanem a késztermé­kek vevőit is. Nyereségük jól jön a gyakorta belvizes termelőszövetkezetnek. Mun­kát ad a tagok egy részének, akik a mezőgazdasági csúcs­munkák idején a betakarí­tásban is „bevethetők”. Amikor üzleti kapcsolatba kerültek az orosházi gyárral, először a tőlük kölcsönzött gépeken dolgoztak. Majd módjuk nyílt megvásárolni a pneumatikus tűzőkapocs-be­lövő gépeket, targoncákat, amelyekkel a belső anyag- mozgatást sikerült gépesíte­ni. Az orosháziak rendszere­sen elvégzik a berendezések tmk-javítását. Az alapanya­got az ERDÉRT-től és a DE- FAG-tól veszik a körösladá­A ládára ráírják a tsz nevét nyiak, a szögeket, kapcsokat az orosháziaktól. A körösladányi faüzem ter­mékeinek 60 százalékát szál­lítja az üveggyárnak. Az orosháziak által használt lá­dák tíz százalékát jelenti ez a mennyiség. Első hallásra jelentéktelen tételnek tűnik, de a szövetkezet az egyetlen, amellyel hasonló vállalkozás­ba fogtak. Ezek a tények. Jól menő üzlet benyomását keltik a kívülállóknak. De vajon be­lül is ilyen szép minden, vagy vannak közöttük nézet- eltérések, viták is? — Hogyne . lennének mondja Csatári György, akad selejt nálunk is. Az orosházi faüzem veszi át a ládáin­kat, ha rossz, visszaküldik. De nem sokat, évente 2-3 százalékot. Mi itt helyben is rászorítjuk a dolgozóinkat a minőségi munkára. Mondok egy példát. Ha egy ládáért jár 40 forint, a fizetéskor csak 35-öt számolunk el ér­te. Amikor megkapjuk Oros­házáról az átvétel eredmé­nyeit, a dolgozó megkapja a ládánként neki valóban já­ró plusz öt forintot. — Egyre kisebb a láda­gondunk — veti közbe Csi­csely János —, mi egy hó­napra előre termelünk. A körösladányiaknak éppen a hozzánk képest kis kapaci­tását és az ebből adódó ru­galmasságát használjuk ki. Fotó: Veress Erzsi Ha kis tételű megrendelést kapunk, rájuk bízzuk. De érdemes megemlíteni egy másik dolgot. Sokat tettek a téesz dolgozói annak érde­kében, hogy az exportra ke­rülő, egyszer használatos, síküvegtartó ládák fenyőfa­tartalmát csökkentsék. A népgazdaságnak is jelentős ez, hiszen import anyagot váltanak ki vele. Körbejárjuk az üzemet. Egyszerű, talán kicsit mos­toha körülmények között dol­goznak a tagok. Csatári György egy érdekes gépet mutat, gatter a neve. Van belőle osztrák és szovjet gyártmányú. Olyan, mint az elképzelt álomgyár, aminek az elején bemegy a sertés, a hátulján kijön a kolbász. A gatter torkába hántolatlan farönköt tesznek, és a végén fűrészárut, falemezeket kap­nak. Éppen ez az üzem egyik gondja. Sok helyen ezek a gatterek hiányoznak; nekik pedig fájuk nincs, amit feldolgozhatnának ve­le. Pedig sokat segített a gatteres falemez a ladányi belvizes házak helyreállítá­sakor. Érzik, hogy szükség lenne erre az árura vagy a gatteres „szeletelésre”, de egyelőre nem tudják kinek. Keresik az igénylőket, és re­mélik, hogy hasonlóra talál­nak, mint az Orosházi Üveg­gyár. M. Szabó Zsuzsa támogatása. A későbbiekben a megyei számítóközpontok, a távközlési hálózat kiépíté­sét követően megoldhatják a programok egymás közötti cseréjét, a szolgáltatások bő­vítését. A Békés megyei számító- központ létrehozását a me­gye, a KSH és a SZÜV ve­zetői 1978-ban határozták el. Ezt követően kezdődtek el a kivitelezés munkálatai. A 160 millió forintos beruhá­zás több lépcsőben valósult meg. A szerdai ünnepélyes átadást megelőzően már üze­melt a számítóközpont. A számítógéptermet fél évvel korábban adták át rendelte­tésének. A március 31-i eseményen részt vett Pesti Lajos, a Köz­ponti Statisztikai Hivatal el­nökhelyettese, aki megnyitó beszédében elismeréssel szólt a kivitelezésben részt vevők ■munkájáról. Eredményesen dolgozott a Békés megyei Tanácsi Tervező Vállalat, az ÁÉV és a megyei beruházó vállalat. Az előre tekintő szervező munkának köszön­hető, hogy a megyei számí­tóközpont dolgozói jó alap- képzettséggel rendelkeznek. Ez biztosítékot jelenthet ar­ra, hogy a megrendelők, a jet gyártmányú R—35-ös szá­mítógépeket és az NDK-ból importált korszerű Robotron adatrögzítőket helyeztek el. Néhány tőkés importból származó kiegészítő berende­zést is vásároltak. A klíma- berendezést a Lehel Hűtő­gépgyár szállította. A számí­tóközpont épületében kap helyet a Központi Statiszti­kai Hivatal megyei igazga­tósága. A számítóközpont az adat- feldolgozás megkezdése óta 31 megrendelővel vette fel a kapcsolatot. A tevékenység már most is széles körű. Az anyag- és készletgazdálkodás számítógépes feldolgozásában nyújt segítséget a központ többek közt a kunágotai Ber­csényi, a mezőkovácsházi Új Alkotmány Tsz-eknek, a Me- zőhegyesi Mezőgazdasági Kombinátnak, a Békéscsa­bai Konzervgyárnak. Az OTP-nek ellátják az átutalá­si és postabetétszámlák fel­dolgozását. A megyei számítóközpont feladata lesz a későbbiekben az is, hogy gazdaságmatema­tikai számításokat végezzen, előkészítse a mérnöki mun­kák számítástechnikai esz­közökkel történő támogatá­Kepenyes János A számítóközpont az adatfeldolgozás megkezdése óta 31 meg­rendelővel vette fel a kapcsolatot. A képen Robotron adat­rögzítő berendezések Fotó: Veress Erzsj

Next

/
Oldalképek
Tartalom